Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

5 SZERDA, 1975. JANUÁR I. Boór András Újévi hajnal Tegnapi bánat régi nóta Beletaposva sárba hóba Alszik a hajnal leng a pára Kuporgó házak számlapjára Elhagyott varjú szól a télben Katona-cinke fut merészen Tavalyi bánat régi móka Beletaposva sárba hóba. Illyés Gyula A fenn lengő Holdhoz Fahrsi gangról nézem: — kerekül óriásra december holdja oly ősi szűzen, büszkén, mintha ember nem hágta volna. Tudassam vele, hogy mi érte? A kutyák régi lázzal ugatnak. S ő száll csak mit se sejtve, hű egében alvó falunknak. Hárfát hol penget ma Dávid király? Cecília hol hegedülget? Isteneink egy állomással arrébb repültek. Üj hadi célért, tudós adatért, hány láb fog rajtad még tapodni? Velem a hála néz Rád! és szeretnék koszorút dobni. Nekem a régi vagy! Még istenibb, hogy közelebb, hogy emberibb. Sappho szerelmes holdja! Vért-köpő Vitézünk virrasztó cselédje. Börtönpriccsekhez surranó fény, Bacsányi mécse! Visz a jövőbe hajód sokakat. Engem a múltba ringat. Honnan indultál? Arról mondd el egyszer a titkainkat. S ti csillagok — merre adtok irányt, ha legszélsőtökre jutva nézi szentünk majd: most hova — s hogyan — még merészebb útra? Simái M'hály Csönd és szó között Holdsarló hangon, pontosan olyan ívben mint a farktollaik, elsőt kukorékolnak a korahajnali kakasok. Szaggatott, súlyos tarajukat hátravetik, szárnyuk néha beleakad a félhomályba, verdesnek csönd és szó között, de végül percenként pirosabbakat robbanva, újra meg újra. szétveti csőrüket a szívükből-szakadt kiáltás. Mert kell, hogy fölpirkadjanak egyszer a bronzba-zárt arcok, s hogy a virradat lovai hasig harmatban és kalászban gázoljanak át a gyönyörű búzaföldön. Szocialista társadalom — szocialista ember A

szocializmus igazi nagysága abban mutatkozik meg, hogy a termelési viszonyok átalakításával együtt átalakítja az embert, és az emberi kapcsolatok egész rendszerét. A jórészt csak pótcselekvést és közösségpótlékot kínáló kapitalizmussal szemben megteremti minden dolgozó ember számára a valóságos cselekvés lehetőségét és a reális, szerves közösségek világát. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, visz. szafordíthatatlanná váljon, egy ideig — különösen kezdetben — az osztályösszeütközések, és a forradalmi cselekedetek egész sora zajlik le. Olyan ütközetek, amelyekben a hatalomra került munkásosztály megteremti minden osztályuralom, benne saját uralma megszüntetésének is a feltételeit, elhárítva az ember teljes felszabadulásának minden akadályát. Marx a Tőkében a jövő társadalmáról szólva azt írja: „A szabadság birodalma valójában csupán ott kezdődik, ahol megszűnik a nyomor és a külső célszerűség diktálta munka... a szabadság csak azt jelentheti, hogy a társadalmasult ember, a társult termelők ésszerűen szabályozzák, közös ellenőrzésük alá vetik a természettel való anyagcseréjüket, ahelyett, hogy az mint vak hatalom uralkodna rajtuk..." A szabadság birodalmához vezető szocializmus olyan társadalom tehát, amely megteremti a lehetőségét annak, hgoy elkerüljék a fejlődésben mutatkozó vak ösztönösséget, a kizsákmányoló társadalmakat mar-angoló osztályharcot és kibékíthetetlen ellentéteket. Ez természetesen csupán lehetőség, amelyet csak a tudatos és szervezett emberi tevékenység tud valósággá változtatni. A szocializmusban létrejönnek az emberek közti egyenlőség feltételei. Az egyenlőség először abban az értelemben valósul meg, hogy egyenlő esélyeket teremtenek a társadalom minden tagja számára azoknak a helyzeteknek az elérésére, amelyek fokozatosan lehetővé teszik a teljes emberi élethez szükséges részesedést a társadalmi javakban. Ebben az értelemben már a tőkés visztx. nyok felszámolása is nagy előrelépés a társadalmi egyenlőség felé. A magántulajdonosi viszonyok alkották ugyanis az esélyek egyenlőtlenségének legfőbb alapját, hiszen ezek a viszonyok nagy mértékben megszabták, hogy a különböző osztályokból származó emberek életlehetőségei egyenlőtlenek, valamint csökkentették az egyéni képességek és erőfeszítések szerepét az életben elért helyzet meghatározásában. A szocializmusban létrejött lehetőségek között alakul át az ember, válik szocialista emberré. A társadalom tagjai szocialista alapokon szervezik meg az életüket, olyan energiát kapnak a megváltozott társadalmi környezettől, hogy annak segítségével további átalakításokat hajthatnak végre ezen a környezeten. Ebben a folyamatban a munkának, mindenek előtt a termelő munkának van a legnagyobb szerepe. Az ember a közösségekben végzett, szervezett munkában alakítja ki, és alakítja át létének alapvető feltételeit, mindazokat a tárgyakat, és viszonyokat, amelyek nélkül a társadalom élete, a szükségletek kielégítése elképzelhetetlen. A szocialista forradalommal kezdődik meg az a korszak, amelyben fokozatosan lehetőség nyílik minden ember számára, hogy elsajátítsa az emberiség felhalmozott tapasztalataiból, kultúrájából mindazt az értékeset, amire személyesen képes, s így egyre sokoldalúbb, Baka István Legenda, hát lehullasz Legenda, hát lehullasz, jövőnkből varrt ruha! Erdővé válhatunk mi, szarvasokká soha. Havas táj keszkenőjét bevérezzük ma még. Holnapra lágy humusszá feled már e vidék. Szél leng az alkonyatban: ingünk volt — ám mi többet magunkra föl nem öltjük. Soká késett az ünnep. Legenda, hát lehullasz, sorsunkká nyűtt ruha! Állunk, mint holtra dermedt erdők agancs-sora. hasznosabb tagja legyen a társadalomnak. Ám a lehetőség nem egyenlő a valósággal. Az új társadalom emberének kifejlesztésében a legfontosabb feladat az, hogy minél tartalmasabb és sokoldalúbb személyiséggé váljék. Az előttünk álló legfőbb nevelési probléma, hogy legyőzzük a társadalom tagjainak önzését, amely a kapitalizmus terméke, s amihez hozzájárul az is, hogy a szocialista társadalom fejlődésében van egy szükségszerű, hosszú átmeneti Időszak, amelyben a legkülönbözőbb okokból továbbra is szembetűnő különbségek maradnak fenn az em. berek helyzetében: nemcsak anyagi tekintetben, hanem olyan vonatkozásokban is, mint például a város és falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különh. ség, s mindez ideig-óráig táptalaja lehet a mások rovására való érvényesülésnek. A cél természetesen nem az, hogy az embereket önmegtagadókká tegyük; ellenkezőleg, a szocializmus arra törekszik, hogy minden embernek megszerezze a legteljesebb életörömet és nem valamiféle elvont, abszolút egyenlőséget akarunk példaképül állítani az emberek elé, hiszen ez ellentmond a realitásnak, a józan emberi észnek. A szocialista közösségi ember kialakításának legfőbb útja, hogy az állampolgárok közéleti személyiségekké váljanak. A közéleti, ség igényének, a politikai részvétel igényének a tömegekben és minden egyénben ki kell bontakoznia. Az egyik legfontosabb feladat a közösségteremtésben, a tömegek felkészitése demokratikus jogaik gyakorlására A kollektív felelősségérzet csak a köz. ügyeben való tényleges részvétel útján alakulhat ki. A szocialista társadalom sikeres fejlődése ugyanis nagy mértékben azon múlik, hogy többségben vannak-e azok az állampolgárok, akiknek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s akik természetesnek tartják, hogy a jogokkal együtt jár a kötelességek teljesítése, a közösségért vállalt felelősség is. Az Ilyen állampolgárt azok az viszonyok alakítják ki, amelyekben az emberek az államhatalmat már nem kényszerűen elviselendő külső erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek. Olyan eszköznek, mely erejét, hatalmát attól nyeri, hogy az állampolgárok cselekvő részvételükkel közvetlenül is támogatják. Ez a helyzet a szocializmus intézményei, és a tudatos, szocialista ember találkozásával alakul ki és mindennapi cselekvésben termelődik újra egyre fejlettebb foc. mában. POZSGAY IMRE Az első napon M

ivelhogy feledékenyek vagyunk, talán nem szócsépw lés, ha emlékeztetek arra, hogy hajdanában-danában, azaz nem is olyan régen milyen babonás volt a magyar. Ha kéményseprőt látott, úgy megcsavarta a gombját, hogy konfekciós kabátján menten elszakadt a cérna. Luca-napkor tésztaszűrőn át ólmot öntött a lány, abból próbálta kispekulálni, hogy királyfi jön_e érte, hófehér paripán, avagy nyelvünket immár törve rebegő, messze idegenbe szakadt hazánkfia — hófehér autón. Azon a vidéken, ahol én felcseperedtem, midőn még híréthamvát se hallottuk az emancipációnak, akadtak bátor asszonyok, akik tulajdon két kezükkel befogták a lovat a szekérbe, s úgy mentek piacra, vásárba, meg szántani, boronálni. S a férfiember, ha találkozott az asz_ szony kormányozta szekérrel, tréfásan. babonásan keresztet vetett, felnézett az égre mondván: zivatar lesz. Ebben talán volt is némi igazság. Gyermekkoromban, úgy ,39—45 között igen sok aszszony dirigálta az igát, s csak. ugyan kutyaidőket éltünk akkoriban. Am, emlékeztetőül, elég is enynyi. Azaz: még egy babonáról szeretnék szólni. Azt hiszem, országos hagyomány azt hinni, hogy amilyennek sikerül az új év első napja, olyan lesz az egész esztendő. No persze, ez már inkább népszokás. Én nem hiszek benne, szerencsére. Ha ugyanis elhinném, most nem rónám e sorokat, mert az én első napom tragikusan kezdődött. Az történt, hogy nem készültünk fel eléggé a szilveszteri eseményre, így hát a hajnali órákban elfogyott az asztalról a bor, a sör, a pálinka, pedig közben tévéztünk, rádióztunk, dumcsiztunk. Aztán én. mint a társaság legfiatalabb férfitagja, kaptam a megbízást: csapjak a hónom alá néhány üveget és szerezzek utánpótlást, akár a föld alól is. És már az első lépéseknél kisértettek a sötét jelek. A léncsőn' — nyilván a mostoha időjárás miatt — megcsúszott a cipőm, aminek következtében alaposan elhasaltam. Rossz jel. A társaság egyik közismerten bölcs tagja sajnálkozva meg is jövendölte, hogy majd egész esztendőn át hasraesem. Azt a bizonyos helyet, ahonnan nekem utánpótlást kellett szereznem, busszal lehet megközelíteni. Azonnal jött. Ez jó jel. Nem lógtak a lépcsőn és nem indították el az orrom előtt. Szerencsés jeL Sikeresen felhágtam a lépcsőn, aztán egész véletlenül ráléptem egy feltűnően csinos hölgy, feltűnően csinos lábára. Álmoskönyvek szerint feltűnően csinos hölgy lábára taposni új év hajnalán — határtalan szerencsét jelent. Vidáman és könnyedén meghajoltam hát a hölgy előtt, és azt mondtam: oonardon... De a hölgy szintén buliról tartott hazafelé. álmosan, morcosan — és mitagadás, — kissé becsiccsan. tottan. Neki aztán hiába mondtam. hogv ó. pardon. Pillanatok alatt bokszolőállásba helve~kedett és csak kiváló reflexemnek köszönhettem, hogy a feltűnően formás öMöcske nem akadt be az állam alá Rossz; jel. Sötét jel. Egy teljes esztendőn át vigyáznom kell a szép hölgyek lábára. S. L.