Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-22 / 195. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1974. AUGUSZTUS ZZ. Szolgálatban 'A mórahalmi s'/.öletésű Farkas Andrást a mihályte­leki Üj Élet Tsz-ből szólí­totta a parancs katonáékhoz. Kiskunhalason géppuskásnak és járőrparancsnoknak ké­pezték. Minden tantárgyból jó eredménnyel vizsgázott, s a kiképzés végén az Egy­ség Élenjáró Katonája lett. Akkor a közvetlen elöljárók igy jellemezték: „Komoly, csendes természetű, határo­zott egyéniségű. A fizikai fá­radalmakat jól bírja, a ha­tárőrzésre vonatkozó harc­parancsot önállóan is képes végrehajtani." A mlhályteleki 0) ÉletTsa általános lakatosa a gyakor­latban is bizonyította, hogy az újonckiképzésen Jól elsa­játította a határőrizet tudo­mányát. Váratlan helyzetek­ben Is feltalálja magát és mindig helyesen cselekszik. A közelmúltban például egy Izsáki bűnőző tervét hiúsí­totta meg. — Éjfél utón vettem 6t a Ferenc-csatorna keleti partjának őrzését — kezdte a történet elbeszélését Far­kas határőr —, szemerkélt az eső, ami nagyon zavarta a látást. Előttem húsz-har_ mlnc méterre cserjés, bok­ros terület volt. Ágtörésre, rőzserecsegésre lettem fi­gyelmes. őz, vaddisznó vagy szarvas — gondoltam, de tévedtem. Három-négy perc múlva az egyik bokor­ból egy ember lépett elő. Felszólítottam és magamhoz parancsoltam. A merészkedő azonban nem engedelmeske­dett. Figyelmeztető lövéssel kényszerítem — határoztam el — és azonnal cseleked­tem. x — Ismét lebuktam — mo­tyogta a szökni akaró izsáki ember és teljesítette a pa­rancsomat. Kihallgatása köz­ben kiderült, hogy korábban Röszkén. majd Bácsalmáson kísérletezett az illegális ha­tárátlépéssel. de elfogták a határőrök. Farkas András határőr te­hát a harci helyzetekben is jól vizsgázik. Erről tanús­kodik az ls, hogy tizenhat hónap alatt kiváló szolgála­táért, példás magatartásáért sokszor kapott már eltávo­zást. vagy jutnlomszabadsá­got. Gazsó Béla HAZASSAG I. kerület Szeged: Magyar Sándor és Nemes Rozália, Csanádi Mihály és Magony Erzsébet Sarolta, Tóth Antal és Szilasi Mária Esz­ter, Jónás Ferenc és Bakai Magdolna, Imre László és Lacz­kó Mária, dr. Pálmai-Pallag Lajos Mihály és Réti Ewter, Trecr Tivadar János és Bánkúti Gabriella. Erdődi István András és Nagy Jitliannn Valéria. Mihók Lajos és Macsányl Gizella Ka­talin, Batkl János e» Szabó Zsu­zsanna, Lakatos Attila János és Korom Erzsébet Irén, Stutzmann Vilmos és Lakatos Mária Eva, Barta Károly és LOkHs Erzsébet, Csonka Miklós László és Korom Ágnes, Fogas József és Kopasz Eva, Dénes Balázs és Géczy Ágnes, Zentai József és Csapó Katalin Mária, Meszlényí Mihály és Kékes Zsuzsanna, Sárdv Ist­ván és Perjésl Zsuzsanna. Kis Róbert Ferenc és Kanesár Gab­riella Magdolna, Győri Ferenc és Mélykúti Margit, Venczel An­tal és Jenol Irén, Földi MShálv és Kószó Hermina, házasságot kötöttek. Családi események Miklós, Martonosl Istvánnak és Kószó Margitnak Bernadett Mar­git, Kenderest Sándornak és Berkes Zsuzsannának Kornél Sándor, Balog Antal Józsefnek és Rácz Eva Annának Gábor, Kocsis Mihálynak és Kormányos Erzsébetnek Attila Csaba, Soós János Gézának és Vidéki Ka­talinnak Erika Katalin, Móra Istvánnak és Ábrahám Ágnes­nek Csaba, Biró Jánosnak és Szabó Klárának Edina Dóra, Mlkula Ferenc Mihálynak és Kerekes Klárának Ferenc, Nagy Lajos Mihálynak és Narozsnik Zsuzsannának Zoltán, Egri Mik­Klskundorossma: Török József lós Istvánnak és Ágoston Klárá­> n.il.A Valall- ll—.il „ii.,,.. Szőreg: papp László és Patkó Erzsébet házasságot kötöttek. Növényvédelem Mire jók a biológiai módszerek? i A kultúrnövényeink kárte­vői elleni védekezés bioló­giai módszerekkel való meg­oldását sürgetik növényvé­delmi szakemberek és laiku­sok egyaránt. A szakembe­rek a biológiai védekezési eljárásoktól azt várják, hogy u vegyszerek hátrányos tu­lajdonságai nélkül, hatéko­nyabban, olcsóbban és a vi­lágpiaci nyersanyagellátástól függetlenül, mindenkor biz­tosítsák adott termeszté­si színvonal mellett megter­melt növényi termék megvé­dését. A szakmán kívül állók számára környezetvédelmi szempontok miatt jelent megoldást a veszélyes vegy­szerek helyett emberre, ál­latra és növényre veszélyte­len biológiai módszerek al­kalmazása. A cél tehát kö­zös: úgy kell biztosítani a fejlődő mezőgazdasági ter­melég számára egyre hatéko­nyabb növényvédelmi tech­nológiákat. hogy a védekezé­sek eredményességének nö­vekedésével egyidejűleg csökkenjen azok környezet­szennyezési' veszélye. A biológiai védekezés szű­kebb értelemben azt Jelenti, hogy a kártevő rovar irtásá­ra természetes ellenségét (ragadozókat, tojás. vagy lárva parazitákat) felszopo­ritják és n védendő terület­re valamilyen módon egyen­letes elosztásban kijuttatják. Tágabb értelemben véve ezekhez az eljárásokhoz tar. toznak azok is. amikor a kértevők számának csökken, tését vedlés-, vagy bábozó­dásgátló sterilizáló anyagok kijuttatásával érik el. Ezek az anyagok csak a kiválasz­tott rovarra hatnak, oly mó­don, hogy n fejlődési cik­lus meghatározott stádiumá­ban a továbljl növekedés és fejlődés megáll, az állat el. pusztul. Kémiai vagy fizi­kai (sugár.) sterilizálás kö­vetkeztében a rovarok to­jásprodukciója csökken, a le­rakott petéfcből pedig nem kel kl lárva. Mint az eddigiekből isiát­ható, ezen eljárások nagy hátránya a vegyszerekkel szemben, hogy a védekezés után a kártevő pusztulása nem azonnal, hanem néhány nap, esetleg hónap múlva következik be. A Csongrád megyei Nö­vényvédő Állomás 1971 őta vizsgálja a gyakorlatban is alkalmazható biológiai mód­szereket. Az üvegházban ká­rosító takácsatkák ellen si­keresen alkalmaztuk a Phy­toseiulus' persimilis raga­dozó atkát a megye hat téeszében (szentesi Árpád, Felszabadulás, Termál, sze­gedi Felszabadulás, Üj Élet, szegvári Puskin). A Baclllus thuringiensls baktérium élő spóráit tartal­mazó szovjet gyártmányú Entobakterin és USA-gyárt­mányú Dipel-készítmények ugyancsak jó eredménnyel kecsegtetnek az amerikai fe­hér szövőlepke, a gyümölcs­molyok és néhány erdészeti kártevő lárvái elleni véde­kezésben. A gyakorlati alkalmazha­tóságtól távolabb állnak még Tóth Béla: a táplálék- és Ivari csalo­gatóanyagokra, a vedlés-, és bábozódásgátló hormonális készítményekre, sterilizálás­ra, tojás, és lárvaparaziták­ra. rovarpatogép. vírusokra, antibiotikumokra épülő bio­lógiai védekezési módszerek, azonban a vizsgalatok eddi­gi eredményei e téren isi kedvező irányt mutatnak. A fejlődés és az eredmé­nyek ellenére sem várható, hogy a biológiai védekezés kiszorítja a vegyszeres eljá­rásokat, sokkal inkább úgy tekinthető, mint a növény­védelmi technológiai válasza ték bővítését, a kémiai mód­szerek kiegészítését, speciális igények kielégítését szolgáló új védekezési lehetőség. Egyed László főmérnök éz Dobó Katalin. Pesti Mihály István és Szabó Erzsébet házas­ságot kötöttek. n. kerület Szeged: Molnár Miklós Péter és Fekete Márta Edit, Tóth-Ko­váca Ferenc és Horváth Zsu­zsanna, Szabó István és Süki Gizella, Fekete László József és Bálint Eva, Szlamcslk József és Térbe Klára, Plvoda Pál és Ja­ni Erzsébet, Simon Antal és Márton Mária Rozália, Gáti László József és Kővágó Ilona Magdolna. Vetró Mihály Ferenc és Göllönt Eva Ida, Kun József és Ginczingen Ibolya házassá­got kötöttek. Algyő: süli Unre és Horváth Irma házasságot kötöttek. ül. kerület Szeged: Czombos István és He­gedűs Rozália, Klézli József Pál és Kállai M&ria Margit, Baros Tamás Tibor és Varga Ilona, Borgély Lajos és Faragó An­na, Farkas Béla és Nagy Mar­git házasságot kötöttek. 8ZÜLETES I. kerület Szeged: Zádorl Istvánnak és Dabls Rozália Máriának Anikó Erika, Paja István és Szilágyi Erzsébetnek Anikó Erzsébet. Mé­csei Istvánnak és Kókonyl Te­réznek Attila, Herédi Imre An­talnak és Igaz Juliannának An­géla Ágnes, Paragl István Jó­zsefnek és Kunszabó Máriának Csaba, Laczkó Sándornak és Csala Katalinnak Dénes. Balog Sándornak és Kis Margit Má­riának Sándor Zoltán, Tápai Jó­zsefnek és papp Matildnak Edit, Mára Miklósnak és Sós Zsófiá­nak Zsolt Miklós, Kiss Antalnak és Gombor Ilonának Tamás. Rt­bizsár Károlynak és Gorcsa Ka­talin Margitnak Katalin Orsolya, Kocsis Miklós Györgynek Pap Ildikó Móriának En< ndre nak Sarolta, Bánfl Ferencnek és Komár Julianna Sárának Fe­renc, Kovács Lászlónak és Vlda Piroskának László, Budai Lász­lónak és Mátyás Irén Julianná­nak László. Benkó Zsolt Tamás­nak és Masa Etelkának Ágnes, Papdl Józsefnek és Kószó Évá­nak Marianna Eva. Szécst Lász­lónak és Bakos Erzsébetnek László, Király Istvánnak és Homor Mária Erzsébetnek Vajk István, Miklós Ambrusnak és Slsa Teréziának András Zoltán, Fehér József Sándornak és Sző­ke Katalinnak Gábor József, Te­mesvári Imrének és Móra Má­riának Anikó, Vajas Imrének és Erdődi Erzsébetnek Ildikó, Mol­nár László Pálnak és Pataki Katalin Jolánnak Tamás Péter, Németh Imre Miklósnak és Tóth Éva Ilonának Mónika, Klá­ra, Nacsa Józsefnek és Gémes Aranka Máriának Ilona Tünde, Mangó Ferencnek és Zádorl Ilonának Csaba, Bán Imrének és Majsai Máriának Róbert, Szalal Sándornak és Kószó Mártának Károly. Vízhányó Jánosnak és Duda Ilonának János, Sajó Dá­nlelnek és Szekeres Erzsébetnek Dánlel, Dobó Józsefnek és Óno­zó Aranka Máriának József Ist­ván, Vastag Istvánnak és Gera Julianna Piroskának Erika Mó­nika, Karakás Antalnak és Lacz­kó Rozálláak Katalin, Temesvá­ri Józsefnek és Makra Máriának József, Szabó Ödön Lászlónak és Bullás Máriának Csaba, Kovács Ferenc Józsefnek és Vincze Má­riának Andrea Katalin, dr. Ho­vanyecz Tamás Józsefnek és Gaál Ágnesnek Norbert nevú gyermekük született. in. kerület Szeged: Bodó Imrének és Tury Zemlra Editnek Imre At­tila, Czombos Imre Józsefnek és Szekeres Etelka Máriának Imre Zsolt, Véber Miklósnak és Pász­tor Katalin Máriának Katalin, Avar Józsefnek és Hertllg Er­zsébetnek Gábor, Tandan Mi­hálynak és Fehér Erzsébetnek Csaba. Lengyel Istvánnak és Óvári Erzsébetnek Erzsébet, Pa­lik Antal Sándornak és Lévai Máriának Mónika. Apró Imré­nek és Simonvári Ilonának Csa­ba Pál, Juhász Józsefnek és RaszUk Éva Erzsébetnek Éva Dóra, Tóth József Attilának és llngi Jolánnak Jolán, Vér And­rásnak és Juhász-Vcdrea Ju­liannának Mónika, Szatler Jó­zsefnek és Vlgh Zsuzsannának Zsuzsanna, Kovács Nándornak és Szakái Rozália Irénnek Nándor János, Szabó József Sándornak és Szőllősi Ilona Lenkének Ta­más, Csehó Józsefnek és szege­di Erzsébetnek Péter, Dobó Fe­renc Kálmánnak és Fehér Ilo­nának Mónika, Veress Károly­nak és Nagy Anna Ilonának Eva, Ezsiás Sándornak és Acsal­Vargn Erzsébetnek Edina, Hege­dűs Andrásnak és Bálint Vero­nika Erzsébetnek Andrea Vero­nika, Polgár Sándor Györgynek és Porok Mártának Annamária, Gerdán Péternek es Zakota Ju­liannának Norbert, Ojvári Ist­vánnak és Kovács Máriának Andrea Mária, dr. Bede Károly­nak és dr. Takács Máriának Re­náta Katalin, Tóth Lajosnak és Komáromi Saroltának Róbert, Giricz Sándornak és Kopp Zsu­zsanna Máriának Szilvia Zsu­zzanna, Túró Gyula Zsigmond­nak és Jónás Máriának Zsolt Attila, Plgnoczkl Sándornak és Tlsóczkl Rozáliának Eva Rozá­lia, Sós Zoltán Árpádnak "?s Horváth Etelka Máriának Gábor nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Tipal Ferencné Szán­tó Erzsébet, Wagner Istvánné Csürl Hona, ördög Szilveszter, Molnár Pálné Papp Anna, Vas­tag Illésné szabó Katalin, Ler­ner Jánosné Jencsik Piroska, Zámbó Gézáné Kothencz Erzsé­bet. Csányl Lajos, Kővári Györgyné Kollár Mária, ördög István, Pálmai Gyuláné Pópity Mária. Komlósl Mlhályné Sinka Borbála, Bácsfalusl Imréné Grapka Rozália, Jójárt István­né Krelnlnger Ilona meghaltak. Kiskundorozsma: Rácz Ká­roly György meghalt. n. kerület Szeged: Kovács István, Czakó Mihály, Kopasz István meghal­tak. Algyő: Balogh Józsefné meg­halt. ni. kerület Szeged: Klspéter Jánosné Csongrádi Julianna, Kálmán Mi­hály, Ábrahám Andrásné Vls­nyel Anna, Gál Etel Mária, dr. Veres Lászlóné Fodor Julianna, Farkas Antal, Szócs Gábor, Mol­nár Mlhályné Gyuris Mária. Ki. zl Jánosné Süli Mária, Szilágyi János, szaghmelszter József Mi­hály. Varga Imréné Polyák Er­zsébet, Mandelkern Sándorné Horváth Mária, Csanlszló Ml­hályné Vígh Katalin meghaltak. SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események 72. Szegcdi Napló, 1895. március 6. Törvényszék. A vásárhelyi zendülők. — A delegált bíróság tárgyalása. — Kiküldött tudósítónktól. Akik a múlt év úpril. havában kövekkel ver­ték be n hódmezővásárhelyi széképület ablakalt s kaszákkal fenyegették a bezárt kapukat, hogy az épület belsejébe Jussanak, ma akaratlanul ju­tottak be odn, a nagy új ház legdíszesebb helyé­re, a közgyűlési terembe vádlottak gyanánt. Vannak vagy hatvanon fölül. Egyszerű, szőrös atyafiak, akikről elképzelheti az ember, hogy felizgatva rend- és törvénydöntést tegyenek, de azt aligha hinné el valaki, hogy ugyanazok szo­czialista tanokat valaha csak megérteni is tud­tak volna. A delegált szegedi törvényszék a széképület nagy közgyűlési termében kezdte meg a tárgya­lást, amely előreláthatólag el fog tartani 12—14 napig akkor is, ha hat órát tárgyalnak minden nap. Hallgatóság erre a hosszú ügyre bizonyára akudt volna bőven, ha a belépti jegyeket nem korlátolt számban adják ki. De erre az intézke­désre szükség volt, miután a nagy számú vád­lott s a még több tanú részére helyeket kellett fenntartani. Jegy nélkül kit sem bocsátottak be s három rendőrségi kettős őrségen kellett át­mennie mindenkinek a lépcsőházban, míg a te­rembe jutott. A hallgatóság egy része a karzatra került, má­sik a teremben foglalt helyet. A város. A város izgatottságáról szélnek eresztett hí­rek lehetősen túlzottak. Nincs itt izgatottság, vagy legalább is annak nyoma sem látszik. A főtér reggel a hetipiacz megszokott képét mutatta azzal a különbséggel, hogy most csendőrségi lo­vas őrjáratok czirkálnak az utczákon. Semmi csoportosulás, semmi izgalom. A fővádlott Szán­tó Kovács János felvezetésénél a járásbíróság börtönéből a széképületbe kíváncsi tömeg kísérte ugyan, de az bármely más, ilyen nagy csendőri apparátussal berendezett utczai fölvonulást épp így megbámult volna, mint azt. Egyébként a rendbontásról szó sem lehetne itt. Vágy legalább is csak bolond és teljesen elvakult ember tehetné ennyi karhatalommal szemben. Kint van Szegedről egy gyalogszázad négy tiszt vezetése mellett. Orulis főhadnagy alatt ötven gyalog és lovascsendőr, a rendőrség a városházán van s a Vásárhelyen állomásozó huszárszázad laktanyájában teljes készenlétben áll. Még a ta­núként beidézett csendőrök és huszárok is teljes fölszereléssel jelentek meg a törvényszék előtt. A városháza olyan ostromállapot képét mu­tatja, melyből az állapot megvan, s az ostrom hiányzik. A hátsó kapuk betéve. Az udvaron nyeregben öt-hat lovasrendőr. Az udvar közepén ágason hat bográcsban a gyalogszázad legény­ségének főznek reggelit. A főkapu becsukva, kí­vül-belül rendőr, akik minden jövőt megállíta­nak, egy szakasz rendőr készenlétben, a város­ház előtt fegyveres katonák, az előcsarnokban is s a lépcső minden kanyarulatánál két-két fegy­veres csendőr, a tárgyalási terem előtt húzódó folyosón pedig tíz. Látható hogy itt sem kívül­ről befelé, sem belülről kifelé rendbontást csi­nálni nem lehetne. De a hangulaton sem látszik meg, hogy vala­mit csinálni akarnának. Sem suttogás, sem cso­portosulás nem mutatkozik. Ezt konstatálja va­lamennyi újságíró — a Népszava tudósítójának kivételével, aki a tárgyalásról a berlini szocziál­demokrata lapoknak is küld tudósítást. A tár­gyaláson valamennyi nagyobb központi lap kép­viselteti magát. A szállóban egy közrendi alaktól, aki a kály­ha sikeres begyújtása körül tett kísérleteket, megkérdeztem: — Kend nem szoczialista? — Dehogy — felelte megvető mosolylyal — csak a parasztok azok. A rendőrség mindössze egy közbelépést teljesí­tett. Szentesről érkezett a városba egy Fenyvesi János nevű kosárfonó, akit ott szocziális moz­galmakból mint helyiérdekű vezérférfiút ismer­nek. A rendőrség ezt letartóztatta s hazaküldi a városába. A tárgyalás. „ A végtárgyalást pont kilencz órakor nyitotta meg Muskó elnök. Bevezetik a vádlottakat. Szegény, kopott-szű­rös, szakdt ködmönű alakok, akik helyet foglal­nak a padsorokban. De van köztük egy-két job­ban, mesteremberes formában öltözött. A terembeh t;gy börtönőrmester, két rendőr s két csendőr van, amidőn a vádlottak padsora elé vezetik Sz. Kovács Jánost, a fővádlottat. Magas, kissé halványképű ember, tömött szakálla állán kiborotválva. A börtön levegője nem látszik meg rajta. Haja kóczos, nyári koczkósruhóban van, darócz felöltő rajta, amint bejön, hirtelen tekint végig vádlott társain. Felolvassa az elnök a vádlottak névsorát. 65­en vannak. De nincs mind itt. Egy meghalt, egy megszökött, egy-kettő hiányzik. Azután a panaszosok nevére kerül a sor. Ezek tizennégyen vannak. A tanúk számát nem lehet még megmondani. Vagy 70 volt eredetileg, de Pollák Illés védő be­jelentett még vagy negyvenet. Ezek kihallgatá­sával nyilvánvaló most már, hogy két hétig is eltart a tárgyalás. Dobák közvádló kérelmére a törvényszék az elmaradt vádlottak elővezettetését rendeli el. Fehérvári Sándor vádlott, egy szemüveges munkás, kéri eztán az elnököt, hogy anyja te­metésére ereszszék el. Eleresztik. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom