Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

8 VASÁRNAP, 1974. JÚLIUS t Értekezlet a köbön Munkatársak — Szívesen csinálja? — Nem hiszem, de ezt 6 tudná megmondani. Általában a problémák miatt megy, azt meg senki se csinálja szívesen. Előregyártott szópanelek: '„Talán nem érdektelen, ha megemlítem ..." „Értünk el eredményeket, de vannak még hibáink is ..." „Tessék, elvtársak, szóljanak hozzá... Kezdje a második, annak már könnyebb lesz.. „Mai értekezletünk hasznos, eredményes volt, a kérdések tisztázása hozzásegített bennünket a napirenden levő kérdések megoldásához ... Tényleg így van-e? Mert akkor is ez hangzik el, amikor egészen nyilvánvaló, hogy elpocsékolt idő volt. Tudjuk, hogy baleset, szülési, gyermekgondozási szabadság miatt mennyi idő esik ki a termelésből, de nem tudjuk hány munkaórát, és mennyi forintot rabol el a »Tar pour l'ar« értekezlet? R. M. vállalatigazgató: — Azoknak az értekezleteknek, amelyeken részt veszek, tizenöthúsz százalékát ítélem feleslegesnek. — Hogy éri el, hogy ilyen kedvező az arány? — Ami nem érdekel, mert nem érint, arra nem megyek el. Ha külön meghívnak, akkor sem. — A vállalatnál milyen esetben hív össze értekezletet? — A téma súlya dönt. Az egész vállalatot érintő kérdésekben mindig. A meghívottak között a legjobban hozzáértő szakemberek, illetve azok szerepelnek, akik a végrehajtásban részt vesznek, vagy vettek. Ha politikai kihatású vagy jellegű a téma, ott van a párt-, a szakszervezet és a KISZ képviselője. — Ahol meghívottként vesz részt, mikor szól hozzá? — Ha lényeges kérdésben fontos mondanivalóm van. Ismétlésbe nem bocsátkozom. — Ha az ön által összehívott megbeszélésen valaki „ráfekszik" a tanácskozásra, mit tesz? — Megállítom, és figyelmeztetem: lényegre törően, a saját tapasztalatai alapján beszéljen. — Volt ebből sértődés? — Eddig nem. R. M. kérésemre szabályszerű statisztikát készített. — Magam is meglepődtem az eredményen — mondja. — Havi átlagban 80 órát értekezleten töltök, ez csak a munkaidőben rendezett megbeszélés. Ebből 48 óra a vállalati jellegű, vállalaton belüli, 16, a cégen kívül, de ugyanC

Gy. reklámpropagandista: — Több szem többet • lát... Igen. De a kollektív bölcsesség sokszor kollektív fecsegéssé válik Én csak állva engednék értekezni! Pedig van, ahol az értekezletre csak azokat hívják meg, akikre tényleg szükség van. és jelenlétüket, idejüket csak addig igénylik, amíg véleményükre vagy odafigyelésükre szükség van. Ne tessék csodálkozni: Magyarországon is van Ilyen. Sok helyen azonban még... De ezt mondják el azok, akiket leginkább érint. Zs. P. műszaki fejlesztési főosztályvezető: — Hetente átlagban nyolc órát, havonta 30—35 órát ülök értekezleten. Ebben csak az van benne, ami „fix". — Alkalmi értekezlet? — Még egyszer annyi. Kétszáztíz órás havi munkaidejéből hetvenet „ül". — Véleménye szerint mennyi ebből a felesleges? — Majdnem mind. Ha öt percig szükség van rám, sokat mondok. De végig kell ülni. — A munkájához szükséges információkat nem az értekezleteken kapja meg? — Nem. Olyanokon vitatkozunk néha, ami megdöbbentő. Hogyha egy rajzon X méretszám megváltozik, akkor mi van? Egy rajzolónak ez ötperces probléma, egy közgazdász fél órán belül összegben is kimutatja. érdemes-e változtatni. Mégis, olyan szinten akarunk, olyan mélységben megoldani dolgokat, amelyeket mi nem is ismerhetünk ... — Jelezte-e már valahol, valakinek, hogy ez így nem jól van? — Az igazság az. hogy egymást szidjuk, amiért sok az értekezlet, de mindannyian szervezzük, S minden marad a régiben. A „goré" drasztikusan irtani kezdte az értekezést. De van úgy, hogy amikor hívat, tíz percet érő kérdésben, másfél óra múlva is ott ülök. Nem az én hibámból. — Mit csinál ilyenkor? — Hallgatom. Rajzolgatok. Nézem a plafont, meg az órámat. Higyje el, ez népbetegség. Mind a két telefonja csörögni kezd. Tíz perc alatt dönt, tájékoztat, informálódik. — Látja — mondja, amikor leteszi a kagylót —, a lényeges, valóban fontos kérdéseket így, kutyafuttából kell intéznem. Nincs időm máskor. Csikkhalom, üres kólásüvegek. Földig érő füst, fojtó meleg. Telnek a jegyzetlapok: szavakkal és női aktokkal, három- és négyszögekkel. A takarítónő másnap vért izzad, mire rendbehozza a termet. A résztvevők aznap éjjel nyugtalanul alszanak, szemük körül vörös kontúrt rajzolt a cigarettafüst. Sem a haszon, sem a kár nem „fointosítható". V. S.-né tanácsi osztályvezetőtől nem sikerült megkérdeznem, mennyit jár értekezletre. Éppen értekezleten volt. Tényleg népbetegség? Sz. J. fizikai munkásokból álló szocialista brigád vezetője: — Negyedévi átlagban négy óra a kiesésem, munkaidőben rendezett értekezlet miatt. Ebből két óra az üzemvezetői értekezlet, két óra a szocialista brigádvezetők tanácskozása. — Brigádértekezlet? — Munkaidő után. Párttaggvűlés. KISZ csúcsvezetőségi ülés, brigádértekezlet. szakszervezeti gyűlés úgyszintén. — A főnöke mennyit jár értekezletre? — Művezető lévén jóval többet. Hibás munkaszervezés Szellemi munka Czakó János csak vállalati ügyekben; és ugyanennyi a társadalmi jellegű rendezvényen eltöltött idő. Havi, névleges munkaideje 210 óra. Valójában 250—260 órát tölt benn, hogy pótolja a kiesést. Ebédidő: 10 perc. — Hogyan bírja ezt? — Nem könnyen. A napi munka zajlik a munkahelyen, a távlati fejlesztésről éjszaka gondolkodom. — Kiút? — Jobb belső szervezés, hatáskör-átadás, saját munkám, időm jobb szervezése. — Ha valamelyik beosztottja megy értekezni ön helyett, akkor csak annyi történik, hogy neki lesz több az elfoglaltsága. — Igaz, de az ő esetükben ez most aránytalanul kevés. — Mennyi? — Átlagosan 35 óra. A családnak persze sehol sem „tetszik" mindez. Pedig még nem is tudják, hogy a helyzet egyre romlik. Határozat-, rendeletáradat fentről, középszintről — legSzárazság nagyobb részükre szükség vanrl —, amit meg kell beszélni, „le kell bontani", meghatározni a feladatokat, számonkérni a végrehajtást. Egyenként egyik se sok. összességében belefulladással fenyeget. Mindez — becsült adat — a vállalatok dolgozóinak legfeljebb 20—25 százalékát érinti, mindig ugyanazokat. Az intézményeknél ez a szám magasabb, de ott sem egyenlő a teherviselés. Ha önként nem, kényszerűségből mindenütt előbbutóbb rákényszerülnek a jobb munkamegosztásra. Értekezletre — szükség van. De nem mindegy milyenre, és mennyire] Ülünk, hallgatunk. A téma izgalmas, az előadónak sikerül unalomba fullasztania, mert „Ádámnál, Évánál" kezdi: mi volt a helyzet a témában a felszabadulás előtt, utána öt, tíz, húsz évvel. Mire a mához ér, jobb oldali szomszédom „pihentetni kezdi a szemét". Nem tudok rá haragudni. HÓDI T. JÓZSEF Munkaszellem Kötetlen munkakör TÓTH ATTILA RAJZAI Rutinmunka