Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-09 / 185. szám

PÉNTEK, 1974. AUGUSZTUS 9 3 Elhunyt Kaszás Ferenc (1922-19741) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Kaszás Ferenc elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, nyugállományú vezérőrnagy és honvédelmi miniszterhelyettes, hosszan tartó betegség után, szívinfarktus következtében csütörtökön elhunyt Temetése katonai tiszteletadás mellett augusztus 14-én (szerdán) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk harcostársai, munkatársai és barátai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Budapest, 1974. augusztus 8. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága, a Honvédelmi Minisztérium. Uttörővezetök nemzetközi tanácskozása A napokban a világ leghíresebb úttörő táborában, a Fekete-tenger partján levő szovjet Artek úttörőtáborban 11 szocialista ország úttörőszervezetének országos vezetői konzultatív tanácskozáson vitatták meg a kommunista szellemű gyermekszervezetek újszerű nevelési feladatait. Az Artekban lezajlott eszmecserén egyöntetű vélemény volt, hogy a mozgalom további nemzetközi méretű fejlődésének fontos előfeltétele az egymás közötti kapcsolatok fokozottabb ápojása és a szövetségek, szervezetek egységének erősítése. Mi a helyzet a normákkal ? Vizsgálódás szegedi Üzemekben Közgazdasági nyelven szólva Szegeden igen magas a foglalkoztatottsági arány: a munkaképes korú férfiak szinte teljes egészében, a nők mintegy 83 százalékig dolgoznak valamely vállalatnál, szövetkezetben, vagy intézménynél. Hamarosan általánossá válik a 44 órás munkahét, s várhatóan az ötödik ötéves tervben tovább folytatódik a munkaidő-csökkentés. A munka hatékonyságát természetesen mindenütt tovább kell fokozni, a munkaidő jobb kihasználásával, továbbá az úgynevezett belső tartalékok föltárásával és hasznosításával. Ennek fontos eszközei a munkar,ormák, amelyek a tervezésben, a szervezésben, a bérezésben és a munkaverseny-értékelésben is fontos szerepet töltenek be. Hogyan állunk Szeged Iparvállalatainál a normákkal? — ezt tárgyalta legutóbbi ülésén a városi pártvégrehajtóbizottság. Mint a város üzemeinek mintegy kétharmad részében szerzett tapasztalatokból kiderült, legtöbb helyen csaknem kizárólag a teljesítménybérezés céljából készítenek, illetve alkalmaznak munkanormát. Az arány e tekintetben meghaladja az országos átlagot. A nehéziparhoz tartozó kéziszerszámgyárban a termelő munkások 100, a gumigyárban 80, a vasöntödében 62 százalékánál alkalmaznak normát a teljesítménybérezéshez. A könnyűés élelmiszeriparban nagyjá- j ból hasonló a helyzet, kivé- • ve például a konzervgyárat j és a paprikafeldolgozót, ahol, az ipari átlag alatt van a • normák alkalmazása. A ta-! nácsi vállalatoknál és az ipari szövetkezetek többségénél 70—90 százalékig a m"nkanormák képezik a teljesítménybérezés alapját. Az állami és szövetkezeti iparban a teljesítménybérű dolgozóknál alkalmazott normák túlnyomó részben egyéniek. A csoportos norma részaránya csupán 15—20 százalék között mozog. Nagyon lényeges, hogy az állami vállalatoknál döntő többségben műszaki norma szerint dolgoznak a munkások. E legfejlettebb normatíous aránya a kábelgyárban például 100, a húsipari vállalatnál 90, a KSZV-nél 72 százalékos. Ezzel szemben a tanácsi és a szövetkezeti iparban zömmel a becsült normakat alkalmazzák, tehát a legkezdetlegesebb normatípust. Nyilvánvaló, itt is több haszonnal járna, ha a műszakilag megalapozott normák részarányának növelésére törekednének. Rendszeres a normák karbantartása az állami üzemekben. Amikor technológiai, műszaki, szervezési és gyakorlottsági változások következnek be, akkor a normák is szinte magától értetődően megváltoznak. A kábelgyárban kétévenként felülvizsgálják, van-e szükség a feltételeknek megfelelő igazításokra. A követelmények szerinti normákat az állami iparban az is igazolja, hogy néhány nagyobb üzemben a teljesítmények zömmel 95 és 115 százalék között mozognak, vagyis elég jelentős közöttük a különbség. A műszakilag megalapozott normák megállapítása bizony elég időigényes: a munkakörülmények sokoldalú tanulmányozása alapos elemzése szükséges hozzá. A kábelgyárban a normák felülvizsgálatát mindig megelőzi az úgynevezett munkanap-fényképezés. A veszteségidő föltárása végett ugyanezt teszik a gumigyárban, s a KSZV gyáregységeiben is. A szegedi üzemek többségében, sajnos, az utóbbi időben háttérbe szorult ez a fajta gondos elemzés. Több helyen — a ruhagyárban, a gumigyárban, a kéziszerszámgyárban — a szervezési intézkedések hatására elég sok időt sikerült megtakarítani, ami végső soron létszám-megtakarítást eredményezett. Másutt szintén megvan erre a lehetőség, csak az a baj, hogy keveset törődnek vele. Az üzemi pártszervezetek rendszeresen foglalkoznak ugyan a munkanormákkal, legtöbbjük be is számoltatja a gyár munkaügyi vezetőjét, de ez önmagában nem elégséges. A pártszervezetek ösztönözzék a gazdasági vezetőket arra, hogy ne csak a teljesítménybérezéshez használják a normákat, hanem a tervezésnél, a szervezésnél, az átfutási idő meghatározásánál is érvényesítsék a sokrétű normatívakövetelményeket. Nagy szükség lenne rá, hogy a szakszervezetben tevékenykedő kommunisták is segítsék, ösztönözzék a különben sokat emlegetett normakarbantartást, illetve az ezzel foglalkozó apparátust A pártszervezetek pedig azon túlmenően, hogy a gazdasági vezetőket rendszeresen beszámoltatják a normák helyzetéről, tegyenek javaslatot a hibák, hanyagságok megszüntetésére. Cpak haszonnal járhat továbbá, ha a városi tanács munkaügyi osztálya is figyelemmel kíséri a normák alkalmazását, és tanácsot ad a problémák megoldásához Kellemes barackillat terjeng az üzemben. A ládák mellett kislányok és fiúk szorgoskodnak. Késsel körülkerekítik a barackot, a magját kidobják és a két fél gyümölcsdarabot egy tiszta ládába szórják. Nézem az egyik legénykét, amint kettévágja a sárgabarackot, az egyik felet a szájába, a másikat a ládába. Felesbe dolgozik. A művezető nem szól egy szót sem, tudja, hogy a gyomor is véges, ha megkívánják, egyenek nyugodtan. Egymásután bemutatkoznak: Papp Éva, Tóth Éva, Bajtai János, Hegedűs Zoltán .'.. hetedikesek és nyolcadikosok az általános iskolában. Mellettem egy fiúcska söpröget. A takarítószerszám nyele a feje fölött billeg. Ügyetlenül áll a kezében a söprű, odahaza bajosan segített még édesanyjának a takarításban. Itt kötelező. Kérdem tőle, hogy miért jött el a konzervgyárba dolgozni. Határozott és öntudatos választ ad: — „Pénzt keresni!" — Rá vagytok szorulva erre a keresetre? — „Nem." — A szüleid küldtek ide? — „Magamtól jöttem" — mondja felnőttes önérzetességgel. NAGYMAMÁK ÉS UNOKÁK Az üzemcsarnok mmmmm van választva. Az első teremben idősebb férfiak és nők dolgozgatnak, a másodikban gyerekek, tizenkettőtizennégy év közöttiek. Bátyi Zoltán, a gyár üzemgazdasági osztályának vezetője lelkesen magyarázza, hogy a konzervgyárban kétféle megoldást is alkalmaznak, hogy idősebb és fiatalabb emberek alkalomszerűen dolgozzanak. Az egyik: nyugdíjasok és háziasszonyok csoportja. Akkor mennek be dolgozni, amikor nekik legjobban megfelel. Ilyen lehetőség alig található máshol. Ezek az emberek nincsenek a „vonalban", mármint a termelési szalag mellett. Amennyit teljesítenek, anynyit keresnek. ' A másik: azok a gyerekek, akik betöltötték a tizenkettedik évüket, s még nem múltak el tizennégy évesek, azoknak úgynevezett napközis tábort szerveznek. — Hat órát vannak a gyárban — folytatja Bátyi Zoltán —, könnyű munkát végeznek, egy csoportban helyezzük el őket, és 15—20 fővel egy-egy tanár foglalkozik. A nyári szezonban 150—200 iskolás is bejön, sőt a szülők keresnek fel minket, hogy bekerüljön a gyerek és ne csellengjen a városban, amíg ők dolgoznak. Így aztán nem ritka, hogy a nagymama együtt jár be a nyári szünet ideján unokájával a konzervgyárba. S hogy mennyire vigyáznak a gyáriak a kisebb gyerekekre, jellemző, hogy ezeknek más színű a belépőjük, mint a nagyobbaknak. A kapuban megvárják egymást, és a tanár vezetésével vonulnak az üzembe. Nem fordulhat elő, hogy az apróbb fiúk és lányok csak egy percre is magukra maradjanak, és plcsatangoljanak a gyártelepen. Szülői szeretettel és gondossággal figyelnek mindegyikre. 'tebbek, prímábban helytállnak. Az eminensek, ahogyan mondani szokták, az üzemben nehezebben találják fel magukat, ügyetlenebbek, nehezebben kapcsolnak, csak segítséggel jutnak elhatározáshoz. A CÉL: !GY KERÉKPÁR ÜGYESEK, ARANYOSAK Bizakodnak a paprikások Nagy érdeklődés kiséri idén híres növényünk, a fűszerpaprika termesztését. Az új, fölemelt föl vásárlási árak is vizsgáznak, bár ösztönző hatásuk a szerződéskötéseknél már egyértelműen tisztázódott. Evek óta nem került ilyen jól megázott talajba a palánta, mint idén május első napjaiban, az indulás tehát kedvezőbb volt, mint a korábbi években. Jött a hűvös idő is a későbbi esővel, ez pedig hátráltatta meleget kedvelő növényünk fejlődését. Érdeklődés kíséri az Űj Élet Termelőszövetkezet két próbálkozását: 100 hektáron kísérletképpen bevezették a teljesen gépesített termelést, és kisebb területen — 5 hektáron — eredeti helyére vetették a magot, itt a palántanevelés és palántaültetés sok munkát igénylő fázisai teljesen elmaradtak tehát. A pappikatermesztő hagyomány szerint augusztus első napjai a várható termés szempontjából a legkritikusabb napok. Szaknyelven szólva ez a kötődések ideje, most dől el. hogy a virágból lesz-e termés? Nagy István, a szegedi Üj Élet Tsz elnöke szerint az elmúlt napok időjárásánál jobbat a paprikatermelők nem is várhattak volna. Ennek köszönhető, hogy szépen fejlődött a növény, a korábbi háromhetes lemaradásból igyekezett behozni valamit. Most jó lenne egy kiadós, meleg eső. a mostani dús virágzásból föltehetően szép termésre lehetne akkor számítani. Másik kritikus korszaka is van a paprikának, a szeptember végi fagyos hullám gyakran okoz veszteségeket. A termelési rendszerbe ültetett fűszerpaprika terméskilátásai is jók, itti elsősorban magasabb tőszámból lehet nagyobb termést várni. Ahol tudnak, öntöznek, de gépeikkel csupán 20 hektáron tudják átmenetileg pótolni u kötés idején különösen veszélyes csapadékhiányt. A röszkei Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. Tanács Imre is azzal kezdi tájékoztatóját. hogy nyolc működőképes öntözőberendezésük közül négy a paprikaföldeken teljesít szolgálatot. Kétszázhuszonöt hektáron terem ebben a szövetkezetben a fűszernövény, valamennyire kellene az áztató, meleg eső. Termésbecslésre is megkértük a közös gazdaság elnökét. A mostani kilátások szerint a tervezett mennyiségre, hektáronként 64 mázsára számítanak, de ha egy héten belül jó esőt kapnának, bátrabban mondanának többet is. A raktárban sok a diák. Mint a méhecskék, döngicsélnek, de ügyesen jár a kezük, tisztogatják a konzerves dobozokat, kartonokba rakják a befőttesüvegeket. Tompa Györgyné minőségi ellenőr, dicséri őket: — Ügyesok, egynémelyik a felnőttek normáját is teljesíti. Szófogadóak, igazán aranyos gyerek mindegyik. A felügyelő tanárnő, Komócsin Lászlóné, ugyan néhány napja jött csak a gyárba, de érdemes felfigyelni véleményére. — Hasznosnak tartom a nyári szünetben, ha a gyerekek dolgoznak egy keveset. Sokan ellentmondanak, hogy azért van a szünet, játsszanak a diákok, pihenjenek: Én azt válaszolom erre, hogy hu valaki az iskolai szünetben két hetet, vagy egy hónapot dolgozgat valahol, az a gyereknek olyan kikapcsolódást jelent, mintha strandolna. A munka nem megerőltető, szinte játékosan végzik, s közben megismerkednek a felnőttek napi tevékenységével is, közvetlen tapasztalatot szereznek egy üzemről. — S milyenek általában a diákok, szeretik a fizikai munkát, vagy húzódoznak attól? Mert ugye ilyeneket is lehet hallani, hogy a mai felnövekvő ifjakat olyannyira megkímélik a szülők, hogy képtelenek valamit is rendesen elvégezni, még egy óra sem telik el, s megunják a munkát. Igaz ez? — Így nem igaz. De érdekes megfigyelés, hogy azok a gyerekek, akik az iskolában csintalanabbak, s olykor hanyagolják a tanulást, azoK itt az üzemben talpraesetNégy enöten is körülvesznek a diákok közül. Megszólítom a legkisebbet, úgy nézem, aligha lehet több tizenkét évesnél és most megy majd a hatodikba. Nagyot tévedtem. Varga Endre tizennégy éves, s nyolcadikos. Kérdezgetek, Endre meg válaszol. — Mióta dolgozol itt? — Július 16-án jöttem. — Magadtól, vagy a szüleid kértek erre? — Az én elhatározásom volt a döntő. — Hányan vagytok testvérek? — Nyolcan, s a legnagyobb tizenkilenc éves, a legkisebb most megy másodikba. — Nem unod a gyári munkát? — Nem. Édesapám is itt dolgozik a konzervgyárban. — Hol laktok? — Dorozsmán. — Együtt jössz be apukáddal? — Nem, mert ő reggel hatra jár, én meg nyolcra. — Amikor hazaérsz a gyárból. mit csinálsz otthon? — Segítek édesanyámnak. — Mikor játszol? — Ügy öt óra tájban megyek ki az utcára. — Mit játszotok? — Focizunk. — Amit itt keresel, az a tiéd lesz, vagy oda adod a szüleidnek? — Az enyém lesz, s ha összegyűlik, veszek egy kerékpárt. Csillog a szeme Varga Endrének, nagyon vágyik arra a kerékpárra, szeretne már versenyt karikázni a srácokkal. Bodó Róbert és Lakatos Márton most töltik be a tizenharmadik életévüket, egy iskolába járnak, sőt egymás mellett ülnek az osztályban is. — Haverok vagyunk — mondják egyszerre. Nekik sem létkérdés az az egy hónap munka. Az egyik meg is jegyzi, hogy kocsijuk van, pénzük is van, nincsenek rászorulva a fiú keresetére. Amit kérnek odahaza, azt egy szóra megkapják. Mégis ők határoztak úgy, hogy dolgoznak egy keveset a gyárban. Sári Ildikó, Komlódi Hedvig és Domonkos Ilona első ízben dolgozik üzemben. Mind a hárman nagyon jól érzik magukat, bár Hedvignek és Ilonának az édesanyja is a konzervgyárban dolgozik, s mamák így ellenőrizhetik is lányaikat. Hedvig mondja: — Anya hívott, hogy jöjjek ide. Nem bántam meg, sőt szeretek az üzemben. Amit keresek, abból tanszereket és egy nadrágot vásárolok. Sári Ildikó a közgazdasági technikumban tanul tovább, Domonkos Ilona pedig most fejezi majd be az általános iskolát. Örömmel dolgoznak a konzervgyárban, a legtöbbjük csak játékos időtöltésnek tekinti a napi hat órát. Hasznos elfoglaltságukkal jót tesznek önmaguknak és a gyári közösségnek ist Gazdagh István