Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

SMCTMBAY, 1974. NOVEMBER » A kereskedelem a nőkért i r fí nők gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló kormányhatározat megvalósítása a népgazdaság minden ágára nagy feladatokat és terheket ró. A Belkereskedelmi Minisztérium is kidolgozta intézkedési tervét, hiszen a kereskedelem kétszeresen is sokat tehet a nőkért: egyrészt szolgáltatásainak fejlesztésével, másrészt az üzletekben dolgozó nők munkakörülményeinek javításával is előnyösebb munkabeosztásukkal. Szegeden a közelmúltban két testület — városi pártvégrehajtóbizottság és a városi tanács végrehajtó bizottsága — is számon kérte, hogy mi valósult meg a kereskedelem számára kitűzött feladatok közül. A kereskedelemnek állandó kötelessége a dolgozó Dók háztartási munkájáinak megkönnyítésére gondolni. Szegeden ezen belül külön figyelmet érdemel a kereskedelmileg ellátatlan területek csökkentése, az új lakónegyedek ellátásának megszervezése, a közétkeztetés további bővítése, az üzletek korszerűsítése. Minthogy a nagy lakásépítkezésekkel párhuzamosan, nem készültek el a tervezett üzletek, bisztrók. vendéglők, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat és a MÉK számos ideiglenes üzletet nyitott, de 1974-ben Tarjánban 530 és 1300 négyzetméter alapterületű végleges ABC-áruházat, éttermet és presszót is átadtak rendeltetésének. Mindezzel párhuzamosan a szolgáltatások mértéke és köre is gazdagodott: fejlettebb a csomagolástechnika, különböző gépek szolgálják a vásárlók kényelmét, több boltban bevezették az előrendelést és a házhoz szállítást, a kereskedelmi szaktatácsadást, több az előkészített, félkész- vagy konyhakész áru, nagyobb a boltok hűtőkapacitása, a konzervkészítmények és a mélyhűtött élelmiszerek lerövidítik a főzés, a konyhai munka idejét. S ez a folyamat nem fejeződött be. MÉK például zöldségek tisztítására, konyhai előkészítésére és csomagolására gépesített üzemet kíván létrehozni; a vendéglátó vállalat fokozza a félTÁJÉKOZTATÓ Az üzemi jogsegélyszolgálatról Az üzemekben kialakuló szakszervezeti jogsegélyszolgálat intézményének formálódó gyakorlatáról, szervezeti, politikai és jogpolitikai hátteréről tájékoztatta a sajtó jogi tudósítóit pénteken az Igazságügyi Minisztériumban dr. Szép György, a törvényelőkészítő főosztály helyettes vezetője, minisztériumi főtanácsos. Elmondta, hogy 1974 december végéig — az ország különböző területein és a népgazdaság különféle szektoraiban működő — 50 kijelölt üzemben létrehozzák azt a szervezetet (csoportot vagy bizottságot), amely gondoskodik a dolgozók érdekeinek jogi védelméről, tájékoztatást ad a munkahelyi vitákban, az államigazgatási szerveknél intézendő ügyekben, és szükség esetén ellátja a dolgozók jogi képviseletét. Ingyenesen igénybe veheti ezt a szakszervezetek biztosította üzemi jogsegélyszolgálatot az adott vállalat minden dolgozója — tekintet nélkül arra, hogy tagja-e a szakszervezetnek vagy sem —, továbbá nyugdíjasa és szakmunkástanulója egyaránt. A jogsegélyszolgálathoz forduló valamennyi dolgozónak kötelező tanácsot és felvilágosítást adni a jogos, vagy jogosnak vélt — elsőrendűen : munkajogi, munkavédelmi, társadalombiztosítási, államigazgatási, családjogi, polgári jogi — ügyekben, panaszokban. Van kizáró feltétel is — nevezetesen: a szándékos bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsított dolgozó nem kaphat szakszervezeti jogsegélyt. Ami az új jogkeresési lehetőséget és formát illeti, a jogsegélyszolgálat egyelőre szűkebb körű, a gyakorlati tapasztalatok alapján pedig később majd egyre szélesebb körben megszervezendő intézménye — dr. Szép György szavaival — a szocialista demokratizmus kiteljesedési folyamatának a réssé. Olyan értelemben, hogy a központi szervek — az egyéni érdeket is magában foglaló társadalmi érdek letéteményesei — a jogalkotáson túl a jogalkalmazásban bizonyos szerepköröket átadnak a munkahelyi kollektívákhoz. A törvényes rend megteremtésének, az igazságosságnak, a társadalmi méretű fegyelemnek bizonnyal a legegyszerűbb formája: az állampolgárok önkéntes jogkövetelése. Amennyiben ehhez megteremtjük a társadalmi (tehát nem hatósági. hivatali) formákat és fórumokat — s a szakszervezeti jogsegélyszolgálat kifejezetten ilyen intézmény —, érzékelhető mértékben tehermentesítjük a hivatalos igazságügyi apparátust, ugyanakkor egyszerűbben elintézhetünk emberi problémákat, hétköznapi ügyeket, megoldhatunk munkásgondokat. Társadalmi vetülete ennek az, hogy kevesebb lesz a munkaidő-kiesés, az egyszerűbb ügymenet, panaszok, sérelmek helyi orvoslása a közösségi közérzetet is javítja, az egyénivel együtt. Az illetékesek azt várják az üzemi jogsegélyszolgálattól, hogy minden bizonnyal segíti a dolgozók jogainak hatékonyabb érvényesülését, mentesíti őket sok fölösleges utánajárástól, hozzájárul ahhoz, hogy az emberek minél szélesebb körben tisztában legyenek a jogszabályokban foglalt jogokkal és kötelezettségekkel. Azt is nyomatékkal aláhúzták a sajtóértekezleten, hogy az ingyenes jogsegély csak az azt igénybe vevőknek nem kerül pénzébe: a „szolgáltatást" nyújtó szakembereket — gyakorló jogászokat, nyugállományú ügyvédeket, ügyészeket, bírákat, más' szakterületek nagy tapasztalatú képviselőit — külön erre a célra biztosított összegből honorálják, s ennek a. pénznek semmi köze sincs a nyereségrészesedési alapfccü kész cukrászáruk gyártását, amihez az új cukrászüzem nagy segítséget ad; javítjáka hidegkonyhai termékek forgalmazási feltételeit. A közétkeztetés lehetőségei azonban még korántsem kielégítőek. Szegeden 45 ezer ember veszi igénybe a közétkeztetést — a valódi igény azonban ennél jóval nagyobb. Ezért a Kelemen utcában felszabaduló DÉLTEX-helyiségeket közétkeztetésre alkalmas üzletté akarják alakítani. Kereskedelemben dolgozó nők helyzete azonban nem változott ilyen előnyösen. Jóllehet, júliustól bevezették a 44 órás munkahetet, még ma sincsenek meg a feltételek ennek betartására. Túlórában fizetik ki a négy órát a kereskedőknek az esetek 25—30 százalékában. S be is kell látni, hogy a jelenlegi nyitvatartási rend és létszám a jövőben sem garantálja ennek a jognak a megfelelő érvényesítését. Ezért — a lakosság vásárlási szokásainak és zavartalan ellátásának tiszteletben tartásával — a nyitvatartási rendet is érdemes lesz felülvizsgálni. Ha csak az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat példáját vesszük, látjuk, hogy dolgozóinak 70 százaléka nő. Igyekezett a vállalat a nők fizikai megterhelését csökkenteni a boltokban kézikocsik, csomagológépek beszerzésével; a nagykereskedelmi vállalat korszerűsítette a szállítást, mind nagyobb mértékben alkalmaz konténereket, de ennek előnyeit a kisebb, régi épületekben levő üzletek dolgozói nem élvezhetik. Mindent összevetve: a testületek elismeréssel nyugtázták az eddigi intézkedéseket, de korántsem elégségesnek. További erőfeszítések, intézkedések szükségesek a kereskedelemben a vásárlási lehetőségek bővítése, korszerűsítése, a még jobb ellátás és választék, továbbá a boltoktían dolgozó nők érdekében. A városi tanács vb kereskedelmi osztálya hamarosan kidolgozza az újabb tennivalók programját i i Kell-e hozomány ? A legendák olyanok, mint a hatalmasra fújt léggömbök, ha testközelbe érnek, és az ember megfogja, könnyen elpukkannak. Nap mint nap szembesülünk a legendákkal, rácsudáikozunk, és a magunk módján mi is fújunk egyet még a ballonba, hogy a gömb nagyobbra nőjön. Nekem már régóta kedvenc szórakozásom, hogy a nagy légtartályokat kiszúrom. Ügy érzem, ez hasznos foglalatosság. Épp az oknyomozó körúton, a hozomány kapcsán sikerült néhány legendával leszámolni; hogy legföljebb mutatóban vannak tótmariskák, és azt hiszem, a snájdig Noszty Ferik is hiányoznak. Ügy látom, hozomány sincs a régi, polgári társadalomban használt s alkalmazott módján. Persze, megint a legendák. Sokszor futótűzként terjed egy-egy faluban, hogy a menyasszony két házat is kapott egyszerre, és a vőlegény szülei se maradtak adósak, merrt Mercedesszel lepték meg az ifjú párt Lehet, hogy előfordul ez is. Akkor váljon egészségükre. Furcsán nézett rám otthonában NEM SZEMPONT B. É., amikor a hozomány szót említettem. őszintén szólva restelltem is magam, hogy ilyen szóval hozakodok elő, melynek a jelentése a mai fiatalokban is rossz kényszerképzetet ébreszt. De talán az ajándék, a gondoskodás nem fedi azt a fogalmat, amire kíváncsi vagyok. Szerencsére szólt a magnó, s a kérdésemet követően kínos csend így nem MSZBT-vetélkedő a kábelgyárban A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége vetélkedősorozatot hirdetett hazánk felszabadulásának és az MSZBT megalakulásának 30. évfordulója tiszteletére. Csongrád megye 33 tagcsoportja korábban helyi vetélkedőkön döntötte el, melyik hat csapat indulhat a megyei döntőn, melyet tegnap délután rendeztek meg a szegedi kábelgyár kultúrtermében. Körmöczx András, a kábelgyári MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnökének köszöntő szavai után Kispál Antal, a megyei pártbizottság munkatársa nyitotta meg a versenyt, és mutatta be a zsűrit, dr. Tamasi Mihályt, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettesét, Horváth Lászlónét, a városi pártbizottság munkatársát, Tóth Béla írót, Fülöp Jánost és Vető Kálmánt, az MSZBT Országos Elnökségének tagjait. A mindszenti Lenin Tsz, a MAV Igazgatóság, az Alföldi Porcelángyár, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a konzervgyár és a kábelgyár háromhárom fős csapatainak hazánk fölszabadulás utáni történelméből, a Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolatairól tett fel kérdéseket a játék vezetője, Bokor János, a vásárhelyi Petőfi művelődési központ igazgatója. A közönséget is foglalkoztató színvonalas versenyt a MÁV nevelőintézet hallgatóinak műsorszámai színesítették. A versenyt a konzervgyáriak csapata nyerte meg, ők jutottak tovább a január 18án, Békéscsabán megrendezendő területi döntőre. A kábelgyári MSZBT-tagcsoport csapata a második, a kendergyáriak pedig a harmadik helyen végeztek. A vetélkedő végén dr. Tamasi Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, a zsűri elnöke a győzteseknek könyvutalványokat, a további helyezetteknek emléktárgyakat adott át. tűnt olyan dermesztőnek. Pedig B. É. még csak nem is menyasszony, húszéves, rendkívül csinos, s adminisztrátor a szalámigyárban. Aztán gyorsan vette" a lapot, nem váratott a válasszal: — Az én kezemben elfolyik a pénz. Ezerhétszáz forintot keresek, ebből négyszázat hazaadok. Ami marad, azon ruházkodok, szeretek utazni, szórakozni. Amikor arról lesz szó, hogy férjhez megyek, én is elkezdek gyűjteni, — ön is? Alaposan végigmustrált: — Én is, persze, ugyanis a mamám már három éve havi háromszáz forintot tesz be az ifjúsági takarékbetétbe. Amit meg hazaadok, azt egy másik betétkönyvbe teszi. Pillanatnyilag nem érdekel engem az egész, de azt hiszem, nem árt, ha valami kis készpénzzel kezdi az ember a házasságot. Szó sincs itt érdekről. Hogy a pénzemért vegyen el valaki? — Bocsánat, én nem erre gondoltam. Még véletlenül sem szeretném megsérteni.., P. L. naponta jár be Pusztamérgesről Szegedre. Tizenkilenc éves fejjel egyáltalán nem érzi az utazás fáradalmait, szereti a várost, és azt csinálja, amit otthon is csinálhatna. Egy szegedi téeszben dolgozik. Eléggé zárkózott fiatalnak tűnik, de azért egy-két tőmondat erejéig a bizalmába fogad. — Cikis dolog, ha már azt kezdik méricskélni, ki mit hoz. Én még nem vettem észre, hogy a mai fiataloknál ez szempont lenne. De ha egyszer odajutok, hogy nősülök, valami pénzt én is gyűjtök. Csak egy nadrággal nem vágok neki. Persze, jó, ha a lánynak is van egy kis pénze. Jó? ... őszintén szólva én azt se bánom, ha semmije nem lesz. — A nevét miért nem írhatom ki? — Sokan ismernek. Ne cukkoljanak. . Kristó Lajosék lánya már férjhez ment. Egy szem gyerekükre mindent nem aggattak rá, de nászajándékba egy szobabútort kapott és elhalt rokonuk fél házát. — Amit adtunk, becsüljék meg és gyarapítsák, örülünk, hogy ezzel is tudtuk segíteni a gyerekeket — bizonygatja Kristó Lajos. Kristóék mindketten fodrászok, szerény jövedelműek. — Egy kollégámtól hallottam, milyen előnyökkel jár az ifjúsági takarékbetét. Egy éve, hogy fizetem a havi száz forintot. Igaz, nem nagy összeg, de a két lányom, és a vejem után már havonta háromszáz forint. Többet nem tudunk adni, a férjemmel együtt ötezret keresünk — s amíg beszél Szögi Imréné, lányai fényképeit mutogatja. A nagyobbik, az egyetemista már férjhez ment, s a kisebbik jövőre újra próbálkozik a bölcsészkarral. — Miért az ifjúsági takarékbetétet választotta a gondoskodás módjául? — Mint minden szülő, mi is azt szeretnénk, hogy mielőbb lakásuk legyen a gyerekeknek. A nagyobbik lányomék társbérletben laknak. Az öt év alatt a betét nem lesz tízezer forintnál több, de a takarékosság ilyen formájánál az OTP kedvezményes kölcsönt nyújt az államtól vató lakásvásárlásnál. Adnikeű a gyerekeknek. Refrénszerű ez a gondolat. A szülői gondoskodás ilyen formája sok helyen megengedhető. Persze, nem mindenütt. Cs. Zs. 26 éves kora ellenére azért érzi magát boldogtalannak, mert akivel évekig járt, nem vette el feleségüL „Drágám, jó csaj vagy, csak az a baj, hogy szegény vagy" — közölte vele a fiú, amikor otthagyta. Szülei egy szoba-konyhás lakásban hat gyereket neveltek fel, s arra már nem jutott, hogy valamelyik lánynak félretegyenek. — Nem baj — mondja Cs: Zs. —, az a fő, hogy szép az élet. Kell a szülőnek adni? Ez mindenkinek családi ügye, nem lehet, mint az élet nagyon sok jelenségére, modellt felállítani. Hogy jó-e, ha kapnak valamit a fiatalok az indulásnál? FeltétlenüL Prűdség lenne az ellenkezőjét állítani. De hivalkodni sem illik vele, már csak azért sem, mert így születnek a legendák. Halász Miklós Radnótiemlékkiállítás Radnóti Miklós, a 30 évvel ezelőtt meggyilkolt költő emlékét idézi a Petőfi Irodalmi Múzeumban pénteken megnyílt állandó kiállítás. Dokumentumok, korabeli fotók segítségével mutatja be a költő életpályájának főbb állomásait, láthatóak az emlékkiállításon a költő hagyatékából válogatott személyes tárgyak. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján ott volt a költő özvegye, Ortutay Gyula akadémikus, s a költő sok más barátja, tisztelője, a kulturális, társadalmi élet számos kéoviselője, • < l