Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

10 > VASÁRNAP. 1974. SZEPTEMBER fc Gondoskodás az emberről Összefogás a városért A várospolitikai tevékenység jelentós része a lakosság egészségügyi ellátásának biztosítása, amelyet a városi ta­nács végrehajtó bizottsága az egészségügyi osztály révén bizto­sit. Az osztály a tanácstestület által jóváhagyott egészségpoliti­kai irányelvek szerint dolgozik, gondoskodni köteles a lakosság egészségének megóvásáról, a be­tegek ingyenes gyógykezeléséről és gondozásáról, a közegészségügy és járványvédelem fejlesztéséről, s hogy ezt minél jobb színvona­lon láthassa el. támogatja az or­vosok továbbképzését, az egész­ségügyi szakdolgozók képzését és a tudományos kutató munkát. Intézményi rendszerében 2200 dolgozó végzi munkáját, 6 igazga­tási dolgozó irányításával. Az osztály hatáskörén kivül eső, je­lentős intézményhálózat kereté­ben elsősorban a SZOTE klinikái jelentősek a város fekvőbetegei­nek ellátásaiban. Az osztály gyógyító-megelőző és gondozói munkát irányit, a felnőtt lakosság és az anya. és gyermekvédelem szakterületén. Tavaly év végi adatok szerint a városban 853 főfoglalkozású or­vos dolgozott az intézményekben, s szemben az országos helyzettel. Szegeden egy-két hiányszakmán kívül (röntgen. ideggyógyászat) általában minden orvosi állásra van jelentkező. Az orvosok kor szerinti megoszlása kedvezően alakult az utóbbi években, 214 a harminc éven aluli orvosok szá­ma, tavaly 35 új diplomás úllti munkába, a 30—39 éveseké 306, a 40—49 éves korcsoportot 163 képviseli, az 50—59 év közötti­ek száma 65. At egyetemi klinikákon 299, az egyetemi el_ méleti intézetekben 112 orvos dolgozik. Az adatok sokatmondóak: tíz év alatt hússzal több lett a kör­zeti orvosok száma, 1973-ban 51; a körzeti gyermekorvosok száma pedig tavaly 25 volt. A felnőtti körzetekben tíz éve egy körzeti orvos 3568 lakost látott el, 1973­ban 3196-ot. igaz, hogy azóta a lakosság csaknem 100 százaléka részesül társadalombiztosításban, de ez a szám még mindig nagy betegforgalmat jelent: egy kör­zeti orvost naponta átlag 45 be­teg keres fel. A betegforgalom adatai ékesen bizonyítják, hogy a szakrendelés a körzeti betegellá­tás jobbkeze: tavaly az összes megvizsgált beteg közel 695 ezer volt, közülük csaknem 25 ezret utaltak a rendelőintézet specialis­táihoz, 1838 beteget pedig a kór­házba. De egyúttal azt is példáz­za ez a szám, hogy a körzeti or­vosok megterhelése — a számok­kal is igazolhatóan — igen je­lentős. A szakorvosi rendelőintézetben tavaly 1 millió 383 ezer volt a ke­zelések száma, naponta áltag négy és fél ezren keresték fel az Intézetet Várhatóan kisebb lesz az idei betegforgalom, hiszen mű­ködni kezdett a megyei rendelő­intézet is Szegeden, amely te­hermentesíti a városi szakorvosi rendelőintézetet is. A 18 éven aluliakat és az egyetemistákat az ifjúsági egészségügyi intézet lát­ja el, nagyüzemeinkben pedig üzemorvosi rendelők vannak. Ta­valy az üzemorvosok a város üzemeiben naponta 162 órában rendeltek, összesen 282 ezer em­bert kezeltek, gyógyítottak, eb­ből a különböző szűrővizsgálato­kon megjelentek száma: 51 ezer. Még n\ielőtt a kórházak adatait ismertetnénk, néhány érdekesség az orvosok szakképzettségéről. A város 853 orvosa közül 88 bel­gyógyász, 78 a fog_ és szájbeteg­ségek specialistája. 76 csecsemő­gyermekgyógyász, 60 laboratóriu­mi, 45 szülész-nőgyógyász, 39 sebész, 19 bőrgyógyász és 19 szemészorvos van. Szakorvosi ké­pesítéssel nem rendelkezik 256 orvosunk. A kórházi ágyak száma Szege­den aligha abszolutizálható, ugyanis a klinikák nem szegedi betegeket is ellátnak. Az ada­tok, a betegforgalom a klinikák esetében szegedi szempontból nem könnyen elhatárolható, de mindenképpen jelentősek a klini­kák a város egészségügyi ellátá­sa szempontjából, így adataikat ismertetjük, csakúgy, ahogy a klinikai orvos- és kutatóorvos­gárda is szerepelt a városi ada­tokban. A tanács kórházában az ágyak száma 590. tavaly a kezelt bete­gek száma kereken 15 ezer. Az ágykihasználás 79,8 százalék. Egy fontos mutató: 100 ágyra az or­vosok számaránya 11, az ápolás átlagos időtartama 10,7 nap. A varos 100 ágyas gyermekkórhá­zában tavaly kereken 2100 kis beteg volt. az ágykihasználási arány 70 százalék, az ápolás át­lagos időtartama 12,x nap. A gyermekkórházban 10 orvos dol­gozik. Az orvosegyetem klinikáin ösz_ szesen 1277 az ágyak száma, s a klinikák jellegéből adódóan is magasab az orvosok aránya, 100 kórházi ágyhoz csaknem 17 or­vos jut. Tavaly 32 és fél ezer em­ber kereste a gyógyulást a klini­kákon, átlag 13 napig ápolták a betegeket. Az ágykihasználás 89,8 százalékos. Az intézmények működési színvonalát befolyásolja anyagi helyzetük. Gondos gazdálkodás­sal megfelelő színvonalon dol­gozhatnak a költségvetési összeg­ből, viszont a felújításra fordít­ható keretből az épületek fenn­tartása, a gépek, műszerek cseré­je-pótlása megoldhatatlan. Az idős, beteg, egyedülálló em­berekről szervezetten, intézetben és intézeten kívül gondoskodik a város. Két szociális otthonunk van, a férőhelyek száma 370, ideálisnak közel sem nevezhető épületben. Üjra lenne szükség, amelynek tervei most készülnek. A lakásukban maradni szándéko­zó magányos öregeket házi gon­dozással látja el 37 önkéntes ak­tíva, ebédet pedig az öregek nap­közi otthonában is kaphatnak, öt ilyen napközi otthon van a vá­rosban, 195 idős ember talál ben­ne társaságot, szórakozást az ét­kezésen kívül. A szervezett anya- és csecse­mővédelem különösen a kormány 1973-as családpolitikai intézkedé­seinek hatására erősödött meg. Tavaly a városban 3518 gyermek született, az 55 védőnő a terhes­anyákat 15 ezer 700 alkalommal látogatta meg, s látta el őket ta­nácsokkal, és csaknem 41 ezer „babavizit" volt az újszülöttek­nél. A terhestanácsadó szakor­vosainál a leendő anyák átlag hat alkalommal voltak, ez 15 és fél ezer vizsgálatot jelent. A ba­bákat az édesanyák átlag 15 al­kalommal vitték el a tanácsadó gyermekorvoshoz, ez kereken 28 és fél ezer vizsgálat volt. Ezek a számok az anya- és csecsemővé­delem területén dolgozó egész­ségügyiek megnövekedett munká­ját jelentik, kimutathatóan évről évre emelkedett, s tavaly érte el a csúcsot a vizsgálatok száma. Ez abból is adódik, hogy nemcsak a születések száma emelkedett, de azoknak a családoknak a száma is, ahol az első gyermek érkezett meg tavaly. A társadalombiztosítás adata) szerint növekedett azoknak az édesanyáknak a száma, akik a hároméves gyermekgondozási szabadságot igénylik. Várható, hogy a felemelt összeg még több édesanyát ösztönöz erre, de a születések emelkedő száma azt vetíti előre, hogy a jelenleg is szorító bölcsődei férőhelyhiány nem enyhül. Szegeden jelenleg T4 tanácsi és 7 üzemi bölcsőde van, a taná­csiakban 570, az üzemiekben 207 kisbaba gondozását tudják vál­lalni. A tanácsi bölcsődéket az egységes szakmai irányítás és az igazságos felvételi elbírálás ér­dekében közös gondnokság alá helyezték. Tavaly helyhiány miatt 390 felvételi kérelmet kénytele­nek voltak elutasítani. Kevesen tudták a tavalyi ju­bileumig, hogy száz éve alapítot­ták a Hétvezér utcai óvodát, s akkor száz férőhelyes volt a vá­ros első óvodája. S mert az épü­let a szegedi nagy árvízzel is, meg a világháborúkkal is dacolt, több alapos felújítás után ma is ugyanezt a nemes célt szolgálja. Bárcsak meg tudnánk szorozni tízzel a benne levő férőhelyek számát. Ügy lehet, még akkor is kevés lenne a hely, hiszen a há­rom-hat éves korú gyermekek óvodai nevelése — ez már peda­gógiailag igazolt tény — megha­tározó az iskolás évekre. Tehát az óvodák azért is szükségesek, hogy alapismereteket és készsé­geket szerezzen benne minden kisgyermek, s nemcsak azért fon­tosak, hogy az édesanyák nyu­godtan tudjanak dolgozni, mert gyermeküket jó helyen tudják. Ilyen szemszögből nézve még sú­lyosabb a város óvodahiánya. Aligha vigasz az, hogy az or­szágos gondok statisztikailag iga­zolhatóan még nagyobbak. Sze­geden jelenleg 59 óvoda van, fé­rőhelyek száma: 4502. Tavaly az elutasított kérelmek száma 1028 volt. pedig a zsúfoltság óriási, 5827 gyereket vettek fel 4502 he­lyett! M inden város megszéívezi saját életét, s az ahhoz szükséges feltételeket. Ép­pen ez a városiasodás egyik leg­fontosabb jellemzője. Az az egy­re bonyolultabbá váló munka­megosztás, s az a szervező erő, amely ezt a bonyolult rendszert átfogni és irányítani képes, s amelyek működésének eredmé­nyeképpen mindinkább javul és bővül a szolgáltatásoknak a sora. Csakhogy ezeket a kényelmünk­höz, s egyáltalán mindennapi életünkhöz immár szervesen hoz­zátartozó szolgáltatásokat, ame­lyek egyaránt fontosak az egyén és a társadalom számára — meg kell teremteni és fenn kell tar­tani. Hajdanán ezt a célt az adók szolgálták, a város azokból fej­lesztette közszolgáltatásait. Jó­val kisebb mértékben, mint ma­napság, hiszen elsősorban a belső területekre koncentrált, a mun­káslakta peremvárosok pedig olyanok voltak, amilyenek. A szo­cialista viszonyok között megin­dult átfogó és gyors társadalmi­gazdasági fejlődés lehetővé tette, hogy Szeged — főként az 50-es évek második felétói — egyre többet költhessen városi szolgál­tatásainak javítására és bővítésé­re, azonban ezek a gyorsan nö­vekvő összegek is kevésnek bizo­nyulnak. Többek közt éppen azért — mivel az uralkodó osz­tály immár nem a Belváros né­hány ezer lakója, hanem a város lakosságának tekintélyes hánya­dát alkotó munkásosztály —, ma már elképzelhetetlen, hogy a szol­gáltatások csak néhány ezer, vagy tízezer ember életét könnyítsék meg. S hiába fordít sok százmillió forintot a város útépítésekre, tö­megközlekedésre, óvodákra, böl­csődékre és az egészségügyi há­lózat fejlesztésére, éppen a gyors fejlődés következtében még min­dig marad bőségesen olyan fehér folt, amelyre a közös pénzből és lehetőségekből nem, vagy nem a szükséges mértékben futja. A külvárosi utcák, vízelvezető árkok rendben tartása, utcai elő­kertek ültetése, mind-mind olyan feladat, amelyre a városnak csak kevéssé telik a nagy beruházá­sok, építkezések mellett. S nem­csak a pénz kevés az ilyesmire, hanem a munkáskéz is. A társa­dalmi munka viszont sok-sok kör­nyék gondjait oldhatja meg eb­ből a szempontból. S az sem megvetendő, hogy ugyanennyi pénzből közösségi összefogással például kétszer, háromszor any­nyi járda, játszótér, sportpálya építhető, két-háromannyi óvoda vagy bölcsőde gázfűtése, festése, s fölszerelésének bővítése oldható meg, mint ha azt a városi mun­kamegosztás — a nagy feladatok szervezett megoldásához nélkü­lözhetetlen, ám szükségszerűen túlterhelt és drágább — szerve­zetére bízzuk. Mindehhez elsősorban jó szer­vezésre van szükség. Ez a fel­adata a társadalmi munkát szer­vező szakbizottságnak, amely még csak rövid múltra tekinthet visz­sza. Működésének eredménye­képpen — hála a sok-sok ezer lel­kes és önzetlen vállalkozónak — 1973-ban már minden egyes sze­gedire 125 forint értékű társadal­mi munka jutott. Tavaly például társadalmi munkában 602 méter utat és közel 25 ezer négyzetmé­ter betonlápos járdát építettek a szegediek. Elegyengettek 85 és fél ezer négyzetméter földutat, elül­teltek 1750 fát, parkokat gondoz­tak, játszótéri, óvodai és bölcső­dei felszereléseket, játékokat ké­szítettek. Az összefogás még csak most kezdi meghozni valóban gyümöl­cseit. Az MSZMP Szeged városi bizottsága által, a város és az or­szág felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére kezdeménye­zett társadalmimunka-akcióra 86 üzemtől, vállalattól, szövetkezet­től, kereskedelmi és vendéglátó­ipari üzlettől érkeztek felajánlá­sok. öt vaskos kötetben gyűjtöt­ték össze ezeket a városi pártbi­zottságon. Több mint hatezren vállalták például, hogy részt vesz­nek kommunista műszakokban. Közel 16 ezer kommunista szom­bat keresetét ajánlották fel a Tabán utcai százszemélyes óvoda építésére. Sokan egynapi kerese­tükkel, vagy tekintélyes mennyi­ségű társadalmi munkával járul­nak hozzá a gyermekintézmények fejlesztéséhez. Az üzemek, válla­latok 1974-ben mintegy 10 millió forintot költenek erre a célra. Kommunista műszakok, egyéni felajánlások fedezik például a Tabán utcai óvoda építési költ­ségeinek felét, mintegy 3 millió forintot, a másik felét a DÉLÉP vállalta magára. De hát aligha akad olyan vállalati, üzemi vagy szövetkezeti közösség, melyet ki lehetne hagyni a felsorolásból, amely ne vállalna több-kevesebb részt a város fejlesztésében. Jó példaként kínálkozik a tarjáni zá­portározó tó, amelynek rendezése jórészt a vízműveknek, az ATI­VÍZIG-nek, valamint az olajipar termelési és fúrási üzemének kö­szönhető. Az idén, az első félév­ben a társadalmi munka értéka megközelítette a 20 millió fo­rintot. A javuló teljesítmények, a* egyre több vállalkozó munkája egyaránt hozzájárul a X. párt­kongresszus célkitűzéseinek meg­valósításához, a negyedik ötéves terv sikeres teljesítéséhez, saját, életünk és a város szebbé, jobbá tételéhez. Irta: OLTVAI FERENC, SZAVAY ISTVÁN, SZŐKE MÁRIA. Fényképezte: BUZSÁKI FERENC, LIEBMANN BÉLA, SOMOGYI KÁROLYNÉ. Szerkesztette: FEHÉR KÁLMÁN Szegeden jelenleg 59 óvoda van 4500 gyermek számára. Csaknem a lakosság egésze részesül társadalombiztosítás* Nemcsak a Pénz kevés az ilyesmire, hanem a munkáskéz tA tarjáni L számúd ban- (Az algyői egészsegházd is. (A gázmüvek Münnich-brigádja társadalmi munkán) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom