Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-05 / 155. szám

PÉNTEK, 1974, JÚLIUS 5, 5 Temettek Tiszaszigeten Nagy részvéttel kísérték utolsó útjukra a tragikus szerencsétlenség áldozatait Fájdalmas, szomorú nap­ként marad meg Tiszasziget lakosainak emlékezetében a tegnapi, csütörtöki gyászos délután. A község temetőjé­nek csendjét gyászzene tör­te meg. A lobogó lángú kan­delláberek övezte négy ko­porsót gyászold özvegyek, árván maradt gyerekek, ro­konok állták körül, hogy örök búcsút vegyenek a hétfőn, munka közben tra­gikus körülmények között elhunyt szeretteiktől, a 22 éves ifj. Bartók Páltól, a 24 éves Dézsi Ferenctől, a 42 éves Deák Ferenctől és a 43 éves Kóbor Jánostól. A hozzátartozókkal együtt a község, a Búzakalász Tsz közössége, vezetői, barátok, a MÉM képviseletében dr. Dajka Balázs főosztályveze­tő, Nádas Gáspár miniszte­ri tanácsadó, a TOT és a téeszek területi szövetsége részéről Árendás György, va­lamint Jéhnl László, a járá­si pártbizottság titkára, vál­lalatok, téeszek, üzemek dolgozói, közel 3 ezer em­ber osztozott a családok gyá­szában, s vett végső búcsút. Először dr. Kiss Imre osz­tályvezető, a járási tanácsi hivatal nevében búcsúzott az elhunytaktól. Kiss And­rás, Tiszasziget tanácsának elnöke is meghatott szavak­kal búcsúzott a község köz­tiszteletben álló, mindenki által szeretett, munka köz­ben meghalt lakosaitól. — Mielőtt utolsó utatokra kísérnénk, mielőtt az anya­föld végleg átölel és ma­gába vesz benneteket, azt kívánjuk, nyugodjatok béké­ben, emléketek örökké élni fog közöttünk, mindig szere­tettel és tisztelettel gondo­lunk rátok — mondotta. Márton Nándor, a Búzaka­lász Tsz párttitkára a párt­szervezet, a téesz vezetősége, a téesztagság nevében ígérte, hogy a helytállásban példát mutató elhunytak emlékét tisztelettel és szeretettel megőrzik az utókornak. A sírokat elborították a szeretet, a kegyelet koszorúi, virágai. Kollégium­építés egy hónap alatt Miskolcon, a szakközépis­kolákban tanulók elhelyezé­sére az országban elsőként házgyári elemekből szereltek össze négyszáz személy befo­gadására alkalmas kollégiu­mot. A Miskolci Tervező Vállalat elgondolása alapján a tíz- és négyemeletes kol­légiumi részből álló épüle­tet házgyári elemekből a Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalat egy hónap alatt szerelte össze, s csütör­tökön már átadta a szakipa­rosoknak, a további munkák elvégzésére. Szocialista országok menetrendi értekezlete Több vonat, rövidebb menetidő A nemzetközi vasúti sze­mélyszállítási kérdésekben döntöttek az európai szocia­lista országok vasutainak együttműködési szervezete — az OSZZSD — csütörtö­kön véget ért kőszegi ta­nácskozásán. Bulgária, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Len­gyelország, az NDK. Romá­nia, a Szovjetunió és ha­zánk államvasutainak sze­mélyforgalmi szakemberei, valamint utasellátó és utazá­si irodáinak képviselői az 1975—76. évi új menetren­det állították össze. Megegyeztek abban, hogy az 1975—76. évi menetrend életbe lépésétől újabb 14 nemzetközi vonatot indíta­A panaszos becsülete Nagyjából annyi becsü­lete van a panasznak, mint amennyi a panaszos­nak. Ez sokszor csak ak­kor derül ki, am'kor va­laki sok szaladgálás után végül is hozzánk fordul, mert vele nem álltak szó­ba. panaszát nem intéz­ték el, illetve ha mégis, többnyire csak egy legyin­téssel. Mi aztán a hoz­zánk fordulónak igyek­szünk is segíteni. Ha ügyes-bajos dolga közér­dekű. akkor közöljük pa­naszát. ha nem, akkor el­küldjük annak, akinek módjában áll intézedni és segíteni, tehát az illetékes­nek. Ez végül is nem rossz — csak éppen, kissé hosszadalmas — módja az igazságszerzésnek, de saj­nos néhány helyen csak akkor becsülik a panaszt, ha mi is felcsapunk pana­szosnak. Élnek is sokan ezzel a le­hetőséggel, sőt. vissza is él­nek vele olykor. Az még, hogy sokan egy forintos postabélyegért elvárnák tő­lünk, hogy intézzük el azt, amiért ők — kényelmes­ségből — egy lépést sem tettek, az még csak hagy­ján. Amikor viszont levele, ket kapunk, amelyekről ki­derül. hogy írójának neve, címe és még inkább szán­déka egyaránt hamis, az már bosszantó. Nemrégiben egy közép­korú férfi jelent meg a szerkesztőségben, s a DÉ­GÁZ-ra panaszkodott, hogy a vállalat egyik brigádja minősíthetetlen munkát végez abban a házban, ahol lakili. Megkértük, írja meg levélben panaszát, amit né­mi szabadkozás után meg is tett, s aláírta: Hidas Ist­ván, József Attila sugárút 10. A levelet annak rendje s módja szerint eljuttattuk a DÉGÁZ-hoz. ahonnan gyorsan megjött a válasz is. A levélben röviden az állt, hogy ilyen nevű gáz­fogyasztót a vállalat nem tart nyilván, s az IKV ki­mutatásai szerint sem la­kik Hidas István az emlí­tett házban. A válaszhoz mellékeltek egy levelet is, amit a József Attija sugár­út 10. számú ház lakói ír­tak a gázművek igazgatójá­nak, közösen köszönve meg az említett brigád szorgalmas és pontos mun­káját, készséges és udvari­as magatartását. Hogy az esetnek mi a tanulsága? Tulajdonképpen nem sok: akadnak ilyen emberek is. A baj nem az, hogy levélírónk saját, név­telensége. illetve álneve miatt, amúgy sem létező hitelét lejáratta; hogy sa­ját. ki tudja milyen kicsi­nyes céljaira akarta föl- j használni a lapot. Más a | baj. Az. hogy az ilyen em­berek lejáratnak másokat, azokat, akiknek valóban szükségük van segítségre, s akik csak akkor kiáltanak farkast, ha okuk van rá. S ha néhány ehhez hason­ló álpanasz netán még la­punkban is megjelenik vé­letlenül, az sem a mi hite­lünknek árt elsősorban, ha­nem a panaszosok, a le­vélírók. s ezáltal panaszuk becsületének. Nem tudjuk, ki írta ezt a levelet, de az a gyanúm, hogy ha a leg­kisebb baj is éri, éppen ő lesz az, aki a leghamarabb, és a legtöbb helyre sza­ladgál majd segítségért. Kívánjuk, hogy segítsenek is rajta. Erre lehet is re­ménye, hiszen szerencsére kevesen vannak hozzá ha­sonlók. Ezért alighanem lesz majd hitele panaszá­nak és neki is. Sz. L nak. Az eddigi 80 ugyanis már nem elég a fokozódó utazási igények kulturált ki­elégítéséhez. Különösen a turizmus széles körű térhó­dítása miatt válik szüksé­gessé a plusz szerelvények beállítása. Az évek óta forgalomban levő 80 vonat esetében pe­dig — alkalmazkodva az uta­sok kívánságaihoz — a fo­kozottan igénybe vett vona­lakon megtoldják a kocsiszá­mot, ellenkező esetben ki­sebb szerelvényeket indíta­nak. A Lipcséből hazánkba közlekedő Saxónia-expressz például 1975 közepétől Bu­dapestig jár — most még a Balatonig, azonban nincs kellően kihasználva főváro­sunk és a tó között, a Fa­vorit azonban változatlanul a magyar tengerig viszi az utasokat. A műszaki feltételek javí­tásával és szervezési Intéz­kedésekkel csökkentik a vo­natok menettartarnát. A Bu­dapest és Moszkva közötti­ét például kereken három órával. A többi fővárosközi — például Prága—Moszkva, Varsó—Berlin és egyéb — útvonalakon is „lefaragnak" az utazás időtartamából. A Polónia expressz új útvona­lon, Komárom helyett So­moskőújfalun át halad majd és nem reggel, hanem esto indul Budapestről. Visszafe­lé viszont reggel ér a ma­gyar fővárosba. A Craco­via-expressz, amely Krakkó­ig viszi az utasokat, a jövő esztendőtől közvetlen varsói kocsit visz magával. Üj út­vonalakon indítanak turista különvonatokat is. A tanácskozásról jegyző­könyvet írta alá csütörtökön a delegációk vezetői. I Csökkentették a tananya­got, eltörölték az érettségi átlagot Mi lesz a felvételi­ken? Számtalan hasonló aggo­dalmat lehetett hallani eb­ben a tanévben, nemcsak szülőktől, de szaktárgyuk presztízsét, munkájuk hírét féltő tanároktól ls. Mi taga­dás, nem mindig volt bonyo­dalmaktól mentes ez az is­kolaév, a változások beve­zetését sokszor kísérte bi­zonytalanság, fogadta bizal­matlanság, értetlenség — mint általában mindent, ami új. Míg azonban a tanév közben azt fájlalták a jó ta­nulók szülei, hogy fiuk-lá­nyuk eredményesebb mun­káját miért nem különbözte­tik meg a közepes vagy gyenge tanulókétól; izgultak, hogy gyerekeik elhanyagol­ják a tanulást, hisz hitük szerint eddig a pontokat érő osztályzatért vállaltak még erejükön felül is — most már hajlanak az új dicsére­tére. ÜJDONSAGOK A fel­vételik ugyan­is a megszokott rendben zajla­nak, szervezetten, jó légkör­ben. Körültekintő, lelkiis­meretes előkészítés után, fe­lelősségük tudatában kezd­ték meg a vizsgáztatásokat a bizottságod tagjai. A szabá­lyokat szigorúan betartják, de jó szóval, megértő türe­lemmel is segítik a hallga­tójelölteket. Akik valahogy nyugodtab­bak az idén, mint máskor. Az egyetemek és a főiskola folyosóit végigjárónak leg­alább ez az első, nem kis meglepetést okozó megfi­gyelése. Sehol egy teiebő­gött zsebkendő, nincs lázas körömrágás, vibráló feszült­ség. Ügy viselkednek, mint a felnőtt fejjel vizsgázók: beszélgetnek, nevetgélnek, tréfálkoznak, vagy szó nél­kül, a mégis meglevő Izgal­mat palástolva, sétálgatnak. Érdektelenség? Passzivi­tás? Fáradt belenyugvás? Szó sincs Ilyesmiről. Mind­össze felnőttebbek némiképp a mai vizsgázók. Ismerik ké­pességeiket, tudatában van­nak erényeiknek és hibáik­nak, okos józansággal mér­legelni képesek esélyeiket, és nem tartjók tragédiának, ha egy évet ki kell hagyniok. „Nem esznek itt sem embe­reket" — mondta a sötétru­hás fiú, amikor szerinte „kellemes beszélgetés" után kijött a vizsgateremből. Szi­gorúan a középiskolás tan­anyagot kérdezik csak, sen­kitől sem követelték sem az írásbelin, sem a szóbelin a csökkentés során „kihagyott" anyagrészeket. Erre ügyelnek a középis­kolai tanárok, akik az idén először teljes jogú tagjai a felvételi bizottságoknak, ök tudják legjobban, mi az, ami nem volt tananyag, tehát nem kérhető számon, és az is feladatuk, hogy az új rendszerről a középiskolák­ban hasznosítható tapaszta­latokat gyűjtsenek. A pont­számok pedig úgy alakulnak ki, hogy a felvételi tárgyak két középiskolai évben szer­zett osztályzataiból képez­nek átlagot. A többi közt innen a gyerekek nyugalma és a szülők utólagos dicsére­te: nyilvánvalóan ki-ki olyan szakon, azokból a tár­gyakból felvételizik, ame­lyekből a legjobb volt a négy év alatt, az új ponto­zási rendszer tehát legtöbb­jüknek előnyösebb, mintha most is az érettségi átlag alapján értékelnének. földrajzot szeretik. Megpró­bálják, noha tudják, nagy a túljelentkezés. Laskay Ta­más esetében minden, érthe­tő, hiszen a középiskolai ta­nulmányi versenyen harma­dik helyezést ért el biológiá­ból, tehát nem kell felvéte­liznie. A fizika írásbeli meg­volt az érettségin, most csak szóbelit tesz kémiából. Az egyetem természettu­dományi karán négy-ötszö­rös a túljelentkezés biológia­kémia, valamint a földrajz­zal párosított nyelvszakokon. Ugyanakkor tíz helyre csak 14-en pályáztak fizikusok, kémia-fizika tanári szakra csak hárommal több a je­lentkezők, mint a felvehetők száma, a három éve indult programozó matematikára pedig néggyel. Évek óta. A HOLNAPRA IS GONDOL­JUNK! P. Lobanov akadémikus Magyarországon Megbeszélések, látogatások P. P. Lobanov akadémi­kus, az Össz-szövetségi Lenini Mezőgazdasági Tudományos Akadémia elnöke, aki a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnökségének meghívására Magyarországon tartózkodott, csütörtökön visszautazott Moszkvába. A Keleti pálya­udvaron Erdey-Grúz Tibor, az MTA elnöke, továbbá a Tudományos Akadémia és a MÉM vezetői búcsúztatták. Jelen volt P. P. Bicskov, a Szovjetunió budapesti kö­vetségének tanácsosa is. P. P. Lobanov megbeszé­léseket folytatott a Magyar Tudományos Akadémia, va­lamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőivel, a két ország me­zőgazdasági tudományos együttműködéséről, és to­vábbfejlesztésének lehetősé­geiről; látogatást tett szá­mos mezőgazdasági kutatóin­tézetben, állami gazdaság­ban és termelőszövetkezet­ben, továbbá nagy érdeklő­déssel kísért előadást tartott az Akadémián „A szovjet mezőgazdaság tudományos eredményei és fejlődése" címmel. A vendéget itt-tartózkodá­sa során fogadta Erdey­Grúz Tibor. továbbá Di­mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, és Csizmadia Ernő akadé­mikus, az MSZMP KB gaz­daságpolitikai osztályának helyettes vezetője (MTI). De való­SOKAN ! ban ^ ÉS KEVESEN a szakot _J választ­ja-e mindenki, abból a tárgyból vizsgázik-e, amiből a legjobb volt eddig? — Matematika tagozatos osztályba jártam, közülünk mindenki matematikusnak vagy különféle műszaki pá­lyára jelentkezett. Egyetlen osztálytársam ment orvosira, én pedig ide, biológiára. Mit csináljak, ha ezt szeretem. Pedig matematikára jóval kevesebb a jelentkező, és abból is jó eredményem voJt — mondja Nagy Edit, aki Székesfehérvárról jött. Kelemen Krisztina, Ózdról, szintén biológus szeretne lenni. Szerinte a matemati­kától elriasztják a diákokat, pedig lassan oda lehet leg­könnyebben bekerülni. Szi­gyártó Mária és Nagy Éva földrajz-orosz szakra jelent­keztek, zalaegerszegiek. Orosz tagozatra jártak, a A je­lenlegi arány­talan­ságok maguktól nem szűn­nek meg, következményeik pedig egyre súlyosabb gon­dokat jelentenek. Nem rit­kán adódik olyan helyzet például, hogy jó képességű, egyetemre való diákot kény­telenek elutasítani, mert a sok jelentkező között több a kiváló is. Ugyanannak az intézménynek hallgatója le­het viszont a közepes ké­pességű, mert választott szakjára kevés a jelentkező, a helyeket betöltik, ala­csony pontszámmal is felve­szik. Átgondoltabb, szerve­zettebb pályaválasztási ta­nácsadás előzhetné meg a szülői méltatlankodást és azt, hogy a felvételiző ne sértetten és megrendült igaz­ságérzettel kezdje a mun­kát. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola beiskolázási körzete Bács, Békés, Pest, Szolnok, Csongrád megye, valamint Budapest és Sze­ged. Az idén a felvételizők egyharmada budapesti, illet­ve szegedi. Hol helyezked­nek majd el négy év múlva? Sem a fővárosban, sem Sze­geden nem tudnak fogadni ennyi tanárt, pedig nyilván­valóan ki-ki ragaszkodik la­kóhelyéhez. Mihez kezde­nek? Eddigi tapasztalatok szerint, közülük kerül ki a „pályaelhagyók" többsége, ugyanakkor például Békés megyében nagyítóval keresik a tanárokat. Többet kellene gondol­nunk a holnapra — a felvé­telik idején is. Sulyok Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom