Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

6 SZOMBAT, 1975. MÁRCIUS 28. Jól felelt a halállomány Súlyveszteség nélkül, egészségesen telelt át a hal­állomány a Szegedi Állami Gazdaság fehér-tói kerületé­ben, ahol korábban fejezték be a kihelyezést, mint más esztendőkben. Csupán két­nyaras pontyból 1 millió 50 ezer darabot — valamennyit megszámolták és mérlegelték — szállítottak ki a teleltető medencékből a nagy tavak­ba. Ugyanakkor a környék­beli társgazdaságokat is el­látták tenyészanyaggal. Az aszályos téli hónapok után belvizekből nagyon ke­vés gyülemlett össze a tavak­ban. Ez azonban nem oko­zott gondot, mert az algyői fócsartonából másodpercen­ként mintegy háromezer li­ter jó minőségű Tisza-vizet kapnak. Az összes vízigénye a halgazdasagnak csaknem 8 millió köbméter. A termeléssel együtt a ter­vezett ütemben halad „hal­ország" rekonstrukciója. Négy, egyenként hatvanva­gonos, fémből készült ta­karmánysiló közvetlen át­adás előtt áll. Vezeték­szakadás Tarjánban Eltört egy 150 milliméter átmérőjű vízvezeték Tarján­ban, a 614-es épület mellett tegnapelőtt, csütörtökön kora délután. Értesítés után a víz­művek szakemberei elzárták a vizet, kibontották a járda­burkolatot a csőszakasz fe­lett. Megállapították, hogy a hibát egy ívcső helytelen ki­támasztása okozta. A veze­tékszakadás miatt a 600-as épületek többsége, mintegy 200 lakás maradt víz nélkül. A vizművek dolgozói meg­lehetősen hosszan tartó mun­ka után, tegnap, pénteken délután készültek el a hibás vezetékszakasz megjavításá­val. Várj még, kislány! Nevelőotthoni igazgatók néhány héttel ezelőtti be­szélgetésén panaszolták a hozzászólók, hiába tiltakoz­tak mindenféle fórumon, a rendelet egyelőre megváltoz­tathatatlan. Egyszeriben pa­rázzsá vált a hangulat, min­denkit érdeklő, elhibázottnak tartott jogszabályról lévén szó. Az 1974. július elsején életbe lépett, a gyámható­sági eljárással foglalkozó miniszteri rendelet 218. pa­ragrafusa szerint: „14—16 év közötti kiskorú nő és 16—18 év közötti kiskorú férfi csak a gyámhatóság engedélyével köthet házasságot." Az álla­mi gondozottakkal foglalko­zó pedagógusok, a gyámügyi előadók, a gyermek- és if­júságvédelmi szakemberek elégedetlenségének oka ép­pen az, amit a fent idézett rendelet megenged: a még fiatalkorú, 16—18 éves álla­mi gondozott lányok házas­ságkötéséhez ezentúl nem szükséges a gyámhatóság be­leegyezése. Mindenáron Aki a szüleitől szeretet helyett verést, gondoskodás helyett fenyegetést, ruha he­lyett egy pohár pálinkát kapott, nehezen szabadul meg tüskéitől. Évekig ta­kargatja a sebeit, s még ak­kor sem beszél önmagáról, ha már emberséges környe­zetre, társakra talált. Titkol­ná az előző életét, felejtésre vágyik, kapaszkodik a sok­szor egyetlen, bizonytalan hajszálba is, ami a másik világhoz, az intézeten, a ne­velőotthonon kívülihez köti. Tudja, hogy ott bent is sze­retik, hogy törődnek vele, de mégis hálásabb a „kinti" fiúnak a tán nem is őszinte kedvességéért Észre sem ve­szi. ha nem méltó társat választ, mert már azt is elégtételnek hiszi, hogy egy­általán észrevették. Hiszé­keny lesz és könnyebben ra­kapcsolat legális folytatásá­nak reménye volt a legna­gyobb vonzerő P. G. számá­ra is, de a tizenkét évvel idősebb férfi a gyerek szü­letése után elhagyta. A kapkodva, az első szóra férjhezmenő lányok több­sége arra hivatkozik, gyer­meket szeretne és saját csa­ládban élni. Kisgyerekük sok esetben ugyanúgy állami gondozásba kerül, mint 16— 17 évvel azelőtt ők. Ellenpéldák R. É. apját születésekor ítélték 15 évi börtönre. Any­ja a széppé serdült kislányt felajánlotta barátainak, s mi­kor É. megszülte kisfiát, mindketten állami gondo­zásba kerültek. Anyját ifjú­ság elleni bűntett vádjával elítélte a bíróság, apja akko­riban szabadult. És üldözni kezdte lányát. É. félt, segít­séget kért intézeti pedagó­gusaitól. Beszélgetésre hívták tisztességes, jól kereső ud­varlóját, a nevelőtanárok el­mondták neki É. életét, kér­ték, vegye el feleségül. De házasságkötésükhöz akkor még engedély kellett. Gyor­sított eljárással, az intézeti nevelőtanárok segítségével, három hét alatt megkapták a gyámhatóság engedélyét. Vidékre költöztek, hogy É. apja ne találjon rájuk. Már Robika is velük van. Sz. R. téves orvosi diag­nózis miatt keseredett meg. Udvarlója a családalapítást nem tudta gyerek nélkül el­képzelni, és mert R-nek azt mondták, nem szülhet, el­hagyta őt. Kétszeri öngyil­kosság után tanárai csak egyet tanácsolhattak: keres­„másnak már úgysem kell"- se"** íel ra^k orvost is, fiáig — ennyi az állami gon- próbálkozzanak újra. R. az­dozást megelőző történet. Zs; ota három gyerek anyja, bol­16 évesen terhes lett, a he- dog feleseg. hamarosan na­lyi tanács és a körzeti orvos S>'obb lakást kapnak, javaslalára állami gondo- E néhány történet a szél­zásba került Tiltakozott, sőségeket jelzi. Közöttük gaszkodó. önmaga értékeit nem ismeri eléggé, s ezért igénytelenebb társat is elfo­gadó emberré válik. Fognák a kezét az otthonban, mond­ják is naponta, nem vagy még felnőtt! Nem méltó hoz­zád ez a fiú, te nála sok­kal többet érsz, miért olyan sürgős, menni mielőbb, az első ígéret hatására? De mégis megy, albérletbe, sok­szor munkahelyet is változ­tatva, aztán a gyűrű évekig csak a menyasszonyságot jelzi, pedig közben már meg­járta a szülészetet is. Fiatal még. 16—17 éves, de meg­élt már több évtizednyit. „Megszűnik az állami gon­doskodás, ha a kiskorú há­zasságot köt". És ha a há­zasság nem megalapozott, a korán választott menedékből a megaláztatások börtöne lesz. Az első fiúval T. Zs. esetét csoportvezető pedagógusa mesélte eL Sze­ged környéki kisközségben laktak, édesanyja évekkel ezelőtt, még Zs. kislányko­rában meghalt. Részeges ap­jától nagyon félt, legtöbb­ször a szomszédokhoz mene­kült. Azok megszerették a kislányt, mikor nagyobbacs­ka lett, többször ott is aludt náluk. Segített a háztartás­ban. észre sem vette, hogy egyre többet és már muszáj­ból. Aztán a fizetését is el­vették, ő még így is hálás volt, hogy befogadták. A család akkor 19—20 éves nagyfia, meg Zs. között is egyre szorosabb szálak kö­tődtek. Menekülés az agresz­szív apától az őt kihasználó család értelmi fogyatékos, Sikeresen indult a kocaakcsió A háztáji és az egyéni gazdaságokban az elmúlt hó­napokban némileg csökkent a kocaállomány, ezért — mint ismeretes — az Al­lntforgalmi és Húsipari Tröszt kedvezményes vem­heskoca-, süldőakciót hirde­tett. Az akció keretében az állattarlók hitelben kocasül­dóket vehetnek át. Az álla­tok ellenértékét csak a ké­sőbbiekben kell megtériteni­ök, és további kedvezmény, hogy gurantált vásárlási le­hetőséget kapnak 5 múzsa kocatápra, egy mázsa malac­tápra és 2 mázsányi süldő­tápra. . Az akciót a háztáji és egyéni állattartók az első je­lek szerint kedvezően fogad­ták, figyelemre méltó az ér­dek'ődés a kocasüldők iránt. A tervek szerint 50 ezer vemhes állatot biztosítanak a kistermelőknek. A kocákat .állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek szállítják; eddig mintegy 40 ezer koca­süldőt ajánlottak fel a nagy­üzemek. Az akció iránt a legnas"o'">b az érdeklődés — n szerződéskötések pillanat­nyi á''ása szerint — Szolnok megyében, ahol március 16­'a 3900 vemhes kocasüldő út­"áte'ére kötöttek érvényes megái'anodást, a sorrendben a második Hajdú megye, ahol 2900 szerződés jött ez ideig létre. Az állatokiA a nagyüzemek folyamatosan, de legkésőbb junius végéig adják át az ál­latforgalml szakembereknek, akik a szállítmányokat p háztáji és egyéni gazdasá­gokba irányítják. A tröszt felmérése szerint eddig mintegy 42 000 vem­hes kocára jelentettek be igényt a kistermelők. A szer­ződéseket folyamatosan kötik meg a partnerek. nem értette, miért nem ma­radhat ott, ahol — úgymond — szeretik. 1974. júliusában kapóra jött a rendelet. Még abban a hónapban meges­küdtek. Nem lehetett lebe­szélni. F. K.-t jól játszott szere­lemmel csalta ki az udvar­lója az utógondozó intézet­ből. Közös albérletbe köl­töztek, a házasságkötésben K. azóta ls töretlenül hisz. A fiú már hónapok óta nem. dolgozik, de K. még reménykedik. Volt társai na­ponta beszélnek vele az üzemben, hívják vissza, de ő fél az egyedülmaradástól! A korán kezdett szexuális még sokféle variáció képzel­hető el, és akiket sikerült tanulásra, munkára, értel­mes életre nevelni, többen vannak. A baráti kapcsolat nevelőtanár és gondozottja között a legtöbb esetben meghozza eredményét. A csa­ládi környezet soha nem pó­tolható vonzereje helyett más okok tartják vissza eze­ket a lányokat a meggondo­latlan, elkapkodott lépések­től. Az erkölcsileg, értelmi­leg és érzelmileg még fejlet­len fiataloknak azonban zöld utat nyitott a nyolc hónap­pal ezelőtti rendelet. KI tudja, miért? Pálfy Katalin Értesítjük gyűjtőinket, hogy az éti csiga átvételét, illetve felvásárlását megkezdtük. Az éti csiga átvételi mérete: 28—38 milli­méterig: átvételi ára: 8,— forint kilogramm. Átvevő­hely: Szeged. Szt. István tér 5. szám alatt, a gyógy­növény-felvásárló, illetve átvételi helyiségben. Átvétel mindennap: 8 órától 15 óráig. ALGYŐI j ÁFÉSZ Most vegye igénybe szolgáltatásunkat l Tavaszi ajánlatunk: PARKETTCSISZOLÁS 12,50 Ft/m2, PARKETTCSISZOLÁS és -LAKKOZÁS 37,50 Ft/m=, PARKETTCSISZOLÁS, -LAKKOZÁS ALAPOZÁSSAL . 50,50 Ft/m2. • I • ' Megrendelések felvétele: „UNIVERSAL Ipari Szövetkezet Szolgáltató Részlege Szeged, Gogol utca 28. szám. Telefon: 13-121, 13-100. x Meghívjuk vendégeinket A TISZA GYÖNGYE ÉTTEREMBE, 1975. március 24-én. 19 órától megrendezésre kerülő ORSZÁGOS SZAKÁCSVERSENY termékeinek bemutatására és értékesítésére. Asztal­foglalás: 13-061-es telefonon. SZEGEDI ÁFÉSZ GÉPJÁRMÜ-UZEMELTETÖK! A XI. sz. Autójavító Vállalat vállalja tehergépkocsik szervizápolási munkáit Érdeklődésükét Ügyfélszolgálatunk a 15-491 telefonon. Szeged, Vásárhelyi Pál utca 4. szám alatt várja. Mezőgazdasági kisgépkiállítás A MÓRAHALMI IPARCIKK-ÁRUHÁZBAN, 1975. MÁRCIUS 23—30. KÖZÖTT. Bemutatásra kerülnek: Mepol univerzális kisgép MF 70-es alapgép Fejőgépek Fűnyírók Permetezőgépek Szivattyúk Terménydarálők Kéziszerszámok Az áruház 7.30 órától 15.30 óráig tart nyitva! Minden érdeklődőt szeretettel vár ax ÁFÉSZ IGAZGATÓSÁGA FEKETE GYŰLI A fiú meg a katonák . 33. Egyik este — közvetlenül azután, amikor túl­ságosan messze elcsavargott a periférián, s a szovjet páncélosok hirtelen benyomulása miatt a krumpliverembe szorult — bekéredzkedett egy kaszárnyaszerű bérház óvóhelyére, már bizton­ságos távolságban a lövöldözéstől. Ahogy mondta a szokásos leckét, egy ráncos képű, hunyori öregember fölkelt a priccsről, s kö­zelebb jött. — Parázsé?... Nofene... • Kiderült, hogy falubelije az öregember. Azaz, csak volt falubeli, mert réges-rég a városban lakik. Ismerte Magda nénjét, vagyis inkább Re­zső bátyját ismerte, már innen, a városból, a vasgyárból. És tudta róla, hogy falubelijét vette feleségül, az egyik Farázsó lányt. • — Valahol a Győri-kapuban laknak azok — mondta. — No, várjál csak. Nem látom mosta­nában Rezső bátyádat, be is vonulhatott ő, az látod, meglehet. De megtudom holnap a címét. Megkerítjük őket, várjál csak... Az utolsó pillanatban találkozott Magda nén­jével. Egy nappal később már nem találta volna otthon. Tele a lakás batyukkal, csomagokkal, bőrön­dökkel. Üresen ásítottak a kitárt ajtajú szekré­nyek. Egy cseppet sem örült neki Magda. — Eppra te hiányoztál még nekem, ebben a nagy felfordulásban. Mint púp a hátamra, úgy hiányoztál nekem. Meghízott, mióta utoljára látta, kigömbölyö­dött. De nem túlságosan. És bokáig érő, nagy­rózsás köpönyege volt, mint otthon, az úriasszo­nyoknak. Rezső bácsi valahol a közelben katonáskodott, és hazaengedték néha éjszakára. Egész éjjel pa­koltak tegnap is. A menekülés végett. Főművezető volt a vasgyárban az após, és el­intézte, hogy egy kiürítő teherautóra vegyék fel Magdát is. Igaz, csak két bőröndöt vihet pogy­gyásznak, de a többi holminak, s az értékeknek különben is az apósék adnak majd helyet. — Most micsináljak veled? Kire hagyjalak?... Meg az igazat megvallva, mit szégyenkezzek ve­led, nem vagy te a városi élethez szokva... El­vigyelek Németországba? — Én mehetek. Akármikor. Az lenne még szüret, kijutni Németországba. Hitlert is láthatná. Meg a szárnyasbombát, min­dent. — Csak az még nem is úgy megy, hogy: akármikor... Kérdés, hogy apa el tudja-e in­tézni. Az apósát hívta apának. Még sohasem voltak náluk, a faluban, az apósék. (Mondja is az apjuk: derogál ezeknek a sze­gény rokon. Pedig nem is igazi urak, csak ráz­zák a rongyot, mintha urak volnának. ~ Az anyjuk meg védi Magdát: az a fontos, hogy 4 már megcsinálta a szerencséjét. „Bár a többi' nek is így sikerülne, hálát adnék a Jóistennek...! Bánom is én a nászékat, nem kapaszkodok én. Csak a lányomat boldognak lássam.") Estére megjött Rezső bácsi. Rögtön azzal kezdte, hogy most már biztosa* nem tart sokáig a háború. Hitler most egyezke­dett Churchillel: vagy jön ő is harcolni az oro6Z ellen, vagy be lesz vetve Angliára is a fagyasztó­bomba. Legkésőbb karácsonyig megkötik az egyességet, és Olaszország felől jönnek be az angolok. Vagy az amerikaiak, egyre megy. Me­nekülni is arrafelé volna a legjobb, csak az a baj, nem lehet a front miatt. De majd kitaka­rodnak az oroszok, mihelyt elindul a nagy angol —amerikai támadás. — Addig meg kibírjuk. Ha fát vágnak a há­tunkon, akkor is. Két német tiszt beszélgetett a teherautó fará­ban, azokkal jött a Korona-szállóig. És bizal­masan beszélgettek, mert nem nézték ki belőle, hogy valamicskét ő is ért németül. Két csillagja volt Rezső bátyjának. Csak kau­csuk, de mindent tudott a harci helvzetről. Mi­lyen irányból támadnak az oroszok, hogyan akarják a várost bekeríteni. És mit tervez a német vezérkar, hogyan fogja felmorzsolni a tá­madást. Olyan magabiztosan beszélt, akár egy tábornok. Talán nem is jó az, ha ennyire előre tudnak mindent a katonák. Mert ha a kaucsuk csilla­gosok így tudják — mindenki tudhatja. S akkor már nem is érdekes a háború, a hadvezérek nem támadhatnak akkor váratlanul, ha a kato­nák mindent előre tudnak. (Folytatjuk) "

Next

/
Oldalképek
Tartalom