Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

4 VASÁRNAP, 1974. AUGUSZTUS 4. Hol a cipzár? Oetíeit A baj ott kezdődik, hogy világéletemben utáltam gom­bot varrni, nem is beszélve a gomblyukkötésről, amihez se szakértelmem, se türel­mem nincs. A mai időkben, amikor a nők is „barkácsol­nak", házilag készítenek egy­egy ruhát, szoknyát maguk­nak, Igen áldásosnak talál­tam, hogy a gombolás he­lyett egyre több holmiba di­vatosabb dolog villámzárat — „magyarul clpzárat" — varrni. Ha elromlik, kicse­réli az ember, nem kell ve­le bajlódni, mint a leszaka­dozó gombokkal. A baj ott folytatódik, hogy • ruhafélék különböző szí­nűek, eltérő méretű nyílás szükségeltetik rájuk, amiből következik, hogy nem mind­egy, milyen clpzárat építünk be. Egy piros szoknyába, ugye nem lehet sárga és 50 centiméteres zárószerkeze­tet bevarrni, furcsa lenne. Meg minek egy fekete nad­rágba a világoskék cipzár? Dísznek? Abba fekete volna jó, ha lehetne kapni. A jámbor vásárló bemegy az első rövidáruüzletbe, és venni akar teszem azt egy 18 centimáteres fekete clp­zárat, mivel arra van szük­sége. Igen ám, de az eladó sajnálkozva közli, hogy csak sárga és világoszöld van, az is 18 centiméter hosszú. Nem baj, gyerünk tovább, majd veszünk máshol. Még nem tudjuk, hogy az egész város­ban nem lehet másfajtát kapni. Majd rájövünk, mire térdig ér a lábunk, úgy el­kopik a mászkálásban. Sze­rencsére nem sok ilyen üzlet van, ha Jól számolom, össze­sen öt, így nem tart sokáig a tortúra. Az eladókra már nem ls haragszik a vándor, hiszen ők olyan szívesen ad­nák azt, ami a fiókokban la­pul, mindenütt egyformán vagy sárga és zöld, vagy ró­zsaszín és halványszürke, attól függően, milyen szériát fogunk ki. Valahogy nincs összhang­ban a textilipar a cipzárké­szítéssel. Miért gyártanak más színű kelméket, mint amilyen cipzárakat produkál a cipzárgyár? Vagy esetleg van mindenféle színben ilyesmi, csak nem szerzi be a kereskedelem az összes föllelhető választékot? Le­het, hogy túl bonyolult len­ne. Van viszont egy javasla­tom, tessék idefigyelni. A kocsmákban, egyes éttermek­ben jól bevált módszer ter­jedt el: kiakasztanak egy táblát, amelyen az áll, hogy ma éppen milyen sört mér­nek. Ajánlom a méteráru­üzleteknek a következőt: tegyenek ki a pultra egy táblát, amin feltüntetik, hogy a RÖVIDARUSOK E HÉ­TEN HUPIKÉK CIPZARAT MÉRNEK! így az ember tudja, mihez tartsa magát Nem? Bálint Ibolya KRAJKO Oyula: A Dél-Alföld mlkrokörzeteinek elhatárolása. Földrajzi Értesítő, 1073. «. sz. [Térképekkel.] PÉNZES István—TÖTH József: A Dél-AIÍÖld egészségügyi köz­pontjainak egymás közötti és külső kspcsolntal. Földrajzi Ér­tesítő, 4. ez. [Szegedről ls. Tér­képekkel! MAROSI János: Kenderfonö­éa Szövölpitrl Vállalat szerveze­te és belső irányítási rendszere. Magyar, Textiltechnika. 1B74. Július. ME1XNER Mihály: Az öreg hölgy látogatása. Muzsika, Júli­us. [Kritika Gottfrted von Él­nem operájának izegedl előadá­séról. Fényképpel.] Vásárlók ankétja Szegeden. Népfront, júllua. Révbe ér a Feszty-körkép. Szolnok megyei Néplap, jül. 14. Tolna megyei NépUJság, Jül. 18. [A Pusztaszeri NemzeU Emlék­parkban állítják fej,] DEMENY [Gyulai: Szabadka a szegedi vásáron. Békés megyei NépUJság, Jül. 28. [Ffnykép.l KERÉNYT József: Az elfogu­latlan Mclocco. Petőfi Népe, Jül. Í5. [Kritika Melocco Miklós sze­gedi szoborkiállításáról. Fényké­pekkel.1 [A. TÖTH Sándor] A. T. S.: Séta a Szegedi Ipari Vásáron. Petőfi Népe, JUL 18. [Fényké­pekkel.) BOT A Sándor: Szegedi Sza­badtéri Játékok. — Jubileumi előadás a Dóm téren. Déli Hlr­lan (Miskolc), JU1. 28. OJra forog a dorozsmai szél­malom vltorlála. Észak-Magyar­ország, Jül. 26. Fejér megyei Hírlap, Jül. 17. Dolgozók Lapja (Tatabánya), júl. 31. TÓTH Béla: Szabadtért szo­borkiállítás Szegeden. Haldü­niharl Napló, Napló (Veszorém), NépUJság (Eger), Jül. 28. Somo­gyi Néplap, jül. 27. Fejér megyei Hírlap, jül. 31. [Fénykép Mészá­ros Dezső tárlatáról.] ÍTRÖMBÖCZKY Péteri T. P.: Hírnevéhez méltóan szerepel a megye Ipara Szegeden. — Dijat nyertek a korszerű termékek. — Kétszázötven hazai és külföl­di kiállító. Szolnok megyei Nép­lap, júl. 28 János vitéz. Észak-Magyaror­szág, jül. 27. [A szabadtéri Já­tékok bemutatójáról. Fénykép­pel.l APÁTI Miklós: Szegedi Sza­badtéri Játékok. — Czlllel és a Hunyadiak. Film, Színház, Mu­zsika, jül. 27. [Kritika a Vörös­martv-dráma előadásáról. Fény­képekkel.] Ifjüsácl napok Szegeden. Ma­gyar Hírlap, Jül. 27. KELEMEN Gábor: Szegedi „törvényalkotók" vitája. — A | termelés és n környezetvédelem I öaszbangla. Magyar Nemzet, júl 1 27. [A környezetvédelmi törvény­tervezet szegedi vitájáról.] A János vitéz n szegedi Dóm téren. Népszabadság, Júl. 27. Az Alföldi TÜZÉP tevékeny­sége. — Sajtótájékoztató Szege­den. Petőfi Náne, júl. 27. —szeoesl—: Megyeiek, hazalak. külföldiek. — Látogatás a 28. szegedi Ipari vásáron. — Keres­kedők és kíváncsiskodók. Tolna megyei Népújság, Jül. 27. [Fény­képekkel.] Ma még látható. — A 28. Szo­gédl Ipart Vásár bezárja kapuit. Békés megyei NépUJság, JU1. 28. [Fényképekkel.] GAZDAGH István: A Szegedi Tparl Vásár. Dunántúli Napló, Júl. 28. [Fényképpel.] KELEMEN Gábor: Újdonságok a szegedi Ipari vásáron. Ma­gyar Nemzet, Júl. 28. Bezárt az ópusztaszerl nem­zetközi régészeti tábor. Népsza­badság, Jül. 28. [PÜNKOSTI Árpád]: Tízezer fiatal a szegedi Ifjúsági napo­kon. — Ma bezár az ipari vá­sár. Népszabadság, Júl. 28. XARATH Imre: Ásatások ö­pusztaszeren. — Feltárják az ország egvik legrégibb templo­mát. Petiiri Népe, Júl. 28. [Fény­képekkel.) TARNAI László: Vendégség­ben Móra Ferencnél. Petőfi Né­pe, Júl. 28. [A Somogyi-könyv­tár kiállításáról. Fényképekkel.1 Mit kínál Szeged? Szolnok megyei Néplap, júl. 28. [Fény­kép Mészárol Dezső szabadtéri szoborkiállításáról.] Hadnagy György intarzla-kiál­Szeged a hazai lapokban 1974/31. Utása Szegeden. Zalai Hírlap, Júl. 28. [A Fegyverez Erők Klub­jában.] Pusztaszerre kerül e Fezzty­kőrkép. Hétföl Hírek, Júl. 28. Szárczor látogató. — Véget ért a szegedi Ipari vásár. Magyar Hírlap, Jül. 30. Emlékülés Szegeden az 1840-ea nemzetiségi törvény megalkotá­sának százhuszonötödik évfor­dulóján. Népszabadság, JÚL S0. U. Zs.: Stnn es Pan, a Flügos futam és a többlek a szegedi íf­•uságl napokon. NépUJság (Eger) JÜL 30. HELTAI Nándor: Két hasz­nos, érdekes könyvröl. — Sze­gedi utcák. Irodalmi emlékhe­lyek. Petőfi Népe, JU1. 30. [Is­mertetés Péter László: Szeged Irodalmi emlékhelyei éa Szeged utcanevel elmü könyvéről. Fény­képekkel.) [BLRO Ferenc) B. F.: Szeged a fiataloké. — Tízezren Jöttek vo­nattal és busszal. Somogyi Nép­lap, JUl. 30. TÖTH [tlóla]: Szeged ege alatt. Tükör, Júl. 30. [Fénykép a Vö­rösmarty-dráma előadásáról.] KARTAL Zsuzsa: Szegedi Sza­badtéri Játékok. — Czlllel és a Hunyadiak. Magyar Nemset, Jül. 31. [Kritika Vörösmarty drámá­jának előadásáról.) KELEMEN Gábor: Fogyasztási cikkek széles körű bemutatója. — Jubileumra készülnek a sze­gedi vásár rendezői. Magyar Nemzet, JÚL 31. [PÜNKOSTI Arpadj: Lépcső­zetes munkakezdés Szegeden ls? — Csongrád megye közlekedési gondjai. Népszabadság, júl. 31. SERÉNYI Péter: Király lesz? Ország-Világ, Jól. 31. [Csapó Gézáról, a SZEOL világbajnok kajakozójáról. Fényképekkel.] SPIRO György: Termékeny zsákutca. — Az első magyar Wltklewicz-előadas után. Szín­ház. augusztus. [Kritika Az anya elmü dráma előadásáról. Fény­képekkel.) BARTA András: Az önfelsza­badltó rendező. — Pályákéo­vázlat Qlrlcz Mátyásról. Színház, augusztus. [A szegedi színház Igazgatójáról. Fényképekkel.] KÓBOR László: A kultüra ün­nepe a Tisza parton. Magvar Hírlap, aug. I. 1A szabadtéri Játékokról és az ünnepi hetek képzőművészeti tárlatairól.] HAJDUSKA István: Különös szobrok a parkban. Képes ÜJ­ság, aug. 3. [Mészáros Dezső szabadtéri szoborkiállításáról. Fényképpel.] napfényből A meteorológusok elké­szítették az idei első félév napsugárzási statisztikáját. Az adatok szerint január l-e és június 30-a között össze­sen 1000 órán át sütött a Nap hazánkban. Sok ez, vagy kevés? — kérdeztük Barta Bertaiannétól, az Országos Meteorológiai Szolgálat osz­tályvezetőjétől. — Sok évtizedes megfi­gyelés, hogy Magyarországon évenként átlag 2000 a nap­sütéses órák száma. Ilyen­formán nincs okunk pa­naszra, hiszen a Nap — idő­arányosan — teljesítette „normáját" az év ei&ő felé­ben. A mérleg azonban még­sem kedvező, mert az is ré­gi meteorológiai tapasztalat, hogy az első félév rendsze­rint jóval „napfényesebb", mint a második. Hiszen az utóbbiban szeptember, ok­tóber, november, december jobbára borús, felhős idővel jár. Egyszóval „fénydefici­tünk" van, méghozzá körül­belül 140 óra. A tetemes adósság egy része január­ban és februárban halmo­zódott föl. Március és ápri­lis ebből sokat ledolgozott (március 50, április pedig 15 óra napfénytöbbletet hozott). Május és június azonban is­mét napfényhiánnyal zárult, tgy kerekedett ki az emlí­tett deficit, önmagában ez nem jelentene túl nagy prob­lémát, ha a szűkösen mért napfény legalább egyenlete­sen oszlott volna meg. Nem így történt, s különösen jú­nius bánt mostohán velünk. — Területileg hogyan osz­lik meg a sugárzás? — Napsütést illetően Sze­ged és a Duna—Tisza közti terület van a legelőnyösebb helyzetben. Itt az évi átlag 2100 napfényes óra. A leg­kedvezőtlenebb adottságú részek közé tartozik Szent­gotthárd, Zalaegerszeg és az északkeleti felvidék 1800 órás átlaggal. — Bízhatunk abban, hogy az év hátralevő részében az öreg Nap pótol valamit a mulasztásból? — Ebben csak bízni le­het... Reméljük így lesz, erre mutat az előrejelzés. Könyvekről — sorokbon Alekszandr Mezslrov: Bú­csú a hótól. A filozófikus hajlamú költő az emberi élet buktatóiról, szenvedéseiről elmélkedik verseiben. Azt vallja önmagáról hogy a háború tette költővé, de úgy érzi, a művészet már nem il­lik hozzá, miután nagy él­ményét leírta: „harmincig a költőiség tisztelendő / har­mincon túl — inkább szé­gyenletes." A háború által felidézett szenvedések vi­szont nem csupán emlékek: továbbélnek benne, megha­tározzák életét. Témái kö­zött szerepelnek még a tá­jak, természetleírások, a sze­relem, de mindig szemlélő­dő módon, életfilozófiává ál­talánosítva. Stílusa csaknem mindig könnyed, egyszerű, világos, kifejezésre törekvő kiérlelt. (Európa Kiadó.) Luklanoaz összes művel. Lukianosz életműve össze­foglalása és betetőzése a ké­sei, hellenisztikus görög iro­dalomnak. Megjelenik nála szinte valamennyi jellemző műfaj: a fiktív levél, a filo­zófiai és moralizáló dialógus, az antik novella, a szónoki beszéd, a verses szatíra, az epigramma stb. Ugyanakkor Lukianosz nemcsak közvetí­tő, elődei és kortársai esz­méinek továbbítója, hanem a világirodalom legnagyobb íróinak egyike is. Semmit nem vesz át anélkül, hogy ne tenné mérlegre, ne fog­lalna állást vele szemben, ne hangsúlyozná saját szem­pontjait. Lenyűgöző és meg­döbbentően modernnek ható írásmflvészetét a hamis esz­mények a hazugságok, az emberi és isteni gyarlóságok kíméletlen, maró irónlájú bírálatára, nevetségessé té­telére összpontosítja. (Ma­gyar Helikon Kiadó.) Gorilovlcs: A modern pol­gári családregény. A szerző három, egymással rokon ter­mészetű XX. századi család­regény bemutatásával pró­bálja e regénytípus közös jellegzetességeit felderíteni. A három regényt (Th. Mann: A Buddenbrook ház, R. Mar­tin Du Gard; A Thibault család, M. Gorkij: Artamo­novok) bevált, ám a művet mechanikusan részekre da­raboló eszközökkel dolgozza fel a szerző (keletkezési kö­rülmények, eszmei hatások, a polgári társadalom ha­nyatlásának külső és belső jegyei, motívumok, szerep­lők, jellemek, cselekmény, szerkezet, valóságábrázolás stb.). A nagy tényanyag, a sokféle viszonyítás kielégíti a sorozat támasztotta igé­nyeket. (Tankönyv Kiadó.) Pomogáts Béla: Déry Ti­bor. Jelenkori irodalmunk egyik legjelentősebb alakját rajzolja meg a szerző. Dé­ry eddigi életművét az irói kibontakozás időrendiségé­ben dolgozza fel, külön tár­gyalva az író nagyobb alko­tói korszakait. A tanulmány az indulást meghatározó avantgarde korszakot is mű­elemzésekben igyekszik fel­vázolni. Az elkötelezettség, a tudatos meggyőződés kifeje­zéseként vizsgálja aztán a Szemtől szembe kötet novel­láit és a Befejezetlen mon­dat-ot. Az 1945 utáni két nagy periódus művészi tar­talmait a közösségi kapcso­latok kiteljesedése, a mun­kára kész művészi energiák, az újrakezdés és a korrek­ció, a hit és a csalódottság élményei alakítják ki. Po­mogáts Itt elsősorban a konkrét történelmi és embe­ri sorsból táplálkozó gondo­latiság kibontakozását kíséri figyelemmel, s o G. A. úr X­ben, A kiközösítő, majd az ítélet nincs és a két legújabb regény (Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról, Kedves bópeer ...!) elemzé­sekor is inkább a mondan­dóra összpontosít (Akadé­miai Kiadó.) Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események Art A Vasárnap című új harsona, 1891. janu­QU. ár 4-én: Üdv az olvasónak! VASARNAP Hazánkban egyre-másra indulnak meg a kü­lönböző napi-, heti- és szépirodalmi lapok, ame­lyek azonban — eltekintve irodalmi színvonalon alul álló, selejtes közleményeik halmazától — roppant drágák, úgyannyira, hogy azt a szépért és jóért lelkesülő magyar nép meg nem veheti — az ára miatt. Ama megmagyarázhatatlan félelem és kétke­dés, amelyei akkor éreztünk, midőn szépirodalmi lapunkat meg akartuk indítani — már már tel­jesen megszűnt. Városunk műértő-közönségének egy tekintélyes része felismervén egy olcsó s iro­dalmi színvonalon álló lap szükségességét, azt — már jóelőre — úgy erkölcsileg, mint anyagilag, a legnagyobb támogatásban réázesíté. Két szám után megszűnt. Egy félévvel később a Szegedi Napló írja: Sztrájk a gyárban. (Egy kis munkás kérdés.) Szegedre is beütött már egy darab sztrájk. Az első magyar kenderfonó részvénytársaság, a volt Bakay-féle kötélfonógyár munkásainak egy ré­sze ma reggel beszüntette a munkát. Azok a munkások, akik darabszámra dolgoz­nak, az úgynevezett „átaljások". A gyár nagy­számú napszámosai s a gépszemélyzet tovább dolgoztak s a gyár üzeme a sztrájk miatt nem akadt meg. Mintegy negyven ember tette le ma reggel a munkát azzal a kijelentéssel, hogy nem dolgoz­nak tovább, ha a gyár igazgatósága egyes bajo­kat nem orvosol. Az átaljás munkásoknál a részleges sztrájk megkezdésére az adott okot, hogy a gyár igaz­gatósága pár hét előtt a reggeli hat órán túl ké­sedelmeskedő munkások ellen csak úgy. mint más gyárakban, erélyes rendszabályokat lépte­tett életbe. Elrendelte, hogy a megkéső munkás béréből minden pereznyi késés után egy kraj­czár levonassék. Az átaljás munkások ezt sérelmesnek talál­ták magukra nézve. Azzal indokolják, hogy ők nem napszámosok, s mint darabszám szerint dol­gozók, egész mindegy, ha pér perczet késnek is. Sérelmesnek találják azt is, hogy a rendszabályt csak akkor tudták meg, mikor megkezdették a levonásokat. Azt mondják, hogy közülük sokan messze lak­nak, másoknak órájuk sincsen s nem bírnak egész pontosan hat órára beérni. Azt kívánják hát. hogy a gyár igazgatósága a gyárba való érkezés terminusát 6 óra 10 perezre tűzze ki. Látnivaló ebből, hogy a síegedi sztrájk nem valami világbontó szocziálista mozgalom. A kívánságnak az igazgatóság azonban nem tett eleget s e miatt hagyta abba a munkát a 40 átaljás. De ma délután már folytak köztük s a gyár igazgatója között az alkudozások Gaál Endre iparhatósági biztos előtt. Ugyanekkor: Munkások sorsa. Szomorú utazás ez, amit a kenderkikészítő-gyár néhány kilépett munkása tesz Szegedről a hazájukba, Brünnbe. A morva gyármunkások nincsenek megelégedve a sorsuk­kal s hazamennek. De nincs annyi pénzük, hogy megtehetnék az utat s a rendőrség kényszerútle­véllel küldi haza a csapatot. Két héttel később. A Napló levélszekrényéből. Tanyai egészségügy. Tekintetes szerkesztő úr! Igazán megható, hogy a tyúkkolera megakadá­lyozása czéljából 200 könyv rendeltetett meg és az kiosztatott a tanyai kapitányoknak. (Akinek nagy része fél napig betűzget ki abból a könyv­ből egy fél oldalt, azt is talán az előszóból.) Ha­nem az emberi betegségek megakadályozása czéljából is jó volna valamit tenni a tanyasiak érdekében, mert igen nyomorúságos közegész. ségügyl viszonyok vannak odakint. Ha valaki megbetegszik, addig meg is halhat, amíg az or­vost el tudják hozni, nem lévén igen soknak ko­csija, de költsége sem. Az ingyen gyógyításra a tanyai nem is számít. Nem veheti tehát igénybe jó része az orvosi segélyt. Aztán például, mint az alsótanyán 18,000 em­bernek oly roppant területen mit ér a két orvosi és bábái állás? Mindezek miatt is jó volna az emberi egész­ségbe való tekintetből, ha legalább megrendelné a nemes tanács a tanyai iskolák könyvtárai ré­szére az „Egészség" című folyóiratot, a melynek hasznát venné a nép és fial, különösen, ami­kor valamilyen járványos betegség üti föl a fejét Tanyai. Ugyanekkor: Az új telefon. — Szeged—Budapest—Bécs. — Kedélyes, elegáns világ lesz az nagyon, ha megindul a tervbe vett telefon Szeged és Buda­pest. majd meg Bécs között. Bécs közelebb lesz, mint Dorozsma s Infanteriszt Eliasz Csamangó telefonon levelez haza a császárvárosból. A szerencsétlen szegedi államkölcsönös háziúr, ha nagyon elmérgesedik, búsan szurkol le három hatost a telefonos hivatalban. — Mi tetszik? — Néköm — kérdi elkeserülten. — Kössön össze az úr Szapáry Gyulával, — Hallóh! — Hallóh! — Ki beszél — hallatszik fölülről. — Kötsönös Rókus. — Mi tetszik? — Vögye mög a házamat... s miután nem kap rá feleletet, olyan hatalmas dörgedelmet ereszt meg hamarjában Rókus, hogy kétfelé áll a miniszterelnök füle. S Bécsből szinte igen érdekes sorokat ereszt meg Csamangó Illés, aki meg Bécsben szúrja le a három hatost. — Cuzammenbinden mit der her Csamangó in Szöged. Mikor aztán összekötik, belekiált: — Éd's apám! Küggyék kend sunkát, öhet­ném. — Küdök, küdök, fiam — motyogja az öreg — Ép most pakol! anyád a postára. —De né ott küggye kend — kiált vissza a fiú — mer itt várom a drót végin. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom