Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-09 / 158. szám

4 KEDD, 1974. JÚLIUS ». A szabadság kiadásáról R. 3.-né szegedi olvasónk szeretné tudni, hogy az évi rendes fizetett szabadság ki­adását ki határozza meg, a dolgozó, vagy a munkáltató. Kéri: adjunk tájékoztatást, hogy mit mond erről a ren­delkezés. A rendes szabadságot ese­dékességének évében egész évre előre, üzemrészenként (műhelyenként, osztályon­ként) elkészített szabadságo­lási terv szerint kell kiadni, de a dolgozó kérelmére ter­mészetesen engedélyezhető a szabadságnak eltérő időben való kiadása is. A szabadság kiadásának időpontját a vál­lalat határozza meg, de an­nak beosztása előtt a dolgo­zót meg kell hallgatni, és kí­vánságait lehetőség szerint figyelembe kell venni. Pél­dául: a gyermekeseket, va­lamint a hosszabb idő óta a vállalatnál dolgozókat a sza­badság időpontjának megál­lapításánál helyes előnyben részesíteni, figyelemmel kell lenni arra is, hogy aki az egyik évben nyáron volt sza­badságon, az a következő év­ben télen, ősszel, utána ta­vasszal menjen szabadságra. A szabadság kezdő időpont­ját és tartamát a kollektív szerződés eltérő rendelkezé­seinek hiányában legkésőbb a kiadás előtt egy hónappal a dolgozóval (írásban vagy hirdetmény útján) közölni kell. Fontos szabály, hogy a sza­badság kiadása tekintetében a hét minden napja munka­nap, a dolgozó heti pihenő­napját és a munkaszüneti na­pokat (fizetett ünnepeket) ki­véve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak a vállalat mun­kaidő-beosztása szerint mind­egyik napon munkát kell-e végeznie. Így például a sza­bad szombat is beszámít a szabadságba. Ha a dolgozó munkaviszo­nya év közben kezdődött, ak­kor csak a vállalatnál ledol­gozott hónapokkal arányban álló szabadságra jogosult. Dr. V. M. HAZASSAG L kerület Szeged: Bolus Arpüti ós Fehér Terézia, Derzső Ferenc és Kró­dl Er/.sébet. Jenei István Jenfi és Rálkai Mária Hona, Fehér­vári Ferenc György és Szilágyi Nóra, Plpicz Mihály és Horváth Ilona. Oszterllng Attila Ferenc és Király Rozália, Balla Tibor András és Klss Erzsébet. Szigeti Ferenc és Galántai Erzsébet. Elekes Mihály és Babarozi Edit Mária, Varga Gyula Akos és Balázs Erzsébet Sarolta. Sza­láncz Béla és Szabó Múrla Er­zsébet. Jakab László és Tóth Katalin Gizella, süli Antal Sán­dor és Varga-Tóth Ida Gabriella. Csabi János és Virágos-Kis Magdolna Erzsébet, Simkó Fe­renc és Koszka Judit, Szekeres Antal István és Matkovlcs And­rea Erzsébet, Bálint János és Szűcs Erzsébet. Hanzók Zoltán György és Hatvani Ágnes, Varga Mihály és Borbás Piroska, Ki­rály György és Fodor Katalin. Gál Antal és Szörl Aranka. Gondos Tibor és Erdős Margit. Joö Mátyás András és Farkas Gyöngyi, Réder Károly György és Tóth Ágnes Rózsa. Császár Lajos György és Otott-Kovács Margit, Kalmár Ferenc Lajos és Bartyik Katalin. Pál István és Vartiák Ilona Mária. Bajusz Béla és Oágyor Eva. Kardos Já­nos István és Szente Mária Te­rézia. Fejes Tamás ltamll és Árnyas Mária Gabriella. Varga Károly és Csáki Irén Erzsébet. Bátorl Géza Gábor és Forgó Zsuzsanna, Opra Ferenc és Brullch Irén Ilona. dr. Tóth András és Fejes Edit. Tosics Ivén és Virág Mária, Berta Ár­pád és Hernády Zsófia házas­ságot kötöttek. n. kerület Szeged: Csömör Zsigmond és Berta Lillán Ágnes. Andrejcslk György és Bezzeg Etelka. Hallai József és Amont Gizella, Mészá­ros Dezső és Horváth Éva Ró­zsa. Gál Zoltán Tibor és Rózsa Viktória. Huszka László és Kö­teles Anna, Korom János és Fü­redi Katalin, Rácz Jenő Imre és Szabó Edit, Horváth Ferenc és Szélpál Erzsébet, Tamási András Géza és Veres Zsuzsanna házas­ságot kötöttek. Algyő: BÚS Lajos Ferenc és Hajdú Aranka. Fekete János és Finta Zsuzsanna házasságot kö­töttek. m. kerület Szeged: Márton Nándor Gá­bor és Bíró Eva, Grász Ferenc és Székely Eva Klára haázassá­got kötöttek. SZÜLETÉS L kerület Szeged: Csótl-Gyapjas János Károlynak és Matuszka Anná­nak Csaba Norbert, Vári János­nak és Perneki Annának János László, Szűcs Antalnak és Kothe Helgának Gabriella, Kószó János Lászlónak és Farmosl Piroská­nak Renáta Zsuzsanna, Kovács Ferencnek és Hegedűs Ida Te­réziának Gabriella Ida, Török Istvánnak és Bacsn Mária Valé­riának Mária. Kovács János Istvánnak és Gyuris Annának János. Dobó Vincének és Tóth Irénnek Ildikó, Futó Ferencnek és Rencsár Jolánnak Ferenc Zoltán, Klrlcsl Imrének és Bau­mann Zitának Mónika, Bozóki Károlynak és Illa Mártának Károly, Csete Ferenc Gyulának és Szeghalmi Mária Ágnesnek Zalán Gábor, Valach BCla Já­nosnak és Balov Ágnes Máriá­nak Béla János, Biharvári Lajos Sándornak és Kovács Ágnes Magdolnának Ágnes, Sándor Dezsőnek és Berkó Máriának Ibolya, Vér Istvánnak és Józsa Erzsébetnek István, Kruzslicz Istvánnak és Szakács Erzsébet­nek Zoltán István, Barna Ká­rolynak és Szélpál Honának Erika, Bodor Istvánnak és Tóth Erzsébetnek László, Almásy Istvánnak és Wenner Klárának Zoltán, Gémes Ferencnek és Ignácz Ilonának Ferenc. Imre Ferencnek és Markó Julianná­nak Ferenc Attila. Tömörkényi Gábornak és Jamnlczky Évának Gábor Péter. Csókás Ferencnek és Szorocsek Máriának Tibor. Frank Józsefnek és Nagy Ilo­nának Attila. Horváth Gézának és Füz Rozáliának Zoltán. Pin­tér Istvánnak és Csapó Zsuzsan­nának Márta Barbara. Kocsis Károlynak és Kovács Klárának Klára, Engi Lászlónak és Bá­j-ány Valériának Tímea Krisz­tinái, Máté Józsefnek éa Papdl Családi események Erzsébetnek Mónika, Dóczi Ist­vánnak és Kóczián Katalinnak Tibor István. Gáli Istvánnak és Horváth Katalinnak Zsolt Ist­ván. Hajnal Sándornak és Veres Juliannának Ildikó. Szilberelsz Lászlónak és Moldován Irénnek Beáta Anita. Vörös Zoltánnak és Czlnkota Máriának Ágnes, Fekete Istvánnak és Kapás Edit­nek llcnriette Edit. Kiss Mihály­nak Cs Tanács Piroskának Aran­ka. Haraszti Lajosnak és Murvai Máriának Mária Tünde. Furák Attilának és Letsch Ilonának Attila, Szíráczki Sándornak és Juhász Erzsébetnek Zita. Tarics Bélának és Farkas Katalinnak Anita, Farkas Györgynek és Igaz Évának Gábor, Bóka Istvánnak és Szél Ilonának István Zsolt. Kórász Józsefnek és Zeltler Ilo­nának Krisztina, Holcsik György­nek és Martus Irénnek Irén. Tóth Jánosnak és Kovács Irén­nek Henrietta, Jakus Jánosnak és Kabarács Ilonának Tamás. Fekete Józsefnek és Barta Er­zsébetnek Zoltán, Fazekas Imré­nek és Fazekas Rózának Imre. Papp Károlynak és Masa Etel­kának Károly, dr. Ződy Zsolt­nak és Gyöngyösi Magdolnának Tímea nevű gyermekük szüle­tett. III. kerület Szeged: Vámos Istvánnak és Dudás Juliannának Róbert. Dörnyel Tibornak és Dinnyés Zsuzsannának Tibor Szabolcs, Gyémánt Mihálynak és Kiss Máriának Zsuzsanna Szilvia, Balog Mihálynak és Kádár Etel­ka Rozáliának Mihály, Dell Fe­renc Gézának és Szalma Klára Ágnesnek Gábor Miklós. Kodé Józsefnek és Juhász Piroska Juliannának Zoltán, Kovács Já­nosnak és Domonkos Irmának Henriett, Madarasl Aladárnak és Grünwal Nóra Mártának Ala­dár Gábor. Tóth Árpádnak és Pásztor Anna Juliannának Hed­vig, Bere Zsigmond Istvánnak és dr. Csala Edit Hajnalkának Ágota. Hegyi Imrének és Teleki Mária Magdolnának Róbert, Kiss Imrének és Csorba Magdolnának Imre Zsolt, Sarnyal Ferencnek és Bíró Sarolta Valériának Ti­bor, Szabó Sándornak és Kónya Erzsébetnek Tibor, Fekete Gé­zának és Szanyi Idának Géza. Kalapács Tibornak és Olasz Irénnek Gábor. Polás József Lászlónak és Dékány Zsuzsanná­nak József László. Doró József­nek és Kocsis Ilona Julianná­nak Csaba. Spiczer Jánosnak és Géczi Gizella Máriának Renáta. Veszelovszkl Istvánnak és Fehér Magdolna Jankának Irén, Farkas Sándornak és Tóth Rozáliának Erika. Hamvai Gábor Zoltán­nak és Deák Juliannának Gá­bor, Prágai Ferenc Bélának és Ábrahám Máriának Tünde Má­ria, Péter Mihálynak és Lukács Máriának László, Csókási Jó­zsefnek és Szarvas Valériának József Attila, Lászlú Andrásnak és Repka Erzsébetnek Anita, Szabó Lajos Miklósnak és Be­lovai Mária Ilonának Edit Lilla nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged; Harczel Anna. Fekete Imre, Bagi Mihály. Szokolov Nikolaj Oszipovics, dr. Dömötör Gyuláné Mezőfi Ilona, Kószó István, Vastag Péter. Boda Ist­ván, Csótl-Gyapjas Csaba, Du­dás János. Szabó Antalné Bozó Etelka. Martonosi Istvánné Csordás Irén, Segesváry Pál. Almosdl József, Gábor József. Münz János, Merksz Elemér meghalt. II. kerület Szeged: Mojzer Gyuláné Ma­gyar Anna, Biczók József meg­halt. AlgyS: Bánfl Imre, Bakos Dezső meghalt. m. kerület Szeged: Bezdán Imréné Bör­csök Anna. Kálmán György, Sebők Imréné Széchenyi Mária, Papp Antal. Batki Antalné Bá­lint Etel. Vőneki János, Rózsa Nándorné Kása Mária Erzsébet. Májusi Mihályné Eke Erzsébet meghalt. Állategészségügyi kutatás a nagyüzemi állattenyésztésben A nagyüzemi állattenyész­tésben a veszteségek közel kétharmadát a légző- és emésztőszervi megbetegedé­sek okozzák. Az ebből adódó kár elsősorban nem az el­pusztult állatok értékéből, hanem a termelékenység, a takarmányértékesítés rom­lásából adódik. A tüdőgyul­ladásban, vagy emésztőszervi megbetegedésben szenvedő sertés például kevesebb ta­karmányt fogyaszt, súlygya­rapodása így lelassul, vagy megáll, s ezáltal a hizlalási idő sokszor hónapokkal meg­hosszabbodik. A betegségek oka sok eset­ben — a tartási és takarmá­nyozási hibák mellett —szá­mos kórokozó vírus vagy mikroorganizmus. A Magyar Tudományos Akadémia Ál­lategészségügyi Kutató In­tézete a KGST-országok in­tézeteivel kooperálva foly­tatják kutatásaikat, sőt szo­ros kapcsolat alakult ki a WHO és a FAO speciális „reference" laboratóriumai­val, a világszervezetek té­mafelelős szakértőivel. A tyúkok idült légzőszervi betegségét a mikroorganiz­musoknak egy meglehetősen hiányosan ismert csoportja, a mikoplazmák idézik elő, melyek tanulmányozásával már jó eredményeket értek el, ugyanígy a sertés-, vala­mint a szarvasmarha- és egyéb baromfifajokat meg­betegítő mikoplazmák ta­nulmányozásánál is. A leg­nagyobb gazdasági jelentő­ségűek jelenleg a sertés idült tüdőgyulladását előidéző mi­koplazma-fajok, de gyakran okozzák szarvasmarhák kü­lönféle megbetegedéseit is ezek a kórokozók. Az emésztőszervi beteg­ségeket előidéző kórokozók közül legjelentősebbek a ko­libaktériumok különböző változatai, az úgynevezett szerotípusok. Ha valamelyik változat szélesebb körben terjed el az állatok között, akkor egy bizonyos idő múl­va védetté válnak vele szem­ben, de ekkor egy új, ko­rábban nem észlelt szerotí­pus betegíti meg az állato­kat. Az Állategészségügyi Kutató Intézet és az Orszá­gos Állategészségügyi Inté­zet munkatársai az elmúlt évben állapították meg, hogy a malacvérhast előidéző ko­litörzsek 70—80 százaléka olyan csoporthoz tartozik, amely a 8—10 évvel ezelőtti megbetegedéseknél egyetlen esetben sem fordult elő, így a hagyományos vakcinákkal csak mérsékelt gyógyulási eredményt érhetnek el az új kórokozó változatos fajtája miatt. Az intézet munka­társai különleges tenyésztési eljárással előállítottak egy enterotoxinnak nevezett ké­szítményt, amely nem csak egyetlen szerotípusra hat, hanem más változatokra is. Ezek a kutatási eredmények reményt keltenek arra, hogy a jövőben a koli-baktériu­mok okozta veszteségek ellen hatékonyabban tudnak majd védekezni. Az utóbbi 6—8 évben ha­zánkban súlyos veszteségeket okozott a heveny Marek-féle betegség is. A kórokozó be­hurcolása időszakában már sok külföldi adat állt rendel­kezésre, de ennek ellenére sok munkát jelentett a ku­tatóknak a kórokozó kite­nyésztése, elszaporítása, a vakcinakészítésre alkalmas törzs előállítása. Viszonylag rövid idő alatt sikerült a külföldiekkel azonos érté­kű vakcinát előállítani. A laboratóriumi előállítás nem elegendő tömegtermelésre, így az Intézet és a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszerter­melő Vállalat szakemberei közös együttműködésével várható, hogy a súlyos pusz­tulást okozó betegséget rö­vid időn belül már hazai vakcinával gyógyíthatják. Az állategészségügyi kuta­tás másik fontos témája az állatoknál fellépő influenza­vírus elleni védekezés és gyó­gyítás, amely sok esetben emberi influenzatörzsekből ered. Járvány esetén leg­gyakrabban a sertéseket tá­madja meg, melyeket ellen­anyagok kimutatásával, va­lamint vírustörzsek kite­nyésztésével is sikerült bebi­zonyítani. Itt kevés külföl­di vizsgálati eredmény áll a rendelkezésre. A libainfluen­za kórokozó tulajdonságai­nak megismeréséhez sokrétű, aprólékos vizsgálatokat kell végezni. A betegséget át­vészelt libákból úgyneve­zett rekonvaleszcensz széru­mot állítanak elő, sőt ké­sőbb ennél biztosabb hatású hiperimmunszérumot, mely­re az intézet és a Phylaxia közös szabadalmat kért. Az új szérumot nem csak Magyarországon használják jó eredménnyel, hanem Franciaországban is haté­kony a magyarországi liba­influenzához hasonló beteg­ség ellen. A betegség közel 10 éve ismeretes, de kór­okozója még ma sem ismert. További tanulmányozására a Magyar Tudományos Akadé­mia Állategészségügyi Inté­zete szorosan együttműködik a moszkvai össz-Szövetségi Állategészségügyi Kutató In­tézettel. A legfontosabb cél: hatékony vakcina előállítá­sa. Minthogy a betegség szá­mos országban előfordul, a Baromfitenyésztők Világ­szövetségének liba-munka­csoportja egy virológus bi­zottságot bízott meg a kísér­leti eredményekkel kapcso­latos kölcsönös információk cseréjével és koordinálásá­val. A fokozott nemzetközi ál­lategészségügyi együttmű­ködés várhatóan elősegíti nem csak a kutatások ered­ményességét, hanem nép­gazdaságunk számára a nagyüzemi állattenyésztés további fejlődését is. V. A. Biztonság és kényelem Világszerte kísérletek foly­nak minél biztonságosabb és kényelmesebb — mindamel­lett viszonylag olcsón előál­lítható — gépkocsiülések ki­alakítására. Egy érdekes mo­dellt szerkesztettek a nyu­gatnémet kutatók, sokféle szempont figyelembevételé­vel. Az újfajta ülés különös előnyei: a gépkocsivezető testméretei szerint beállítha­tó, fejvédője lökéscsillapító anyagból van kialakítva, és oldalról is védi a fejet, emel­lett visszapillantó nyílásán át zavartalanul hátratekint­het a vezető. Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, események A<t A Szegedi Napló 1882-es (március) Rend­éi- őrségi rovatában: — Rongyos Náczival már megint meggyűlt a baja a rendőrségnek. Tíz nap előtt jött ki utol­jára a kóterből s a mai hetipiaezon megint csi­nált olyan miskulancziát, amiért újra visszake­rült a pricshálásra. Éhes volt a szerencsétlen, elment hát a szatyingos asszonyok közé és ott addig sürgött-forgott. míg valami encsöm-ben­csöm hozzá nem ragadt. Épen menőben volt, hogy a lopott portékát elárulja, mikor egyik sá­torból utána iramodtak és megcsípték. Rongyos Náczi azért mégis jóllakott. Délben egy nagy tál tarhonyáslevest kapott. — A tiszai vízimalmokat malom-díjakkal va­ló megadóztatás végett a tanács a rendőrséggel összeiratta. Az alkamarási hivatal által egybe­állított kimutatás szerint a felső Tiszán jelen­leg van 18, az alsó Tiszán 20, a fehérpartnál pe­dig 3, azaz összesen 41 vízimalom, amelyek után a városnak, malomdíjak fejében, összesen 328 frt jövedelme lesz. (Május) — Leányvásár Szegeden. Botrányos üzelem színhelye volt a napokban városunk, anélkül, hogy a rendőrség csak neszét vette volna. Ha a fővárosi rendőrség nem veszi észre ma már túl van az ország határán az a hat fiatal magyar leány, kiket egy nyomorult asszony Szegeden vásárolt Amerika részére. Szegedről háborítat­lanul szállította a lénykereskedő asszony áldo­zatait Budapestre, hol a nagy útra való előké­születek megtétele végett a budai „Széchelyi szálló"-ban két napra megtelepedtek. Mindenki­nek föltűnt a sokleányos „mama", többek közt az államvasút igazgatóságánál is, honnét a gya­nús körülményről a rendőrségnél jelentés téte­tett. Így jött aztán nyomára a fővárosi rendőr­ség a gonosz szellemnek. Az elfogott lánykeres­kedő asszony régóta foglalatoskodott aljas mes­terségével. A rendőrség előtt a Nagy Erzsébet név, melyet a magáénak vallott, nem volt is­meretlen. Egyenesen Amerikából jött, hova hat év előtt a rendőrség szeme elől menekült. Elő­adta, hogy miért jött. Buenos-Aires városban (Délamerika) nagyon szeretik a magyar lányo­kat, aranyat lehet keresni velők. És a világlá­tott asszony Szegedre jött bátyjával együtt, hogy itt szemelje ki az áldozatokat. Nem sokáig kel­lett keresnie az övéhez hasonló foglalatosságot űző egyéneket. Szegeden — fájdalom — a re­konstrukezió alatt hatalmas tápot nyert a — prostitúczió. Valami Sz. Imre nevű rossz hírű ház tulajdonosa szerezte be a lánykereskedő asszony ízlése szerint a „portékát" — hat fiatal magyar lány személyében, kiket a nyomor haj­tott a bűnbe. Az Amerikába exportálandó lá­nyok ára összesen 606 frt volt, mit Nagy Erzsé­bet a kerítőnek fizetett. A lánykereskedő asz­szony áldozataival Trieszten át akart Montevideó­ba utazni. (Június) Ki a legény a réten. Mindennapi történet a — rétről, a szilaj pász­tor, kondás, kanász és bojtár-gyerekek szabad világából. Egymást szelik az édesanyaföld kinek­kinek termő részei s a vadul szilajkodó pásztor. gyereknek gyakran kicsi a gazduram földjének hatéra. Némelyik át-átcsap olykor a gulyával, falkával a túlsó tanya rétjére s ott hajigálja fütykös botját a száraz avarban bujkáló pipiske után. De csakhamar fölhangzik a domb mögül az idevaló kanászgyerek veszett kurjantása. „Hal­lod-e hé?" Nem ijed ám meg a tilosban járó bojtár legényke akármilyen iczl-piczi kanásztól. Visszahujánt nagyot nevetve, hogy megmutassa legényrevalóságát: kapja, még beljebb zavarja jószágait a tilosba. Ezalatt pedig az „otthonos" kanász gyerek rikoltása mindközelebb ér. Kis kanász: Hallod-e Kalmár Ferkó, lábalj ki innen az én felemrül, mert beléd hajíntom a botomat. Bojtár: Azt tudnád mögtönni Sebők Pista! Nem öszöl többet a Mihály bácsiék szalonná­jábú. Kis kanász: Ha őszök, ha nem őszök: kifelé! S hogy botjával kifelé mutat a tanyáról, emin­nen hirtelen nagyot suhan Kalmár Ferkó füty­köse s a jogaiban legénykedő szegény kis ka­nász úgy vágódik a fűbe. hogy csak a déli ha­rangszóra tért magához. Hat hétre fölgyógyult s elment panaszra. Elő­vették aztán Kalmár Ferkót. Persze védte ma­gát: hogy az kezdte, nem ő. Megesett már az is, hogy az ő részén járt tilosba, azért még se et­ték meg egymást... A mindennapi ügynek különben az ad érde­kességet, hogy a két szilaj gyerek — Schnell bíró kezébe jutott. Schnell nem értette a gyere­kek motyogását, azok meg nem értették az ő nyakatekert szászmagyar beszédét. A végtárgyaláson a bíró a vizsgálati iratokat olvasta: — Sebők Pista aztat peszélte, haspa szúrja Kalmár Franz, mire Kalmár Franz pele ütötte neki az ő fejépe az ő pótjával stb Erre még a vádlott is elnevette magát, aki 3 havi fogházra ítéltetett. tFolytatjukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom