Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

M iÜbO VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! 64. évfolyam 194. szára 1974. augusztus 19., bétfő Áras 1 forint M AGYA R S Z O C Í A LISTA M U N„ K A.S^PjL IV. L A P J A tmányunk 25 éves S

zocialista államunk alaptörvénye, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 25 éves. Országgyűlésünk 1949 augusztusában iktatta törvénybe. Legfelsőbb törvényhozó testületünk ezzel a történelmi jelentőségű aktussal visszavonhatatlanul deklarálta a hazánk felszabadulásával és az azt követő politikai harccal elért hatalmas változást: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé!" A magyar nép ezeresztendős küzdelmének eredmény,e ez. Történelmünk során parasztseregek, kuruc vitézek és szabadságharcos honvédek, tizenkilences vöröskatonák harcoltak a szabadságért, a függetlenségért, a jogokért, az emberi életért. Nagy mérföldkövei ezek a népünk felemelkedéséért vívott erőfeszítéseknek. Szervesen kapcsolódik ehhez a küzdelemhez a kommunisták harca — összefogva minden haladó erőt — az illegalitás nehéz éveiben, az elnyomatás, a fasizmus ellen, a felszabadulásért, a független, szabad, demokratikus országért. A

z is természetes, hogy felszabadulásunk első perceitől kezdve a kommunisták álltak a demokratikus erők élén, a mi pártunk hirdette meg az új ország építésének programját, vezette és szervezte a munkásosztály, a dolgozó tömegek harcát a hatalom kivívásáért, a szocialista vívmányokért. Nem csoda, hogy az 1949-es országgyűlésben — amely meghatottan szavazta meg népköztársaságunk alaptörvényét — egyetlen mély sóhajként hangzott föl a képviselők ajkán a Himnusz. A haza és a jog egyesült, egy nép vált nemzetté abban a történelmi pillanatban. „A nemzet hangja volt, a dolgozó népé — a népé, amely most már végleg és visszavonhatatlanul a nemzetet jelenti" — írta a korabeli krónikás. S a Ház asztaláról leemelték a régi, poros törvénykönyveket, amelyeknek eredete még Werbőczyhez nyúlt vissza, és helyükre tették a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Hazánk felszabadulása a nép honfoglalását jelentette 1945-ben, és ezt a honfoglalást jogilag is szentesítette az 1949-ben elfogadott alkotmány. A jog mellett hatalomba emelte a dolgozó osztályokat, s megvetette annak anyagi és társadalmi alapjait azáltal, hogy a termelőeszközök szocialista tulajdonformáit, a termelési viszonyokat, az elosztás elveit, 'a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét a hatalom gyakorlásának alapelvévé tette. Történelmi igazságot szolgáltatott az alkotmány, hiszen alapvető emberi jogokat adott. Olyanokat, amelyekért évszázadokon át harcolt a nép: hogy legyen munkája, kenyere, és hogy a munka legyen az ember legfőbb értékmérője. Hogy erejének és szorgalmának kamatait ne orozhassák el kiváltságosok; hogy a nemzeti jövedelemből munkája szerint részesedjék; hogy képességeit szabadon kibontakoztathassa; munka közben és öregségében megillese a pihenés és a társadalom részéről a megérdemelt gondoskodás. A jog érvényesülése feltételeként, a célok megvalósulása érdekében alkotmányunk a kötelességeket is megfogalmazta. A jogokkal társult kötelességek a haza védelmét és a törvények tiszteletét írják elő, a dolgos életet, a közös tulajdon védelmét és gyarapítását, a közügyek iránti érdeklődést, az azokban való részvételt, a közösség érdekei megvalósításához a szocialista társadalomhoz méltó sokoldalú és közvetlen hozzájárulást. Így szocializmust építő társadalmunkban nincsenek kirekesztettek sem jogban, sem kötelességben, az egész nemzet „az alkotmány sáncai" mögé került. Osztályok, rétegek, nemzetiségek és felekezetek váltak egyenlővé a jogokban, a lehetőségekben, a kötelességben egyaránt. Munkásosztályunknak, társadalmunk vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak forradalmi céljai egybeesnek az egész nép érdekeivel. Az alkotmányunkban rögzített elveknek megfelelően az elmúlt közel 30 esztendő alatt megszületett az új ország; a szocializmust építő Magyarország. Ezt az új országot a párt, a munkásosztály vezetésével, valarr.enynyi dolgozó réteg, minden becsületesen dolgozó ember együttes munkájával építettük fel. Erre joggal vagyunk büszkék még akkor is, ha utunk nem volt sima, nehézségektől és gondoktól sem volt mentes. Menetközben nemcsak a nemzetközi reakció aknamunkájával, de saját hibáinkkal is meg kellett küzdenünk. Pártunk azonban mindig képes volt úrrá lenni a nehézségeken. Felismerte és kijavította a hibákat, meglátta és megoldotta a valóságos problémákat, reális célokat állított az ország elé, s ez így lesz a jövőben is. Az 1949-es XX. törvénnyel elfogadott alkotmányt két esztendővel ezelőtt módosította az országgyűlés. Az elfogadott módosításokban kifejezésre jutnak népünk több mint két évtizedes munkájának sikerei, politikai, társadalmi vívmányai, melyeknek legfőbb eredménye és záloga a munkásosztály vezetésével kivívott és szilárd néphatalom. A

szocializmus építésében elért eredményeink lehetővé tették, hogy tovább bővítsük az állampolgári jogok körét, s azokat az egész társadalomra kiterjesszük. Mindez a szocialista demokratizmus kiteljesedéséhez nyit utat. Büszkék vagyaink rá, hogy nemzeti magatartássá válik a szocialista haza szeretete, a dolgos élet megbecsülése, a közéleti aktivitás, a közös ügyekért vállalt önzetlen fáradozás. De tennünk is kell még azért, hogy minden alkotó véleménynek, minden jogos birálatnak súlya és tisztessége legyen mindenütt. Alkotmányunk napján emlékezünk meg államalapító István királyunkról és mindennapi kenyerünkről. Ahogy népünknek újból meg kellett harcolnia emberi létéért, úgy évről évre fáradsággal, gonddal, felelősséggel, a hétköznapi hősiesség számos példájával dolgozunk ma is a „mindennapi kenyérért". És ez a múltunkban is olyan nagyerejű szimbólum — a kenyér, az élet — önmagában is példázza, hogy milyen hatalmas utat tettünk meg a dolgozó nép hatalmának éveiben, az életkörülmények javulásában. A mindennapi kenyér ma már nemcsak ott áll minden dolgozó asztalán, hanem egyben az életszínvonal, a jólét jelképévé vált. Mutatja a társadalom és a technika szerkezetében végbement változásokat, szép ívű fejlődésünket, de megannyi új követelményt is támaszt mindannyiónkkal szemben. Minden évben ilyenkor ünnepeljük társadalmunk tartópillérét — a két nagy dolgozó osztály, a munkásság és a parasztság szövetségét Ez a szövetség az egyik legfontosabb feltétele és egyben biztosítéka az előrehaladásnak, a jövő eredményeinek. Ennek a szövetségnek az eszméje ma már kiteljesedett és megerősödött valóság. Amikor augusztus 20-án ünnepelünk, vissza is pillantunk, előre is tekintünk, ez az ünnep bizonyos értelemben „időközi zárszámadás" és programfelvázolás is számunkra. Miként az egész országra, szűkebb Csongrád megyei pátriánkra is elmondható: az idei esztendő — gondjaival együtt — eredményekben gazdagnak ígérkezik. Bár még csak az év nyolc hónapjának tapasztalatai alapján beszélhetünk, máris hangsúlyozhatjuk, hogy mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, s a népgazdaság más ágaiban egyaránt pártunk X. kongresszusa határozatainak végrehajtása jegyében sikeresen folytatódik a szocialista építő munka. Gyarapították eredményeiket ez évben is a tu(Folytatás a 2. oldalon.) milliós költségen épült mű. Az új híd különválasztja a vasúti és a közúti forgalmat, megszűnik a gépkocsikaravánok várakozása, egy időben mindkét irányban zavartalanul áramolhatnak a járművek. Kiegyenesítették a hídfeljáróhoz az utakat is. A Tisza új hídját augusztus 19-én, ma délelőtt avatják fel ünnepélyesen. Az avatásra Apró Antalt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, az országgyűlés elnökét, Szeged országgyűlési képviselőjét kérték fel* Hídavatá Az augusztusi ünnepre elkészült Csongrád megye egyik legfontosabb és legszebb újdonsága: a szeged—hódmezővásárhelyi közúti híd. A Hídépítő Vállalat dolgozóit és a hídépítésben részt vett más vállalatok munkásait dicséri a 470 méter hosszú, 156 1