Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

10 KEDD, 1975, MÁRCIUS tfc Kinek fizetik ki az elhalt nyu rn. D.-nc szegedi olvasónk (érje Januárban a nyugdíj kifizetése elóttl napon meghall. A Januári nyugdijat a postás az Özvegy részére nem fizette kl. Olvasónk tudni szeretné, hogy Jár-e részére még az elhalt férjenek a Januárt nyugdija. Ha megkaphatja, akkor azt honnan kell kérni. Másik kérdése: elhalt férje után az. özvegyi nyugdijat milyen intézménytől és mikortól kérje. vegzéssel vagy bírói ítélettel gyj nyugellátások igénylése nem igazolja, a nyugdíjas kétféle űrlapon történik, halalaig esedekessé vált, de aszerint, hogy dolgozó, vagy fel nem vett es el nem évült nyUgdíjas halt meg. A dolnyugdíjak felvételére egy- gozó elhalálozásával kapcsoA nyugdíj folyósításáról szóló rendelkezések szerint: a nyugdíjas halála esetén a nyugellátásnak az elhalálozás hónapjában egyébként esedékes teljes összegét kell fizetni. A nyugdíjas haláláig esedékessé vált, de fel nem vett és el nem évült nyugellátások felvételére az örökös jogosult. Az örökösnek e jogát hagyatékátadó végzéssel vagy bírói ítélettel kell igazolni. Abban az esetben, ha az örökös a jógiit hagyatékátadó mást követő sorrendben a házastárs, a gyermek, az unoka, a szülő, a nagyszülő és a testvér jogosult. Feltéve, hogy a nyugdíjassal annak halálakor közös háztarlatos hozzátartozói nyugellátásokat a hozzátartozó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság, vagy kirendeltség, a nyugdíjas elhalálozása esetén pedig a tasban elt. Ha elhalt ferje Nyugdíjfolyósító Igazgatóság után kulon orokos nincs, a (Budapest) illetékes megállafentiek szerint ön illetékes a pítani. Olvasónk az özvegyi januari nyugdíjra. A kifize- nyugellátásának megállapíteset a Nyugdíjfolyósító tását és folyósítását igényIgazgatosagtól kérje. Kérel- bejelentő lapon a Nyugdíjmében közölni kell az elhalt f0iyósító Igazgatóságtól kell személyi adatait, a folyósító törzsszámát, és egy nyilatkozatot, hogy az elhalttal annak elhalálozásáig közös halálozás hónapjára járó háztartásban éltek. Másik kérdésére a válaszunk a következő: Az özvekérnie. Az igénybejelentéséhez csatolni keÚ a házassági és férje halotti anyakönyvi kivonatát. Továbbá az elhalt nyugdíjfolyósítási törzsszámát és az együttélésről egy nyilatkozatot. Dr. V. JB. HAZASSAG I. kerület Szeged: Makra András é* Majoros Etelka. Balog Ferenc és Takács Judit Ágnes. Dancsó Zoltán és Darányi Mária, Dobra Sándor és szegi Hona, Bódi Gábor és Fehér Katalin. Üjvárl Sándor és Cservenyák Mária Magdolna, Kispát Mihály és Kovács RozáUa, Zakar Ferenc és Bódl Eva Judit, Korom István és Sárdl Zsuzsanna házasságot kötöttek. n. kerUlet Szeged: Jankó Lajos és Balázs Borbála. Stumpf Egon István és Domokos Margit, Szarvas Gábor és Domokos Mária, NagyCsaládi események Servánszkl Tlona Juditnak Imre Zoltán. Borbás Istvánnak és Tandarl Rozáliának Andrea, Borbás Istvánnak és Tandarl Rozáliának Zsolt, Kószó IstvánMihálynak és szita Erzsébet Piroskának Ildikó Krisztina nevü gyermekük született. ni. kerület Szeged: Rácz Imrének és Tolnai Mária Erzsébetnek Dóra Mária. Ábrahám Istvánnak és Halász Ágnesnek Ágnes, Csontos Ferencnek és Deák Katalinnak Mihály. Polifka Rudolfnak és Nagy Eva Máriának Tamás Sándor, Csajkás Lajosnak és Varga Etelkának Attila. Makra Ferenc Lászlónak és Sarkadi Ágnesnek Ágnes Ilona, Veres István Imrének és Téglás Honának Julianna. Király Józsefnek és Kónya Irénnek István László, Pinnak és Kálmán Katalinnak Ani- tér Zoltánnak és Masa Piroska Margitnak Mónika Piroska, Tú•MMMMÉÉiinn György Sándor és Varró MArla, ta Katalin, Kiss Sándornak és Molnár Pál és Berta Julianna, Pintér Ágnesnek Attila Zsolt, Pesti Béla é« Olasz Katalin. Beinek Jánosnak és Csányl IloSzél János és Györfl Erzsébet nának Katalin Zsuzsanna, MolRozál. Lévai Antal és Rosen- nár Flóriánnak és Berta Zsuthal Gizella Erzsébet, Walla Ist- zsannának Anita, ván János és Bálint Eva. Det- Zoltán Jánosnak és Tóth-Kása kovlcs Zoltán Gyula és Vlncze Rozália Etelkának Eva Rozália, Aranka. Pencz János és Török Mária házassagot kötöttek. •rem mt Györgynek és Mészáros Valéri- Varga Máriának Andrea Ildikó, SZULETES ának Péter Tóth Józsefnek és Csarnó Lászlónak és Mandják I. kerület Szeged: Fazekas László Ger- __ selynek és Jéga-Szabó Mária Ida Margitnak Mihály Nándor, sí Klára Máriának Edina nevü Erzsébetnek Ágnes Gyöngyi. Kószó Andrásnak és sípos Má Engl Imrének es Ördög Magdol- riának Eva Mária. Balotai La na Máriának Gábor, Pap Lász- jósnak és Baráth Eva Eszternek ló Ferencnek és Bontovles Ro- Zoltán. Vetró János Andrásnak Nincs idő Fortunára Fortuna szekerén okosan rint már felejtettek az ember Ugyanakkor rendkívül űülj! — biztatgat a költő, és hasában ollót műtét után. gyelmes, éléak embernek kí ne vágyódna a szerencse Két különböző színű cipőben látszik. Most már nem bovédnökének kegyei után. Ta- is útrakeltek, és a rendőr- esátja meg magának azt, Ián az életben itt a legbiz- ségi talált tárgyak osztályain hogy soha nem hitte el, neki tosabb, nincs szabály, hogy számos történetet lehetne szerencséje is lehet. (Akkor így, nincs szabály, hogy úgy. feleleveníteni figyelmetlensé- miért váltolt autónyereményKi mondaná meg, mint le- gükről. De milyen értékig betétkönyvet? Ezt el is felejhet nyerni. Senki. László szétszórt a figyelmünk? tettem megkérdezni tőle.) György is tanácstalan, pedig Nem hittem volna, hogy a szerencséje is lehet. (Akkor tizennyolc éves fejjel gépko- megyében öt autónyeremény- Téli napon határozta el, csit nyert. Ha a szekér oda- betétkönyvre kisorsolt gép- kiveszi a pénzét. A hatos megy, más is felkapaszkodik, kocsiért nem jelentkezett a számú postahivatal alkalmaés okosan üldögél Fortuna gazdája. Előbb azt hittem, zottja nagyon figyelmes volt. fogatán. Általában a fiata- manővereznek, nincs szük- ö szólt: „ez a könyv nyert", lok az autó árán lakást ségük a nyert márkára. Egy éve! vesznek, és az idősebbek Mert a sorsolás után egy hó- K.-ra lehet mondani, aknem gyűjtenek tovább. nappal már csak a pénzt kora szerencséje van, mintkapják meg, nem a kocsit, egy ház. Két év alatt kétAz egy hónap bőven letelt, szer mosolygott rá a szerenNégy könyvecske egy éve, az cse. Először, amikor az ötödik pedig három éve már OTP-nél ügyeit intézte, is80—100 ezer forintot ér. Há- merősnek tűnt a hirdetőn a rom gazdája szegedi lehet, számsor. De ahogy a gondoremélhetőleg egészségesen él- lat végigfutott — nyerhet —, nek és hamarosan rájönnek olyan gyorsan el is felejtetFocsai Gyuláék majdnem a arra> hogy szerencséjük van. te. Otthon nem nézte meg. szerencséjük melle léptek. Hogy mikor? Ez a jövő titka. Egy év múlva egy sorsolás Türelem, rózsát terem Pocsainé még most is ijedten gondol azokra a napokra, nemcsak a szépre em- CS3K lékszik. — Valaki lebeszélte a férután már böngészte a számokat. És boldog volt, kocsit nyert. Még boldogabb lett az OTP-nél, ott szóltak neki, tavaly is nyert. Meg szerettem volna kérdezni; milyen érzés? Ügy látszik róssz ómennak tartott, titka az övé maradt. P.-t soha nem tudtam elri Sándornak és Sárközi Erikának Erika, Gálfl Lajosnak és Bökönyi Zsuzsannának Róbert. süli Imrének és Horváth Androvlcs Irmának Zsolt, Zsiga Mihálynak és Lekrinszki Eszternek Zsolt, Kolompár Pálnak és KoSzabó Ferencnek és Kulcsár vács Valériának Judit Valéria, Erikának Ferenc. Peczolt Péter Németh Sándor Józsefnek Indrea II és Ma: Lakatos Évának Róbert Ferenc, Mária Margitnak Mária KataNagv Imrének és Kocsis-Péter Un, Mészáros Józsefnek és Mik záila Máriának László. gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Bíró Sándorné Csáti és Török Emmának Nándor Mária, Tombácz Istvánné Tóth Kakas Hona. Deák Zoltán. Bakacsi András, Kiss Mátyás, Murátl György Alfréd, Ferka MiSándor Józsefnek és sallay Eva András. Czirmadia Tibor Mi Irénnek Korínná Eva, Veres hálynak és Rimanóczy IldikoFerencnek és Szentirmai Mária nak Szabolcs Zoltán. Dér Emőkének Dóra Tímea, Somogyi Györgynek és Rutai Honának hály, Blága Imréné Börcsök Gyulának és Szabö-Biezók Anl- Tünde Tímea. Vass Györgynek Anna, dr. Nagyághy Géza, Taskónak Péter Gábor, Harcsás és Nagy Rozáliának György, nádi József. Szarka-Kovács PéGyörgynek és Szilágyi Honá- Gácsi István Józsefnek és KcIe- ter, Csala János, Vojnár Tanak Amália, Pap Jánosnak és men Ágnes Irmának Katalin, másné Üjvárl Mária, Lukácsi Vecsernyés Katalin Zsuzsanná- Szászl Gyulának és Beloval Má- Román Péter meghalt, nak Tamás. Molnár Ferencnek ria Piroskának Katalin, Köteles és Kocsis Ilonának Krisztina, Attila Miklósnak és Lajos ErAkim Istvánnak és Matovlcs zsébet Máriának Róbert Attila, Máriának Andrea, Tóth Sán- dr. Apro Ferencnek és dr. Ladornak és Joszt Juditnak sán- ezó Katalin Zsuzsannának KriszH. kerület Szeged: Botond Lajos, Mihály Sándor meghalt. ni. kerület Szeged: Csillag Istvánné Csádor. Kiss Ülésnek és Ürmös tián Ferenc, Gyapjas Istvánnak szár Etel, Vér István, Répás Mária Annának Erika, Fehér Fe- és Nacsa Jolánnak Ildikó Beá- Istvánné Berecz Viktória Julirenc Józsefnek és Fekete Kata- ta, dr. Biliczkl Ferencnek és anna, Haska Györgyné Süli Plllnnak Zsolt, Csorba István Ká- Gaál Piroska Juliannának And- roska, Bárdos Jánosné Kószó rolynak és Klek Zsuzsannának rás István, Telek Ferencnek és R6za1 Szél Jánosné Orsolya AnZsuzsanna. Klss-Túrl Ferencnek Szeges Eva Annának Róbert, és Farkas Juliannának Henri- Farkas Zoltánnak és Szabó Evána, Kendrusz Ferenc, Sándor,, Bajusz János, Miklós Szabó ett. Oláh Mihálynak és Kiss Lf- nak Zoltán. Pocskal Zoltánnak Györgyié Nyilas Mária, Puszdiának Valéria, dr. Czinder Pé- és Sipos Máriának Annamária, tai Józsefné Szemerédl Ilona, ter Ferencnek és Bálint Ágnes Dávid Lászlónak és Keller Má- Krizsán Imre, Grulich GyörgyiAnnamáriának Krisztina Ágnes, riának Zoltán Gábor, Fónal ke. Földházi Imréné Guvat MáBattancs Jánosnak és pálfl Gyulának és Gyuris Erzsébet- rla, Geschek Jánosné Birg KláEmmának Emma, Acs-Sánta Ist- nek OUmpia Bernadett, szász ra meghalt. Vannak és Miklós Máriának Má — vaiaiu teDeszeiie a ier- . . . »., jemet, hogy ne vegye ki a inKOgnitODan nyereménybetétkönyvet. Tra- ° bantra akartunk befizetni, z. a legteljesebb inkognikellett a tízezer forint, tót kért, mert különben fel— Aztán kivették? — vá- jelent. Ezért nem árulom el, J2EJ2ST' tö" a termete, a haja, a érni. V szomszédok ú^ nezAT ^rZ i™ "Te> s mekkora a cipője. tek rám> mlntha %alami n^nh lTinrlet Azí mond^ az egfz rosszra készülnék. A ház^S'rn inuerol rajta ^^ ^^ mester alkalmanként óvatósolygásra ingerel szavamat adom, eszembe se san megjegyezte, „most men— Bent hagytuk, és nyer- jutott kacagni. Nem hiszi el, tek el éppen, nagyon rifogtünk egy Skodát. talán ezért szűkszavú. jalt emberek" Elhallgat, gondolatai kö- ~ Méga*e£fg.!.m J*t Tehát sietősfélék. Fél évig zött keresgél, aztán mondja: tudja - motyogta -, nut nem értek rá szerencséjük! — Előbb a férjem olvasta KaPneK l°ie. fcel fogIalkoznk moktfNemÖny^tűenka sztt határStan "ontra'f val^ Nekem viszont van időm. Wngészé^ köz^n BéleS S valamire gondol. Én pedig ^^vercet^ nyugtatom. — El tudom kép- nendny perceL nyugodtunk, megegyeztünk, ^ Halász Miklós most mar kivesszük a pénzt Három nap múlva én néztem meg, egészen véletlenül. Nem hittem a szememnek. Nyertünk. Mutattuk a szomszédoknak, nézzék ők is, biztos, ami biztos. Csak rázza a fejét, amikor bizonygatom, akadnak olyanok is, akik nem jelentkeznek a nyereményért, elfelejtették. — Tudom, felületesek az emberek, de ennyire? — kérdez és csodálkozva néz rám. — Őszintén szólva, nyugodtabb vagyok, hogy nincs itthon kötvény, nem kell már figyelni. Öt autó vár gazdájára Mennyire feledékenyek az emberek? Az anekdoták kifogyhatatlanok. A fáma szeRemény »- Türelem, pajtikám, úgy hírlik 1976. a férfiak éve rla Anita, Rádal Jánosnak ós Földi Erzsébetnek János István, Papp Istvánnak és Kósa Piroskának Zoltán, Sisák Bernátnak és Plgntczkl Máriának Bernát, Pósta Ferencnek és Kovács Évának Norbert Ferenc, László Józsefnek és Hajdú Rozáliának Zoltán József, Hatvani Mihálynak és Zsótér Máriának Mihály, Huszár Jánosnak ós Kürti Gizellának Tamás, Varga Jánosnak és Clpera Magdolnának Zoltán. Apjok Ferencnek és Víg Juliannának Ibolya. Gombkötő Istvánnak cs Tas Csilla Teréziának István Elod. Lévay Fcrcne Péternek és Nagy Évának Eva Anita, Szili Józsefnek ó.s Lengyel Piroskának József, Nagy Józsefnek és Kőfalvl Eszternek Attila. Farkas Ferencnek és Terhes Etelkának Ferenc Zsolt, Paskó Csaba Árpádnak és Bán Magdolnának Edina, Kadas Ferencnek és Dénes Ilona Margitnak Tamás. dr. Török Lászlónak és dr. Tápal Piroska Rózsának Bálint, Neducza Balázsnak és Babó Juliannának Zárán. Herényi Miklósnak ós Börcsök Irénnek Miklós, Nagy Lajosnak es Battanes Katalinnak Lajos, Magyar János Sándornak és Magvari Mariának Mónika, Kósa sandor Jánosnak es KullaJ Annának Sándor Zoltán, dr. Rakonczay Zoltánnak cs Gyarmati Eva Zsuzsannának Zoltán, Teschner Tibornak és Korom Piroskának Zoltán. Szenészi Kálmánnak és Tóth Katalinnak Ágnes. Veszelka Sándornak és Csányl Máriának Csilla Katalin, Csiszár Józsefnek es Sastyin Margitnak Andrea, Bólint Istvánnak és Erdődl Annának Attila, Savanya György Lászlónak és Molnár Anikónak Ágnes Anikó, dr. Veréb Balázs AndrasnRk és dr. Kertész Veronikának Balázs. Fllrdc Dezső Imrének és Ipacs Elvirának Zsolt, Bárány Józsefnek és Dunai Évának Attila, Tamási Imre Lajosnak ós FEKETE GYULR ÁM meg a katonák ismerték már az asszonyok a konyhán a „me- felejtette az elejét. Magasra festett szemöldökű nekült kisfiút"; tettek félre neki a jobb falatok- nő volt, szépnek szép, meg fiatal, de mégis az a ból is. nemszeretem-fajto. Az ilyeneknek jut eszébe Csellengett az utcákon, a piacon, az Avas pin- először az óvóhelyen is, hogy „Ez a kölyök elcesorain; bámészkodott, töltötte az időt. Emleget- tetvez", meg „Ki tudja, hol csavargott, betegte még a nénjét, ha kikérdezték, de már eszébe séget is hozhat" — amióta a városban rekedt, a sem jutott, hogy az utcán, a járókelők közt ke- legtöbb rosszindulatot az ilyen pipiskenők réresse. széről tapasztalta. Tulajdonképp nagyon jól érezte magát ebben Mint ahogy a letöbb jóindulattal ls nők vola nagy szabadságban. Mint senkihez sem tartó- tak iránta, de azok az óvóhelyi asszonyságok, zó, független „menekült". vendéglői konyhalányok, utcai járókelők — A rendőröket még vigyázatosabban kerülte at- egyszer kalapos úrhölgyek, másszor kendős né29. Aztán usgyi. Nem nézett vissza, kergetik-e, vagy sem, de akkor sem futhatott volna gyorsabban, ha az egész város őt kergeti. Futott, futott, amíg a tüdeje bírta. Hamar beleszokott a csavargásba. Megtanulta, hogy ö menekültnek számít, „az ideiglenesen megszállt országrészből". Tetszett neki ez a szokatlan rang: szinte felnőttnek érezhette magát. Hiszen nem gyerek volt többé, hanem „menekült", akire felfigyeltek mindenütt. Es megnézték maguknak, higy ilyen az a fiú, aki háborús „menekült". Tudta már, hogy minden házban van légópince, s nyitva előtte mind, csak jelentkeznie kell a légóparancsnoknál. Aki persze kikérdezi, hogy s mint, de mindig szorít helyet éjszakára. És mindig kerül olyan asszonyságféle is a pincében, aki pártfogásába veszi. (Néha jobban, mint szeretné, mert levetkőzteti, mosdatja, megnézi az alsóneműjét, nincs-e benne tetű.) Ha napközben megéhezett, leginkább egy főutcai vendéglő konyhájára járogatott eL Mind tói fogva, hogy az apácákra akarták bízni, és megszökött tőlük. De mástól senkitől sem félt, a nyilasoktól sem. Sőt, a nyilasokkal éppen még jóba ls keveredett, amikor az egyik óvóhelyen egy nyilas vette pártfogásba. Valami főember, ezt ugyan rögtön nem vette észre rajta, pedig érme is volt, és persze karszalagja, egyenruhája, pisztolya, minden. Reggel azt mondta neki a nyilas: — Gyere csak, te kis menekült, faszolunk valamit neked. Nagyon el vagy anyétlanodva, megfagysz ebben a semmi kis rongyban, november az november. Elvitte a nyilasok házába, amelynek a falán nagy vörös betűkkel ki volt írva, hogy „Halál nik — valami okból egészen másfajta nők. Magára maradva a folyosón, többször is átböngészte a géppel írott szöveget: ' Kiskorecz Testvér! Ezt a gyereket, e levél átadóját, amely egy menekült egyén, az átmenetileg megszállt Országrészből, részesítse a zsidóholmikból néhány szükségesebb dolgokban. (Azaz ruhanemű.) Kitartás! Éljen Szálasi! Pecsét, valamilyen aláírás: körzetvezető h. Sokáig téblábolt a folyosón, az egyenruhások rá sem hederítettek. Végtére egy takarítóaszSzálasira!" Fegyveres őrség állt a kapuban, és szony vette pártfogásába, és elvezette, keresztül magasra lódították az őrök a karjukat a párt- az udvaron, a hátsó épület alagsorába, a rakfogója előtt. Gondolta már akkor, hogy főember. Várakoznia kellett a folyosón. Jöttek-mentek közben az egyenruhás nyilasok; nem gondolta volna, hogy ezek ilyen sokan vannak. Végre egy nő lépett ki az ajtón, s összehajtogatott papírt nyomott a markába. — Itt a lépcsőn lemész, aztán jobbra fordulsz, aztán keresztül az udvaron... — ilyesmit hadarászott a nő, s mire végigmondta, ő már rég efe tárhoz. Vörös képű, tuskófejű ember volt Kiskorecz testvér, s az orra olyan lyukacsos, mint a gumiszivacs. Amikor megtudta, hová való, felélénkült: — Nem ismered a bátyámat? Kiskorecz Imre. Kocsmáros... Az alvégesi zsidókocsmában. — Ismerem hát. (Folytatjuk)