Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-04 / 154. szám

CSÜTÖRTÖK, WM. JÜLIUS* c 3 A vasöntödében. Gépesítés tudományos alapon fiSét szám önmagában is bizonyítja a szegedi vasöntödében végrehajtott rekonstrukció jelentőségét: míg korábban a munkaműveleteknek csak 30 százalékát végezték gépekkel, jelenleg 80 százalékban gépesített az öntöde. Nem lényegtelen ez több szempontból. Az üzem eredményességén is észrevehető a javulás, mindenekelőtt azonban az emberek munkakörülményei változtak kedvezően, a nehéz fizikai munkát könnyítik a félautomata berendezések. A rekonstrukció tervezésénél figyelembe vették azokat a tudományosan megalapozott tényezőket, amelyek nélkül az ember-gép rendszer nem felelne meg egymásnak, nem lenne egységes működés közben. Vizsgálatokkal megállapították, hogy az öntödei munkások egy-egy műszak alatt 10—12 kalóriát használtak fel percenként az energiájukból. A műszakok elején szabályos mozdulatok órák múlva imbolygókká váltak, a fáradtság jeleit fokozottan tapasztalták azokon a munkahelyeken, ahol a munka zömét kézi erővel végezték. Módosították a technológia egy.egy lépcsőjét is az újberendezések. Az olvasztóműből régebben egy hosszú rúdra akasztott tégelyben szállították a folyékony, forró vasat a formaszekrényekig. az összes súly mintegy 150 kilogramm Somogyi Károlyné felvétele A l'üggöpáiyán megérkezett a tégely az olvasztott vassal Mindannyiunk javára volt. Ezt a műveletet most síneken guruló kocsikkal végzik. A tégelyt egy emelőszerkezet függőpályára helyezi, az viszi tovább a formázótérbe. az emberek csak irányítják, kezelik. A formaszekrények is görgőpályán, illetve kocsis konvejorsoron mozognak. Az öntvényeket úgynevezett rázóasz. talon ürítik ki a formákból, onnan olyan kocsiba rakják. amj szintén függőpályán halad, szállítja a terméket a korszerűsített tisztítóműhelybe. Ezeknek a kocsiknak a méretét, a földtől mért távolságát úgy tervezték, hogy a munkamozdulatok síkja egységes legyen a gépek kiszolgálása folyamán. Aczél György Baranyában Aczél György, az MSZMP Politikaj Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese július 2_án, a késő délutáni órákban Baranya megyébe látogatott. A Minisztertanács elnökhelyettese szerdán délelőtt részt vett a megyei pártbizottság kibővített ülésén, ahol — többek között — Bocz Józsefnek, a megyei pártbizottság titkárának előterjesztése alapján megvitatták a Központi Bizottság zépiskolás korosztályokra és közművelődésről szóló határozatával kapcsolatos megyei feladatokat és tervet. Az ülésen felszólalt Aczél György is. flz idén is megrendezik a fogászati hónapot Az Egészségügyi Felvilágosítási Központban szerdán tanácskozáson értékelte a fogászati hónap országos előkészítő és szervező bizottsága a tavaly novemberi fogászati hónap eredményeit. Hazánkban immár hat esztendeje évente rendszeresen megrendezik a hagyományos fogászati hónapot. A fogászati kampányt az óvodások és az általános iskolások mellett első ízben sikerült kiterjeszteni a köa fegyveres testület tagjaira is. A Vöröskereszt országos kisdobos- és úttörőörsi fogászati pályázatán 310 000 gyermek vett részt, s örvenDr. Ajtai Miklós az MTESZ új elnöke Ülést tartott a szövetség elnöksége A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége szerdán elnökségi ülést tartott, az ülésen megjelent és felszólalt Fock Jenő. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Kónya Albertnek, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, az MTESZ társelnökének megnyitója után megválasztották a szövetség új elnökét. A tisztséget dr. Ajtai Miklós, a« OMFB elnöke tölti be. Az ülésen ezután megtárgyalták. miként lehetne a tudományos egyesületek kapcsolatait fejleszteni a vállalatokkal. Jelenleg ugyani3 csak néhány egyesület —• mint a bányászati és kohászati, az erdészeti, a kémikus és a faipari — működik együtt szakterületeinek vállalataival, ennek keretében üzemi konferenciákat^ konzultációkat, s egyebek között tapasztalatcseréket szerveznek a műszaki színvonal további növelésének elősegítésére. A kapcsolatok további kiépítésére célszerű lenne — állapították meg az elnökségi ülés résztvevői —, ha az egyesületi vezetők hatékonyabb szervezéssel kialakítanák az együttműködés különböző formáit. Külön napirendi pontban tárgyalták meg a műszaki fejlődés jelenlegi helyzetét, s továbbfejlesztésének irányait. Az elnökség leszögezte: a szövetség munkájának hatékony fokozására az egyesületeknek fel kell tárniuk szakterületökön azokat a tényezőket. amelyek a műszaki fejlődést hátráltatják. Jelzéseiket, tapasztalataikat a szövetség feldolgozza, s az illetékes szervek elé terjeszti. detes, hogy a legtöbb megyében egyre hatékonyabban támogatják a fogászati hónap rendezvényeit a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai, az iskolák és a fogorvosok is. Néhány megyében az egész fogászati hónap ideje alatt 20 százalékkal árusították olcsóbban a különböző fog- és szájápolási cikkeket, készítményeket. Az értekezleten elmondották, hogy az elmúlt egy év alatt e cikkek forgalma országosan 8 százalékkal növekedett: 1973-ban négy és fél millió fogkefét és 24 millió tubus fogkrémet vásároltunk. Ez azonban még mindig csupán egyharmada a lakosság számához viszonyított ideális mennyiségnek. A fogszúvasodás népbetegség, kialakulása évszázados folyamat, s hogy sok évtizedes fogápolási szokásaink gyökeresen megváltozzanak — a szakemberek szerint — legalább 20 éves szívós, kitartó felvilágosító- és nevelőmunkára van szükség. E feladat végrehajtásában igen fontos szerepet töltenek be a fogászati hónap rendezvényei. A „jó fogkefe", a „helyes fogmosás" ismereteire és a sok rágáson alapuló, helyes táplálkozás szokásaira elsősorban az óvodásokat kell megtanítani. E

gy kendergyári asszony Tóth Gyuláné mondta: — Gondolja csak meg, mit is tudunk mi tenni a kongresszusi munkaverseny sikeréért? A szövőgép mellett igen kis pontok vagyunk, a gép is fölibünk kerekedett. Ha szakad a fonal, összekötjük és ugrándozunk futkosunk. Persze azt szeretnénk. hogy jól menjen a munka, többet és jobbat adjunk ki a kezünk alól, de rajtunk nem sok múlik... A társadalmi munka az más, abban részt veszünk, parkosítottunk az ijzem körül, kommunista műszakot is tartottunk, és a keresetünket felajánlottuk bölcsődék építésére. összetartó a brigádunk, úgy érezzük, hogy amit teszünk, azt mindannyiunk javára tesszük. Hitvallásnak is beillik amit a szövőnő mondott. Hadd egészítsem ki még annyival, hogy a szövőnő ötvenéves, négy felnőtt családos gyermeke van, s harmincnégy esztendeje dolgozik az újszegedi üzemben. A mosolya fáradtnak, fanyarnak tűnik, bár mindez csak a külső. Az előbukkanó szavak meleg szívre, megértésre, segítőkészségre vallanak. Szakértelme, ügyessége, hozzáértése a legkiválóbbak közé rangsorolja, művezetője is úgy dicséri, mintha édesanyjáról mondana véleményt. Az a szocialista címet viselő brigád, amelynek ő is tagja, elnyerte az arany fokozatot, s bármilyen fontos, sürgős feladatot kell elvégezni az üzemben, ez a kollektíva a legstabilabb pont, rájuk mindig számíthatnak. Nagyon érdekes és megszívlelendő az ellenvélemény is, mivel a brigád tagjai hasonlóképpen nyilatkoztak, mint a művezető: ők is minden vonatkozásban számíthatnak a gyár vezetőségére. Sokáig elgondolkodtam azon a néhány megjegyzésen, amelyet a szövőnő és vezetője mondott. Valóban annyira kis pontok lennének a gép mellett dolgozó emberek, hogy rajtuk semmi sem múlik a többért és a jobbért folyó tevékenységben, a mindennapok termelő munkájában? Az első pillanatra úgy tűnik, hogy igaza van a szövőnőnek. Tényleg, mit is tehet a gép mellett dolgozó ember? Sürög, forog, kapkod, mérgelődik, ha sűrűn elszakad a fonal, elsimulnak homlokán a ráncok, egy kissé megnyugszik, talán örülni is tud, ha jó a nyersanyag, simán fut a gép. Ilyenkor a társadalmi munkára is jut gondolataiból, valószínűleg unokái jelennek meg azon a filmen, amelyet a szíve és a lelke mélyén perget a nagyanyák sejtjeibe elbújt örök mozigépész. Én tudom, hogy az a korosztály, amelybe beszélgető partnerem, az ötvenéves szövőnő is tartozik, magához tudná szorítani az egész világot, s csak adni szeretnének, többet és jobbat teremteni utódaiknak, az utánuk jövő generációknak, önmaguk már beérik kevesebbel is, s kezd tőlük eltávolodni az egoizmus, a „magadnak kaparj" elmélet. Amikor a kommunista műszakot említette, hogy keresetükkel szeretnének hozzájárulni a gyermekintézmények fejlesztéséhez, már nem magára gondolt, nem is a piciny gyermekeire, vagy az ezután születendőkre. hanem unokáira, a műhelycsarnokban dolgozó kezdő lányokra és fiatalasszonyokra, akikben talán régi önmagát is felfedezni véli, amikor ilyen gondok, tennivalók még csak szóba sem kerültek ebben a gyárban, ebben az országban. Mit is tehet az egyszerű szövőnő a szocialista munkaversenyben, tényleg olyan kis pontocskák lennének? Ha az ember tovább forgatja gondolatait és az előbb tett megjegyzéseket, bizony rájön, hogy a kis pontokból mily nagy erő sugárzik. A filléreket összerakva millió és milliárd forintokat számlálhatunk, s ha mindenki letesz egy-egy téglát, abból a sok-sok téglácskából ezernyi kisgyermeknek építhetnek tágas és világos bölcsődéket, óvodákat. Amit teszünk, mindannyiunk javára tesszük. A kérdést tovább boncolgatva eljutunk a lényegeshez: minden aprónak tűnő cselekedetünk is állásfoglalás, s ha az egyes ember csak parányival is előbbre lép, akkor előbbre lépett az egész nemzet, erősebbé vált szocializmust építő hazánk. S mi mindent ezért teszünk; szebbé, jobbá szeretnénk változtatni életünket, értelmesebbé, nyugodtabbá, biztonságosabbá, hogy ne legyen annyi panaszunk, hogy jobb módúak és megelégedettebbek lehessünk. S most elérkezett a meditációm odáig, hogy ellentmondjak a szövőnőnek. Rajta is. s minden dolgozó emberen nem kevés, hanem nagyon sok múlik. Kanyarodjunk vissza a most felpezsdült szocialista munkaversenyhez, amelynek során a tiszteletét, köszönetét kívánja kifejezni rrílnden becsületes dolgozó, pártunknak XI. kongresszusa alkalmával és a Szovjetuniónak, felszabadulásunkért vérét hullató és áldozatokat hozó barátainknak, hogy immár három évtizede szabadságban, békében élhetünk a Duna és a Tisza táján, hogy nemzetiszínű zászlónk végre a haladás, a szocializmus és a demokrácia erősítéséért küzdők táborának egyik jelképévé válhatott, ott lenghet a vörös lobogó mellett. Ünnepekre készülődve mindig is körültekintőbbé, gondosabbá válik az ember, terveit is pontosan meghatározza. A kibontakozott munkaverseny során a gyárak dolgozói, a szövetkezeti parasztok, értelmiségiek kifejezték szándékukat, hogy a pártkongresszust és felszabadulásunk évfordulóját külön versennyel, eredményesebb munkával, a szocialista építés újabb sikereivel szeretnék köszönteni. A szegedi gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények dolgozói is az elsők között csatlakoztak a Hazafias Népfront, a SZOT és a KISZ által közzétett felhíváshoz. A vállalások és külön felajánlások megszülettek, napjainkban a teljesítésen a sor. Nincs nagy zenebona, fellengzős hangzatosság, hétköznapok vannak, aprónak tűnő és testreszabott munka van. De ebben a munkás hétköznapokban minden egyes dolgozó emberen sok múlik. Mit is tehet az egyszerű munkás? Azt, amit az újszegedi szövőgyár dolgozója mondott: valamivel többet és jobbat, anynyit, amennyi ott, azon a poszton lehetséges. A brigád tagjai azt ígérték, hogy kéthárom százalékkal túlteljesítik mennyiségi terveiket, s mivel exportra készítik a szövetet, olyan minőséget gyártanak, hogy szó ne érje a ház elejét, az igényes vevők is dicsérő szavakat mondjanak kezük munkájára. De azt is elmondták a szövőnők, hogy a fonalat nem ők készítik, • csak akkor lehet kiváló minőségű szövetet gyártani, ha jó az alapanyag is. Megint a lényegnél vagyunk: mit tehet az egyszerű munkás a kongresszusi verseny sikeréért? Nagyon sokat. Ezt mindenki megmondhatja annak, akivel együtt dolgozik, akinek a munkáját valamilyen formában tovább folytatja. Ha a fonónő kifogástalan szálakat küld a szövőnőnek, akkor nem lesz hiba. De ez a példa mindenhol érvényes, s elnézést kérek, hogy éppen a fonodákból és a szövödékből említettem megszívlelendő eseteket, tehettem volna az építőiparból, az olajmezőről és bármelyik üzemből, vagy termelőszövetkezetből is. U

" jból a kiinduló mondatokat ízlelgetem: nincsenek kis pontok az életben, legfeljebb annak tűnnek, de a nagy egész csak úgy állhat össze, ha minden pont a helyén van. S a kongresszusi versenyben akkor lehet a helyén minden, ha a kicsinynek tűnő többletek megszületnek. GAZDAGH ISTVÁN Ügyészségi yizsgálatok Modellek - technológiák összehasonlítására A Magyar Tudományos mát. Algebrai modellük Akadémia Műszaki Kémiai több vegyipari rendszerben Kutató Intézetében az alap- már teljes egészében hekutatások mellett igen nagy lyettesíteni tudja a hosszú tudományos apparátussal időt és pénzt igénylő kísérolyan új matematikai mo- letezést. Ezzel a modellel ledellek kidolgozásán fára- hetőség nyílik a különböző doznak, amelyekkel rövidít- technológiák összehasonlítáhetik a technológiai kuta- sára, és azoptimális variátások, kísérletek időtarta- ciók kialakítására is. Az algebrai rendszert a Kőbányai A Legfőbb Ügyészség a második félévben számos vizsgálatot folytat különböző jogterületeken, a megyei (fővárosi) és járási (kerületi) ügyészségek bevonásával. -Ennek során főleg az állampolgárok szélesebb körét) érintő jogszabályok érvényesülésére, a jogalkalmazás és jogértelmezés egységének biztosítására fordítanak figyelmet. Gyógyszerárugyár kristályosítási eljárásánál alkalmazták először. A gyógyszeriparban rendkívül fontos, hogy a termékek előírt szemnagyságban kerüljenek forgalomba. Ennek biztosítására kilenc technológiát vizsgáltak meg. Ezek részmutatóiról a modell pontos felvilágosítást i-adotí. Föálviial korszerűsítése Szerdán Kiss Dezső közlekedés. és postaügyi miniszterhelyettes ünnepélyesen átadta a forgalomnak a 4-es számú országos főközlekedési út Üjfehértó—Nyíregyháza és Ajka—Kisvárda közötti 15, illetve 9 kilométeres új szakaszát és a hozzá kapcsolódó közúti felüljárókat. Az avatáson részt vett dr. Ábrahám Kálmán közlekedés. és postaügyi államtitkár is. Az új létesítmények átadásával befejeződött e fontos országos és nemzetközi főútvonal Szabolcs-Szatmár megyei szakaszának negyedik ötéves tervidőszakra előirányzott rekonstrukciója.