Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-05 / 4. szám

7 VASARNAP, 1975. JANUÁR 5. A szovjet katonák tíz- és tízezrei, s a magyar hazafiak áldozták életüket népünk szabadságáért, nemzeti függetlenségünkért, az emberibb élet megteremtésének lehetőségéért, A fasizmus által tönkretett, kirabolt országnak megbénult az Ipára, megműveletlenül álltak a földjel, a háború testi-lelki megpróbáltatásait betegség. Járvány, éhezés tetézte, A szó szoros értelmében életet mentett egy-egy darab kenyér. Hórukk helyett gombnyomás A

Kik látták, s még Inkább, akik csinálták, tudják: a lenkötözés nagyon nehéz fizikai munka. Egyik fö oka ez ínnak — mivel mind kevesebb a vállalkozó kéz —, hogy két év ílatt felére csökkent a termőterület. A nehéz, piszkos munkát most gépekre kívánják bízni. A Szovjetunióból, Belgiumból, Csehszlovákiából kipróbálásra vásárolt berendezések egy-egy darabja átlagosan negyven embert helyettesít. Beszédes eset. Csak éppen még nem általános. A nehéz fizikai munka fölszámolása. mepkönnyítése népgazdaságunkban la-.sj, vontatott. Igaz, a foglalkoztatottak táborán belül fokozato-an csökken azok aránya, akik vállalják az ilyesfaita feladatokat, de a mérséklődés nem pusztán a gépesítés következménye. Tükröződése annak, hogy a Jó bér, a sokféle kedvezmény ellenétf sincs ma már elegendő jelentkező. © Az előbbieket nemcsak ml állítjuk, ezt állapította meg az országos építőipari anyagmozgatási konferencia is, melyet Békéscsabán rendeztek. Ahogy több előadásban elhangzott: bizonyos feladatokra egész egyszerűen nem találni embert. Száz építőipari anyagmozgatóból negyven nehéz fizikai munkát végez. A minisztériumi iparban ezzel megegyező az arány: száz munkásból átlagosan negyven lát el nehéz fizikai munkát. Egyes iparcsoportokban viszont — például a bányászatban, a kohászatban, az építőanyag-iparban — ennél jóval többen. Tény, hogy a nehéz fizikai munkán levők népesebb csoportja normál erőkifejtéssel dolgozik, ám tevékenységét nehézzé formálják a kedvezőtlen munkakörülmények. Utóbbi jelentőségét érzékdlteti, hogy minden száz munkás közül — az állami Iparban — harminc egészségi ártalmaknak van kitéve. Bonyolult terep ez, könnyű eltévedni rajta, hiszen rengeteg tényezőt kell számításba venni. Ami alapvető: az iparfejlesztési politika országos értelemben döntőnek tartta a nehéz fizikai munka gépesítését. © óhaj ez vagy adott az űt? Markoljunk bele a példatárba. A gépiparban a forgács nélküli hideg és meleg alakítás berendezéseinek többsége automatizálható. Idén áprilisban mutatták be — egy Ikarus 280-as autóbuszba szerelve — azt a három fokozatú, hidromechanikus automata sebességváltót, amelynek magyar— szovjet közös gyártását a tervek szerint 1376-ban kezdik meg. Ez a jármű vezetőjének fizikai igénybevételét egyharmadával csökkenti. 1974-ben már 447 ezer hektáron valósult meg a4 iparszerű kukoricatermesztés, ttt egy 140—160 lóerős unlverzél traktor munkagépeivel és szakszemélyzetével 700—800 hektár kukoricát művel meg. Annyit, amennyit korábban közepes község népe vetett, kapált, tört. Hasonló esetek, törekvések mindenütt lelhetők. A vasút 1970ben látott neki erőteljesebben a konténeres szállítás fejlesztésének; a vasúti kézi rakodás egyike a legnehezebb fizikai munkáknak. S az sem meglepő, hogy a kereskedelemben ugyancsak tetemes azok száma, akik nehéz fizikai munkát végeznek. Azaz a népgazdaság valamennyi területén szükség van a hórukk fokozatos visszaszorítására, ahol lehet. száműzésére. • Erre figyelmeztetnek a távlati tervezés számításai ts. 1970 és 1980 között az aktív keresők tóbora mindössze 300 ezer fővel növekszik, s érthetően következik ebből, hogy az ötödik ötéves tervben az Iparban a termelésnövekedés teljes egészét, az építőiparban pedig 80 százalékát & termelékenység emelkedésével seil fedezni. Elkerülhetetlen út a nehéz fizikai munkát vállalók terheinek könnyítése, egy részük felszabadítása a mindennapi izompróba alól, mert itt Jelentős 'orrásokat nyithatunk meg. Hatónkban ugyanis az anyagmozgatós, az összes foglalkoztatottat ekintve. kétszer annyi embert <öt le — egymilliót! —, mint a fejlett országokban. © Tíz esztendőt alapul véve, évente átlagosan 6,5 százalékkal növekedett az ipar villamosenergia-felhasználása, s 5,4 százalékkal a termelése. Korszerűbben, gépesítettebben gyárt az ipar, e két adaton túl ezt ezer más tény is igazolja. A változás arculata azonban nem szeplőtelen. Az építőanyag-iparban például öt év alatt az eszközök kihasználása negyedével romlott, holott az egyike azoknak a területeknek, ahol Igencsak elterjedt a hórukk, a „Na emberek, fogjuk meg." S nincsenek magukban! Más Iparcsoportok, iparágak szintén nem büszkélkedhetnek az eszközök Jó kihasználásával, bár panaszkodnak a fejlesztési lehetőségek szegényességére. Ami mér megvan, annak kamatoztatása, úgy látszik, nem sürgős, nem fontos. Automaták, melyek gombok nyomogatására tucatnyi ember helyett emelnek, helyeznek, szállítanak. És emberek, akik arcát veríték lepi be, izmaik a szakadásig megfeszülnek. „Trógerok", mondja a nyersen fogalmazó. Mi lenne velünk — az iparral, a mezőgazdasággal, a szállítással, a kereskedelemmel — nélkülük? Kellenek, nagyon kellenek. De ez nem ok arra, hogy vezetők és műszakink ne keressék léoésről lépésre haladva a nehéz fizikai munka megkönnyítésének, felszámolásának lehetőségeit. Érvek sora szól e feladat fontossága mellett. Mégis, a lei főbb érv a robottól, a gürcöléstől megszabadít**-tó <*mh°r. MÉSZÁROS OTTÓ anyagban gazdag, iparilag fejlett országok. Maradjunk a papírnál. A begyűjthetőnek csak egyharmada kerül vissza a termelésbe, a többiből szemét lesz, amelyet drága pénzen tudnak csak megsemmisíteni. Elkerülhetetlen a kérdés:. miért csak évente egyszer, iskolák, úttörőcsapatok kampánya a papír-, a vas- és a rongygyűjtés? Az idén a gyerekek hetek alatt 11 ezer tonna papírt gyűjtöttek össze országszerte, sok-sok dollárt takarítva meg ezzel az országnak. Jól jött a begyűjtött hulladékrongv is, hiszen a részünkre papírt szállító cégek ma már az ellenérték mind nagyobb százalékát kérik rongyhulladékban. Nálunk pedig még manaoság is ezertonna-számra égetik el a hulladékrongyot. Nyilvánvaló, hogv a hulladékgvűitas eredményessége a hulladékgyű'tő helyek számától is függ. 1934-ben országszerte 132 átvevőhely volt, ez eltelt 10 év óta a forgalom duplájára növekedett. a hulladékátvevő helyek száma 86-ra csökkent. Ez bizony nem sok jót jelent A dombóvári példa Köztudott, hogy a távfűtés, az olaj-, a gázfűtés elterjedésével egyre inkább nem tudnak mit kezdeni az emberek a kiolvasott újságokkal, képeslapokkal, papír csomagolóanyagokkal. Különösen így van ez a lakótelepeken. Azt nem lehet elvárni, hogy g hulladékot kilométeres távolságokra cipeljék, amíg találnak egv MÉH átvevőbódét. Igaz. hogy az értük kapott ellenérték sem nagyon ösztönző. Jobb megoldás htián tehát teletömik vele a kukákat. így kerül az égetőtelepre, s válik környezetet szennyező füstté a dollárt érő hulladék. A jelenleg még meglevő, városközpontokban álló begvüitöhelveket ts klszorítJák o város szélére — ezt bizonyítja Debrecen, Szolnok, Kaposvár példája is. Pedig nyilvánvaló. hogv újabb és úiabb átvevőhelyekre lenne szükség a városokban, lakótelepeken. Dombóvárott a városi tanács minden nagyobb lakótömbben h u 1'. ad ékbegvű j t ésre alkalmas helviséget adott, illetve ad a MÉH-nek. A vállalat viszont az általa eladott — a korábbinál sokkal több — hulladék ellenértékének jelentős részét átadja a tanácsnak, amely ebből a pénzből a közösséget szolgáló beruházásokat támogatta, parkokat épít. Eredményt hozhat a mozgó begyűjtés, amikor is Időközönként, előzetes értesítés alapién, a lakótelepeken, kerületekben tehergépkocsikkal szednék össze a naptr-. vas-, rongvhulladékot. Nyugdíjasok ls szívesen foglalkoznának besvűltéssel. ha megfelelő eszközöket hlztositanának ehhez, s anvagllag is megérné nekik. Az ötletek sorakoztathatók. de hasznot csakis akkor jetentanek. hn a svakorlatban ls alkalmazzák Őket. Jó lenn?, ha a meghökkenést nem az elmaradásunk, a pazarlás okozná, hanem az eredmények javulása, a dollármilliók megmentése. ERIIÉT,Yi GYÖRGY Elpazarolt milliók M

eghökkentő adat: Évente 60 millió dollárt takarítunk meg hulladék, szakmai nevén másodnyersanyag felhasználásával — ez több mint a teljes idegenforgalom valutabevétele. Tavaly például 1 millió 100 ezer tonna ócskavas, 48 ezer tonna színesfémhulladék. 100 ezer tonna papírhulladék került viasza a MÉH útján a termelőüzemekbe — feleslegessé téve ugyanennyi importot. Szép teljesítmény — mondhatnánk, a közben csodálkozunk, hogy a szemétbe kerülő hulladék lám milyen értékes. Az igazaiig pedig az, hogy a részletekot is megismerve a pazarlás, a lehetősegek kihasználatlansága a meghökkentő. Még o leggazdagabbak is Mitől lesz értékes a hulladék? Több tucatnyi olyan anyag van benne — a fotólaboratóriumok fixirvizétől az elkopott gumiabroncsig —, amely úgynevezett másodnyersanyagként visszakerülhet a termelésbe. A kohászatban nélkülözhetetlen az ócskavas, a színesfém, a papírgyártásnál a cellulózt pótló hulladékpapír, vagy akár az üzemekben a géptisztító rongy. A nyersanyag mind drágább árucikk a világpiacon. A papírgyártásnál nélkülözhetetlen cellulóz ára rövid Idő alatt 200 százalékkal emelkedett. Pedig 10 ezer tonna cellulóz 11 ezer tonna hutladékpapírral pótolható. Az sem lehet közömbös, hogy 11 eaer tonna papírhulladék begyűjtése 120 hektárnyi erdőt ment meg a kivágástól. Jelenleg hazánkban mintegy 100 ezer tonna papírhulladékot gyűjtenek be, s ezzel 85 —90 ezer tonna cellulózt pótolunk a papírgyártásnál. Ezt a mennyiséget tehát nem kell külföldről beszerezni. Csupán az új Dunaújvárosi Papírgyár évi hulladákpapir-szükségicte 50 ezer tonna lesz, az egész papir'tészitő ipar 170 ezer tonnát igényel. Vagy begyűjtünk ennyit, vagy külföldről vásárolunk, vagy kivágunk mintegy kétmillió 80—90 éves fát — ennyiből állítható elő hulladékpapir hiján a megfelelő meny. nyiségű cellulóz. A hulladékfelhasználásnak van azonban egy másik oldala is: a papírgyártásnál például, ha facstszolat helyett papírhulladékot használnak, akkor 00 százalékkal kevesebb energia szükséges, a levegő szennyeződése 15, a víz szennyeződése 60 százalékkal lesz kisebb. Ha az acélgyártásnál acél helyett vashulladékot használnak az előkészítésnél, a környezet szennyeződését 80 százalékkal lehet csökkenteni. Az alumínium gyártásánál a beuxit felhasználása harmincszor annvl energiát igényel, mint a fémhulladék. 132 he'yett 86 A számok, adatok tehát a hulladékgyűjtés rendkívüli fontosságát bizonyítják, mégis meghökkentő a nemtörődömség. Pazarlóbbak vagyunk, mint a nyers-