Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-20 / 67. szám

3 CSÜTÖRTÖK, 1975. MÁRCIUS 20. Tanacskozik az IUISZIUIP XI. kongresszusa Benke Valéria beszéde mi mobilitás ezzel összefüggő kérdéseiről folyt vita. Ezt az sem kisebbíti, hogy ez a vita sem volt mentes felülete>• hangulati elemektől. Még a kutatás körében sem jó, ha a viták során nem keresik azt a szintézist, amelyben érvényesülhetnének az egyoldalú álláspontok pozitív elemei. Még rosszabb hatású, ha a publicisztika eszközeivel folyó, tehát a köztudat formálását, közvetlenül célzó írásoknál történik ugyanez. így elismerésre méltó kutatási részeredményeket hoztak a nemzeti önismeret és öntudat, a nemzeti érzések témakörében folytatott viták, de sajnos ezek is egyoldalúságoktól voltak terhesek, mint ahogyan a szocialista hazafiságról és a vele összekapcsolódó internacionalizmusról, vagy a demográfiai helyzetünkről folytatott vitákban még haladó gondolkodású vitapartnerek is megengedhetetlenül könnyelműen bántak nacionalista áthallásokat lehetővé tevő megfogalmazásokat engedtek meg maguknak. A nacionalizmus a legveszedelmesebb burzsoá eszme. Jelenlétével, arcot változtató képességével állandóan számolnunk kell. Írástudóinknak történelmi kötelessége tollúkat úgy használni, hogy a nemzeti érzéseket segítsenek megtisztítva minden tossz hordaléktól a munkásnemzetköziség eszméivel egységben ápolni tovább. Egyik-másik kutató revizionista, ultrabalos, vagy más zavaros áramlatok vizeire sodródott. Olyan is akadt köztük, aki megkérdőjelezi egész szocialista fejlődésünket. Ezeket az áltudományos teljesítményeket határozottan elutasítottuk. De azt is tudjuk: nem orvosság, nem igazi harc az ilyen nézetek és „elméletek" hatása ellen, ha a dogmatikus semmitmondás tapos általánosságait, vagy akár „erőteljes" kiátkozó gesztusait vetik be ellenük. Meggyőző érvekre és a társadalmi fejlődést segítő alkotó munkára »an szükség. Az ideológia frontján nincs kompromisszum A tudományos és a kulturális életben dolgozó kommunistákra különösen nagy íelelősség hárul eszmei törekvéseink megvalósításában. Nem szabad elfogadniuk a hamis alternatívák egyikét sem. Világosan értésére kell adniuk minden vitázónak, hogy ideológiánk alapvető kérdéseiben nem engedünk semmiféle félremagyaráz zást. A szocialista hazafiságot nem lehet összekeverni a nacionalizmus semmiféle változatával. A proletár internacionalizmus, a szovjet—magyar barátság hazaszeretetünk elválaszthatatlan eleme. A munkásosztálynak és pártjának vezető szerepét, a munkás—paraszt szövetséget ugyancsak nem engedjük kétségessé vagy vita tárgyává tenni. Szorgalmazzuk, hogy az oktatásban — az állami oktatásban is — a marxista—leninista elmélet kipróbált nemzetközileg érvényes és pártunk gyakorlatában igazolódott eszméit tanítsák, ennek jegyében neveljék a fiatalokat és a marxizmussal ismerkedő felnőtteket. Pártunk tapasztalatai, a nemzetközi kommunista mozgaloméval egybehangzóan, bizonyítják: az ideológia frontján nincs és nem is lehet kompromisszum. A hazai és a nemzetközi ideológiai harcot sem lehet szétválasztani. Ezt a harcot nem egyedül vívjuk, hanem a szocialista országok közösségében, a nemzetközi munkásmozgalom részeként. Eredményesebbé kívánjuk tenni azzal is, hogy ideológiai tevékenységünket összehangoljuk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Kongresszusunk megelégedéssel állapíthatja meg, hogy ez az együttműködés — főleg a testvérpártok KB-titkárainak moszkvai tanácskozása óta — számottevően fejlődött. A közelmúltban Prágában tartott tanácskozás további lendületet adott a közös munkához. Pártunk a jövőben is mindent megtesz, hogy az ideológiai együttműködésből ráháruló feladatokat hiánytalanul végrehajtsa és más testvérpártok tapasztalataival gazdagodva még eredményesebben vívja a harcot a békés egymás mellett élés érvényesüléséért és az ezzel együttjáró ideológiai harcot az ellenséges propaganda és a marxizmustól idegen nézetek ellen a nacionalizmus, a kozmopolitizmus, és a különösen kártékony maoizmus ellen. Pártunk ezért a politikai, a gazdasági ós a kulturális kapcsolatok erőteljes fejlesztésével együtt tovább erősíti az ideológiai együttműködést a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival és az egész nemzetközi kommunista mozgalommal. Mi abban látjuk napjaink forradalmárát, aki a szocialista eszmeiséget, erkölcsiséget képviseli környezetének visszahúzó erőivel szemben, és egész életének példája fedezet erre. Ennek a harcnak a feltételei ma kedvezőbbek, mert társadalmunkban a szocialista bázis most sokkal erősebb, mint bármikor ezelőtt. A valóságosan ópiiló Az emberek ma más értékmérő szerint ítélnek, mint korábban. Tömegesebbé — ha nem is általánossá — vált a kispolgári szellem legyőzésének. visszaszorításának igénye. Sokkal nagyobb politikai erő van a kezünkben, mint amennyit érzünk és mozgásba hozunk. Ezeknek a jóra kész erőknek politikai, erkölcsi, szellemi koncentrációjára van ma szükség. Itt van az ideológiai, kulturális intézmények, de a gazdasági, társadalmi szervezetek minden szintű vezetőinek nagy lehetősége, s egyben sürgető feladata is. Még távolról sem tettünk meg mindent, hogy azokat is magunkkal ragadjuk, akikkel — ha nem is értünk mindenben egyet —, de a célokban, a szocialista tudat, erkölcs és közélet erősítésének szándékában sok ponton találkozunk. Nekünk az a véleményünk, hogy a gondolkodó ember mindig kritikusan nézi a világot. De aki jobbító hatással akar lenni a viszonyainkra, annak meg kell érlelnie magában az elhatározást, hogy a valóságosan épülő szocializmust vállalja, nem pedig egy minden ízében tökéletes szocializmus ideálképet. És azt is tudnia kell, hogy társadalomformáló tetteket csak szervezett erő vihet véghez, s aki hatni akar, annak tudnia kell azonosulni is a cselekvőképes szervezetekkel. A forradalmár itt válik cl az utópistától, aki azért nem képes vagy nem hajlandó a konstruktív tettekre, mert egy eszményi szocializmus ábrándját kergetve elveti a reálisat, azt, ami a valóságban épül. — Egy tudást és kultúrát is kereső nép várja íróink, művészeink eligazító szép szavát, eszméitető alkotásait. Olyan alkotásokra vágyik, amik önmaga megismerésére, az ember otthonosan és igazságosan berendezett életének eszményeire tanítják. íróinkról, művészeinkről tudjuk, hogy vannak közöttük, akiknek még nem sikerült megtalálni az utat az eddiginél nagyobb tömegekhez szólás és a csak kevesek vagy azok által sem értett formai újítás dilemmájából. Mi is jól tudjuk, hogy a világirodalom és az egyetemes művészet történetében a szakmai bírálat és közönség nem egy nagy zseni megítélésében tévedett, de azt is tudjuk: nem mindenki zseni, akit nem értenek. Sajnos, korunkban már az újítás vált konvencióvá, és a formai újítás görcsös keresésének gyakran az az eredménye, hogy a műből nem hallani a felszólítást, nem érezni a vonzást a gazdagabb, igazabb életre;, arra, hogy holnap legyünk jobbak, mint amilyenek mostanáig voltunk. A történelem által rájuk rótt kötelességet és nekik nyújtott lehetőséget ragadják meg azok a művészek, akik olyan életeszményt, erkölcsiséget sugalmaznak, amilyet egy szocializmust építő nép magáévá tehet. Mindennapi tettekkel jutunk el a célhoz Kritikusaink is akkor törhetnek ki felpanaszolt visszhangtalanságukból, ha vállalják, hogy közvetítők legyenek művész és a közönség között, hiszen a művészre is csak az a kritikus tud igazán hatni, aki megtalálja az utat a közönséghez. Pártunk művészetpolitikai koncepciója soha nem épült olyan feltételezésekre, mintha nálunk már egynemű és az értékes műveket könnyen befogadó közönség volna. Közművelődési, kritikai és más határozataink az igények és a befogadóképesség emelkedését célzó nevelő feladatokat is magukban foglalják. Ez a koncepció feltételezi, megkívánja az odaadó, lelkes és jól képzett nevelők, propagandisták népes seregét; a tudományok és művészetek alkotóinak, az ideológiai élet, a közoktatás, a közművelődés munkásainak olyan gárdáját, amely annak tudatában tevékenykedik, hogy értékeket kínál, gazdagító javakat ajánl dolgozótársainak. A programnyilatkozatban megfogalmazott távolabbi célokhoz az ideológiai és a kulturális életben is mindennapi tettekkel a hétköznapi feladatok következetes megoldásával lehet eljutni. Pártunk politikája a fő társadalmi folyamatokat úgy irányítja, hogy számításba veszi a különböző, a társadalom életében kölcsönhatásban érvényesülő elemeket. A nemzeti érzelmek, az adottságok, a hagyományok, az egyéni szokások, életkörülmények és törekvések figyelembevételével érvényesíti a szocializmus általános nemzetközi törvényszerűségeit, vezeti a milliókat a szocialista útra. Ezek között a feltételek között munkálkodunk azon, hogy minden ember otthona legyen a fejlett, szocialista Magyarország — fejezte be beszédét Benke Valéria. A kongresszus elnökségében. Jobbról balra; Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Leonyid Brezsny ev, az SZKP KB főtitkára és Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A mandátumvizsgáló bizottság jelentése Havasi Ferenc, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke jelentésében rámutatott: A kongresszust előkészítő taggyűléseken, pártértekezleteken párttagságunk nyílt, őszinte és pártszerű légkörben, alkotó módon vitatta meg a kongresszus írásban kiadott dokumentumait. A Központi Bizottság határozata szerint a XI. kongresszusra minden ezer párttag után egy szavazati jogú küldött volt megválasztható. A mandátumvizsgáló bizottság megállapította; a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártértekezletek 758 szavazati jogú küldöttet választottak; ebből 45 küldöttet húsz nagyvállalati pártértekezleten közvetlenül •választottak meg, A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai közül 90 elvtárs a szervezeti szabályzat IV. fejezete 15. pontja értelmében teljes jogú küldöttként van jelen. így pártunk XI. kongreszszusának 848 szavazati jogú küldötte van. Jelen van 843 küldött, a kongresszusunk tehát határozatképes; a hiányzó elvtársak igazoltan vannak távol. A kongresszus összetételét a következők jellemzik: A párttagságon belüli aránynak megfelelően a küldöttek 73,6 százaléka férfi, 26,4 százaléka nő. A küldöttek 69 százalékának eredeti foglalkozása munkás és paraszt, 19,6 százaléka értelmiségi, 11,3 százaléka alkalmazott és 0,1 százaléka tartozik egyéb kategóriába. A foglalkozás szerint a küldöttek 31,1 százaléka fizikai dolgozó. A küldöttek 25,1 százaléka függetlenített párt-, tömegszervezeti és társadalmi szervezeti, 21,6 százaléka állami és gazdasági vezető, 17,1 százaléka értelmiségi, a küldöttek 4,1 százaléka a fegyveres testületek tagja, egyszázalék egyéb, valamint adminisztratív foglalkozású és diák. Életkor szerint: 26 év alatti a küldöttek 4,5 százaléka, 27—39 év közötti 28 százaléka, 40—49 év közötti 36 százaléka, 50—59 év közötti 24,7 százaléka, 60 éves és idősebb a küldöttek 6,8 százaléka. A párttagság kelte szerint a felszabadulás előtti párttag a küldötteknek kereken 10 százaléka, 1944—45 óta tagja a pártnak 15 százaléka, 1946—56 között lett párttag 30,2 százalék, 1957—66 között lépett a pártba 24,3 százaléka. 1967—1970-től párttag 13 százaléka, 1971töl pedig 7,5 százaléka. A küldöttek életkora és a pártba lépés időpontja azt tükrözi, hogy a kongresszuson a magyar kommunista mozgalom három nemzedéke van jelen, kifejezve ezzel is, hogy harmonikus egységben dolgoznak nagy céljaink megvalósításáért. Ami a küldöttek politikai iskolázottságát illeti: 78,3 százaléka végzett különböző szintű pártiskolát, ebből felsőfokú pártiskolai végzettséggel rendelkezik 29,5 százaléka. A küldöttek 56,9 százaléka főiskolai és egyetemi végzettségű. 15,6 százaléka középiskolát végzett, 27,5 százaléka nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik. A párttagság összetételének megfelelően kongresszusunkon jelen vannak a munkások, a termelőszövetkezeti parasztok, az értelmiségiek, a nők és a fiatalok megfelelő számú képviselői. .4 mandátumvizsgáló bizottság meggyőződése, hogy a küldöttek összetétele is egyik biztosítéka annak, hogy helyes és felelősségteljes döntések születnek kongresszusunkon. • A mandátumvizsgáló bizottság jelentését a kongresszus egyhangúlag elfogadta. Edward Gierek felszólalása Tisztelt küldött elvtársak! — A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága nevében átadom önöknek testvéri üdvözletünket, és eredményes munkát kívánok a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának. önökön, a kongreszszus résztvevőin keresztül szeretném kifejezni a lengyel kommunisták forró, eszmei szolidaritását a magyar kommunistáknak, a lengyel nép magyar nép iránti tartós barátságát. — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy személyesen vehetek részt a kongresszusukon, amely közvetlenül Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója előtt tanácskozik, s amely minden bizonnyal pártjuk és egész nemzetük számára nagy jelentőségű határozatokat hoz majd. — A kongresszus kiemelkedő jelentőségű a testvéri Magyarország életében. Kifejeződik ez a szocialista építés további sokoldalú fejlődésének programjában, amelyet a Központi Bizottság vázolt beszámolójában, s azokban a törekvésekben, amelyek az anyagi és műszaki bázis erősítését, a társadalmi és politikai struktúra megszilárdítását és a szocialista társadalom eszmei egységének elmélyítését célozzák. Mély meggyőződésünk, hogy a XI. kongresszusuk által kijelölt feladatok megoldása tovább gazdagítja a Magyar Népköztársaság eddigi nagy eredményeit. — Marxista—leninista pártjuk, Központi Bizottságuk és a Központi Bizottság nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendő első titkára, Kádár János elvtárs a magyar népet az általános haladás útján vezetik. Ezt az irányvonalat folytatva, pártjuk és népük bizonyosan új, nagy sikereket ér majd el a dolgozók életkörülményeinek javításában, a népgazdaság erejének növelésében, a szocialista társadalmi viszonyok megszi lárdí tásában. Kedves magyar barátaim"! — A legutóbbi éveket a szocialista közösség minden országában rendkívül dinamikus és sokoldalú fejlődés, a gazdasági erő növekedése és a dolgozók életszínvonalának emelkedése jellemezte. — Lengyelországban, pártunk VI. kongresszusa határozatainak következetes és sikeres megvalósítása nyomán jelentős fejlődést értünk el a szocialista építőmunka valamennyi területén, s új távlatok nyíltak meg népünk előtti: a jövőben is ezen az úton szándékozunk haladni a fejlett szocialista társadalom fele, amelynek arculatát pártunk VII. kongresszusa fogja felvázolni. — Magyarország és Lengyelország történelmi vívmányai, amelyeket az elmúlt 30 esztendőben értünk el, továbbá a szocialista építés jelenlegi fejlődése megteremti a két ország közötti együttműködés állandó bővítésének feltételeit. Biztosíthatom Önöket, hogy mi a jövőben is törekszünk együttműködésünk tartalmának és formáinak további gazdagítására minden területen, a népeink közötti hagyományos barátság és eszmei egység szüntelen mélyítésére. — Valamennyi szocialista ország dinamikus fejlődése, kapcsolataink elmélyítése növeli az egész szocialista közösség erejét, szilárdítja pozícióját. Népeink sikereinek és felvirágzásának alapvető biztosítéka közösségünk erc(Folytatás a 4. oldalon.)