Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

4 SZOMBAT, 1974. AUGUSZTUS 24. Tyúkleves­konzervek Ujházy-tyúkhúsleveskon­Zerv-készítő üzemmé alakí­tották át a Paprikafeldolgozó Vállalat makói telepének le­vesporcsomagoló üzemrészét, mivel az utóbbi időben meg­csappant az érdeklődés a le­vespor iránt Az átalakítást a telep tmk-s, Alkotmány ne­vet viselő szocialista brigád­ja végezte el — méghozzá augusztus 20-ra. Tegnap dél­előtt a szegedi üzem szakér­tőinek irányításával megkez­dődött a próbagyártás. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál az idén 15 va­gon konzervet készítenek — a telep vezetője szerint ezt a vállalást túl is teljesítik. Képünkön: megkezdték a próbagyártást az átalakított üzemrészben. Termelőszövetkezeti változások A megélhetés A mezőgazdasági nagyüze­mekben dolgozók munkakö­rülményei is jelentősen meg­változtak. Egyrészt 16—17 százalék a nem kifejezetten mezőgazdasági jellegű tevé­kenységben foglalkoztatottak aránya, és a hagyományos mezőgazdasági munkák jel­lege is megváltozott, tért hó­dított az iparszerű termelés, a gépesítés, a kemizálás. A termelőszövetkezetekben egy­re kevésbé idényjellegű egy­egy munka. A közös gazda­ságokban dolgozók többsége egyben tulajdonos is, ami a tagság részére rendszeres munkavállalást, a gazdaság részéről pedig rendszeres fog­lalkoztatási kötelezettséget jelent, amit az alapszabály­ban rögzítettek. Am a ter­melőüzemekben a szakmun­SÉísok iránt egyre fokozódik az igény, viszont a tagság zö­me alacsonyabb szakképzett­ségű, vagy nem rendelkezik szakmai ismeretekkel. Tehát a hiányzó szakembereket a szövetkezeten kívüli terüle­tekről hívják, alkalmazotta­kat, foglalkoztatnak. Az in­dokoltnál nagyobb munka­erő-lekötés gátolja a műsza­ki fejlesztést, az igényesebb termelési módokat, technoló­giákat. Az újonnan belépők zömé­ben fiatalok, s többnyire megvan már a szükséges szakképzettségük: a termelő­szövetkezetekben dolgozók, több mint 8 ezer szakmunkás és járművezető 40 százaléka 30 éven aluli. 1970-ben a fia­talok száma felét sem tette ki az öregekének, tavaly vi­szont már közel azonos volt a két korosztály létszáma. A megyei termelőszövetkezeti tagság átlagéletkora kétéven­ként egy esztendővel fiatalo­dik. Növekszik a közös gazda­ságokban a szellemi munka­körökben dolgozók száma, s jelenleg az összes foglalkoz­tatottak több mint 8 száza­lékát a vezetésben, illetve az adminisztrációban találjuk. Egyötödének felsőfokú, két­ötödének középfokú a vég­zettsége, mégis a kívánatos­nál nagyobb arányban van­nak még szakképesítés nél­küli szellemi dolgozók. Gépkocsik, autóbuszok szál­lítják a munkahelyekre a termelőszövetkezeti gazdá­kat. A korszerű telepeken, gépműhelyekben öltöző, für­dő is van. A megye termelő­szövetkezetei egyharmadában állandó, vagy Időszaki üzemi konyha működik. A szövet­kezeti tagokat üdülni viszik, fizetett szabadsággal jutal­mazzák. A téeszek gondos­kodnak a tagság orvosi ellá­tásáról, a közös gazdaságok egyötödében üzemi orvos rendel. Minden évben jelen­tős összeget — 1973-ban pél­dául több mint 28 millió fo­rintot — szociális, illetve kul­turális célokra fordítottak. A termelőszövetkezetek egy­harmadában, a kedvezőtlen természeti adottságok miatt gyengén gazdálkodó kollek­tívákban kezdetlegesebb a nagyüzemi munkaszervezet kialakítása, aránytalanul sok még a kisüzemi jellegű kézi munka, gyakori a részesmű­velés, s többnyire a legele­mibb szociális, kulturális el­látást sem tudják nyújtani a tagoknak. Gyakori ez a Sze­ged környéki gazdaságok­ban is. A téeszek állóeszköz-ellá­tottsága az utóbbi években dinamikusan növekedett, s tavaly már kétszerese volt a fél évtizeddel korábbinak. Megkétszereződött árkülönb­ség a jó és a gyenge gazda­ságok között is, vagyis nap­jainkban a gyenge termelő­szövetkezetekben az egy hek­tár termőterületre jutó álló­eszköz felét teszi ki annak, mint ez más gazdaságokban tapasztalható. Ez a differen­ciáltság aztán alapvetően meghatározza a tagság mun­kakörülményeit, jövedelmét, egész életvitelét. Sz. Lukács Imre A hid építői Cserbenhagyták az áldozatot Rendőrkézen a tettesek Augusztus 21-én este 10 óra után Oltványi Béla Bor­dány. Tolbuhin u. 10. szám alatti lakos motorkerékpár­jával Dorozsma felől Bor­dány irányában haladt, az úttest jobb oldalán. Vele szemben ismeretlen típusú és rendszámú gépkocsi jött, sza­bálytalanul. a menetirány szerinti bal oldalon, és el­ütötte a • motorkerékpárost, akinek az ütközés következ­tében az egyik lába több helyen eltörött. A fiatalem­ber az útmenti árokba zu­hant, és bukósisakját kitette az útra. hogy észrevegyék, és segítséget nyújtsanak ne­ki. Mikor ez a kísérlete eredménytelen maradt, ereje megfeszítésével kimászott az ÁRAMSZÜNET Értesítjük fogyasztóinkat, hogy 1974. aug. 29-én MO­RAHALOM község terüle­tén 7—15 óráig karbantar­tási munkák miatt áramszünet lesz Fogyasztói szlnea elnézését kéri a DÉMASZ Mórahalml Kirendeltsége. Üj nádtetők készítésére, nádtetők felújítására 1975. évi kivitelezésre, meg­rendelést elfogadunk. 1974. évi munkákra nádat érté­kesítünk. Tisza Nádgazdasági Vállalat, Csongrád, Darányi u. 4. úttestre, és ekkor egy mo­torkerékpáros észrevette, majd a rögtön utána hala­dó gépkocsi megállt, és an­nak utasai elsősegélyben is részesítették. A rendőrség, a nyomok alapján megállapította, hogy valószínűleg Wartburg típu­sú gépkocsi okozta a karam­bolt, majd a gyors és haté­kony nyomozás eredménye­ként előállította a tettest, Zámbó István gépkocsiveze­tőt, Szeged, Homonai u. 8. szám alatti lakost. A gépko­csiban ült Sutya Károly is, aki a munkahelyén közvet­len főnöke, ö sem tett kí­sérletet arra. hogy segítsé­get nyújtsanak, sőt biztatta Zámbót, hogy nyugodtan hajtson tovább. nem lesz semmi baj. A rendőrség letartóztatta az áldozatát cserbenhagyó gépkocsi vezetőjét és utasát. Áll az új híd a Tiszán, Szeged és Vá­sárhely között. Megmondani sem tudjuk, mennyivel lett rövidebb az út a két vá­ros között, hiszen volt rá eset, hogy csak öt percet kellett várni a sorompók előtt, hosszú sorokba ékelődve, de ha jött a vo­nat, sokszorosa ls ráment, örül tehát az úton járó autós, ha átmegy rajta, de di­cséri az építőket az is, aki megáll, és ala­posan megnézi szépen ívelő szerkezetét. Sok ember jól összehangolt munkája szül­te az új hidat, egy hegesztő és egy kubi­kos avatáskor Munka Érdemrendet kapott. Ismerkedjünk meg velük közelebbről. Az új hídnak vasból van a lelke, csak belefektették egy részét a betonba, hogy még erősebb legyen, összeil­lesztik a vasakat, hogy pil­lértől pillérig érjenek, ahol kell, meghegesztik, és ami­kor már minden készen van, azt mondja a hegesztő, ez a legszebb híd. öt év alatt annyit hegesztett Algyőn Elekes Mihály, hogy avatás­kor a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. — Torkomon akadt a szó, amikor a nevemet hallottam. Ha engem olvasnak először, az valamit jelenthet. Azt tudtam, hogy dolgoztam érte, ahogy csak tudtam, azt is tudtam, hogy aki dolgozik, az megkapja a legnagyobb kitüntetést is de hogy ép­pen én leszek az, ezt azért nem gondoltam. Alig tudtam szóhoz jutni, amikor szoron­gatták a kezemet, az a sze­rencsém, hogy Ilyenkor nem is nagyon kell beszélni. Tele lenne a térkép, ha fölrajzolnánk, hol járt ő szé­pen varró hegesztőpisztollyal, ívhegesztőjével, hidakat, fe­lüljárókat, erőműveket, víz­vezetékeket, tartályokat ra­gasztani örökös kötéssel, ol­vadt vassal. Tiszapalkonyán a hídnál, három év Dunaúj­város építésén, másfél év Komlón, újra Dunaújváros, mert a partfal szakacMsig a kettes csövek is eltörtek. Okorág, Táe, Kétújfalu, Mo­sonmagyaróvár, Győr több­ször is, Albertfalva, Özd, Si­montornya, Nagybaracska és az M7-es út felüljárói mind beletartoztak a leltárba, de feléig ha jutottunk. — Amikor Szegedre jöhet­tem a nagy hídhoz, akkor mondtam, elég a csavargás­ból. Ha lehet, én itthon ma­radok. Házam van Sándor­falván, nem nekem való már az örökös jövés-menés. Hu­szonkét évig éppen elég volt. A hegesztő szerint a hidat úgy varrják, nem tűvel, nem géppel, hanem elektromos ívvel. — Tizenhat évet röntgenre dolgoztam. Odaáll a hátam jnögé a röntgengép minden varratot megvizsgál. Ha rossz, dobja félre. Ügy kell mindezt megcsinálni, hogy ne tudja félredobni. — Nehéz munka? — De szép! Én olyasmit látok benne, amit más el se tud képzelni, azért szere­tem. Ha jól belegondolok nem is olyan egyszerű, hogy úgy nő össze két vas, ahogy én akarom. Azért is szere­tem, mert itt két egyforma munka nincs. Egyszer a fő­jem fölött hegesztek, két perc múlva hason fekve. A hidat nem lehet kéz alá for­dítani, úgy kell dolgozni ve­le, ahogy van. Ebben a szak­mában mindig van új, ha örökké élnék, örökké tanul­nék. Még most se merem mondani, hogy én mindent tudok. Minden szakma a magáért tartja nagyra, a he­gesztőkre azt mondják, az semmi. Ennyit azért tudok a szakmából, ha valóban olyan embert látok, aki szépen ls, jól is tud hegeszteni, azelőtt én leveszem a kalapomat. Ha fiatalabb, akkor is. — Gondolom, akkor izgul a hegesztő, mikor a hidat vizsgáztatják, amikor elkez­dik terhelni. — Akkor már nem. Ha­marabb kiderülne, ha nem jól dolgozik. Nem ez a rossz ebben, hanem az, hogy két évig dolgozunk az előkészí­tésnél, és a víz fölött még semmi sem látszik. Jön a járókelő, azt mondja, ezek nem csináltak semmit. — Mondjon egy-két szót az új hídról az, aki nem csak a szemével nézi! — Lehet, hogy van ennél szebb híd is. de azt máskép­pen csinálták. Ennél szebb hídon én még nem dolgoz­tam. Ami benne van, az a szép. — Hány évet jósol neki? — Ha az a másik, a mel­lette levő vashíd ennyi Ideig szolgált, akkor ezen az én fiaim fial nagypapa koruk­ban is átmehetnek a Tisza túlsó partjára. — Erő, egészség? — Még nincs baj. Akkor szeretnék nyugdíjba menni, ha a szegedi új hídon is el­vágják a szalagot. Utána meg 6okáig járkálni rajta. Huszonhét évvel ezelőtt szegődött a lapát mellé ku­bikosnak Győri András és kubikosként kapta sok más kitüntetés után a Munka Ér­demrend bronzfokozatát. Hallgassunk meg néhány mondatot szavaiból, és te­gyük mellé azt is, amit a felesége mond Kisteleken. Győri A.: A kubikos a mi időnkben már nem ássa a földet egész életében és nem is talicskázza mindig. Én az­zal kezdtem, hogy alapot ás­tam a fővárosi lakásépítők­nél a Zápor utcában. Ha el­készült az alap, kevertem a maltert, hordtam a téglát. Ami az építőiparban előfor­dul, az mind dolga lehet a kubikosnak. Ha a vasat kell szerelni a betonhoz, szereli. Ha zsaluzni kell, azt csinál­ja. Olyan nincs, hogy ehhez én nem értek. A feleség: Igen Jó érzés, hogy elismerik a munkáját. Engem is elvittek az ün­nepségre, olyan kedvesek voltak a főnökök is, mind odajöttek, gratuláltak. Még az építésvezető is. Azt tud­tam, hogy szeret dolgozni az én uram, de hogy ennyire be­csülik érte, arra nem gon­doltam. Győri A.: Negyvenhétben kezdtem. Csak meg kell for­dítani a számot, és itt va­gyunk hetvennégyben. Az el­ső munkanapomtól kezdve én mindig ott voltam, meg a többi kubikos is, ahol sokat kellett dolgozni. A feleség: Aki dolgozik, annak megbecsülik a mun­káját. Annyiszor kapott Ki­váló Dolgozó jelvényt, hogy csak otthon tudnám meg­mondani, hányszor. El is rak­tam sorba mindet. Mit te­hetnéfc ezek mellé? Fölépí­tettük 'a szoba-konyhés há­zunkat, egy fillér kölcsön nélkül. Győri A.: Szegeden is dol­goztam. Építettük a partfa­lat, aztán vittek bennünket a nagy hídra. Mind a két felét csináltuk, azt ls, ame­lyiket jobbról-balról kellett behúzni. Befejeztük aztán a Maty hídját, utána jöttünk Algyőre. A feleség: Itthon is dol­gozik mindig. Elszakad a gyerekek táskája? Leesik a spiccvas a cipőről? Meg­varrja, fölüti. Én mesternek nem igen adok munkát sem­mit. Az én uram mindenhez ért. Győri A.: Hat pillért ké­szítettünk a jobb parton, he­tet a bal ártéren. Volt rossz is bennük: amikor nyakig ér a sár, nem jó kubikosnak lenni. Jó oldala is van: nincs idő, hogy megunjuk a mun­kát. Minden nap mást csiná­lunk. A feleség: Jött egyszer egy másik építésvezető, egész éj­jel gyóntatta, hogy menjen oda dolgozni őhozzá. Azt hi­szi, elment? Azt mondta, megtalálja Itt ls a számítását, Tiem ugrál egyik helyről a másikra. Győri A.: Nincsen olyan, hogy magas lóról beszélnek a kubikossal. Ahogy a munkáját végzi, úgy érdem­li. Mondta egyszer valaki, csak a szakmunkásnál kez­dődik az ember. Mondom ne­ki, bizonyítsuk be. Ha bizo­nyítani tud, csak akkor be­széljen. Kalapot emelt a munkánk előtt. A feleség: Négy gyerek van, de ha eltalálom, hogy csirkét vágok, hát levágom. Ha kalácsot akarok sütni, fo­gom magam, megsütöm. Győri A.: összetartó a mi brigádunk. Neve nincsen, csak úgy emlegetik, hogy a Győri brigád. Megbeszélünk mindent. Van egy új munka, elmondom én, hogyan kép­zelem el. Akad, akinek jobb ötlete van. Ha helyben hagy­ja a többi, akkor azt csinál­juk meg. A feleség: Megkapta a ki­tüntetést, kivett három nap szabadságot, mert elfáradt a hajtásban. Győri A.: Akkor jó a mun­ka, ha tudom, hogy a közér­dekbe teszek bele mindent. Akkor érdemes dolgozni. — Áldomás? — Volt az is, de három korsó sör nekem éppen elég. — Hazajött a nagy kitün­tetéssel, letette az asztalra, és utána mit csinált? — Nekifogtam, lebetonoz­tam a kis szobát. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom