Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-04 / 206. szám

4 SZERDA, 1974. SZEPTEMBER 4. 4 VBhízókúra Míg Münchenben a labdarúgók rengeteg kalóriát vesztettek a stadionban, mi otthon nyeltük a kalóriákat. Karosszékben üldögélve, szemünket a képernyőre szegezve észre sem vesszük, hogy túlságosan sok szendvicset és burgonyaszirmot fogyasztunk. Szakemberek kiszámították, hogy az olaszok mérkőzésenként átlagosan 20 dekát híznak. Ez azt jelenti, hogy tíz bajnoki mérkőzés alatt 2 kilóval növekszik a súlyuk. Család, szülő, gyermek 1974. január 1. óta minisztertanácsi határozat alapján nagyobb kedvezményeket és fokozott anyagi ellátást élveznek a beteg gyermekük miatt otthon maradó szülők. Napi átlagban mintegy hétezer, beteg gyermekét ápoló anya, illetve egyedülálló apa volt táppénzes állományban az idei esztendő első felében, az új társadalombiztosítási jogkiterjesztés alapján. Az édesanya. Illetve az egyedülálló édesapa a gyermek hároméves koréig évi 60, hatéves koráig pedig 30 napra irható ki táppénzes állományba; ennek az intézkedésnek csupán félévi költsége ötvenmillió forint. (A gyermekápolási táppénz egyébként az összes táppénznek mindössze 2 tizede.) A gyermekgondozási segélyben otthon maradó édesanyák száma is emelkedett az első félévben. Míg 1973. júliusában 189 700, 1074. júliusában már 215 500 édesanya vette igénybe a segélyt. Jelenleg egy gyermekkel 104 ezer, két gyermekkel 120 ezer. hárommal pedig ezer édesanya részesül gondozási segélyben. Az első félévben az anyasági segélyre fordított összeg 59 millió forinttal emelkedett annak következményeként, hogy az élve született gyermekek száma több mint tiz százalékkal nőtt. Ismeretes, hogy az a szülő nő, aki részt vesz az előírt terhességi-orvosi vizagálatokon, magasabb anyasági segélyben részesül. A segély eddig átlag 1050 forint volt, most 2500 forint. 1974. első félévében 83 ezer szülő nő vette igénybe ezt az emelt összegű segélyt; a többletkiadás az első három negyedévben mintegy 188 millió forintot jelentett. 1974. június 1-étől az országban 960 ezer gyermek után 480 ezer család kap gyermekenként havi 100— 100 forinttal megemelt családi pótlékot. Az eltelt három hónapban ez a tétel megközelítette a 275 millió forintot. Ugyancsak ettől az időponttól emelkedett a segély összege az elsőszülött gyermek után 180. a második után 250, a harmadik, és minden további gyermeki után 350 forinttal. Az intézkedés nyomán az egy-egy gyermekre átlagosan jutó gyermekgondozási segély összege a munkás (alkalmazotti) családoknál 650_ről 860 forintra, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál (és alkalmazottaknál) 550 forintról 768 forintra emelkedett. Mindez három hónap alatt további 162 millió állami többletkiadás. A központi Intézkedéseken túlmenően örvendetes a sokirányú egyéb segítség is. Sok szakszervezeti bizottság kisebb-nagyobb pénzösszegekkel járul hozzá a nagycsaládosok iskolás korú gyermekeinek elindításához, beiskolázásához. A szakszervezeti bizottságok gyakran gyorssegéllyel. vásárlási utalványokkal segítik a sokgyermekes családokat; terjed az i a kedves — és hasznos — szokás, hogy gyermekkocsit ajándékoznak az újszülöttnek. A dolgozó anyák terhein, a második műszak gondjain sokfelé az üzemből hazavihető ebéddel, vagy vacsorával könnyítenek. Az óvodai felvételeknél az eddiginél jóval következetesebben. elsősorban az egyedülálló anyák, a nagycsaládosok, a fizikai dolgozók gyermekei, valamint a bölcsődékből kikerülő 3 évesek Jönnek számításba. Az országszerte ezekben a napokban megalakuló társadalmi bizottságok bírálják el azoknak a gyermekgondozási segélyt három évig igénybe vett édesanyáknak a kérését is, akiknek kicsinyei ugyan még csak 1974. október 31ig töltik be harmadik életévüket. de óvodai elhelyezésükről már most kell gondoskodniok. Szintén elterjedt, már-már országos tapasztalat. hogy — természetesen elsősorban városokban, ahol több nagyvállalat, ipari üzem stb. van — a helyi üzemek, vállalatok az óvodahálózat bővítéséből. fejlesztéséből is kiveszik részüket, vagy új gyermekintézmények építésével, vagy pedig a meglevők befogadóképességének jelentős fokozásával. Friss rendelkezés az a minisztertanácsi rendelet is, amely a három- és többgyermekes családok, valamint az állami vállalatoknál dolgozó munkások családiház-építésének új feltételeit határozza meg, A munkások és a többgyermekes családok lakásigényét továbbra is elsősorban a tanácsi lakások elosztása keretében, vagyis bérés tanácsi értékesítésű lakások juttatásával kell kielégíteni. Azokon a területeken azonban, ahol állami lakásépítés nincs, s így a családok lakásproblémáját családi ház építésével kívánja megoldani, június 1. óta — az OTP közvetítésével — az eddiginél nagyobb állami támogatást biztosítanak. Így a sokgyermekes családok családihóz-építés céljára az ország bármely településén most már maximálisan százezer forintnyi építési kölcsönben részesülhetnek. E kölcsön kamata a teljes öszszeg után évi 2 százalék, a visszafizetés ideje pedig legfeljebb 25 év. A kép azt bizonyítja, hogy hazánkban a család, az anyaság, a gyermeknevelés gondjai mindinkább közüggyé, szocialista társadalmunk központi feladatává válnak. U. L. Siklós János: Nézelődés a világban Kifejezetten rossz arcú ember volt Jósé Rucci, az Argentin Szakszervezet főtitkára. Sápadt, ráncos arcában mélyen a homlokcsontok alá apadt pici szemeivel nézelődött saját testőrségének gyűrűjében. Olyan 'ez az ember, mintegy agyonivott., züllött alkoholista, ilyen flzimiskájú embert én nem is szavaznék meg főtitkárnak. (Pedig nem is szerette az italt — mondták a bennfentesek.) Huszár István, a tolmács meg jegyezte, hogy én itt ne a Rucci képével foglalkozzam, hanem menjek öt padsorral hátrább, az ajtóhoz, és ha az első lövést meghallom, azonnal lépjek ki a folyosóra, és álljak a fal mellé. Morzsolódtak a napok, és befejeződött a szakszervezetek kongresszusa. Senki sem lövöldözött, Ruccit megválasztották, és igen erősen megpirongattam Huszár Istvánt, mert egy hétig való( sággal frászban tartott, ezzel ' a lövöldözést históriával. Ö meg bizonygatta, hogy már vett részt olyan kongresszuson Latin-Amerikában, ahol a pisztolyok döntötték el, hogy kiből mi legyen, és ők Gál Lászlóval, a SZOT titkárával bizony a padok alatt hasaltak, amíg a pisztolypárbajnak vége lett. Még szerencse, hogy ez azért nem olyan kongresszus volt, ahol mondottak Is valamit: napi egyórás ülés, abból fél óra Perón tábornok éltetésével (és akkor még első felesége, Éva emlékének hangos dicsőítésével) telt el. Nem kellett tehát figyelni semmire, csak a pisztolyokra. Esténként azért mindig adódott valami kis program: a köztársaság elnöke (akkor a Perónt váró Campora volt az elnök), adott fogadást az elnöki palotában, ahol néhány nappal azelőtt iktatták be többek között Dorticos kubai és Allende chilei köztársasági elnökök jelenlétében. A kilencmilliós Buenos Aires nem a saját, hanem a kubai és a chilei köztársasági elnökök mellett lelkesedett ... Az eskütétel napján a peronista ifjúsági szervezet korán reggel önhatalmúlag lefegyverezte a palotaőrséget azon a címen, hogy a reakciós katonai junta palotaőrsége ne celebráljon, ne rendezkedjen az új köztársaság elnökének beiktatásánál, mert a junta korszaka is más, és a most következő rezsim is más. A botrányt egy jó lélekjelenlétű tábornok parancsa akadályozta meg: „Átadni a fegyvereket a fiataloknak, az őrség menjen ki a palotából! Az őrséget a fiatalok adják!" S milyen jól csinálták az őrséget — emlékezett Mátyás Ferenc, ottani nagykövetünk. — Csak egy szélsőségesen reakciós tábornokot nem engedtek be az épületbe. Kikapták az autójából, hazazavarták, az autó benzintankjára meg egy jó hosszú fidibuszt dobtak, hadd égjen. Rövid, tartalmas fogadás volt ott, mindössze kézfogásnyi ideig tartott, és nem volt semmiféle eszem-iszom. A parlament két háza is tartott egy húszperces ülést, a világ minden tájáról odasereglett (meghívott) szakszervezeti vezetők tiszteletére. Más alkalommal meg egy üdülőtelepet látogattunk meg, ahol munkások, alkalmazottak töltik szabadságukat, meg a hétvégi pihenőjüket. Magánszorgalomból elmentem néhány grékóhoz. Kérték, hogy látogassam meg őket, halljanak valamilyen otthoni újságot, mert igen érdekli őket, hogy mi van az óhazában. Grékó annyi, mint bevándorolt. Először görögök vándoroltak be, őket grékónak mondták. Később azután mindenféle idegent grékónak neveztek. A bevándorolt magyarok is — grékók. öregember már Sós István is. Í919-ben, a proletárdiktatúra idején jeleskedett a politikai küzdelmekben, és a Tanácsköztársaság bukása után bujdosásra kényszerült. Végül azután kijutott az országból és ott, Buenos Airesben telepedett meg. Lakatos volt, de már régen nyugdíjas. A gyerekei sem fiatalok, ott születtek, na persze, azért magyarul éppen olyan jól beszélnek, mint spanyolul. Két-három estén eldiskurálgattunk, hogy majd viszontlátjuk még egymást. Később, tán fél esztendőre, egyszer nyílik a szerkesztőségi szobám ajtaja, és belép Sós István. — Nacsak — akarom mondani, de megelőzött: — Itt van a viszontlátás, édes öcsém. A szombathelyi nyelvi konferenciára jött, amelyet a külföldön élő magyarok között az anyanyelvi oktatás fejlesztése, rendszeressége és korszerűsítése érdekében szervez a Magyarok Világszövetsége. Sós István mindjárt kérdezte is a konferencia dolgait, hát bizony én nem nagyon tudtam megfelelni a kérdésekre. Nem is mertem megvallani, hogy a világszövetség elnökségének a tagja vagyok, de fogalmam sincs arról, hogy mit csinálnak egy ilyen konferencián. Hanem nagy dolgot bízott rám az öreg Sós. Több mint ötven esztendeje őriz egy levelezőlapot, amelyet Moszkvából küldtek neki annak idején Kun Béláék. Sokan aláírták az 1919-es forrada-. lom, Moszkvában élt vezetői közül. Sós Istvántól azt a megbízást kaptam, hogy ezt a levelezőlapot ő Kádár Jánosnak adja emlékbe, s én juttassam el. Megtettem, s azóta értesültem róla, hogy Sós István megkapta Kádár János meleg hangú köszönőlevelét. A kongresszus végeztével aztán elutaztunk Buenos Airesből, kis időre megálltunk Rio de Janeiróban, aztán meg Madridban. Amikor pedig idehaza a repülőtérről hazafelé mentem, az aznapi újságokat néztem, és nem akartam hinni a szememnek: „Megölték Jósé Ruccit, az argentin szakszervezetek főtitkárát." Nem sokkal később aztán megtudtam, hogy pokolgépet vetettek a kocsija alá, Rucci kiugrott az autóból, és akkor lőtték le. Ezekután már nemigen kételkedtem abban, amit Huszár mondott. Lehet, hogy arrafelé gyorsan jár a pisztolyos kéz, legalábbis gyorsabban, mint errefelé. (Folytatjuk.) Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események p<f Szegedi Napló, 1899. deczember 31. 1900 vagy 1901 az ezredforduló? Szegedi hozzászólás a világkérdéshez. Ha már arról van szó, hogy elfogadott keresztény időszámításunktól függetlenül megállapítsuk történeti bizonyossággal, mikor született Jézus Krisztus: nem mernék e kérdéshez hozzá szólni, mert Krisztus születése épen oly sűrű homályba burkolt, mint Róma alapítása, vagy a világ teremtése, amely még ma sem nyert befejezést, és nem is fog befejeződni időtlen-időkig. De nem is arról van szó, hanem árról, hogy mikor van századforduló, bármilyen időszámításban. És ennél a kérdésnél az is teljesen közömbös, hogy mikor üli az egyház a Megváltó születése ünnepét. Itt egyedül arról van szó, hogy Ismerjük-e a tizedes számrendszert, és ismerjük-e a különbséget a sorszámok és a rendszámok között? Ma, 1900. év január elsejének kezdődő éjfélén teljes csillagászait bizonyossággal megállapíthatom azt a pillanatot, amelyben Betlehem fölött a legenda szerint kilobbant a vezércsillag, hirdetve a Messiás világra Jöttét. Tisztán látom a constellátiókban ezt a pillanatot azon az óriási óralapon, amelynek a neve csillagos ég. Az idő maga örök, véghetetlen és megmérhetetlen. Attól a pillanattól eddig a pillanatig lepergett idő rövid és megmérhető. E számítás annyira egyszerű, hogy még a gyermek ls megmérheti, nem csuda tehát, ha a bölcsek belezavarodtak, nem csuda tehát, ha egy hatalmas császár, meg szintoly hatalmas költőkirály is megtévedt. Hogy igazam van, napnál világosabban bebizonyíthatom. Azzal a csillagászatilag meghatározott pillanattal, amelylyel a keresztény időszámítás kezdetét veszi, megkezdődött az első perez, az első óra, az első nap, az első év, az első század, az első évezred. Az első óra véget ért a befejezett hatvanadik percczel. Az első nap véget ért a befejezett 24-ik órával. Az első év véget ért a befejezett 365-ik nappal. Az első század véget ért a befejezett 100-ik esztendővel. Az első évezred véget ért a befejezett tizedik századdal. Következésképen a második óra kezdetét vette a megkezdett 81-ik perczczel. A második nap kezdetét vette a megkezdett 25-lk órában. A második év kezdetét vette a megkezdett 366-ik nappal. A második század kezdetét vette a 101-lk év első napjával. A második évezred kezdetét vette a 1001-ikév első napjával. Nyilvánvaló tehát, hogy a 19-ik század is csak a befejezett 1900-ik évvel ér véget. A megkezdett 1900-Ik évvel ép oly kevéssé kezdődhetik a mai napon a 20-ik század, mint a mily kevéssé kezdődhetnék jövő év január 1-én a betöltött 19. századdal a harmadik évezred. De még egyet! Krisztus születésének csillagászatilag meghatározott időpontjától számított 1900. évben van 603,975 nap, a mai napig azonban ebből nem telt le csak 693,610 nap, hiányzik tehát még a 19. száz esztendőből 365 nap és csak ha ezt mind le robotoltuk, következik el a huszadik század és mikor megkezdjük a 20-ik századot Írni, attól kezdve 36,525 napot kell még lemorzsolnunk és csak akkor fog megkezdődni a 3-ik évezred. Aki nem így számít, az nagyobb bűvész Cagliostronél, mert képes eltüntetni ma egy évet, egy év múlva egy egész századot. Aki nem így számít, az megrövidíti édes anyját, a 19-ik századot, elvévén tőle utolsó, keserves esztendejét. Két koronás fővel mertem szembeszállni, mert övék a hatalom, enyém az igazság. Az egyik talán meg se hallja zömmögésemet; a másik, kinek homlokán a koronát babér övezi és aki megírta, hogy: Eppur si muove, — bizonyára megért engem, és megbocsát nekem, amiért így számolok! Erdélyi Béla közíró Ugyanekkor: Néhány óra még és a világtörténelem legnagyobb százada, a tlzenkilenczedlk, eljutott utolsó évéhez. Nagy históriai momentum ez, a múlt és a jövő mesgyéjén nevezetes határkő, melynél érdemes néhány perezre elgondolkodva megállani. A század ajtaja nyikorogva fordul meg rozsdás sarkaiban, és bezáródik a XlX.-ik iszekulum. Vége van, elhalt s kezdődik az új. Mit hoz majd, ki tudná? Csak folytatódik-e az Időszámítás úgy, ahogy az .idők örök folyása tekintetbe sem veszi az emberi határnapokat, vagy talán csakugyan változások történnek, mert mint mondják, ez így történni is szokott. Hogy mint az ó-esztendő lelelte s az új év kezdete egyes emberekre, úgy hat egy századvég s egy századkezdet a nemzetekre s a népek összességére. Oj munkakedv jönne, új irányok, új czélok és új eszmék szolgálatában; erős kísérletek arra, . hogy mellőztessék a rossz, a kellemetlen, hogy boldogság, béke és nyugalom legyen a nagy határnap után következő idők haladása nyomán. Lezárul a század, a Különféle nevekkel Illetett. Amelyet neveztek nagy századnak s neveztek a szélhámosság századának, s neveztek a tudomány századának, s neveztek az Idegesség századának. Hogy melyikre érdemes, azt majd csak az utókor történetírója állapítja meg, aki kritikai szemmel nézvén az eseményeket, talán új elnevezést is talál a részére, új mentséget és új átkokat. A század alkonyán új idők hajnala dereng. Mit hozhat magával, emberiség!? (Vége.)