Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

85 SZOMBAT, 1Q74. AUGUSZTUS 10. Búcsúzik a János vitéz GYaitő fórumot Egy fotóvita tanulságai SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 19 74 János vitéz. Előadás a Dóm téren este 8 órakor. XV. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum képtárában, szeptember 16-ig. Fotóklubok X. Szegedi Szalonja. Fotókiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kass János, Reich Károly és Würtz Ádám Shakespeare-illusztrációi, kisplasztikák, plakettek, érmek. Kiállítás a Képcsarnok bemutatótermében, augusztus 15-ig. Szeged környéki népélet, tékák, ládák, szőrhímzések. Néprajzi kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kokas Ignác festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, szeptember l-ig. Mészáros Dezső szobrászművész szabadtéri szoborkiállítása a Móraparkban, augusztus 20-ig. Melocco Miklós szobrászművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 20-ig. Móra Ferenc-emlékkiallítás a Somogyi-könyvtár olvasótermében, augusztus 20-ig. A tápéi gyékényszövés. Kiállítás a tápéi művelődési házban, augusztus 24-ig. Nemzetközi motorcsónakverseny a Tiszán, délután 3 órától. Ünnepi Hetek röplabdatorna az újszegedi kisstadionban, reggel ^órától. Siflis József felvétele Ma, szombaton, negyedszerre mutatják be a szabadtérin Kacsóh János vitézét. Képünkön: az előadás első felvon ásának mozgalmas jelenete. A szabadtéri művészete és technikája Beszélgetés a Turandot tervezőivel replő, még felveszik a hátsó mikrofonok. Szinetár Miklós: Bár elEgy hete nyílt meg a Bartók Béla művelődési központban a magyar fotóklubok tizedik szegedi szalonja, amely ugyan nem kavart különösebb hullámokat a helybéli és az országos művészeti életben — lévén egy periférikusként besorolt, sok kétkedéssel fogadott művészeti ág megnyilatkozása —, ám minden esztendőben több ezer látogatója akad, köztük számos külföldi, akik nem fukarkodnak dicsérő szavakkal sem. Végül is — az arisztokratikus ellenérzésektől eltekintve — rangos rendezvénye lett a fotószalon az ünnepi heteknek, s a magyar fotóéletnek egyaránt. Alighanem ezzel magyarázható, hogy a megnyitás előtt tartott — a Népművelési Intézet és a Szegedi Fotóklub által rendezett — ankéton igen sokan vettek részt az ország szinte minden tájáról, köztük sok olyan ember, aki amatőrként ugyan, ám valódi „profi" eredményekkel járul hozzá szervezőként vagy alkotóként a magyar fotográfia fejlődéséhez. Kár lenne most azokat a szakmai, és művészeti-alkotói problémákat feszegetni, amelyek bőségesen merültek fel az egy hete rendezett országos ankéton, mivel azok jórésze a fotósok belügye, s ily módon aligha tarthatnának számot széles körű érTegnap délben a Turandot szegedi előadásainak alkotói, tervezői vettek részt a premier előtti sajtótájékoztatón, melyet a hagyományoknak megfelelően a Játékok igazgatóságán rendeztek. A szerdai és a csütörtöki főpróbák tanulságai, valamint az a tény, hogy a résztvevők a szabadtéri korábbi Turandot-előadásain is közreműködtek, érdekes beszélgetésre adott alkalmat. A vita résztvevői Vaszy Viktor karmester, Szinetár Miklós rendező, Fülöp Zoltán díszlettervező és Vastagh Attila, a Játékok szcenikusa voltak. Fülöp Zoltán: A háború elemek plasztikusabb kibonelőtti éveket beszámítva ne- tása; a Vastagh Attila és gyedik szabadtéri Túrandó- Sándor Lajos vezette kivitetom a mostani, ami tulaj- lezők kifogástalan, valóban ^ ^ ^ ^ ^ donképpen két alapvető kon- európai színvonalú munkája, idéznem "líartókot" cepciót jelent. Az 1938—39-es melyet ezúttal is szóvá kell csodálatos mandarint Pucci- fontos, hogy Magyarországon -i-^j-í--,--., „T.ÍJ--J.. m-, —,— szeretnék megkömondtuk, az idei ' előadások deklődésre. Ám szinte reflényegében az 1965-ös be- renszeruen tert vissza a konmutatóra épülnek, néhány SUS^tt már túlnő egy viszonylag kisszámú csoport problémáin, s így vagy úgy, de mindenképpen társadalmi üggyé dolog mégis változott. A csodálatos muzsika hallatán is tudomásul kell venni, hogy alapvetően kegyetlen, brutális darabról van szó. A szerelem nevében kierőszakolt mindenároni diadalról, melyről Kalaf kulcsáriája is beszél, s ami századeleji téma, Érdemes Ádámnál és Évánál kezdeni, vagyis nagyon röviden a fotográfia értékeinél. Az nem is túlságosan előadásokat Nádasdy Kál- tennem, mán rendezte, a színváltozá- szönni. sok szinte végigkísérték az Vaszy Viktor: A szabadegész előadást. Szinetár Mik- téri óriási méreteiből adódó nj itt valószínűleg a tizen- sok tízezer embernek van kilencedik századdal akart fényképezőgépe, s ezáltal leszámolni — a huszadik több százezren sajátíthatják — sz3.73.ci pmbsrénck n3.n£iáv3.i lós stilizáltabb környezetet hangzásküjönbségekből fa- zenéjében is mintha szembe- el elvile§ félig-meddig alkoAc nmí o lórviroríocaKh Ira H r\0 V * m ít 0D m io Cl'l vcfoí _ _ _ _ __ .. . . j- ' 'J _ —: 1 kért, és ami a lényegesebb, kad, hogy magam is sürget- fordujna yerdiék kiteljess- tó módon a képi kultúra _1 J.' 1 — J— J. 1 ^..„wífi nJ tűm «-» VionrflroTTOrtnlr ir«rtir<-i " A alapjait. Talán az sem tulTíz éve Jancsi alapdíszletet, mely levegőt ad tem, a hangkeverők vegye- dett romantikavilágával a produkcióhoz s a különböző nek részt valamennyi pró- Turandotot reális történet- zottan fontos hogy a mai színeket apróbb diszle yalto- ban, ismerjek elképzeléséin- é annak ó igazsógait z™an „formációfnak jóié zásokkal követjük. Vagyis ker. A karmester tudniillik hangsúlyozva eljátszani - , információinak jore külső megjelenésében a 9 ev- nem azt frazirozza, amit a számomra ma már képtelen- szet mar vizualls uton szer" vei ezelőtti Turandotot lát- gép útján hall a közönség, ség A mese szimbolikus, még zi — televízió, fénykép stb. hatják a nézők. Feltétlenül banem a r™®szetes. zené" ha van is realizmusa.' Erről —, s bár nem egészen megúj viszont a tervek realizá- danom sem kefr mUye^ ^eretnenk szólni a kilenc alapozottan, de igen sok lásának rendkívül magas óriási felelősség hárul a ^SabítK ^vfrí^ * színvonala, a kepzomuveszeti hangtechnikusokra. Ha mi rűbben úgy is mondhatnám veget l°solJak a Gutenbergpéldául hirtelen pianót ját- a szür/ealista fUmekre em- galaxisnak, vagyis az írott fönn á haSngaZsztaTnTl, semmit K Szövegek világának, éppen a sem csináltunk Számom-a sokkal- Az egymasba fonódo fotográfia, a tévé és a film sem csináltunk. Szamom.a kis lisztiku képek he- mJt Az'vlszont annál fon. lyett elesen elválasztott és . jellemző snittekkel. tosabb> hogy MagyarorszaVaszy Viktor: Anélkül, S°n — csakúgy, mint szerte hogy előzetesen megbeszél- a világon — sok ezer ember tűk volna, ugyanezek a szem- műveli igen magas színvonalon a fotográfiát, s képeik Turpinszky Béla már második nyáron énekli János vitézt a szegedi szabadtéri színpadon. De a daljátékkal már sokkal hamarabb kapcsolatba került. — Gyermekkorom óta kísér ez a mú. Csöppnyi legényke koromban statisztáltam egyik előadásán, később, első fellépésem alkalmával a címszerepet énekeltem. Tíz éve alakítom Kukorica Jancsit, de játszottam a darab egyéb szerepeiben is. Remélem, idősebb koromban még a francia királyt is megszólaltathatom. — Turpinszky Bélát Wagner-tenorként ismerik, a jövő évadban is Wagner-opera szerepére, a Lohengrinre szereti, igényli a mesés, szó készül. Énekesi profiljába rakoztató, hogyan illeszkedik a népi rabokat. A K Jt ' " "f 'ITAIT ituc, iucg?u mesehős, János vitéz életre- — A szaDaateri jatexoK lönböztetni) élő vagy mikro keltése? előadásait nyáron, a vakáció fönhangot hall az ember. Azt János vitéz évek óta idején rendezik. A komo- viszont feltétlenül, hogy ki, legkedvesebb szerepeim közé lyabb, drámai művek mel- melyik szereplő szól vagy Turpinszky Béla, a címszereplő zenés-táncos dáma is rejtély, hogyan lehetett itt a háború előtt, hangosító berendezés nélkül, élvezhető operaelőadásokat tartani. Vastagh Attila: Két tényezővel magyaráznám. Egyrészt az átviteltechnikát nem ismerték, s a közönség eleve úgy fogadta a produkciókat, ahogyan kapta. Másrészt viszont a képest ma a város zajszintje sokszoros, akkor legfeljebb konflis járkált az utcákon, ma autók, villamosok. Szinetár Miklós: A közönség nagy száma miatt ekkora nézőtéren nem lehet reális képet kapni a hangzásviszonyokról. Ha csupán a szerdai és csütörtöki próbák közti különbségeket vesszük figyelembe, ez is óriási, éppen a nézőktől függően. Vastagh Attila: Azért elárulhatjuk, nem egyszerűen géphangzásról van szó, hanem az élő hangzás felerősítéséről, optimális esetben a nézőtér legtávolabbi pontján sem lehet pontosan megküpontok érvényesek a zenei megfogalmazásra is. Tisztultabb, plasztikusabb zenei legnagyobb része elkallódik, egységeket állítunk egymás Félreértés ne essék: nemmellé, s azt gondoljuk, a csak a fotómúvészetről esett harrnTncas évekhez Turandot muzsikájának úgy narmincas evekhez lételeme az erő és a szenvedély, hogy ezáltal kerülhetjük ki a szentimentálisabb megoldásokat. Nikolényi István szó ilyen értelemben az ankéton, hanem általában a fotográfiáról. Képekről, amelyek vagy művészi, vagy dokumentum, vagy más éri Derűit égből... Az operaéneklés legelterjedtebb nemzetközi nyelve az olasz. Donizettit, Verdit, Puccinit — különösen külföldi vendégszereplések alkalmával — eredeti nyelven szólaltatják meg az énekesek. Delfina Ambroziak, a Turandotban fellépő lengyel énekesnő is legszívesebben olaszul énekel. Mégis, sokszor megtörténik, hogy egy-egy szerepet németül kell tolmácsolnia. Annál is inkább, mivel a berlini Operához is szerződés köti. Röviddel Magyarországra érkezése előtt felvételt készített vele a drezdai televízió: Puccini-kettősök szerepeltek a programban. Alkalmi partnere, a német tenorista kedvéért, neki is németül kellett megtanulnia szerepét. Lelkiismeretesen készült a fellépésre, s mint derült égből tartozik szeretem ezt az le" viaam daraDOKat is var- - — -—. ----—- -----<- villámcsapás, úgy érte a hír: partnere a felvétel napján tartozik, szeretem ezt az „ enekeseknel elenyeszo hang- megbetegedett. Helyette anyanyelvén éneklő, román tenoízig-vérig magyar figurát, nak a nezok. e-zekroi, csak- záskülönbségeket okoz azok ristával kellett kamerák elé állnia. Mindössze öt perc alít Kacsóh daljátékában énekel- ugy, mint a nemezti múltún- színpadi mozgása, sokkal rendelkezésére, hogy az olasz szöveget felidézze. Lázasan ni — mindannyiszor felüdü- kat felidéző produkciókról, mérhetőbben érzékelhető ez a kutatott emlékezetében, minduntalan a frissen tanult nélés soha nem mondhatjuk, hogy prózánál. A beszédhang met kifejezések jutottak eszébe. Sürgetően izzott a felvételt " . ... .... , .. „,„„„. látszottuk egyenesebb, irányítottabb, az jelző lámpa, s a művésznő ajkán felhangzott az ária — — Az idei eloadasok sike- eleget játszottuk. énekhangot viszont, ha a né- olaszul re is mutatja, a közönség L. Zs. zőtérnek hátat fordít a sze- zs. L. tékeik miatt többé-kevésbé pótolhatatlanok, és mégis reménytelenül elkallódnak. Ezáltal olyan kultúrhistóriai és társadalomtörténeti értékek mennek veszendőbe, amelyek többé-kevésbé híven dokumentálják egy korszak társadalmi-gazdasági fejlődését és sokarcú szellemiségét egyaránt. Veszendőbe mennek, mert e sók ezer ember által készített képeket rendszeresen és céltudatosan sehol sem gyűjtik. Sok közismert példa felmerült az ankéton. Például a modern művészetek múzeuma New Yorkban, amely egyedülálló fotógyújteménynyel rendelkezik a fotóművészet területéről, vagy a párizsi fotótörténeti múzeum, amely nagyon átgondoltan nemcsak a fotóművészeti értékeket gyűjti, hanem szinte mindent, ami a fényképezéssel kapcsolatos. A vita végül is azzal zárult, hogy a sokat emlegetett fotóművészeti főiskola helyett talán nagyobb szükség volna a sokféle intézet között — ha mégoly minit is — létrehozni egy fotótörténeti Intézetet, ' éppen azért, hogy legyen végre céltudatosan, átgondoltan archiváló, sokféle — esztétikai, történészi stb. — igénnyel és tudományos alapossággal értékeket gyűjtő fóruma a magyar fotóéletnek. Illetve mégsem egészen ezzel zárult ez a vita az ankéton, hanem inkább egy lemondó legyintéssel: ez úgysem rajtunk múlik. S a résztvevők mindehhez hozzátették: be kell látni, a magyar fotográfia anynyit érhet el, amennyire önerejéből futja. önerejéből sok mindenre futja, például alkotásra, sok hazai és nemzetközi elismerés kivívására. Ám e sok elismerést kapott képek kevésbé világlátott, de igen nagy dokumentumértéket képviselő társaikkal együtt néhány év alatt elkallódnak, tönkremennek. Hiányukat ma még nem érezzük, ám húsz-harminc esztendő múltán egy-egy megmaradottra már úgy fognak tekinteni, mint manapság egy-egy véletlenül előkerült képre, amely a felszabadulás napjaiban készült. Rajtunk is áll, hogy néhány évtized múltán hiteles, sokrétű dokumentumanyag álljon utódaink rendelkezésére, s ehhez az egyik legjobb lehetőséget nyújtaná a fotók rendszeres és átgondolt gyűjtése, önerejéből képes alkotni a fotósok tábora, ám arra, hogy napjaink szellemiségétől formált, a szocializmus építésének első harminc esztendejét híven tükröző, rendszerezett művészi és történeti dokumentumanyagot hagyjon az utókorra, arra már képtelen. Mindez már olyan társadalmi érdek, amelynek érvényt szerezni csakis a társadalom tudhat, valamiféle szervezett formában. Szávay Istyán énekel. Viszont amennyire az Üdülés a jugoszláv tengerparton Zágráb—Ríj eka—Rovinj útvonalon IX. 2—12-lg. 11 nap vonattal és autóbusszal. Részvételi díj: 2650 Ft + költőpénz. . Jelentkezés és felvilágosítás: Express Utazási Iroda, Szeged. Kígyó u. 3. Telefon: 11-792. 11-095. x