Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

MENTEK, 1974. JÜLIUS 29. 3 Nagy részvéttel búcsúztatták el Sípos Gézát Csütörtökön délután a szegedi Belvárosi temetőben a gyászolók sokasága vett búcsút Sípos Gézától, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagjától, a Szeged városi pártbizottság első titkárától, aki 46. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. A temetésen munkásőr-díszszakasz tisztelgett emlékének, s a szegedi munkásőr-zenekar gyászzenéje szólt, miközben elvtársai, munkatársai, barátai, tisztelői és hozzátartozói búcsúztak tőle. A ravatalnál díszőrséget állt Győri Imre, az MSZMP KB titkára, Sándor József, a KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Andrikó Miklós, a KB osztályvezetőhelyettese, Baráth Károly, a Központi Bizottság alosztályvezetője; a megyei és a városi párt-végrehajtóbizottság tagjai; a szegedi pártalapszervezeti titkárok; üzemi munkások; a városi pártbizottság munkatársai; Csongrád megye városai és járásai pártbizottságainak küldöttségei; a társadalmi és tömegszervezetek — a tanács, a KISZ, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek —; a fegyveres testületek, a közép- és a felsőoktatási intézmények vezetői; a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok képviselői és Szeged jugoszláv testvérvárosa. Szabadka pártbizottságának delegációja, élén Sztipan Kopilovicssal, a pártbizottság titkárával. A ravatal mellett, bársonypárnákon helyezték el az elhunyt kitüntetéseit: a KISZ Érdemérmet, a Munka Érdemérmet, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, a Szabadság Érdemrendet, az Ifjúságért Érdemérmet és a Munka Érdemrend arany fokozatát, mellyel kétszer becsülték meg munkásságát. A kamarakórus gyászdalokat énekelt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei bizottsága nevében dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára búcsúzott az elhunyttól. Életeleme volt az emberekért végzett munka Dr. Németh Lajos gyászbeszéde Tisztelt Gyászoló Család! Elvtársak! Barátaink! Szívünkben mély fájdalommal, megrendülten állunk e ravatal^ előtt. A Magyar Szocialista ' Munkáspárt Csongrád megyei bizottsága, végrehajtó bizottsága; a városi, járási pártbizottságok, a megye pártmunkásai nevében igaz kommunistától, hűséges baráttól, segítőkész, megbízható munkatárstól, harcostársunktól búcsúzom. A tiszai táj. Csongrád megye, közelebbről Csongrád város szülötte voltál, Sípos Géza elvtárs, azonban nagyon hamar a másik tiszai város, Szeged hűséges fia lettél. Olyan ember voltál, aki a város üzemeiben kapott első karéj kenyérért egy egész élet szorgalmát, szolgálatát adtad viszonzásul. Sokgyermekes munkáscsaládból jöttél közénk. Gyermekkorodban a szegénység, az uradalmi élet nyomorúságának keserves élménye volt osztályrészed, melyet az 1940_es évek város; munkásának sanyarú élettapasztalata tett még nehezebbé. „ ... A szegedi késgyárba kerültem tanulónak, de felszabadulni nem tudtam anyagi helyzetem miatt, mert eltartásomról magamnak kellett gondoskodni, mivel hatan vagyunk testvérek" ... — így vallottál életednek erről a szakaszáról. Emberi méltóságod, gazdag alkotó energiád együtt szabadult fel az ország, a megye, a város felszabadulásával. Szeged üzemeiben, a villamosvasútnál, a konzervgyárban. a falemezgyárban gyári munkásként kötelezted el magad a közösségért folytatott harccal, Szeged munkásainak küzdelmével, amely akkor az újjáépítésért, az üzemek államosításáért, a tervgazdálkodás beindításáért folyt. Munkahelyeid az akkori politikai, gazdasági küzdelmek megannyi csataterei voltak. Nem véletlen, hogy ez a forradalmi időszak téged, az akkori húszéves fiatalt öntudatos ifjúmunkássá for' máit, akit az ifjúsági mozgalomban a felszabadultan küzdő, dolgozó fiatalok bizalma hamar vezetőnek választott. Az újért lelkesedő munkásszived csakhamar megtalálta az utat a párthoz is. Rövid eleted kétharmadában mint ifjúsági funkcionárius, majd mint párttisztségviselő határozott, de érző szívű egyéniséged fáklyaként lobogott. A munkásosztály és a párt fegyelmezett katonájaként meneteltél, dolgoztál a magad választotta úton. Mint kommunista ifjúsági vezető, fáradhatatlanul tevékenykedtél azért, hogy Szeged fiataljai minél hamarabb és minél eredményesebben kapcsolódjanak be a kibontakozó szocialista építésbe. Lelkesedésed, az ügy igazába vetett hited átsegített azokon a buktatókon is, amelyek annak idején a politikai vonal hibái- és nemegyszer a rossz gyakorlati megoldások következtében elénk tornyosultak. öntudatod vitt a munkáshatalomért vívott harc első sorába 1956-ban is. amikor az ellenforradalom szocialista rendszerünk ellen támadott. Fegyvert ragadtál elvtársainkkal együtt a pártházak védelmére, majd eszméink igazától újra és újra átforrósodott szívvel kapcsolódtál be az ifjúsági mozgalom és a párt újjászervezésébe, pártunk mai helyes politikájának kikovácsolásába, gyakorlati megvalósításába. Nemcsak Sípos Géza életének voltak fénylő napjai a KISZ megalapításának, az ifjúsági mozgalom újjászervezésének 1957 utáni évei, hanem sokaké, akik példája, útmutató szava, szervezői lelkesedése kapcsán vele együtt dolgoztak a KISZ városi bizottságában, a KISZ alapszervezeteiben. Az elmúlt közel két évtized politikai és gazdasági munkája, a párt fejlesztésének feladatai, eredményei és gondjai sokoldalú tapasztalatokkal gyarapították vezetői egyéniségedet. A várósj pártbizottság apparátusában, majd annak élére kerülve — értve és átérezve, személyes felelősséggel — vettél részt a párt politikájának megvalósításában. Építője voltál üzemeknek, iskoláknak. tudományos intézeteknek és óvodáknak. A kegyetlen halál már nem engedte meg, hogy örülhess a végzett munka befejeződésének. De azt az ügyet, amelyet kezdtél, s amelynek részese voltál, -mi -tovább foly-f tatjuk. Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Elvtársak, Barátaink! Sípos Géza elvtárs közösségi, mozgalmi ember, pártmunkás volt, akinek életeleme volt az emberekkel, az emberekért végzett munka. Jól ismerte az embereket erényeikkel, hibáikkal együtt, és tudta azt is, hogy ő sem tévedhetetlen. Tisztelte az alkotó embert, ezért magas mércét állított azoknak, akikkel széles ívű munkájában együtt dolgozott. Különösen szívén viselte a munkapad mellett dolgozók, s az onnan indulók útját, de nagyra becsülte az alkotó értelmiséget is, amelynek megannyi képviselőjével naponta együtt tevékenykedett. Csak alappal dicsért, s ha bírált, az emberért tette. Akik a megyei pártbizottságban együtt lehettünk vele, tapasztaltuk, mennyire életének értelme volt e város, a pártszervezetek ügye. De tudott szegedi, megyei és magyar , állampolgár is lenni egyszerre nagy és kis kérdésekben egyaránt. Mind a város, mind a megye egészében vizsgálódott, gondolkozott. Helyzetelemzései. megállapításai kritikusak. javaslatai érdemiek, reálisak és előremutatóak voltak. Nyíltsága, kritikussága. valóságérzéke mögött mindig átsütött öntudatának, a munkásosztály, az egész magyar nép szeretetének tüze. Munkája, szerénysége, közvetlensége miatt is tekintély, megbecsülés és szeretet övezte a városban, de a megyében és azon túl is. Érdeme; vannak Szeged külföldi megismertetésében és megszerettetésében is. Igazi proletár internacionalizmussal, a város szeretete irányította azoknak a kapcsolatoknak a kiépítésében, amelyek Szeged és szocialista testvérvárosai, Odessza, Szabadka és más városok között az elmúlt évtizedekben kialakultak. Közismerten halk szava talán akkor tüzesedett át leginkább, amikor városáról, a dolgozó emberek eredményeiről beszélt az idelátogató vendégeknek. Sípos Géza fiatalon, teremtő. alkotó képességei tetőfokán távozott el tőlünk. Akkor, amikor városa teremtő energiái igazán szép eredményeket érnek el. Amikor Szeged és környékének polgárai valóban nagyot alkotnak a gazdaság, a közoktatás, a közművelődés, a tudomány területén. Amikor Szeged munkásai, szövetkezeti parasztjai, szellem; dolgozói egy újabb, eredményekkel kecsegtető korszak krónikáját kezdik írni a város történelmének könyvébe. A krónikáskönyv egyik legGyásrolók tömege vette körül Sípos Géza koporsóját méltóbb alkotójának kezéből azonban kihullott a toll. Elköszönünk Tőled, Sípos Géza. Elvtársunktól, barátunktól, munkatársunktól, a megye kommunistái, dolgozói nevében. Rövid életet éltél, de nem éltél hiába. A búcsú lehangolja gondolatunkat, összeszorítja szívünket. De ha élnél. Te is azt mondanád szigorú arccal és arcodon alig érzékelhető mosollyal: legyünk úrrá a fájdalmon. Vigyük tovább immár emlékeddel az ügyet, amelyet eddig együtt szolgáltunk. Ezt tesszük. Kedves Géza, megőrizzük kegyelettel emlékedet, úgy dolgozunk, hogy sírodra nálunk elégedettebb, emberségben teljesebb és boldogabb városnemzedékek tesznek majd koszorút. Fáklya voltál, másoknak világítottál és közben magad is elégtél! Nem feledünk, Sípos Géza elvtárs! Az MSZMP városi bizottsága, a gyászoló család, a munkatársak és barátok nevében dr. Ozvald Imre, a városj pártbizottság titkára mondott búcsúszavakat. Szeretettel és szenvedéllyel delgozott városáért Dr. Ozvald Imre gyászbeszéde Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Elvtársak! Barátaink! A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottsága, a pártbizottság munkatársai, a szegedi kommunisták, a város lakossága, a barátok és a gyászoló család nevében búcsúzom drága halottunktól. Sípos Géza elvtárstól. A megdöbbenés és a fájdalom nehéz súlya alatt nem könnyűek a szavak, amelyekkel kifejezhetnénk a veszteség fölötti bánatunkat, amelyekkel visszaadhatnánk szeretetünk és megbecsülésünk eleven érzését. Hiszen hozzánk emberileg is a legközelebb állt: körünkben és velünk dolgozott, értünk lángolt közéleti felelősséggel, velünk osztotta meg maradék szabad idejét. Egész élete, munkája nyitott könyv előttünk, amelyből új sorsot, új magatartást, új emberi tulajdonságokat olvashatunk. Nevezetesen azt. hogy a felszabadult ország munkásfiatalja űj körülmények között harcolhatott osztálya jogaiért. Hogy ennek a harcnak az osztályhoz tartozás örök .érzése adta a fedezetét. Hogy ebben a politikai küzdelemben mindennap helyt kell állni. Sípos Géza elvtárs rövid élete példázza azokat a tulajdonságokat is, amelyeket számon kérünk a kommunistáktól: hűség a párthoz, az eszméhez; szerénység a társadalm; élet bármely posztján; éber lelkiismeret, közvetlenség; fogékonyság az új iránt; soha nem fáradó emberszeretet — hiszen mindezzel az életelemmel rendelkezett, s ezt sugározta környezetére. A munkapad mellől szólították az ifjúsági mozgalom vezető beosztásába, s az itt tanúsított képesség és felelősség emelte hivatásos pártmunkássá. A csalhatatlan munkásöntudat szólította fegyverbe, a munkáshatalom védelmére 1956-ban. A párt történelmi küldetésének ismerete adta neki az erőt ésa lelkesedést, amikor a munkásosztály élcsapatának újjászervezésében jeleskedett. A munkáshatalommal, annak erősödésével együtt, s annak szolgálatában kapott mind nagyobb és nagyobb feladatot — s tisztességgel, példásan állt helyt mint a •fsrőrség a ravatalnál KISZ városi bizottságának titkára, a városi pártbizottság osztályvezetője, titkára, majd első titkára. Azok tudják leginkább, akik közvetlen munkatársai voltak, milyen önzetlenül, milyen szeretettel, mennyi energiával és szenvedéllyel dolgozott, vitatkozott, harcolt városáért. Mennyit fáradozott azért, hogy osztályérzékét a marxizmus—leninizmus tudományával erősítse; hogy modern szemléletű, szocialista fiatalsággá nevelődjék az űj generáció; hogy egészséges, tiszta pártélettel és hatékony pártmunkával segítsük elő a szocializmus ügyét. S mindezt a legnagyobb szerénységgel, magas megbízatásokban is sokszor szinte észrevétlenül cselekedte. Kemény volt, ha elvek kerültek szóba; robbanékony, ha cselekedni kellett; a részletekig alapos, amikor döntés előtt állt — de mindig és minden helyzetben rendkívül emberséges. Nagyra becsültük, szerettük, tiszteltük mindezért életében. s így őrizzük meg az emlékét is. Drága Géza! Korán eltávoztál közülünk, a szüntelen égés, a folytonos felelősség alaposan próbára tett, majd a hosszan tartó súlyos betegség rövidre szabta az életedet. E rövid és értékes élet értelmét azonban megtaláltad és ránk hagytad. Ügy érezzük: példád szerint kell a pártért, az osztályért, a népért, a hazáért dolgozni, példád szerint kell a fölnevelő várost szeretni. Családod nevében is búcsúzom Tőled, akik szerető, gondoskodó férjet, apát, rokont vesztettek el. És a barátok nevében is. akik a megfeszített munkában, harcban küzdőtársaid voltak, s akikre kisugároztad személyiséged- nagyszerű értékeit. Drága Géza! Az, hogy a Rólad őrzött emlékeink kivétel nélkül maradandók éa kedvesek a szívünknek, csak fájdalmunkat. gyászunkat nehezíti. S most, amikor végső búcsút veszünk Tőled, családod, munkatársaid, bará. taid. a szeged; kommunisták nevében, csak azt mondhatom, úgy maradsz a szívünkben. ahogy éltél: a legkedvesebbek. a leginkább szeretettek között. A gyászbeszédek után utolsó útjára kísérte a városi pártbizottság elhunyt első titkárát a gyászolók tömege: a szegedi munkásmozgalom halottainak díszsírjaihoz. Itt helyezték végső nyugalomra Sípos Gézát, az Internacionálé hangjai mellett. Sírját elborították a tiszteletadás koszorúi, a gyászolók virágai. * Sípos Géza elvtárs elhunyta alkalmából táviratban nyilvánította részvétét az Ukrán Kommunista Párt Odessza Területi Bizottsága, Odessza Városi Bizottsága; a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Szabadka község; bizottsága és Szabadka községi képviselőtestülete. Részvéttáviratokat küldtek a városi pártbizottságnak szegedi üzemek, intézmények, társadalmi szervezetek,