Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-23 / 19. szám

CSÜTÖRTÖK, 1975. JANUÁR 23. 5 Áz irányelvek céljaival egyetért a szövetkezeti mozgalom Fokozatok Az ötlet. Csak a fű susogását lehet hallani, az épületek pedig meglepetésszerűen törik meg a síkság egyhangúságát. A szem messze ellát, legfeljebb a töltésnél akad meg a tekintet. Nem csoda, ha az ember vágyakozik a hangulatosabb környezetért Nem meglepő, ha Algyő határában néhányan elgondolkoztak az itteni kép miatt. Nem jó ez így, nem elég szép ez így. Többen messzebb tekintettek, eszükbe jutott a betonsivatag, az egyhangúság. Ma már nem lehet tudni, hogy ki volt az, aki először kimondta. A többiek ezután csak a kezüket nyújtották. A technikai rész a karikacsapás gyorsaságával gombolyította az idők fonalát. Aláírták a második kerületi hivatallal a szocialista szerződést a város szépítéséről, a gyerekintézmények gondozásáról, a DEGAZ szegedi pb-gáztöltő állomásának három szocialista brigádja. Miért? Én is, ő is kedveli Szegedet Ando Endre tizenkét éve alsóvárosi. Innen autóbuszozik naponta Algyőre. A napsugaras házakról nem esett szó, annál többet beszéltünk a körutakról. Csak a Tolbuhin sugárutat nem szereti, általában a kopár helyektől iszonya van. Nem róható fel születési hibaként. A 28 éves szállításrendező a bronzkoszorús Egyetértés szocialista brigád titkára. Ö is szállította a homokot a Csillag téri bölcsődéhez, ásott és gereblyézett, lapátolt földet, javftotta a kerítést, ültette a fákat szabad szombatjain Tarjánban, és az üzem környékén. — Miért? — kérdeztem. Sablonos választ vártam, az ilyen témánál valahogy csak összetett mondatban szoktak felelni. — Szeretem a várost. — Miért? — Se nem túl kicsi, se nem túl nagy. Nem zajos, de nem is túl csendes. Az emberek még közel vannak egymáshoz. — Miért Tarjánt szemelték ki? — Ott a legkevesebb a fa, S a Csillag téri bölcsődének ne~i volt még patrónusa. — így lett — mondtam és mindjárt biccentett is a fejével. Hirtelen csönd telepedett közénk, amint a gázpalackot szállító teherautók zöreje elült. Nem messze az irodától egy facsemete árválkodik a csontkeményre fagyott földben. — Azt mi ültettük — mondta, aztán gyorsan témát váltott. — Az alsóvárosi Mátyás tér is lehetne szebb. Sok turista jár oda, egyik felén rózsakertet lát, másik részén letaposott füvet. A Szabadság vagy a Vadkerti térre már nem mennek a turisták, legalábbis nem hiszem. Ott is hasonló a látvány. Dudva, gaz és sár. Azonkívül Alsóvárosnak nincs játszótere. — Vállalkozna a brigád ... — vetettem fel közbevágva. — Értem mire gondol. Felmerült már bennem is, de eddig valahogy nem szóltam. Nem is lett volna erőnk, a munkahelyen parkosítottunk, Tarjánban... De legközelebb beszélek errőL Biztos örülnének az alsóvárosi gyerekek. Még eg$r kis szünet következett a gondolatváltás előtt. — Persze, nehogy azt higygye, azért patronáljuk a Csillag téri bölcsődét Nincs ott senkinek se gyereke közülünk. — És ha lenne? — vetettem ismét közbe. tői majd kicsattan az arca Belovai Lászlónénak. Egyre csak hajtogatja a palacktöltő: — Nem azért csináltam. De azért érzem, jólesett volna neki, ha ötéves kisfiát felveszik az algyői óvodába. Mosolygott, látszik, nem bosszantja már a dolog, végülis ott a nagymama, és a kilencéves nagyobb fiú is tud már magára meg az öcsikére vigyázni. A mosolygás közepette kérdeztem, melyik fát szereti. — A meggyet. Az nagyon szép a virágzáskor. Algyőn nagyon sokat ültettünk az utcára. Halász Miklós Az Országos Szövetkezeti Tanács szerdán ülést tartott, amelyen megvitatta a XI. pártkongresszus irányelveit. Az ülésen részt vett dr. Romány Pál, az MSZMP KB osztályvezetője, a szövetkezetpolitikai munkaközösség vezetője. Szabó István, a TOT elnöke, dr. Molnár Frigyes, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke és Rév Lajos, az Ipari Szőve' kezetek Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP KB tagjai. Szabó István, az Országos Szövetkezeti Tanács soros elnöke vitaindítójában hangsúlyozta: a szövetkezetek vezetői és sokmilliós tagsága nagy érdeklődéssel tanulmányozta a kongresszusi irányelveket. A szövetkezetek jelentős része felhasználta az éppen időszerű közgyűléseket is arra. hogy kifejezzék egyetértésüket a párt következetes politikájával, amelynek eredményei a társadalmi élet ós a gazdasági építőmunka valamennyi területén megmutatkoznak. Az'álta'ános haladás szerves részeként figyelemre méltóan fejlődtek a szövetkezetek is Közös vagyonuk növekedett, s erősödött annak társadalmi jellege, a szövetkezetek megteremtették és állandóan gyarapítják a nagyüzemi termelés technikaiszervezeti bázisát. Elismeréssel méltatták: a párt következetes, töretlen politikájában kifejezésre jut, hogy annak szilárd alapja a munkásosztály vezető szerepének, valamint a munkásparaszt szövetségnek az erősödése. A szocialista szövetkezetek maguk is a felszabadulás óta elért nagy vívmányaink: a munkásha'alom megteremtése, a termelőeszközök társadalmasítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelőerők gyors, általános fejlődése következtében jöttek létre, és tagjaik öntevékeny munkájával részesei az elért sikereknek. A szocialista demokratizmus álta'ános elveinek megfelelően fejlődött működésük belső rendje, a szövetkezeti demokrácia. Szabó Istváp hangsúlyozta: az irányelvek célkitűzései, s azok megvalósításának módszerei a szövetkezeti mozgalom egyetértésével találkoztak. A szövetkezetek továbbra is hazánk általános szocialista fejlődésének szerves részeként kívánják fejleszteni vállalati tevékenységüket, x a korszerű nagyüzemek kialakítását, felhasználva mindazt a lehetőséget. amelyek szervezetük továbbfejlődésében, a társuPROBLEMA Azt tartják a szociológusok, ha néhány embernek hasonló problémája van, azok felrázzák a többieket. Négyökrű Mihály is nagyon szereti, ha szép tiszta az utca, rendben van a környezet. A 43 éves szelepjavitónak már biztosan sok gondja volt a négy évtized alatt. Nem is kérdeztem. Kemény vonásain látszik az élettel való viaskodás. Nem tudom, mikor Jutott el ahhoz a fokozathoz, hogy a munka, a kenyér, a lakás, az egészség mellett a környezet is szép legyen. Biztos benne szunnyadt az igény. — Mentem én Is, nem kellett kétszer mondani. A brigádunk a Kállay Éva, az algyői óvodát patronálja, meg fásítottunk. Én a napozó, a sátortető, az ugráló építésében is segítettem. Szívesen csináltam, annak ellenére, hogy nincs ott gyerekem — mondta a társadalmi munkaórák vázlatrajzaként. — A brigádot mire mozgósítaná még? — Ságváritelepen lakom, ott többnyire rendezettek az utcák. Néha azonban elszoktam sétálni Móravárosba. Arrafelé nagy a sár. Gondolkodtam is már azon, nem kéne azt taposni. Kohósalakkal fel lehetne tölteni az utcát. Némi keserűség. Hordta a Tiszáról a homokot, cipelte a törmeléket, neki volt a legtöbb társadalmi munkaórája. Az egészség vérpiros színéMIRE7 Színházi beszélgetésük A pécsiek „nehéz kosztja1* A város ütőeréből, a korzó alacsony üzletházaiból nyílik a tér. Hangulatos aszfaltsziget, éppen csak akkora, hogy hátára vegye a színházat. A művészbejáróhoz így is le kell lépcsőzni az aluljáróba, aztán az épületben újra föl, az Irodára Itt már a tájékozatlan idegent Is eligazítja a nyüzsgés-forgás, premiernapra érkezett. A megbeszélt Időpont csacska illúzió; a párnázott ajtón belül rövid munkaértekezlet, az igazgató lent próbál a színpadon, jövő heti bemutatójára, a plakát elárulja, Rozov: Kényes helyzet című darabját rendezi, egyik fontosabb szerepében Szegváry Menyhérttel. Tanácstalanul gubbasztok az udvariasan alám tolt széken. A titkárnő szabadkozik, később figyelmesen fölkérdezi, van-e Jegyem estére, mert náluk kifogyott. Vendégük, Girtcz Mátyás rendezésében játsszák a Popfesztivált, a közönség megrohanta, s miután maga is látta a főpróbát, cseppet sem csodálkozik, kasszasiker lesz. A nagy hírű balett csomagolt. Itália napfényes ege alá készült, olasz turnéjuk a 39. külföldi kirándulás. Nógrádi Róbert, az igazgató, elnézést kért, majd cigarettaszünetnyi idejére átvonultunk szobájába. Az öt tagozatú Pécsi Nemzeti Színház 360 tagot számlál, portástól az igazgatóig: negyven színészt* és táncost, 18 magánénekest. Két épületben tartja előadásait; a kamarában gyermekszínházat is játszanak, s ide tervezték a felnőtt bérleti bemutatókból Sárospataky: Zórdját, a lengyel Kraszinsky: Jönnek a bátyók — és PásHíndi új darabját (Szeretők hullámhosszán). A főépü'etben Illyés-drámával, a Dupla vagy semmivel kezdték a szezont, Moliére: Don Juanjával folytatták, a Popfesztivált Rozov követi, a próza még kétszer jelentkezik. — Tízezer bérlet kelt el tizenhárom bemutatóra, ami 130 ezer előre eladott hely. Egyszóval teljesítették a tervet, legalábbis papíron. Es a valóságban? — Nincs okunk panaszra. Régóta „nehéz koszton" tartjuk a közönséget, s úgy látjuk, törekvéseinkben partnerek — érvelt az igazgató. — Jól tudjuk, közönség nélkül nincs színház, szűk rétegeknek játszva életképtelen. Bérlóink között szép számmal találunk ipari munkásokat. magunk gyakran járunk üzemekbe, ankétokon vitatjuk meg a látottakat. Ezzel együtt sem állíthatom, hogy a napjainkban annyit emlegetett munkásművelődés ügyét letudhatnánk. Legfeljebb kellemesebb helyzetben vagyunk, hiszen nem az a közvetlen feladatunk, hogy munkásokat csalogassunk a színházba, hanem tovább szélesíteni az érdeklődők körét. Találkozunk természetesen értelmiségiekkel, fiatalokkal is, ám, inkább olyan szándékkal, hogy ellenőrizzük előadásaink látogatottságát. — Az ellenórzésről fut eszembe: vajon az eladott bérletek megbízható támpontot nyújtanak-e a nézők jelenlétéről? Mert — régi tapasztalat — a bérlettel nem' mindenki veszi meg oz igényét, hajlandóságát is a színházra. kiváltképp, ha üzemi szinten rendelték, szakszervezeti alapon, jutalomképpen osztogatják. — Jogos észrevétel nekünk is gondot okozott, amíg nem határoztuk el, beszüntetjük az adminisztratív jellegű, tömeges bérletezést. Gyárak, üzemek változatlanul rendelnek csoportosan, mi azonban csak névre szólóan állítunk ki bérleteket. Megehetjük, hiszen — mint említettem — kapcsolataink mély gyökerűek a munkásokkal. Az ércbánya vállalat dolgozói modern házakban, Uránvárosban laknak, a városi életforma természetes tartozékaként jönnek színházba, Nehezebben mozdulnak viszont a falusi környezetben élő szénbányászok, inkább otthon töltik szabad idejüket, a köz'ekedési nehézségek is elválasztanak tőlük. — Ügy tudom, megkülönböztetett gondot fordítanak a holnap közönségére, a legfiatalabbakra. Nálunk, Szegeden is fölismerték, jó két esztendeje, a gyermekszínház jelentőségét. — Nem vitás, magunknak kell közönséget nevelni, ha folyamatosan számítunk rá. Nyolcadik éve tartunk gyermekelőadísokat, naponta, elsősorban óvodásoknak és kisdiákoknak — a középiskolások felnőttbérleteket vesznek. Differenciált műsorpolitikával igyekszünk élményt adni, megszerettetni a színházat. Idén például hazai folklór-összeállítást mutattunk be, Benedek András: Csudakarikás című darabját betlehemes játékkal színesítettük, s hamarosan láthatják a gyerekek Tamási Áron: Búbos vitézét. — A pécsi színház hagyománya, hogy előszeretettel teremt otthont a magyar drámának. Idén már a negyedik Illyés-darabot tartották keresztvíz alá. — Kiterjedt kapcsolatokat ápolunk, immár hat esztendeje, élvonalbeli hazai írókkal: Illyés Gyulával, Hernádi Gyulával, Garay Gáborral, Csák Gyulával. Mellettük fiatalok jelentkeztek, Sárospataky nagy sikere után Szűcs Bernát mutatkozik majd be, az Istenek csatájával. Azt hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra, ha szívügyünknek tekintjük a magyar drámát. Valóban nem. A cigarettaszünet lejárt, megköszöntem a beszélgetést. Nlkolényi István lások, közös vállalkozások létrehozásában, a szerződéses kapcsolatok erősítésében rejlenek. Helyeslik, hogy ezzel párhuzamosan tovább erősödik a szövetkezeti tulajdon társadalmi jellege. Nélkülözhetetlennek tartják működésük demokratikus normáinak, s ezen belül a munkahelyi demokráciának a továbbfejlesztését. Az irányelvekből következően fontos feladatok várnak a szövetkezetekre és szövetségeikre a különféle kulturális, szociális és társadalmi feladatok megvalósításában Is. A szövetkezetek sokmilliós tagsága igényli és nagy megelégedéssel fogadja azt a segítőkész figyelmet, amelyet a párt munkájukra, szocialista fejlődésükre fordít. A vitában felszólalt Fehér Lajosné, az OSZT nőbizottságának elnöke, Morvay Ferenc, a pannonhalmi ÁFÉSZ elnöke, dr. Nyíri Béla, a TOT elnökhelyettese, dr. Romány Pál, Németh László, az újpesti csökkent munkaképességűeket foglalkoztató ipari szövetkezet elnöke, dr. Gyenes Antal, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatója, dr. Molnár Frigyes, dr. Novobáczky Iván, a TOT titkára, Dinnyés József, a SZÖVOSZ főosztályvezetője, Békés Miklós, a gépipari szövetkezetek budapesti szövetségének elnöke. Rév Lajos, dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Bortolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Szabó János, az OKISZ felügyelő bizottságának tagja, és dr. Pál József, az OSZT titkára. Az Országos Szövetkezeti Tanács állásfoglalásában egyetértését fejezte ki az I irányelvekkel, a bennük meghatározott politikai, gazdasági, ideológiai célokkal. Szabó István zárszavában bejelentette, hogy az állásfoglalást, -a vita során elhangzott észrevételeket, javaslatokat az OSZT eljuttatja az MSZMP Központi Bizottságához. Visszavonulóban az influenza Már országosan is tetőzött és néhány déli megye kivételével mindenütt visszavonulóban van az influenzajárvány. Az Egészségügyi Minisztérium legfrissebb tájékoztatása szerint hazánkban eddig 1 millió 300 ezren betegedtek meg influenzában, s az ország minden száz lakosa közül 11—12-en vészelték át a betegséget. Ez az arány eddig Győr-Sopron megyében volt a legmagasabb, ahol a lakosság 16 százaléka kapta meg az Influenzát. Ehhez hasonló magas megbetegedési arányt csak Somogy megyében és Budapesten észleltek. A legkevesebb megbetegedés — a népesség számához viszonyítva — eddig Hajdú megyében fordult elő, ahol a lakosságnak mindössze 6,4 százaléka betegedett meg influenzában. Az elmúlt héten a megyei SCÖJAL-ok jelentése szerint íz országban 270 ezer új influenzás megbetegedés fordult elő, 50 ezerrel kevesebb, mint egy héttel korábban. A múlt héten már csak 'hat megyéből jelentették a megbetegedések számának további emelkedését.