Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

4 VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER IS. Az egyetlen Nobel-díj F

eltetelezés ugyan, de írásos bizonyítékok híján is támadhatatlannak látszik, hogy Szegeden már a XV. században működött középiskola. A Hunyadi János belgrádi diadaláról szóló beszámolóban, 1456-ban már szó esik szegedi diákokról, s feltűnő az is, hogy a különböző külföldi egyetemek annaleseiben is milyen sűrűn találkozni „segediensis", „de Zegedino" (szegedi, Szegedről való) néven bejegyzett tanulókkal. Ez pedig csak úgy fordulhatott elő, ha a városban már volt középfokú, egyetemre előkészítő iskola. A kor más középiskoláiról tudjuk, hogy ott a hittanon kívül a „septtfn arles 11beralest", azaz a hét szabad művészetet oktatták, amelynek részei a grammatika, retorika, dialektika, majd a geometria, aritmetika, astronómia és muzsika voltak. A törők hódoltsággal elvesznek a nyomok, a sem élet-, sem vagyonbiztonságot nyújtani nem tudó városból elszlvárogtak, mentették a menthetőt a gazdagabb, műveltebb családok. Joggal írta Temesváry főbíró 1719-ben a pla, rista rendház főnökéhez intézett levélben, hogy „... nálunk a nád és káka között a fiatalság vadul és pallérozatlanul nő fel" ezért „...kérjük az educatiot elvállalni ne terheltessenek". A „szegények kegyes iskolája" — ahogy Móra Ferenc nevezte — 1721-ben kezdte meg működését Szegeden, nehéz és szerény körülmények között. A 9 éves gyerckekkel gyakorta 15—18 esztendősek is együtt tanultak. A gimnázium hat osztályból állott, de 1777-ig a tananyag nem volt határozottan megállapítva. A hites erkölcstanon kívül a latin nyelv és a számtan voltak a főtárgyak, ehhez járult a történelem, a földrajz, a magyar és a német nyelv, kevés természettudomány és szépírás — mint melléktárgyak. A szabadságharc után új tanrendszer lépett életbe, megszűnt a lyceum, amely 1793-ban kapta rangját, s a gimnázium nyolcosztályú középiskola lett, A tantárgyak szerinti szaktanítás és az érettségi vizsga ls ekkor született, s fejlesztették a nemzeti polgári iskola utódját, a hatosztályos reáltanodát nyolcosztályos tőreáliskolává, s megnyílt egy új, állami főgimnázium is. Ezeken kívül 1900-ban még egy felső kereskedelmi iskola, két felső leányiskola, két polgári fiú-, egy polgári leányiskola és egy fém-, és faipari szakiskola volt a városban. A rekonstrukció után ugyanis a „parasztvárosból" nagyvonalúan tervezett város lett, amelynek egyre erősödő polgársága a foglalkozási lehetőségeknek megfelelő Iskolákat igényelt. Nem a lateiner pályára előkészítő gimnázium, hanem az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági pályán való elinduláshoz szükséges ismeretek feleltek meg érdeklődésüknek és az élénkülő gazdasági éleinek. A lányok hosszú időn át — a társadalom szemléletéből fakadóun — hátrányos helyzetben voltak a fiúkkal szemben. Csak 1918-ban lett a felsőbb leányiskolából gimnázium, addig a lányok csak magántanulóként végezhették a gimnáziumot. A ma már oly természetes koedukáció akkor még elképzelhetetlen lett volna. A háború és az azt követő francia megszállás nehéz helyzetet teremtett az iskolákban ls. Bármilyen rövid ideig működött is a Tanácsköztársaság ideje alatt a szegedi direktórium, kultúrpolitikája a pedagógusok nagy tömegeit nyerte meg. Ezt az is bizonyítja, hogy 1919—21 között, a nagy tisztogató akciók során 93 tanítót és tanárt távolítottak el állásából. A század húszas éveitől kezdődően a korszak egyik kultúrpolitikai kirakata Szeged lett. Bár az egyetemi építkezések óriási anyagi terhet jelentettek, az egyetem közvetve ösztönzőleg hatott a középiskolákra ls. (1924-től a városi Dugonics András gimnázium humán, az Állami Klauzál Gábor pedig reálgimnázium lett.) Emelkedett a tanulólétszám: 1930-hoz képest l$M8-ig 15 százalékkal. Ezen belül természetszerűleg csökkent a munkás- és parasztszármazású tanulók aránya, ami országos jelenség volt, s magyarázza az egyre romló gazdasági helyzet mellett a hivatalos állásfoglalás ls, mely szerint „A középiskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos alapon, erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben, magasabb általános műveltséghez juttassa, és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye." A polgári Iskolának ezzel szemben az volt a célja, hogy a tanulót „gyakorlati általános műveltséghez juttassa és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre vagy pedig a középfokú szakiskolákra előkészítse". Az iskolareformok készítői ebben az időben mindig „hármas nemzeti tagozódásról" beszélnek: az alsó rétegnek a hatosztályos népiskola, a középső rétegnek a négyosztályos polgári ég szakiskolák, a felső rétegnek pedig a gimnázium vagy reáliskola, s Innen Át egyetem dukál. A felszabadulás után — az általános iskolai nyolc osztály kötelezővé tételével — a középiskolák fokozatosan négyosztályossá lettek, s megszűnt a polgári iskola ls. Az egyházi Iskolák 1949-ben végrehajtott államosítása után — amely megteremtette az egységes világnézeti nevelés alapját — a továbbtanuló diákok a gimnázium humán és reáltagozata között választhattak. A gyakorlati életre való felkészítést az 1950-ben kezdődő technikumi képzés nyújtotta. Ezek a különböző szaktárcák irányítása alá tartoztak, s végzett tanulók technikusi oklevelet kaptak. De hogyan állt a gyakorlati életre nevelés a gimnáziumokban? A régi értelemben vett klasszikus általános műveltsét a „mindenből valamit" elve egyte korszerűtlenebbé vált. A munkára, a gyakorlati életre való felkészítés már csak azért is szükséges volt, mert a középiskolákban sokkal többen végeztek, mint ahányan a főiskolán, egyetemen tovább tanulhattak. Ezért előbb kísérleti jelleggel, később általánosan is bevezették a szakirányú képzést, a politechnikai oktatást. Ennek formái körül — éppen Szegeden — igen sok vltn folyt. A heti kétórás gyakorlati foglalkozás mellett kialakult az úgynevezett 5 plusz l-es rendszer, amikor a diákok egy egész napot üzemben, vagy ahol ilyen volt, az iskola tanműhelyeiben töltöttek. A tanult szakmákból minősítő vizsgát lehetett tenni. Az 196 l-es oktatási törvény hívta életre a szakközépiskolákat. Ugyanakkor megkezdődött a technikumok szakközépiskolává való fokozatos átszervezése is, ahol a tanulók tanulmányaik végeztével érettségit tettek, s ugyanakkor szakmunkásbizonyítványt, vagy bizonyos munkakörök betöltésére való képesítést kaptak. (Jelenleg az érettségi után csak két évi szakmai gyakorlat utén lehet technikusi oklevélért minősítő vizsgát tennij Az 1965/86-&S tanév döntő fordulatot hozott gimnáziumok életében. A miniszteri utasítás szerint ugyanis „mivel az egyetemekre és főiskolákra elsősorban a gimnáziumokból jelentkeznek továbbtanulásra, arra kell törekedni, hogy a gimnáziumban a legjobb előmeneteld tanulók kerüljenek felvételre." Ez az Intézkedés lényegében feleslegessé tette az amúgy is egyre több nehézséggel küzdő 5 plusz l-es rendszert. Megkezdődött viszont a reális igényeknek jobban megfelelő tagozatos — nyelvi és természettudományos — osztályok intenzív szervezése. Itt kell megjegyezni, hogy már 1962-ben indult Szegeden nyelvi, sőt átmenetileg még testnevelési tagozatos osztály is. Bár sok mindenről nem eshetett szó, hely hiányában — a történeti visszapillantás ezzel befejeződött. Az 1974-ben induló tanévben újabb reform küszöbén állunk, amely a szakosodásnak még differenciáltabb lehetőségét nyújtja az úgynevezett fakultatív osztályokban. Ezek egyelőre két iskolában, a Radnótiban és a Ságváriban indulnak. Ugyancsak idén kerülnek a szakközépiskolák a szaktárcáktói a művelődésügy hatáskörébe. A mozgás, a fejlődés, az új keresése tehát nem éli meg, bizonyítván ezzel ls a régi latin mondást, mely szerint „nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk". A

szegedi tudomány számtalon híressége között ls mindig örömmel és büszkén mutat fel egy Nobel-díjat, amelyet Szent-Györgyi Albert hozott az országnak, még 1937-ben. A hivatalos magyar kultúrpolitika nem lehetett túlságosan elragadtatva a megtiszteltetéstől, mert Szent-Györgyi számlájára még magas kitüntetése után is vaskos dolgokat írtak — ilyeneket: lelkes beszámolót tartott szovjetunióbeli útjáról.... a díj átvételekor elhangzott beszédében nagy humanista szólamaival tulajdonképpen a hitleri Németország elleni vádbeszédet fogalmazta meg..., elősegítette az egyetemi ifjúság szervezkedését a jobboldali turulista diákszervezettel szemben ..., közös könyvet tervezett Roger Martin du Gard-ral a békéről... t Szeged meg is adta tiszteletét tudósának. 1937-ben a város díszpolgárává választották: egyetemünknek, az egész magyar tudományos világnak és Szeged városának szerzett érdemelért. És a polgármesteri beszéd is SzentGyörgyihez illőn méltatta az elhatározást, hiszen e szavak kíséretében adták át a kitüntetettnek az oklevelet: „Professzor Ür kutatásainak külön nagy értéke az, hogy tudásának erejét nem a gyűlölet, halál és pusztulás, hanem az élet szolgálatába állította, és azt az emberiség javára érvényesítette, kiérdemelve ezzel a tudomány Nobel-díja mellett a józanság és szeretet Nobel-díját is." Szent-Györgyinek nem volt gesztusa az akkori társadalmi rend hatalmasaival, a hivatalos állami politikával szemben. Amit válaszul mondott, az Szegednek szólt, a városnak, ahol Ihlető környezetre, barátokra, munkatársakra lelt, s ahol végül is tizenöt évig dolgozott: „Eddig azt hittem, hogy a legtöbb, amit ember elérhet, az egy tisztes sírhely, de nekem a sors ennél sokkal többet juttatott: egy helyet polgártársaim szívében, akik engem szívükbe zártak épp úgy, mint ahogyan magam is már rég szívembe zártam ezt a várost... Ez a város élő bizonyságát^ adta az én hitvallásomnak, hogy az önvédelem egyetlen biztos fegyvere a mások iránti jóakarat, hogy jóléthez csakis munka, becsületes, önzetlen munka, építés és összefogás, nem pedig kurjongatás, civakodás és rombolás vezet, hogy ajf egyetlen, ami bennünket felemelhet, létjogosultságunkat a nagyvilág előtt szegénységünkben is bebizonyíthatja, az a kultúra, a tudás, a tudomány és a művészet, melyben egyforma szava van kis és nagy nemzeteknek ,.. Ha én lennék a tudomány zászlóvivője — úgy én ennek a városnak, amiért n legnagyobb áldozatok árén megnyitotta kapuit a tudás, uz új igazságok pártatlan keresőt előtt — meghajtanám zászlómat a város előtt, ... ón ezért eddig is büszkén viseltem polgárságát, kettőzött büszkeséggel fogom viselni diszpolgárságát," Tudóshoz illő alázattal fejezte be beszédét: „Nem az elismerést, hanem a megismerést kerestem." Tavaly aztán visszajött szeretett városába. Visszahozták az emlékek és a kíváncsiság. Talán látni akarta, hogy mivé lett a hagyomány. Éppen akkor avatták az MTA Szegedi Biológiai Központját. A Szegedi Orvostudományi Egyetem pedig régi adósságot törlesztett egykori professzorával szemben: díszdoktorává avatta. A Nobel-dijas tudós természetesen elsősorban a tudományos élet és munka lehetőségeire volt kíváncsi. Valóságos tudományos központod talált itt, hiszen csak a város felsőfokú oktatási intézményeiben több mint száz egyetemi tanár, százötven docens és háromszáz adjunktus dolgozik; közülük hét visel akadémiai tagságot; negyvenhármán elnyerték a tudományok doktora, száznegyvenen a tudományok kandidátusa fokozatot; tízen részesültek Kossuth-díjban. „Azért is jöttem — mondotta a világhírű tudós a díszdoktorráavatáson —, hogy feltöltsem magam. Hiszen egy tudós nem tud hosszú időn át eredményesen alkotó munkát végezni anélkül, hogy ne érezze az emberek, a társadalom érdeklődését... Nos, amiért jöttem, azt itt megtaláltam. Hiszen láthattam, tapasztalhattam, hogy ebben a kis országban oly nagy a megértés, a tisztelet, a szeretet és a megbecsülés a tudomány iránt, hogy ennek alapján joggal várhatom: ez a magyar tudomány hatalmassá fog növekedni. Ennek az országnak a tudomány az egyik legnagyobb kincse, és én szívből kívánom, hogy tovább gazdagodjék segítségével és általa." A Nobel-díj csillaga mellé az utóbbi évtizedekben más csillagai sorakoztak a szegedi tudomány elismerésének. A szegedi egyetemek jubileumára kibocsátott almanach szerényen fogalmaz, amikor ezt írja előszavában: „...a szegedi egyetemek múltjukat, hagyományukat tekintve nem vetekedhetnek hazánk és a külföld régi alapítású egyetemeivel, de bizton állítjuk: jelenünkben a József Attila Tudományegyetem és a Szegedi Orvostudományi Egyetem az ország felsőoktatási rendszerében és tudományos kutatási apparátusában le nem becsülhető szerepkört töltenek be, munkájuk természete, „ Jellege és minősége szerint tevékenységük a nemzetközi viszonylatokra ls kiterjed." Minthogy az egyetlen hazai kutatási eredményért szerzett Nobel-díj tisztességét Szeged szerezte a hazának, a szegedi tudománytörténet fontos láncszemeként tartjuk számon, azzal a meggyőződéssel, hogy az itt termett tudomány itthoni és nemzetközi elismerése azóta is méltó az előzményekhez, a hagyományokhoz. Szegeden Jelenleg 26 általános iskola működik. (A tarjáni l-es számú.) „Nem az Iskolának, hanem az életnek tanulunk." (Az újszeged! Rózsa Ferenc Gimnázium modern épületszárnya.) „Nem az elismerést, hanem a megismerést kerestem." (Szent-Györgyi professzor Szegeden, a harmincas évek végén.)