Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-07 / 209. szám

8 SZOMBAT, 1974. SZEPTEMBER %, Jogesetek tanols A gyermekét ténylegesen, eltartó egyik szülő azt a ké­relmet terjesztette elő a bí­rósághoz. hogy a másik szü­lő terhére megállapított ha­vi 300 forint gy ennek tartás­díjat az állam folyósítsa. Ké­relmében előadta, hogy a tartásdíj fizetésére kötele­zett másik azülő állandó munkát nem vállal, a tar­tózkodási helyét ls rendsze­resen változtatja, igy a meg­ítélt tartásdíjhoz képtelen hozzájutni. A kötelezettnek nincs olyan vagyona sem, ami a tartásdíj végrehajtá­sa során kielégítési 'alapul szolgálna. Ezzel szemben ő a tartásdíj nélkül csak nagy nehézségekkel tudja a gyer­mek szükségleteit biztosítani. Igazolt havi átlagos keresete mindössze 1200 forint, amely még a családi pótlék figye­lembevételével is csak igen szűkösen fedezi saját magá­nak és gyermekének a meg­élhetését. A gyermek egyéb­ként iskolás korú, így az ez­zel kapcsolatos kiadásai . is nagyobbak. Hasonló kérelmet terjesz­tett elő egy másik édesanya is. ö a kérelmében előadta, hogy a tartásdíj fizetésére kötelezett a közelmúltban, külföldre, ismeretlen helyre távozott. Végrehajtás alá vonható belföldi vagyona nincs. Miután a külföldre távozott szülőt előzőleg a bíróság havi 400 forint gyer­mektartásdíj fizetésére köte­lezte, így ennek az összeg­nek az állam által történő folyósítását kérte. Ebből a kérelemből azonban az is ki­derült. hogy az édesanya ha­vi 2000 forint jövedelemmel rendelkezik. Üjabb házassá­got is kötött. Férjének 3000 forint a keresete, saját gyer­meke nincs. A harmadik esetben a gyermek szülei egészen 1974. július 15-ig együtt éltek és a gyermeket együtt tartottákés nevelték. Ezt követően azon­ban a gyermek édesapja el­távozott hazulról, az édes­anya — előadása szerint — a jelenlegi tartózkodási he­lyéi; sem ismeri. Ez a szülő is kérte, hogy miután egye­dül nem tud maradéktala­nul gondoskodni gyermeké­ről, a férj által fizetendő tartásdíjat az állam előle, gezze. A bíróság a három kére­lem közül az egyiknek helyt adott, a másik két kérelmet elutasította. A gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítása szigorú feltéte­lekhez van kötve. Az új jog. Építőanyag — kapható! Néhány évvel ezelőtt az egyik kis településen a meg­lett, negyven-körüli férfi szemébe könnyek szöktek, amint ott állt a vályogvertfa­lú, leendő családi házának tövében és egész év munká­ját, illetve több évi takaré­kosságának eredményét vél­te veszni a borongós őszi napok egyikén, mert — bar körbejárta a megyét — se­holsem kapott tetőfedő palát. Mit tegyek? — tárta szét kétségbeesetten a karját. — Többet elköltöttem már vo­natra, mint amennyibe az egész kerül. És ha jön az őszi, téli eső, hó... ? Nem volt ez akkoriban rendhagyó. Azóta folyamato­san javult az építőanyag-el­látás, Igaz, a kereslet nem lankadt egy pillanatra sem. Emlékszünk, amikor a vá­sárló olykör maga szedte ki a téglát a kemencéből és rakta a kocsira, pedig az el­adási ár kocsira rakva érvé­nyes. Ám hiánycikknél ki vitatkozik Ilyen kicsinysé­gen? Ma viszont hirdetik a téglát, a tetőfedő-anyagot, a betonárut. Az 1974-es első féléves adatok is azt bizo­nyítják, hogy a nehezén túl vagyunk, nagyjából elegendő mennyiségű és választékú építőanyag áll rendelkezésre. Az iparág az első hat hónap­ban— az előző év azonos időszakához viszonyítva — több mint 6 százalékkal nö­velte termelési értékét. Az elmúlt évek jelentős, több milliárdos költséggel megvalósított fejlesztései éreztetik kedvező hatásukat. A termelő hatalmas .új ce­mentgyár Berbmenden, a re­konstruált téglagyárak, az orosházi síküveggyár, a hód­mezővásárhelyi, romhányi csempe- és padlóburkoló­anyagot gyártó vállalatok, a bátaszéki vázkerámia gyár mind-mind a kínálatot bőví­tették. Ha pusztán csak a statisztikai adatokat nézzük, kiderül, hogy a tégla- és cse­répipar az elmúlt év első hat hónapjához viszonyítva csök­kentette termelését, elsősor­ban azért —, és talán ez po­zitívum is —, mert a keres­let csökkent; az építők úgy tűnik a korszerűbb techno­lógiákat kezdik előnyben ré­szesiteni. Az viszont már érthetetlen a felhasználók ré­széről, hogy az iparág ter­melte kisebb falazóblokkok, mely kézi erővel mozgatható és egy mozdulattal 4—6—8 hagyományos téglának meg­felelő falazóelem elhelyezé­sére ad módot, még nem ör­vend kellő népszerűségnek. A cementipar jelentősen — az építőanyag-iparral azonos mértékben — növelte telje­sítményét, ami a hazai ellá­tás javításával egyidőben te­temes import megtakarítást is eredményezett. Feltűnő a húzott síküveg termelés több mint 30 százalékos emelke­dése, tovább nőtt a csempe­termelés, és majdnem ötven százalékkal bővült a padló­burkolólap gyártása is. Ezzel ugyancsak megtakarítást le­het elérni a behozatalnál. Ezzel párhuzamosan vissza­szorult az elavultnak, korsze­rűtlennek, napjaink esztéti­kai követelményének már kevéssé megfelelő mozaik-és cementlapok gyártása. Jelen­tősen nőtt (28 százalékkal) a tömör- és üreges födémpalló termelése. Megnőtt az érdek­lődés az előregyártott váz­szerkezetek iránt. Ez magya­rázza a tégla iránti kereslet csökkenését' is. Érdekes, hogy a parketta termelés lényegesen elmarad a tavalyi első hat hónapétól (a mozaikparketta alig több mint a fele), ami jelentheti a szőnyegpadló rohamos tér­hódítását, a parketták minő­ségével való elégedetlenséget, de alapanyaghiányt is... A lakáskultúra fejlődését je­lenti, jelzi a beépített kony­habútorok több mint 17 szá­zalékkal nagyobb termelése. Egyenletesebb az ellátás a különböző anyagból készült ajtókból, ablakokból. A vi­szonylag drága fém (főként alumínium) nyílászáró-szer­kezetek termelése is rohamo­san bővül. Az építőanyagok belső pia­ca mindazonáltal nem telje­sen rendezett harmonikus. Ez azt jelenti, hogy bizo­nyos építkezések előnyt él­veznek, ezeken építőanyag­hiány nem keletkezhet. Ilyen építkezések a kiemelt nagy­beruházások, a lakásépítés. Komoly erőfeszítések történ­tek a lakosság zökkenőmen­tes építőanyaggal való ellá­tására. Az esetleges áruhiány — amelyet a fogyasztó érié­kelhet — elsősorban nem a gyártási kapacitás elégtelen­ségéből adódik, hanem szál­lítási, ún. terítési hiányos­ságokból. szabály úgy rendelkezik, hogy ha a kötelezett isme­retlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg le­hetetlenné vált és a gyer­meket gondozó szülő sem képes a gyermek részére tartást nyújtani, a bíróság a jogosult kérelmére, az ügy összes körülményeinek ala­pos mérlegelése után rendel­heti el a tartásdíjnak az ál­lam által való ideiglenes fo­lyósításit. Ha ezek a feltéte­lek fennállnak, a bíróság általában olyan összegű tar­tásdíjat folyósíttat. mini amilyen összeget annak ide­jén a tartásdíjra kötelező határozatában megállapított. Ettől mégis eltérhet annyi­ban, amennyiben a gyermek tartása a másik szülő útján biztosítható. Az első esetben a jogosult bejelentése alapján elrendelt végrehajtás sem járt ered­ménnyel, így miután a töb­bi feltételek ls fennálltak, a bíróság az előző ítélet sze­rinti mértékű tartásdíj fo­lyósítását rendelte el. Nyil­vánvaló. volt ugyanis, hogy a gyermekét gondozó édes­anya jövedelme még a csalá­di pótlékkal együtt sem ele­gendő ahhoz, hogy a gyer­mek részére a szükséges tar­tást nyújtani tudja. A másik esetben volt ugyan olyan jogerős bírósá­gi ítélet, amely a másik szülőt tartásdíj fizetésére kötelezte, azonban a tartás­díjnak az állam által törté­nő. ideiglenes folyósításának egyéb feltételei nem forog­tak fenn. A kérelmet előter­jesztő szülő maga is meg­felelő jövedelemmel rendel­kezett. Emellett a Családjo­gi Törvény azon rendelkezé­sét is figyelembe kellett ven_ ni, hogy a nevelő szülő köte­les háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársá­nak — jelen esetben a nevelt gyermek édesanyjának — olyan tartásra szoruló kisko­rú gyermekét („mostoha"­gyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. Ebben az esetben tehát nemcsak a ké­relmet előterjesztő édesanyá­ra, hanem jelenlegi férjére, a gyermek nevelőapjára is hárul tartási kötelezettség. Ennek figyelembevételével tehát a gyermek részére a tartás megfelelően biztosí­tott. A harmadik esetben azért kellett a kérelmet elutasí­tani. mert ilyen igény előter­jesztésének csak akkor van helye, ha már van olyan jogerős bírósági határozat, amely a család kötelékéből eltávozott szülőt tartásdíj fi­zetésére kötelezi. Ennek a szülőnek előbb a gyermek­tartásdíj iránt kell kerese­tet előterjeszteni. Nem aka­dálya ennek az sem, hogy az alperes jelenlegi tartóz­kodási helye a tartási igény­nyel fellépő szülő előtt is­meretlen. A bíróság ugyanis megfelelő személyi adatok birtokában felkutatja az al­peres tartózkodási helyét és munkahelyét is. Dr. Falu György Siklós János: Nézelődés a világban Három hónapja Damasz­kusz még frontváros volt. Esténként az ágyúszó halk mormogása hallatszott a na­pi loholás elcsöndesedésével. A szír katonaság osztagai rendszertelen időközönként átmentek a fővároson, Izrael irányába vonultak autók, ágyúk, tankok. Bent Da­maszkuszban a napi élet zsi­vaja valamelyest elnyomta ezt a hadi állapotot, de érez­ni lehetett az egész légkörön, az emberek viselkedésén, magatartásán, hogy itt hábo­rú van. A repülőtéren láttam egy hatalmas Boeing-gépet, kö­rülötte az amerikai civilru­hás személyzet focizott, kis­pályás, kiskapus csapatjá­tékkal ütötték el az időt a nagy repülőgép árnyékában. Bent a kormányzati reziden­cián Kissinger tárgyalt a szír vezetőkkel. Két nappal korábban pedig Gromiko re­pülőgépe állt ezen a helyen — mondja Muhmed Aies, a szír szaktanács központi lap­jának a főszerkesztője. (Élénk volt akkor a diplo­máciai munka, mert ezt az amerikai repülőgépet tíz nappal későbben ugyancsak focizó, civilruhás katonákkal a beiruti repülőtéren láttam, a palesztin táborok kegyet­len bombázását követő har­madik napon.) Muhmed ügyes, jó mozgá­sú, élénk észjárású főszer­kesztő, aki szívesen eljönne Pestre, hogy megnézze az it­teni újságcsinálást. Ebben mindjárt meg is állapod­tunk, hogy a dolognak foga­natja legyen, az ottani szak­tanács illetékeseivel is. Ez volt a könnyebbik ügy. A nehezebbik az, hogyan jut­hatnék én ki a frontra, a ge­bucok környékére. Mert hát nem lehet jól megítélni ezt a háborút madártávlatból, oda kell menni a hadműve­leti területre, s ki a frontvo­nalakba. Ezt a kérést mind­járt előterjesztettem. Észre­vettem azonban, hogy ven­déglátóim egy kicsit megle­pődtek. Nem is a kérésen, hanem a felelősség izgatta őket: mi lesz akkor, ha el­ér egy akna, vagy egy repü­lőtámadás széjjelhasítja a fedezéket, vagy szír katoná­nak néznek, és megcéloznak, és eltalálják a skalpomat. Láttam a dilemmát, de nem léptem vissza. Vagy, vagy — gondoltam magam­ban. Annyit azért még hoz­zátettem, hogy természetesen a saját felelősségemre me­gyek. Ha szükséges, ezt írás­ba is adom. Ügy néztem, az sem hatotta meg túlságosan kollégáimat. Arra is gondoltam, hogy a mi nagykövetünk segítségé­ért folyamodok. De csak el­álltam ettől a gondolattól is, mert sajnáltam a súlyos be­tegségen átesett nagykövetet, akinek minden izgalom csak bajt okozhat. Nem terhelem még én is ilyen harctéri Ide­gességgel, mert még az hi­ányzik neki, hogy beleke­verjem a felelősségbe. Kétnapi tanakodás után oda jutottunk, hogy mégse 3. Közel a fronthoz menjek én a frontra, mert a háborúnak most már azon­nal vége lesz. S szír állás­pont érvényesül. S amint lá­tom, Kissinger egy napra tervezett látogatása már harmadik napja tart, s az egész kérdés a megegyezés felé közeledik. Majd utána, ha elhallgattak a fegyverek, szívesen kivisznek a Golan­fennsík alá. Hát én ezt itt kivárni nem tudom, mert Irakba visz az utam, oda vagyok küldve hi­vatalos ügyben. Ott meg idő­re várnak. Jó, de akkor visz­szajövetben nyélbe ütjük a dolgot. Ez meg azért nem jó, mert más irányban megyek hazafelé. így aztán lemond­tam a Golan körüli harcok közeli megismeréséről. Ügy látszik, nincsen szerencsém a háborúkkal, de ezt nem is nagyon bánom, mert a hábo­rú azért mégsem tiszai csó­nakázás, és nem is ultiparti. Este a damaszkuszi bazár hatalmas területének sikáto­raiban mászkáltam. Ennél nagyobb bazár csak Isztam­bulban van. Itt az égvilágon minden kapható. Persze én csak egy igazi régi damasz­kuszi tőrt akartam vásárolni, olyat, amelyik még a múlt században készült. Bámész­kodtam is a szörnyű nagy embernyüzsgésben, de nem leltem ilyen régiséget. Űj, modern tőrökre, bicskákra találtam, de ezekre nekem nincsen szükségem, mert még szalonnázásra is a régi szegedi bicskát használom. Megkérdezték tőlem végül, hogy mire jó ez a régi tőr? — Hát az acél miatt —, vá­laszoltam. Apám mindig a damaszkuszi acélpengét em­legette, hogy az a világ leg>­jobb pengéje. Mert régek úgy edzették az acélpengét," hogy a vörös-fehér izzású vasat belenyomták az élő te­hén gyomrába, friss vérben hűtötték le, ettől lett az olyan kiváló minőségű. Muh­med elnevette magát, és azt mondta, hogy szerinte ez csak mese, ez még a múlt században sem volt igaz. A damaszkuszi acél nem ettől volt olyan kitűnő. Nem mertem vele vitázni, mert lehet, hogy neki van igaza. Miután régi tőr nem volt, hát éjfélre befejeztük a bazárolást egy kis nádcukor­ral. Hivatalos dolgainkat másnap délelőtt befejeztük. Ebédre indultunk a kihalt, csöndes utcákon, templomok, imaházak között. Meleg, ful­lasztó levegő ülte meg a csöndes környéket, és egy­szercsak egy mecset tornyá­ból rezgős hangú ima csa­pott a környékre. A Korán­ból olvasott föl idézeteket a mohamedán pap. Két perc­cel később egy másik mecset tornyából zendült föl a rezgő hangú ima, azután meg egy müezzin szólt, hangszórók segítségével az élet dicsére­te zengett. Milyen érdekes ez — gon­doltam magamban. Csak azt nem értettem, hogy kinek szól ez a sokféle ima, ez a rezgő hang, amikor alig jár­nak az utcákon a déli hőség­ben. Kis idő múlva Muhmed megszólalt: — Megegyeztek. — Kik? — Befejeztük a háborút. A Koránból vett passzusok­kal dicsérik az életet. Azt értettem, hogy tűzszü­net van, talán valóban be is fejezik ezt a pokoli háborút. Csak azt nem tudtam, hogy a rezegtetős hangok mit ol­vasnak fel a mohamedán bibliából — mert hát nem tudok arabul. Ravasz hitelező — íme, magammal hoztam a kezesemet... Nagyváros A fiatalember bátortalan volt a lá­nyokkal. A fiatalember szerelmes volt. A bátortalan szerelmes nem ti­pikus napjainkban, annál kellemetle­nebb annak, akivel megtörténik. Az utca sarkán várt a lányra, és eszébe jutott, hogy elfelejtett virágot venni, márpedig virág nélkül — az 6 illemkódexe szerint — leánnyal talál­kozni illetlenség. Üzletet keresni már nem volt ide­je, virág nélkül pedig... És ő, aki Oroszlánszívű Richárd hadseregében még szakács sem lehe­tett volna, érezte, amint láng gyúl ereiben, és olyat tett, amivel felírta nevét a hősök táblájára. Az előtte levő beton szarkofágból letépett három szál bíborpirosat és két szál hófehéret... — yegyen még hozzá egy kis zöl­det, és akkor a bírság pontosan száz forint lesz... — mondotta a háta mögött álló, észrevétlenül megjelent rendőr. A bátortalanul szerelmes fiatalem­ber remegő kezekkel fizetett, gondo­san eltette a nyugtát, és bánatosan gondolt arra, hogy ha maszektői szer­zi be a virágszükségletét, most jutna még kávéra is... * A rendőr besétált a mellékutcába, és megállt a bisztrónak gúnyolt lebuj elűtt, hogy megvárja a mára esedékes emberét. Már jött is az utcán. Nem imbolygott, csak éppen rükvercben jött, mint egy elátkozott tanulóveze­tő, aki képtelen egyesbe kapcsolni. Egyik kezében, szakadt újságpapírban másfél kiló marhafelsál pihegett em­lékeztetőül azokra a boldog időkre, amikor emberünk még gondolt a csa­ládjára. Most a kocsmabejárót keres­te, de azt eldugták előle. — Hova-hova földi — Se-e-mmm-i köze hozzá ..; — No-no földi, ideje hazamenni... — Anyád...!!! Kis csend. A kocsmaajtóban össze­gyűltek a szesztestvérek, röhögni. A rendőr kivette az ember igazol­ványát és tárcáját, majd füttyentett egy — csodák csodája — üresen ar­ra haladó taxinak. Megszámolta az ember pénzét, hogy a taxisofőr is lás­sa, megnézte az igazolványában a cí­mét, és kiadta az utasítást: — Vigye haza, itt van száz forint, vonjon majd le öt forint borravalót, aztán ezt az egészet (rámutatott az emberre) adja oda a feleségének. A marhahússal talán még lehet valamit kezdeni... Csendes nap van ma, gondolta rendőr, és arra is gondolt, vajon sike rül-e a fiának diplomata pályára mennie? Nagyon nehéz lesz, hiszen nem volt a családban senki, akitől ilyen készséget örökölt volna. Deák Gusztáv

Next

/
Oldalképek
Tartalom