Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-09 / 262. szám

SZOMBAT. 1974. NOVEMBER 9. 5 Köszönet a segítségért Kérdések a Gelkához Köszönő sorokat juttatott el hozzánk Szögi Béláné, a Hunyadi téri óvoda vezetője. Azoknak a vállalatoknak mond ezúton köszönetet, amelyek az óvoda szépítéséért, korszerűsítéséért oly sokat tettek. A Tavasz utcai Fonalfeldolgozó Vállalat dolgozói a kertet és az udvart hozták rendbe, és segítséget nyújtottak az épíilet karbantartásában is. A Delta Kereskedelmi Vállalat szocialista brigádjai az idei ifjúsági karnevál tévémaciját ajándékozták a gyerekeknek. A közelmúltban meg is látogatták a brigádtagok az óvodásokat, akik műsorral viszonozták kedvességüket. A Feltámadás utcai Erdőrendezőség fakészítményekkel tette otthonossá a gyerekek környezetét. A brigádokkal kötött szocialista szerződés a biztosíték arra, hogy ez a kapcsolat a jövőben is sok örömet szerez még a kicsinyeknek. Az emberek segítőkészségét bizonyítja özv. Jankovits Györgyné (Partizán u. 6.) levele is. Az idős aszszony október 31-én rosszul lett a Kálvária téri kitérőnél. A villamos vezetője azonnal mentőkért telefonált. Ezt köszöni meg a levél frója neki, az utasoknak pedig türelmüket. Nehéz a kedves ügyfeleknek eleget tenni, mondják a különböző szolgáltató vállalatok dolgozói. Nehéz boldogulni ezekkel a vállalatokkal, mondják azok, akik egyszer-egyszer már póruljártak. Itt van például a Gelka-szerviz. Jóhiszeműen bevezették az átalánydíjas szerződést, és most ezzel is csak nőttek a gondok — és eggyel több az ok a panaszra. Perjési Márton (Gábor Aron u. 17.) ugyanis panaszkodik, A tarjáni szervizben (318-as épület) megkötötte olvasónk ezt a szerződést, ahol a lakcímet, a nevet, a készülék típusát is felírták. Megbeszélték az Időpontot is, mikor megy ki a szerelő. A levél írója otthon is volt egy teljes délutón — hiába. Másnap ismét érdeklődött, mire azt a választ kaDta, hogy a szerelőnek sok dolga volt, de egyébként sem kellett volna elmennie a megadott címre, mert a tévé NDK-gyártmány, ehhez pedig nem tudnak alkatrészt szerezni. Olvasónk három kérdésére mi is várjuk a választ: miért nem derül ki a reklámokból, hogy a külföldi készülékekre nem köt szerződést a Gelka?; miért nem tudta ezt, az ügyintéző sem. amikor a szerződést megkötötte?; és ha nem lehet alkatrészt kapni a Szegeden vásárolt készülékhez, akár el is lehet dobni, ha elromlott? Sör — megállókban Külsőségeiben is érdekes levelet hozott szerkesztőségünkbe a postás. A boríték így fest: a jobb felső sarokban a bélyeg helyén csupán a postai bélyegző díszeleg, a bal oldalon az ajánlott küldemény nagy, piros Rbetűje. alatta jókora bélyegző: DíJELŰLEGES Cs. m. Mezőgazdasági Ellátó Vállalat AGROKER 6701. Szeged, Postafiók 83. A borítékban a levél viszont névtelen, írója nincs, bár a tartalom szerint sokan is lehetnének, akik a valóban megszívlelendő panasz miatt tollat foghatnának. A 42., a 75., a 63. és az M/ll-es busz utasai nevében íródott ez a levél, mely így kezdődik: „Több száz — munkahelyre autóbusszal utazó — dolgozó nevében fordulok Önökhöz az alábbi panasszal...* És a panasz valóban közérdekű, valóban sok embert érint, személyes ügyről, rágalmazásról szó sem lehet benne. Vajon miért bújik az egyes számban fogalmazó feladó egy egész vállalat fe. dezekébe? Ez a mi kérdésünk. És az Ismeretlen levélíróé, mely szintén jogos? A Rókusi-állomásnál, valamint a Dorozsmai és a Bu. dapesti országút elágazásánál levő buszmegállókban és a jutaárugyári előtt féllábszárig érő a víz. a sártól szinte életveszélyes a le- és felszállás. Gondolni kellene a kisgyermekekkel utazókra és az idős emberekre ls, akik nem egykönnyen tudják átugrálni ezeket a jókora tócsákat Igaz az észrevétel, helyes lenne, ha rendszeresen, különösen a nagy esőzések után ellenőriznék a megállók állapotát, és ahol szükséges, megszüntetnék a biztonságos le- és felszállás akadályait Csak azt nem értjük, Ilyen ügy érdekében miért nem mert saját nevével kiállni a sorok írója. A cég pecsétje ebben az esetben nem jobb ajánlólevél ennél. Monológ Színes, szinkronizált szovjet film. Irta: Jevgenyiv Gabrilovics. Kép: Dmitrij Meszhijev. Zene: Oleg Karavajcsuk. Rendezte: Ilja Averbah. Főszereplők: Mihail Gluzszkij (Szretyenszkij), Margarlta Tyerehova (Tász. ja), Marina Nyejelova (Nyina), Sztanyiszlav Ljubsin (Kotylkov). Három generáció viharzik el a tudós mellett, mind a három fölperzseli, de áthevíteni csak a harmadik, az unoka képes. Három generáció: három nő portrétükrében. Gabrilovics forgatókönyvének közvetlenül látható cselekménye a második nő érkezésekor teremt először kapcsolatot a már idős akadémikussal. Szobájában ül, ólomkatonáit rakosgatja sorba, szertartásosan fogyasztja az ebédet, s a bölcsek malíciózusságával, ráérősen házsártoskodlk a háziasszonnyal. Amikor csöngetnek ... A fölberregő csengőhang lehetne a film jelképrendszere. Szretyenszkij akadémikusra többször is rácsöngetnek. Először és váratlanul a lánya, aki még jó néhányszor benyit majd váratlanul, s ha megkésve is, de elhozza vlszszavonhatatlanul a néhai családi boldogság és boldogtalanság emlékét. Szretyenszkijben a hivatás és a magánélet harmóniájának nagy kérdése izgatta a film alkotóit. Nem a szokásos, mondhatnánk, járt úton haladva, hanem arról a pontról vlszszatekintve, amikor a nagy kérdés gyakorlatilag eldőlt, a hivatás javára, de a magáramaradottság lélekölő éveiben a múlt konzekvenciáival beköszönő jelen újra és újra megkérdőjelezi a döntést. Helyes volt, érdemes volt ? A sebek fölszaggatásához ott a tanítvány, az ambiciózus utód, professzorától a fiatalság lázas türelmetlenségével, szimpatikus arroganciájával számonkéri a hivatás következetes vállalását is, hogy az akadémikus miért hagyott fel a megkezdett és alapjaiban tisztázott, a tudományt forradalmasító kutatásaival. Bizonyos dolgok nem tűrnek halasztást — ront rá Kotyikov egy este Szretyenszkij re, akinél éppen bensőséges házi ünnepségre készülnek a csinos lánnyá serdült unoka osztálytársai. A fiatalok kellemesen szórakoznak, miközben tudósunk odaát, a dolgozószobában, mint doktor Faustus húsvét előéjszakáján, megifjodni készül — legalább a hivatásban, a tudományban. így az elrontott élet igazán a lányára, Tászjára érvényes csupán, a fogalmak már letisztult értelmében, hiszen egyedül Túszja az, aki mindig a megoldások felszínesebb, könnyebb lehetőségeit választotta, akinek nincs ereje szembenézni múltjával úgy, hogy c szerint irányítsa tovább az életét. Szretyenszkij monológja végül is optimista hangvétellel zárul, noha az utolsó szó kimondatlan. Neki hitele van a nézőben, mert „az öreg csont" megőrizte rugalmasságát. Neki elhisszük, amit a nagy szerelmi kiábrándulás sírógörcseivel szipog az unokája: az élet szép. Elhisszük, mert benne éreztünk legtöbb tartást a bizonyításhoz. N. L Halló, itt Iván cár! Színes, szinkronizált szovjet film. Mihail Bulgakov: Iván Vasziljevics című színműve nyomán írta Vladcn Bahnov és Leonyid Gajdaj. Rendezte: Leonyid Gajdaj. Operatőr: Szcrgej Polujanov és Vltalij Abramov. Zene: Alekszandr Zacepin. Főszereplők: Alekszandr Gyemjanyenko, Jurij Jakovlev, Leonyid Kuravljov, Natalja Zseleznyeva. Tyimofejev időgépe egyszerre működésbe lép: villámok cikáznak, lombikokban felfortyannak a színes folyadékok, karok csapódnak, lemezek villannak a feltaláló gombnyomására, s elindulunk térben és időben... Eltűnik a moszkvai lakás válaszfala, s a szomszéd szobában ott ül trónusán Iván cár, személyesen, a XVI. század kellős közepén. Egy eltévedt harci dárda — szintén a XVI. századból — telibe találja a feltaláló különös szerkezetét, s ezért egy Időre megszakad az összeköttetés Tyimofejev és a lakásában „vendégeskedő" Iván cár. valamint a cári palotába jutott mogorva-bürokrata tömbfelügyelő, Bunsa és alVálaszol az illetékes Lapunk október 16-1 számában a Postaládában Tápéi sérelmek címmel cikk jelent meg, mely a DÉMASZ üzemigazgató-helyettese, Hörömpő József és Szabó Sándor, osztályvezető válaszolt: „A Déva utcai közvilágítási panasz vállalatunkat érintette. Még azon a napon helyszíni vizsgálatot végeztünk. A vizsgálat a panasz jogosságát állapította meg. A javítást azonnal elvégeztük. A tanácsnál levő bejelentőkönyvből és a kirendeltségi nyilvántartóból valóban megállapítható, hogy augusztus óta négyszer jegyezték be a Déva utcai közvilágítási hibát. A javítás ls megtörtént, de a jelek szerint az Izzó minősége nem volt kielégítő. Reméljük, hogv a jelenlegi izz csere szerencsés lesz. Ismételt hiba esetén kérjük a jelzést, és a javítást elvégezzük."' Az ..Elvándorolt megálló" című írásban felvetett gondokra dr. Várhelmi Károly, a Szegedi Közlekedési Vállalat igazgatója adott magyarazatot levelében: „A 3-as vonal átépítése során áthelyezett téglagyári villamos megállóhely kijelölése hatósági hozzájárulással, illetve engedéllyel történt. A hely megállapításánál a legdöntőbb szempont volt; a régi hely közelében maradjon (ez 25 méter eltéréssel megtörtént); az új 55-ös úton felfestésre kerülő gyalogátkelőhelyhez minél közelebb legyen; a kalauz nélküli közlekedéshez előírt egyenes — ív nélküli — pályaszakaszra kerüljön. Ezeken a szempontokon túl a repülőtéri lakások, az iparitanuló-létesítmények és a református temetőhöz igyekvő utazóközönség — összesen napi 500 —600 utas — igényének is megfeleljen. Véleményünk szerint — a felsoroltak alapján — nem képezheti vita tárgyát az új helyre épített megállóhely sorsa. Kérjük az érdekelt ktsz-ek szíves megértését és válaszunk fentiek szerinti tudomásulvételét." Ugyancsak a közlekedési vállalat igazgatója válaszolt a „Lyukasztanánk, de..." című. a Postaláda múlt heti összeállításában megjelent cikkre is: „Sajnos, a villamosjegyek naoírjának minősége nem felel meg a követelményeknek. A Szentesi Nyomda azonban más papirt nem tudott adni. Így a KN bevezetésének határideje miatt vállalatunk kényszerült ebből a papírból a beinduláshoz szükséges jegymennyiség elkészíttetésére. Azóta vállalatunk megtette a szükséges intézkedéseket és ígéretünk van arra a Budapesti Közlekedési Dokumentációs Vállalattól, hogy 1975. januárjában már olyan papírból készült villamosjegyeket tudunk forgalomba adni, ame lyek megegyeznek a budapesti jegyek minőségével. Addig kérjük az utazóközönség szíves türelmét." A kormány a kenyere Olyan ez a mostani autózás, mint versenyen a győztes tiszteletköre. Ünnepélyes és szép. Nyolcszázegyezer kilométert tett meg mostanáig gépkocsin Molnár József, szép kitüntetést kapott érte: baleset nélkül vezetett mindig. Alig szerkesztünk olyan újságot, amiben közlekedési baleset ne lenne, nagy öröm tehát ilyen kitüntetésről hallani. Talán lehetünk egy fokkal elfogultabbak, anélkül. hogy a tisztesség határát átlépnénk, hiszen szerkesztőségünk gépkocsiját vezeti Molnár József. Azért kértük meg, kerüljünk még egyet. Alig indulunk, az első "kereszteződésben megállunk és visszalépünk pár métert. A táblák szerint hamarabb is mehetnénk, de akkora kavarodás van előttünk, kár nekivágni. Az első bölcs mondat itt hagyja el a száját: az okosabb enged. Biztos vagyok benne, hogy ekkora bölcsesség nélkül nem szabadna gépkocsit vezetni. Soha jobb alkalom nincsen megkérdezni, mit tart az az ember gépkocsivezető-társairól, aki évenkénti kilométereivel az egyenlítő mentén körülutazhatná a Földet. — Akár utánam jön az autó, akár előttem megy, lehet, hogy rossz szokás, de mindig megnézem a rendszámat. Ha állami rendszámmal jön, nyugodtabb vagyok. Maszek autónál többet nézek a tükörbe, mert nem biztos, hogy azt csinálja, amire számítani lehet. Nagy veszedelem ez. — Mondhatom a maszek autósok kontráját? Szerintük sok gépkocsivezető visszaél azzal, hogy állami rendszáma van. Bevág a leglehetetlenebb helyzetekbe is ... — Tisztesség dolga ez, nem a rendszámé. A törvény, a rendőr ezt a rendszámot is éppen úgy nézi, mint a másikat. De nekem kétszeresen •kell vigyáznom, nekem a kormány a kenyerem. Annyi biztos, sokkal több udvarias gépkocsivezető van most, mint tíz évvel ezelőtt. Ha gyalog megyek, akkor is ezt tapasztalom. Enélkül se lehet kocsit vezetni. Ahol az előbb még semmi nem volt, visszafelé jövet egy összetört sárga Wartburgot találunk. Már üres, a mentők is, a rendőrök is elmentek. Biztosan volt nehéz 'helyzete a mi gépkocsivezetőnknek is. — Üj busszal mentem egyszer, vadonatúj gumikkal. Mn sem tudom, mitől, de szétdúrrant az első kerék. Átvillant ám az agyamon, hogy harminc ember élete van a kezemben. Ha csak egy igen kicsit ls nem figyelek oda —. most is borsókázik a hátam tőle. Ha a gépíró mellé üt, kijavítja. Ekkora tévedés a mi szakmánkban fejfákat faraghat. Ennél veszélyesebb munkát keveset tudnék mondani. A hivatásos gépkocsivezető ritkán megy egyedül. Az sem mindegy, kivel megy. — Van néhány ismerős „masiniszta", akit nagyon sajnálok. Meg tudnám írni sok emberről a jellemzést, aszerint, hogyan bánik a gépkocsivezetővel. Ha azt nem becsüli, akinek a kezében van testi épsége, arra én más embert se mernék rábízni. — Mi kell a jó vezetéshez? — Egy professzor mondta a rádióban: az kell, hogy kiegyensúlyozott körülmények között éljen. A vezető majdnem összenőtt a gépével, de mégse gép. El is tud fáradni, álmos is tud lenni, sokszor ideges is. Néha okkal, néha ok nélkül. Ennél szebb kitüntetést ritkán osztanak. Minden kilométerrel megdolgozott érte, aki kapta. Jó olyan kocsiban utasnak lenni, ahol biztos kézben van a kormány. IL D. kalmi társa, az enyveskezű Milosziavszkij között. S itt kezdődik az igazi komédia, a burleszk. A forgatókönyvíró-rendező Deonyid Gajdaj a mai Moszkvába helyezi Bulgakov közel ötven éve született bohózatát, ezt a se nem tudományos-fantasztikus, se nem realista, se nem tört/ íelmi játékot. Amennyit ezzel nyer a réven, azt elveszti vámon. Mert való Igaz, hogy napjaink Moszkvájának panorámája, mai nyelvünk zsargonja, tipikus problémái alkalmat ad még a bulgakovi szituációk élesítésére is, de éppen a főszereplő, az időgép válik avittá, porosodó, butácska játékszerré. Az ötven évvel ezelőtti technikai álmok mai életünk természetes velejárói, s miközben Tyimofejev lakásában a televízió a Rettegett Ivánt közvetíti — bármennyire is abszurd bicsaklásokkal teli ez a különös műfajú alkotás —, ebben a közegben hitelét veszti az időgép mítosza, az alapszituáció varázsa szenved csorbát. Nagy erénye viszont az alkotásnak, hogy a technika vívmányait és lehetőségeit felhasználva fekete-fehér és színes betétek, gyorsítások és lassítások, lencseváltások, elmozdulások stb. igazi szuverén „filmes mű" született. A színészi játék (kiváló magyar szinkronhangokkal) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a film igazi közönségsiker. T. L. Szegedi bundák exportja A Pannónia Szőrmekikéizítő és Szőrmekonfekció Vállalat szegedi gyárának termékei, a különféle divatos női írhabundák. valamint férfi- és gyermekbőrkabátok a hazai piacon kívül mintegy 15 országban keresett cikkek. Ezért az üzemet több mint tízmillió forintos beruházással fejlesztik. Jórészt ennek eredményeként évente mintegy 40 millió forint értékű szőrme ruházati cikkel bővítik a termelést. Elkészült és megkezdte működését a legfontosabb új üzemrész, a négyszintes szőrmekonfekció részleg. Ezzel egyidőben átadták rendeltetésének a 300 személyes öltözőt, fürdőt és ifjúsági klubot