Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-07 / 261. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. NOVEMBER 7. 50 _ Párbeszéd és verseny A

legfontosabb kedvező és ható folyamat napjaink nemzetközi fejlődésében: a békés egymás mellett élés irányzatának megszilárdulása. Olyan jelenség ez, amely elválaszthatatlan a nemzetközi erőarányokban, a hatvanas évek végén történt nagy erejű és mélyreható eltolódásoktól. A békés egymás mellett élés ifrvényesülése a legutóbbi évtizedben tartós és nagy ho^1 erejű változásokat hozott. NéiTielyek egyszerűsítik e kérdést akkor, amikor csupán a. legfontosabbat említik: azt, hogy a nukleáris katasztrófa rémképe, amely a hatvanas évekig, az atomfelhő arnyekában élő emberiség létéretudatára nyomasztóan rátelepedett, távolabb került tőlünk. Nemcsak erről van szó! Nincs a nemzetközi életnek egyetlen olyan fontos területe, nincs a világnak olyan térsége, ahol a legutóbbi évtizedben a haladás és a béke erői javára ne következett volna be jelentékeny változás. Ezt tapasztaljuk például, ha A világpolitika egészére ható szovjet—amerikai kapcsolatokat vesszük szemügyre. Tíz éve e két ország viszonyát még a feszültség jellemezte, s e viszony az egész nemzetközi helyzet élesBégét és veszélyességét fejezte ki. t974-re viszont kapcsolataikra már alapjában hatott az enyhülés. és olyan egyezményrendszer alakult kl köztük, amely a kritikus helyzeteket — így az amerikai elnökválasztás próbáját — is kiállta. Elmondható: az utóbbi években teremtett és szélesülő szovjet—amerikai kapcsolatok az enyhülés lendítőerejévé váltak. Említhetnénk más példákat ls. Európa megosztottsága még egy évtizeddel ezelőtt is megváltoztathatatlannak látszott. Az idén mar nem beszélnek német kérdésről: az NDK állami létét általánosan elismerték, s az NSZK-ban olyan kormányok kerültek hatalomra, amelyek elismerték az NDK-t, s az alkotó együttműködést szolgálván rendezte kapcsolatait a Szovjetunióval és Európa többi szocialista ©rszagaival. Az év végére bizonyára haladási könyvelhetünk el az európai biztonsági értekezleten is: bízhatunk benne, hogy sikerül a legmagasabb szinten befejezni a konferenciát. Azt azonban tisztán kell látnunk: a békés egymás mellett élés napról napra jobban tapasztalható érvényesülése nem jelenti az enyhülésnek „sima diadalútját", hogy a lapok címoldalai most már csak kedvező eseményekről fognak hírt adni. A chilei gyalázatos fasiszta puccs egyértelműen példázza, hogy a •íélsőséges reakció erői — nem •tolsósorban azok a csoportok, amelyek mögött nemzetközi monopóliumok, katonai érdekcsoportok állnak — minden alkalmat és lehetőséget felhasználnak. Mégis: nem véletlen, hogy Európában az utóbbi időben két szélsőséges fasiszta jellegű rendszer — a lisszaboni és az athéni — is letűnt; a francoisták lába alatt Is forró a talaj. A békés egymás mellett élés politikájáról gyakran azokkal vitázunk, akik nem értik meg annak lényegét. A nemzetközi kommunista mozgalomnak a legkülönfélébb opportunista nézetekkel kell ideológiai harcot vívnia. Ezek a nézetek elvetik a békés egymás mellett élés elvét („baloldali" opportunizmus), vagy úgy fogják fel (jobboldali opportunizmus), mint kibékülést, ideológiai kompromisszumot az imperializmussal, mint eltávolodást a munkásosztály nemzetközi kötelezettségeitől, lemondást a forradalmi harc és a nemzeti felszabadító mozgalmak támogatásáról. • A békés egymás mellett élés marxista felfogása szerint az is az osztályharc sajátos — nemzetközi — formája, amely összefügg az objektív feltételek változásával, a népek küzdelmével a békéért, a progresszív erők harcával, a társadalom átalakításáért Az ellentétes társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése gyakorlatilag lehetetlen lenne, ha kizárná konkrét kérdésekben a politikai kompromisszumokat. A kompromisszumok határait eleve megjelölik a békés egymás mellett élés feltételei: a népek szuverenitása, a nemzetközi biztonság tiszteletben tartása, a népek belügyeibe való be nem avatkozás. A kompromisszumoknak az a sajátosságuk, hogy noha nem oldják meg teljesen a feladatot, de segítik a nemzetközi kapcsolatok fő tendenciájának, az enyhülés irányzatának fejlődését. Ez pedig érdeke minden haladó, békeszerető erőnek. Van egy terület, amelyen nincs lehetőség kompromisszumokra épp azért, mert ezen a területen nincs békés egymás mellett élés: ez az ideológia. Az osztályharc egész története azt erősíti meg, hogy az ideológiai kompromiszszumok valójában ideológiai és politikai kiszolgáltatottságot jelentenek. Az adott osztály céljait és érdekeit kifejező ideológiai elvek feladása együtt jár az áttéréssel egy másik osztály álláspontjára. Napjainkban az Ideológiai harc szerepe és súlya növekszik, ez a küzdelem az előtérbe kerül. A technikai eszközök tökéletesedése, a modern tömegtájékoztatás, hírközlés szinte korlátlan lehetőségeket kínál. Nyugaton nagy reményeket fűznek a hírközlési technika haladásához, S igyekeznek a sokasodó kapcsolatok különféle formáit saját céljaikra felhasználni. Arra számítanak, hogy az áruforgalom növekedésével együtt ideológiájukat, antimarxista nézeteiket, is széles körben exportálhatják a szocialista országokba, hogy felszíthatják az önző, nacionalista szándékokat, megbonthatják az internacionalista egységet. Bizonyos nyugati diplomáciai köröknek az eszmék állítólagos szabad áramlása ügyében kifejtett erőfeszítései mögött — például Genfben — tulajdonképpen az a szándéka húzódik meg, hogy intézményesíthessék saját hatásukat a szocialista országok népeire. Az „ideológiai kompromisszumot" úgy értelmezik, hogy szabadon terjeszthetik a burzsoáziának tetsző nézeteket a szocialista országokban. A „keleti" és „nyugati" szocializmus különbözőségéről, az „etikus" és „emberarcú" szocializmusról szóló szónoklatok mögött valójában szocializmusellenesség, a létező szocializmus befeketítésének kísérlete áll. A szocialista országok az egész emberiségnek tesznek szolgálatot, amikor leleplezik az antikommunizmus ilyen és hasonló üzelmeit. A lenini külpolitika — a feszültség enyhítése és a békés egymás mellett élés fejlesztése — feltételezi a különféle ellenséges elméletek és eszmék ellen, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség alapelveinek védelmében vívott aktív és elvi harcot. Feltételezi azt is, hogy most már nemcsak igazunk, hanem sikereink tudatában is — amelyeknek ellentételéül a tőkés világ nagy erejű válságjelenségei szolgálnak — mind aktívabban lépjünk fel. Hogy ne csak az imperializmus politikáját, „morálját" és propagandáját leplezzük le, hanem messze hangzó szóval hirdessük — az érvek és a tények erejével —, . hogy a szocializmus nemcsak a termelés gyorsabb fejlesztésében állja az összehasonlítást a tőkés országokkal (pedig ez sem kis . dolog: a KGST ma a Föld leggyorsabban fejlődő ipari körzete), hanem állja a versenyt más „pályákon" is: biztosítva az ember jogát munkához, pihenéshez, személyiségének kifejlődéséhez, s az emberhez méltó életformához. VAJDA PÉTER • Épül a B AM Epül a Bajkál—Amúr vasútvonal. A BAM (már az első perctől kezdve így rövidítették a vasútvonal nevét) ügyét, sikerét jóformán mindenki személyes ügyének érzi a Szovjetunióban. Néhány adat a Bajkál—Amúr vasútvonalról: 3150 kilométer hosszú lesz; a teljes távolságon Konsztantyln Szimonov A zászló A zászlónál [nem gyújtanak rá nem is tréfálnak . se alatta se mellette Nem varrják meg [ha elszakad Az elszakadt zászló [nem vértelen kötözni se kell hisz amíg kézben tartják nem száll el belőle a vér Csak akkor száll e) a vére ha földre hajítják De ha ismét felemelik vagy az izzadt tetemekre [borítják nem érzi magát sértye [a zászló Nem fél hogy a vérfoltok ott maradnak a selymén A vér nem mocsok Am a halottat — ha hősi halott — ne takarjátok be sokáig qeert kell az a zászló az élőknek kell. Dalos György fordítása 1982-ben robog végig az első vonat Uszty-Kut, Nyizsnyeangarszk, Tindinszkij, Komszomolszk na Amuré lesznek a fontosabb állomásai. - Az új fővonal 180—500 kilométerre északra halad majd a már működd Transzszibériai Vasúttól. A Bajkál—Amúr vasútvonal építését indokolja és sürgeti, hogy Kelet-Szibéria és a TávolKelet egyre nagyobb szerepet tölt be a Szovjetunió' gazdasági vérkeringésében.- A geológusok már évtizedek óta tanulmányozzák az északi területek, Irkutszk, Csita, Burjatija és Habarovszk körzetét Az eddig ritkán lakott vagy éppenséggel lakatlan területeken sok ásványkics-lelőhelyet tártak fel, amely Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet nyersanyagforrásának széles perspektíváját vázolja fel. Az eddigi ismeretek szerint minden feltétel adott olyan hatalmas bányák megnyitásához, mint a kurszki anomália, a hatalmas vasérclelőhelyek, vagy a donyeci szénmedence. De csak a vasútvonal megépítésével férnek hozzá az igen ritka ásványi kincsekhez, teremtődik meg dúsítókombinátok, fémkohászati üzemek és más ipari létesítmények njegépítésének a feltétele.