Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-23 / 196. szám

t FfiSÍER, ttWt. AUGUSZTUS 23. Az egykmi városparancsnok Budapesten Á hazánkban tartózkodói. Ty. Zamercev vezérőrnagy, a felszabadult Budapest első városparancsnoka és felesége csütörtökön a délelőtti órákban Regős Gábornak, az MSZBT titkárának kíséretében a Pamutnyomóipari Vállalat óbudai gyáregységének MSZBT-tagcsoportjához látogatott el. A magas rangú vendégeknek a gyár vezetői bemutatták a vállalat üzemeit, majd az ezt követő baráti találkozón a vállalat szocialista brigádjai képviselőinek jelenlétében átnyújtot,ták Zamercev tábornoknak a vállalat 30 éves törzsgárdatagságát igazoló aranygyűrűt. A délután folyamán Zamercev vezérőrnagy és felesége az MSZBT Gorkij fasori székházába látogatott, ahol Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és az országos elnökség több tagja fogadta. Jelen volt Ivan Ivanovics Bagyul, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének első titkára. Zamercev vezérőrnagyról itt-tartózkodása alatt a televízió riportfilmet készít, amelyet a főváros felszabadulásának 30. évfordulóján mutatnak be. Termelőszövetkezeti változások forma Megyénk népességének több mint egyharmada, mintegy 160 ezer ember, főként mezőgazdasági tevékenységből él — adja hírül a Központi Statisztika; Hivatal megyei igazgatóságának legfrissebb vizsgálódása. A népességnek ez a nagy csoportja nem teljesen azonos a parasztsággal, mint társadalmi osztállyal, de az élet- és munkakörülmények hasonlósága, a társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe alapján jól elhatárolható. jellemzően mezőgazdasági réteg. Ennek a száma és aránya csökkenő, de népgazdasági fontossága igen jelentős, s jelenlegi életformája nemcsak a felszabadulás előttitől különbözik nagymértékben, de a 10 —15 évvel ezelőtti parasztságétól is, ám eltér a népesség többi rétegének életvitelétől. Az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi-gazdasági átalakulás hazánkban legjobban a mezőgazdasági népesség, ezen belül a termelőszövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményének változásán figyelhető meg. Ennek a népességnek mintegy háromnegyede termelőszövetkezeti családokban él. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyük. az élet. és munkakörülményük, az életszínvonaluk szempontjából kedvezőtlenebb a többi társadalmi rétegnél, illetve a megyei átlagnál. Alacsony iskolázottság A termelőszövetkezeti családokban 41 év az átlagéletkor, 14 százalékkal magasabb a megyei átlagnál. S ezen belül a nyugdíjkorhatárnál idősebbek aránya másfélszerese a megyeinek. Elég erre példának említenünk. hogy a 60 éves és annál idősebbek a téeszparaszt. ság 29 százalékát jelentik. E népességcsoport iskolázottsága, iskolázottsági szintje igen alacsony; a hétévesnél idősebb mezőgazdasági népesség 40 százalékának 5 általánosnál kevesebb az iskolai végzettsége, a középiskolai vagy magasabb képesítésűek aránya alig egyötöde csupán a többi népességcsoportéhoz viszonyítva. A visszahúzó múlt A szövetkezeti családokban 42 százalék az aktív keUagonkirakas doruircal Korszerűsítik a DEFAG rönkterét Évente mintegy 40 ezer köbméter farönk érkezik a Délalföldi Erdő. és Fafeldolgozó Gazdaság telepére. En- I nek fogadása nem kis gondot jelent a vezetőknek és a rönktéri dolgozóknak. A va- 1 gonokból egyenként emelik 1 ki a hatalmas fákat autódaru I és bakdaru segítségével. Hogy ez a módszer nem elég- 1 gé termeiékenj', mi sem bi- 1 zonyítja jobban, mint az, 1 hogy tavalyelőtt közel 4 mii- | lió forintot kellett kifizetni I vagonállások miatt. A kirakodás meggyorsítására és a munkakörülmények javítására a közelmúltban hozzáfogtak a rönktér korszerűsítéséhez. Hat új, 30 méter magas oszlopra épített lámpával nappali fényt megközelítő térvilágítást értek el. További egy tucat lámpát a vasúti pálya mentén telepítettek, hogy a vagonok ürítését megkönnyítsék: A legnagyobb változást a Szovjetuniótól vásárolt hatalmas portáldaru jelenti majd, amely sokszorosára növeli a kirakodás termelékenységét. Két fogással egy vagont ürít ki úgy, hogy terhét tíz méter magasra tudja emelni és a vasúttól ötven méterre elszállítani. Egész vagonsort képes folyamatosan megszabadítani terhétől anélkül, hogy a vasúti kocsikat közben elmozdítanák helyükről — 96 méter hosszon tudja követni a pálya irányát. Ehhez azonban el kell még készíteni a daru sínpárjának jelentős hányadát. A vasúti pálya is meghosszabbításra vár. Ezt a munkát mintegy három hónap múlva fejezik be, hacsak az időjárási viszonyok nem lesznek kedvezőtlenek. A pályaépitők legnagyobb „ellensége" ugyanis a magas talajvíz, amely a nagy esőzések után alaposan felszökik. Jelenleg az építésnek nincs akadálya. Eddig szovjet szakértők irányításával elkészültek már a daru felállításával és teljes összeszerelésével. Ehhez Somogyi Károlyné felvétele A végső szereléseket végzik a DEFAG szerelői a portáldarun július 5-én fogtak hozzá és a tervezett időpontnál két héttel korábban, augusztus 20. előtt befejezték. Közben a szovjet mérnökök betanították a gépre kijelölt dolgozókat a daru kezelésére, a szerelőket pedig az esetleges hibák javítására. A daru ára, üzembe helyezése az alépítményi munkákkal együtt mintegy 3 millió forint A gép talán egyetlen szépséghibája az, hogy a rönkök alá embereknek kell a kötelet fűzni. Ezen jövőre, az első félévben tudnak segíteni, amikoris negyedmillió forintba kerülő segédeszközt kapnak hozzá. Ez megragadja a rönköket — így nem lesz szükség fizikai munkára. Korszerűsítették a rönktéri anyagmozgatást is. Felszedték a kisvasúti sínpárokat és most már targoncákkal szállítják a rönköket a portáldaru alél a raktározási helyre; . resők aránya. alacsonyabb tehát a megyei átlagnál, ami 50 százalék. A téeszcsaládok 40 százaléka él tanyán, főleg az idősebb korúak, s a külterületeken élők között még alacsonyabb az aktív keresők száma, magasabb az eltartottak aránya. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a szövetkezeti parasztság élet_ és munkakör rülményét, bár az említettek jó része a magyar mezőgaz. daság több évtizedes elmaradottságának következménye, a tősgyökeres félfeudális viszonyok, a nagybirtok-Magyarország hagyatékai. Az utóbbi években lényeges változások történtek, ezek meggyorsították a közeledést, a parasztság életformája a többi társadalmi rétegéhez felzárkózik. Egyidejűleg a korábbitól eltérően, elsősorban a végzett munkától függő differenciáltság alakult ki a téeszcsaládok életkörülményeiben. Űj paraszti osztály A legalapvetőbb változás kétségkívül a földtulajdonon alakuló gazdasági-társadalmi rétegeződés felszámolása után. a fokozatosan kialakuló új paraszti osztály létrehozása jelenti, vagyis a termelőeszközökhöz és a munkához való viszony gyökeres fordulata. A szövetkezetekben létrejött szocialista csoporttulajdon' megszüntette a kisparaszti magántulajdont, s a két alapvető társadalmi osztály közötti érdekkülönbségek gazdasági alapját Napjainkban a megye parasztságának alig egytizede gazdálkodik egyénileg. A hagyományos, több generációs nagy családok fokozatosan megszűntek. Jelenleg a téeszcsaládok átlagos nagysága 2,7 fő, lényegében azonos a többi népiesség csoportéval. Az is fontos jellemző, mutató, hogy a korábbi években megszokott paraszti családok felbomlóban vannak, létrejöttek a kettős jövedelmű, munkás-paraszt családok, vagyis ritka az olyan, falun élő család, ahol minden tag mezőgazdaságból keresi kenyerét. A kereső családtagok több mint egyharmada nem mezőgazdasági, fizikai, illetve szellemi munkát végez. Külterületen ez az arány még kedvezőtlenebb. csupán 17 százalék — a belterületiek 36 százalékával szemben —, dolgozik nem mezőgazdasági ágazatban. Életformájukat sokkal kevésbé befolyásolják a „kívülről" jött hatások; ezért konzerválódhattak a hagyományos élet- és munkakörülmények. A téeszcsaládokban élő nők viszonylag kisebb hányada aktív kereső. Jelentős változást hozott a nyugdíjjogosultság kiterjesztése a téesztagokra. A többi dolgozóréteghez való közelítést jelentette ez is. A téeszcsaládok tagjainak körei egyötöde, több mint 20 ezer idős mezőgazdasági dolgozó részesül jelenleg nyugellátásban, illetve kap járadékot fix. Lukács hmc J Ideológiai téma a taggyűléseken E

bben az évben valamennyi pártalapszervezetben megvitatják a vallásos ideológia elleni harc tennivalóit. Valóban azt a kérdést, hogy milyen a pártszervezet tagjainak ideológiai arculata, mennyire egységes a marxizmus—leninizmus ideológiája alapján, illetve hol kell erősíteni a felvilágosító, nevelő munkát — a párton belül. E témát számos alapszervezetünk már megvitatta, sok hasznos tapasztalatot szereztek, dé még sok pártszervezet munkatervében e taggyűlési téma csak ezután valósul meg. Ezért nem árt e témával bővebben foglalkoznunk. Előfordult, hogy amikor párttaggyűlésen számon kérték egy párttagtól, hogyan tudja összeegyeztetni önként vallott elvével gyermeke megkereszteltetését vagy bérmálását, így válaszolt: „Azt gondoltam, a szövetségi politikában a vallásosság már nem játszik akkora szerepet, meg nehéz volt a nagyszülőknek ellentállni." Elenyésző ma már a hittanra járó gyerekek száma, de közöttük is akad, akinek párttagok a szülei. Megesik továbbá, hogy párttagok — noha saját családjukban már kommunista világnézetük szerint élnek és nevelik gyermeküket — szűkebb környezetükben, rokonságukban, munkahelyükön nem képviselik határozottan a materialista, kommunista világnézetet, elnézőek a vallásos ideológia jelenségeivel szemben. Az okok sokrétűek. Egyrészt szemléletbeliek, másrészt bizonyos tévedésekből táplálkoznak. Az egyik elég gyakori tévedés, hogy összetévesztik a párt és a kormány egyházpolitikáját a vallásos világnézet elleni harccal. Az egyházpolitika ezúttal nem témánk, de a megértés kedvéért hadd hangsúlyozzuk, hogy az egyházak, mint társadalmi képződmények, évszázadok során alakultak ki. A felszabadulásig a vallásos ideológia volt az állami nevelés alapelve, a szokások és hagyományok miatt — főleg az idősebbek körében — még hívei vannak. Ezért hosszabb történelmi időben kell vele számolni. Egyházpolitikánknak az az alapja, hogy a magyar egyházak elfogadták a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, társadalmi rendszerét, a szocializmus, a béke védelme igenlésének álláspontjára helyezkedtek, és erre ösztönzik híveiket is. Másrészt a szocialista építésben együtt küzd vallásos és ateista, nem azt kutatjuk, ki hisz istenben és ki nem, hiszen a szocialista építés egyetemesen szolgálja az egész nép érdekeit, s az ebben való részvétel minden magyar állampolgárnak nemcsak kötelessége, de egyéni érdeke is. Ezért az állam egyezményt kötött az egyházakkal, biztosítva működésük szabadságát, sőt bizonyos anyagi támogatást is ad számukra. Ilyenformán hazánkban az állam és egyházak közötti viszony rendezett, egészséges. Mindebből logikusan következik, hogy az egyházak folytatják a maguk hitéleti tevékenységét, s mi is terjesztjük az egyedül tudományos ideológiát: a marxizmus—leninizmust. Tehát az ideológiák tekintetében nincs semmiféle „békés egymás mellett élés". Ellenkezőleg: éles eszmei küzdelem van, s meggyőződésünk, hogy egyre több ember szakít a vallásos nézetekkel, és helyezkedik fokozatosan a materializmus elvi-ideológiai alapjaira. A vallásos világnézet befolyása az egész társadalomban szemmel láthatóan csökkent. Az egyházpolitikát nem szabad összekeverni a vallásos világnézet elleni harccal. Meggyőződésünk, hogy az egyetlen tudományos és igaz ideológia a marxizmus—leninizmus. Akik a pártban vannak, természetesen ezt vallják, de ez az eszme a párton kívül is egyre nagyobb tömegek tudatát hódítja meg. Akik a párton belül vannak, nem élhetnek kétarcúan, hogy egyiket mutatják a pártgyűlésen, másikat az úgynevezett magánéletben. A vallásos szokástól azonban még nem minden párttag szabadult meg. Többek között e téma napirendre tűzése azt is jelenti, hogy minden kommunista világosan ismerje az ezzel kapcsolatos követelményeket, s maga is tevékenyebb harcosa legyen környezetében a vallásos világnézet elleni harcnak. Köztudott, hogy az állampolgár számára magánügy: vallásos-e, vagy nem hisz a vallásban; de ez a párt számára nem magánügy. Párttag csak az lehet, aki a párt politikáját elfogadja, azért harcol, és a párt ideológiája szerint gondolkodik, él, s családját is ennek szellemében neveli. Tehát a párt tagja is csak az maradhat, aki képes szakitani mind a vallásos ideológiával, mind az egyházi ceremóniákkal. Ez minden párttag számára kötelező! Amikor a világnézeti nevelés kerül előtérbe, akkor a vallásos ideológia elleni harcra is gondolnunk kell. Arra, hogy a vallásos ideológia egyes párttagokra gyakorolt hatását is meg kell szüntetnünk. Ez azt jelenti, hogy párttag nem vehet részt vallásos rendezvényeken, s családját is materialista szellemben neveli. Egyetlen kivétel engedhető meg, amikor közeli hozzátartozó végtisztességén vesz részt valaki. A vallásos ideológia maradványai és beszüremlése elleni harc fő eszköze azonban a párton belül sem elsősorban fegyelmi eljárás, hanem világnézeti harc, azaz: felvilágosítás és meggyőzés. De egy-egy alapszervezetben — ahol a kommunisták jól ismerik egymás életét — ez sem lehet absztrakció. Ha valamelyik kommunistánál mulasztást tapasztalnak, mint más kérdésekben szokásos, ezt is a taggyűlés színe előtt, nyíltan szóvá kell tenni, hogy a kollektíva segítséget adhasson az egyes emberek hibás nézetének leküzdéséhez. Tehát az ideológiai harc a párton belül sem az egyes ember ellen irányul, hanem egyes párttagok tudatában még jelenlevő téves nézetek és eszmék leküzdésére. Ez jelenti a párton belül a harcos materializmust. A vallásos világnézettől megszabadulni lassú és sokszor keserves folyamat, családi konfliktusoknak is forrása lehet, mint ahogy az lehetett a múltban, ha valaki kommunistává lett. A

szocializmus építése viszont nap mint nap követeli a legszélesebb tömegek aktív részvételét, munkáját, lelkesedését. A szocializmus építésében nem azt keressük, ami elválasztja a hivőt és az ateistát, hanem ami összeköti az embereket. Ilyen értelemben a fentebb említett magas elvi-ideológiai mércét elsősorban a párton belül lehet felállítani, ott viszont az ideológiai egyértelműség feltétlen megkövetelhető. A téma napirendre tűzése a párttaggyűléseken ezt a céR is szolgálja. EÁCZ LAJOS < 4