Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

TASARNAP, 1975. FEBRUÁR 2. / 3 Csővezeték az E5-ös út alatt Szeged határához érkeztek az ásotthalmi kis olaj mezőt a szegedi szénhidrogén-medence gyűjtőálloraásával öszszekötő csővezeték építésével. A f^jfiattal megbízott Dunaion Kőolaj- és Földga^ermelö Vállalat dolgozói iűrással hárítják el a távvezeték útjából az akadályokat: befejezték az E5-ös út átfúrását, anélkül, hogy a fontos nemzetközi útvonal forgalmát zavarták volna. (MTI) Új rendelőintézetet avattak Szentesen Az épület háromszintes Űj, háromszintes rendelőintézetet avattak tegnap, szombaton Szentesen. Magjelent dr. Zsögön Éva, egészségügyi minisztériumi államtitkár is. A szentesi és részben a kunszentmártoni járás lakóinak ezután nem kell a város három különböző pontján levő szakrendelésekre eljárniuk, a hét minden napján, azonos időben, egy épületben vizsgáltathatják meg magukat az intézet bármelyik szakrendelésén. Az eredményesebb gyógyító munkát szolgálja, hogy a rendelőintézet a pavilonrendszerű kórház szomszédságában, mintegy annak részeként működik majd, s a rendelő orvosai közül többen a kórházban is kezelik korábban megismert betegeiket. A pártkongresszus tiszteletére Gazdaságosabb fafeldolgozás Szállítás elfttS a rakodólapok Jobban sikerült a vártnál a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első éve a Délalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál, pedig meglehetősen nagy feladatot határoztak meg maguknak az üzemek dolgozói. így a tervezett termelési értéken felül 30 ezer forintot vállaltak többletként, ehelyett azonban közel 33 ezer forintra sikerült a túlteljesítés. Jóformán valamennyi termékből többet adhattak el, mint remélték. Különösen ládákból készítettek sokat — nyolcezer köbméter helyett 10 ezer köbmétert — méghozzá úgy, hogy 120 köbméter anyagot megtakarítottak. De kitettek magukért a fűrészüzem asszonyai is, akik rakodólapból húszezer darabot akartak exportálni és végül több mint 29 ezret küldtek külföldi megrendelőiknek. Emellett a terven felül még négyezer darab bálatetőt is elkészítettek. A falemezüzemben a Vörös lobogó szocialista brigád dicsérhető leginkább, a fűrészüzemben pedig a „Május 1." és a „November 7." nevű aranyjelvényes brigádok. Fontos feladatnak tekintik a falemezgyáriak az új furnérüzem mielőbbi megépítését is. Ennek érdekében a szakipari brigád gyorsan elvégezte a gőztávvezeték alapozását, a Gagarin brigád tagjai pedig a régi csöveket szerelték le, jórészt társadalmi munkával, s ehhez segítséget adtak a Lendület, az Ady Endere és a Vörös Október II. brigádok dolgozói is A gazdaság vezetői egész évben figyelemmel kísérték a válla'.ások teljesítését. Rendszeresen értékelték a brigádok tevékenységét és figyelembe vették az akadályokat ">• Így például ősszel elemezték a Tisza magas vízállása okozta elmaradást, és ennek megfelelően módosították az üzemek utolsó negyedévi feladatait Hogy a munkaversenyben kiváló eredmények szülessenek, ösztönzésül közel 1 millió 600 ezer forintot ígértek a leglelkesebb kollektíváknak, dolgozóknak. A vállalásoknak megfelelően jelenleg 14 dolgozó tanul általános iskolában, 19en végezték el tavaly a nyolcadik osztályt, és — a marxista—leninista középiskolával együtt — 29-en járnak középfokú oktatásra, örvendetes, a szakképzett dolgozók számának növekedése, 1974-ben 39_en szereztek bizonyítványt. Dicséretes lendülettel sietSomogyl Károlyné felvétele tek a dolgozók gyermekintézmények segítésére. Kommunista műszakon 1115-en dolgoztak, emellett iskolák, óvodák, szociális otthonok támogatására, valamint az ópusztaszeri emlékpark szépítésére további nyolc és fél ezer órát áldoztak. A tavalyi szép eredmények biztatóak. Idén a munkaverseny egyik legfontosabb eleme a nyersanyagokkal és energiahordozókkal való takarékosság. Ezt elsőként az eddig is kiváló eredményeket felmutató Vörös lobogó szocialista brigád ismerte fel, s takarékos termelésre szólította fel a többi kollektívát Ezzel megkezdődött a DEFAG-nál a kongresszusi munkaverseny második fejezete. Február 3-16 : Téli szezon végi vásár PÉNZ BESZEL? A

z emberek közérzetéről, munkahelyi légkörről, fiatalok hivatásingeréról, csupa-csupa izgalmas kérdésről faggatott pécsi bányászokat a hangjáról Ítélve ifjú rádióriporter. Délutáni műsoridőben, kitűnő vételi lehetőségekkel a helyi stúdió hullámhosszán — kicsit irigykedve hallgattam, mert mi, szegediek igazán nem sejtjük, l.iszen nem próbáltuk, milyen pótolhatatlan összetartó ereje a városi életformának a saját rádió. Szókimondó, idősebb bányászok beszéltek a mikrofonba. A művelődésről is. Nem sokat köntörfalaztak, megvallottak be~s;i''>'-"-<*n, jól érzik magukat, túljutottak a holtponton, amikor néhány eve az eivano/i—s gondolatával foglalkoztak, a szén jövője népgazdaságunkban garancia nekik ott, az egyéni boldogulásra, mert közvetlen jeleit is látják — a pénzt. Ki-ki megtalálta számítását, olvasási, művelődési igényét odaigazítja, ha aranyfedezetül fölcsillan a forint; az utánpótlást pedig, a fiatalokat, akiket valamennyien hiányoltak, ugyanez telepíthetné le. Tehát a pénz! Való igaz, nincs helye szemérmes prüdériának, tartózkodó vállvonogatásnak, ha róla van szó; az egyéni boldogulás kézzelfogható jeleit lebecsülni éppoly álszent képmutatás, mint túlbecsülni — ami számunkra, szocialista társadalomban, nem éppen az embereszmény jellemzője. Hanem a pénz rafinált eszköz: jelenlétével újratermeli az igényt. Nemcsak ott hiányzik, ahol nincs, de mindig több kellene ott is, ahol sok van belőle. Népgazdaságunk fejlődésének jelen szakaszában nem véletlenül emlegetjük — párt- és tanácsi fórumoktól termelési tanácskozásokig — vissza-visszatérően: takarékosan, a feltételek, adottságok ésszerűbb kihasználásával tudunk spórolni a jövő megtervezéséhez. Nincs másként a közművelődésben sem. Azóta, hogy a tömegkommunikációs eszközök, a könyvkiadás és egyéb csatornák révén a kultúra közelebb került az emberekhez, szinte észrevétlenül épült be hétköznapjainkba, s hovatovább hajlam, kedv, elhatározás kérdése lesz könyvet venni, színházba, képtárba, moziba menni, mert olcsón teheti bárki — természetes dolog, ha fölszaoorodtak az igények is. Tíz éve még becsöngettünk a szomszédba tévét nézni, lakásokban megtette az egyszerű faliszőnyeg vagy fénykép, művelődési otthonokban beérték az előadók szóbeli információjával — ma saját készülékről látjuk a televízió műsorát, festményt vásárolunk, s nincs TIT-előadás magnó, diavetítés é? egyéb szemléltetőeszközök nélkül. Ma, amikor a felnőttoktatás reneszánsza elé nézünk, s az elvárások mércéjét magasabbra állítva egyszersmind a szakmai továbbképzés változatos, testre szabott formáit teremtettük meg, ajánlataiból bárki választhat elképzelése, ambíciója, lehetősége, képessége szerint (mert nem utolsósorban zsebre megy, a magasabb képzettséget, jobban fizetik) — számítani kell arra, hogy a kultúra iránti igény sem apad el, inkább növekszik. Az oktatás legkülönbözőbb frontjai, közvetve vagy közvetlenül, a művelődési kedvet élesztik, táplálják, lehetőleg egész életre szóló útravalóként. A bányász, aki nem sajnálta a fáradságot bepótolni az általános iskolát, sót rátett egy lapáttal, most több pénzt is kap, s tanulmányai során esetleg hallott a Bánk bánról, kíváncsi rá a színházban. Amíg napi gondok szorítják, szövegelhetnek neki kultúráról, művészetről — de attól a pillanattól, hogy a családra kötelező forintokat leszámolta, s maradt pénze mondjuk szellemi táplálékra, elé kell állni a vá'" aztékkal. P

ánz beszél — szoktuk mondogatni, s amikor föllapoztuk a párt közművelődési határozatát, nem egy helyen csöndesen hozzáfűzték, hol itt a fo- j rint, mibőL Rafinált eszköz a pénz, em-1 legetjük, s tegyük mellé gyorsan, lehet elkölteni, de lehet gazdálkodni is vele. Sorok a határozatból: „az életképtelen, ki- J használatlan intézményeket meg kell I szüntetni", aztán „A felesleges párhuzamosságokat megszüntetve, a különböző 1 erőforrások összefogásával biztosítani kell az új intézmények közös létesítését és fenntartását. A közművelődési beruházásokra biztosított anyagi eszközök célszerűbb és hatékonyabb felhasználására kell törekedni... A különböző szervek kulturális célra fordítandó eszközeit összehangoltan és hatékonyabban kell felhasználni." Itt a pénz: tanuljunk meg élni vele, gazdálkodni. A közműve'ód-^sben is... Nikolényi István Új városaink A városok a települések közül nemcsak lélekszámuk nagyságával tűnnek ki, hanem a környező településekre gyakorolt hatásukkal, társadalmi-gazdasági szerepkörükkel és funkciójukkal is. A felszabadulás után az új városok alakulása összefüggött a vidék iparosításával. A népgazdasági tervek az ipar állandó fejlesztése mellett, annak nemcsak szerkezeti, hanem területi elhelyezkedésének átalakítását is eredményezték. Fontos feladat volt Budapest magas ipari részesedésének fokozatos csökkentése és az iparral nem rendelkező területek gazdasági elmaradottságának a felszámolása. A vidéki iparosítás számos területen kapcsolódott a földrajzi környezet által biztosított energia, nyersanyag és ipari víznyerési lehetőségekhez. Az energiahordozók és a nyersanyagok termelése, vaA múlt évben jobb volt a lakosság ellátása ruhazati termékekből, mint az előző években, s jelentősen csökkent a tartós hiánycikkek száma is. A Belkereskedelmi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a ruházati kiskereskedelem forgalma tavaly 11 százalékkal haladta meg az előző évit. A több éves gyakorlatnak, a kedvező tapasztalatoknak megfelelően a ruházati kiskereskedelem ebben az évben is megrendezi — február 3. és 16. között — a téli szezon végi vásárt. Kétségtelen, hogy a hideg évad első felében az időjárás szokatlanul enyhe volt, de a télnek még nincsen vége, a vásárlók tehát még ebben a szezonban viselhetik majd az olcsóbban beszerzett termékeket, s a vásár előnyös a kereskedelemnek is, hiszen megkönnyíti az igényekhez még jobban igazodó tavaszi árucikkek beszerzését, készletezését. A téli vásárba bevont ruházati cikkeknél általában 30—40 százalékos engedményt ad a kereskedelem. A vásár országos árua'apja 10—15 százalékkal nagyobb a múlt évinél, értéke 700—750 millió forint, s így a lakossag e cikkek beszerzésével 230— 250 millió forintot takaríthat lamint az alapanyaggyártás szükségessége új bányák, erőművek és üzemek építését tette halaszthatatlanná, ami viszont nagymértékű új munkaerő foglalkoztatását vonta maga után. Ennek következtében részben egészen új, részben kistelepülésekből új szocialista iparvárosok jöttek létre (például Tatabánya, Oroszlány). Új városok alakultak a nyersanyagbáz'stól távol a kedvezg szállítási lehetőségeket és a nagymértékű vízszükségletet kihasználó ipari üzemek mellet (Százhalombatta, Leninváros stb.) A népességvándorlás fő gócai az iparilag fejle'tt területek, különösen a főváros és környéke. Az iparilag lassan fejlődő agrárkörzetekben — a Dél-Dunántúlon és az Alföldön — a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel egyidőben az ott felszabaduló munkaerő az ipari körzetekben keresett munkát. Budapestről a mezőgazdasági területekre áttelepített üzemek más létesítményekkel együtt hozzájárultak ahhoz, hogy a helyi munkaerő a körzet határain belül került a gazdaság más ágazataiban foglalkoztatásra. Hazánk 10 és fél milliós lakosságának ma már több mint 50 százaléka városokban él, s közel 20 százaléka a fővárosban. A felszabadulás után alakult új városainkban az ösz. szes városi lakos közel 14 százaléka lakik. A városiasodás korunk nagy társadalmi-gazdasági folyamatának egyik fő jellemzőjévé vált.