Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-30 / 254. szám

gilSKBifciWflLÖK'föBiSB 3I£ 3 A Gabonatermesztési Kutató Intézet egyik fontos feladata a kalászos gabonák cs a kukorica fehérjetartalmának növelése, valamint a feliérjék minőségének javítása. A fehérjéket alkotó aminosavak mennyiségét a szegedi intézetben egy bonyolult készülékkel állapítják meg, ezt két évvel ezelőtt helyezték üzembe. A képünkön látható aminosav-analizátor segítségével az új fajták és hibridek, továbbá a nemesítési alapanyagok fehérjéinek értékét határozza meg Gábor Jánosné laboráns. NAPIRENDEN: A szolgáltatások A jövedelmek, a szabad idő növekedése, az életkörülmények javulása, a tartós fogyasztási cikkek széles körű elterjedése eredményeképpen a lakosság fokozottabban igényli a szolgáltatásokat, és afcok fejlesztését. Az elmúlt években a központi szervek több intézkedést is tettek a szolgáltatások fejlesztéséért. Az erőfeszítések eredményekkel jártak, de mégsem megfelelő az előrehaladás. Nem sikerült elérni a negyedik ötéves tervben meghatározott évenkénti 9,4 százalékos átlagos országos fejlődési ütemet. A szolgáltatások megyei helyzetével, emiatt is foglalkozott tegnap, a szegedi népfrontbizottság székházában tartott ülésén a Hazafias Népfront megyei elnöksége, mellett működő gazdaságpolitikai és nőbizottság. Csongrád megyében a szolgáltatások fejlődése 1972-ben 3 százalék, 1973ban 7,1 százalék volt. Annak ellenére, hogy elmaradt a IV. ötéves tervben meghatározott növekedéstől, a legfontosabb ágazatokban kielégítő az ütem. A szervizhálózat épült ki a legjobban, így a gépjárműjavítás igen sokat fejlődött. A felfutás következtében előfordul, hogy helyenként a szervizek kapacitása kihasználatlan. Gondot okoz néhol az alkatrészhiány. Ezért a vállalási határidőket meghosszabbítják. Gondot okoz az is, hogy a motorszerelő szakmában a szakmunkásutánpótlás nem megfelelő. Kedvező a helyzet az elektromos háztartási gép'ek javításánál. Ez a szolgáltatás az egész megyében nagyot fejlődött. A háztartások gépesítése miatt már a községekben is egyre inkább igénylik. Többet kellene viszont törődni a lakáskarbantartással. Egyedül Szegeden javult a helyzet, annyiban, hogy az építőipari szövetkezet változtatott a profilján, és míg 1971-ben 4 millió forint, 1973-ban már 21 millió íorin értékű lakáskarbantartási munkát végzett. A felmérések szerint kevés a szabó, a fodrász, a cipész, és a személyi szolgáltatást végzők — különösen az új városrészekből, peremkerületekbe1 hiányoznak. Persze ennek több oka is van, hiszen az életszínvonal emelkedése miatt például már sokkal kevesebben javíttatnak cipőt, mint évekkel ezelőtt A textiltisztításnál a következő években a szolgáltatóházak létesítésével, a gyorstisztító szalonok üzembe helyezésével, több helyen bővülnek a szolgáltatások. Jelenleg a kézműipari jellegű szolgáltatások zömét kisiparosok végzik. Számuk egyre kevesebb, és hiányoznak az eszközök, munkájuk fejlesztéséhez. A jövőben számolni lehet azzal, hogy a magánkisipar nem tud lépést tartani az igényekkel, és ezért a szocialista szektornak kell ezeken a területeken is az ellátást megszervezni. Több területen a szolgáltatások fejlődése elmaradt az előirányzattól. Ennek részbeni oka a szervezeti és irányítási nehézkesség. Sajnos a vegyes profilú vállalatok az árutermelésüket fejlesztik, a szoláltatás rovására. Ez utóbbira saját anyagi forrásaikból keveset fordítanak, de sok helyen nem használják ki jól az állami támogatás adta lehetőségeket sem. A tegnapi bizottsági ülésen számos javaslat hangzott el. A felszólalások közösek voltak abban: azt szeretnék, hogy a lakossági szolgáltatás olyan színvonalra emelkedjen, ami megfelel az életszínvonal-politikai célkitűzéseknek. Ujabb esőzések duzzasztják a folyókat Csongrád megyében köze! ötezer hektáron van beiviz A Tisza mellékfolyói által okozott árvizek csillapultak már. Sajnos a Tisza és mellékfolyói vízgyűjtőjében október 27-én és 28-án újabb esőzések voltak, sőt egyes helyekről havazást is jelentettek. Jelentős volt a csapadék a Felső-Tisza és a Bodrog vízgyűjtő keleti részén, egyes helyeken 12 milliméter csapadékot is mértek. Az újabb esőzések megváltoztatják azokat az előrejelzéseket, amelyek várhatóan érvényesek lettek volna a Tiszán Szegednél. Itt a folyó tetőzését 700 centiméter körüli értékkel várták. Ennél magasabb tetőzési vízállásra kell számítani Az ATIVIZIG mértékadó vízmércéin tegnap reggel még mindig áradó volt a Tisza Tiszaugnál, Mindszentnél és Szegednél. A Hármas-Körös Szarvasnál tetőzött 645 centiméterrel, a Maros Makónál 290 centiméteres vízmagassággal érte el a tetőzést. A vízállás Mindszentnél meghaladta a 650 centimétert, ezért elrendelték az első fokú árvízvédelmi készültséget a Tisza jobb partján,, az algyői hídtól felfelé, ugyanigy a Maros-toroktól a bal parton is. Az Alpári nyári gátnál ugyanakkor másodfokú készültséget rendelt el az ott védekező vízgazdálkodási társulat. | Csongrád megyében a belvízzel elöntött területek nagysága — vetés, szántó, rét, legelő, egyéb —, közel 5 ezer hektár. Az ATIVIZIG hatáskörébe tartozó területen 14 nagy teljesítményű torkolati szivattyútelep dolgozik éjjel-nappal, összesen 30 köbméter vizet emelnek át másodpercenként a folyókba. Ezek mellé bekapcsoltak még hat darab esésnövelő szivattyútelepet, és szivattyúállást, amelyek megközelítően másodpercenként négy köbméter vizet emelnek át. A szivattyúk munkájának eredményeként a levezető csatornák telítettsége csökkenő tendenciájú, vannak azonban olyan csatornaszakaszok, amelyekben a telítettség közel százszázalékos. Munkások ci közéletbon S

okat beszélgetünk manapság a közéletről, különösen pedig arról, miként vesznek részt ebben a szerteágazó tevékenységben a munkások. Olykor olyan megjegyzést is lehet hallani, hogy a fizikai dolgozóknak sem idejük, sem pedig alapvető áttekintő képességük nincs a közügyekről. A közügyekben való aktív részvétel feltételezi a magasabb képzettséget, az alaposabb és részletesebb információt, sőt a legtöbb szakterületen az átlagon felüli szakismereteket is. Első hallásra mintha igaznak tűnne az előbb hangoztatott érvelés. Egy-két, valóban szakmai kérdésben, vitában tényleg nehéz véleményt alkotni annak, aki nincs birtokában a tudományágnak. De aligha erről van szó, amikor a munkások közéleti szerepléséről beszélünk. Már az elején leszögezhetjük, hogy kevés munkás vesz részt közéleti tevékenységben. Bár néhány területen javult a helyzet, hiszen a munkások aránya a tanácstagok soraiban gyarapodott a legutóbbi választások alkalmával. A megyében a tanácstagok között 12,4 százalékról 20,2 százalékra, a szegedi tanácstagok között pedig 16 százalékról 21 százalékra emelkedett a számuk az 1973-as választások alkalmával. Valami tehát megmozdult, de „ez még nem az igazi". Mert valljuk be őszintén azt is, hogy a számarányok önmagukban nem sokat határoznak, ha nincs mögöttük alkotó tevékenység, tartalom. Az pedig egyenesen elszomorító és nagyon elgondolkodtató, hogy a szakszervezetek megyei szervezetében, az SZMT elnökségében, illetve a tanácsban alig látni fizikai dolgozót. Miért van ez így? Hiszen az egyáltalán nem igaz, hogy a munkások nem érdeklődnek a közügyek iránt. Érdeklődnek, nagyon is intenzíven, csak sok függ attól, hogy milyen a fogadtatás, egyenrangúnak fogadják-e a vezetők a fizikai munkást, amikor közügyekről tanácskoznak? Néhány építőmunkással beszélgettem ezekről a kérdésekről, s megfontoltan olyan embereket választottam beszélgető parinereimnek, akikről tudtam, hogy szókimondóak. Nem is csalatkoztam bennük. K. Tibor kőműves szakember, harmincéves, nős, két gyermeke van, a fizetése havonta 3000—4000 forint között ingadozik. Kiegyensúlyozott családi életet él, lakása van, gyermekei általános iskolába járnak. K. Tibor tisztában van lehetőségeivel is, szakmájának kapósságával, azzal, hogy a kőművesekre mindenütt szükség van, sőt akkor is nagyon jól megélne, ha nem vállalna állást, hiszen mindenki építkezik az országban, és igen jól megfizetik a szakembereket. Persze, K. Tibor nem olyan karakterű munkás, hogy konjunktúralovagként fogja fel az életet. Fiatal kora óta tagja a pártnak és a szakszervezetnek is, munkahelyén szocialista brigádnak a vezetője. Ennyi, bemutatás után lássuk véleményét a közéletről, a demokráciáról. , „Én elmondhatom a véleményemet lakkozás nélkül, és ritkán szoktam tartózkodni, meghúzódni tanácskozásainkon. De megemlítem azt is, hogy nincs sok kedvem az egészhez. Miért? Azért, mert gyakran olyan érzésem támad ezeken az összejöveteleken, hogy nem tartanak egyenrangúnak a tanultabbak, a mérnökök, az osztályvezetők" Részletezte hosszan az emberi magatartásokat, a beosztásokból fakadd viselkedést. Elmondta, hogy távol áll tőle a rivalizálás, de a maga szakterületén tartja személyét olyan értékesnek, mint az egyetemet végzett a saját tanult ínesterségében. S nem ezen túl akar ő egyenrangúságot, hanem csak azokban a kérdésekben, melyekben mindenkinek véleménye lehet. Megkérdeztem, mert nem értettem pontosan okfejtését, hogy lenézik talán? Azt válaszolta, hogy nem nézik le a vezető beosztásban levő emberek, csak valami •szituációkülönbség áll elő. Ezt érezni lehet, magyarázni nehezen. „Néha fásultan figyelnek az ember mondandójára, talán nem is jegyzik meg szavaimat, máshol jár a gondolatuk, de gyakran tapasztaltam, hogy felszólalás közben, az elnökségben ülő vezetők egymás fülébe sugdosnak. Akkor minek beszéljek? Bólintanak ugyan, ha az ember befejezi, de kérdés, értették-e, mit is akartam elmondani? Az értekezleteken minduntalan elhangzik a felszólítás: tessék elvtársak, vagy szaktársak, szóljanak hozzá, mondjanak őszintén véleményt. Van, aki feláll és mondja a magáét. Olykor fel is jegyzik az elhangzottakat, de mi történik a tanácskozás után? Csoda tudja. Szerintem az ilyen fórumok, közéleti lehetőségek nem oldjáK fel az embereket Valami más kellene." Mennyire igaza van, hogy az ilyen szokványos formaságok nem oldják meg * helyzetet, nem adpak igazi teret a közéleti munkának, különösen nem szorgalmazzák a munkások aktivitását. De vajon mire lenne szükség? Egyik beszélgető partnerem azt boncolgatta, hogy a munkást fékezi a kisebbségi érzés, az, hogy ő nem rendelkezik annyi szakismerettel, akkora műveltséggel. Egy bizonyos teóriát is felállított: a tartózkodás nagysága akkora, amekkora a beosztásbeli különbség két ember között. Éreztem, hogy sántít ez az elmélet, bár azt nem merném határozottan állítani, hogy nincs semmiféle tartózkodás az emberekben egymással szemben, pláne ha nagyok a különbségek. Valahogyan tovább kellene lépnünk. Úgy érzem, gyakran félünk, gyakran nagy követelményeket akarunk támasztani a munkásemberek elé, ha őket testületekbe kívánjuk megválasztani. Pedig mindenki azonos státuszt képvisel akár a gyárban, akár a városban. A gyárnak tulajdonosa az esztergályos éppen úgy, mint az igazgató, a városnak érző és élő polgára a Rigó utcai lakos, aki technikus egy üzemben, ugyanúgy, mint a városi tanács elnöke, vagy más magas beosztású vezetője. Valaki így fogalmazott: társtulajdonosok vagyunk a vállalatnál és a város felett is. Viszont a társtulajdonosoknak azonos jogaik és kötelezettségeik is vannak. Halljuk a megjegyzést: „Valamiféle közös platform alapján kellene dolgoznunk és becsülnünk egymást, éppen úgy, ahogyan' a társtulajdonosok intézik közös ügyeiket. Ne tartsanak nagyképűnek, de mindenki tevékenysége legalább olyan fontos egy szerkezetben, mint például a dinamó, vagy a kis fogaskerék hasonlata lenne. Egyik nélkül sem létezhet a szerkezet." A

z egész szemlélet dolga — mondhatnánk nagyképűen. Az is, nem vitás, de a szemlélet változása nem gyógyír a közéletiség fellendítésére. Annak dinamizmusához valóban bizonyos fokú ismeretekre, információra, sőt szakképzettségre is szükség van. De ki adjon megfelelő információt? A közéletben az, akinek kötelessége. A gyár munkása vagy a város polgára nem kívülálló egyik szerkezetből sem, tehát nem lehet titkunk sem egymás előtt. A gyárakban igen bevált fórum lett a szocialista brigádok tanácskozása, vagy a kisebb munkahelyek termelési összejövetele. Ott szókimondóbbak az emberek is, hiszen általában maguk között érzik megnyilvánulásaikat, nem jelentkezik náluk az a „fékező hatás", amely néha megnyilvánul a nagyobb nyilvánosság előtt, különösen azoknál, akik nem szoktak hozzá a beszédhez, a szerepléshez. De ha biztatást kapnak, éa nem stilisztikai bírálatot, akkor közelebb kerülhet a véleményt mondó a testület minden tagjához, valamint a közélethez. Sokáig lehetne meditálni a közéletiségről, a munkások közreműködéséről, de most maradjunk csak ennyinél: nagyobb bátorsággal, tisztelettel adjunk támogatást a közéleti szerepléshez, ahhoz a munkához, amelyben a munkások segítségét várjuk. Gazdagh István Nyergesűjfalu : Bővül a vegyi szolgáltatás A múlt év nyarán kezdett munkához a nyergesújfalui Magyar Viscosagyárban a negyedik ötéves terv egyik legjelentősebb egyedi vegyA Hungarocamion Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat, mintegy 700 kamionja járja napjainkban Európa és a Közel-Kelet útjait. Az idei, 1974-es esztendőben már 16 országban tartanak fenn rendszeres, menetrend szerinti járatokat, ipari beruházása, az évi 4600 tonna kapacitású Pan (poliakrilnitril) vegyi szálgyár, s máris megkezdték bővítését. Crumeron néven forgalomba kerülő termékei, amelyek a szintetikus szálak közül a legjobban hasonlítanak a gyapjúhoz, hamar népszerűvé váltak. Nemcsak sok hazai feldolgozó üzem vásárolja, de évről évre növekvő mennyiséget szállítanak belőle Lengyelországba. Elsősorban a lengyel export, az 1980-ig szóló magyar—lengyel kölcsönös gyártásszakosítási es szállítási egyezmény az alapja a most megkezdett bővítésnek is. A beruházás nagy részét gépbeszerzésre fordítják. A szálképző üzemet ugyanis már eredetileg úgy építették, hogy még egy gépsort el tudjandk helyezni benne. A szélképző berendezéseket most is az olaszországi Snia Viscosa-cégtöl rendelték meg. A többi nagyobb önálló gépegységet különböző külföldi vállalatoktól, köztük szovjet és NDK-beli cégektől vásárolják. (MTI)