Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

5 PÉNTEK, 1971. NOVEMBER X, A tudomány az emberért Bemutatták egyszer a Deltában, a tévé népszerű tudományos ismeretterjesztő „folyóiratában", hogy mi is az a teflon, és mire lehet használni. Nem is olyan régen. Ma talán aligha van háztartás — teflonedény nélkül. Bizonyára többen vagyunk laikus érdeklődök, akik sokáig úgy néztük a Deltában bemutatott tudományos felfedezéseket, technikai újdonságokat, mint rendkívül okos emberek csodálatos, de tőlünk távoli, mindennapjainkat érintetlenül hagyó, a valamikori ismeretlen jövőt jobbító leleményeit. Ha azonban egyik nap a Delta filmjében, de másnap már az asztalunkon látjuk például a teflonbevonatú fazekat, szükségszerű a következtetés; legfőbb ideje más szemmel nézni a világot. Nemcsak az újabb és újabb technikai csodák, tudományos eredmények követik egymást rendkívül gyorsan, de hihetetlen mértékben lerövidült a tudományos eredmény megszületése és gyakorlati alkalmazása közötti idő Is. Ha tudomásul vesz. szűk, hogy manapság egészen közvetlenül, mindennapi életünket meghatározóan érint bennünket ami új a természettudományokban — legalább az alapismeretek megszerzését kötelezőnek kell tartanunk. A „humán" és „reál"' tudományok elsőbbségéért folytatott hajdani viták mai szemmel immár naivnak és értelmetlennek tűnnek. Arról is leszoktunk, hogy úgynevezett humán műveltségünkkel dicsekedjünk. Nemcsak, mert kényszerülünk belátni, hogy mozdulnt-élni nem lehet a természettudományos és technikai ismeretek meghatározott köre nélkül, de a szóhasználat Is bi. zonyos fokig értelmetlenné vált. Nincs ugyanis a természettudományoknak olyan ága, amely nem köthető az emberhez, nem kapcsolódik valamiképpen emberies célokhoz. és nincs olyan technika sem. Talán mindezek miatt népszerűek a tévé tudományos ismeretterjesztő adásai is — a tudósportéktól a vitaműsorokig, a Delta magazinjától az egy témát részletező sorozatokig. Ilyen sorozat, méghozzá a legszorosabban emberhez kötött témájú film indult szerdán Az öröklődés titkai. „Akkor veszünk róla tudomást, ha valahol hiba van" — írja az emberi öröklődésről Szanyi László, a sorozat szerkesztője. Mint ahogy nem zavar bennünket, ha nem ismerjük a csengő működési elvét. míg el nem romlik — és folytathatnánk a sort. De nemcsak akkor történhet helyrehozhatatlan baj, mindennél nagyobb veszteség, ha titkok maradnak számunkra az öröklődés titkai, még egy vacak csengő is ugyanilyen baj okozója lehet. Az élet visszavonhatatlan tartozékai, a környezethez való alkalmazkodás feltételei azok az ismeretek, amelyekhez — a többi között — szintén a technika egy vívmánya segít hozzá. & E. TAJBAN . . . Indul a tájbusz. Melpomené és Thália papjai, papnői készülnek magyar szót vinni, mesét, költészetet, lelket, szellemet egy magyar falucskába. Szép feladat Madách, Shakespeare, Csehov, Páskándi üzenetével érkezni a munkában elfáradt, ám szépségre, gondolatra, hitre szomjazó emberekhez. Igen; így ülünk a buszba, talán mindig és mindnyájan így. Az ügyelő olvassa a névsort, itt van mindenki; indulhatunk. A Volán megint rozoga, öreg masinát küldött, az ablakréseken jön a huzat derekunkra, a füst kiszárítja a torkot, a hideg megdermeszti a lábat, de sebaj! Majd felmegy a függöny, és ha kicsit fáradtabban, rekedtebben ugyan, azért elhangzik a szó. A rázkódás végén kiszállunk a buszból. A művelődési ház előcsarnokában felvesszük a tájpénzt, harminc forintot, néhányan „erősítenek"; ami elveszett útközben, egy pohár borral lehet visszaszerezni, zengő hangot, önbizalmat, hitet. A művelődési ház előcsarnoka valóságos italbolt Sokan vannak itt, és nyilván a ml előadásunkra jöttek — gondolom —, most még megisznak egy kisfröccsöt vagy egy pofa sört, jólesik az nyolcórai becsületes robot után, aztán beülnek a nézőtérre, minket nézni, hallgatni, odaadással, figyelemmel. Szép. Igaz, nagy itt a füst, és néhány felebarátunk már alig-alig áll a lábán, de hát gyarló emberek vagyunk, ne ítélkezzünk Még minden jóra válhat! Az öltöző pici, hideg. Szűkösen öten ha elférünk, pedig tizennégyen vagyunk Nem baj, majd öltözünk-vetkőzünk a faírosón féllábon. Ügyeletes rendezőnk hosszas fáradozására a művelődési ház igazgatója kinyittat egy helyiséget, ami tavaly még szintén öltöző volt: kopott, hideg, ócska ' bútorokkal, az asztalon egy kancsó állott vízzel. Most az igazgató konyhája: takaros, jól fölszerelt, a legmodernebb konyhabútorral, a falon szép tányérok, a szekrény tetején butéliák. Minden ajtó, fiók fehér papírkarikával leragasztva: nehogy eltűnjön valami. Magyarán: nehogy ellopjunk valamit. Nem érünk rá megsértődni, nem az igazgatóért jöttünk, hanem a nézőtéren tolongó, Shakespeare gondolataira szomjazó emberekért, a falusiakért. Jászai-díjas művészünk lelkiismeretesen elkészíti nagy maszkját, kilép a színpadra, övé az első mondat: „Színház az egész világ ..." Megkezdődik az előadás. Számolom: nyolcan ülnek a nézőtéren. És jelen van még egy kedves, maszatos gyerek, a sarokban álló kályha mellett brikettekkel játszik. Az első 6orban anya ül, karján a kicsivel, mögöttük idős házaspár, a bácsin világít a fehér gallér. Hátrébb négy fiatal lány, ragyogó szemekkel. Mondogatjuk magunknak, egymásnak: ne őket büntessük, akik itt vannak, akik szeretnének végigélni egy szép estét, szedjük össze magunkat; próbáljuk meg úgy, mint bent... De hát hiába minden önszuggeszció: kifárad a lélek, megzavarodik az agy a kongó falak között. Az előcsarnok-kocsmából behallatszik a zaj, nótaszó, néha felcsapódik az ajtó, valaki bekurjant, aztán becsapódik az ajtó. A második résztől a karon ülő csöppség és a villogó gallérú bácsi már alszik, a kályha mellett játszadozó gyerek viszont figyeli az előadást. A négy lány és az idős asszony is. Értük jöttünk. És még mindig azt mondom: érdemes volt — bár az utolsó mondatok nagyon fáradtan hangzanak, és szomorúan vinnyogva hull le a függöny. Csattog néhány tenyér, meghajolunk. Szinte szótlanul vetkőzünköltözünk. Ki-ki megissza a magáét, és ugyanilyen szótlanul, fázósan szállunk be a buszba. Visszafelé zötyögünk. Megkérdem szervezőnket: mennyi a bevétel: „ötezer forint, eladott ház." A statisztikák kimutatják: tájelőadásaink telt házak előtt mennek... Csernák Árpád Népfronfaktivislák az iskolákért Az elmúlt iskolaévben végzett munka tapasztalatairól tárgyaltak a Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottságának tegnap délelőtti ülésén, amelyet a népfront városi bizottságának tanácstermében tartottak. A megyei, a városi és a járási bizottságok munkájáról szólva az ülésen megállapították, hogy a korábbinál szorosabb kapcsolatot sikerült tavaly teremteni a szülői munkaközösségekkel. A népfront pedagógiai bizottságainak többek között az a feladata, hogy az új oktatási rendelkezésekről tájékoztassák a szülőket, ezzel segítséget adjanak nekik, hogy jobban bekapcsolódhassanak az iskolák nevelömunkájába. Az Elmúlt tanévben tartalmasabb kapcsolatom születtek a pedagógusok és a szülök között, de, megállapították azt is, hogy a szülői munkaközösségek nem mindenhol élnek a lehetőségekkel, amelyek rendelkezésükre állnak a közös nevelőmunka eredményesebbé tételéhez. A népfront bizottságainak a korábbinál jobb együttműködést sikerült kialakítani a tanácsi szervekkel is. A tavalyi munkáról dr. Sipka Sándorné. a megyei pedagógiai bizottság elnöke számolt be. A megbeszélésen ezután bejelentették. hogy dr. Sipka Sándorné megválik tisztségétől, a' társadalmi szervezet elnöke az Idén dr. Kovács Józsefné szakfelügyelő lesz. A megyei bizottság új elnöke ismertette az idei tanév feladatait. A társadalmi szervezet aktivistái folytatják a pedagógiai ismeretterjesztést a szülők körében, fokozott mértékben részt vesznek a megyei gyermekvédelmi napok szervezésében. A járási bizottság tevékenységéről. feladatairól az új tanévben Krivin Zoltán, a kübekházi általános Iskola igazgatója, a járási bizottság elnöke számolt be az ülésen. Tanácskozás az idegenforgalomról A Délalföldi Idegenforgalmi Intéző Bizottság elnöksége tegnap, csütörtökön délelőtt Szegeden a megyei tanácsszékházban ülést tartott. A tanácskozást Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, az intéző bizottság elnöke nyitotta meg. Miklós Sándor, az Intéző bizottság titkára számot adott a két elnökségi ülés alatt végzett munkáról. Az intéző bízottság fejlesztési szakbizottságának vezetője, dr. Varga József pedig tájékoztatta a résztvevőket az 1973-as fejlesztési alap felhasználásáról. / Szocialista együttmüködési szerződés Napjaink lakónegyedei a hagyományos építőipari házgyári elemekből nőnek, alapanyagok felhasználását, magasodnak, ugyanakkor A szerződést a két vállsbizonyos létesítményeket csak iat párt-, gazdasági, szakhagyományos anyagból, tég- szervezeti és KISZ-vezetői Iából lehet építeni. A ki- írták alá. emelt szegedi beruházások — a postapalota és az új húsipari épületek —, valamint a bölcsődék, óvodák, iskolák építkezéseinek -folyamatos téglaellátásának érdekében kötött szocialista együttműködési szerződést szerdán a DÉLÉP és a Csongrád—Békés megyei Téglaipari Vállalat. A szerződés szerint a téglaipari vállalat előnyben ré szesíti az építők megrendeléseit, igényeit gyorsan és maradéktalanul elégíti ki. a DÉLÉP pedig a házgyári elemek mellett szorgalmazza Az intéző bizottság elmúlt évi tevékenységét Hantos Mihály értékelte, és javaslatokat tett, hogyan kellene még hatékonyabbá tenni a szervezet munkáját. Az elnökség ülésén felszólalt Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Papp Gyula, Szeged megyei város tanácsának elnöke. Schmal Ferenc. a DEFAG igazgatója, dr. Bereczki Sándor, Gyula tanácsának titkára. Steigervald György, a Békés megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője. Farsang Lászlóné dr., a Csongrád megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője és dr. Antalffy Györgyné, a Szegedi Idegenforgalmi Hivatal vezetője is. Századunk zenéjéből A látogatók Színes, szélesvásznú, merikai film. Rendezte: Elia Kazan. Főszerepekben: Patrick McVey, Patricia Joyce, James Woods, Chico Marlinez. Steve Railsback. Hajnalodik már, amikor a két látogató autója elfarol a ház elől. A vidéki ház egy napig a szorítót jelentette, ahonnan nincs menekvés, ahonnan nincs kivezető út, ahol a mérkőzést végig kell küzdeni. Reggel még minden otyan természetesen egyszerű és mindennapi: a gyereksírás, a szerelem, a reggeli, a családi gondok. Aztán váratlanul autó fékez a ház előtt. Látogatók érkeztek. S egyszerre felforrósodik a levegő, pattanásig feszül a légkör, előrevetíti árnyékát a dráma. Kezdődik egy mérkőzés, melynek csak vesztesei vannak. Amikor felbúg a látogatók autójának motorja, maguk mögött hagyják az összevert fiatalembert, a megerőszakolt asszonyt — az eltiport, letarolt harcmezőt Éppúgy, mmt az amerikai hadsereg Vietnamban A hasonlat nem erőszakolt, Elia Kazan, a világhírű amerikai rendező filmje — amelyet a Filmbaráti Kör-hálózatban néhány hónapja már vetítettek — egyenesen Vietnamban kezdődik... A látogatók, Bili egykori katonatársai a börtönből egyenesen volt bajtársukat keresik föl. Bilit, aki följelentette a járőr tagjait, mert megerőszakoltak és agyonlőttek egy 16 éves vietnami lányt. Ez a dráma háttere, gonosztettekért felelőseket, a háború brutalitását, barbár voltát kifejező eseménysor nem játszódik le a filmen. Csak a következmény, a megtagadhatatlan bosszúvágy, a szorítóban vállalt lélektani és ökölcsata, az erkölcsi és fizikai erőnlét megpróbáltatása. Elia Kazan kegyetlenül őszinte filmet készített. Amerika lelkiismeretére apellál anélkül, hogy állást foglalna, kibúvókat vagy megoldásokat keresne. Kelepcét is ál lít a nézőknek — mondhatnánk —, hiszen úgy tűnik, a nézőknek sem ad kibúvót éppúgy, ahogy a főhősöknek sem. Az erőszak maszkjait, valódi és álarcait sorakoztatja fel, s mi, nézők sem menekülhetünk a hatás alól egy kézlegyintéssel, egy elutasító mondattal vagy más kibúvókkal. A rendező hideg logikával építi fel az erőszak szédületét, borzongtató brutalitását. Kezdve egy kutya lelövésétől a volt bajtárs félholtra veréséig és a feleség megerőszakolásáig — a bosszúig. Kazan tipikusan amerikai problémákból bontja ki filmjét, de az emberi erőszak általánosabb természetrajzát is sikerült feltérképeznie. Megborzongatóan kegyetlen filmje a humánum fegyvere. X. L. A szegedi szimfonikusok kamarazenekara, Szalatsy István vezényletével, huszadik századi művekből tartott koncertet. A nyitó szám, Szervánszky Endre Vonósszerenádja takarékos eszközökkel felépített, jó kompozóció. Négy szépen formált tétel követi egymást, három gyors vesz közre egy lassút. Huzella Elek a bartóki harmóniarendet ötvözte levegősebb, mediterrán hangzásokkal a Rapszódiijában. A mű zongoraszólamát Várnagyné Szőnye Katalin játszotta, akinek kiváló kvalitásairól ismét nes kell emlékezni: többet kellene foglalkoztatni az iskola szűk keretén túl is. A mű bővelkedett hangulatos epizódokban, de formailag kevéssé volt összefogott, inkább egy nem létező főtétel szaggatott, lassú bevezetőjének tűnt. Kocsár Miklós Vonósszerenádja szintén Bartókra és a század első felének zenéjére utal. Érződik benne az újabb magyar szerzőknek az a törekvése, hogy szabaduljanak az ötvenes évek konvencióitól. Kocsár itt már eljutott a naiv optimizmustól a modernebb Bartók-művekig, és ez abban a korban már nagy szó volt. A hangverseny koronája ^WTAR Honegger II. szimfóniája volt. Ez a megrendítő remekmű egyesíti mindazt az energiát, erót, elmélyültséget és humánumot, ami a nagy francia mester sajétla. Küzdelmes utat jelenít meg a letargiától, a vívódás és panasz kitörésein keresztül, a diadalmas zárókorálig. A zenekar Is láthatóan több energiát fektetett ennek megtanulásában, mint a többi három műbe. Megérte. A vonósok tudásuk maximumát nyújtották, Szalatsv István lendületesen, elmélyülten vezényelt Sajnos, változatlanul fönnállnak a vonósok állandó hangszín-, Intonáció- és vibratoproblámái, valamint a terem közismerten visszhangos akusztikája. Ezektől eltekintve a Honegger-szlmfónia előadása maradandó élményt hagyott. Haszár Lajos Guruló nyaraló A Zala megyei Lentiben működő Fém-, Fa- és Szolgáltató Ipari Szövetkezet hamarosan megkezdi a guruló nyaralók, a személygépkocsi után kapcsolható lakókocsik sorozatgyártását. A szövetkezetben 3 lakókocsitípust szerkesztettek, s azokat az ország különböző városaiban bemutatókon tet'ék közszemlére. A 4 szemely kényelmes elhelyezését biztosító lakókocsikat az AUTOKER árusítja majd.