Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

4 PÉNTEK, 1973. MÁRCIUS 21. Tanácskozik a: Pullai Árpád beszéde Garai Gábor: (Folytatta m 3. oldalróL) de amikor a cselekvésen a sor. sehol sem látni őket, ár­nyékba húzódnak. A pártmunkában különö­sen veszélyes, ha va'aki a párt politikáját látszatra el­fogadja, de különvéleményét fenntartva, másképpen cse­lekszik: ha úgy tesz, mintha elfogadná a kollektív veze­tést, a testületet azonban ta­nácsadó szervnek tartja, el­árasztja mindenféle apróbb ügyekkel, és fontos kérdé­sekben nélküle dönt. A párt normáinak mindezekben még nagyobb súllyal érvényt kell szereznünk. Amikor a párt­ban a demokratikus centra­lizmust erősítjük, az egész társadalom számára ösztön­zést és bátorítást adunk a szocialista demokrácia továb­bi kibontakoztatására. A végrehajtásban alapve­tő szerepe van a politika, a határozatok egységes értel­mezésének, az egységnek. A Központi Bizottság be­számolójában Kádár elv­társ mondotta: „a pártban megengedhetetlen az egyes határozatok, állásfoglalások önkényes, szubjektív értel­mezése, ami nemegyszer még felelős beosztású tisztségvi­selők részéről is előfordult". A vezetők feladatairól A vezetők feladatairól szólva Pullai Árpád kiemel­te: olyan vezetói szemléletre, magatartásra van szükség, amelyre a megfontolt, hatá­rozott intézkedés, az ener­gikus szervezés, a fegyelme­zettség, a tartalékok mozgó­sítása a jellemző. Olyan ve­zetők kellenek, akik emberek ezreit képesek harcba vinni újabb és nagyobb feladatok megoldására. Minden vezetővel szemben követelmény, hogy a politi­kát saját területén képvisel­je, alkalmazza és megvaló­sítsa, hogy nagyfokú .önálló­ság és bátor kezdeményező­készség jellemezze a politika helyi végrehajtásában. Tudjuk, a vezetők többsé­gének nagy érdeme van a X. kongresszus óta elért sike­rekben; sokat és lelkiismere­tesen dolgoznak. Ezzel hala­dásunk megtervezésekor ls számolunk. Azt is tudjuk azonban, hogy erre a színvo­nalra még nem küzdötte fel magát minden vezető, s ezért a gyengébben dolgozókat is efelé kell segíteni. A gondos kádermunkát, a vezetők felkészítését, szocia­lista szellemű nevelését min­den pártszervezetben még jobban a munka középpont­jába kell állítani. A vezetők kiválasztása és nevelése fo­lyamatos és nagy felelősséget követelő munka. A káderek nevelésének legfontosabb módszere az emberekkel való egyéni és rendszeres foglal­kozás. Az egyéni foglalkozás­sal segítsük tervszerűen, fej­tesszük tudatosan az embe­rekben a jót és szorítsuk vissza a rosszat. Ez a kom­munista nevelés lényege, meghatározó vonása. A vezetés Iránti politikai bizalom gyarapítása megkö­veteli, hogy a vezetők men­tesek legyenek a párt által elítélt, a szocializmustól ide­gen jelenségektől. Mostanában arról ls be­szélnek, hogy több mened­zser típusú, vállalkozó szel­lemű vezető kellene. Ener­gikusság, ésszerűségre törek­vés. operatív irányítás dol­gában senkitől sem szégyen tanulni. A menedzserrel szem' en azonban a ml gaz­dasági vezetőinkben legyen — van Is — egy alapvető kü­lönbség: a szocialista vezető a termelés mennyisége, minő­sége és hatékonysága mellett törődik javak létrehozójával, az emberrel, a termelő kö­zösséggel, épít munkatársai­nak véleményére, demokra­tikus módon vezet. A me­nedzser tűzön-vízen keresztül a szűk tőkés vállalkozói ér­deket képviseli. A mi veze­tőink előtt az egész társada­lom érdeke áll. A pártellenőrzés szerepe A továbbiakban felhívta a figyelmet: tovább kell javí­tani a párt-, az állami, a társadalmi szervek együtt­működését. Különösen fel kell figyelni arra a jogos bí­rálatra, hogy egyes pártha­tározatokból késéssel Tesznek állami intézkedések, bizonyos esetekben sok körülöttük a huzavona. A vállalati üzem­és munkaszervezés korszerű­sitése népgazdasági fontossá­gú feladat. Erről szóló hatá­rozatát 1971 decemberében fogadta el a Közoonti Bi­zottság. Beszédes példa, hogy a Nehézipari Minisztérium­nak, az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztériumnak másfél esztendő kellett ah­hoz, hogy csupán utasításai­kat. irányelveiket megjelen­tessék. A Központi Bizottság tit­kára szólt arról, hogy a párt­ellenőrzés formái, módszerei a két kongresszus között fej­lődtek, s nagy része van ab­ban, hogy politikánk törés nélkül megvalósul. A továb­biakban úgy kell javítani az ellenőrző munkát, hogy még jobban a határozatok politi­kai lényegének érvényesíté­sére irányuljon, a személyi felelősség erősítését eredmé­nyezze. Ha a tények megkö­vetelik, személyükre, funk­ciójukra való tekintet nélkül vonják felelősségre a hanya­gokat a köte'.ességmulasztó­kat, és teremtsék meg a fel­tételeit a helyzet megjavítá­sának. Erkölcs1 normák a pártban Pullai Árpád ezután hang­súlyozta. hogy a párt társa­dalmi összetétele egészsége­sen alakul. Ez marxista­leninista pártépítő elveink gyakorlati alkalmazásának nagy eredménye. A párt lépést akar tartani a társadalmi fejlődéssel, a növekvő feladatokkal, ezért magasabb mércét állít tagjai elé. A Szervezeti Szabályzat módosításának Is ez a célja. A követelmények szem­pontjából a jogok és köte­lességek alapvetőek. Első he­lyen áll a párt eszméjének, politikájának ismerete, tuda­tos vállalása és terjesztése, védelme és megvalósítása. Ehhez rendszeres politikai önművelés, tanulás, tájéko­zódás szükséges. A tudás ál­landó gyarapításának a párt­tag belső igényévé kell vál­nia. Azt, hogy a tanulásban melyik párttagtól mit és mi­lyen fokon követeljünk, nem lehet egy kaptafára húzni, ez függ körülményeitói, munka­területétől, beosztásától. A munkát és a tanulást, ha olykor nehéz is, össze kell egyeztetni. Ne feledjük el azt a lenini gondolatot, ami a csepeli gyári pártbizottság tanácstermét ékesíti: „Aki ma nem tud tanulni a mun­kától, holnap nem tud dol­gozni a tudatlanságtól". A pártban olyan erkölcsi normák érvényesülnek, ame­lyek szigorúbbak a társadal­mi átlagnál. A Központi El­lenőrző Bizottság jelentésé­ben — amellyel teljes mér­tékben egyetértek — hang­súlyozza, hogy a párttagok ezernyi módon és szállal kö­tődnek a társadalomhoz, és igy a párt soraiba is beszű­rődnek téves nézetek, rossz szokások Ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy az eszmei-politikai munka javí­tásával védetté tegyük a pár­tot, óvjuk meg tagjait azok­tól a káros nézetektől és hi­báktól, amelyekkel szemben harcolniuk kell. Enélkül a oárt nem tud kellő erkölcsi hitellel és közéleti súllyal feltépni a hibák ellen. A párttaggal szemben kö­vetelmény, hogy internacio­nalista legyen, aktív híve, építője a magyar—szovjet barátságnak, harcoljon a szo­cialista közösség országainak egységéért és tanúsítson szo­lidaritást a nemzetközi mun­kásosztállyal. Az ideológiai harc növekvő jelentősége megköveteli párttagjainktól, hogy határozottan szálljanak szembe az ellenséges és té­ves nézetekkel, internaciona­lista álláspontot valljanak és hirdessenek. Érvényesülnek-e ezek a követelmények pártunkban? Felelősséggel válaszolhatjuk: igen, érvényesülnek. A párt annak köszönheti eredmé­nyeit, hogy tagjainak nagy többsége tiszteletreméltóan, legjobb tudása szerint, ön­zetlenül és eredményesen tel­jesíti kötelességeit, a párt normái szerint él és dolgozik. Pártunk soraiban ha nem is jelentékeny számban, van­nak olyanok, akiknek a munkája vagy magatartása nem üti meg a mértéket Ezeknek a párttagoknak a meg kell adnunk a pártszerű és emberséges módot, hogy elhagyhassák sorainkat Ez a pártnak is, az egyénnek is érdeke. A Szervezeti Sza­bályzat lehetővé teszi a párt­ból való kilépést és a törlést. Egyértelművé kell tenni mind a párton belül, mind a közvéleményben, hogy a pártból való kilépés, vagy törlés természetes része a párt életének, önkéntes ki­lépés vagy törlés esetén tö­rekedni kell rá, hogy a volt párttagokkal ne szakadjon meg a kapcsolat, és gondos­kodni kell róla, hogy se be­osztásukban, se anyagi szem­pontból ne kerüljenek hát­rányosabb helyzetbe. Előre lek'ntűnk A Központi Bizottság be­számolójában azt ajánlja a kongresszusnak, határozza el a párttagsági könyvek cseré­jét. Nem párttisztításról, nem tagfelülvizsgálatról van szó. Minden egyes párttagra ki­terjedő, őszinte beszélgetés­nek, elvtársi véleménycseré­nek szánjuk munkánkról, a kötelességek és a jogok tel­jesítéséről. Ennek révén el kell érni, hogy a párttagok kapcsolata még bensősége­sebbé váljék a párttal, fel­készültebben és cselekvőb­ben vegyenek részt politi­kánk megvalósításában. Ezért a tagkönyvcsere minden pártszervezettől nagy gon­dosságot, felelősséget igényel. Puliai Árpád felszólalásá­nak befejező gondolataként hangsúlyozta: — Munkánkat azért kell állandóan javítanunk és megújítanunk, hogy megfe­lelhessünk történelmi hivatá­sunknak: eredményesen irá­nyítsuk a fejlett szocialista társadalom építését, népünk érdekében és javára. A párt előre, új feladataira tekint, ezért szorgalmazzuk életének és tevékenységének tovább­fejlesztését. •z alkotók azonosuljanak a néppel Garai Gábor, a Magyar Írók Szövetségének főtitkár­helyettese egyebek között arról beszélt hogy irodalmi és művészeti közéletünk vi­lágnézetileg még nem egysé­ges. Az olvasókkal való ta­lálkozásra hivatkozva hang­súlyozta, hogy a közművelő­dés forradalma nem egyirá­nyú utcákon zajlik. Téved, aki ma azt hiszi, hogy az al­kotó értelmiségiek afféle vándortanítóként járhatják az országot, fennkölten szét­hintve tudásuk morzsáit. A valóság az, hogy legalább annyit kapnak, mint ameny­nyit adnak. Egy-egy szocia­lista brigádvezető például a feltétlen egymásra utaltság felemelő érzését, a szeretet és a kritikus biztonságérze­tét adja. mároedig erre na­gyon is* szükségük van azok­nak, akik munkájukat leg­feljebb egy fehér papírlappal szemközt végzik. Török Ildikó: — A kultúrára fogékony olvasó tömegek ugyanúgy fogalmazzák követelményei­ket, mint pártunk Központi Bizottsága — mondotta. — Az alkotók azonosuljanak a néppel, a művek a népről, s a néphez szóljanak. Tehát az elkötelezett, szocialista rea­lista, pártos, magas művészi színvonalú alkotásokat igénylik. Fent és lent ebben teljes az egyetértés. — De mi a helyzet az al­kotó műhelyekben, szerkesz­tőségekben. a kritikai élet­ben, az írószövetség vitafó­rumain? — folytatta. — A párt kritikai állásfoglalása, a Kritika című folyóirat megindulása, a közművelő­dési határozat meghozatala óta sokat javult a marxista —leninista eszmei irányítás. Ez azonban még nem kielé­gítő. Sűrűn előfordul még ma is. éppen az elkötelezett szocialista szellemű alkotá­sok esetében, hogy a kritikák dicsérik a szerző jószándé­kát, nemes törekvéseit, de adósak maradnak az esztéti­kai elemzéssel, értékeléssel. Fordított esetben viszont megesik, hogy sajnálkoznak kissé az alkotók ideiglenes vagy tartós eszmei tévelygé­sein, aztán hosszasan méltat­ják a művészi értékeket. A társadalmi és művészi szem­pontból jó, értékes művek elemzését összetett módon kell elvégezni, mert csak így adhatunk helyes orientációt, így teremthetünk erősödő eszmei egységet A kommunista íróknak és művészeknek egységesen kell állást foglalniuk a burzsoá nézetekkel, a nacionalizmus­sal szemben. Az irodalmi életben a nacionalizmus vagy a kozmooolitizmus ugyanúgy ne számítson a kommunisták megértő elnézésére, ahogy az élet más területein sem. Követeljük meg a fegyelmezett munkát Török Ildikó, a Magyar Gördülőcsapágy Müvek deb­receni gyárának munkása arról szólt, hogy üzemében a munkahelyi légkör jó, a munkafegyelem kielégítő. Ennek ellenére — mondotta — nálunk is vannak olyan emberek, akik nem éreznek kellő felelősséget munkáju­kért Nekünk, párttagoknak kötelességünk, hogy szemé­lyes példamutatással és a kollektíva erejével követel­jük meg a fegyelmezett munkát A továbbiakban a gyári pártalapszervezetek munká­járól beszélt Fontos — mondotta —, hogy a határo­zatokat minden szinten egy­ségesen értelmezzük, és a végrehajtásban legyünk kö­vetkezetesebbek. Akár nép­szerű, akár népszerűtlennek tűnő feladat megoldásáról van szó. Növelni kell a párttagok fegyelmét, aktivitását, a párt politikája melletti kiállást Ezzel egy időben el kell ér­nünk, hogy a párttagok még bátrabban bíráljanak, mond­ják el véleményüket a meg­felelő fórumokon. Erre a mi gyárunkban minden lehető­ség megvan. Hoang Van Hoan felszólalása Hoang Van Hoan, a Viet­nami Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja, pártja, a vietnami munkás­osztály, a vietnami nép nevé­ben üdvözölte a kongresz­szust — A Magyar Szocialista Munkáspárt küzdelmes és dicsőséges harcot vívott a függetlenségért a szabadsá­gért, a szocializmusért — mondotta. — A magyar mun­kásosztály pártja vezetésével végérvényesen felszámolta embernek ember által való kizsákmányolását, és Magyarországot a szocia­lizmus építésének útjára vezette, s ebben a munkában nagy­szerű sikereket ért el. Ezzel a szocialista világrendszer erejének fokozásához, Európa és a világ békéjének védel­méhez is nagymértékben hoz­zájárult A továbbiakban arról szólt, hogy az amerikai imperialisták a párizsi egyezmény aláírása óta sem hagytak fel azzal a szándékukkal, hogy rá­kényszerítsék a neokolo­nializmust Dél-Vietnamra, hosszú időre megosszák Vi­etnamot. Polgári ruhával álcázott ka­tonai tanácsadóikat tovább­ra is Dél-Vietnamban tart­ják, katonai és gazdasági se­gélyben részesítik Nguyen Van Thieu fasiszta klikkjét, és ar­ra ösztönzik, hogy terrorizál­ja, elnyomja a népet, foly­tassa a háborút, területrabló akciókat hajtson végre Dél­Vietnam felszabadított terü­letei ellen. — Az amerikai imperialis­ták és a Thieu-adminisztrá­ció gyakran hangoztatják azt a szólajnukat, hogy „a kom­munisták szabotálják" a pá­rizsi egyezményt. E manő­vernek célja leplezni sötét terveiket és félrevezetni a vi­lág népeit, köztük az ameri­kai népet. A dél-vietnami fel­szabadító erők e helyzetben határozottan felléptek, hogy megvédelmezzék a lakosság életét és javait, megvédjék a felszabadított övezetet, a Vi­etnamról szóló párizsi egyez­ményt. — Megmásíthatatlan ál­láspontunk továbbra is a párizsi egyezmény követ­kezetes tiszteletben tartása és szigorú végrehajtása, s követeljük, hogy az Egye­sült Államok és a saigoni ad­minisztráció is ugyanígy jár­jon el — mondotta. — Tá­mogatjuk a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormányának 1974. október 8-1 nyilatkozatát, amely követeli, hogy az ame­rikai imperialisták teljesen szüntessék be katonai elkö­telezettségüket és a Dél-Vi­etnam belügyeibe való be­avatkozást, követeli, hogy a Nguyen Van Thieu-kükk vo­nuljon vissza, Saigonban olyan hatalom jöjjön létre, amely síkraszáll a békéért, a nemzeti megbékélésért, a pá­rizsi egyezmény szigorú vég­rehajtásáért Ugyanakkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság lakossága, a testvéri szocia­lista országok, köztük a Ma­gyar Népköztársaság értékes .segítségével, minden erejé­vel nehéz küzdelmet folytat a háború következményeinek felszámolásáért és jelentős sikereket ért el az iparban, a mezőgazdaságban, a kultú­rában és más területeken. A következő időszakban a forradalmi harc még nagyon küzdelmes és bonyolult lesz, a vietnami nép azonban bí­zik elszántságában és erejé­ben, testvérei, barátai oda­adó segítségében, hogy sike­resen fogja építeni a szocia­lizmust északon, kivivja a függetlenséget a demokrá­ciát délen, eléri az ország bé­kés egyesítését, hozzájárulva Indokína. Délkelet-Ázsia és a világ békéjének védelmé­hez. Kiemelte, hogy a vietnami nép forradalmi harcában élvezte és ma is élvezi a magyar párt a kormány, a testvéri magyar nép szívből jövő támogatá­sát, segítségét. Ugyanakkor Magyarország, a Nemzetközi Ellenőrző és Fel­ügyelő Bizottság tagjaként fellép a párizsi egyezmény tiszteletben tartásáért meg­valósulásáért Végül köszönetet mondott i vietnami népnek nyújtott segítségért és sok sikert kí­vánt a kongresszus munkájá­hoz, majd átadta a Vietna­mi Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának a kong­resszushoz intézett levelét V I

Next

/
Oldalképek
Tartalom