Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-04 / 29. szám

4 KEDD, 1975. FEBRUÁR l Színdarab — csak /egyeseknek Csehszlovákiában az utób­bi evek alatt száz házasságra húsz valas esik. Komoly ösz­szeütkozesekre gyakran az első együtt töltött években kerül sor, mert abban az időben a fiatal hazasoknak, ntcg kevés a tapasztalatuk az együttélés lerén. Hogyan le­hetne ezt megakadályozni? A hazasság előtti felvilá­gosító munkával foglalkozó intézmények munkatársai előadásokat tartanak, és be­szélgetnek a jegyespárokkal, de új, érdekesebb módsze­rekkel Is segítik a házasu­landókat így például a prá­gai kultúrközpont színdara­bot mutat be „Gyertek, sze­ressük egymást" címmel. Ebben igyekszik feleletet ad­ni az együttélés első idősza­kának néhány sürgető kér­désére. A színpadon csak négy szí­nész játszik; ketten a házas­pár — Ádám és Éva —.sze­repében. Á másik szmész felváltva Éva volt szeretőjét, az elárusítót, a házaspár szomszédját és barátját játssza. A negyedik művész­nő, aki — szintén felváltva —Ádám anyját, majd a há­zastárs barátjának menyasz­szonyát alakítja. A jelenetek azokról a kellemetlen hely­zetekről szólnak, amelyekbe a fiatal házasok kerülhetnek. Bemutatja például a vesze­kedések okait, hogyan folyik le egy ilyen veszekedés, de azt is, hogyan lehet az ösz­szetűzések elejét venni. A színdarabban természetesen bő teret kapnak a kellemet­len emberi tulajdonságok, mint például az önzés, a fél­tékenység, az önfejűség stb. A „Gyertek, szeressük egy­mást" cimü színdarabot min­den hónapban bemutatják az egyik kis prágai színházban. A jegyesek és a fiatal háza­sok a kerületi tanács házas­ságkötési osztályán kapják a belépőjegyet Az előadás iránt olyan nagy az érdeklő­dés, hogy vidéki vendégjáté­kokat is be kellett iktatni. Olga Nováková HAZASSAO I. kerület Sacced: Gyórtl Antal és Far­kas Mária. Lcgrádi László és Hegedűs Franciska. Mohay And­rás és Goezu Eva Katalin, dr. Lévay Endre Mihály és dr. Lász­ló Gyöngyvér. Dunai József Ist­ván és Kruruty Teodóra. Talpai Is-.ván Gábor és Kremsc Anna Maria, strommer Frmnz és Ko­vács Katalin. Kara Miklós és Domonkos Beatrix Márta. Góré István Xrnó és Uppal Margit Katalin. Boldizsár Sándor Imre és Csorbu Julianna Terézia, Nagy Ferenc es Börcsök Maria, Kálmán Tibor és Ban Zsuzsan­na. Kai tar István György és Szontágh Lucia Klura házassá­got kötöttek. IL kerület • Szeged: Zombori János és Szellc Zsuzsanna Rozália. Palásti György és Farkas Sarolta. Ka­nóc?. Sándor József és Cseke Piroska tiazassagot kötöttek. in. kerület Szeged: Lajta József Márton és Tanacs Etelka. Szél Sándor és Csiszár Ágnes házasságot kö­töttek. SZll LET £9 I. kerület Szeged: Németh Györgynek és Zádori veronikának György Mi­hály, Mészáros Péternek cs Szabó Rozahanak Árpad. Szélpal Antalnak es Csikós Máriának Attila. Bálint Dezsőnek es Sze­rencses-Fekcte Juliannának Zsolt, Tóth Imrének és Boldi­zsár Mananak Laura. dr. Malt­git l'alr.ak es dr. Svád Zóra Er­zsébetnek Zoltán. Turl István­nak és Kószo Veronikának Tí­mea Katalin. Pál Sandornak és Fekete Margitnak Gábor. Szen­té Istvánnak es Marost Honának Ildikó. Kosztka Palnak és Tarl Máriának Pál. Káity György Já­nosnak cs Tőrök Piroskának Mónika Marta. Tólh Janosnak és Varga Piroskanak Ágnes, Gyémánt Mihálynak éa Gyuris Rozáliának Beatrix, Tutsek Lász­lónak és lUtl Erzsébet Teréziá­nak Zsuzsa Eva, Juhász János Bélának ós Ábrahám Klarának Krisztina Réka,. Galiba Mihály Józsefnek es szekér Marta Er­zsébetnek Cierda, Turl Lajos Mi­hálynak és Balogh Ilona Máriá­nak Aruko Ilona, Mukus Vil­mosnak éa Tanács Margitnak Vilmos Ferenc, Csiszár Sándor Andrasnak és Molnár-Megyeri Eva Klárának Csaba. Mari Lász­ló Lőrincnek és Gál Margitnak Márta Zsuzsanna, Godó Illésnek és Lakatos Irénnek Henriett, Szabó Andrásnak és ToháU An­na Ilonának Zsolt, Csányt Imré­nek és vér Viktória Jozefának Imre, Nyári Istvánnak és Var­ga Zsuzsannának AttUa, Papp laijosnak és Vér Mariának Ró­bert, Laczi Ferencnek es Gaz­dag Zsuzsanna Ágnesnek Ma­riann, Nagy Sándornak és Gé­berits Teréziának Herbert An­tal, Kothenc Mihály Sándornak és Dlosl Eva Ágnesnek Gábor, Gyuris Rudolfnak és Farkas Ju­liannának Györgyi. Berta László Istvánnak és Felföldi Horninak László Akos, Barna Ferencnek és Bitó Magdolnának Helga. Ko­zák István Jánosnak és Varga Anna Mártának Ildikó. Anger Mihály Ferencnek és Kóaa An­na Máriának Roland, Takaes Imrének és Petróczl Margitnak Katalin. Vörös Istvánnal,- és Mu­csl Gizellának Miklós Máté, Cza­gány Sándornak és Szécsi Irén Gizellának Ildikó, Stnkö Márk­nak és Tart Eva Magdolnának Mónika. Hegykői Györgynek és Gera Évának Anna. Nagy And­rásnak és Mangó Ibolyának Szil­via Henriett. FaragO-Mészáros Vilmosnak és Rajkai Irén Mar­gitnak Irén Ágnes, Szegedi An­talnak és Alács Margitnak Mar­ta. Bakos János Józsefnek és Szögi Erzsébetnek János, Ki­rály Péternek és Sardi Anná­nak Beáta, Tanács Lászlónak cs Nagygyörgy Ilonának Anita. Ko­sa Istvánnak és Nagy Etelkának Aranka Katulln. Király Csabá­nak és Font GlzeUának Dóra, Király Csabának és Font Gizel­lának Endre. Pataki László Jó­zsefnek és Sitkei Zsuzsannának Tamás. Teszary Bélának és Bar­na Ilonának Krisztina, Szilágyi Sándornak es Kocsispéter Aran­kának Attila Sándor, Mukus Istvánnak és Juracsik Annának István, Szávay Istvánnak és Mé­száros Ilona Borbálának Tamás István, Molnár Józsefnek és Szabó Mária Juditnak Edit. Sza­bó István Tamásnak és Molnár Ágotának Tamás. Szlrakl Ká­rolynak és Hegedűs Eva Juli­annának Károly. Bodrogi Lász­lónak es Péter Katalinnak And­rea Gabriella, Tanács Istvánnak cs Szögi 'Irénnek Csaba István, US**; Mihálynak éu Szűcs Ma­Családi események rtánnk Anikó. Ábrahám Imré­nek es Volford Piroskának Ro­land. Krisztin Karoly Miklós­nak es Hajo-Kalman Maria Mag­dolnának Zsolt, BOECh Ferenc­nek es Palasti Olga Klárának Zoltán, dr. Tóth Károlynak és dr. Soós Judit Mártának Beáta. Szlrnvieza Peternek es sflóczki Rozállanak Dávid. Gyémánt Jó­zsefnek és Terhes Katalinnak Anita nevű gyermekük született. IIL kerület Szeged: Berecz Zoltánnak és Kovács Máriának Szilvia, Laj­tár Istvánnak és Puskás Mag­dolnának Antal Zsolt, Bacsó Sandornak és Miskulczl Francis­kának Sándor Csaba. Kiss Pál Antalnak es Farkas Erzsébetnek Jarnna Erzsébet, Varga Antal­nak es Kormányos Ilonának An­tal Zoltán, Fitor Gábornak és Ertsey Anikónak Gábor, Niesz­ner Ferencnek és Rutai Julian­na Évának Ferenc, Rúzsa Ist­vánnak Cs Rovó Máriának Atti­la Zsolt. Patik Lajosnak és Ara­di Ibolya Juliannának Gábor, Racz Györgynek és Csányi Gi­zellának Zsuzsanna, Krelnlnger Istvánnak és Tóth Piroskának Eva, Lukács Zoltánnak és Kő­vari Tündének Zoltán, Szepesi Laszlónak és Vanyorek Mária Jullannanak Annamária, dr. No­vasze] Balaz.s Péternek es Ar­kauer Ildikó Ilonának Noémi Il­dikó, Berta István Gyulának es Gyebnár Emmának Ildikó, Bencs Lászlónak és Börcsök Irén Gabriellanak László József, Ludman Antalnak és Katona Emmának Imre, Magyar Sandor­nak es Korom Aranka Annának Mónika Dalma, Tanács György­nek és Varga Piroskának Zsolt, Balogh Janosnak és Kecskemé­ti Eva Mártanak Csaba Zsolt, Gál Sándornak éa Keszég Er­zsébetnek László, Gergely Péter Pálnak és Gárgyán Mártának Ágnes. Rácz Andrásnak és Bor­ka Maria Evanak András, Roth Imrének és Mucsi Margitnak Pé­ter, Dóczl Szilveszternek és Fi­acher Zsuzsannának Andrea, Tár­nái Károlynak és szekeres Fran­ciskának Krisztián Karoly, Amb­rus Miklósnak és Vagó Mária Martának Norbert Miklós, Hege­dűs Józsefnek és Nemes Eva Zsuzsannának > Gábor Attila, Kordás Péter Pálnak éa Török Matildnak Ágnes, Murányi Já­nosnak és Kiss Terézia Julian­nának Andrea Julianna, Nagy Zoltánnak és Joó Erzsébet Idá­nak Zoltán Mátyás, Patkó Ta­másnak és Tamás Rozáliának Gábor Zsolt, Szekrctár Mihály­nak és Hunya Irénnek Attila ne­vű gyermekük született. HALALOZA8 I. kerület Szeged: Józsa Sándori Turáni Károly, Németh Jónosné Szabó Mária, Kristó Antal, Kiss Jó­zsefné Bóka Etelka, Csóré H­lésné Pakal Julianna, Horváth Istvánné Bari Anna, Katona Jó­zsefné Horváth Mária, Patai Mi­hály, Surányi Józsefné Bctsch Borbála, Magyarlaki Zsuzsanna, Székely Miklós, Pap István, Do­bó Julianna. Biczók Istvánné Sa­ja Márta, Papdi Jánosné Ta­nács Ilona, Kertész Péter, Pál­nok Antalné Vígh Mária, Nagy Pálné Karácsonyi Viktória, Me­gyelka Imrénc Vékony Rozália, Gera Istvánné Gémes Anna, Da­róczl Mihály né Juhász Etelka, Szomor Jánosné Kopasz Hona, Danana] György, Vezendl Vil­mos, Homolay József meghalt. •. kerület Szeged: Biczók Jánosné Fodor Julianna, Magda Péter, Fekete Jánosné Prohászka Anna meg­halt. Dl- kerület Szeged: Molnár Andrásné Tóth-Pözsl Julianna. Kovács Ist­ván Péter, Farkas Viktória, Ko­vács József. Klspéter Jánosné sípos Viktória, Dávid József, Gárgyán Imre, Fekete Mihály, Bálint Józsefné Barbler Mar­git, Kákonyi Ferencné Unyi Ju­lianna, Tóth Józsefné Pálíi Mar­git, Hatsek Jakab, Bozsó Imré­né Varga Rozália, Balog Sán­dor, Endrödl Lászlóné Hoff­mann Renée, Horváth Géza. Dencs Józsefné Szecsel Verona, Kakos Sándor. Leprán Béla Já­nos. Veres József, Szélpál Ist­vánné Ballá Julianna, Balogh István, Hopp Mátyásné Csala Hona Karolina, Nagy Sándor, Ludányi Agostonné Mihály Er­zsébet, Jánosi Jánosné Varga Mária. Tóth Mártonné Csorba Veronika meghalt. Könnyűszerkezetekből: Öltöző és fürdő épül a jutaárugyárban A KSZV szegedi jutaáni­gyárában — a saját fejlesz­tési alap terhére — 600 sze­mélyes fürdő és öltöző épül. A több mint 9 millió forint­ba kerülő épületet a pilla­natnyilag ismert legkorsze­rűbb technológiával és épü­letszerkezeti elemek felhasz­nálásával készítik el. A köny­nyűszerkezetes öltöző és für­dő egyedülálló lesz Magyar­országon — illetve a válla­lat másik gyárában, Nagyla­kon, a jutagyárival egyidő­ben épülő hasonló, de ki­sebb —, eddig ugyanis első­sorban a kereskedelem és a mezőgazdaság hasznosította a könnyűszerkezetes épülete­ket. Ennek az építési mód­nak nagy előnye, hogy gyor­sabb, mint a hagyományos építkezés, így Igen rövid idő alatt — a tervdokumentáció elkészültétől számított egy esztendőn belül — átadhatók az épületek. A 600 négyzetméteres, 36X18 méteres fürdőépület a gyárnak a város felé e6Ő üres részén kap majd he­lyet, s fedett átjáróval, úgy­nevezett nyaktaggal kapcso­lódik a fonodához. A Fém­munkás Vállalat terveinek külön érdekessége, hogy nin­csenek áthidaló oszlopok, ha­nem egyben ívelik át a 18 méteres szélességet. A külső panelokat NSZK és osztrák licenc alapján gyártják, s ugyancsak előregyártottak a belső panelok is: a helyszí­nen csupán össze kell sze­relni azokat. Az öltöző kí­vülről is tetszetős lesz: min­tázott betonlábazatot kap, fe­lül pedig egyméteres szalag­ablaksor fut körbe. i Az épület két oldalról Is megközelíthető: mind az üzemcsarnokon, mind pedig a nyaktagon keresztül be le­het majd jutni. Belül széles folyosó választja ketté a női és férfi részleget Létszámuk­nak megfelelően a nők szá­mára biztosították a nagyobb területet: az asszonyok és lányok rendelkezésére áll majd két 122 négyzetméteres öltöző és ugyancsak két-két zuhanyozó- és mosdóhelyi­ség. A férfiaknak 126 négy­zetméteres öltöző, továbbá zuhanyozó- és mosdóhelyiség épül Az öltözőkamplexum belső padlóit műkővel borítják, a vizes helyiségekbe pedig csú­szásgátló, úgynevezett met­lahi Uapok kerülnek. Messze­menően gondoskodnak a dol­gozók kényelméről: különle­gességként minden párakép­ződő helyen olyan pánelokat építenek be, amelyeken ke­resztül elszívják a párát és helyette előmelegített leve­gőt fújnak be a helyiségek­be. A vizespanelok érdekes­sége még, hogy nem csem­pézettek, hanem osztrák gyártmányú stollogénnel fes­tik le azokat. A színdinami­kailag megválogatott, muta­tós, különböző színű festés előnye, hogy víz- és saválló, emellett tartós, karbantar­tást, felújítást nem igényel. A nagy munkához már hozzá is foglak. Jelenleg az alapozást végzik, ez azonban a kedvezőtlen talajviszonyok miatt a vártnál vontatottab­ban halad. Ennek ellenére a szakemberek bíznak abban, hogy a régóta várt új öltö­zőt és fürdőt az eredeti ha­táridőre elkészítik, s még az idén szeptemberben birto­kukba vehetik a dolgozók. R. E. A becéző nevek búvára Esztendőkön át búvárko­dott levéltárakban és anya­könyvvezető! hivatalokban Hajdú Mihály, a nyelvtudo­mányok kandidátusa: céh­iratokat, Jegyzőkönyveket, bírósági szembesítő okmá­nyokat, családi végrendelete­ket és magánlevelezéseket tanulmányozott. Több mint százezer történeti alapnevet, köztük 80 ezer becéző nevet sikerült fellelnie: közülük háromszáz keresztnévnek mintegy ötezer becéző válto­zatát már feldolgozta. Többek közt megállapítot­ta, hogy a becéző nevek sze­repe általában helytől és idő­től függ. Az Anikó elneve­zést például Nógrádban ked­veskedő megszólításként használják, másutt viszont már teljes névként. Volt idő, amikor az Istók és a Jankó még becéző forma volt, ké­sőbb megszólító névvé vált, ezt követően pedig néhány vidéken egyenesen sértő, gú­nyos hangulatú név lett be­lőle. A ma szintén becenév­nek számító „Gyuri" déd­apáink idejében még meg­szólító névként volt elter­jedve. A legtöbbször meleg, csa­ládias légkört árasztó bece­neveket áíltalában mindenütt használják, egyedül Békés­ben idegenkednek tőlük: a Körösök vidékén jobban kedvelik az akkurátus, ride­gebb megszólító névalakokat Ezzel ellentétes névadó szo­kás uralkodik a Tiszántúl egyes községeiben. A gyer­mekek egymást, s a családon belül általában a gyerekeket, valamint a fiatalabb felnőt­teket sem keresztnevükön, hanem becéző formával szó­lítják meg. Katalin kereszt­nevű kislányukat a szülők Kati, Manyika, Sári vagy Li­di névvel ruházzák fel, de olyan is előfordul, hogy az eredetileg Magdolnára hall­gató kislányt minden család­tagja más néven szólítja: az apa Sárának, az anya Rozi­nak, a nagyanya Katinak, a nagyapa Pirinek, a bátyja Évának. A „gazdát cserélt nevek" régóta divatban van­nak, 8 ma is tartják magu­kat. Hajdú Mihály megállapí­tása szerint nyelvünkben voltak olyan alapnevek, amelyekből idővel egész név­sorozat rajzott ki. Az erede­tileg Barbara alakú nevet ma már a legkülönfélébb előfordulásokban ismerjük: Barbára, Borbára, Bar bála, Borbála, Borbál, Borba, Bo­ra, Borka, Boris. Becéző neveink zömükben képzés útján keletkeztek. Ér­dekes, hogy az elterjedt ,,-ka és -ke" képzős neveket in­kább fiúk, férfiak kapják: Lacika, Lajoska, Dezsőkc, Emilke. Legtöbbünk becene­ve azonban „i"-re végződik: Feri, Laci, Jani, Pali, Piri. A néveleji csonkítással alkotott neveket a Tiszántúlon ked­velik: így lett az Antóniából „Tóni", a Karolinából „Li­na". Toronyőr A negyedik emeleten lakott, ha a szoba ab­lakából lenézett az utcára, úgy érezte, felhők között él, a nyüzsgő világ felett lebeg, a forgal­mas utca fölött úszik, olyan illúziót talált ki, hogy most bármire képes lenne, de tudta, hogy ez csak kecses illúzió; ha a konyha ablakából bámult le a betonozott udvarra, más érzése tá­madt, magányos toronyban ült, ahol az omladozó várfalakkal szemez, boldog repülésre képtelen, ám belül, a lélekben mintha megtáltosodna, bát­rabb embernek hiszi magát, és nem akarja tud­ni, hogy ez illúzió. Minden este éjfélig fent maradt, amikor szü­lei elaludtak, kivonult a konyhába, könyveket tett maga elé, Arisztotelész Poétikáját, Omurtag bolgár kán üzenetét, amely a tirnovói kőoszlo­pon olvasható, de csak addig olvasta a könyve­ket, amíg az agya mozgásba jött, arra nem is törekedett, hogy a szöveget megértse, csak arra a belső örömre vágyott, amelyhez nap közben nagyon ritkán jutott: az élet, a pezsgés, a gon­dolkodás látszatát kereste. Es nem tagadta le maga előtt azt a tényt, hogy a látszattal pótlé­kot kap, de ez még mindig jobb, mintha pálin­kával vagy más ópiummal bolondítaná magát. — Ki hajította le ezt?! A házmesternö éles hangja riasztotta fel, aki a szűk betonudvarból a bezárt ablaktábláknak ki­áltott. Senki nem válaszolt. Óvatosan az ablak­hoz lépett, halkan kinyitotta, a csend egyre na­gyobb lett, a szomszédban már a televízlót is lezárták, az ablak mégis nyikorgott, erre leoltot­ta a lámpát, hogy a sötét megvédje a kíváncsi tekintetektől. Kihajolt. A házmesternö eltűnt az udvarról, kintről kellemes meleg jött be, még augusztus közepe volt, az ősz közeledését sem­mi nem mutatta. Vajon mit dobtak le? Üjra csoszogást hallott, megint kidugta a fe­jét, a házmesternö újra sepert, nyugodt tempó­ban dolgozott. Gondolatai visszatértek Arisztote­lészhez, mert egy mondat túlságosan felkavarta, de szemét közben nem vette le a házmesternö hajlongó hátáról. Azt írta a filozófus, ha az utánzók cselekvő embereket utánoznak; vagy kiválóknak, vagy hitványaknak kell lenniük. Ö is utánzó, de valahogy nem cselekvő embereket utánoz, és ezért félő, hogy se hitvány, se kiváló nem lehet. A szemben levő emeleten a középső ablak megvilágosodott, a délutáni műszak után hazaér­keztek az albérlő lányok. Erre felkapta a fejét, és csak a lányokra figyelt, akik este tíz óráig dolgoznak, de kapuzárás előtt mindig befutnak, talán félnek felcsöngetni a házmesternőt. A há­rom lány szövőnő, fél éve költöztek ide, egy öz­vegyasszonytól bérelik a szobát, aki egyetlen vendéget sem enged be hozzájuk: úgy védi az erkölcsüket, hogy elzárja őket a világtól. A lá­nyok jámboran engedelmeskednek. A konyha ablakából régóta figyelte a lányo­kat, talán azért választotta a toronyőr szerepet, mert ennek az utazásnak volt valami értelme, kíváncsiságtól hajtva őrizte a lányokat, ha azok nem is tudtak róla, hogy még sincsenek teljesen elzárva az élet szeretetétől, hiszen egy huszonöt éves ifjú állandóan gondol rájuk, és lélekben barátságot vállal velük. A lányok estéi egyformán telnek el, túlságosan Is egyformán, soha nem járnak szórakozni, időn­ként rádió^ hallgatnak, elvétve képeslapokat ol­vasgatnak, amelyeket valószínűleg otthonról kap­hattak, de a lapok üzenetéből áradó biztatás leg­alább megnyugtatja őket. Most is lerakták a tás­káikat. ledobálták magukról a blúzt és a szok­nyát, kombinéban ültek fel a középső, legszé­lesebb ágyra. így talán szabadabbnak, könnyebb­nek érezték magukat. A legidősebb lány a táskából elővett egy na­gyobb zacskót, amelyből kigurultak a kemény zsemlék. A zacskó papírját széttépték szalvétá­qa^ a asemlék kosé felvágottat vékony saeie*«Hun vágott párizsit tettek. Nem lehettek nagyon éhe­sek, mert csak csipegettek a zsemlékből, de köz­ben nagyokat nevettek, el-eldültek a széles ágyon. Mindig túlzottan jó a kedvük, véletle­nül sem sírnak, még veszekedni is elfelejtenek. Könyökölt az ablakban, együtt nevetett a lá­nyokkal. Jobb kedve kerekedett, mint a kapkodó olvasás közben. A legkisebb lány ugrott fel elsőnek és énekelni kezdett, a rejtett kémlelőállásból őt tartotta a legszebbnek. A barátnői eldőltek az ágyon, úgy nevettek és tapsoltak. Ez a lány mókamesternek született, majdnem minden este táncolt, hajlon­gott, bolondozott, hogy a két barátnője felvidul­jon. Olyan lánynak látszott, aki csak azzal tö­rődik, hogy másoknak derűs hangulatot csinál­jon, de nem csak azért, hogy a saját szomorú­ságát elfelejtse. Most is vidáman ugrált, a falitükör előtt for­golódott, a másik két lány valamivel csúfolhat­ta, mert cserfesen félrecsapta a fejét, levette a melltartóját is, és dalolva emelgette kemény hegyes mellét. Boldognak látszott. — Lánc, lánc, eszterlánc... — énekelték. Már mind a hárman táncoltak, megfogták egy­más kezét, úgy forogtak az ágyak között, a má­sik két lány nem bújt ki a kombinéból, de ők is hátravetették a fejüket, olyan átszellemülten ringatták magpkat, mintha a szerelem nászát járnák. Ha nem szereti őket senki, legalább ma­gukat szeressék, ha más nincs, legalább utánoz­zák a szerelmet. Az is lehet, hogy így sokkal boldogobbak. mintha füstös étteremben ismeret­len férfiak lehelnének rájuk. Hirtelen elfáradtak, lehuppantak az ágyakra, mindenki a sajátjára. Ijedt mozdulatokkal levet­kőztek, mintha látná őket valakit, látszott raj­tuk, hogy nagyon szégyenlősek. Talán a táncot is most szégyellték. Jókedvük elfogyott, gyorsan be­bújtak a paplan alá, csak a szemük látszott kl. Az ablak elsötétedett. Mosolygott. Omurtag bolgár kán üzenete jutott az eszébe: ember, ha dúskálsz is, elhalálozol, s helyedbe más fakad. STarga Csaba i

Next

/
Oldalképek
Tartalom