Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-20 / 271. szám

SZERDA, 1914- NOVEMBER 20. Egyiptomi aspiráns kandidátusi vitája Szegeden A Tudományos Minősítő Bizottság tegnap délután a Szegedi Akadémiai Bizottság előadótermében megrendezte Saad M. Abdalla Mahgoub egyiptomi matematikus kandidátusi értekezésének nyilvános vitáját. Értekezésének tárgya: Invarians pozitív leképezések Neumannalgebrákon. A jelölt aspiránsként négy évet töltött Szegeden s itt a Bolyai Intézetben dolgozott dr. Kovács István és dr. Szűcs József tudományos főmunkatársak vezetése alatt. A kandidátusi vita bíráló bizottsága — amelynek elnöke dr. Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus, tagjai padig szegedi, budapesti és debreceni matematikus szakemberek voltak — a jelölt munkásságát jelentősnek értékelte, és egyhangúan javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy az egyiptomi matematikusnak ítélje oda a matematikai tudományok kandidátusa fokozatot. Bútorraktár épül A Bútorértékesitő Nagykereskedelmi Vállalat 20 ezer négyzetméter alapterületű raktárkombinátot épittet Nagykanizsán. Ez lesz Dél-Magyarország nagykereskedelmi bútorelosztó bázisa. A földmunkák megkezdődtek. A terv szerint 1975 végére felépül. Itt tárolják majd az importbútorok egy részét is. A raktér mellett 2000 négyzetméternyi területen bemutató- és árusítóhelyet alakítanak ki. (MTI) A vaskölteményekről Lapunk egyik vasárnapi szamában cikk jelent meg Tipity János tollából, Rózsdásodó vasköltemények címmel. Elismerően szól hozzánk küldött levelében Kopasz Márta Tipity János munkájáról, gyönyörű, magas művészi igényt kielégítő rajzairól. S egyben azt javasolja, 1975-ben a Szegedi Nyomda adja ki teljes művét albumkönyv alakban. A tartalmi rész elkészítéséhez pedig megfelelő támogatást kellene biztosítani a szerző részére. Kerítésen innen és túl Magas nők panaszai Huszonnégy aláírással érkezett levél szerkesztőségünkbe, melynek tartalmát a cipőipar figyelmébe ajánljuk. A levél írói valamennyien lányok, asszonyok. Méghozzá magas növésűek, így arányaiknak megfelelően lábuk mérete is eltér az átlagostól. És amit panaszolnak, az, hogy 40-es, 41-es, csinos női cipőt alig látni már évek óta az üzletekben. Hangsúlyozzák, hogy csinos cipőket keresnek: nem lapos, de nem is túl magas sarkúnkat; hiszen kár újabb centiméterekkel mesterségesen „növeszteni" magukat. Az üzletekben érdeklődésükre többnyire azt a választ kapják, hogy vegyenek férficipőt. Az igazi megoldás talán mégsem az lenne, ha ormótlan cipőbe bújtatná a cipőipar a női lábakat. Szerkesztői üzenetek Kormányos Mihályné (Tarján 608/B), Bánsági Tiborné (Tarján 417.), Hanánszki Mihály (öthalmi u. 18.), Vőneki Jánosné (Szatymaz), Bárkányi László (Szigetvár), Kónya Istvánné (Felhő u. 18.) levelét kivizsgálás végett elküldtük az illetékeseknek. Maytínszky Endre (Gyapjas Pál u. 47.): Gondját megértjük, de azt önnek — és még sok más, Tarjánban lakó vagy dolgozó embernek is — be kell látnia, hogy az új városrész egyetlen étterme képtelen egy húszezres lakótelep igényeit kielégíteni Már épülnek az újabb éttermek, amelyek enyhítik majd a tarjáni gondokat. Antal Mihály (Gyula u. 3.): A Gyula utca sorsáról a Vízművek és Fürdők Vállalatnak és a városi tanács vb építési osztályának kell döntenie. Balázs Jakab (Csengele, Lenin u. 70.): Ha ugyan üzenetünket megkapja: a megadott címre elküldött levél visszajött szerkesztőségünkbe az „Ismeretlen" jelzéssel. Buszpanaszára, úgy gondoljuk, ezek után nem is várja a Volán Vállalat válaszát. Türelmetlen hangú sorokat juttatott el szerkesztőségünkbe Cs. M„ aki a Bécsi körút 38. szám alatti siketnémák intézetének szomszédságában lakik. Sőt: udvaruk kerítése is közös. így történhet meg, hogy az odalenn játszó Intézeti gyerekek különböző tárgyakat dobnak át a szomszédba, ahol szintén apró gyerekek játszanak, s így könnyen megsérülhetnek. Az valóban helytelen, ha a nevelők nem ellenőrzik az intézet kis lakóit, bár az az érzésünk, a levél írója kissé túloz. Felelősségteljes - munkájukat bizonyára nagyon lelkiismeretesen végzik, és talán nincs is olyan könnyű dolguk ezekkel az intézeti gyerekekkel... Ha elő is fordul, hogy átrepül valami a kerítésen, a szépen kérő szó nyomán egészen biztos, hogy a tanárok fokozottabban ügyelnek játszó gondozottjaikra. Válaszol az illetékes Lapunk november 1-i szó- radságos időtöltést eredmémában cikk jelent meg Rek- nyez. E területen az üzleti lamáció — sok sétával cím- dolgozóknak újabb intézkedé Gondok és gondolatok A

művelődési otthonok munkájának javítását manapság kétféle módon tudjuk elképzelni: a korszerűtlenné vált épületek modernizálásával és a szakmailag képzett, jó népművelők „meghonosításával" ott, ahol hiányoznak. Visszafelé következtetve, ebből az is nyilvánvaló, vagy az épületben vagy a népművelőben találjuk meg a hibát, ha a közművelődés e fontos centrumai nem állnak feladatuk magaslatán. Beszéljünk most a népművelők szerepéről. Annál inkább, mert az újabban örvendetesen felpezsdült közművelődési vitákban, különböző művelődési fórumokon többször van róluk szó, mint bármikor eddig. A feladataikról, a felelősségükről: arról, hogy nemcsak szakismeretekre van szükségük, de emberismeretre. Tervezni, irányítani, hatni,1 meggyőzni; szervezni kell tudniuk, legyen kiterjedt ismeretségük művészek, tudósok körében, és legyenek személyes kapcsolataik a közönséggel. Tudják, mit kíván, aki belép a művelődési házba, és hogyan kell neki segíteni. Szinte vég nélküli a sor. Folytatni már csak azért sem értelmes, mert mindenki tudja, mit kell csinálni. Csak azt kevesen: mit lehet. A gyakorlatban. A hivatalos és félhivatalos megbeszéléseken, értekezleteken például az előbb soroltak mindig napirenden vannak, de szemérmesen hallgatunk a mindennapos, időt és energiát raboló, bosszantó, mégis szükséges népművelési teendőkről. Mert hivatalosan ugyan nem az igazgató dolga, hogy takarítsa a művelődési ház nagytermét. De ha beteg a takarítónő, vagy egyáltalán pincs takarító — megteszi. Partnernek kell lennie a neves művészszel, vagy az akadémikussal folytatott tárgyaláson, egy óra múlva pedig borítékok százait ragasztja, és gyalogol a postára, hogy feladja a meghívókat a rangos eseményre. A kultúra közvetítésének új módszerein, legjobb formáin kellene gondolkodnia, de a gondolatok helyét minduntalan kicsinyes gondok foglalják el. (Mire is költöttük azt a 25 forint 30 fillért? Hogyan kellene kedvében járni a mesternek, hogy pótolja végre az ablaküveget? Ha beesik a fészerbe az eső, hova tegyük a tüzelőt? Miből fedezzük a kiadásokat, ha a „betervezettnél" kevesebben jönnek az irodalmi estre? stb.) A közelmúltig az a divat járta, hogy elkészült a költségvetés meg a műsorterv. Ha — bármi áron — sikerült teljesíteni, a népművelő munkája jónak minősült. így keletkezett a „bevételes rendezvény" kategóriája, amibe minden bóvli belefért, a „ráfizetéses rendezvény", ami a magas művészeteket hivatott népszerűsíteni. Költségvetés és éves tervezés persze ma is van, de a „teljesítés" nem elég az üdvösséghez. A figyelem (a szakmai és a közfigyelem) a tartalmi munka mutatóit keresi, a követelmény — helyesen — nagyobb. Nem adatok, számok, hanem az emberek belső váí tozásai, egyéniségük és érdeklődésük átalakulásának mértéke szerint minősítik a népművelői munkát. Nem győzzük hangsúlyozni: helyesen. Csakhogy ez a munka egész embereket kívánna, akik megfelelő elismerést, anyagi és társadalmi megbecsülést is kapnak érte. Nehéz azonban becsülni-tisztelni a szakmát, ha művelői jobbára mást kényszerülnek csinálni, mint szeretnének, kellene, mint amire készültek. Akik pillanatnyilag ezen a területen dolgoznak. jobbára idősebbek, szinte egész életüket a hivatásnak szentelték. Dolgoztak sokkal rosszabb feltételek között is — tisztességgel és lelkiismeretesen. Mint láttuk, más igényeknek, kisebb követelményeknek kellett eleget tenniök. D

e hova lesznek azok a fiatalok, akik főiskolán és egyetemen készültek, hogy átvegyék a régiek tapasztalatait és posztjait? Elmennek gyakorlatra, aztán előadónak — végül bejelentik: se kitartás, se erő, se ügybuzgalom nincs annyi, hogy tényleges és eredményre vezető munka helyett kötöttségek, kényszerűségek hálójában vergődve elfecséreljék drága idejüket. Más pályát választanak. Aki marad, alig vesszük észre, ritkán látja a megbecsülés, az elismerés és tiszteletadás jeleit. Sokkal ritkábban, mint például a pedagógusok. Igaz, ők a gyerekeket tanítják, a népművelőknek pedig mindannyiunkat kellene tanítaniok. Sulyok Erzsébet mel, melyben kifogásoltuk, hogy a Patyolat fióküzleteiből gyakran küldik a távoli központba a reklamálókat. Szó esett egyik olvasónk panaszáról is, aki nem találta megfelelőnek a kabátja tisztítását. A cikkre Nyári Mihály, a Szegedi Patyolat Vállalat igazgatója válaszolt: „A cikkben foglalt megállapításokkal egyetértek. Valójában előfordulnak esetek, amikor feleslegesen és indokolatlanul küldözgetik ügyfeleinket. a Fonógyári útra, amely sok bosszúságot és fáseket fogunk kiadni, hogy a panaszokat ott» a helyszínen intézzék. Ami pedig a férfi, zsugorított műbőrből, műszőrmebéléssel készült kabát tisztítását illeti, a panaszos bíráló megjegyzésével maximálisan egyetértek, amit bizonyít az a tény, hogy az ilyen típusú kabátot is elfogadható módon lehet tisztítani. A belső ellenőrzés lazaságára, illetve a bürokratikus ügyintézés felszámolására a vétkes személyek figyelmét felhívtam." Itt a „Cserszegi fűszeres" Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetem kertészeti tanszékén több évtizede sikerrel foglalkoznak a köztermesztésben levő szőlőfajták szelektálásával, nemesítésével. Dr. Bakonyi Károly tudományos főmunkatárs 1955 óta dolgozik azon, hogy az olaszrizlingnél korábban érő és azzal legalább azonos minőséget adó fajtákat állítson elő. A kutató az Országos Fajtaminősítő Intézetnél a múlt évben olyan fajtajelöltet jelentett be, amely az Irsai Olivér és a Tramini keresztezéséből származik. A „Cserszegi fűszeres" névenbejelentett szőlő az olaszrizlingnél csaknem egy hónappal korábban — szeptember első felében — érik \z új jelölt illat- és zamatanyagában megtartotta a tramini jó tulajdonságait, de lényegesen többet terem, nem fagyérzékeny — ami különösen fontos követelmény a Balaton-felvidéki történelmi borvidéken —, és ellenáll a gombabetegségeknek. HárommiEIióan dolgoznak csökkentett munkaidőben Január 1-töl minden vasutas törvényes munkaideje heti 44 óra A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló intézkedések sorában 6 évvel ezelőtt kezdődött a rövidített munkaidő tömeges bevezetése. 1968— 70. között, az iparban és az építőiparban mintegy kétmillió dolgozó tért át a rövidebb munkahétre. (Ezt megelőzően csak az egészségre ártalmas munkakörökben és a folyamatosan termelőüzemekben volt munkaidő-kedvezménye körülbelül 210 ezer munkavállalónak.) Utána, ahogy a feltételek, a lehetőségek megengedték, fokozatosan jutott több szabadidőhöz 1972—73-ban az államigazgatásban, a társadalmi szerveknél 250 ezer, majd az idén félmillió kereskedelmi, pénzügyi, valamint a kommunális ellátásban, az oktatásban és kulturális területen dolgozó. Csöszakadős i 3-as uizmüben A hibát megszüntették Tegnap, kedden délután, röviddel 3 óra után csőszakadás történt az öthalmi úton levő 3-as számú vízműben. A Tarjónvárosba vivő 600 milliméteres gyűjtőcső, amely óránként ezer köbméter vizet szállít, kiszakadt a négy atmoszféra nyomás súlya alatt. A vízművet pillanatok alatt elöntötte a víz; a szivattyúkat leállították és íél órán belül megkezdődött a hiba elhárítása. A munkálatok alatt a tornyokban tudták tartani a nyomást. Amikor kint jártunk, délután 5 óra előtt, dr. Takáes Antal, a Vízművek és Fürdők Vállalat igazgatója arról tájékoztatott, hogy Tarján város vízellátásában átmenetileg sem volt fennakadás, a tornyokban tárolt víz elégséges lesz a javítás befejezéséig, amelyet este 6 óra tájban határoztak meg. Jelenleg a népgazdaság különböző ágazataiban a négymillió bérből és fizetésből élők 75 százalékának, mintegy hárommillió dolgozónak 44 óra vagy ennél kevesebb a heti munkaideje. A Minisztertanács idei, augusztusi határozata intézkedett a többiekről is, arról, hogy 1975. január 1. és 1977. december 31. között mindenütt át kell térni a 4-1 órás munkahétre. A tervek szerint jövőre újabb 450 —500 ezer — egészségügyi és közölekedési — dolgozó helyzetét könnyítik a rendelkezés végrehajtásával, s 1976— 1977-ben kerül sor az állami mezőgazdasági üzemek és a szállítás körülbelül további százezer dolgozója munkaidejének rendezésére. A MÁV január 1-től egyszerre, valamennyi munkakörben, ahol eddig 48 órát dolgoztak, bevezeti a 44 órás munkahetet. Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára elmondotta, hogy a MÁV tulajdonképpen folytatja a megkezdett munkát, hiszen dolgozói felének már megteremtette a több szabad idő lehetőségét. A mostani Intézkedés további, mintegy 75—76 ezer vasutast érint. — Az áttérés feltételeit a vasút gazdasági és szakszervezeti vezetői a belső erőforrások, a tartalékok feltárásával már korábban megtetok tapasztalatai alapján is meggyőződtünk arról, hogy — bár a szűkös munkaerőhelyzet nehezíti a megoldást — mód van arra, hogy rövidebb idő alatt is elvégezzék dolgozóink feladatukat. — Az előkészületekből úgy látjuk, hogy mintegy 29 ezer vasutas — az alkalmazottak, az állandó nappalos beosztású forgalmi dolgozók, a munkások és az utazószemélyzet egy része — munkaidejét többletlétszám és többletbér nélkül, önerőből tudjuk csökkenteni, több mint 46 ezer dolgozónál azonban központi támogatásra van szükség ahhoz, hogy a kieső munkaidőalapot túlmunkával pótolhassuk. Erre a célra jövőre a MAV és a GYSEV 130 millió forint bértöbbletet használhat fel. Szakszervezetünk belátja, hogy esetenként és helyenként, a vasúttól függetlenül adódnak olyan rendkívüli feladatok, amelyeket a népgazdaság érdekében akár túlmunkával is el kell látni, de ez nem lehet rendszeres gyakorlat. Ezért arra ösztönözzük a gazdasági vezetőket és műszaki dolgozókat is, hogy korszerű eszközökkel, okos szervezéssel csökkentsék a munkaidőt. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem lehet az egyik oldalon a munkaidőt rövidíteni, a munkabeosztást remtették — mondotta —, s korszerűsíteni, s másfelől a további erőfeszítéseket tesznek, a munka jobb megszervezésére, az úgynevezett üresjáratok, a teljesítmény nélküli foglalkoztatottság csökkentésére. Más ágazamunka szakmai, szervezeti feltételeit változatlanul hagyni. A szolgálati helyek, az igazgatóságok intézkedési tervei mindezeket figyelembe is vették.