Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-22 / 273. szám

5 PÉNTEK, 1974. NOVEMBER 22. Osztálytársak Tegnap rámköszöntek az utcán, intettek az autóbusz­ból, felfedeztük egymást a színházi előadás szünetében, i Amikor bemutatkozunk egy­másnak a telefonbeszélgetés elején, az első mondat az ,.ezer éve nem láttalak". Évek óta nem hallunk egy­másról semmit, s amikor a szombathelyi Isis-szentélyben találkozunk, amikor kihúzza a rossz fogamat, amikor az áruházban lebeszél az előny, telen maxikabátról, eszembe jut, hányadik padban ült, hogy nem szeretett tornázni, és kedvfelte Brahmsot, Osztálytársak voltunk. Ha bőven számolom, az egyete­mi évfolyammal együtt sem vagyunk kétszáznál többen. Mégis egymásba botlunk, bárhol az országban. Egy­másba, vagy a terjedő hí­rekbe. Régi kapcsolatok sza­kadnak el, s újulnak meg egyik napról a másikra, öt­tíz év múltán is tudunk mi­ről beszélni, talán mert együtt indultunk. A lépés ritmusát közösen vettük át, útjaink csak később váltak cl. Hordjuk egymást szívben, gondolatban. Mi, akik osz­tálytársak voltunk, akik va­laha fogtuk egymás kezét. Ma is osztálytársak, mi, nem kétszázan, sokkal töb­ben vagyunk. Nem volt kö­zös az iskolapadunk, és ki­rándulni is másfelé jártunk. Az érettségi városa Pécs volt, a diplomáé Miskolc. Sosem találkoztunk tegnap előtt. Mégis egyformán gondolko­dunk. Értem a 6zavát. s úgy érti, ahogy mondom. Azonos a tempónk, akárhol járunk is. A tarjáni építkezésen fia­tal mérnök kalauzol. Néhány perccel azelőtt főnöke el­utasított, mondván, semmi különöset nem tud mondani. Beosztottja készségesen tá­jékoztat mindenről. Nem mond el titkokat, a szakem­ber magyarázatával egészíti ki azt, amit látok. És figyel­meztet arra is, amit nem vennék észre. Hálásan gon­dolok vissza arra a népműve­lőre is, aki rendszeresen tá­jékoztat, mit érdemes meg­nézni — meghallgatni intéz­ményükben. Nem fűződik hozzá érdeke, nem írok róla dicshimnuszokat. De köszö­nettel tartozom neki, s örü­lök, hogy egy idő óta... nem csupán életkorunk miatt te­geződünk. A hangsúlyt az azonos életkorra tenni egyol­dalú felszínesség lenne. Nem azon múlik ügyünk sorsa, egyszerre tartjuk-e a szüle­tésnapot. De szembetűnő az élet majd minden területén az az általánossá váló szem­lélet, amellyel generációnk, a huszon-harmincévesek meg­becsülteinek. S ahogy egy­mást becsüljük. A reflekto­rok fénye egyre inkább ránk világít. Az ifjúságpolitikai határozat, a munkásművelő­dés kiteljesítését célzó irány­elvek, a népesedéspolitikai kérdések hatósugarában élünk, s mert ezek elsősor­ban erre a fiatal, de felnőtt korosztályra vonatkoznak, a végrehajtásban is miénk a felelősség. Ahogy tíz évvel ezelőtt együtt tanultunk a felvételi­re, úgy kellene ma is együtt dolgoznunk és élnünk. Egy­mást segítve, jó szóval, meg­előző figyelmeztetéssel, fél­tékenység nélkül. Megtartva szavakban a diákkori őszin­teséget, gondolatban a tege­ződést. Megérteni az „egy ci­pőben járók" gondját így könnyebb. Szükségünk van egymásra, nyújtsd a kezed. Holnap jobban figyelj, másképp csináld, javítsd ki — erre nevelt mindannyión­kat szülő, tanár, mester és főnök. Holnap mi leszünk szülők és főnökök. Tanítani is fogunk. Gyakornokból ta­nársegéd és munkatárs, be­tanított munkásból technikus és művezető, műszaki veze­tőből főmérnök, vagy gyár­igazgató lesz. S ha az isko­lapadban együtt írtuk a lec­két, ha az életkorban társ­nak könnyebben adjuk a bi­zalmunkat, holnap miért ne mondhatnánk ki az átgon­dolt szót? • Mi tehetnénk pontot elő­deink évekig tartó, nemze­déki vitájára, amit olvastunk csak, nem szólhattunk közbe. Volt, van, de lesz-e? — így tették fel a kérdést. Azóta felnőttünk, s tán holnap már felnőttek is leszünk. Igent és nemet kell majd monda­nunk, választunk és kivá­lasztódunk. Visszük, amit örökségül kaptunk, és fele­lősséggel tovább is adjuk. A pult mögött, a gép mellett, a kisablak túloldalán, az író­asztalnál ma még csak köz­beszólók vagyunk. Holnap kérés nélkül is szót kapunk, 6 a vitákban jobb lenne társ­nak lennünk. Ügy is mond­hatnám, legyünk osztálytár­sak. Ne engedd el a kezem! Pálfy Katalin Magyar-csehszlovák könnyűipari tárgyalások A Könnyűipari Minisztériumban csütörtökön megkez­dődött a magyar—csehszlovák könnyűipari állandó mun­kacsoport hetedik ülése. A két ország könnyűipari együtt­működésének fejlesztésére irányuló tárgyalásokat dr. Bakos Zsigmond és Jozef Kopca miniszterhelyettesek vezetik. Nyolc szocialista ország grandiózus vállalkozása Kezdődik a „Kommunisták41 című film forgatása A gumiipar jubileuma A Taurus Gumiipari Vál­lalat központi művelődési termében csütörtökön dél­előtt dr. Juhász Ádám ne­hézipari miniszterhelyettes nyitotta meg a 25 éves álla­mi gumiipar kétnapos jubi­leumi konferenciáját, ame­lyen összegezik az iparág ed­digi eredményeit, és legköze­lebbi feladatait. A gumiipar fejlődésének néhány adata Zongoraest Dan Grigore román zon­goraművész műsorválasztá­sa jellegzetes példája volt a román kultúra francia orien­tációjának: a Franciaország­ban élt román Enescu és a lengyel Chopin, valamint a valóban francia Debussy müveit játszotta. Enescu Carillon nocturne­je nem tartozik a kifejezet­ten jó művek közé, azonban hatásos előadási darab, és ezt a művész ki is aknázta. Chopin művei közül etűdö­ket, pre'űdöket, mazurkákat és scherzókat hallottunk. Ezek előadása során derült fény a művész pozitív és negatív tulajdonságaira: az egészen finom részletek irán­ti érzékenység hiányzik be­lőle, állandóan bizonyos kap­kodó idegesség érződik játé­kán. Az etűdök előadása — bár kissé mechanikus volt — még sok élvezetet okozott, mert a művész brilliáns játé­ka valóban elbűvölt bennün­ket. Itt is megmutatkozott azonban az erőteljes billen­tések durva túlméretezettsé­ge, a „lágv forték" teljes hi­ánya. Ezek a vonások tették szinte élvezhetetlenné a két mazurka e'őadását, ugyanis ezeknél lett volna legna­gyobb szükség az egyszerű, szinte beszéiően emberi han­gú játékmódra. A durvaságokon és merev­ségen túl azonban hangsú­Mwtar Iyozni kell, hogv a művész intellektuális felkészültsége néha imponáló. Olyan vonat­kozásait hallottuk a jól is­mert művek egyes részeinek, amelyekre eddig nem let­tünk figyelmesek. Az átgon­dolt agymunka, amely a lo­gikus formálásban és a szí­nek felrakásában nyilvánult meg, elsősorban a Debussy­prelűdökre' volt jellemző. Különösen a Lépések a ha­von című nrelűd volt az. amelynek előadása — túl a darab remekmű voltán — formálás és szín szempontjá­ból is nagyon tetszett. Kár, hogy ebben a kiváló technikai adottságú művész­ben a kifinomult, logikusan gondolkodó agy és a brilli­ánsan működó kéz nem pá­rosul a lélek és az ebből fa­kadó zeneiség kellő intelli­genciájával, Huszár Lajos szerint a tehergépkocsi-gu miabroncs gyártását e ne gyedszázadban több mint 12-szeresére, a személygép­kocsi-abroncsköpenyét pedig majdnem ötszörösére növel­ték. A Nehézipari Miniszté­rium jó eredményként érté­keli, hogy a Taurus nagyvál­lalati szervezetében működő állami gumiipar most már megnyugtatóan kielégíti a hazai szükségleteket, példa­mutatóan fejleszti termék­struktúráját, és szigorúan vi­gyázza a Taurus márka jó hírnevét, cikkeinek minősé­gét. A konferencián dr. Hor­váth László, a Taurus vezér­igazgatója adott számot rész­leteiben is az állami gumi­ipar fejlődéséről, és tervei­ről. A kétnapos tanácskozá­son összesen 15 előadást vi­tatnak meg a szakemberek. (MTI) November 26-án, kedden reggel 9 órakor egy osztrák turistahajó köt ki a Vigadó téren, fedélzetén Ottó Skor­zenyvel, az SS első számú ,,emberrabló specialistájával" Feladata, hogy különítmé­nyével állítsa félre a Hitler számára már megbízhatatlan kormányzót, Horthy Miklóst. Az esemény a valóságban 30 évvel ezelőtt történt, s a helyszínt a filmfelvétel ked­véért öltöztetik a korabeli dicstelen jelmezbe. A nyolc szocialista ország közös pro­dukciójaként készülő „Kom­munisták" című négyrészes film Magyarországon játszó­dó részének felvételei kez­dődnek ezzel a jelenettel. Főrendezője: Jurij Ozerov, a nálunk is emlékezetes sikert aratott „Felszabadítás" Le­nin-díjas alkotója. A gran­diózus mű magyar társrende­zője Köő Sándor így vall a vállalkozásról: — A film talán a legjelen. tősebb a szovjet pártkong­resszus tiszteletére készülő alkotások között. Hátteréül a sztálingrádi csatától Berlin eleetéig bekövetkezett hábo­rús események szolgálnak, s lényegében a kommunisták vezetésével folyó ellenállási mozgalmaknak állít emléket. A történetben megelevened­nek azok a mozgalmak, ame­lyek a fasizmus leverését tűzték ki célul, helyet kap­nak mindazok a próbálkozá­sok, amelyek a hitleri fasiz­mus ellen irányultak: pél­dául megelevenedik a varsói felkelés, a szlovák Dartizán­felkelés, a Tito vezette jugo­szláv partizánháború, s szá­mos antifasiszta megmozdu­lás. A különböző epizódokat kivétel nélkül az eredeti helyszíneken forgatták, illet­ve forgatják. A történelemre, a világháború menetére nagy jelentőséggel bíró események sodrában a magyarországi cselekmények a Horthy ku­darcot vallott kiugrási kí­sérlete — szinte enizódon­ként fogható fel. Érdemeik­hez méltón ábrázolódnak majd a magyar kommunis­ták, az illegális baloldal ve­zetőinek törekvései, a Ma­gyar Frontba tömörült hábo­rúellenes erók tettel, így a Horthyhoz intézett memoran­dum, amely népünk érdeké­ben a budapesti munkásság fölfegyverzését, minden Hit­ler-ellenes katonai erő össze­fogását követelte. Mindenütt az illető ország színészei játsszák a szerepeket, s az elkészült filmben is anya­nyelvükön fognak megszólal­ni. A felvételek november 26­tól kezdődően körülbelül két hónapig tartanak. A négyrészes film Joggal számíthat a közönség felfo­kozott érdeklődésére, nos a tervek szerint 1976-ban tűzik műsorukra filmszínházaink. Belgyógyászok kongresszusa Csütörtökön a Magyar Tu­dományos Akadémián meg­kezdte munkáját a Magyar Belgyógyász Társaság ez évi — sorrendben 25. — kong­resszusa. A háromnapos tu­dományos tanácskozáson több mint 100 előadás hang­zik el, s félezer hazai és számos külföldi szakember vitatja meg a belgyógyászat legaktuálisabb kérdéseit. Zöldség ésgyümölcs télre Csütörtökön a MÉM-ben Molnár Károly belkereske­delmi miniszterhelyettes ve­zetésével ülést tartott a tár­caközi zöldség-gyümölcs bi­zottság. Megállapították: a kedvezőre fordult Időjárás a termények betakarítását, fel­vásárlását és készletezését meggyorsította. Az idénycik­kek felvásárlása jó ütemben halad. Burgonyából idén ed­dig kétszer annyit vásároltak fel, mint az elmúlt év azonos időszakában, es a vöröshagy­mából is elegendő mennyi­ség van már a raktárakban. Téli almából a bőséges bel­földi árualap lehetővé teszi a kedvezményes áruvásár folytatását, a forgalom to­vábbi növelését. (MTI) Akvarell tá'képek „Az akvarell jelenti szá­momra a természettel való közvetlen találkozást" — vallja dr. Rostáné Papp Pi­roska. a Szegedi Fegyveres Erők Klubja Derkovits Kép­zőművészeti Körének tagja, akinek huszonnyolc alcva­rellképébői nyílt kiállítás. A kiállítást a Fegyveres Erők Klubja Victor Hugó utcai helyiségében Szelesi Zoltán művészettörténész nyitotta meg. A nagyközönség általában kétféle akvarelltechnikát is­mer. Az egyik alapján víz­ben áztatott lapra festenek a művészek, ezért elomlóak a formák, gyakoriak az ösz­szemosások, a képek hangu­lata oldott, visszafogott, nin­csenek erőteljes kontúrok, a színek is sápadtabbak. A másik technika lényege, hogy száraz és érdes felüle­tű fehér lapra dolgoznak, így a kép — mivel elővillan­nak a papír fehér foltjai — friss, ropogós, a színek ele­venek, tüzesek. Papp Piros­ka ez utóbbi technikával ké­szíti akvarelljeinek jelentős részét. A bemutatott alkotá­sok jó része tájábrázolás. Alföldi házak, dombhajla­tok, faluszélek, Tisza-parti tájak jelentik témáinak kö­rét. Az akvarellfestő legszí­vesebben ősszel veszi kezé­be ecsetjét, hiszen a termé­szet színeváltozásai meg­annyi lehetőséget rejtenek számára. Papp Piroska ak­varell tájképeinek legfőbb értéke az őszinte azonosu­lású vágy, a technika biztos kezelése és' a hangulatok megragadása. Guache-alko­tásai keményebbek, dekora­tívabbak. Ezzel a techniká­val elsősorban tengerparti élményeit fogalmazta képek­ké. A kiállított néhány port­ré biztos felkészültségről ta­núskodik. Vendéglátók az úttörőparlamenlen Országos úttörőparlament Szegeden. Mi a jelentése, tartalma ezeknek a szavaknak az érintettek, a város álta­lános Iskolásainak képviselői, a házigazda-küldöttek előtt? A mozgalom vezetői, a pedagógusok, a felnőttek isme­rik és értik a célt: az országos seregszemle segit, hogy ko­rukhoz illő módon, formákban értelmes dolgokkal foglal­kozzanak a gyerekek, hogv az úttörőévekben a mozgalom­ban szerzett élmények kellemes kísérőik legyenek az ifjú­és a felnőttkorban is. Nyilvánvalóan a parlament maga szintén ilyen élmény számukra — gazdag eseménysorozatával, a sok játék, a vi­dámság, az új barátok ígéretével. A szegedi küldöttek, akik­nek közvetlenül része lesz ebben az élményben, megérde­melten kapták a kitüntetést: négy kitűnő tanuló, talpra­esett, csupa élet általános iskolás. Holnap, szombaton ők várják a legnagyobb izgalommal és sok szeretettel az or­szág minden részéből érkező háromszáz pajtásukat. Mezey Róbert (Béke utcai Iskola) Deák Ágnes (Rókusi iskola) László Ferenc (Mező Imre iskola) Acs S. Sándor felvételei Nagy András (Mező Imre iskola)

Next

/
Oldalképek
Tartalom