Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-10 / 186. szám

85 SZOMBAT, 1Q74. AUGUSZTUS 10. Búcsúzik a János vitéz GYaitő fórumot Egy fotóvita tanulságai SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 19 74 János vitéz. Előadás a Dóm téren este 8 óra­kor. XV. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum képtárában, szeptember 16-ig. Fotóklubok X. Szegedi Szalonja. Fotókiállítás a Bartók Béla Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Kass János, Reich Ká­roly és Würtz Ádám Sha­kespeare-illusztrációi, kisplasztikák, plakettek, érmek. Kiállítás a Kép­csarnok bemutatótermé­ben, augusztus 15-ig. Szeged környéki nép­élet, tékák, ládák, szőr­hímzések. Néprajzi kiál­lítás a Bartók Béla Mű­velődési Központban, au­gusztus 20-ig. Kokas Ignác festőmű­vész kiállítása a Novem­ber 7. Művelődési Köz­pontban, szeptember l-ig. Mészáros Dezső szob­rászművész szabadtéri szoborkiállítása a Móra­parkban, augusztus 20-ig. Melocco Miklós szob­rászművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 20-ig. Móra Ferenc-emlékki­allítás a Somogyi-könyv­tár olvasótermében, au­gusztus 20-ig. A tápéi gyékényszövés. Kiállítás a tápéi műve­lődési házban, augusztus 24-ig. Nemzetközi motorcsó­nakverseny a Tiszán, délután 3 órától. Ünnepi Hetek röplab­datorna az újszegedi kis­stadionban, reggel ^órá­tól. Siflis József felvétele Ma, szombaton, negyedszerre mutatják be a szabadtérin Kacsóh János vitézét. Ké­pünkön: az előadás első felvon ásának mozgalmas jelenete. A szabadtéri művészete és technikája Beszélgetés a Turandot tervezőivel replő, még felveszik a hátsó mikrofonok. Szinetár Miklós: Bár el­Egy hete nyílt meg a Bar­tók Béla művelődési köz­pontban a magyar fotóklu­bok tizedik szegedi szalonja, amely ugyan nem kavart különösebb hullámokat a helybéli és az országos mű­vészeti életben — lévén egy periférikusként besorolt, sok kétkedéssel fogadott művé­szeti ág megnyilatkozása —, ám minden esztendőben több ezer látogatója akad, köztük számos külföldi, akik nem fukarkodnak dicsérő szavakkal sem. Végül is — az arisztokratikus ellenérzé­sektől eltekintve — rangos rendezvénye lett a fotósza­lon az ünnepi heteknek, s a magyar fotóéletnek egy­aránt. Alighanem ezzel ma­gyarázható, hogy a megnyi­tás előtt tartott — a Nép­művelési Intézet és a Szege­di Fotóklub által rendezett — ankéton igen sokan vet­tek részt az ország szinte minden tájáról, köztük sok olyan ember, aki amatőrként ugyan, ám valódi „profi" eredményekkel járul hozzá szervezőként vagy alkotó­ként a magyar fotográfia fejlődéséhez. Kár lenne most azokat a szakmai, és művészeti-alko­tói problémákat feszegetni, amelyek bőségesen merültek fel az egy hete rendezett or­szágos ankéton, mivel azok jórésze a fotósok belügye, s ily módon aligha tarthatná­nak számot széles körű ér­Tegnap délben a Turandot szegedi előadásainak alko­tói, tervezői vettek részt a premier előtti sajtótájékozta­tón, melyet a hagyományoknak megfelelően a Játékok igazgatóságán rendeztek. A szerdai és a csütörtöki főpróbák tanulságai, valamint az a tény, hogy a résztvevők a sza­badtéri korábbi Turandot-előadásain is közreműködtek, ér­dekes beszélgetésre adott alkalmat. A vita résztvevői Va­szy Viktor karmester, Szinetár Miklós rendező, Fülöp Zol­tán díszlettervező és Vastagh Attila, a Játékok szcenikusa voltak. Fülöp Zoltán: A háború elemek plasztikusabb kibon­előtti éveket beszámítva ne- tása; a Vastagh Attila és gyedik szabadtéri Túrandó- Sándor Lajos vezette kivite­tom a mostani, ami tulaj- lezők kifogástalan, valóban ^ ^ ^ ^ ^ donképpen két alapvető kon- európai színvonalú munkája, idéznem "líartókot" cepciót jelent. Az 1938—39-es melyet ezúttal is szóvá kell csodálatos mandarint Pucci- fontos, hogy Magyarországon -i-^j-í--,--., „T.ÍJ--J.. m-, —,— szeretnék megkö­mondtuk, az idei ' előadások deklődésre. Ám szinte ref­lényegében az 1965-ös be- renszeruen tert vissza a kon­mutatóra épülnek, néhány SUS^tt már túlnő egy viszonylag kisszámú csoport problémá­in, s így vagy úgy, de min­denképpen társadalmi üggyé dolog mégis változott. A cso­dálatos muzsika hallatán is tudomásul kell venni, hogy alapvetően kegyetlen, brutá­lis darabról van szó. A sze­relem nevében kierőszakolt mindenároni diadalról, mely­ről Kalaf kulcsáriája is be­szél, s ami századeleji téma, Érdemes Ádámnál és Évá­nál kezdeni, vagyis nagyon röviden a fotográfia értékei­nél. Az nem is túlságosan előadásokat Nádasdy Kál- tennem, mán rendezte, a színváltozá- szönni. sok szinte végigkísérték az Vaszy Viktor: A szabad­egész előadást. Szinetár Mik- téri óriási méreteiből adódó nj itt valószínűleg a tizen- sok tízezer embernek van kilencedik századdal akart fényképezőgépe, s ezáltal leszámolni — a huszadik több százezren sajátíthatják — sz3.73.ci pmbsrénck n3.n£iáv3.i lós stilizáltabb környezetet hangzásküjönbségekből fa- zenéjében is mintha szembe- el elvile§ félig-meddig alko­Ac nmí o lórviroríocaKh Ira H r\0 V * m ít 0D m io Cl'l vcfoí _ _ _ _ __ .. . . j- ' 'J _ —: 1 kért, és ami a lényegesebb, kad, hogy magam is sürget- fordujna yerdiék kiteljess- tó módon a képi kultúra _1 J.' 1 — J— J. 1 ^..„wífi nJ tűm «-» VionrflroTTOrtnlr ir«rtir<-i " A alapjait. Talán az sem tul­Tíz éve Jancsi alapdíszletet, mely levegőt ad tem, a hangkeverők vegye- dett romantikavilágával a produkcióhoz s a különböző nek részt valamennyi pró- Turandotot reális történet- zottan fontos hogy a mai színeket apróbb diszle yalto- ban, ismerjek elképzeléséin- é annak ó igazsógait z™an „formációfnak jóié zásokkal követjük. Vagyis ker. A karmester tudniillik hangsúlyozva eljátszani - , információinak jore külső megjelenésében a 9 ev- nem azt frazirozza, amit a számomra ma már képtelen- szet mar vizualls uton szer" vei ezelőtti Turandotot lát- gép útján hall a közönség, ség A mese szimbolikus, még zi — televízió, fénykép stb. hatják a nézők. Feltétlenül banem a r™®szetes. zené" ha van is realizmusa.' Erről —, s bár nem egészen meg­új viszont a tervek realizá- danom sem kefr mUye^ ^eretnenk szólni a kilenc alapozottan, de igen sok lásának rendkívül magas óriási felelősség hárul a ^SabítK ^vfrí^ * színvonala, a kepzomuveszeti hangtechnikusokra. Ha mi rűbben úgy is mondhatnám veget l°solJak a Gutenberg­például hirtelen pianót ját- a szür/ealista fUmekre em- galaxisnak, vagyis az írott fönn á haSngaZsztaTnTl, semmit K Szövegek világának, éppen a sem csináltunk Számom-a sokkal- Az egymasba fonódo fotográfia, a tévé és a film sem csináltunk. Szamom.a kis lisztiku képek he- mJt Az'vlszont annál fon. lyett elesen elválasztott és . jellemző snittekkel. tosabb> hogy Magyarorsza­Vaszy Viktor: Anélkül, S°n — csakúgy, mint szerte hogy előzetesen megbeszél- a világon — sok ezer ember tűk volna, ugyanezek a szem- műveli igen magas színvo­nalon a fotográfiát, s képeik Turpinszky Béla már má­sodik nyáron énekli János vitézt a szegedi szabadtéri színpadon. De a daljátékkal már sokkal hamarabb kap­csolatba került. — Gyermekkorom óta kí­sér ez a mú. Csöppnyi le­gényke koromban statisztál­tam egyik előadásán, ké­sőbb, első fellépésem alkal­mával a címszerepet énekel­tem. Tíz éve alakítom Ku­korica Jancsit, de játszottam a darab egyéb szerepeiben is. Remélem, idősebb korom­ban még a francia királyt is megszólaltathatom. — Turpinszky Bélát Wag­ner-tenorként ismerik, a jö­vő évadban is Wagner-ope­ra szerepére, a Lohengrinre szereti, igényli a mesés, szó készül. Énekesi profiljába rakoztató, hogyan illeszkedik a népi rabokat. A K Jt ' " "f 'ITAIT ituc, iucg?u mesehős, János vitéz életre- — A szaDaateri jatexoK lönböztetni) élő vagy mikro keltése? előadásait nyáron, a vakáció fönhangot hall az ember. Azt János vitéz évek óta idején rendezik. A komo- viszont feltétlenül, hogy ki, legkedvesebb szerepeim közé lyabb, drámai művek mel- melyik szereplő szól vagy Turpinszky Béla, a címszereplő zenés-táncos dá­ma is rejtély, hogyan lehe­tett itt a háború előtt, han­gosító berendezés nélkül, él­vezhető operaelőadásokat tar­tani. Vastagh Attila: Két ténye­zővel magyaráznám. Egyrészt az átviteltechnikát nem is­merték, s a közönség eleve úgy fogadta a produkciókat, ahogyan kapta. Másrészt vi­szont a képest ma a város zajszint­je sokszoros, akkor legfel­jebb konflis járkált az utcá­kon, ma autók, villamosok. Szinetár Miklós: A közön­ség nagy száma miatt ekko­ra nézőtéren nem lehet reá­lis képet kapni a hangzás­viszonyokról. Ha csupán a szerdai és csütörtöki próbák közti különbségeket vesszük figyelembe, ez is óriási, ép­pen a nézőktől függően. Vastagh Attila: Azért el­árulhatjuk, nem egyszerűen géphangzásról van szó, ha­nem az élő hangzás felerősí­téséről, optimális esetben a nézőtér legtávolabbi pontján sem lehet pontosan megkü­pontok érvényesek a zenei megfogalmazásra is. Tisztul­tabb, plasztikusabb zenei legnagyobb része elkallódik, egységeket állítunk egymás Félreértés ne essék: nem­mellé, s azt gondoljuk, a csak a fotómúvészetről esett harrnTncas évekhez Turandot muzsikájának úgy narmincas evekhez lételeme az erő és a szenve­dély, hogy ezáltal kerülhet­jük ki a szentimentálisabb megoldásokat. Nikolényi István szó ilyen értelemben az an­kéton, hanem általában a fotográfiáról. Képekről, amelyek vagy művészi, vagy dokumentum, vagy más ér­i Derűit égből... Az operaéneklés legelterjedtebb nemzetközi nyelve az olasz. Donizettit, Verdit, Puccinit — különösen külföldi vendégszereplések alkalmával — eredeti nyelven szólaltat­ják meg az énekesek. Delfina Ambroziak, a Turandotban fellépő lengyel éne­kesnő is legszívesebben olaszul énekel. Mégis, sokszor meg­történik, hogy egy-egy szerepet németül kell tolmácsolnia. Annál is inkább, mivel a berlini Operához is szerződés köti. Röviddel Magyarországra érkezése előtt felvételt ké­szített vele a drezdai televízió: Puccini-kettősök szerepel­tek a programban. Alkalmi partnere, a német tenorista kedvéért, neki is németül kellett megtanulnia szerepét. Lelkiismeretesen készült a fellépésre, s mint derült égből tartozik szeretem ezt az le" viaam daraDOKat is var- - — -—. ----—- -----<- villámcsapás, úgy érte a hír: partnere a felvétel napján tartozik, szeretem ezt az „ enekeseknel elenyeszo hang- megbetegedett. Helyette anyanyelvén éneklő, román teno­ízig-vérig magyar figurát, nak a nezok. e-zekroi, csak- záskülönbségeket okoz azok ristával kellett kamerák elé állnia. Mindössze öt perc alít Kacsóh daljátékában énekel- ugy, mint a nemezti múltún- színpadi mozgása, sokkal rendelkezésére, hogy az olasz szöveget felidézze. Lázasan ni — mindannyiszor felüdü- kat felidéző produkciókról, mérhetőbben érzékelhető ez a kutatott emlékezetében, minduntalan a frissen tanult né­lés soha nem mondhatjuk, hogy prózánál. A beszédhang met kifejezések jutottak eszébe. Sürgetően izzott a felvételt " . ... .... , .. „,„„„. látszottuk egyenesebb, irányítottabb, az jelző lámpa, s a művésznő ajkán felhangzott az ária — — Az idei eloadasok sike- eleget játszottuk. énekhangot viszont, ha a né- olaszul re is mutatja, a közönség L. Zs. zőtérnek hátat fordít a sze- zs. L. tékeik miatt többé-kevésbé pótolhatatlanok, és mégis re­ménytelenül elkallódnak. Ezáltal olyan kultúrhistóriai és társadalomtörténeti érté­kek mennek veszendőbe, amelyek többé-kevésbé hí­ven dokumentálják egy kor­szak társadalmi-gazdasági fejlődését és sokarcú szelle­miségét egyaránt. Veszendő­be mennek, mert e sók ezer ember által készített képeket rendszeresen és céltudato­san sehol sem gyűjtik. Sok közismert példa fel­merült az ankéton. Például a modern művészetek múze­uma New Yorkban, amely egyedülálló fotógyújtemény­nyel rendelkezik a fotómű­vészet területéről, vagy a párizsi fotótörténeti múze­um, amely nagyon átgondol­tan nemcsak a fotóművésze­ti értékeket gyűjti, hanem szinte mindent, ami a fény­képezéssel kapcsolatos. A vi­ta végül is azzal zárult, hogy a sokat emlegetett fotómű­vészeti főiskola helyett talán nagyobb szükség volna a sokféle intézet között — ha mégoly minit is — létrehoz­ni egy fotótörténeti Intéze­tet, ' éppen azért, hogy le­gyen végre céltudatosan, át­gondoltan archiváló, sokfé­le — esztétikai, történészi stb. — igénnyel és tudomá­nyos alapossággal értékeket gyűjtő fóruma a magyar fo­tóéletnek. Illetve mégsem egészen ezzel zárult ez a vita az ankéton, hanem in­kább egy lemondó legyintés­sel: ez úgysem rajtunk mú­lik. S a résztvevők mindeh­hez hozzátették: be kell lát­ni, a magyar fotográfia any­nyit érhet el, amennyire ön­erejéből futja. önerejéből sok mindenre futja, például alkotásra, sok hazai és nemzetközi elisme­rés kivívására. Ám e sok el­ismerést kapott képek ke­vésbé világlátott, de igen nagy dokumentumértéket képviselő társaikkal együtt néhány év alatt elkallódnak, tönkremennek. Hiányukat ma még nem érezzük, ám húsz-harminc esztendő múl­tán egy-egy megmaradottra már úgy fognak tekinteni, mint manapság egy-egy vé­letlenül előkerült képre, amely a felszabadulás nap­jaiban készült. Rajtunk is áll, hogy né­hány évtized múltán hiteles, sokrétű dokumentumanyag álljon utódaink rendelkezé­sére, s ehhez az egyik leg­jobb lehetőséget nyújtaná a fotók rendszeres és átgon­dolt gyűjtése, önerejéből ké­pes alkotni a fotósok tábora, ám arra, hogy napjaink szel­lemiségétől formált, a szo­cializmus építésének első harminc esztendejét híven tükröző, rendszerezett művé­szi és történeti dokumen­tumanyagot hagyjon az utó­korra, arra már képtelen. Mindez már olyan társadal­mi érdek, amelynek érvényt szerezni csakis a társadalom tudhat, valamiféle szervezett formában. Szávay Istyán énekel. Viszont amennyire az Üdülés a jugoszláv tengerparton Zágráb—Ríj eka—Rovinj útvonalon IX. 2—12-lg. 11 nap vonattal és autó­busszal. Részvételi díj: 2650 Ft + költőpénz. . Jelentkezés és felvilágosí­tás: Express Utazási Iroda, Szeged. Kígyó u. 3. Telefon: 11-792. 11-095. x

Next

/
Oldalképek
Tartalom