Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

VASÁRNAP, 1974. AUGUSZTUS 11. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 1974 Turandot. Előadás a Dóm téren este 8 órakor. Kovács Endre orgonahangversenye a dómban, közreműködik Mészöly Katalin (ének) hétfőn este 8 órakor. Térzene a Széchenyi téren, délelőtt 11 órakor. XV. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum képtárában, szeptember 16-ig. Fotóklubok X. Szegedi Szalonja. Fotókiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20ig. Kass János, Reich Károly és Würtz Ádám Shakespeare-illuszlrációi, kisplasztikák, plakettek, érmek. Kiállítás a Képcsarnok bemutatótermében, augusztus 15-ig. A tápéi gyékényszövés. Kiállítás a tápéi művelődési házban, augusztus 24-ig. Kokas Ignác festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban szeptember l-ig. Mészáros Dezső szobrászművész szabadtéri szoborkiállítása a Móra-parkban, augusztus 20-ig. Melocco Miklós szobrászművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 20-ig. Móra Ferenc-emlékkiálIítás a Somogyi-könyvtár olvasótermében, augusztus 20-ig. Szeged környéki népélet, tékák, ládák, szőrhímzések. Néprajzi kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Nemzetközi motorcsónakverseny a Tiszán, délelőtt io órától. Ünnepi Hetek röplabdatorna az újszegedi Kisstadionban, reggel 8 órától. TURANDOT i Operabemutató a szabadtéri játékokon A jelmezek tervezője Amikor Turandot hercegnő megjelenik a második felvonásban a magas lépcsősor tetején: maga a megtestesült méltóság, pompa. Ki gondol ilyenkor arra: mennyi ötlet, alkotó fantázia, hány munkaóra, ügyes kéz, ruhaanyag és festék kell, míg Turandot így tündökölhet. — Csak az uszály hossza 12 méter, az egész kosztüm több rétegű, rendkívül sú-, lyos, a hercegnő csak segítséggel tud közlekedni a lépcsőkön — mondja Márk Tivadar. Ki tudná ezt jobban nála: a szabadtéri előadások alkotóművészei között ő igazán törzstagnak számít, már a felszabadulás előtt több darab jelmezeit tervezte. Az idén a János vitéz és a Turandot szereplőinek ruháit. — Az 1968-as bemutatóhoz képest elsősorban a színkombinációk változtak, amelyeket természetesen újrafestettek, ezüstöztek, dúsították a díszítést. Olyan nagyszerű munkatársakkal, jobbára nyugdíjas, gyakorlott, ügyes kezű kivitelezőkkel dolgozhatom együtt Szegeden, akik szinte nem ismernek lehetetlent, értik a dolgukat. Az idén, alkalmazkodva a rendezői elképzelésekhez, arra törekedtünk, hogy erőteljesen stilizált, az óriás színpadon nagy tömböket, foltokat alkotó kosztümök tömegével nyújtsunk élményt a nézőknek. — Mennyiben jelent másfajta feladatot kőszínházi előadáshoz vagy filmhez tervezni a ruhákat? — Sokkal nagyobb gonddal, aprólékossággal készülnek a jelmezek mindkét esetben, de főként filmfelvételhez, hiszen a moziban közelről és mindent lát a néző. Ha már a nehézségeknél tartunk: a szabadtérin a Dózsa jelentette eddig a legnagyobb feladatot. Talán egész pályar futásom során nem kellett egyetlen darabhoz ennyi jelmezt terveznem. S. E. A borongós, hűvös péntek esti bemutató harmadik felvonásában értettem meg, milyen titkos és láthatatlan varázsgyűrű birtokában hagyatékozhatták ránk néhai szabadtéri Turandot-e lőadások a fölülmúlhatatlanság nyomasztó terhét. Azokban a percekben értettem meg, amikor derengő sötétben a keresztény templomról aranyos taréjukkal, mint mandulaszem, világítottak a pagodák, valahol távolról az éjszakai Peking lázas álmatlanságáról dúdolt a kórus, és odafönn, a tiszai fák tetejéről, előúszott, besütött a sápadt holdvilág. Megértettem, hogy a harsogó anakronizmusok dacára a Turandotnál valójában kevés alkalmasabb opera született a szabadtérire, ide. A nézőtér óriási, sokan tán itt, most látták, hallották először. De sokan hoztak magukkal elhatározó élményt tévéfilmről, színházból, lemezről — a lemeztű például az opera más szépségeiről karcol nyomot a hallgatóban, mint az egyszeri és megismételhetetlen kőszínházi élő előadás, vagy mondjuk Karajanék egyszeri és megismételhető, már-már fárasztóan tökéletes tévéfilmje, melyet nemrégen adott a képernyő. A Turandot elsöprő szenvedélyességét, drámai torkolatát, az érzelmek ilyen mélyjáratú sodrását, elvakultságát azon6 ifi ti József felvétel* > Az opera fináléjában: Turandot (Maria Angéla Rosattt) és Kalaf (Gactano Bardini). Gyémánt, meg az ifjú festőtitánok Gyémánt, a pejderes kanca fölényes nyugalommal vállalta a modell szerepét a hódmezővásárhelyi tangazdaságban. Harminc ifjú képzőművészjelölt állta körül a lovat, s készültek a vázlatok, a krokik. A kilencedik országos ifjúsági képzőművésztábor lakói ismerkedtek Gyémánttal ezen a délelőttön. Vezetőjük, irányítójuk ezalkalommal Lelkes István festőművész volt, aki egyaránt otthon érzi magát a képzőművészet világában és a lovak birodalmában. Az ország tizenhét megyéjéből a legtehetségesebb fiatal amatőr képzőművészek érkeztek a táborba, melyet most először nem Mártélyon, a megszokott környezetben rendeztek meg. A tiszai áradás ugyanis a sátortábor helyét is elöntötte. Segítségükre sietett a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság, s a közel hatvan magyar, kilenc jugoszláv és a később érkezett két mexikói fiatal birtokba vehette a gazdaság Kutas! úti központját. Vannak, akik visszasírják a mártélyi Tisza-part hangulatát, a fürdési, strandolási, csónakázási lehetőséget, mások viszont dicsérik a kulturált körnvezetet, az új lehetőségeket. A képzöművésztábor népszerűsége igen nagy. Mivel minden megye mindössze két-két fiatalt delegálhat a táborba, sokan, akik egyszer már megízlelték ennek a közösségnek sajátos hangulatát. a tábor romantikáját, szakmai és emberi hasznosságát, természetesen visszavágynak. Jöttek az idén is meghívó nélkül, összepakolt sátorlapokat cipelve, kerékpáron, motorbiciklin. Van, aki a szegedi kempingben talált szállásra, mások a tábor környéki tanyák udvarán verték fel sátraikat: csakhogy résztvehessenek a munkában,. látogathassák a színes és változatos szabad programokat, hogy találkozzanak az ország másik sarkából étkezett ismerősökkel. A tá-= bor szakmai munkájáról Fodor József festőművész, a táborvezetőség egyik tagja így beszélt: — Nem tagadjuk meg nyaranta sem hivatásunkat, azt, hogy művészek és pedagógusok vagyunk. Él bennünk az átadás kényszere, a tehetséges gyerekek útjainak egyengetése nagyon szép feladat. A múlt nyolc év tapasztalatai bizonyítják, hogy nem hiábavaló az itteni munka. Jó néhány tehetséges fiatal szerzett itt új ismereteket, indíttatásokat. Csak egyetlen példa. Szinte az alapoknál kezdte jó néhány évvel ezelőtt ebben a táborban az a Kollár György, akinek jelenleg két alkotása a debreceni nyári kiállításon, egy másik képe pedig a Szegedi Nyári Tárlaton látható. A legtehetségesebb és legszorgalmasabb ifjú képzőművészeket évenként visszahívjuk, így igyekszünk tradíciót is teremteni. Nem titkoljuk, hogy a vásárhelyi iskola, a vásárhelyi művészet szellemét szeretnénk a gyerekekbe plántálni, az alföldi piktúra szemléletét, értékeit szeretnénk megismertetni. Tóth Zsuzsa, a KISZ Csongrád megyei bizottságának munkatársa, a tábor vezetője. Az 6 véleménye: — Az MSZMP közművelődési határozatának szellemében szeretnénk támogatni az amatőr művészeti mozgalmakat, jelen esetben a képzőművészetet, amely köztudottan nem „csapatjáték". Itt mégis össze tudjuk egyeztetni az egyéni művészi munkát és a közösségben rejlő lehetőségeket. A táborélet tele vidámsággal. A falakat szellemes rajzok, csípős karikatúrák díszítik, szabad időben zaila* nak a sportversenyek, s a kulturális programok során olyan élményeket nyújtó rendezvényeken vehettek részt a fiatalok, mint az új Kósa-film, a Hószakadás bemutatója, útibeszámolók és zenés estek. Kolozsvári Miklós azzal érdemelte ki a táborban való részvételt, hogy grafikai alkotásaival megnyerte a Zuglóban kiírt „Mi világunk" képzőművészeti pályázatot. — Budapesti vagyok, nehezem szokom meg az Alföld számomra ismeretlen világát. Én még most is mindent emeletről látok, s hiányzik a mozgalmasság. Ezzel nem azt akarom mondani. hogy nem jó dolog részt venni ennek a tábornak a munkájában. Kiss János nem először jár Vásárhelyen. A décsi művelődési ház népművelője harmadik éve visszatérő vendége a tábornak. — Magam ls parasztszülők gyermeke vagyok, otthon érzem magam az Alföldön. A tábort lezáró kiállításra éppen egy Alföld című festményemet választotta ki a zsűri. Az idén érettségizett a szegedi Tömörkény gimnázium művészeti tagozatán Forrai Kornélia. Nem vették fel a képzőművészeti főiskola festő-restaurátor szakára. A nyarat azért a táborban tölti, s mint mondta, jövőre újra megpróbálja: — Jó, hogy van egy ilyen fórum, ahol a közös érdeklődésű fiatalok találkozhatnak, megismerhetik egymást, s elvihetik ennek a városnak. sz itteni képzőművészeti törekvéseknek és egymásnak hírét az ország legkülönbözőbb részeire. A legsikerültebb alkotásokból ma kiállítás nyílik a vásárhelyi Tornyaúűúzeumban. f U La ban számomra egyetlen színpad sem tudta úgy hátán hordozni, mint ez a szabadtéri. Fölfedezte, ki tudja, hányadszor, a katarzist, a lelki megrázkódtatásokon át vezető megtisztulás ősi, nagy színházi élményét — amit pedig manapság mennyire szeretnek elátkozni, vagy legalábbis összevissza értelmezgetni. A Turandot szabadtéri föltámasztása egy meseszerű, szimbólikus cseekményű zenedráma alapérzésének, a szerelemnek szemet-lelket gyönyörködtetően mély, fenséges és brutális arcát mutatta föl a maga parttalanságával, tisztaságával, roppant hatalmával. Olvasom Puccini levelét 1923 novemberéből, a szövegíró Adami hoz: „Szegény Turandot, mennyire elhanyagolnak téged! Most, amikor hozzáláttam, hogy kom| ponáljak valamit, hiányoz1 nak a versek, amelyekkel ' Liut el lehetne kísérni a ha] Iáiba. A zene teljes egészé\ ben megvan, csak az kell, S hogy a szöveget oda lehessen 1 írni a kész zene fölé..." A I zene tehát előbb született a I szövegnél, Puccini már nem librettót zenésít meg, hanem j egy kort, életérzést önt muzsikába, melynek minden ízét, rezdülését a vérében érzi, nem illusztrál, hanem teremt. A Turandotban a totális érzelem drámáját. A miinek ezt a dramaturgiai lényegét ismerte föl és vetítette ki Szinetár Miklós nagyvonalú, széles íveket fölrajzoló rendezése. A díszletező Fülöp Zoltánnal közösen tervezték a kilenc évvel korábbi előadásokat is — a színpadi látvány most mintha tisztultabb lenne. A muzsika töretlen folyamatát, fejlődését elkísérő képek zártabbak, elkülönitettebbek, a tömegjelenetek szemléletes, artisztikus megkomponálásához, a nagy színpadnak a zene hullámzásait is átvevő lélegeztetéséhez pedig kevesen értenek úgy, mint Szinetár, aki háromszáz embert tart végig akcióban. Az előadás fénypontja a második felvonásbeli kérdezz-felelek játék, ahol a rivaldáig lefutó lépcsősoron sikerült Kalaf halálos veszedelmű próbájának minden izgalmát kifejezni. Fülön Zoltánnak a reflektorok fényében tündöklő. a sötétben elkomoruló díszlettabteján Márk Tivadar választékos ízléssel öltöztetett fifeurái ugyanolyan totális látványélményt nyújtanak a nézőnek, mint amelyet a rendezés és a zenei vezetés szándéka sugall. Vaszy Viktor állt 1965-ben is a karmesteri pultnál, s most is arról győzte meg hallgatóságát, hogy igazán a nagy drámai pillanatok exponálásában mozog otthonosan. Bár zenekarán (mely a szabadtéri előadásokon vegyes összetételű, más . társulatok hangszeresei egészítik ki a szegedi szimfonikusokat) olykor kiütközött a tartós együttjátszás, az összeszokottság hiánya, az apróbb pontatlanságokért bőségesen kárpótoltak a nagy zenei tablók, a Szalay Miklós és Makiári László karigazgatók által gondosan fölkészített kórusok. Vaszy Viktor legnagyobb erénye az a szuggesszív képesség, mellyel egy létszámában is tekintélyes operai együttest valamely tudatos, zenei-színpadi dramaturgia céljára tart össze, inspirál. Láthatóan hatása alá kényszerítve az operai manírokat elhozó külföldi szólistákat is. Közülük a címszereplő Maria Angéla Rosatti bővérű, telt, szárnyaló szopránja uralta a teret. Hangja a mélyebb regiszterekben ugyan el-eltünedezik, a magasabb, nyitott szólamokban viszont pompázatosan zengő, kulturált. Nem lehet különösebb panaszunk olasz honfitársára. Gaetano Bardinire (Kalaf) sem, legfeljebb gesztusainak modorosságaira. Tenorja iskolázott, ha nem is oly csengő, de kellően sűrű, masszív — és ami a szabadtérin különös adomány: üzembiztos. A lengyel vendégművésznő, Delfina Ambroziak (Liu) hajlékony, üde szopránjával, finom, eszköztelen játékával kellemes meglepetés. A most is kitűnő Gregor Józsefben (Timur) a hang színével, karakterével szerencsésen egyező közvetlen partnerre talált. A várakozásnak megfelelően színesen, elevenen, hivalkodástól mentesen formálta meg a három minisztert Radnai György (Ping), Palcsó Sándor (Pong) és Külkei László (Pang), akiknek — láthatóan rendezői ötletre — sikerült a hivatali maszkok mögül fölvillantani a hóhérmunkától undorodó, békére, nyugalomra vágyakozó embert. Réti Csaba Altoum császárja láthatatlanságába burkolózva is jelen van az előadáson, Börcsök István mandarinja kis szerepében is kerek, egészséges. A kétnyelvű előadás (bár nem a legszerencsésebb) kényszerű körülménnyel vetett számot: ekkora közönségnek csak olaszul énekelni megfosztja információktól az operát alig ismerőket, csak magyarul — a külföldi művészek miatt — lehetetlen. Nikolényi István \