Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-15 / 241. szám

KEDD, 1974. OKTÖBER IS. 3 Irányítás és szervezettség Somogyi Károlyne felvétele A Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat végzi Szegeden, a Kossuth Lajos sugárúton a villamos sínpályájának felújításánál az alapozást. Képünkön: a Lenin és a Párizsi körúti szakaszon a nagypaneles tömbsínes vágányrendszernek az ágyazatát készítik. Az ágyazat elkészülése után a Budapesti Közlekedési Vállalat megkezdi a vágányok építését Bölcsődék, óvodák, napközik I. A történelem Aa ősz, az új tanév kezdete többnyire vegyes érzelmeket kelt szülőben, gyermekben egyaránt. Minden egészséges gyermek sajnálta ilyenkor a véget ért vakációt. s kissé félve lép ba az új osztályba, vagy éppenséggel az új közösségbe. Am ugyanakkor megmozdul benne az önállóság új időszakának örömet szerző tudata. hogy nagycsoportos, iskolás, vagy éppen felsőtagozatos lett A szülőkben is felemás érzéseket váltott ki mindig is az új tanév kezdete. Hiszen a fejlődő, növekvő gyermek szerezte örömet régebben a rendszeres napi együttlét megszűnése, a gyermek távolodása rontotta, ma pedig a legtöbb családnál a „felveszik-e?" izgalma. Felveszik-e a gyermeket bölcsődébe, óvodába vagy az iskolai napközibe? Ez az utóbbi években a gyermekes családok egyik legnagyobb őszi drukkja. Amikor elkezdődött Tudom, nehéz magyarázni, 8 megérteni, hogy miért maradtak ki gyermekek a bölcsődékből, óvodákból és a napköziből. Nehéz megérteni. főként azoknak a családoknak, akiket mindez személyesen érint, akiknél terveket. családi elképzeléseket borít fel a helyhiány. Nehéz megérteni, mert ha valaki úgy érzi, hogy sérelem érte, mindenre inkább hajlamos, mint megértésre. S mégis beszélni kell róla, talán nem is annyira a teljes meggyőzés, mint inkább a tények érdekében. A tények érdekében, amelyek nem most vették kezdetüket, nem is három-négy esztendeje. hanem jóval korábban. jelenkori társadalmi átalakulásunk kezdetén. Félreértés ne essék, semmi szükség itt Ádámra és Évára. De a tények, a valóság összefüggései kedvéért vissza kell nyúlni, ha futólag is a néhány évtizeddel ezelőtti múltba. Abba a múltba, amelyben gyökereznek jelenlegi gondjaink. Érdemes néha emlékeznünk. Ha valaki emlékszik aa 1950-es évekre, vagy a 60as évek első felére, jól tudja. hogy akkoriban nem volt bölcsőde-, óvoda- és naoközigond. Az iskolás gyermekek szüleit úgy kellett, rábeszélni, hogy adják napközibe a gyereket, s még 1965-ben is egészen más volt a helyzet, mint manapság Akkor Szeged 3030 óvodai férőhelyére csak 3022 gyermeket tudtak felvenni, vagyis nyolccal kevesebbet a helyek számánál. S aki az ötvenes években járt általános iskolába, az jól tudja, hogy mennyire fehér holló számba ment akkoriban egy-egy napközis osztálytárs. De hát mi történt azóta, hogy ennyire megváltozott a helyzet? Maga a kérdés is pontatlan. Mert ami történt, az jobbára nem azóta történt, nem a hatvanas évek végétől datálódik, hanem a felszabadulás utáni gazdasági, társadalmi átalakulás kezdetétől. S a történet nem is egynemű, nagyon is soköszszetevője van. A születés hullámat Mindenről, ami valaha is szerepet játszott e folyamatban, képtelenség lenne szólni. Éppen csak említeni lehet a szocialista iparosítás kezdeteit, az ötvenes évek közepéig tartó szakaszát a társadalmi, gazdasági változásoknak, amikor jószerével még csak kísérletek történtek a nők bevonására a termelésbe. Ez a tendencia akkor még nem vált általánossá, mivel elsősorban nehéziparát fejlesztette az ország. s a nőknek megfelelő munkahelyek tömegesen sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem álltak rendelkezésre. S akkoriban jutottunk a születések hullámzásának egyik csúcsára. De hát a legtöbb családban még otthon volt az anya, nem okozott gondot, hogy ki ügyeljen délutánonként a gyermekre, ki adjon neki ebédet Aztán, amikor az ötvenes évek második felében, s zömmel a hatvanas években gyors fejlődésnek indult a könnyűipar, ugrásszerűen megnőtt a nők számára alkalmas munkalehetőségek száma, egyidőben mélypontra esett vissza a születések száma. A sokkal kevesebb gyermekből ugyan sokkal többet adtak ekkoriban már napközibe, bölcsődébe és óvodába, de ez a sok sem volt több sokkal, mint annak idején a kevés. Nem is volt semmi baj körülbelül 1970-ig Szegeden. Ám a hatvanas évek végefelé ismét nőni kezdett a születések száma, s egyúttal mind több nő keresett és talált magának megfelelő munkát. E két egymást keresztező folyamat ekkor már gondokat okozott a fölvételeknél. Az kétségtelen, hogy a bőség zavaráról beszélhetünk, hiszen az új munkalehetőségek. a termelés gyors növekedése egyaránt gyors ütemben javította az étel; szinvonalat. Ez egyebek között a nők fokozottabb munkába állásából is következett. hiszen többek között ez volt a termelés és a családi jövedelmek növelésének egyik eszköze is. S éppen a javuló életszínvonal következtében is kezdett emelkedni a születések száma, most már az otthon levő anyai gondoskodás fedezete nélkül. Sőt, nagyanyai fedezet nélkül is. Családok születése Igen. egyik nagyon fontos tényezője e folyamatnak az, hogy egyre kevesebb családban van nagymama, ráérő nagymama, akire rá lehetne bízni a gyermeket. Ennek is több oka van. Az egyik: a nagymama még maga is olyan fiatal, hogy maga is dolgozik. A másik — s ez szintén az ország társadalmi, gazdasági fejlődésének, az emberek megnövekedett mobilitásának, mozgásszabadságának következménye — szétszóródtak a családok. Szétszóródtak az országban az ipar fejlődése, az új munkaalkalmak, s az új iskolák következtében. S szétszóródtak magában a városban is. Ki ne emlékezne a tízhúsz év előtti múltra, amikor a lehető legtermészetesebb volt. hogy három, vagy akár négy generáció is élt egy födél alatt. Többnyire nem önszántából, hanem szükségből. Hiszen volt olyan évtized Szegeden, amikor alig néhány száz lakás épült állami erőből, s magánerőből sem sokkal több. Manapság pedig egy-egy ötéves tervben tízezer lakás épül a városban. Szétszóródtak a családok, az együttélő generációk, s egyre kevesebben támaszkodhatnak a gyermeknevelésben a nagymamai jótevésre. Ez is egyik eredője a napközis, óvodai és bölcsődei gondoknak. S ha gondjainknak ilyen eredői vannak, jobblétünkből fakadó eredői, akkor alighanem inkább vállalnunk kell a gondokat, semmint visszalépjünk. Csakhogy e gondok — s ez is fejlődésünk következménye — sokkal súlyosabban esnek latba, mint amennyire az akár tízegynéhány esztendővel ezelőtt számításba jöhetett volna. (Folytatjuk.) Szávay Isi-vas Nem mai felismerés, S?^3 szervezésnek, a vállalati irányitásnak és szervezettségnek nagy a politikai jelentősége is. Ezért is hívta fel a figyelmet ezekre a kérdésekre az MSZMP Központi Bizottságának 1971. december 1-én megtartott ülésének referátuma és határozata, amely a munka- és üzemszervezés korszerűsítésével és a vállalati belső irányítási rendszer fejlesztésével foglalkozott. E hatarozat teljesítését egy évvel későbben a Csongrád megyei NEB is vizsgálta a szegedi és környékbeli vállalatoknál, gyáraknál. Az MSZMP Csongrád megyei bizottságának felkérésére a népi ellenőrök ebben az esztendőben újból megnézték és elemezték a fejlődést. Az utóvizsgálat során alaposan megfigyelték, miként alakult a vállalati vezetési rendszer, a belső elszámolási mechanizmus, a gyáron belüli anyagi érdekeltség, a tervezés és szervezettség színvonala és hatékonysága. Azt tanulmányozták, hogy a vállalatok milyen racionalizáló intézkedéseket tettek a párthatározat megjelenése óta, s megteremtették-e a korszerű belső mechanizmus kialakításának feltételeit? Milyen tervekkel rendelkeznek a vállalatok: a korszerű szervezési színvonal eléréséhez, s a korszerű igazgatási rendszer kialakításához? S végül azt, hogy sikerült-e társadalmi üggyé tenni a vállalati irányítási rendszer korszerűsítését, általában a szervezés ügyét? Tapasztalataikat érdemes közelebbről is szemügyre venni. Megállapítható, hogy a gazdasági vezetők körében — különösen az ipari nagyvállalatok esetében — megerősödött a marketingszemlélet, ami természetszerűen kikényszerítette a gazdasági szerkezet korszerűsítését A vizsgált vállalatoknál rendszeresen elemzik a változó piaci követelményeket, igényeket, s ezt úgy fogják fel, hogy egyik legfontosabb feladatuk az ehhez való alkalmazkodás. Például a KSZV piackutatási osztálya nemcsak a már legyártott termékek eladásával foglalkozik, hanem jelentős feladatának tekinti a piaci változások figyelését is. A HÓDIKÖT is figyelembe veszi termékválasztékának kialakításánál a piaci igényeket A Taurus Gumigyár olyan speciális új termékeket konstruált, amelyek tulajdonsága, műszaki értéke és ára is jobb a korábbinál. A tanácsi vállalatok is foglalkoztak ugyan a gazdaságtalan termékek problémáival, de náluk az intézkedések zöme főleg abból állt, hogy beszüntették a gazdaságtalan termékek gyártását Általános jelenségnek értékelhető, hogy a nem nyereséges termékek technológiájának korszerűsítésével, a termékek önköltségének csökkentésével a vizsgált vállalatoknál a vártnál kevesebbet törődnek. Inkább azt a megoldást választják, hogy a nem gazdaságos termék gyártását visszaszorítják, néha megszüntetik, de ha a piaci hatás ezt nem engedi meg, akkor veszteségesen állítják elő továbbra is. A gazdasági hatékonyság fokozására tett vallalati intézkedésekkel foglalkoztak legtöbbet az üzemekben — állapították meg a népi ellenőrzők. A reális helyzethez tartozik, hogy erre ösztönözte őket a népgazdasági szabályozórendszer is. Az egy főre jutó termelési érték az elmúlt két évben (1971. és 1973. között) a KSZV-nél 16,5 százalékkal, a HÓDIKÖT-ben 15,4, a Szegedi Konzervgyárban 14,8, míg a vízügynél 32,3 százalékkal javult, a gumigyárban 12,6, az NKFV szegedi üzemében 83,4, mig a kábelgyárban 18,6 százalékkal haladta meg az 1971-es évi eredményeket. A szövetkezeteknél sem lehet panasz a termelékenység alakulására, mert átlagosan 10—20 százalék közötti a javulás. A vizsgálódás azt is megállapította, hogy a vállalati irányítási rendszer az elmúlt években csak nagyon keveset változott. Egyes döntési jogköröket decentralizáltak ugyan, de a vállalatokon belüli egységek önállósága csak kismértékben növekedett. A tröszti irányítás alá tartozó gyárak lényegében továbbra is direkt irányítási rendszerben működnek. A tröszti vezetés a döntési jogkörök „leadásában" túlzott óvatosságot tanúsít, ami lényegében az egységes gazdasági tevékenységnek, a gazdasági funkciók tartalmának szűkítését is jelenti. Még olyan példák is akadnak, amikor a centralizációt növelték, így történt a Taurus Gumigyár esetében, amikor a raktározás és szállítás központi irányítás alá került Valami jogkört leadtak az NKFV szegedi üzemének — bér, SZTK és munkásellátás —, de ez korántsem megoldás e nagyüzem helyzetében. flrVflflriotlIC hogy az utóbbi esztenUl VGIlUCIGa, dőkben megélénkült az üzem- és munkaszervezés. Mintha a vállalati vezetők kezdenék megérteni, hogy a szervezés az üzem minden szintű irányításának alapkérdései közé tartozik, mert a vállalat munkája az egyes feladatok rendszeres koordinálása nélkül nem oldható meg. Persze nem minden vállalatnál ment még át a köztudatba, hogy a szervezés végső feladata és célja elősegíteni a hatékonyság növelését, mivel az ügyvitelszervezésben nagyobb érdeklődés tapasztalható, mint a termelés szervezésében. Lényegileg mindegyik megvizsgált vállalatnál megkezdték a belső irányítási zc&cfe szer és a szervezettség felmérését. A megfigyelt tizenhat vállalat közül ötben már elvégezték a felmérést, tizenegynél pedig most foglalkoznak vele, egyharmaduk külső, tehát nem vállalati szervvel dolgoztatott Talán ez volt a helyesebb megoldás, mivel ahol saját erőkkel oldották meg a munkát, ott viszonylag kevés létszámot és kevésbé képzett szakembereket bíztak meg a felmérésekkel. így aztán az elkészített tervek is sok kívánnivalót hagynak maguk után, különösen igaz ez a tanácsi vállalatoknál. Két vállalat, a konzervgyár és az NKFV szegedi üzeme nem is rendelkezik szervezési tervvel. Érdemes megjegyezni, hogy a vállalatok többsége nem sokra becsülte a szervezési tervek elkészítőit, voltak gyárak, ahol 500 forintnál kisebb összegű jutalmat adtak számukra. Máshol viszont bőkezűen fizették meg a külső szervezeteket, például a HÓDIKÖT (Kurt Saimon, USA) és a Taurus Gumigyár (Consulting A. G.), külföldi, nyugati szervező céggel dolgoztat. A vállalatok közül a HÓDIKÖT fizetett ki legtöbbet, 5,5 millió forintot a szakértő intézetnek. Az ellenőrök megállapítása szerint viszont a kötöttárugyár csak tervekkel rendelkezik, a végrehajtás elmarad. A KSZV 275 ezer forintot fizetett ki a Könnyűipari Szervező Intézetnek, hogy az új szervezettel a két vállalat összevonásával kapcsolatos szervezési problémákat megoldja. A KSZV hasznosította is az intézet által kidolgozott elképzeléseket. Az előzőekből az is kiolvasható, hogy a szervezési színvonal emelésének egyik kulcskérdése a szervezési szakemberképzés, mivel a jelenlegi szakember-ellátottság alacsony szintű. Ami az irányítási színvonalat illeti, általános megállapítás, hogy „mindent felülről" intéznek. Ezt a tendenciát jól érzékeltetik a tavaly kiadott igazgatói utasítások is. A vizsgált 16 vállalatnál 1973ban 176 igazgatói utasítást adtak ki, így az egy vállalatra jutó igazgatói utasítások száma ugyan nem lenne sok, de ha csak néhány vállalatot nézünk, kiderül, hogy vannak anomáliák. Az NKFV szegedi üzeme 19, a HÓDIKÖT 47, a húsipari vállalat 37 ilyen utasítást adott ki. Az a vállalat, ahol 47 igazgatói utasítást kell kiadni egy esztendő során, merevvé válik, és minden szinten igazgatói döntésre vár. Emiatt viszont az igazgató, illetve a vezető túlterhelődik, s olyan kérdést is utasításainak körébe von, amelyben az alsóbb szintű vezetők döntése bőségesen elegendő lehetne. S ami még inkább elgondolkodtató, az igazgatói utasítások között elenyésző a munka- és üzemszervezésre vonatkozó intézkedés, s a termelés szervezésere vonatkozó rendelkezést egyáltalán nem találtak a népi ellenőrök. Igen magasnak tűnik a nagyvállalatoknál a centralizált döntések aránya, a HÓDIKÖT-nél például 90 százalék. A tapasztalatok között szerepel, hogy a budapesti központú ipari nagyvállalatoknál a központok erősödnek, új főosztályok, osztályok jönnek létre, s a már karábban leadott jogköröket lassanként visszaszedegetik. A vizsgálódás /tapstól után tovább kell javítani a vállalati információs rendszert, a gyárak anyagi érdekeltségi rendszerét és a tervezési módszereket is. Az már is örvendetes tényként állapítható meg, hogy a párthatározat magjelenése után a vállalatok többsége felülvizsgálta a dolgozók munkakörülményeit, egészségügyi, balesetvédelmi helyzetét. A gyárak és szövetkezetek beruházásaik szervezésénél is fokozottabban figyelembe veszik a dolgozók munkakörülményeinek alakulását. Amint azt elmondták, a NEB és az MTESZ, valamint a Közgazdasági Társaság megyei szervezetei az említett vizsgálat megállapításait, elemzéseit nyilvános előadásokon közreadja a szegedi és a megyei vállalatok, üzemek és szövetkezetek érdeklődő dolgozóinak, vezetőinek. Ez is újszerűnek tűnik és követésre méltónak. Gazdagh István Ma, kedden délelőtt 9 órakor Hódmezővásárhelyen, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának (Zrínyi utca 9.) helyiségében érdekes és aktuális előadásra, megbeszélésre kerül sor. Az MTESZ megyei szervezetének vásárhelyi intéző bizottsága. a NEB Csongrád megyei bizottságánál: és a Közgazdasági Társaság megyei szervezetének közös rendezésében „A vállalati belső irányítási rendszer és a szervezés helyzete, feladatai Csongrád megyében" címmel részletesen foglalkoznak a megyei NEB vizsgálatainak korábbi megállapításaival, tapasztalataival és gyakorlati kérdéseivel. A tanácskozást Tihanyi Ernő, a megyei NEB elnökhelyettese nyitja meg, majd dr. Balogh István, a szegedi József Attila Tudományegyetem gazdasági főigazgatója, a szegedi városi és járási NEB tagja tartja meg előadását. E fontos témáról a megye más városaiban is előadást és vitát tartanak. Szerdán a szegedi Technika Házában, október 22-en Csongrádon, a városi tanácsháza tanácstermében, október 23-án Szentesen, az MTESZ helyiségében, míg október 29-én Makón, a kultúrházban rendezik meg a tanácskozásokat minden helyen délelőtt 5 érakor.