Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-14 / 292. szám

4 SZOMBAT, 1974. DECEMBER 14. Mit és hogyan? bmMi Hétköznapi kérdések — hétköznapi válaszok Hosszas lenne felsorolni, hogy életünk porondján hány esetben szerepelt a népi el­lenőrzés. Az emberek gyor­san előveszik a papírt, tol­lat, ha korrupciót, felelőtlen ügyintézést, pazarlást, hiva­tali visszaélést, vagy egyéb nemkívánatos dolgot tapasz­talnak. Ilyenkor hamarabb emlegetik a népi ellenőrt, mint bármely hatóságot. Ah­hoz kétség nem fér, ez a társadalmi felügyelet az idők során mennyit tökéletesedett, hatékonyabb lett, anélkül, hogy bürokráciára támasz­kodna. A szégedi és szegedi Járási népi ellenőrzési bizott­ságnak csak három fizetett alkalmazottja, az elnök, he­lyettese és egy adminisztrá­tora van. Igaz, az apparátus­hoz több száz legkülönfélébb Bzakmájú társadalmi munkás tartozik. Valószínűleg nemcsak ne­kem, hanem másnak is eszé­be jutott már, miért pont er­re, vagy arra a területre vol­tak kíváncsiak a népi elle­nőrök, miért csak ezt vagy azt kérdezték, s vajon kitől kapták az információt, azt a bizonyos szimatot, ami éle­tünk egy-egy színterére oda­Vrányítja a reflektorokat. lejelentés alapján Ez év első hat hónapjában í» szegedi NEB-hez 39 beje­lentés érkezett a lakosságtól. Ebből 26 közérdekűnek, 13 magánjellegű panasznak bi­zonyult Persze, a magánjel­leg nem azt jelenti, hogy ezekkel ne foglalkoznának. A harminckilenc bejelen­tés közül hét feladó nélkül érkezett a Széchenyi tér 11. szám alá. A névtelen pana­szok közérdekűnek számíta­nak. mert feltételezik, hogy a bejelentésük miatt okuk Van a következményektől félni. Ilyenkor az is feltéte­lezhető, hogy olyan érdeke­ket sértenek, aminek kiderí­tése mindannyiunk érdeke. Nemcsak a lakossúg ad ötle­tet a vizsgálatokhoz.' A párt­bizottság, a tanács, a KNEB is nemegyszer felkéri a NEB­et egy-egy kérdés tisztázá­sára. Például az egyik legjelen­tősebb vizsgálatot a KNEB­hez érkezett bejelentés alap­ijón indították meg. Többen sérelmezték, hogy az a téesz, •melynek tagjai voltak, sza­bálytalanságot követett el, Sőt vezetői érdemtelenül ha­szonhoz akartak jutni. Az ügy hosszú, néhány kilo­grammot nyom a vizsgálat iratcsomója. Az történt, hogy a termelőszövetkezet a nagy­üzemi táblásítás során a gyümölcsösöket is kisajátí­totta. A panaszosok sérel­mezték, az elnök, agronómus szőlője ebbe nem került be­le. A NEB érdemesnek ta­lálta az ügyet a vizsgálatra. Nekiláttak, s mint ilyenkor lenni szokott, kijelölték a né­pi ellenőröket, akik termé­szetesen mezőgazdasági szak­emberek voltak. A panasz statisztikai lapot kapott, felszerelték a szüksé­ges kellékekkel, mint vizs­gálati programmal, hataridő­kijelöléssel stb. A népt ellen-' őrök több száz iratot átla­poztak, sok embert kikérdez­tek, néhány hét után rájöt­tek, a bejelentés rosszindu­latú volt. De... mint min­den vizsgálatnak, ennek is az volt a célja, hogy széle­sebb területet felmérjenek, mint amire a bejelentés vo­natkozik. így kiderült, hogy nem ment minden rendben a téesznél a melioráció so­rán. Az állam több százezer forinttal dotálta a mezőgaz­dasági üzemet, de a táblásí­tás költségé kevesebb volt, piint, amennyit arra felvet­tek. Következtetes ezután (pár pofonegyszerű, ily mó­don meg nem engedett nye­reséghez jutott a szövetkezet. jcgvédeSem A NEB jogvédelemben ré­szesíti a bejelentőt Nincs szükség szorongásra, és ha a bepanaszolt munkahelyi ve­zető valamilyen módon tör­leszteni akar, a népi ellen­őrzés megtalálja a módját annak kivédésére. Sokféle formában biztosítják a vé­delmet. Nemrég például egy idős házfelügyelót abban se­gítették, hogy igazságos hely­zetbe kerüljön, olyanba, ami­re társadalmi célkitűzéseink között többszőr is felhívjuk a figyelmet. Arról volt szó, hogy az idős házmester nyugdíjba akart menni, mi­vel már nem bírta a lépcső­mosást. Az IKV abban az esetben fogadta volna el a felmondást, ha a szolgálati lakást leadja. Ekkor a népi ellenőrök kiderítették, hogy a házmester kisajátítás során kapta ezt a lakást, tehát semmiképpen sem lehet szol­gálati, csak az IKV minősí­tetté annak. A NEB javasol­ta az IKV-nak, szüntessék meg a szolgálati jelleget, vagy cseréljék el a lakást. De a feltételek között szere­pelt, hogy a cserét akkor bo­nyolíthatják le, ha megtalál­ja a házmester a számítását. Végül a vállalat lemondott a szolgálati lakásról, sőt a NEB közbenjárására a lak­bér megállapításánál a jog­szabály adta méltányosságba is belementek. Nincs olyan bejelentés, amivel ne foglalkoznának. Előfordul, hogy illetéktele­nek, ilyenkor átadják a bíró­ságnak vagy más szervnek. A komolytalan, lehetetlen panaszokkal azonban nem tudnak mit kezdeni. Gazdag a képtelen panaszok tárháza, amikor mindent leírnak, csak a hely és a bűnösnek vélt személy megnevezése hiány­zik. Csal az üzletvezető, go­romba a felszolgáló, de cso­dálatos módon a névtelen levélíró elfelejti, hogy kiről is lenne szó. Nem ritka a rosszindulatú, alaptalan pa­nasz, szóval a bejelentők sem mindig angyalok. Társadalmi önellenőrzés A vizsgálati program a fel­fedezéssel nem ér véget A NEB az ügyet feltárva fel­hívásban kötelezi a szemé­lyeket, intézményeket a jog­szabály betartására. Ezt ter­mészetesen kötelesek végre­hajtani. De még javaslatot is tesznek, ami olyan ajánlást tartalmaz, aminek segítségé­vel elejét lehet venni a visz­szaélésnek, rossz gazdálko­dásnak, egyebeknek. Ilyen formában tulajdonképpen a társadalom önmaga felett végzi a 7. ellenőrzést. A népi ellenőrök a társa­dalom legkülönbözőbb cso­portjait képviselve védik a társadalmi és gazdasági rendszert Ezt a vizsgálatok­kal olyan formában teszik, hogy azok összhangban áll­janak az ország előtt álló időszerű feladatokkal is. Nem könnyű ez, már csak azért sem, mert az ellenőrzésnek állandóan alkalmazkodni kell a fejlődés által felvetett kér­désekhez. Halász Miklós n Szintetikus4' beszéd A Minszki Rádiótechnikai Egyetem kutatói merőben új feladatot ellátó készülék el­készítésén fáradoznak. Azt szeretnék elérni, hogy az er­re alkalmas berendezés — megfelelő program alapján — a memóriájába táplált hangokból szavakat, monda­tokat tudjon összeállítani és elmondani. Ilyen készülékre elsősorban nyelvfonetikai vizsgálatok céljára lenne szükség, később pedig — sok­rétű továbbfejlesztés után — az emberi beszéd elektroni­kus úton való utánzására. A gép érdekessége, hogy — a memóriájában tárolt hangok felhasználásával — nemcsak beszélni, hanem énekelni is tud. üvegkerámia Az egyik amerikai válla­lat olyan üvegkerámiát fej­lesztett kl, amely a fémfel­dolgozás szokásos módsze­reivel, például esztergálással alakítható. Az új anyag nagy mechanikai szilárdság­gal rendelkezik, korrózióálló, kiváló elektromos szigetelő­képességű és mintegy 1000 Celsius-fokig hőálló. Oryof­tőrténetl könyv­gyűjtemény Esztergom egyik modern lakónegyedében, a Monte­verdi utca 1. sz. ház egyik első emeleti lakásában talál­ható az ország egyik leg­gazdagabb orvostörténeti könyvgyűjteménye. Tulajdo­nosa, dr. Szállási Árpád kör­zeti orvos, „civilben" ismert orvostörténész. Könyvtára sok ezer kötetre rúg. Korántsem csak orvostör­téneti munkákat gyűjt — jártas a szépirodalmi vagy a művészettörténeti területe­ken is. Feldolgozta például Eötvös József A falu jegy­zőjétől egészen Kosztolányi­ig az orvos alakját a magyar szépirodalomban. A polcokon sok értékes ritkaság sorakozik, köztük például a XVIII. században megjelent valamennyi erdé­lyi kiadású orvosi könyv. Birtokában van az 1722-ben napvilágot látott első ma­gyar nyelvű egészségügyi felvilágosító könyv, amelyet franciából fordítottak le, s az első magyar nyelvű für­dőügyi könyv, amelyet 1783­ban adtak ki a „Magyar or­szági orvosi vizekről és a be­tegségekben azokkal való élésnek szabott módjairól — a szegények kedvéért" cím­mel. Gyűjteményének egyik kuriózumszámba menő da­rabja az 1755-ben Kolozsvá­rott megjelent kötet, a „Há­zi különös orvosságok az or­vosok nélkül szűkölködő be­tegeskedőknek vigasztalások­ra". Szállási dr. úgy tervezi, hogy az esztergomi városi könyvtárnak adja majd át gyűjteményét, amely a XIX. századi Helischer-féle ha­gyatékkal (egyike volt az el­ső hazai nyilvános könyvtá­raknak) együtt Magyarország egyik legteljesebb orvostör­téneti gyűjteménye lesz. Meteorológiai kislexikon i meteoro'ógiai megfigyelések szervezete A meteorológia tevékeny­ségének alapja az az egysé­ges elvek szerint kialakított világméretű megfigyelöháló­zat, amely rendszeres időkö­zökben méri különböző idő­járási elemek (hőmérséklet, nedvesség, szél. felhőzet, csa­padék, napsugárzás, légnyo­más stb.) értékét A megfi­gyelőállomások túlnyomó többségét minden országban a meteorológiai intézetek szervezik, és működésüket nemzetközileg meghatározott normák szerint irányítják. A szoros nemzetközi együttmű­ködés elengedhetetlen felté­tele a meteorológusok gya­korlati és tudományos tevé­kenységének, hisz a légkör nem ismer országhatárokat. Az együttműködés keretében az egyes országok meteoro­lógiai szolgálatai saját meg­figyelési anyagukat a többi­ek rendelkezésére bocsátják, kölcsönösen kicserélik. A nemzetközi együttműkö­dés zavartalan biztosítására 1947-ben megalakult a Me­teorológiai Világszervezet (rövidítése: WMO), amely az ENSZ keretében működik. A WMO székhelye Genfben van, s tagjai az ENSZ tagál­lamai. A Meteorológiai Vi­lágszervezet számos világ­méretű kutatóprogramot dol­gozott ki, napjainkban külö­nösen szorgalmazza a kör­nyezetvédelem meteorológiai problémáinak vizsgálatát, az emberi tevékenység káros légköri hatásainak állandó nyomonkövetését. A meteorológiai megfigye­lőállomások mérési tevé­kenységük szerint több cso­portba sorolhatók. Legegy­szerűbbek a csapadékmérő állomások, itt csupán a le­hullott csapadék mennyiségét mérik, általában napjában egyszer. Ebből az állomástí­pusból van világszerte a leg­több. Jóval kevesebb azok­nak az úgynevezett éghajlati állomásoknak a száma, ahol a csapadék mellett más idő­járási elemeket (leggyakrab­ban a hőmérsékletet, nedves­séget, szelet, felhőzetet, nap­sütést) is mérik, általában napi három előírt időpont­ban. Ezek az időpontok ha­zánkban jelenleg: 7, 13 és 19 óra. Az éghajlati állomások nagy részén öníró műszerek is működnek, amelyek éjjel­nappal folyamatosan jegyzik az értékeket. A csapadékmérő- és éghaj­lati állomások megfigyeléseit nem hivatásos meteorológu­sok, hanem társadalmi ész­lelők végzik, hazánkban túl­nyomó részük a meteoroló­gia iránt érdeklődő pedagó­gusok, mezőgazdák, erdészek, vízügyi dolgozók köréből ke­rül ki. Még kevesebb az éjjel­nappali folyamatos szolgála­tot ellátó, óránkénti megfi­gyeléseket végző úgynevezett főállomások száma. Itt már hivatásos észlelők dolgoznak váltott műszakban, és a szo­kásos megfigyeléseken túl számos speciális és kísérleti mérést is végrehajtanak. Az óránkénti megfigyelések eredményeit egyezményes számkulcsba foglalva a fő­állomások URH-adón lead­ják meteorológiai szolgálatuk központjának, ahonnan az összegyűjtött adatokat táv­gépíró, vagy rádió közli a külföldi meteorológiai köz­pontokkal. Ezek alapján ké­szülnek el az időjárás előre­jelzéshez szükséges konti­nens méretű időjárási tér­képek. Legbonyolultabb munka a magaslégkör-kutató állomá­sokon folyik, ahol a részletes talajközeli megfigyelések mellett napjában többször léggömbön felbocsátott mű­szerek. úgynevezett rádió­szondák segítségével 20—30 km-es magasságig mérik a légnyomást, hőmérsékletet, nedvességet és szelet. Hazánkban jelenleg mint­egy 800 csapadékmérő állo­más működik. Az éghajlati állomások száma 42, s órán­ként észlelő főállomás 19 van országunk területén. Magas­légköri mérések Magyaror­szágon mindössze két helyen folynak, Budapesten és 1962 óta Szegeden. A meteorológiai megfigye­lőállomások észlelési adatai­nak számtengerét a meteoro­lógiai intézetekben folyama­tosan adathordozóra (mág­nes- vagy lyukszalag) viszik át, és számítógépekkel dol­gozzák fel. A feldolgozások eredményeit áttekintő táblá­zatokba foglalják, és az ér­deklődők, valamint a nem­zetközi adatcsere számára különböző, rendszeresen megjelenő kiadványokban hozzák nyilvánosságra. P. Gy. FELICE CHILBNTI Giuliano, o bandita Az asszony nem esett kétségbe, csak némán sírt, és fia haját simogatta, fiáét, aki ilyen erős­nek és nagynak mutatkozott a veszélyben. Nem akart tudni semmit. Az asszony viselkedéséből látszott: úgy érzi, a végzet teljesedett be, hiszen lelke mélyén min­dig is attól félt, azt várta, hogy egyszer ilyen körülmények közt találkozik a fiával: egy seb, egy géppisztoly, és a végleges szakítás a társa­dalommal. De szakítás volt ez egyáltalán? Akkortájt Szi­cíliában a lakosok többsége törvényen kívüli életet élt. Az orvos rendbetette a sebet, az orvosságokat magával hozta. Egy szó sem esett doktor és be­tege közt. Csak akkor szólalt meg Giuliano, amikor az orvos már a táskáját csukta be: — Uraságod orvos, nem pedig zsaru. — És mivel a másik hallgatott, hozzátette: — Meny­nyi idő múlva indulhatok el? — Lovon akár holnap. — A jó isten áldja meg a doktor urat! — Es Giuliano anyja megcsókolta a kezet, amely meg­gyógyította a fia sebét. Másnap este Giuliano útnak indult a hegyek­be. Megkezdte hosszú, tragikus, vérrel és rette­géssel kísért útját. Szüksége volt egy lóra, any­ja tehát elment a bérlőhöz, fia barátjához. Sö­tétedéskor egy szép pej kancát vezettek végig a dűlőúton, Montelepre határáig. Az anya is ott várta Giulianót, két tarisznya élelemmel és ru­haneművel. Turiddo este lovagolt végig a kihalt vidéken: egyedül volt, kezeügyében, a nyereg oldalán, egy ronggyal letakarva a géppisztoly; tudja, hogy most minden akadályon gyilkolva kell átjutnia. Távoli autózúgásra, öszvértrappolásra, járőrök hangjára keze máris a fegyver markolatán. Késő éjjel ért a kastélyba, a magaslat tete­jére. A hercegnő bérlője szobát adatott neki. Az övé volt a gabona, amelyet Giuliano a malomba vitt. Tudta, hogy a fiú becsületesen viselkedett: ölt, de nem köpött. Nagy utat fogsz még meg­tenni, Turiddo; aki némán cselekszik, az a ma­gasba jut. Pár nappal később, immár teljesen gyógyul­tan, Giuliano elküldte a tsőszöket a hűséges monteleprei fiúkért: jöjjenek el hozzá. Giuliano sokat gondolkodott. Kész tervei voltak már. A kastélyba eljött a két Cucinella, Pisciotta. Pas­satempo és még néhányan. Mannino és Terra­nova messze jártak, de valaki majd értesíti őket. Giuliano elhatározta, hogy kiszabadítja a bör­tönből Francesco bácsit, meg a többi foglyot. A bérlő habozott: „Meg kéne beszélni a dolgot Gnazio bátyámmal" — mondta. Ö volt az erős monrealei cosca maffiafőnöke. Passatempo is azt tanácsolta, hogy a maffia jóváhagyásával cselekedjék. Giuliano azonban csak magában bízott, a saját elhatározásaiban. És összes barátjának megparancsolta, hogy nyomban üljön lóra. Monreale kétórányira volt, meg sötétben odaértek. Az állatokat a határban hagyták, némán lopakodtak át a városkán, zub­bonyuk alatt a fegyverekkel. Árva lélekkel se találkoztak. A rajtaütés sikerült: a börtönőrt, aki kaput nyitott, meg a többi őrt, géppisztollyal és pisztolyokkal sakkban tartva megkötözték, szájukat betömték. A cellékat kinyitották, a fog­lyok elmenekültek. Visszatérőben Giuliano megbízta Passatempót, hogy álljon meg a Carolina-villa előtt, tájékoz­tassa Gnazio bátyámat az akcióról. Partinicóban Santo bátyám már megfogadta az ügyvédet, aki minden lehetséges eszközzel, egész tapasztalatát latba vetve munkálkodott már, hogy fölmentesse a vádlottakat. Ahogy mondta, van egy nagyon befolyásos barátja, te­kintélyes államférfi. És a fasizmusnak már leál­dozott, választásokról beszéllek, Santo bátyám pedig főkortes volt már húsz évvel ezelőtt ls. Őkegyelmességének módjában állt, hogy segít­se néhány bírósági tisztviselő karrierjét, ha sík­raszállnak az érdekében: még az ügyész bátyjá­nak is tud valami jó állást. Santo bátyám közben már talált tanúkat az alibihez, amely így hangzott: Francesco meg a többiek a Murlffabri-féle szövetkezetben tartóz­kodtak, semmiféle gabonát nem csempésztek, még kevésbé lövöldöztek. A Murifabbrinál rög­tön akadtak tanúk, csak egy kis pénzt kellett ígérni. Santo bátyám így állította helyre hatal­mát, erősítette meg tekintélyét. Késő délután azonban lihegve és ijedten meg­érkezett Partinicóba a monrealei ügyvéd: be­ment a börtönbe, beszélni akart a letartóztatot­takkal, ám a foglyok niniysenek már ott. Éjsza­ki kiszabadította őket egy fegyveres banda. Kik voltak? Santo bátyám azonnal a monteleprei fiúkra gondolt. A következő napokban két összejövetelt tar­tottak Nyugat-Szicíliában. Az egyiket a bandi­ták, a másikat a maffiavezérek. Giuliano összehívta főembereit, teljes létszá­mú csapatukkal együtt. Sokan voltak, és mind fegyveresek. Bérlőbarátiának gazdaságában meg­jelent összes gyerekkori barátja: Mannina, Ter­ranova, Sugárka, Badalamenti, Passatempo, Ro­sario Candela, mindegyik egy csapat, összesen húsz-huszonöt ember élén. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom