Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

VASÁRNAP, 1974. AUGUSZTUS 11. 7 A z ipar megjelenéséhez pénzre van szükség, az eredeti .tőkefelhalmozásra. De hogy hpl, mely országban, vagy »Z adott országrészen belül mely tájon és miiyen ipar képes gyökeret verni, ahhqz újabb és ujabb feltételekre is szükség van. A magyar ipar első lépéseit nagymértékben befolyásolta államiságunk helyzete, a mo­narchia. Élelmiszer és nyers­anyag szállítóivá váltunk Auszt­riának, következésképp az ezzel összefüggő Ipur fejlődése lépett legnagyobbat, Természeteser­alapja volt annak, hogy az élel­miszeripar útjára indulhatott, hiszen sziklás hegyvidéken nem lehetett volna búzát és kuka­rieát termelni, állattenyésztést folytatni. A szegedi táj adottságai az élelmiszeriparrfak és a könnyű­iparnak kedveztek. A gazdasági és társadalmi tényezők szabad utat engedtek a kis, és kézmű­iparból, a manufakturális ter­melésből a kapitalista nagyüze­mi termeléshez- Ehhez vállalkozó szellemű tőkések pénzzel, s vál­lalkozó szellemű iparosok terme­lési gyakorlattal járultak hozzá­A Fick család szalámigyárat alapít a Városban 1868-ben, át­véve a korábban olasz hentes­mesterek által meghonosított szalámikészítés nagybani gyártá­sát. Ha nem is a Bakay család, de a kisebb kaliberű kenderfel­dolgozas után, azt összefogva ők is szerepet játszottak a szegedi kenderíiiijolgozó-ipar —• amely ma európai méretű és hírű —1 megteremtést ben. Kár lenne ta­gadni, hot; •• a kapitalista ipar bölcsőit néhány igen nagytehet­ségű és szorgalmas vállalkozó is segített ringatni, ahogyan Pégsett Ésolnay Vilmos, Budapesten Ganz Ábrahám, úgy Szegeden Bakay Nándor, Pick Márk és családja a gyáripari termelés pi­onírjai voltak­A felszabadulás pillanatában a legtöbb szegedi gyártelep bé­nultan állt. Némelyik nem csu­pán nyersanyag-hiánnyal küsz­ködött, de a legjelentősebb gyá­rak — az újszegedi szövőgyár és a jutagy.r — gépparkját is meg­tizedeltek, tönkretették. Az idő­sebbek emlékeznek még arra, hogy az újszegedi szövőgyár gé­pi berendezéseit uszályokba rakták, hogy — ma sem érthető pontosan, merrefelé — „elme­nekítsék'" az országból. De mi­vel az uszályokat már elindíta­ni nem volt lehetőség, azok a folyó fenekére szálltak pihenni. Csoportosítani is érdemes: az élelmiszeriparból említsük meg a konzervgyárat, a szalár migyárat. a paprikafeldolgozót, a tejipari vállalatot, a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Válla­latot, q hajdani híres szegedi malmok utódját, a Szegedi Sü­tőipari Vállalatot. Tudom, hogy a sor nem teljes, hiszen a szikvíztol, a savanyúságot gyár­tó üzemekig, a borpalackozótól a sörpalackozóig, az ecetgyár­tástól a mézeskalácsig sok min­den idetartozik. (A dohánygyár 23 éve megszűnt.) A bútor, és a faipar legalább olyan nagy hagyományú, mint bármely más szegedi iparág, A Tisza há­tán hoztak a hegyek fáit, hogy itt feldolgozzák, különösen a rogy árvíz utáni építkezések lendítettek óriásit az épületig iránti keresleten. így aztán ki­alakulhattak a nagyüzemek is: a Eíppui és Fiai féle fatelep, az Újszegedi ládagyár, s a nagy bútorkészítő üzemek — a jelen­legi Tisza Bútoripari vállalat elődje, a bútorgyártó ipari szö­vetkezetek elődjei, Híressé vált gyorsan a svédek által létreho­zott gyufagyár is, ahol a mun­kásoknak legalább emberi élet­lehetőséget biztosítottak a mun­káslakásokkal es a garantált bérekkel. Az is igaz, hogy mindennap százak álltak a kapu előtt felvételre várván. A tex­tilipart a Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat jelenlegi három itteni gyára képviselte; az új­szegedi szövőgyár (volt Újszege­di Lenfonó és Szövőipari Válla­lat), a szegedi kenderfonógyár (volt Bakay-félc gyár) és a sze­gedi jutaárugyár (volt Angol— Magyar Jutaipari Rt,). Később lépett a szegedi nagyüzemek sorába a ruhagyár. A háborús aleltságból gyorsan lábrakaptak a szegedi üzemek, bár hosszú ideig itt is gátat állítottak a fejlődésnek a tőké­jüket menteni szándékozó tőkés tulajdonosok, illetve megbízotta­ik, de büszkén adhatjuk tovább az utókornak is, hogy a szegedi kenderfonógyárban alakult meg hazánkban az első üzemi bizott­ság, amely testület a munkás­hatalom és az ott dolgozó mun­kásemberek érdekeitől vezérelve ellenőrizte a gyárat, a terme­lést. A gyárak képviselői kijár­tak a szegedi tanynvjíágba: Al­sóközpont, Felsőközpont, Város­tanya, Asotthaloin. Pusztamér­ges, Csengele tájára, kijárták a Pallavipini-erdőkbe, hogy élel­met és tüzelőt hozzanak a váro­si munkáscsaládoknak. A terme­lés szép lassan a maga medré­be terelődött. Elhatározta a Kor­mányzat =«- a szegedi párt- és tanáosi vezetők szorgalmazására —, hogy felépítik a textjlkombi­nátot. így frt akkoriban a Délma­gyarország: „Szegeden 1300 munkást foglalkoztató fonóüzem felállítását vették tervbe• Már most, a hároméves terv befeje­zése előtt megindul Szeged ipari Várossá való kiépítése." Néhány nappal később: „Kijelölték a szegedi fonóüzem telephelyét. A jövőhéten megindulnak az épít­kezési munkálatok" (1948, ápri­lis 23.) Érdemes a dátumokra is fölfigyelni, mert lapunk még abban a7. évben jelentette, hogy készen áll az új üzem 30 ezer 720 orsóié fonócsavnoka, s leső. január 7-én az ünnepélyes ava­tásról egész oldalas oikkben így tudósított: „Ezekben a gépek„ ben kifejezésre jut a szocializ­must építő ország minden segí­tő készsége dolgozó népünk iránt." A cikk alcíme jelezte: „A szegedi dolgozók hatalmas lelkesedése közepette indította meg Marosán György elvtárs a textilkombinát fonóüzemét.'' Ez volt a felszabadulás utáni első jelentós ipartelepítés a Ti­sza-parti városban, s ez vala­melyest enyhített a munkaal­kalmat kereső szegedi lányok és asszonyok szorongató helyze­tén. Aztán, különösen a ha va­nas evekben érte utói Szegedet az a hullám, amely ipart rakott a város partjaira. Csupán felso­rolásképpen említsünk meg né­hányat azok közül, amelyek f»z elmúlt huszonöt év folyamán létesültek, vagy a valamikori szétszórt és kisüzemszeríien mű­ködött vállalatok újjáépítése so­rán rendeződtek igazi gyártelep­pé. Az úgynevezett külső-nyugati iparkörzet gyárai, telepei: a Ta­urus Gumigyár, a Szegedi Ház, gyár, a Szegedi Tejipari Válla­lat, az AGROKEFÍ. a DEFAG (a hajdani furnérüzemből a lá­dagyár és a falemezgyár, vala­mint más fafeldolgozó telepek­ből most kialakuló gyártele; ), a MEK tranzit- és feldolgozó ' üzeme, a PÉLEP központi előre­gyártó és betongyártó üzemei, a tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, a Tisza Bútoripari Val­lalat (most készülő üzemei), a Gabonafelvásárlá Vállalat silói, a BÚTORÉRT, a Szegedi Fém­ipari Vállalat, a Patyolat, a Kasánjavító Ktsz, az újjáépített, alagátkemencés Téglaipari VáL lalat, az Univerzal Ktsz, s már­is ott vagyunk a textilmüvek. nél, amely körül megint" új te­lepeket találunk: a XJ. Autója­vító Vállalat, a 10, számú Vo7 Ián Vállalat, a Szegedi Fémipari Szövetkezet, s egy-két sarok, s feltűnik a hajdani huszárlakta, nya, ahol egyik legmodernebb szegedi üzemet találjuk, n Ma­gyar Kábelmüvek gyárát. A bel­város kellős közepén szinte új nagyüzemet létesített a Pannó­nia §zőrrnekonfekció Vállalat, a Tavasz utcában magasodik már az új kenyérgyár. Sajnos nincs annyi hely. hogy minden ipari vállalatot felsoroljunk, Ebben a fejlődésben kiemel­kedő szerepet játszottak a sze­gedi építőmunkások, elsősorban a pélmagyararszági Építő Vál­lalat, amely éppen ebben az esztendőben ünnepelte megala­pításának 25. évfordulóját, s ha néhány — a kezdetre jellemző — adatát összevetjük a maival, akkor nem is nehéz következ­tetni az elmúlt negyedszázad szép fejlődésére. Az épílőváUa­lat létszáma 1940-ben 30 ember volt. gépi berendezése egy se­Ma B ezer dolgozó tevékenyke­dik a DÉÉÉP-néKés évente kö­zel másfél milliárd forint érté­kű munkát végeznek. A tények jól bizonyítják, hogy miképpen is lett Szeged ipari város, hogy jutott el ' az évszázada híres élelmiszeripar és könnyűipar: a paprika, a szalámi, a kender és a len fel­dolgozása, a papucské^ítés, a faipar, a gyufaipar odáig, hogy tízezrek találtak munkaalkal­mat a, gyárakban, és miképpen született meg a Tisza-parti vá­rosban, a jól termő feketefölde­ken a nehézipar. .) JÓ szerencsét!5' T ükörsima Tisza menti táj, jól termő feketeföldek. Az Adriai-tenger szintjéhez viszonyítva, Szeged határában Algyő és Tápé kornyékén talál­juk, hazánk legalacsonyabb te­rületét. A földrajzi magassági pontokat csupán 78-H55 méter között jelölik. Ebijén a teknőben a föjd négyzetmétere milliókat ér. A felszínen búza és kukorica terem, alatta meg földgáz és kőojaj. Karcsú acéljornyok szab­dalják a vidéket, gyökerük két­háromezer méter mélységből szívja fel a folyékony aranyat. Ez a szegedi szénhidrogén-me­dence. A kutatás kezdetei Magyarország területén Célra­törőbb köolajkutatás tulajdon­képpen 1917-ben kezdődött, ami­kar is Bückh Hugó geológus, a Muraközben már régóta ismert kőolaj-előfordulások magyaror­szági folytatásának kinyomozását rendelte el a dél-zalai területen. A geológusok kinyomozták, hogy a muraközi olajat termelő antí­klinális vonulat folytatodik Eová­szWBudafapuszta felé, Anyagi eszközök hiányában az Angiu-períiun ou Compuoy leány­vállalata, a Hangariun OU ftyndiL'gt kapott kutatást engedélyt a dél-za­lai területre, maid lU33-ban a* ame­rikai New Jersey standard olajtár­saság, amelV iS3Í-ban alapito/tg ipeg a Magyar—Amegikai Olajipari Rész­vénytársaságot. Kz a társaság a Dunántúlon t'ejtétte ki kulalp-ieltá­ró és termelő tevékenységet. Felíe­dezte a dél-zalai, a buoafai és a lovászi kőolaj- és foldgazmezőket. Az Eszak-Alföldön és Észak-Ma­gyarországon a magyar államkincs­tár végzett kutatásokat lassú ütem­ben, a rendelkezésre álló szqk penz­"tigyi kéretek nem tették lehetővé, hogy a kutatást korszerű eszközök­kel folytassa. A még fel nem ku­tatott déi-aíföidi terülétre a magyar áliam Ifié őszén a német Wiotei­sehall A. a. részére adott koncessziót, ameiv ÍVÍANAT néven alakult meg. s több fúrást mélyített és sok geo­iizikai mérést végzett, s Tntkom­loson es Korosszegapáton talált is fülgázt. Az akkori tőkés gazdálkodás nem kedvezett a kőolaj- és föld­gázkutatás racionális módsze­rei kialakításának. A Kutatás egyéni kezdeményezés volt, több­nyire szűk koncessziós terület határain belül — és ott ahol már voltak szénhidrogén előfordulás sok —, amely egyúttal nem föld­tani egység, hanem annak csak kisebb-nagyobb része. Nagyobb földtani egységet képező területen sok vállalkozó kutatott, de átfo­gó egységes, és minden lehetősé­get figyelembe vevő célszerű Ku­tatás megtervezésére nem volt lehetőség. A felszabadulás után A felszabadulás idején, 1945­ben nyolc helyen ismertünk kő­olaj- és földgázelőfordulást. E helyek: Budafa, Bükkszék, Lová­szi, Lendvaújfalu, Hahót-Pusz­taszentlászló olajtelepei, a mihá­lyi szénsav-felhalmozódás, és az inkei, valamint a körösszegapá­ti szén-dioxiddal kevert C03 gáz­telepek. Fúrás közben gázkitörés és felszökő vízzel együtt kapott kevés földgáz tanúskodott még ebben az időben az őrszentmik­lósi, tótkomlcsi és hajdúszobosz, loi földgáztelepek lehetőségéről. Az olajmezőit állami kezelésbe vétele után a kutatás sikerét egyrészt az biztosította, hogy a földtani szerkezeti egységeket a legcélszerűbb tervek szerint ku­tatták, másrészt az új korszerű kutatási elvek érvényesültek. Ezek: a megfelelő kutatási mód­szerek alkalmazása; a kutatás szervezetének összefogása; a ma­gyar medencék, az olaj- és gáz­telepek rétegtani és szerkezeti jellegére vonatkozó ismeretek bővülése. Ezekpek az elveknek érvényesülé­se érdekeben először a magyaror­szági szerkezet) egységeket kellett megállapítani. A Pannóniát meden­cct a felszínen sehol sem választja szét teljesen különálló medenetkre semmiféle Idősebb hegyvonulat. Morfológiailag tehát összefüggő me­dencéről beszelhetünk, amelyben szigethegységek helyezkednek el. Az eddigi kutatásuk és szénhidrogén előfordulások tapasztalatul azonban azt kívánták, hogy ezt a látszólagos egységes medeneet részekre bont­sák. A részmedenoekre Vg|q hoptas — az ösföldraizl és szerkezeti szem­pontok figyelembe vete)eve| — először tette lehetővé Mágyarorszá­Huu a kőolaj- es földgézvagyon re­ális becslését, és a kutatások mai koncepcióinak kialakítását. Így dolt el sz, hogy szénhidrogének felkuta­tására Igen nagy a lehetöseg a Nagy-Alíöldün, es ezért a kutatás súlya áthelyeződött a Dunántúlról a Nagy-Alföldre. A szegedi üzent Állítólag a tápéi Tiszatáj Ter­melőszövetkezet konyhakertésze­te hozzájárult ahhoz, hogy ma Úg" emlegetjük ezt a vidéket, mint Magyarország leggazdagabb olajmedencéjét. Kutat fúratta': a kertészetben, melegvizet remél­ve, s egy napon kőolaj öntötte el a paprika- és paradicsom-táblá­kat. A geológusok viszont hatá­rozottan állítják, hogy ebben az időben már tudtak a dél-alföldi szénhidrogén előfordulásokról. Ezt bizonyítja a következő fel­jegyzés. Egy algyői parasztember mondja: „Errefelé is fúrkáltak a háború idején, mög a Maros mentén is." A lényeg persze nem az, hogy mi volt, hanem az, hogy mi van és mi lesz. V A medence jó ismerője Jura­tovies Aladár olajmérnök, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalat szegedi üzemé­nek vezetője, lööö. július l-én bízták meg a szegedi üzem ve­zetésével. Amikor megérkezett, akkor 25 dolgozót, közöttük egy technikus házaspárt, egy gáz­és három olajkutat, meg egy négykerekű búdéskocsit talált, s persze féllábszárig gázoltak a ra­gadós sárban. Ekkor már ha nem is csurrant, de cseppent a na­(Folytatás a 8. oldalon•) Ül IIÚMUt;* HIHÜKTOH kátr!-, *|>áfg»'. isnu'g-, ht-vcilcr-.* tftmfő«ágyéit liüsoníé stóu'frk gyára gőzerőre fogom berendeani; *"" ' " W/. o: keb ;:•>> o-. vV, i. x <«lí** vx i* • ',»} l+>S ; •vád*<•*<:<;:£>»: :• :>:;:->: wegywt' SXMJMÓ;* Bakay Nándor S »<«tíl«m» 1 <.,„.! • -ív SZE.35R33I HUSI Ki.iu>ki:iM:i.iit ** ívm M elfogad betéteket V kiítrfkküuvvérsitrkfé, iwanfctftiís.ve! A Bakay család nagy szerepet játszott a ken­derfeldolgozó ipar megteremtésében. (Újság­hirdetés 1877-bőLá Az újszegedi szövőgyár gépi berendezéseit uszályokba rakták, hogy „elmenekítsék" az országból Később a szegedi olajprogiam vég lehajlására szánt összeget felemel. ték 6.2 milliárdra

Next

/
Oldalképek
Tartalom