Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

6 HÉTFŐ, 1974. AUGUSZTUS 19. 6 T

ULAJDONKÉPPEN SZEGED ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETÉNEK ELSŐ ÖSSZEFOGLALÓ VÁZLATÁT KAPJA MOST KEZÉBE AZ OLVASÖ, ELSŐ, MIVEL 1945 ÖTA MÉG EKKORA TERJEDELEMBEN SEM TÖRTÉNT KÍSÉRLET ARRA, HOGY A MÚLTAT MAI SZEMMEL, A JELENT PEDIG EGYÁLTALÁN MEGPRÓBÁLJUK ÖSSZEFOGLALNI: A KÜLÖNBÖZŐ FOLYÓIRATOKBAN MEGJELENT KÖZLEMENYEK CSAK EGY-EGY RÉSZLET BEMUMEGJELENT KÖZLEMENYEK CSAK EGY-EGY RÉSZLET BEMUTATÁSARA VÁLLALKOZHATTAK. TERMÉSZETESEN, EZ IS A XT \TÁrr T AT MÚUAT TAT X AT A/Tú'/— A AT AT A V CPU ATÜlTPTUPmA S

zeged a középkorban egymástól elkülönült három földhátra épült, s ezeket a Tisza és mellékágai folyták körül. A XIII. században emelt királyi vár és környéke, a váralja volt a város magja, o Palink. Nevét onnan kapta, hogy a vér külsó erődjeként deszkákkal volt védve. A Palánk volt a sókereskedclem központja és Csongrád megye székhelye. Főutcája az Oskola utca, főtere a mai Roosevelt tér. a hídfő környéke volt, Itt volt a halpiac, a ma kai piac, itt kötöttek ki a környező falukból a Maroson és a Tiszán árut és népet szállító hajók. A Palánkban települtek meg a dolog természeténél fogva az iparotok, kereskedők, polgárok, értelmiségiek. A hódoltság alatt török jelleget öltött: boltok, mecsetek, iskolák voltak benne. Ekkor szivárogtak be a szerbek és dalmaták; templomuk is Itt épült, s zömmel ök is a városközpontban, a mai Zrínyi utca táján (régi nevén: Bunyovác szél) települtek meg. A török kltakarodása után, a XVIII. század elején a vár újjáépítése kapcsán létesült az úgynevezett Eugenlus árka, amely a fölszabadító osztrák hadvezérről, Savoyal Jenőről kapta nevét. A Víz (1879) után tevődött át a városközpont a Széchenyi tér környékére, akkor lett az Oskola utca helyett a Kárász utca „Szeged Váci utcája". A piac még sokáig a Széchenyi téren maradt, de egy része áthúzódott a kiskörútra, a Klauzál és a mai Bartó< Béla térre. A Marx tér részben 1934. óta, egészében pedig csak 1950. óta volt piactér. Alsóváros a középkorban Alszeged néven önálló városként szerepelt. A Palánkkal az 1522. évi tizedjegyzékben mér említett Szentháromság (ma Hunyadi János) utca kötötte össze: ez a nyomvonal és név a legutóbbi Időkig, 1961-lg, tehát több mint négyszáz éven át fönnmaradt. Alsóvárosnak már a középkorban kórháza volt, s ez a XVIII. században ls állott. A hódoltság idején Alsóváros Szeged magyar köipontja. A hagyomány szerint az alsóvárosi templom körült temetőben földelték el Dózsa György levágott fejét. A ferences zárda a középkortól a magyar kultúra műhelye; a XV1IL HISZEN MIND A NAGY ÁRVÍZ ÁRVÍZ UTÁNI REKONSTRUKCH SZAK.DE LEGFÖKÉNT A FÉLSZ ROM ÉVTIZED ÉPÍTÉSZETTÖR DEMELNÉ ÉS SZÜKSÉGESSÉ IS MANYOZAST. A SZEGEDI GEN VENC KIFEJEZÉSÉVEL ÉLVE LEN ÖSSZEFONÓDÁSA ADJA 1 VAROSAT, AKI NEM ISMERI / TUDJA TÖRTÉNELMI ÖSSZEFÜ TAT ÉS A JELENT. A FELSZAI DULÖJA ALKALMÁBÓL INDÍ1 RÉSZE A VÁROS NÉPÉRŐL, A 5 ÖSSZEÁLLÍTÁSA EGYÜTTAL Ti ÉS A MÉRNÖKÖK ELŐTT IS, A TÉS ÉS VAROSTERVEZÉS. században itt élt és írta főművét, a Jeruzsálemi utazást Kiss István, Faludl és Mikes mellett a magyar barokk próza nemrégen fölfedezett íróművésze. Alsóváros Szeged faluja, mezőgazdasági jellegű, kertes település volt, és maradt a Víz után is, jórészt máig. Sajátos kertészeti kultúrájából nőtt ki a XVIII. és XIX. században a dohánytermelés, a XIX. század elejétől pedig a világhírűvé vált paprikatermelés. „Alsóváros jámbor város, Fölsőváros kinyös város" — szólt a régi szegedi példaszó, amely az alsóvárosi földművelők vallásosságát és a fölsővárosi iparosok jómódját, rátartiságát egyaránt jól jellemezte. Felső-Sziget volt a harmadik önálló középkori település a mai Szeged területén. Az Árpád-korban már virágzó hely, a benne állott bencés apátság létét bizonyító 1225. évi oklevél a szegedi latin betűs íráskultúra legrégibb emléke. Felső-Sziget középkori önállóságának bizonyítéka Zsigmond király 1431-1 oklevele, amelyben hetlvásártartási jogot ad. Az Itt állott premontrei apácazárda magyar nyelvű kódexirodalmunknak a Margitszigethez fogható jelentőségű műhelye. Birtokában volt az Aporkódex, a hangjegyes, 1516-ban már meglevő Szegedi-kódex, Itt íródott a Lányi-kódex (1519), és szellemi hatására született a Pozsonyi-kódex (1520). Felsőváros a halászok, hajósok és hajóépítők (superek) városrésze. Rókus Szegednek a XVIII. században kibontakozó városrésze. 1750-ben Újvárosnak, később Kukoricavárosnak emlegetik; a kukoricatermelés ösazefügg a dlsznóhizlalással, ez pedig a régen híres szegedi szappangyártással, valamint a szalámi (úgynevezett olaszkolbász) készítéssel. A kukoricatermesztéssel függ össze még a kácsavágó mesterség ls. Rókus a juhászok városa is, a gázgyár tájékát úgy ls hívták régen: Juhászváros. Itt laktak az öthalml, fehér-tói legelőkön pásztorkodók. A városrész alacsony, vízjérta terület. A város népfölöslegé, leginkább Fölsőváros, kisebb részben Palánk és Alsóváros népe kényszerült Ide, leginkább szegény mesteremberek, kiskereskedők, vásározók, fuvarosok, napszámosok. JÖTTI ÉVSZÁZADOK, MINT AZ VAGY A KLEBELSBERGI KORIADULÁSUNK ÓTA ELTELT HÁINETE FELTÉTLENÜL MEGÉRENNÉ AZ ALAPOSABB TANULÁS LOCI — FÜLE LAJOS KEDVARAZSÁT A MÜLT ÉS A JEIG. NEM SZERETHETI IGAZÁN ,HELY SZELLEMÉT", AKI NEM IÉSEIBEN ÉRZÉKELNI A MÜLDULÁSUNK KÖZELGŐ ÉVFORrT MAGAZIN-SOROZAT (ELSŐ SODIK IPARÁRÓL SZOLT) MAI ITELGES AZ ÉPÍTŐMUNKÁSOK ÍK NÉLKÜL NINCS VÁROSÉPÍMóraváros vízállásos földje a XIX. századig lakatlan volt. Nevét arról a Móra családról kapta, amelyből valő Móra Ferenc, 1660—6l-ben, Móra Balázs pedig 1669—70-ben és 1676-ban a város főbírája volt. Az utóbbinak cölöpökkel védett nemesi kúriája állott itt valahol. (Az író Móra Ferencnek nincs köze Móravároshoz.) Ide települtek a város legszegényebb családjai, amelyekből az agrárproletár (kubikos, téglagyári, kendergyéri) munkás és napszámos rétegek kerültek ki. Ez a városrész éppen ezért a szegedi munkásmozgalom bölcsője. Üjszeged a Vízig Torontál megyéhez tartozott; 1773-ban 14 telekből állott, 1796-ban lett mezővárossá, vásártartási joggal. Népessége főként Alsóvárosról gyarapodott: ezek hozták magukkal kertészeti készségüket, amelyből a múlt század végén Üjszeged híressé vált gyümölcsfa- és rózsatermesztése kibontakozott. A XVIII. és XIX. század fordulóján Szőreget mint kincstári birtokot Szeged bérelte. A mai Odessza táján a XIX. század második felében hajóépítő telep, fűrészüzem, az úgynevezett superplacc volt. 1858-ban létesült a népkert. 1879-ben az árvíz megkímélte Újszegedet, minthogy északról tört a városra, de előtte két évvel, 1877. május 24-én már elpusztította; 111 házából mindössze 7 maradt épen. A Víz után, IÍ80. június 5-én egyesült Üjszeged község Szeged várossal. Szentmihálytelek a középkor óta Szeged része: 1950-lg kapitányság volt, azóta a III. kerülethez tartozik. Most már a városhoz tartozik Algyő, Gyálarét, Kiskundorozsma, Szőreg és Tápé is. Mindegyik nagymúltú község: Szőreg első említése, a Csanádlegendában, Szegedénél is régibb magyar múltra utal. M

íg Szeged a török hódolt, sággal csak veszített, tör. ténetének másik nagy tragédiájával igen sokat nyert is. Igaz, az 1879. március 11-ről 12re virradó szörnyű éjszakát követően 5458 háza omlott össze, 60 ezer lakója vált hajléktalanná (146 ember lelte halálát a varosra lopva, észak felől rátörő áradatban), s mindössze 298 ház állta a Tisza vizének háromhónapos ostromát — a tragédiát követő újjáépítésnek köszönheti, hogy ma egyike az ország legszebb városainak. Az újjáépítés terve (Lechner Imjos 1833—1897) már 1879. szeptember elejére elkészült. A „Szeged város újjáépítésének keresztülviteléről és az erre szükséges költségek viseléséről" szóló 1380. évi XVII. törvénycikk elrendelte a tiszai rakpart, az állandó híd, a két körút, a négy nagy sugarút és a három kis sugárút, a tervezett közkertek, két falazott főcsatorna építését, a vár lerombolását, és a szabályozási terv végrehajtásához szükséges kisajátítások keresztülvitelét. Az első elképzelés szerint a város egész területét feltöltötték volna az árvízszínt fölé. Végül — főként anyagi okokból — a lakott területeket övező körtöltés és a rakpart felépítésén kívül, csak a kiskörúton belül és a sugárutak mentén töltötték fel a talajt. A kormányzat nagy fogadkozásainak értéke mintha megcsappant volna a teljesítéskor! Az újjáépítés idején több jelentős középület is épült. A városházát Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint alakították át mai képére. A városi színház (ma Nemzeti Színház) a fél Európát véglgópítő Fellner is Helmer bécsi színháztervezők műve. A Kálvin téri református temploni Schulek Frigyes alkotása. Az árvíz utáni átépítés óta kisebb mértékben a klasszicizmus és romantika, sokkal inkább az eklektika jellemző a városközpontra. Ez a szinte egységesen eklektikus belső városkép adja ma is Szeged egyéni arculatát, kisvárosi, de mindenképpen városias hangulatát. A külső városrészek azonban szinte teljesen érintetlenül maradtak, a mai Alsóváros semmiben sem különbözik egy alföldi falu képétől; a munkáslakta területek, Móraváros és Rókus sem részesültek a rekonstrukció áldásaiból. A nagy árvizet követő újjászületés után látványos városfejlődésről már csak napjainkban beszélhetünk. A századfordulóra lényegében kialakult Szeged mai városképe. Némi fellendülés ugyan még az első világháború után bekövetkezett, de ezt is csakhamar megakasztotta a nagy gazdasági világválság Magyarországon is végigsöprő hulláma. Az egykori Palánkban a 20-as évek végén új. nagyobb szabású épületegyüttes jött létre, miáltal akárcsak a budai Tabánban, viszszavonhatatlanul tönkretették a régi, kedves városrész provinciális, biedermeier hangulatát. Középpontba a Fogadalmi templom került, melyet Schulek Frigyes pályázati tervének felhasználásával Foerk Ernő tervezett (alapkövét 1914-ben rakták le), a templomot körülvevő U alakú árkádos épületcsoport Rerrich Béla alkotasa. Ekkor épültek a Tisza-parti klinikák sivár, semmitmondó épületei, a Hősök-kapuja (Pogány Móric műve) s még néhány bérház. Ezek az építkezések bár megfeleltek a Lechneri koncepciónak, továbblépést nem jelentettek. (Egyedüli kivétel Molnár Farkas Berzsenyi utcai „üvegháza", melyet a modern magyar építészettörténet is nagyra becsül). Ezeket az éveket bátran nevez, hetjük Klebelsberg-korszaknak, az említett építkezések Jó része Horthy eme „nagylátókörű,, kultúrpolitikusának szellemében és segítségével Jött létre. Klebelsberg adta ugyanis Szegednek azt a feladatot, hogy bizonyítsa a szomszédos országoknak a „magyar kultúrfölényt". Nem éppen a kultúrfölény Jegyében jöttek létre és fejlődtek ki ebben az időszakban Szeged Ülepei. Noha a körtöltésen belül még nagy területeket lehetett volna parcellázni, a tőkés tulajdonviszonyok a kispénzű embereket — munkásokat, napszámosokat, altiszteket, kisiparosokat, nyugdíjas vasutasokat, rokkantakat — a körtöltésen kívüli, ármentesítetlen, közmű nélküli, vízjárta, mélyfekvésű területekre parancsolták. A mai Béketelep még a század elején kezdett kiépülni. 1923 ben az akkori főispánról, Aigner Károlyról nevezték el. (1950 óta Béketelep). Az első világháború után keletkezett a mai PetőfUelep: még meg sem volt, amikor 1922-ben a polgármester, Somogyi Szilveszter nevét kapta.) 1924-re épült ki, de később ls fejlődött, sőt Üj-Petőfitelep is keletkezett. A húszas években jött léte® a többi telep is. Jó ötletekben, elképzelésekben, szép tervekben pedig még ebben a korszakban sem volt hiány. Koncepciózus tervek ls születtek. A Lechner-féle szerkezeti rendszert vették alapul és fejlesztették tovább a 30-as évek szegedi urbanistái: Berzenczey Domonkos, dr. Pálfy-Budinszky Endre és Hergár Viktor. „Szeged törvényhatósági joggal felruházott szabad királyi város városfejlesztési terve" (Szeged, 1942) pedig részben már mai problémákra is keresett megoldásokat. Elképzeléseik azonban csak a város és az ország felszabadulása után kerülhettek Ismét napirendre, s válhattak megvalósítható tervekké. A Víz után tevődött át a városközpont • Széchenyi tér környékére Az 1880. évi xvn. törvénycikk elrendelte a tiszai rakpart... építését