Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-11 / 187. szám

VASÁRNAP, 1974. AUGUSZTUS 1L 3 Epítsük­szépitsiik városainkat, falvainkat! A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetségnek és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának kongresz­szusi felhívása nyomán a munkahelyeken széles kör­ben bontakoztak ki a ver­seny-mozgalmak. Hatással vannak a városaink, közsé­geink fejlesztéséért, szépíté­séért. a lakóterületi ellátás elősegítéséért folyó mozgal­makra, versenyekre, akciók­ra. melyek szintén kötődnek a Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusára való felkészüléshez, hazánk felszabadulása 30. évforduló­jának méltó megünneplésé­hez. * A tanácsok és a népfront­bizottságok többsége megfe­lelően támogatja a helyi kö­zösségeknek a lakossági igé­nyek kielégítését szolgáló kezdeményezéseit; elősegítve a központi célkitűzések, ter­vek megvalósítását, a helyi társadalmi összefogás erősí­tését, formálva a közösségek és egyének gondolkodásmód­ját. önzetlen helytállását. Életkörülményeink javítá­sában a társadalmi közremű­ködés mindannyiunk egyéni és közösségi érdeke. Ezért csatlakozzunk a lakóhelyi igények kielégítését elősegí­tő. helyi kezdeményezésből kibontakozó országos mozga­lomhoz! A városok és közsé­gek lakói társadalmi össze­fogással tevékenykedhetnek a lakások, az egészségügyi, közoktatási, szociális és kul­turális intézmények, továbbá utak, járdák, közmüvek épí­tésénél, karbantartásánál; az emberi környezet védelmé" ben, a lakóhely szépítésében, tisztaságának megőrzésében; a parkok, játszóterek, sport­pályák létesítésében. A tanácsok és a népfront­bizottságok a társadalmi-gaz­dasági szervekkel együttmű­ködve segítsék a kezdemé­nyezéseket. irányítsák meg­valósításukat. Törekedjenek a helyi tartalékok és űj le­hetőségek feltárására, a fel­tételek biztosítására. Gon­doskodjanak arról. hogy közvetlen érdekeltségi köré­ben mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb köz­reműködési lehetőségeket és formákat. Kísérjék figyelem- j mel a társadalmi munkák alakulását. Értékeljék és ha zánk felszabadulásának év­fordulóján, majd a IV. öt­éves terv befejezésekor szé­les körben ismertessék az eredményeket, biztosítsák a lakóhelyi társadalmi munka jövőbeni folyamatosságát, a kiemelkedő teljesítmények méltó elismerését. A népünk kiemelkedő ese­ményeinek tiszteletére indí­tott lakóhelyi mozgalmak is képezzék alapját a folyama­tos, mindennapi munkába ötvözött öntevékenységnek, mely által a társadalom íté­letében • számítson többnek az, aki önzetlenül munkál­kodik a közösségért, városa­ink és községeink fejleszté­séért. A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA TITKÁRSÁGA A MINISZTERTANÁCS TANÁCSI HIVATALA Fele-fele alapon Óvodai, bölcsődei férőhe­lyekhez jutni Szeged új la­kótelepein meglehetősen ne­héz, mivel a gyermekintéz­mények építése a korábbi években nem volt szinkron­ban a lakásépítkezéssel. Amióta felismerték ezt az égető gondol, egyre-másra születnek segítőkész felaján­lások, tervek, s végül óvo­dák, bölcsődék. Lendületet adtak a város felszabadulá­sának 30. évfordulójára, va­lamint a XI. pártkongresz­szus tiszteletére tett munka­verseny-felajánlások is. Jó néhány vállalat és intézmény úgy segít, hogy a társadal­mi munkával szerzett bért készpénzben utalja át gyer­mekintézmények létesítésé­re, fejlesztésére. Szeged leg­nagyobb építő vállalatánál, a DÉLÉP-nél azonban nemcsak ilyen módon sietnek az ap­róságok segítségére. Az öt­ezer dolgozót foglalkoztató vállalat tervei között szere­pel, hogv magukra vállalják az általuk Tabán utcában épített, 100 férőhelyes óvoda költségeinek felét — még­hozzá jórészt úgy, hogy bri­gádjaik — kétkezi munkával — a gyermekek leendő nap­közi otthonában váltják va­lóra ígéretüket. A KÖLTSÉGEK ÖSSZETEVŐI — A ház­gyár meg­születése ; után je­lentősen megnövekedett a nő­dolgozóink száma, hiszen da­ru-, vezérlőasztal-kezelői és egyéb munkakörök kiválóan alkalmasak a gyengébb nem képviselői számúra — tájé­koztat Major Gyula igazgató­helyettes. Velük együtt ter­mészetesen gyarapodtak a gyermekelhelyezési gondja­ink is. A Tabán utcai óvo­dában és a város két másik óvodájában cteszesen 59 fé­rőhelyet kapunk inajd az idény kezdetekor — a befek­tetésünk viszonzásaként. Az építkezés közel 6,5 millió fo­rintba kerül. A költségeket a tanács mellett mi biztosít­juk egyrészt a vállalat fej­lesztési alapjából, másrészt a kommunista szombatokon, valamint a helyszínen vég­zett társadalmi munka ér­tékével. A férőhelyeket a jól dolgozók gyermekei kapják meg, természetesen a gyér- • mekek számának és szociá­lis helyzetnek mérlegelésével. Az óvoda közmű­terveit a megyei tervező vállalat, az épület­terveket pedig a DÉLÉP technológiai tervezési osztá­lya készítette, társadalmi munkában. Az építés felett a vállalat KISZ-szervezete vállalt védnökséget. Maguk mintegy ezer órát dolgoztak az óvodának; ezenkívül moz­gósították a vállalat többi dolgozóját. Serénykedésük nyomán a brigádok 40 ezer társadalmi munkaórát vál­laltak — és jórészt már tel­jesítettek is. Mindezt Zilahy János Pétertől, a rendszer­szervezési osztály vezetőjétől tudtam meg. — Jelenleg a szakipari brigádok dolgoznak az óvo­dában — folytatta —, a fes­tők, a burkolók, az üvege­zők és a lakatosok, tehát a befejező munkák folynak. Ám nemcsak a DÉLÉP em­berei fáradoznak itt. A fű­tésszerelési munkákat a Ka­zánjavító Szövetkezet, az ál­landó műszaki ellenőrzést pedig a városi beruházási vállalat végzi — társadalmi munkában. Tavasszal a 600­as Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai segítettek be a tereprendezési és ácsmun­kába, mintegy 200 órát tel­jesítve. Különösen figyelem­reméltó, hogy kisgyermekek érdekében tizenéves fiatalok ragadtak lapátot, mérőszala­got — szabad idejük rová­sára. — Elmondhatjuk, hogy az építés a tervezett ütemben halad; nem fenyegeti veszély az októberi — a város fel­szabadulásának 30. évfordu­lójára tervezett — átadást. Mindössze hét hónap alatt készül el az óvoda, mivel az alapozáshoz március elején fogtunk hozzá. Az épülete­ket — Szegeden, óvodaépí­tésnél még nem alkalmazott módon — házgyári elemek­ből állítjuk össze. Legalább­is a két főépületet és a gaz­dasági egységet. A kazánház hagyományosan, téglából ké­szül. Ez a kísérlet azt; iga­zolja, hogy hasznos a pane­lek többcélú — tehát nem kizárólag lakóházak építésé­nél történő — felhasználása. A lakó­telepi fő­mérnök­ségtarjá­ni építésvezetőségén Nagy István üzemvezető irodájá­ban ismertem meg a Tabán utcai óvoda terveit. A két főj — egyenként kétszáz négyzet J méter alapterületű — szárny­ban két-két 25 fős, tágas fog­lalkoztató helyezkedik el, va­lamint öltözők és mosdók. Előttük napozóteraszok te­szik majd lehetővé — és kel­lemessé — a futkározást. Kö­rös-körül játszóudvart alakí­tanak ki homokozóval és pancsolóval. A helyiségek falát belül műanyagfesték­kel színezik, a külső hom­lokzat pedig jórészt nyers panelfelület marad — csupán az ablakok alatti falrészt festik színesre. Az óvoda lakóinak nem helyben főznek, hanem min­dennap gépkocsival hozzák majd az ebédet — ^ennek megfelelően a gazdasági épü­letben csak melegítőkonyha és az ahhoz tartozó kiegészí­tőhelyiségek, valamint orvo­si rendelő, óvónői szobák kapnak helyet. A három épü­letszárnyat fémvázas üvegfo­lyosó köti össze egymással, így rossz idő esetén is zavar­talanul folyik az óvoda élete. A munka javát már elvé­gezték. Az épületen belüli utolsó simításokon kívül már csak a tereprendezés, a kül­ső utak megépítése és ker­tészeti feladatok vannak hát­ra. Ez utóbbiakat azonban akadályozza a Tabán utca 35-ös és 37-es számú házak ittléte, amelyeket lebontásra ítéltek ugyan, de az ítéletei még nem hajtották végre. Ha ez is megtörténik, úgy nem lesz már akadálya annak, hogy a hátralevő két hónap alatt olyanná formálják az óvodát, hogy őszre mosoly­gós arccal lépjéle út a gyer­mekek a modern külsejű, be­lül paradicsommá varázsolt óvoda küszöbét. Szirák József Magyar felszerelések jemeni kórházaknak Magyarország és a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saság között nemrégiben lét­rejött gazdasági együttmű­ködési megállapodás alapján most került sor az első üz­letkötésre. A jemeni egész­ségügyi minisztérium és a Medicor Művek képviselői aláírták azt a szerződést, amely szerint összesen 960 ezer dollár értékben szállí­tanak magyar kórházi felsze­reléseket, röntgenkészüléke­ket, műtőberendezéseket, elektromedikai készülékeket és más egészségügyi beren­dezéseket. Ennek megfele­lően három jemeni települé­sen épülő 20 ágyas kórhá­zat teljesen magyar felsze­reléssel rendeznek be. Vendégforgalom A tulajdonképpeni idegenforgalom, a nemzetközi turiz­mus jóval a második világháború után kezdett töme­ges méreteket ölteni Európában. A háború utáni gaz­dasági fejlődés, az Európa-szerte növekvő életszínvonal tet­te lehetővé az ötvenes évek vége felé, hogy mind többen szálljanak vonatra, repülőgépre, vagy üljenek be saját autójukba, s induljanak idegen tájakra. A hidegháború idő­szakában érthetően nem túlzottan lelkesedtünk az idegen­forgalomért, s eközben az — éppen a tömeges méretekre építve — Európa- és világszerte tekintélyes és jól jöve­delmező iparággá vált. Aztán nálunk is változott a helyzet. Részint azért, mert az idegenforgalom devizabevételei igen hasznosak a népgazdaságnak, részint pedig azért, mert egy­re kevesebb takargatni, s egyre több jogos büszkeséggel megmutátni valónk volt az idegeneknek: "A világon sokfelé és sokoldalúan méltatják az idegen­forgalom erényeit, gazdasági hasznától kezdve odáig, hogy a lehető legjobban szolgálja a népek közötti kapcsolatok javulását, s ha közvetve is: a békés egymás mellett élés ügyét. Esetünkben azonban nagyon is tudatosan érdemes számot vetni az idegenforgalom egyik igen fontos lehető­ségével, nevezetesen azzal, hogy a turistának így vagy úgy, de alkalmuk nyílik megismerni bennünket. Vagyis, a szo­cializmust építő Magyarországot. S ebben mindkét tényező — a szocializmust építő és Magyarország — egyaránt fontos. Gyakorta meditáltunk egy időben azon, hogy a kül­földiek tudatában a rossz propaganda következtében ha­mis és csöppet sem kívánatos kép él Magyarországról: a Gulasch, a Tsardasch és a Tsikosch úlromantikája. Sze­rencsére — éppen a növekvő turizmus következtében — mind többen jönnek rá, hogy egy fejlett, gazdagodó, tekin­télyes tudományos és gazdasági eredményekkel rendelke­ző országba jöhetnek, ahol nemcsak enni és lovagolni le­het, hanem sok más, hasznos dolgot csinálni. És mindez nemcsak Magyarország jóhírét gyarapítja Európa-szerte, hanem — s ez legalább annyira fontos! — sok százezer ember kap reális és elgondolkodtató képet a szocializmus gyakorlatáról. Az pedig egyáltalán nem mindegy számunk­ra, hogy ez a kép megnyerő lesz-e, vagy sem. Éppen ezért igen nagy felelősséggel jár a vendégfor­galom — mennyivel rokonszenvesebb így, mint az „ide­genforgalom" —, hiszen nemcsak egy ország, hanem egy társadalmi rend számára is meg kell nyerni az idegen^ vagyis vendégünket, vagy legalábbis rádöbbenteni arra. hogy a beléplántált, többé-kevésbé meghamisított elképze­lésektől mennyi mindenben különbözik — előnyére — a valóság. Az eredmény sok apróbb-nagyobb dolgon múlik, s az már külön szerencsénk, hogy amit teszünk és tennünk kellene, nemcsak a külföldieket, hanem bennünket is szol­gál. Hiszen az autópályaprogram is elsősorban saját éle­tünk igényei szerint készül, s ezek az utak arra is alkal­masak lesznek, hogy még több idegen utazzon Magyaror­szágra és Magyarországon át, élvezve a jó utakat. Ez nem­csak a várhatóan megnövekvő devizabevételek miatt hasz­nos, hanem azért is, mert olyan „apróságok", mint a köz­lekedési viszonyok, sokszor alapvetően meghatározhatják a turista véleményét egy országról. Sajnos, sokszor nem érezzük eléggé, hogy mekkora po­litikai felelősséggel jár napi ügyeink intézése. Mert ha .az útépítések miatt terelőutakra kényszerül a külföldi, jaz nem baj, ha a terelőutak jók, és jó táblák, irányítás se­gíti őt a gyors tájékozódásban. De ha sorozatosan eltéved, akkor nem az országépítő munka jó emléke marad meg benne, hanem a bosszúságoké, az „ide sem jövök többé" dühe. S ugyanez vonatkozik a határállomásokra is. Ha gyors az ügyintézés, kellemes emlékek maradnak meg benne, ha viszont félórákat, órákat kell várnia, nem a ha­tárállomás személyzetéről, hanem általában a szocializ­musról lesz rossz véleménnyel. S valljuk be, amilyen gyor­san és udvariasan intézik sokszor a röszkei határállomáson az útlevél- és vámkezelést, néha épp oly érthetetlenül tud­nak félórákat váratni a sorompó előtt három-négy autót. Pedig erre is megvan a recept: akivel valami probléma van, azt félreállítjuk, és külön foglalkozunk -vele, akinél viszont minden rendben van, az menjen pillanatok alatt tovább. Sok példát lehetne még felhozni arra, hogy milyen fontos számunkra sok-sok apróság. S ezek mind valóban számunkra fontosak. Nemcsak azért, mert csöppet sem mindegy, hogy milyen vélemény alakul ki a külföldiek százezreiben az országról és ezáltal a szocializmusról, hanem azért is, mert á jó tájékoztatás az utakon, vagy a gyors ügyintézés a határállomásokon bennünket is szolgál. S ez legalább annyira fontos, mint a külföldiek, a turisták vé­leménye. Mert amennyire igaz az, hogy a vendég gyakorta ilyen „apróságokból" alkot véleményt magának egy or­szágról, annyira igaz az is, hogy hazánkfiai közül is sokan hajlamosak erre, itthon is. De végül is nem ez a legfonto­sabb. Jgaz, nem mindegy, hogyan vélekedik rólunk és ez­által közvetve egy szocializmust építő országról a turisták tömege, de amit jó véleményük érdekében tennünk kell kisebb-nagyobb dolgainkban, azt elsősorban végül is ma­gunkért tesszük. Közvetlenül — és a vendégforgalmat fi­gyelembe véve — közvetve is a magunk hasznára. Ténykérdés, hogy a külföldieknek csak egy része jön i Magyarországra a Balaton, Budapest, vagy netán a Duna­kanyar kedvéért. Nagyobb részük csak átutazik az or­szágon, útban a déli tengerekre. Ez két okból is fontos. Részint azért, mert csak futó benyomások maradnak ben­nük az országról, s azok alapján alakítják ki véleményüket, tehát szükségszerűen elsősorban az említett „apróságok" befolyásolják őket. Éppen ezért kell hatványozottan érez­nünk felelősségünket. De nem csupán ezért. V endégforgalmi, gazdasági és politikai szempontokból egyaránt fontos, hogy jó benyomások maradjanak meg az idegenben. Többek közt azért is, mert tő­lünk nyugatra épülnek már a Közép-Európát Délkelet­Európával összekötő autópályák. S ha néhány év múltán elkészülnek, kicsinyre zsugorodnak a mi sík vidékünk által az autóvezetőknek nyújtott előnyök. S néhány rossz tapasz­talat kellemetlen száj ír; vei mindenki hajlamos arra, hogy inkább a nehezebb, de az idegek szempontjából könnyebb •utat válassza. SZAVAT ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom