Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-07 / 209. szám

8 SZOMBAT, 1974. SZEPTEMBER %, Jogesetek tanols A gyermekét ténylegesen, eltartó egyik szülő azt a kérelmet terjesztette elő a bírósághoz. hogy a másik szülő terhére megállapított havi 300 forint gy ennek tartásdíjat az állam folyósítsa. Kérelmében előadta, hogy a tartásdíj fizetésére kötelezett másik azülő állandó munkát nem vállal, a tartózkodási helyét ls rendszeresen változtatja, igy a megítélt tartásdíjhoz képtelen hozzájutni. A kötelezettnek nincs olyan vagyona sem, ami a tartásdíj végrehajtása során kielégítési 'alapul szolgálna. Ezzel szemben ő a tartásdíj nélkül csak nagy nehézségekkel tudja a gyermek szükségleteit biztosítani. Igazolt havi átlagos keresete mindössze 1200 forint, amely még a családi pótlék figyelembevételével is csak igen szűkösen fedezi saját magának és gyermekének a megélhetését. A gyermek egyébként iskolás korú, így az ezzel kapcsolatos kiadásai . is nagyobbak. Hasonló kérelmet terjesztett elő egy másik édesanya is. ö a kérelmében előadta, hogy a tartásdíj fizetésére kötelezett a közelmúltban, külföldre, ismeretlen helyre távozott. Végrehajtás alá vonható belföldi vagyona nincs. Miután a külföldre távozott szülőt előzőleg a bíróság havi 400 forint gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, így ennek az összegnek az állam által történő folyósítását kérte. Ebből a kérelemből azonban az is kiderült. hogy az édesanya havi 2000 forint jövedelemmel rendelkezik. Üjabb házasságot is kötött. Férjének 3000 forint a keresete, saját gyermeke nincs. A harmadik esetben a gyermek szülei egészen 1974. július 15-ig együtt éltek és a gyermeket együtt tartottákés nevelték. Ezt követően azonban a gyermek édesapja eltávozott hazulról, az édesanya — előadása szerint — a jelenlegi tartózkodási helyéi; sem ismeri. Ez a szülő is kérte, hogy miután egyedül nem tud maradéktalanul gondoskodni gyermekéről, a férj által fizetendő tartásdíjat az állam előle, gezze. A bíróság a három kérelem közül az egyiknek helyt adott, a másik két kérelmet elutasította. A gyermektartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítása szigorú feltételekhez van kötve. Az új jog. Építőanyag — kapható! Néhány évvel ezelőtt az egyik kis településen a meglett, negyven-körüli férfi szemébe könnyek szöktek, amint ott állt a vályogvertfalú, leendő családi házának tövében és egész év munkáját, illetve több évi takarékosságának eredményét vélte veszni a borongós őszi napok egyikén, mert — bar körbejárta a megyét — seholsem kapott tetőfedő palát. Mit tegyek? — tárta szét kétségbeesetten a karját. — Többet elköltöttem már vonatra, mint amennyibe az egész kerül. És ha jön az őszi, téli eső, hó... ? Nem volt ez akkoriban rendhagyó. Azóta folyamatosan javult az építőanyag-ellátás, Igaz, a kereslet nem lankadt egy pillanatra sem. Emlékszünk, amikor a vásárló olykör maga szedte ki a téglát a kemencéből és rakta a kocsira, pedig az eladási ár kocsira rakva érvényes. Ám hiánycikknél ki vitatkozik Ilyen kicsinységen? Ma viszont hirdetik a téglát, a tetőfedő-anyagot, a betonárut. Az 1974-es első féléves adatok is azt bizonyítják, hogy a nehezén túl vagyunk, nagyjából elegendő mennyiségű és választékú építőanyag áll rendelkezésre. Az iparág az első hat hónapban— az előző év azonos időszakához viszonyítva — több mint 6 százalékkal növelte termelési értékét. Az elmúlt évek jelentős, több milliárdos költséggel megvalósított fejlesztései éreztetik kedvező hatásukat. A termelő hatalmas .új cementgyár Berbmenden, a rekonstruált téglagyárak, az orosházi síküveggyár, a hódmezővásárhelyi, romhányi csempe- és padlóburkolóanyagot gyártó vállalatok, a bátaszéki vázkerámia gyár mind-mind a kínálatot bővítették. Ha pusztán csak a statisztikai adatokat nézzük, kiderül, hogy a tégla- és cserépipar az elmúlt év első hat hónapjához viszonyítva csökkentette termelését, elsősorban azért —, és talán ez pozitívum is —, mert a kereslet csökkent; az építők úgy tűnik a korszerűbb technológiákat kezdik előnyben részesiteni. Az viszont már érthetetlen a felhasználók részéről, hogy az iparág termelte kisebb falazóblokkok, mely kézi erővel mozgatható és egy mozdulattal 4—6—8 hagyományos téglának megfelelő falazóelem elhelyezésére ad módot, még nem örvend kellő népszerűségnek. A cementipar jelentősen — az építőanyag-iparral azonos mértékben — növelte teljesítményét, ami a hazai ellátás javításával egyidőben tetemes import megtakarítást is eredményezett. Feltűnő a húzott síküveg termelés több mint 30 százalékos emelkedése, tovább nőtt a csempetermelés, és majdnem ötven százalékkal bővült a padlóburkolólap gyártása is. Ezzel ugyancsak megtakarítást lehet elérni a behozatalnál. Ezzel párhuzamosan visszaszorult az elavultnak, korszerűtlennek, napjaink esztétikai követelményének már kevéssé megfelelő mozaik-és cementlapok gyártása. Jelentősen nőtt (28 százalékkal) a tömör- és üreges födémpalló termelése. Megnőtt az érdeklődés az előregyártott vázszerkezetek iránt. Ez magyarázza a tégla iránti kereslet csökkenését' is. Érdekes, hogy a parketta termelés lényegesen elmarad a tavalyi első hat hónapétól (a mozaikparketta alig több mint a fele), ami jelentheti a szőnyegpadló rohamos térhódítását, a parketták minőségével való elégedetlenséget, de alapanyaghiányt is... A lakáskultúra fejlődését jelenti, jelzi a beépített konyhabútorok több mint 17 százalékkal nagyobb termelése. Egyenletesebb az ellátás a különböző anyagból készült ajtókból, ablakokból. A viszonylag drága fém (főként alumínium) nyílászáró-szerkezetek termelése is rohamosan bővül. Az építőanyagok belső piaca mindazonáltal nem teljesen rendezett harmonikus. Ez azt jelenti, hogy bizonyos építkezések előnyt élveznek, ezeken építőanyaghiány nem keletkezhet. Ilyen építkezések a kiemelt nagyberuházások, a lakásépítés. Komoly erőfeszítések történtek a lakosság zökkenőmentes építőanyaggal való ellátására. Az esetleges áruhiány — amelyet a fogyasztó ériékelhet — elsősorban nem a gyártási kapacitás elégtelenségéből adódik, hanem szállítási, ún. terítési hiányosságokból. szabály úgy rendelkezik, hogy ha a kötelezett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a tartásdíj behajtása más okból átmenetileg lehetetlenné vált és a gyermeket gondozó szülő sem képes a gyermek részére tartást nyújtani, a bíróság a jogosult kérelmére, az ügy összes körülményeinek alapos mérlegelése után rendelheti el a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósításit. Ha ezek a feltételek fennállnak, a bíróság általában olyan összegű tartásdíjat folyósíttat. mini amilyen összeget annak idején a tartásdíjra kötelező határozatában megállapított. Ettől mégis eltérhet annyiban, amennyiben a gyermek tartása a másik szülő útján biztosítható. Az első esetben a jogosult bejelentése alapján elrendelt végrehajtás sem járt eredménnyel, így miután a többi feltételek ls fennálltak, a bíróság az előző ítélet szerinti mértékű tartásdíj folyósítását rendelte el. Nyilvánvaló. volt ugyanis, hogy a gyermekét gondozó édesanya jövedelme még a családi pótlékkal együtt sem elegendő ahhoz, hogy a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani tudja. A másik esetben volt ugyan olyan jogerős bírósági ítélet, amely a másik szülőt tartásdíj fizetésére kötelezte, azonban a tartásdíjnak az állam által történő. ideiglenes folyósításának egyéb feltételei nem forogtak fenn. A kérelmet előterjesztő szülő maga is megfelelő jövedelemmel rendelkezett. Emellett a Családjogi Törvény azon rendelkezését is figyelembe kellett ven_ ni, hogy a nevelő szülő köteles háztartásában eltartani a vele együtt élő házastársának — jelen esetben a nevelt gyermek édesanyjának — olyan tartásra szoruló kiskorú gyermekét („mostoha"gyermek), akit házastársa az ő beleegyezésével hozott a közös háztartásba. Ebben az esetben tehát nemcsak a kérelmet előterjesztő édesanyára, hanem jelenlegi férjére, a gyermek nevelőapjára is hárul tartási kötelezettség. Ennek figyelembevételével tehát a gyermek részére a tartás megfelelően biztosított. A harmadik esetben azért kellett a kérelmet elutasítani. mert ilyen igény előterjesztésének csak akkor van helye, ha már van olyan jogerős bírósági határozat, amely a család kötelékéből eltávozott szülőt tartásdíj fizetésére kötelezi. Ennek a szülőnek előbb a gyermektartásdíj iránt kell keresetet előterjeszteni. Nem akadálya ennek az sem, hogy az alperes jelenlegi tartózkodási helye a tartási igénynyel fellépő szülő előtt ismeretlen. A bíróság ugyanis megfelelő személyi adatok birtokában felkutatja az alperes tartózkodási helyét és munkahelyét is. Dr. Falu György Siklós János: Nézelődés a világban Három hónapja Damaszkusz még frontváros volt. Esténként az ágyúszó halk mormogása hallatszott a napi loholás elcsöndesedésével. A szír katonaság osztagai rendszertelen időközönként átmentek a fővároson, Izrael irányába vonultak autók, ágyúk, tankok. Bent Damaszkuszban a napi élet zsivaja valamelyest elnyomta ezt a hadi állapotot, de érezni lehetett az egész légkörön, az emberek viselkedésén, magatartásán, hogy itt háború van. A repülőtéren láttam egy hatalmas Boeing-gépet, körülötte az amerikai civilruhás személyzet focizott, kispályás, kiskapus csapatjátékkal ütötték el az időt a nagy repülőgép árnyékában. Bent a kormányzati rezidencián Kissinger tárgyalt a szír vezetőkkel. Két nappal korábban pedig Gromiko repülőgépe állt ezen a helyen — mondja Muhmed Aies, a szír szaktanács központi lapjának a főszerkesztője. (Élénk volt akkor a diplomáciai munka, mert ezt az amerikai repülőgépet tíz nappal későbben ugyancsak focizó, civilruhás katonákkal a beiruti repülőtéren láttam, a palesztin táborok kegyetlen bombázását követő harmadik napon.) Muhmed ügyes, jó mozgású, élénk észjárású főszerkesztő, aki szívesen eljönne Pestre, hogy megnézze az itteni újságcsinálást. Ebben mindjárt meg is állapodtunk, hogy a dolognak foganatja legyen, az ottani szaktanács illetékeseivel is. Ez volt a könnyebbik ügy. A nehezebbik az, hogyan juthatnék én ki a frontra, a gebucok környékére. Mert hát nem lehet jól megítélni ezt a háborút madártávlatból, oda kell menni a hadműveleti területre, s ki a frontvonalakba. Ezt a kérést mindjárt előterjesztettem. Észrevettem azonban, hogy vendéglátóim egy kicsit meglepődtek. Nem is a kérésen, hanem a felelősség izgatta őket: mi lesz akkor, ha elér egy akna, vagy egy repülőtámadás széjjelhasítja a fedezéket, vagy szír katonának néznek, és megcéloznak, és eltalálják a skalpomat. Láttam a dilemmát, de nem léptem vissza. Vagy, vagy — gondoltam magamban. Annyit azért még hozzátettem, hogy természetesen a saját felelősségemre megyek. Ha szükséges, ezt írásba is adom. Ügy néztem, az sem hatotta meg túlságosan kollégáimat. Arra is gondoltam, hogy a mi nagykövetünk segítségéért folyamodok. De csak elálltam ettől a gondolattól is, mert sajnáltam a súlyos betegségen átesett nagykövetet, akinek minden izgalom csak bajt okozhat. Nem terhelem még én is ilyen harctéri Idegességgel, mert még az hiányzik neki, hogy belekeverjem a felelősségbe. Kétnapi tanakodás után oda jutottunk, hogy mégse 3. Közel a fronthoz menjek én a frontra, mert a háborúnak most már azonnal vége lesz. S szír álláspont érvényesül. S amint látom, Kissinger egy napra tervezett látogatása már harmadik napja tart, s az egész kérdés a megegyezés felé közeledik. Majd utána, ha elhallgattak a fegyverek, szívesen kivisznek a Golanfennsík alá. Hát én ezt itt kivárni nem tudom, mert Irakba visz az utam, oda vagyok küldve hivatalos ügyben. Ott meg időre várnak. Jó, de akkor viszszajövetben nyélbe ütjük a dolgot. Ez meg azért nem jó, mert más irányban megyek hazafelé. így aztán lemondtam a Golan körüli harcok közeli megismeréséről. Ügy látszik, nincsen szerencsém a háborúkkal, de ezt nem is nagyon bánom, mert a háború azért mégsem tiszai csónakázás, és nem is ultiparti. Este a damaszkuszi bazár hatalmas területének sikátoraiban mászkáltam. Ennél nagyobb bazár csak Isztambulban van. Itt az égvilágon minden kapható. Persze én csak egy igazi régi damaszkuszi tőrt akartam vásárolni, olyat, amelyik még a múlt században készült. Bámészkodtam is a szörnyű nagy embernyüzsgésben, de nem leltem ilyen régiséget. Űj, modern tőrökre, bicskákra találtam, de ezekre nekem nincsen szükségem, mert még szalonnázásra is a régi szegedi bicskát használom. Megkérdezték tőlem végül, hogy mire jó ez a régi tőr? — Hát az acél miatt —, válaszoltam. Apám mindig a damaszkuszi acélpengét emlegette, hogy az a világ leg>jobb pengéje. Mert régek úgy edzették az acélpengét," hogy a vörös-fehér izzású vasat belenyomták az élő tehén gyomrába, friss vérben hűtötték le, ettől lett az olyan kiváló minőségű. Muhmed elnevette magát, és azt mondta, hogy szerinte ez csak mese, ez még a múlt században sem volt igaz. A damaszkuszi acél nem ettől volt olyan kitűnő. Nem mertem vele vitázni, mert lehet, hogy neki van igaza. Miután régi tőr nem volt, hát éjfélre befejeztük a bazárolást egy kis nádcukorral. Hivatalos dolgainkat másnap délelőtt befejeztük. Ebédre indultunk a kihalt, csöndes utcákon, templomok, imaházak között. Meleg, fullasztó levegő ülte meg a csöndes környéket, és egyszercsak egy mecset tornyából rezgős hangú ima csapott a környékre. A Koránból olvasott föl idézeteket a mohamedán pap. Két perccel később egy másik mecset tornyából zendült föl a rezgő hangú ima, azután meg egy müezzin szólt, hangszórók segítségével az élet dicsérete zengett. Milyen érdekes ez — gondoltam magamban. Csak azt nem értettem, hogy kinek szól ez a sokféle ima, ez a rezgő hang, amikor alig járnak az utcákon a déli hőségben. Kis idő múlva Muhmed megszólalt: — Megegyeztek. — Kik? — Befejeztük a háborút. A Koránból vett passzusokkal dicsérik az életet. Azt értettem, hogy tűzszünet van, talán valóban be is fejezik ezt a pokoli háborút. Csak azt nem tudtam, hogy a rezegtetős hangok mit olvasnak fel a mohamedán bibliából — mert hát nem tudok arabul. Ravasz hitelező — íme, magammal hoztam a kezesemet... Nagyváros A fiatalember bátortalan volt a lányokkal. A fiatalember szerelmes volt. A bátortalan szerelmes nem tipikus napjainkban, annál kellemetlenebb annak, akivel megtörténik. Az utca sarkán várt a lányra, és eszébe jutott, hogy elfelejtett virágot venni, márpedig virág nélkül — az 6 illemkódexe szerint — leánnyal találkozni illetlenség. Üzletet keresni már nem volt ideje, virág nélkül pedig... És ő, aki Oroszlánszívű Richárd hadseregében még szakács sem lehetett volna, érezte, amint láng gyúl ereiben, és olyat tett, amivel felírta nevét a hősök táblájára. Az előtte levő beton szarkofágból letépett három szál bíborpirosat és két szál hófehéret... — yegyen még hozzá egy kis zöldet, és akkor a bírság pontosan száz forint lesz... — mondotta a háta mögött álló, észrevétlenül megjelent rendőr. A bátortalanul szerelmes fiatalember remegő kezekkel fizetett, gondosan eltette a nyugtát, és bánatosan gondolt arra, hogy ha maszektői szerzi be a virágszükségletét, most jutna még kávéra is... * A rendőr besétált a mellékutcába, és megállt a bisztrónak gúnyolt lebuj elűtt, hogy megvárja a mára esedékes emberét. Már jött is az utcán. Nem imbolygott, csak éppen rükvercben jött, mint egy elátkozott tanulóvezető, aki képtelen egyesbe kapcsolni. Egyik kezében, szakadt újságpapírban másfél kiló marhafelsál pihegett emlékeztetőül azokra a boldog időkre, amikor emberünk még gondolt a családjára. Most a kocsmabejárót kereste, de azt eldugták előle. — Hova-hova földi — Se-e-mmm-i köze hozzá ..; — No-no földi, ideje hazamenni... — Anyád...!!! Kis csend. A kocsmaajtóban összegyűltek a szesztestvérek, röhögni. A rendőr kivette az ember igazolványát és tárcáját, majd füttyentett egy — csodák csodája — üresen arra haladó taxinak. Megszámolta az ember pénzét, hogy a taxisofőr is lássa, megnézte az igazolványában a címét, és kiadta az utasítást: — Vigye haza, itt van száz forint, vonjon majd le öt forint borravalót, aztán ezt az egészet (rámutatott az emberre) adja oda a feleségének. A marhahússal talán még lehet valamit kezdeni... Csendes nap van ma, gondolta rendőr, és arra is gondolt, vajon sike rül-e a fiának diplomata pályára mennie? Nagyon nehéz lesz, hiszen nem volt a családban senki, akitől ilyen készséget örökölt volna. Deák Gusztáv