Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-08 / 287. szám

VASARNAP, 1974. DECEMBER 8. 3 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XI. kongresszusára Az irányelvek bevezetőben rámutatnak: telmiség és alkalmazott. Az önálló kisárutermelők aránya A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt négy esz- mintegy 3 százalék, tendőben következetesen megvalósította fő politikai irány- Tovább erősödött a munkásosztály vezető szerepe. A vonalát, végrehajtotta a X. kongresszus határozatait. A munkásosztály politikai állásfoglalása, tevékenysége, fe­szocialista építés a X. kongresszus határozatainak megfele- gyelme, szemlélete meghatározó módon befolyásolja a dol­lően magasabb szinten, lendületesen és sikeresen folyt; en- gozók minden csoportjának, rétegének felfogását. A mun­nek eredményeképpen a Magyar Népköztársaság előbbre kásosztály politikai öntudata fejlődött, a munkások szak­haladt a szocializmus útján. képzettsége, műveltsége gyarapodott. A munkásosztály, Hazánkban érvényesült a párt, a munkásosztály vezető amely társadalmunk legnagyobb osztálya, a két kongresszus szerepe, tovább szilárdult a munkásosz­tály hatalma, a munkás-paraszt szövet­ség, fejlődött a szocialista demokrácia, mélyült a szocialista nemzeti egység. A népgazdaság tervszerűen, arányo­san fejlődött. Megvalósul a negyedik ötéves terv, intenzívebb, hatékonyabb a gazdasági munka. Intézkedések tör­téntek a gazdaságirányítás bevált rend­szerének továbbfejlesztésére. A terme­lőmunka eredményeivel összhangban rendszeresen emelkedett a nép életszín­vonala. Mindezt olyan körülmények kö­zött értük el, amikor a tőkés világban felgyorsult az infláció, a magasra szö­kött fűtő- és nyersanyagárak nehezítet­ték gazdaságunk kiegyensúlyozott fej­lődését. Társadalmunkban erősödött a marxizmus—leninizmus KONGRESSZUS .'{SÜSS .••'WS'Í; « között is tovább nőtt; derékhada a szo­cialista nagyüzemekben dolgozó mun­kásság. Pártunk a jövőben is nagy fi­gyelmet fordít a munkások tevékenysé­gére, életére. A dokumentum megállapítja, hogy az állami gazdaságok dolgozói a munkás­osztály részét alkotják; majd aláhúz­za: a soron levő feladatok végrehajtá­sának feltétele, hogy a munkásosztály vezető szerepe a társadalmi élet min­den területén érvényesüljön. Fokozni kell a munkásosztály politikai felvér­tezettségét, közéleti aktivitását. E fel­adatok megoldásában nagy segítő erő az országossá vált szocialista brigád­mozgalom. A munkásosztály vezető szerepe és annak érvényesülése I. befolyása, bővült hatóköre. Tovább emelkedett népünk az egész dolgozó nép érdeke; mindenekelőtt pártunk rnar­műveltségi színvonala. A szocialista közgondolkodás mind- xista—leninista politikájában testesül meg. Elvi fontosságú inkább tért hódít, és meghatározza a társadalmi cselek- követelmény, hogy a párt-, társadalmi, állami szervek vést. vezető tisztségeibe és testületeibe növekvő számban, kellő Pártunk, államunk — testvéri szövetségben a Szovjet- arányban kerüljenek a termelésben élen járó, a társadalmi unióval, a szocialista országokkal és együtt minden haladó, tevékenységben kiemelkedő és megfelelően felkészült, te­békeszerető erővel — aktív nemzetközi tevékenységgel biz- betséges fizikai dolgozók. tosította épitőmunkánk külső feltételeit. Nagy utat tett meg a munkásosztály szövetségese, a A Központi Bizottság, híven a párt munkastílusához, szövetkezeti parasztság. Munka- és életkörülményei köze­a kongresszusi felkészülés segítése céljából nyílt és széles lednek a munkásokéhoz, termelési és közéleti tevékenysé­körű megvitatásra a párttagság és az ország nyilvánossága gével a szocializmus építésének aktív részese. Tovább erő­elé bocsátja irányelveit. södött a kollektív tulajdonosi és gazdálkodói szemlélete; emelkedett a mezőgazdasági dolgozók műveltsége, képzett­sége, politikai tudatossága. Az irányelvek leszögezik, hogy a tudományos-techni­kai forradalom követelményeivel összhangban nő az értel­miség szerepe. Fontos feladat, hogy soraiban elmélyüljön a marxizmus—leninizmus befolyása, utánpótlásában pedig biztosítsuk a munkás- és parasztfiatalok, a dolgozó nők kel­lő arányát. A kisiparosok, a kiskereskedők és egyéb ma­gánfoglalkozásúak a társadalmi termelésben hasznos sze­repet töltenek be. Rendszerünk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, amely tartalmában gazdagodik. A szocialista építőmunka folyamatában egyre szilárdabbá ötvöződik a társadalom minden alkotó erejét felölelő szocialista nem­zeti egység. A továbbiakban a dokumentum szól arról, hogy a két kongresszus között a párt kezdeményezésére tett intézkedé­sek előmozdították az államélet és a szocialista demokrácia politikai, valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági, mű- fejlődését. Nő szocialista államunk szerepe elsősorban a szaki-tudományos és kulturális együttműködés felé. Ebben gazdasági építésben és a kulturális életben. A fokozódó kö­meghatározó szerepe van a szocializmus javára megváltó- vetelmények miatt a központi irányítást hatékonyabbá kell zott erőviszonyoknak, a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tenni; erősíteni kell a központi államigazgatási szervek szervezetébe tömörült szocialista országok kezdeményező összehangolt irányító munkáját. külpolitikájának, egyeztetett tevékenységének. A nemzetkö- A X. kongresszus állásfoglalása alapján alkotott tör­zi enyhülés fontos tényezője a Szovjetunió és az Amerikai vény rendezte a tanácsoknak a szocialista állam népképvi­Egyesült Államok viszonyának javulása, kétoldalú kapcso- seleti önkormányzati és államigazgatási szerveinek tevé­lataik fejlődése. kenységi körét, növelte önállóságukat. A tanácsok nyújtsa­A szocialista országok — növekvő politikai súlyukkal nak a lakosságnak az eddiginél nagyobb lehetőséget az ér­és vonzerejükkel, gazdasági hatalmukkal — mind nagyobb demi beleszólásra és ellenőrzésre. A tanácsok önállóságának mértékben hatnak az emberiség sorsának alakulására. A növelésében fontos feltétel, hogy gazdasági eszközeik gya­kapitalista rendszer általános válsága mélyülőben van. rapodjanak és azokat célirányosan használják fel. Eredményeink legfőbb biztosítéka a szocialista orszá- Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapve­goknak a marxista—leninista elveken alapuló összeforrott- tő része. Jelenlegi működése és hatékonysága nem felel sága — hangsúlyozza a dokumentum, s kiemeli, hogy ha- meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind zánk aktívan részt vesz a Varsói Szerződés és a KGST te- módszereiben tovább kell fejleszteni. Növelni kell az üzemi vékenységében. Teljesíti szövetségi kötelezettségeit, s tá- pártszervezetek szerepét a gazdasági munka pártellenőrzé­mogatja a szocialista gazdasági integráció fejlesztését. sében, a jogok és kötelességek összhangjának megteremté­A békés egymás mellett élés alapján a kapcsolatok bő- sében. A szakszervezetek állásfoglalásaikat a dolgozók köz­vítésére törekszünk a fejlett tőkés országokkal, s különösen vetlen közreműködésével, minél szélesebb körből szerzett nagy súlyt helyezünk együttműködésünk szélesítésére a tapasztalatok felhasználásával alakítsák ki, Általánossá kell haladó rendszerű fejlődő országokkal. tenni a fizikai dolgozók bevonását az igazgatói tanácsok, a Az európai biztonság megteremtésének jelentőségéről vállalati felügyelő bizottságok munkájába. Olyan belső el­szólva kiemeli: a szocialista országokkal együtt támogatjuk számolási rendszer kialakítása szükséges, amely a dolgo­.a biztonsági és együttműködési értekezlet munkáját, a bé- zók számára pontosabb áttekintést nyújt a termelés kérdé­A nemzetközi helyzet, külpolitikánk fő Iránya és feladatai Külpolitikánk alapvető feladatai változatlanok: aktiv hozzájárulás szocialista építőmunkánk nemzetközi felté­teleinek javításához, a szocialista világrendszer erősítésé­hez, a társadalmi haladás, a tartós béke biztosításához. Jelenleg a különböző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének jegyében fordulat megy vég­be a nemzetközi helyzetben a hidegháború korszakából a esi haderőcsökkentési tárgyalásokat, és a genfi leszerelési bizottságban folyó tevékenységet, a fegyverkezési verseny csökkentésére irányuló minden törekvést. Hazánk aktívan közreműködik az Egyesült Nemzetek Szervezetének és in­tézményeinek munkájában. II. seiről és világossá teszi a teljesítmények szerinti részese­dés mértékét. Az a legfontosabb, hogy jobban építsünk az üzemi de­mokrácia meglevő fórumaira: több érdemi ügyet terjesz­szünk eléjük. A szakszervezetek szervezzék meg a munkás­gyűléseknek — nagyobb egységekben a munkásküldöttek gyűléseinek —, illetve a bizalmiak tanácskozásainak rend­szerét. A társadalmi viszonyok továbbfejlesztéséről Szocialista fejlődésünk döntő fontosságú biztosítéka a termelőeszközök zömének társadalmi tulajdona. Az állami tulajdon — társadalmasításának szintjénél, a népgazdaság­ban betöltött szerepénél és nagyságrendjénél fogva — dön­tő tényező. A szövetkezeti tulajdon fontos helyet foglal el népgazdaságunkban. További fejlődésének útja mindenek­előtt az, hogy a termelőszövetkezetek korszerű nagyüze­mekké válnak, gazdálkodásukban erősödnek a vállalati jellegű vonások Az elkövetkezendő időkben is szükség van főként a saját munkán és a családtagok munkáján ala­puló kisárutermelésre. Az életszínvonal rendszeres emelkedésével bővül a sze­mélyi tulajdonban levő javak köre. Ez szocialista fejlődé­sünk fontos eredménye. Államunk támogatja a munkával szerzett személyi tulajdont, azonban a családi szükséglete­ket meghaladó, spekulációs jellegű ingatlanszerzési törek­véseket törvényes eszközökkel visszaszorítja. Törvényein­ket olyan irányban fejleszti tovább, hogy gátat vessenek a nem munkából származó, a szocialista elveket sértő jöve­delemfelhalmozásnak. A társadalom osztályszerkezetének változásairól a do­kumentum megállapítja: az aktív keresők 58 százaléka munkás, 15 százaléka szövetkezeti paraszt, 24 százaléka ér­melés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelésére alapozzuk. Ez megköveteli a termelési szerkezet további átgondolt korszerűsítését. A világgazdaságban jelenleg végbemenő folyamatod sok szempontból új helyzetet teremtenek. A legutóbbi egy­-két évben, főképpen a nemzetközi tőkés monopóliumok mesterkedései következtében, kiéleződött a nyersanyag- és energiaprobléma, nagyarányú árváltozások következtek be a világpiacon. Szocialista tervgazdaságunk bizonyos mérté­kig kivédi ennek hatását, de nem függetlenítheti magát a világgazdaságban lejátszódó folyamatoktól. Az iparfejlesztés feladatait hazánk lehetőségeivel és a nemzetközi együttműködéssel egyaránt számolva kell meg­határozni. Differenciáltabban kell fejleszteni az ipar egyes ágait, szűkíteni a gyártmányszerkezetet. Fejlesztjük a személy- és áruszállítást; figyelmünket az előttünk álló időszakban a tömegközlekedésre összpon­tosítjuk. A nagyvárosokban a tömegközlekedés javítását a járműpark korszerűsítésével, a fővárosban a gyorsközleke­dés — elsősorban a metróhálózat — fokozott ütemű kiépí­tésével kell elérni. A mezőgazdaságban folytatjuk a nagyüzemi, iparszerű termelés elterjesztését. Az állami gazdaságok, amelyeknek szerepe egyre növekszik, ennek hozzáértő kezdeményezői. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek általános fejlesztése mellett, ezután is számolunk a háztáji, a kise­gítő gazdaságok termelési lehetőségeivel. A beruházási igényeket népgazdasági, társadalmi fon­tosságuk szerint kell rangsorolni. Csökkenteni kell az esz­közök felhasználásának szétaprózottságát, meg kell akadá­lyozni a költséges megoldásokat, a túlzott igények érvé­nyesítését. A vállalati beruházások is jobban feleljenek meg a népgazdasági érdekeknek. Javítani kell az elő­készítést, rövidíteni az indokolatlanul hosszú kivitelezési időt. A népgazdaság fejlesztésében a szocialista tervszerűség érvényesítése alapvető jelentőségű feladat. Ezért a központi tervező szervek és a vállalatok tervezésének erősítésére, az érték- és mennyiségi mutatók, valamint a tervcélok és -eszközök teljesebb összhangjára van szükség. A bevált alapelveket érvényesítve, gazdaságirányításunkat — mint a szocialista tervgazdálkodás eszközét — jobban mai és holnapi feladataink, céljaink szolgálatába állítjuk; műkö­dését javítjuk. Arra törekszünk, hogy a szabályozók haté­konyabban alkalmazkodjanak a különböző területek konk­rét feltételeihez. Javítani kell a nagy értékű berendezé­sekkel fölszerelt ipari nagyvállalatok gazdálkodási fel­tételeit. A szocialista világpiacra támaszkodva, objektív lehető­ségeink figyelembevételével szabályozzuk a hazai árszín­vonalat. A világpiaci árak tartós változásait a gazdaságilag szükséges mértékig a hazai termelői árakban érvényesíteni kell, hogy jobban orientáljanak a hatékony gazdálkodásra. E változások kihatnak bizonyos fogyasztási cikkek áraira is, ugyanakkor szocialista tervgazdálkodásunk a termelés bővülésével, hatékonyságának növekedésével összhangban biztosítja az életszínvonal további tervszerű és rendszeres fejlődését. A KGST keretében segítjük a szocialista gazdasági in­tegráció kibontakozását, a komplex program valóra vál­tását. Főként a termelési együttműködést és kooperációt, valamint a szakosodást és a tudományos-műszaki együtt­működést szélesítjük, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával. Részt veszünk nyers- és alap­anyagok együttes kitermelésében, közös gazdasági szer­vezetek, vállalatok létesítésében. A fejlett tőkés országokkal a kölcsönös előnyök alap­ján bővítjük a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokat; fel­lépünk mindenfajta megkülönböztetés ellen. Gyümölcsöző gazdasági együttműködést építünk ki a gyarmati sorból fel­szabadult, a nemzeti függetlenség útjára lépett orszá­gokkal. A továbbiakban az irányelvek rámutatnak: Legfontosabb feladatunk a népgazdaság belső tartalé­kainak jobb kihasználása, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása. A termelés növekedése mindenekelőtt a termelékenység emel­kedésétől függ. Az anyagi lehetőségek arányában — külö­nösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a ter­melőfolyamatok korszerűsítését, gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Javítani kell a munkaerő-gazdálko­dást. Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munka­szervezésben, amelyet a vállalatok, a szövetkezetek gaz­dálkodásának szerves részévé kell tenni. Átfogó és ésszerű takarékosságot kell megvalósítani a népgazdaság minden területén. IV. lau A gazdasági építőmunka feladatai A népgazdaság a X. kongresszuson jóváhagyott gazda­ságpolitikai elveknek megfelelően, a IV. ötéves tervben meghatározott feladatok végrehajtásával tovább fejlődött. Közelebb jutottunk a kitűzött célhífí, hogy a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorából a fejlettek közé emel­kedjünk. Bővültek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett népünk életszín­vonala. A népgazdaság egységes irányításának erősítésére létrehoztuk az Állami Tervbizottságot, megalkottuk a terv­törvényt, az irányítási rendszer továbbfejlődött, javult a tervszerűség. Gazdaságpolitikánknak az V. ötéves terv időszakában a távlati célokkal összhangban kell biztosítania gazdaságunk tervszerű és arányos fejlődését. Az V. ötéves terv idején a nemzeti jövedelem mintegy 30 százalékkal, az ipari ter­melés 33—35, az építőipari termelés 35—37, a mezőgazdasá­gi termelés 16—18 százalékkal növekedjék. A felhalmozás aránya a tervidőszak átlagában 25—27 százalék, a fogyasz­tás aránya 75—73 százalék legyen. A népgazdaság két fő ágát, az ipart és a mezőgazdaságot összehangoltan fejleszt­jük. Egész gazdasági tevékenységünket a társadalmi tec x Életszínvonal szociálpolitikai feladatok Szocialista előrehaladásunk során, gazdasági építőmun­kánk eredményeként rendszeresen emelkedik dolgozó né­pünk életszínvonala. Az egy főre jutó reáljövedelem a IV. ötéves terv időszakában 24 százalékkal, a tervezettet meg­közelítően növekszik, népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kulturáltabban él, mint bármikor ezelőtt. Az életkörülmények javulásához a munkaidő-csökkentés is hozzájárult, számottevően növekedett a családi pótlék, a gyermekgondozási segély összege, nőtt az átlagnyugdíj, s az egészségügyi ellátás, a társadalombiztosítás ma már min­den állampolgárra kiterjed. Az V. ötéves terv során a reáljövedelem 23—25 száza­lékkal növekszik. A bérpolitikában fő célunk a munka szerinti elosztás erősítése. A munkásságnak és a paraszt­ságnak a jövedelme arányosan növekedjék, a differenciált bér- és jövedelemszabályzókkal biztosítani kell a jó mun­ka megérdemelt anyagi elismerését. A legalacsonyabb ke­resetek az átlagosnál gyorsabb ütemben emelkedjenek. Kö­vetkezetesebben kell érvényesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, így szüntetve meg a nők és a férfiak keresetében még meglevő különbséeeuet is. A lakosságot több, jobb, választékosabb közszükségleti cikkel látjuk el, s gondoskodunk arról, hogy elegendő olcsó fogyasztási cikk legyen. Az V. ötéves terv éveiben általá­nossá tesszük a 44 órás munkahetet. A lakáshelyzet javí­(Folytatás a 4. oldalon.) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom