Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

4 KEDD, 1974, DECEMBER St mt^mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm A Béke és Szocializmus éj száma A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának decemberi számában „A kommunisták és ez európai biztonság" címmel külön rovat foglalkozik az európai testvérpártoR 1975. első felére tervezett konferenciájának előkészületeivel. A konferencia témája az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért folytatott harc. A konferencia fontosságát hangsúlyozzák azok az elemző cikkek, amelyeknek tárgya: a kommunisták hozzájárulása a népek együttműködéséhez és biztonságához; a nemzetközi enyhülés gyümölcsöztetése az imperialistaellenes harcban; a fasizmus történelmileg szükségszerű pusztulása; a „lélektani hadviselés" pozícióinak gyengülése: a haladó közvélemény szerepe az európai béke megszilárdításában. Folytatódik a nemzetközi eszmecsere korunk marxista —leninista pártjáról. Erről ír Ib Nörlund, a Dán Kommunista Párt KB Végrehajtó Bizottságának tagja „Üj utak keresése, hűség az elvekhez" című cikkében. A folyóirat szerkesztősége az 1974. évi 4. számban cikksorozatot indftott a marxizmus—leninizmus alkotórészeiről. A filozófiáról és a politikai gazdaságtanról megjelent cikkek után most közli a lap Görög Tibornak, a filozófiai tudományok kandidátusának a tudományos szocializmus elméletéről szóló cikkét. A kapitalizmus válságának néhány problémájával foglalkozik cikkében John Purton angol közgazdász. Antonio Dias Lourenco, a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, az „Avante!" főszerkesztője, „A portugál reakció nagyban játszott és sokat veszített" címmel beszámol a portugáliai harc fejleményeiről. seletnek országos hírű 1IAZASSAG I kerület Szegőd: Fábián György és Oifcamo Anja írja. Veress István és Sárecz Erzsébet, Tátrai János és Vajda Hona. Péter László és Bán Kdlt. Szabó László és Csuzdl Edit. Németh Zoltán és Vlrágh Erzsébet, Szabó Sándor és Szabó Aranka. Faragó Sándor és nikádi Katalin, Kókui Imre és Molnár Marianna. Lucza Józset és Mihály Klára, Kürti György és Mancza Eleonóra. Boldizsár László és dr. Méreg Klára, Rovó József és Mácsanuky Irén. Gyorgyev VoCsaládi események Un Rozáliának Zoltán. Baranyai Sándornak és Kiss Rozáliának Sándor, Bálint Jánosnak és Dobó Rozáliának Katalin, Bencs Ferencnek és Vincze Veronikának Veronika, Mészáros Ferencnek és Horváth Máriának Edina. Csanádi Mátyás Józsefnek és Dudás Máriának Tamás, Kürti Antalnak és Mohai Ilonának Antal, Nagy Lászlónak és Török Erzsébetnek Ágnes Virág, ...... ... , Sipos Nándornak és Berecz nak Attila. Nátházi Lajosnak és Erzsébet Etelkának CsiUa, SzaBalogh Rozáliának Szilvia Ju- bó Ferencnek és Csótl Évának dlk Lajosnak és Lajkö Iloná- Atüla> szekeres Józsefnek és nak Piroska Mária, Kószó Jó- KaUÓ Juliannának József, Szézsefnek és Rózsa Eszternek Esz- c£l Gézának és Bodor Erzsébettett. HALALOZAS I. kerület Szeged: Fodor János, Berta Lajosné Domonkos Julianna. jlszliv és Roczkó Aranka. Bu-^H • cholcz Zoltán és Makal Klára, ter. Barsl Cézának és Piri Már- nek £va nevü gyermekük szüleLovai Sándor és Németh Izabel- tának Eszter, Huszár Dezsőnek ta. Temesvári Antal és szeles és Deák Irénnek Zoltán, Kovács Margit szilágyi István és Kele- Vincének és Rózsa Margitnak men Rózsa, Bernulu Mihály és AtUla Vince, Stumpf Károlynak Duba Ildikó. Bodó Tamás és és Bucsy Mártának Csaba Le- ___ Tóth Éva. Zóllei István és Var- vente. Nagy Jánosnak és Vani- Farkas András. Gábor Domongu Eva, Cserji'-s Tamás és Ador- esek Anikónak Anikó, Kovács kos Makra Mátyásné Hegedűs .ián Eva Erzsébet, Hödör Antal Dezsőnek es Simon Máriának Ilona( Ktes István. Barna Jáes Tóth Kléra. Országh Ferenc Szilvia, Szeklár Istvánnak és noSi Faragó Nándor. Szarvas és Környel Edit, Juhász József Nagy Máriának Edit, Herendi J6nos pásztor Józsefné Barna es Szekeres Katalin. MnróU Pé- Istvánnak és Pataky Zsuzsán- Etelka, Annus Istvánná Kereter és Vármonostory Márta. Cser nának Nóra, Horváth Sándornak kes piroska, Horváth István, Kálmán és Lovaal Margit, Kószó es Nagy Annának Attila, Kovács pap<u István, Farkas Ilona MarMlhály és Bakó Julianna, Né- Ferencnek és Kocsis Irénnek 2sla jánosné Muhi Matild. Hormetl Béla és dr. Simon Zsu- Csaba Attila. Kinyó Jánosnak és véth Miháiy, Csizmadia Jánosné zsanna. Papn István és Várhe- Várkonyl Kingának Zoltán, Ko- Atylmov Eteli Mácsik Antal, lyi Anna, Piel Ferenc és Szabó vács Istvönnak és Szabó Kata- Halasi józsefné Süli Erzsébet, Erzsébet, Horváth István es Unnak Katalin Anikó Seffer Babíák László, Zombori Imre, Oláh Beatrix, Kiss Sándor és Imrének és Börcsok Jolánnak szabó-Galiba Szilveszter meg Szanlszló Piroska. Bakró Lusz- Mónika Beáta. Varga Lászlónak ló és Földi Matild, Szeműk Sán- és Gajdácsi Erzsébetnek Péter dor és dr. Halász Adrienné, László nevű gyermekük szüleMarkovlcs László és Bogcl Ka- tett. talin házasságot kötöttek. Hl. kerület H. kerület Szegedt Simon Istvánnak és Szeged: Szontpéteri-Horváth Tak6 Zsuz3anna Juliannának JU. | Ferenc és Görög Aranka, Zubor Istvün, Tarl Mihálynak és Ter- vári András, Dékány Antal, SzaFcrcnc és Erdős Zsuzsanna, Ka- bcs Juliannának Norbert. Ohát kál Gézáné Széli Margit, Radák te Dezső és Szalontal Erzsébet, Pái Ferencnek és Vas Juliánná- Mária, Pálíi Péterné Karsai ErFehér László és Térjék Katalin, nak R6bert László, Gombás zsébet, Barakonyi Séndorné MlKazai Pál és Vecsernyés Klára, Lászlónak és Perecz Zsuzsanná- hály Erzsébet. Magda Jánosné Hutai Sándor és Zubán Viktória nak Krisztina. Gábor Józsefnek Bárkányi Anna meghalt. Gizella, Császár Sándor József Szabó Margitnak Zoltán. Ko- Kiskundorozsma: Dupp János, es Czlbolya Terézia Katalin. Ml- csis perenc Jánosnak és Szilá- Bálint Imre, Molnár Ferenc, kuska István és Barta Ildikó, Ryi Jolánnak Ferenc János, Molnár Istvánné Rúzsa Julianna pap Béla László és Szabó llo- Tézsla Pálnak és Gergely Kata- • • • na, Kiss Imre László és TuliHalódó mesterség Eltűnne a szegedi papucs? Sokféle nevezetes terméke rabja a szögedi papucs... Akkor hát halálra ítéltnek van Szegednek, egyik-másik Az ünneplő viselethez is hoz- tekinthetjük ezt az iparágat? nemcsal} Magyarországon, zátartozott. Táncoltak is Nem egészen. Jelenleg gyárthanem határainkon túl is benne. Színben, díszítésben, ja a szegedi papucsot az Apjó hírnévre tett szert. Ki ne formában viselőjének korá- rilis 4. Cipész és Papucskéismerné a szegedi paprikát, a hoz és ízléséhez alkalmazko- szítő Szövetkezet, rövidesen szalámit, hogy csak ezeket dott... Századvégi különle- átadja egy másiknak ezt a említsük elöljáróban. De itt gesség volt a pillangóspa- munkát üzletpolitikai megvan a tarhonya is, amiről pucs, vagyis a csillogó fiit- fontolásból, mondhatnánk talán kevesebben tudják, terrel díszített selyempa- népgazdasági érdekből, tehát hogy szintén innen indult hó- pucs..." véglegesen nem tűnik el a dításra a magyar konyhák- Virágzott is az ősi mes- törökök itthagyott lábbelibe. A győzelem után kül- térség, jövedelmező foglalko- je. Ez utóbbi fajta azonban földre is elkerült, a bécsiét- zás volt a papucsosé. A hú- már nem az igazi. Szériatermek étlapján Segediner szas években még öt-hat pár gyártmány, gépi hímzés, raSuppe néven találkozhatunk papucsot kapott az újasszony gasztott tailp, tehát — anéla tarhonyalevessel. A hal- nászajándékba, hogy minden- kül, hogy rontani akarnánk bicska is régi, szegedi kü- féle rendű-rangú ruhához és a szövetkezet hfrét —- bátlönlegesség, bár mostanában alkalomra legyen. Napja- ran megállapíthatjuk, hogy elfelejtettük. Aztán a szege- inkban más a helyzet. Pa- csak utánzat. Munkaerő hiádi papucs! A török hódoltság pucsban járunk, gumi és mű- nyában a szövetkezet nem idejében kezdett kibontakoz- anya§ alkalmatosságokban, képes a hagyományos techni a híres papucsos mester- fz utóbbiak közül néme- nológiával dolgozni, egyedi ség, maga a lábbeli is min- yíkto1, ugyancsak lúdtalpat darabokat művészi igennyel, den bizonnyal a törökök ré- lehet kapn,> ,se nem, se kézi hímzéssel keresztülvén került ide, aztán a múlt nem. szep> viszont olcsó, ez varrott talppal készíteni, század közepén vált elma- 82 óriási előnye. A szegedi Tavaly is hozzávetőlegesen radhatatlan darabjává a sze- papucs ^hat megszűnt hasz- 100 ezer parat termeltek, az gedi népviseletnek. Bálint «ólatl lennij nem " 8rf°rma hasznos eredményt Sándor írta róla: „A női vi- °£an kapós>, mint re8ea- b!z°s,t a szövetkezetnek, vá^ jj. Ott sorakoznak a papucské- sarlói a cipőnagy kereskedői szítő mesterek polcain, de mj vállalatok és a népművéhónapról hónapra alig kel el szeti boltok. 06161010 Mégis inkább a hagyomáNagyobb a keletje nyáron, nyos technológiával, kézi a fesztivál idején, amikor a munkával készített, igazi külföldiek és hazánk messzi „szögedi" papucsnak kellene tájairól idekerült vendége- valamiféle védelmet biztoink megveszik — vagy meg- sítani. Az ősi ipar kiveszőkapják — ajándékba, em- ben, termékeivel együtt. A léktárgyként, mint egy ma- kalocsai népi hímzés motítyóbabát, vagy más népmű- vumainak virágai már porvészeti-háziipari cikket. celánra átültetve járják a Két-három kisiparos gyárt- világot, kézi munka az is. ja már csak Szegeden a ha- A népművészeti tájegységek gyományos papucsokat, egyre sajátos térítői, párnái őröknehezebb körülmények kő- életűek lesznek ezen a fölzött: drága a talpbőr, drága dön, talán érdemes lenne a a bársony, nem is mindig szegedi népviselet híres dalehet beszerezni azt a minő- rabját is megmenteni. A KIséget, ami megfelelne. Ha OSZ saját bevallása szerint külföldről rendelik, akkora tehetetlen ez ügyben, nem vámot kell fizetni utána, áll módjában semmiféle hogy nem ér annyit az kedvezményben részesiteni a egész. Mondják a mesterek kézműiparnak ezt az ágát, azt is. hogy az ilyenfajtapa- bele kell törődnie, hogy pucs készítéséből nem lehet annyi más régiveretű mesmegélni, a forgalom kicsi, az terséggel együtt ez is kihal, adó meg — hát olyan, ami- Megoldást mi sem tudunk lyennek lennie kell. A KI- nyújtani, csak sajnáljuk, OSZ szegedi csoportja tisz- hogy annyit vesztett néptán látja a papucsosok hely- szerűségéből szűkebb hazetét, meg azt is, hogy nincs zánkban az évszázadokig élt utánpótlás, a most még mű- hagyomány pont azért vesz ködő néhány kisiparos fejé- ki, mert az a város tagadja ben is megfordult a gondo- meg, amelyik szülte. Vagy lat: abbahagyni az egészet! mégsem? Megoldás nincs. halt. n. kerület Szeged: Fehér Rozália, Elekes Antalné Czlrok Julianna meghalt. ni. kerület Szeged: Mihály József, Temesmeghalt. B. t Jogi tanácsok Táppénz és „gyes"' K. G.-né szegedi olyasoak arra kér választ, hogy megszakithatja-e a gyermekgondozási szabadságát betegsége miatt, s kaphat-e táppénzt erre az időre. Mint írja: havi 800 forint gyermekgondozási segélyt kap. A szülés után állandóan beteg a szivével, és ha táppénzt kaphatna, akkor az jóval magasabb lenne, mint a gyermekgondozási segély. A gyermekgondozási segélyről szóló rendelkezések szerint lehetőség van arra, hogy a gyermekgondozás címén igénybe vett fizetés nélküli szabadságot a dolgozó nő megszakítsa, ha személyi vagy családi körülményei azt indokolttá teszik. Ilyen körülmény lehetne egyebek között a dolgozó nő tartós betegsége. Levelében írt betegsége valóban hosszabb ideig fog tartani és a 30 napot valószínűleg meghaladja, tehát táppénzre feltétlenül jogosulttá válik. Ha pedig betegsége keresőképtelenséget okozó mértékben mór több hónapja fennáll, úgy lehetőség van arra is, hogy visszamenőleg — a rendelőintézet igazgatója, vagy a felülvizsgáló főorvos, vagy a Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrző főorvosa igazolhatja táppénzes utalványon és orvosi állományba vételi igazoláson. A jogosultság elbírálásához, az összes körzeti orvosi, szakorvosi leletet, továbbá (ha van) a gyógyintézeti ápolásról szóló zárójelentést is be kell mutatni. Abban az esetben, ha viszszamenőleg táppénzes állományba veszik, a táppénzes idő kezdetétől számítva, a gyermekgondozási segély őszszegét vissza kell fizetni, mivel ugyanarra az időszakra kétszeres készpénzszolgáltatás nem jár. Ha felgyógyul, újra kérheti a gyermekgondozási segély folyósítását Tehát a fentiek szerint a gyermekgondozási segély folyósítását megszakíthatja — ha a feltételekkel rendelkezik — és kérheti a táppénz kifizetését a keresőképtelenség idejére. Dr. V. M. oánt Katalin, Borsó Gáza János és Szécsl Aranka. Vlgh József György és Szűcs Zsuzsanna, Kecskés Mihály és Kiss-Horváth Mária. Acs István és Csiszár Mária Erzsébet házasságot kötöttek. Algyö: Horváth József és Dombi Ilona házasságot kötöttekin. kerület Szeged: Vér Antal és Bodó Mária házassá :ot kötöttek. SZÜLETÉS I. kiTÜlct Szeged: Kormányos Józsefnek es Horváth Ilonának Ilona. Koch Györgynek és Fodor Piroskának Noémi, Szelpál Jánosnak és Bodó veronikának János. Farkas Gyulának és Juhász Erzsébetnek Gábor, Kovács Benedeknek éa Zslvln Zsuzsannának Kriaztina Eszter, Tóth Péternek es BuU Zsuzsannának Péter, Deák Andrásnak és Dósa Zsuzsannának Anna Réka, NagyBerta Lászlónak és Székely-Szabó Annának Anita, Erdőd! Jánosnak és Kövér Katalinnak Katalin Szilvia, Ungháry Lászlónak és Szabó Rózának Ferenc, Mar.urák Mihálynak éa Szilágyi Juliannának Zsolt, Tapodi Istvánnak és Maloros Rozáliának Andrea, Ocsovszky Lászlónak éa Szentlrmal Ilonának László, Nagy Andrásnak és SzöUösl Máriának Angéla Andrea. Doktor Istvánnak és Pintér Annának István Levente, Körmöczl Imrének é.s Baur Ilonának László Árpád. Zsurkán Lászlónak és Vass Jolánnak Mariann. Takács Andrásnak és Mészáron Erzsébetnek András, dr. Harsányl Gézának és dr. Körmendy Máriának Kinga Ilona, Korsós Bélának és Masir Erzsébetnek Béla Gábor. Kazni Gézának és Aregvelán Ilonának Marianna, Vas Gézának és ÜJvári Piroskának Gábor Ferenc, Gyözö-Molnár Istvánnak és Farsang Évának István Mihály. Gábriel Istvánnak és szász Ilonának István Zsolt. Szegedi Imrének és Aggod Máriának Krisztina. Tóth Józsefnek és Mlnyó Rozáliának László Csaba. Koródt Vincének és Csányl Irénnek Erika, Boröles Mihálynak és Nagy violának Dénes Mihály, Kolonlcs Mihálynak, éa Berkó JuliánnáFELICE CHILIMII Giuliano, a bandita 15. Ezeket a fantasztikus terveket rendőrségi besúgók pontos jelentései és az állami levéltárban heverő dokumentumok őrizték meg a történelem számára. Ekkor a szeparatista arisztokrácia súlyos hibát követett el: csakugyan nekiláttak, hogy — elsősorban a maffia segítségével — fölszámolják a banditizmust. — tábornokoknak azt mondták, hogy magát Giuiianót is elintézik. Giuliano órákon belül értesült a dolgokról, és megtorló hadjáratot indftott. Azzal kezdte, hogy kemény példát akart statuálni: Palermo kellős közepén, családi palotája kapujából elraboltatta az egyik legtekintélyesebb szicíliai arisztokratát, G. hercegnőt, akit rokoni szálak fűztek azokhoz a hercegekhez és bárókhoz, akik a tábornokoknak megígérték Giuliano fölszámolását. A hercegnő eltűnése nagy riadalmat keltett az előkelő társaságban. Amikor pedig Giuliano személyesen telefonált egy hercegnek, hogy a hölgy az ő foglya, sokan valóban megijedtek. Néhány nyugat-szicíliai nagyúr el is hagyta a szigetet, és hosszú külföldi utazásra indult. G. hercegnő kifizette a váltságdíjat, és kiszabadult. Haja szála se görbült meg. Giuliano fitogtatni akarta az erejét, „reszketésben akarta tartani ezeket a kisebb-nagyobb uracsokat", ezért újabb látványos emberrablásokat rendezett, a város kellős közepén: elraboltatta például a leggazdagabb palermói kereskedőt, A. bárót, akinek ötvenmilliót kellett fizetnie, hogy elengedje. A „nagy fogások" ideje volt: gazdag gyárosok, magánzók kerültek Giuliano fogságába, összesen tizenkét élvonalbeli személyiség, akiknek hatalmas összegeket kellett fizetniük. De hát hogyan bánt ezekkel az elrablottakkal? Egy herceg — óriási corleonei birtokok gazdája — ebben az időben került a bandita fogságába. Giuliano azért rabolta el, mert a herceg a hagyományos stílusban tevékenykedő maffia védelme alatt állt. Giuliano „udvariatlankodni" akart védnökeivel, a maffiásokkal, meg akarta mutatni, hogy ő az erősebb. Amikor kiszabadult, a herceg elmesélte, hogy elrablása után bekötötték a szemét, és először autón, majd öszvéren utaztak vele egész éjszaka. A kendőt csak reggel vették le róla, egy rendes, szép kis szobában, ahol tiszta ágy, asztal, és nagy tálca friss gyümölcs várta. Azt követelték, hogy írjon levelet a hozzátartozóinak, meg az intézőjénnek: a váltságdíj kifizetésének módját kellett tudatnia. Engedelmeskedett, aztán magára hagyták. Az ablakokat, meg az ajtókat rázárták. A banditák minden oldalról őrizték az épületet; hallotta hangjukat. Amikor eljött az étkezés ideje, rangját tisztelve szólították: — Herceg uram, mit parancsol ebédre? — Előételnek osztrigát, aztán egy kevés vajas spagettit, utána frissen fogott halat, rántva. Nemsokára, ugyanaz a hang, megkérdezte kívülről: — A bort vagy a sört szereti jobban? — A halhoz száraz fehér bor való, hidegen — válaszolta élesen a nemesúr. Telt-múlt az idő, a herceg nagyon éhes lett, már azon volt, hogy kér egy kis sajtot és kenyeret, vagy valami mást az őröktől, amikor meghallotta az ismerős hangot: — Herceg uram, álljon arccal a falhoz. Engedelmeskedett, homlokát a falnak támasztotta; valaki belépett, rövid ideig maradt, aztán az ajtó becsukódott. A herceg megfordult: az asztalon, némi változtatással, az állt, amit kívánt — csak az osztriga helyett kapott másfajta, ízletes kagylókat. — Néhány nap telt el idegesítő várakozásban; Kiújultak régi betegségei, a herceg orvost kért. Alig telt el egy óránál több, amikor új hangot hallott kívülről, művelt ember beszédje volt: — Mit érez? Fájdalmakat? Milyen fájdalmakat? Étvágytalan? Nyomja meg erősen a bordái alatt, jobboldalt? A mája? Fáj? Erősen nyomja. És a láthatatlan doktor elkészítette a diagnózist, előírta a gyógymódot. A herceg később elmesélte, hogy az orvosságok csakugyan használtak. Kemény dió volt a monteleprei fiú. A hercegek és a bárók visszalopóztak Palermóba, megint összegyűltek, és sietve megbízták a tekintélyes, öreg partinicói maffiavezért, Santo bátyámat, hogy tárgyaljon Giulianóval. A megbeszélés nehéznek ígérkezett. A jobboldali szeparatista mozgalom vezetői hirtelen mint a Savoyai-ház hűséges hívei léptek fel, komoly ígéretet tettek a tábornokoknak, akik ígéretüket továbbították Rómába, a Quirinaléba. Santo bátyám, az öreg maffiavezér, kénytelen volt nagy nehezen egész udvarával felkerekedni, ha találkozni akart a bandavezérrel: egyik helyről a másikra kellett vándorolnia, mfg elérte, mert az óvatos és ravasz Giuliano senkiben se bízott meg. A kövér Santo bátyám megállíttatta a kocsit egy dűlőút végében, ahogyan Giuliano embere meghagyta, de csak egy géppisztollyal felfegyverzett fiút talált, aki újabb talalkozási pontot mutatott a sofőrnek: a monrealei maffiások házát. A kapu előtt azonban újabb legény állt, és azt tanácsolta Santo bátyámnak, hogy ha igazán találkozni akar Giulianóval, próbálja meg a Carolina-villában. Végül a maffiavezér itt talált egy csapatkapitányt a monteleprei bandából, aki beszállt melléje az autóba. És megparancsolta a sofőrnek, hogy induljon a... (Folytatjuk,^