Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-23 / 248. szám

SZERDA, 1974. OKTÓBER 2$, 3 Ügyek és emberek Határjárás Legalább harminc lány áll korán reggel az utca sarkán, buszra várva, a város közepén. Szavukból első percben kiderül, hová mennek. Meg is szólítja őket egy piacos néni, hogy oda így akár ne is menjenek. — Hogyan így? — Ilyen széu ruhában, szép cipőben. Félszárig ér a sár, beleragadtok, tönkremegy a ruhátok. Nevetnek a lányok, aztán megköszönik az intést, de hozzáteszik: — Ne aggódjon a néni, cipő is, ruha is van másik a szatyorban. — "zeket a lányokat keresem a gyálaréti szövetkezetben. Nem kell a határba mennünk utánuk, ilyen időben nem is lehet. Akkor miért jöttek? — Itt dolgoznak a szín alatt, válogatják az eddig leszedett paprikát. Fedél alatt dolgodnak, a kinti időhöz mérten ez ajándék. De amíg ide jutok, ketten ígv is megnézik a terepjáró cipőmet. Az úton is akkora a sár, csak a gumicsizma éri a pénzét. A közgazdasági szakközépiskola 35 diákja van itt, meg a fal'ibeli asszonyok. Fűszerpaprikát válogatnak a lányok, paradicsompaprikát az asszonyok. Nagyon kellene a ki"tmaradt paprikát szedni, de nem boldogulnak a sárraL — Talán délután már rámehetünk a földre. Látni látom, hogy szorgalmasan dolgoznak a lányok, úgy jár a kezük, mintha mindig paprikát válogattak volna, megkérdezem mégis a szakértőt, a brigádvezetőt. — ők kiválóan nagyon tigvesek. Jó is, hogy segítenek, náluk nélkül nem győznénk a munkát. Bárhová mennék a feketeföldi gazdaságokban, nagyjából ugyanezt találnám. Sürget az idő, nagyon sürget, de éppen az idő nem engedi, hogy siessenek. Dorozsmán is azt mondják, jöttek volna a diákok — a gépipari technikummal van több éves jó kapcsolata a szövetkezetnek —, de nem tudnának kimenni a határba. Tegnap kiverte őket az eső a paprikából. — Jó iskola, jól jártunk velük. Idén 25 vagon paprikát szedtek le, de 70 holdon még hátra van az utolsó szedés. Ez a gazdaság jó gabonatermelő, soha jobbkor nem kérdezhetnénk: hogy állnak a vetéssel? — Ez a legnagyobb gondunk. 700 hold búzát akarunk vetni, még csak 280-nál tartunk. Végeredményben nem sok, öt nap alatt végezhetnénk el, ha vethetnénk. Nem mozdulnak a gépek a sárban, a lánctalpas traktor is elakad. A csőtörők beálltak a kukoricába, húsz méterig el is jutottak, de tovább nem. Nehéz az idei ősz. RIADÓ NINCS Szatymazon találhatnánk diákokat a határban is, — mondják a Béke Tsz-ben — szedik a paprikát, de azonnal le js beszélnek a személyes tapasztalatról. Első lépésre gyalog is elakadnék az úton. Tisztelet a vasútforgalmi technikum diákjainak, 200-an egész nap szedték a paprikát Sürgősség tekintetében van vetélytársa a fűszerpaprikának, ez pedig a szőlő. A túlérés veszélye ugyan még mindig nem fenyeget, a hideg és a romlás sürget. Balástyán kisteleki gimnazistákat, katonákat találunk és kárpótlásul a szatymazi mulasztásért, itt is a vasútforgalmi technikumba járókat. Köszönjük először a katonáknak. Kisütött a nap, a szőlőkarókon sorban lógnak a meleg kabátok, itt-ott a sapkát is rátették. Az első katona, akivel szót váltok, azt mondja, most szép lenni katonának. Szüretnél jobb harci feladatot sok parancsnok együtt se tudna kitalálni. Olyan embert keresek, aki eddig a mezőgazdaságot csak filmről ismerte. Előáll Horváth Szabó Gáza. Született pesti, a szőlőt eddig csak ette, de soha nem szedte. Fölvették az egyetemre, vegyész akar lenni, a gimnázium meg az egyetem között katonáskodik és katonáskodás közben szüretel. — Gondolom, akkor szokatlan ez a munka? — Szokatlan, de nem rossz. Legalább ezt is megismerem. — Valamilyennek eddig is képzelte a szüretet Hasonlít hozzá a valóság? — Én mindig musttal és sok muzsikával képzeltem. Itt se must, se muzsika nincsen. — Más panasz? — Ezen túl semmi. A koszt például, és ez a legfontosabb, csodálatos. Ilyen jót és ilyen sokat fiatal gyomor talán soha nem evett még egyszerre. Nagyon jól főznek. — Birkát is- evett? — Soha nem hittem volna, hogy ilyen jó. Ha jól emlékszem, borjúhúst is itt ettem először. — Mi a jó még a balástyai szüretben? — A katonának az is jó. ha nincs riadó. A reggeli öltözködéssel sem kell ú£y sietni, mint a laktanyában. Naponta 250—270 mázsát szüretelnek a katonák. — Estig éppen elég. Nemfáradtak? — Nagyot alszunk utána. Az út másik oldalán kisteleki gimnazisták szedik a szőlőt, öt éve van már kapcsolata az iskolának a Móra Ferenc Tsz-ezel. Nem hallja se elnök, se agronómus, mégis azt mondja az egyik tanár, ide jönnek legszívesebben. — Itt mér soha nem volt szállítási probléma és forró teát, kekszet is kapnak minden délelőtt a gyerekek. Nemes Nagy Ilona és Bazsó Ibolya mondja az egyik sor végén, hogy jó dolog a szüret Igaz, elfáradnak, megfájdul a derekuk is, de vigasztalják magukat: hátha éppen dolgozatot kellene írni? \kikkel a vasútforgalmi technikum diákjai közül beszélek — Kat''s Mária az egvik, Czakó Györgvi a másik —, azt mondják, valóban jó. ez a szüret, de azért ne túlozzuk el. Hétfőn átáztak, kedden reggel olyan hideg volt, hogy fáztak. Ennyi a panaszuk csak, semmi több. Megemlítik, hogy egy hetet már dolgoztak Zákányszéken. Ott is szüreteltek. Könnyű kivenni a szavukból, hogy szívesen emlegetik Zákányszéket — Jobb volt, mert akkor még jó idő volt. Meg azért is, mert ott mindennap finom ebédet kaptunk. — Itt? — Korizerv az iskolától. A katonák éppen a konyháját dicsérték az előbb a Móra Tsz-nek. Azt a konzervet biztosan át lehetne a diákoknál is váltani jó meleg ebédre. Horváth Dezső A

közvélemény hajlamos bizonyos régi képletek megőrzésére. így például a mai közhivatalnokot is sokan úgy látják még, ahogyan a karikaturista földíszítette valamikor: bélyegzők füzérével ül a pókhálós iratkötegek között, s paragrafusokból font kerítés rekeszti el az emberektől. Sokat szenvedett az ügyfél ettől az emberfajtától. Az aktatologatás, a packázás, a kilincselés, a bélyegzőmánia még az új társadalomban is sokáig kísértett. De ma már romantikus, öreg képlet ez így. Más lovakat nyergelnek az örök téma helyett a humoristák is, hiszen a szocialista állam, a szocialista közigazgatás végül rendet vágott az akták dzsungelében is: egyszerűsítette az ügymenetet, pontos határidőket állapított meg az Intézkedésekre, kiképezte a hivatali dolgozókat és a közhivatalnok új, szocialista típusát is kinevelte. Ma már nem gond, nem nagy utánaiárás megszerezni egv-egy hivatalos iratot; nem viszket a hátunk attól, hogv el kell járnunk a tanácsnál valamilven ügyben. Ha csak az ügyfélszolgálati irodát vesszük alanul Szegeden, ez az egy intézmény is valóságos áldás, maga a megvalósult szervezettség és kényelem az ügyintézésben. Sikerült nemrégiben bepillantanom a közigazgatás dolgozóinak műhelyébe, gondolat- és érzés világába, egy munkaértekezletükön, s ott döbbentem rá, mennyire elmaradtunk a megcsontosodott véleménvek korrigátásában. S szinte ezzel egy időben olvastam egy magvar nagyváros tanácselnökének nyilatkozatában ezt a rendkívül szimpatikus, igaz és okos mondatot: „Az igazgatás — szolgáltatás". Szívesen hozom a példákat a megbeszélésről, ahol öröm volt visszahallani ugyanazokat a követelményeket, amelyeket a lakosság fogalmaz meg. Az az egvszerfl a mostani helyzetben, hogy kezdünk teljesen egy nyelven beszélni. A közhivatalnokok — nyilvánvalóan a pártnak ugyanazokból a dokumentumaiból kiindulva! — saját munkájukról egyformán vélekednek a lakossággal: színvonal, pontosság, megbízhatóság, gyorsaság, az ügyfél és az ügv tisztelete, az államoolgári jogok és kötelességek számbavétele, emberség — körülbelül ezek az elvárások címszavakban, saját maguktól. Ennél többet s szebbet pedig az állampolgár sern gondol és remél. A szocialista közhivatalnok erre a szolgálatra vállalkozott. Az ügy és az ember az ő munkájában éppen olyan fontos, mint a törvény. A mi törvényeink emberszabásúak, közösségi érdekek szolgálatára rendeltettek, s mivel a közigazgatási szolgáltatásban is alapvető igazság, hogy kollektív keretekben kell gondolkodni, az egyéni ügyek intézésének lehetőségei és korlátai is ebben a közegben húzódnak meg. Vallomásnak is felérő, meggyőződéses és szép véleményeket hallottam a közhivatalnok hivatásáról, melyek nem csengtek üresen, visszhangtalanul. S ha a bíráló szó pengéje meg is csörrent, annak az volt az indítéka, hogy a szolgálat minél tartalmasabb legyen. Maguk a közhivatalnokok fogalmaztak így: a bürokrata régi. szatirikus képlete idejét múlta ugyan, de a bürokratizmus még tetten érhető. Nem bélyegzómánia ez ma már — inkább rutin, gépiesség. Nem a dolgok csavarásában való szorgoskodás — inkább 'olzonyo6 kényelmesség. Szemléletbeli differenciák okoznak gondot: egyik szakosztály másként ítéli meg az ügyet, mint a másik, és nem túl nagy az egyeztetési kedv. nem mindig jön ki a közös nevező, amit általános várospolitikai érdeknek hívunk. Kemény, önkritikus megállapítások ezek. miként az is. hogv bármennyit javult az ügyintézés. még ma sem feW meg a lehetőségeink színvonalának! Ügvek — mégpedig közügvek! — halmozódnak fel, és gyakran csak kerülgetjük őket. És talán ez a legfontosabb. Hiszen az egyes ember gondizit-bajait már időben és rendesen elterelgeti az apparátus — a közösek mozgatása görcsösebb. „Gyönyörűen, kompletten meg tudiuk magyarázni a lakosságiak. hogv mit miért nem l*>het!" — sóhzito+t föl az egvik köztisztviselő. „Ez könnvű. Pénz nincs, kapacitás nincs..., fel kell m^j-ii. elő kell terjeszteni... Arra van szükség: hogvan lehet! A szocialista közhivatalnoktól ezt várja el a társadalom." H a ezeket az elvárásokat egveMitt fogalmazzák meg — az is jogos. De lard — megnyugtató, önálló szakosztályok munkatársai ülnek össze folyamatosan, hogy egységesen értelmezzék a várospolitika elveit, s összeadják a képességeket és a lehetőségeket Talán ez is új dolog. Ha nem is fölfedezés, mindenesetre jó hír és megnyugtató a lakosságnak. Hiszen eddig elő-előfordult, hogy amit az egyik osztály „mozgatott", azt a másik kontrázta, amit egvik megoldhatónak vélt, a másik ellenezte. A közügyek előmozdítása egvlrányú akaratot és egységes végrehajtást követel, így mindenképpen ígéretes az a szellem és szemlélet, amellyel nemrégiben számba vették munkájuk eredményeit és gver.géit Szeged megyei város tanácsának dolgozói. Mert hogy Szeged közhivatalnokairól van szó, talán már eddig is kiderült. Azokról, akik megfelelő szakértelemmel, szorgalommal és szeretettel intézik ennek a városnak és lakosságának hivatalos és igazgatási ügyeit, még ha egyszer-egyszer be is ugrik valami klsördög a paragrafusok és az akták közé. SZ. SIMON ISTVÁN l Végső búcsú dr. Rusznyák Istvántól Kandeláberek lobogó láng- lyiségei, a Magyar Tudomájainál vettek végső búcsút nyos Akadémia einökségének kedden a Farkasréti temetőben dr. Rusznyák István kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, belgyógyász processzortól, az Akadémia volt elnökétől családtagjai, pályatársai, barátai és tisztelői. Koszorúkkal övezett ravatalánál ott voltak tudományos életünk vezető szemészámos tagja, a párt- és az állami élet több vezetője, egyetemi rektorok, profeszszorok és a nagy tudós tanítványai. A Magyar Tudományos Akadémia nevében Szentágothai János alelnök búcsúzott az elhunyttól. Az Akadémia több mint két évtizeTudomány az építőiparban Tanácskozott az ÉTE megyei vezetősége Budapesten kívül 24 magyar városban működik az Építőipari Tudományos Egyesület egy-egy csoportja, így Szegeden is. A város határain túlra is kiterjed dzonban tevékenysége, hiszen az egész megyében öszszefógja az építőiparban dolgozó műszakiakat, a kutatás, a tervezés, a- városfejlesztés, kivitelezés, az építőanyaggyártás szak°mbereit. mozgósítja őket az építőipar 'ejlesztési terveiben szereplő 'eladatok végrehajtása ériekében. Egyesület Csongrád megyei csoportjának vezetősége tegnap, kedden délután 4 órára gyűlt össze a Technika Házában, hogy értékelje áz első félév munkáját, megbeszélje a soronkövetkező feladatokat. Az év első hat hónapjában 20 szakmai tartottak, több mint 800 hallgatónak, kiállítást és filmvetítést is rendeztek. Szóba került tegnap a mérnöktovábbképzés is. véglegesítették a programját, amit a helyi érdeklődésnek megfelelően a Budapesti Műszaki Egyetem által kiadott tanössze. A csoport legfontosabb tevékenységének az építőipari műszaklak továbbképzését tartja. Az ÉTE helyi csoportja igen jó kapcsolatban van az Építőművészek Szövetségével, és a jugoszláv testvérelőadást egyesülettel. Bekapcsolódnak a most megnyílt műszaki klub foglalkozásaiba is, részt vesznek a megye idegenforgalmának fejlesztésére életre hívott MTESZ-munkabizottságban. Aktívan dolgozik a két városi csoport Hódmezővásárhelyen, illetve Az Építőipari Tudományos folyami tervből állítottak Szentesen, den át volt elnökétől, az Akadémia történelmi újjáalakulásának cselekvő és alkotó vezető egyéniségétől, a klinikai tudományok kiváló művelőjétől. — Rusznvák Tstvénnnli. a belgyógyászat és a kísérleti orvostudomány vezető egyéniségének működése egybeesett azoknak a felismeréseknek teljes kibontakozásával, amelyek alapján az orvostudomány jelerltősebb "ejlődése megindult — monlotta: — Rusznyák István téhány, hasonlóan nagy tuiású társával — közöttük Szent-Györgyi Alberttal — teremtette meg ezt a sajátságos légkört, ami nem más, mint a hivatott vezetés és az igazán demokratikus közszellem szintézise. Ezután dr. Stark Ervin akadémikus, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatóia vett búcsút Rusznyák Istvántól, az intézet raykori igazgatójától, majd dr. Hollán Zsuzsa akadémikus, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós rntézet igazgatója a tanítványok és a Rusznyák proíesz-.zor által gyógyított betegek nagy családjának nevében "mlékezett meg az elhunytról.