Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-31 / 26. szám
PÉNTEK, ms. JANUÁR 81. 3 Napirenden A szállítás korszerűsítése Kétnapos országos tanács^ kozás kezdődött tegnap, csütörtökön Szegeden, a Technika Házában, a korszerű fuvarozás és szállitás megteremtése, továbbfejlesztése érdekében. Ezen részi vett dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, valamint Kovács Imre, Csongrád megye tanácsának általános elnökhelyettese. A részt vevő fuvaroztatókat, közlekedési szakembereket dr. Tőzsér István, a KPM autóközlekedési főosztályvezetője üdvözölte megnyitó beszédében, dr. Varga Dezső pedig a megyei és a városi pártbizottság nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Vitaindító előadást tartott dr. Zahumenszky József, a Volán Tröszt vezérigazgatójának helyettese. Elmondotta — többek között —, hogy rendkívül fontos tudományos alapokon, valamint gyakorlati szempontokból is összegezni a komplex fuvarozásszervezés időszerű kérdéseit. Ez a tanácskozás is arra hivatott, hogy megállapítsa a fuvarozási lánc legkorszerűbb szervezésének társadalmi hatékonyságát. segítsen megteremteni annak műszaki-technikai feltételeit Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb a szállítmányozás élőmunkaigényének csökkentése, az eszközök kihasználásának növelése, valamint a kapcsolatos beruházások megvalósítása a fuvarozó vállalatoknál és a megbízóknál egyidőben. A közúti és vasúti közlekedés szorosan együttműködik, közös erővel igyekeznek a legkorszerűbb eljárások kidolgozására és alkalmazására. Nagy probléma a kereskedelmi áruk, a darabáru mozgatásának gépesítése, a Központi Szállítási Tanács által kezdeményezett rakodásfejlesztési alap azonban lehetőséget ad a szállítási lánc beruházásainak megvalósításához a vasútállomásokon. A jelenlevő több mint kétszáz megbízó közül sokan szóltak a témához, hasznos vita alakult ki. Folytatásaként ma délelőtt a fejlődést célzó javaslatokat, ajánlásokat rögzíti a rendező szerv, a Közlekedéstudományi Egyesület közúti fuvarozási és szállítmányozási szakosztálya, valamint a KTE szegedi területi szervezete. A kétnapos tanácskozás hozzájárul az energiával és a munkaerővel való takarékossághoz, az eszközkihasználás növeléséhez, az ötödik ötéves terv előkészítéséhez. Közel ezer MSZBT-tagcsoport Ez év júniusában ünnepli 30. születésnapját a csaknem ezer tagcsoportot számláló Magyar—Szovjet Baráti Társaság: a jubileumi évben veszik fel a tagcsoportok sorába ezredikként az Északi Járműjavító Üzem ko'Iektíváját — mondotta el csütörtöki sajtótájékoztatóján Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, aki a Barátság Házában ismertette a mozgalom 1975. évi gazdag programját. Az üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi és iskolai tagcsoportok ünnepi gyűléseket, barátsági esteket, filmbemutatókat tartanak, fotókiállításokat és más rendezvényeket szerveznek hazánk 'elszabadulásának tiszteletéA pusztaszeri nemzeti emlékpark ügye Vtia az akadémiai klubban Egyre nagyobb érdeklődés kíséri a pusztaszeri nemzeti emlékpark kialakításának előkészületeit. Tegnap este a Szegedi Akadémiai Bizottság Klubja kérte föl Hantos Mihályt, a megyei tanács elnökhelyettesét és dr. Trogmayer Ottót, a pusztaszeri ásatások vezetőjét, adjanak tájékoztatást az emlékhely múltjáról, jelenéről, és tervezett jövőjéről. Dr. Szőkefalvy-Nagy Béla akadémikus bevezető szavai után Wirth Istvánnak az ásatásokról készült amatőrfilmiét mutatták be, ezt követően Hantos Mihály az emlékpark rendezésére vonatkozó elképzeléseket ismertette. Szólt arról, hogy a második honfoglalás, a felszabadulás és a 'öldosztás emlékművének megalkotására, és a múzeumi épületek tervezésére szintén országos pályázatot írnak ki. Előadása a Körös-toroktól a Maros torkolatáig terjedő terület tájvédelmi körzetté nyilvánítására is kitért. Dr. Trogmayer Ottó arról az izgalmas föladatról beszélt, amit a történelmi események régészeti igazolása jelent. Könnyen bizonyítható feltételezésként említette, hogy az első templom a honfoglalás emlékére készülhetett. A honfoglalók jelenlétéi az eddig föltárt három lovassír egyértelműen bizonyítja A két előadást követő vits résztvevői sok részletproblémára kértek választ, és sürgették az ásatások eredményeinek túdományos igényű publikálását. A hozzászólásokból az derült ki, hogy a különböző tudományágak képviselői saját kutatásaikkal is szívesen hozzájárulnának a felmerülő részletkérdések tisztázásához. Információ és demokrácia R övidesen egyre több helyen függesztik ki az üzemekben a plakátokat: termelési tanácskozás, itt és itt, ekkor meg ekkor. A téma már nincs mindegyiken föltüntetve, csak sejti az ember, miről lehet szó: első negyedév, beszámolnak a tavalyi eredményekről, ismertetik az idei terveket. Rendszerint csillagászati számok röpködnek a levegőben, a munkás csak kapkodja a fejét, ez ennyi millió, az meg annyi, ki tudja, melyik szám hogy jött létre. Aztán leül az előadó, várja a hozzászólásokat. Egy kéz lendül a magasba. Szót kér, s kap is egy ember, aki megkérdezi, hová lett az a szappan, amit a kollektív szerződés előírt a kézmosáshoz. Nagy csodálk^ások az elnökség felől, majd egy hang rendre inti a felszólalót: ez a dolog nem tartozik ide, most arról van szó, mit kell tenni az idén. Az elnökség helyében én nem csodálkoznék. Az egyes embert a milliók akkor érdeklik, amikor tisztában van a kisebb részletekkel is. Az említett hozzászólónak sem lehettek közelebbi információi a termelési adatokhoz, ha csak a szappan jutott eszébe. Demokrácián általában a beleszólás jogát értik a különböző munkahelyeken. Ez a jog meg is van, de mit se ér, ha nincs mibe beleszólni. Ha az üzem információs csatornái bedugulnak, vagy helytelenül működnek, nem beszélhetünk demokráciáról. Megfelelő információáramlás nélkül lehetetlen a feladatok közös megoldása, a kollektív döntés vezetők és munkások részéről, egyszóval, csak névleges az a demokrácia. Nem mellékes a tájékoztatás színvonala sem. Közgazdászok szívesen alkalmaznak olyan szavakat, mint „rentábilis", „volumen", „extenzív" és „intenzív", hogy csak az egyszerűbbeket említsem. Nem biztos, hogy ezek mindenki számára egyformán világosak és érthetőek. Nem árt tehát, ha magyarul fogalmazzák a vezetők ezeket a tájékoztatásokat, a lehető legegyszerűbben, körbemagyarázás nélkül. Szóból ért az ember. Gyakori az is, hogy az információk a szervezeti hálózat valamelyik, néha több „emeletén" módosulnak. Itt-ott elharapnak belőlük valamit, szépítenek rajtuk, vagy eltúlozzák, azaz, mire leér a munkapadokig, kifordulnak lényegükből. A munkás mindegyik esetben értetlenül áll a dolgok előtt, ne várjuk hát, hogy alkotó vitában vegyen részt. A termelési tanácskozás az üzemi demokrácia közismert fóruma. Nem mindenütt élnek vele helyesen. Tegyük fel, hogy egy üzemben az információk „lefelé" áramlása tökéletes. Az egyes munkáscsoportok, szocialista brigádok meghányjákvetik az eredményeket, hibákat a kapott tájékoztatás alapján, javaslatokkal, kiforrott véleménnyel mennek a termelési tanácskozásra. Meghallgatják a beszámolót, ami föle'evem'ti az információkat, aztán rendre, el is mondanak mindent. Hozzászólásaik jelentenék a fölfelé, a vezetők irányába áramló információkat, ha különböző á'lomásokon el nem vesznének. Nem érnek el oda, ahová szánták őket, ahol hasznos segítséget jelentenének. Ez esetben ismét kérdezhetjük: hol a demokrácia? Az üzemi demokrácia elvei csak akkor érvényesülnek, ha a tájékoztatás szabadon áramlik a vezetéktől a munkásokig, és vissza, mindkét oldalról megfelelő megfogalmazásban, nyíltan és őszintén. „Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része, amely lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a helyi és közügyekbe való beleszólásba; növeli a dolgozók felelősségtudatát, fokozza aktivitásukat" — hangsúlyózza pártunk Központi Bizottsága a XI. pártkongresszus irányelveiben is. A munkások aktivitása azonban csak addig tart, amíg érzik, hogy a vállalat vezetői igényt tartanak arra. Az a rosszabbik eset, ha azt halljuk, minek mondjam, úgysem használják fel a javaslatomat! Nem vezet célra az sem, ha alkalmazzák ugyan az ötleteket, de nem közlik a munkásokkal, hogy melyik döntéshozatalnál vették figyelembe a véleményüket. A jó információk nemcsak adatokat tartalmaznak, terveket, hanem bizonyos „visszacsatolást" is. Konkrét példa erre többek között a textilművek brigádvezetői tanácskozása, ahol az igazgató elmondta a résztvevőknek, milyen javaslatokat valósítottak meg, melyek szorulnak további kiegészítésre. A munkásnők ebben az üzemben aktív részesei az ésszerű munkaerő-gazdálkodásnak, bátran állnak elő megfontolt, megalapozott ötletekkel. Mindig tudjak, nem pusztába kiáltanak. A szegedi fémipari vállalatnál egy egész szervezet foglalkozik a munkatermekből jövő információk gyűjtésével, rendszeres a tájékoztatás arról is, mit, hogyan használtak fel, mihez várnak a vezetők újabb ötleteket. Ahol a vezetők tudják, mekkora segítséget jelent számukra az üzemi demokrácia, élnek is vele. Ahol a munkások megfelelő információkhoz jutnak, élnek a demokrácia adta lehetőségekkel. Ahol megnyugtatóan működnek az üzemi demokrácia fórumai, a munkások nem joguknak, de kötelességüknek érzik az aktivitást, nem fukarkodnak tapasztalataikkal, szaktudásuk legjavát adják támaszul a vezető felelősségéhez. Az információáramlás helyességéért sokat tehetnek a szakszervezetek. Ha a tanácskozások megszervezésében nemcsak annyit vállalnak, hogy elkészíttetik és kifüggesztik a plakátokat, hanem többet is. A bizalmiak tájékoztatásának rendszeresítése sok mindent megoldana, hiszen ők vannak legközelebb a munkásokhoz. Sajnos, legtöbb helyen csak „bélyegeladással" foglalkoznak, az üzem dolgairól nem sokkal többet tudnak, mint csoportjuk tagjai. Ha egy-egy üzemrész tanácskozása előtt összehívnák a bizalmiakat, biztonságos úton továbbíthatnák a vezetők az információkat a szélesebb tömegekhez. A bizalmiak fölkészítenék csoportjaikat a tanácskozásra, több lenne a lehetőség arra, hogy a munkásközösségek éljenek jogaikkal, befolyásuk növekedjék. A z üzemi pártszervezetek mindig hitet tettek a demokrácia mellett. Ezután fokozottabban odafigyelnek az információk áramlására. Ha valahol megakadna a tájékoztatás láncolata, elhárítják az akadályt. Ha valahol kendőznék a dolgokat, a pártszervezet megtisztítja az információt a kozmetikázástól, lefejti róla a csomagolást, akár fölülről lefelé, akár lentről fölfelé halad. A kongresszusi irányelvekben foglaltak szerint az üzemi demokrácia fejlesztése „ ... a vállalati irányítási rendszer tökéletesítéséi, a hatáskörök ésszerűbb rendezését és a dolgozók tartalmasabb, közérthetőbb informálását igényli", Nem kell tehát mást, valami újat csinálni, csak azt, amit eddig, de sokkal jobban. RÁUNT IBOLYA A makói hagyma j evője az iparszerű termelés A világhírű makói vöröshagyma termelésének korszerűbbé tétele közérdek is.. De kérdés, hogy milyen úton lehet előbbre lépni az iparszerű hagymatermelésben? Erről tanácskoztak tegnap Scmcgyl Károlyné felvétele » Az elmúlt év decemberében 240 előnevelt fa ültetését segítette elő az erdőrendezőség soron kívüli, 120 ezer forintos támogatása, melyet a városi tanács építési osztálya néhány hét múlva már fel is használt. Tavasszal lombosodnak majd a fák a Batthyány utcán, Cserepes soron, Petőfi Sándor sgt. mentén, az E5-ös út jobb oldalán. A nagyforgalmú főútvonalat kísérő fasort úgy telepítették, hogy az esetleges későbbi útszélesítést és a már meglevő közműveket sem zavarja, és letakarja az út mögötti, még beépítetlen, rendezetten területet. Az 5—10 éves fák egy része Üjszegedre, a Népkert sor parkolóinak földnyelveibe került, ezzel is pótolták az útkorszerűsítés során kénysze rűségből áldozatul esett fákat. A városgazdá'kodási vállalat faültető brigádja a Csanádi utca gyermekkórház felőli oldalát is betelepítette, ez a fasor látható képünkön. Itt nevelik tovább a sűrűn ültetett fiatal fákat, amelyeknek felét — az út másik oldalának rendezésekor — már csak át k^ll emelni a túlsó oldalra, végleges helyükre. Máiusbans Csongrád megyei hét a lódzi vajdaságban Csongrád megye lengyelor:ági testvérterületén, a idzi vajdaságban május 16:61 május 23-ig Csongrád me;yei hetet rendeznek. A >rogramsorozat viszonzása a ' ódziak tavalyi Csongrád negyei bemutatkc'ásának, amelyet I engyel ország felszabadulásának harmincadik évfordulója alkalmából rer. deztek. A lódzi Csongrád megye héten fényképek, grafikonol segítségével, összesen 20r négyzetméter felületet elfoglaló anyaggal mutatják majc' be Csongrád megye elmúl" harminc év alatti fejlődését délelőtt Szegeden, a MÉK székházában, ahol a makói Lenin Tsz és a termőtáj politikai, gazdasági szerveinek vezetői, a közös szövetkezeti vállalat, a HUNG AROFRUCT, a SZÖVÉRT, a konzervipar képviselői ültek a tárgyalóasztalhoz. Ott volt a megbeszélésen Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára is. Az iparszerű hagymatermesztés jelenlegi körülményeiről Szilágyi Ernő, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője tartott bevezető előadást. Vázolta többek között, hogy a raktározási, feldolgozási gondok miatt az idén nem növelik jelentősen a hagymatermesztési rendszerhez tartozó gazdaságok a tavalyi 1 ezer 137 hektáros termőterületüket. A tanácskozáson hangot kapott, hogy a MÉM segítségét kell kérni a makói 2 ezer vagonos szövetkezeti és az ugyancsak 2 ezer vagonos — tervezés alatt levő — MÉK tárolótelep beruházásának a meggyorsításához. Jelenleg nincs kilátás arra, hogy az idei termést már ezekben a raktárakban helyezzék el. Éppen ezért létesítsenek a gazdaságok szellőzőberendezésekkel ellátott, beépített csővázas színeket a tárolási gondok átmeneti megoldására Arról is szó lehet hogy vegyék bérbe a szövetkezetek a MÉK hagymatárolásra alkalmas raktárait A feldolgozással kapcsolatban olyan ajánlással élt a tanácskozás, amelynek vitájában felszólalt Szabó Sándor is, hogy 70 százalékos állami támogatással vásároljanak minél több előtisztító gépet a termelőüzemek, hogy jobb minőségben kerüljön a hagyma a raktárakba, és így kisebb legyen a tárolási veszteség.