Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

6 VASÁRNAP, 1974. JÚLIUS ÜL. Katona Judit Önarckép ötven kiló vagyok. Törékeny. Az arcom tiszta és szabályos » csak sötét szentem ajtaja leng, melyen szabadon ki-be jártok. Van ki besurran, rámkiált, esctlik-botllk harmatba, kőbe, öklöt ráz felém, ki szeret • végUl belep egy friss redőbe. • Játékos Tavak mélyén üveggyöngy, szilánkokra tört üvegkönny. Fehér üveg, koppanó pulia arcon kis folyó. Kibukó, felszáradó kél cipőre koppanó, kibuggyanó vízgöröngy tört üvegkönny, tiszta gyöngy. Sarokba tolt rémület fiam. Könnye gyöngyüveg, barna-bánat, zöld-őröm. ráfuvintok s eltöröm. A sokszínűség karaktere Matás József Atya gyeunekéxd ' Zomborí László Öreg munkás Pató Róza Vízparton múltán valóban jelentős eredményekről számolhatunk be. Közel 500 magyar képzőművész, több ezer alkotása került az elmúlt tizenöt évben a szegedi képtár falaira, termeibe. A hajdani katalógusokat lapozgatva a kiállítók között felfedezhetjük a magyar képzőművészeti élet legjelesebb képviselőinek neveit, akik alkotásaikkal rangot adtak ennek a szegedi tárlatnak. Olyan nevekkel találkozhatunk, mint a. festő Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Domanovszky Endre; a szobrász Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Borsos Miklós, Pátzay Pál, Mikus Sándor, Somogyi József, Varga Imre; a grafikus Hincz Gyula, Reich Károly, Kass János, Würtz Ádám. De nem titkolható jelentős eredménye a nyári tárlatoknak, hogy jó néhány, ma már nemzetközi hírű, érett alkotóművész itt lépett először nyilvánosság elé, ez a tárlat volt művészi pályájának starthelye. Az utóbbi évek során megszaporodott kiállítások csoportjában a Szegedi Nyári Tárlat nem egy a sok közül, hanem sajátos és különös helyet vívott ki magának képzőművészeti életünkben. A szakosodé kiállítások — például a miskolci grafikai biennálé, a pécsi kisplasztikái biennálé, a szombathelyi textilbiennálé stb. — mellett alig maradt olyan jelentős országos tárlat, melyen egymás mellett sorakoznak fel a különböző műfajban született művek: festmények, grafikák, szobrok, iparművészeti alkotások. A Szegedi Nyári Tárlatok keresztmetszetét adják a kortárs magyar képzőművészet derék hadának, munkájának. Tájékoztatnak az éppen aktuális eseményekről, a problémákról, felmutatják az eredményeket. Művészi produktumok reprezentálják az alkotók világnézetét, gondolkodásukat, szakmai felkészültségüket, formai-stiláris útkeresésüket, a fiatalok kísérletező kedvének eredményeit. Ezek mellett szocialista kultúránk gazdagodott ezzel a kiállítással, közművelődési missziója is óriási, hiszen évente, mint a Szegedi Ünnepi Hetek egyik legjelentősebb rendezvényét, több mint tízezren tekintik meg. A nyári tárlat országos megmozdulást, pezsgő életet vált ki a szakma körében is. Különösen azóta, amióta a helyi alkotók felsorakozása mellett megtalálhatjuk az ország más-tájain élő és dolgozó képzőművészeket. Velük lett igazi, nagy erőpróba, minden nyári szegedi demonstráció. Sokan és sokszor vitatkoztak már a szegedi nyári kiállítás karakteréről, profilját meghatározó, jellemző tulajdonságokról. Az elmúlt másfél évtized bebizonyította, hogy tematikai és műfaji sokféleségből is kialakulhat sajátos karakter, egyéni profil. Hiszen éppen ez a sokszínűség, ez a változatosság rajzolja/ meg a nyári tárlat legjellemzőbb, legkarakterisztikusabb vonásait. Ez a dramatizált fogalmazás, ez a sokszínű előadásmód kapcsolja más műfajú ikertestvéréhez, a Szegedi Szabadtéri Játékok sokszínű színházi programjához, mely éppen sokféle, magas művészi színvonalú műsorával képviseli népszínház-jellegét. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a leginkább meghatározó, legjellegzetesebb alkotásokat felsorakoztató ága a tárlatok sorának a magyar művészet legnemesebb realista hagyományait, és emberközpontú gondolkodását tükrözi. Az alföldi festészet paraszti motívumai egyre inkább urbánus színekkel gazdagodnak. A valóságnak ez a tükörképé igazodik a nagyvárosi élet nyújtotta intellektuálisabb élmény- és gondolatvilághoz, a változó-alakuló tájhoz, a rohamléptekkel fejlődő élethez, a társadalmi mozgások alakulásához. A nyári tárlat híven tükrözi művelődésünk, művészeti életünk dinamizmusát, összetett mozgásait is. Ezért rátalálhat ezen a kiállításon differenciált társadalmunk minden rétege a művészet, élményt adó, gazdagító forrásvidékére. Többek között ezért lehet ez a tárlat nem pusztán az évenkénti kiállításnak passziv szállásadója, vendéglátó gazdája, hanem aktív tényezője, mely ihlető és alkotásra sarkalló erő a művészeknek embergazdagító, gondolatokra sarkalló, feltöltő akkumulátor a közönségnek. A jubileumok, az évfordulók, mindig számadásra késztetnek. A mostani, XV. Szegedi Nyári Tárlat is jó alkalom a visszatekintésre éppúgy, mint a feladatok számbavételére, és a holnapi teendők kijelölésére. Tény, hogy az utóbbi években a magyar képzőművészeti élet fejlődésének egyik leglátványosabb és legjelentősebb eredménye a vidéki művészeti központok megerősödése, önállósodása, a vidéki tárlatok, kiállítások színvonalának egészséges fejlődése, 'országos hatása, és meghatározó jellege. Ebben a sorban élen áll Szeged és a nyári tárlat. Mindezt köszönhetjük a szegedi képzőművészek egyre magasabb szintű művészi alkotómunkájának, az új mecénások felelősségteljes tevékenységének, és a művészetszerető közönség érdeklődő bizalmának. A szerény kezdetektől immár jelentős bemutatóvá fejlődött a nyári tárlat, melyet a nemes hagyományok patinája is hitelesít, melynek hatásai az ország más részein is érződnek. Növekedett vonzóköre, erősödött hatósugara, folyamatosan emelkedik az átlagszínvonal. Természetesen nem volt törésmentes ez a felfelé ívelő tendencia. Voltak és vannak problémák, megoldásra váró kérdések. Magunkat csapnánk be, ringatnánk illúziókban, ha ezekről nem vennénk tudomást. Valóban hiányoznak ezekről az országos seregszemlékről az utóbbi években képzőművészetünk legrangosabb művészei. A legelső vonal, a legjelentősebb művek nélkülözése már többször éreztette fékező hatását. az igazi értékrend megállapítását. Ezeknek a művészeknek megnyerése, szereplésük nagy lendítőerőt rejt, nagy nyereséget jelentene alkotásaik bemutatása a városnak, a szakmának és a közönségnek egyaránt. A sokszínűség a szegedi tárlat . karakterévé nemesedett, ez tagadhatatlan. Éppen ezért kár volna a jövőben ezt a sok vihart, próbált, de életképes konstrukciót megváltoztatni, leszűkíteni akár tematikaiig, akár műfajilag. Viszont ezen a konstrukción belől előre kell lépni. Minden évben magasabbra emelni a szintvonalat, szigorúbb mércével mérni. Az eredmény már az idei tárlaton is megmutatkozik, ahol a kevesebb alkotás áttekinthetővé teszi a tárlatot. Ezt a szigorítást a jövőben is folytatni lehet. Az az elképzelés is felvetődött már, hogy ritkítani kellene a tárlatot, és csak kétévenként kerülne sor erre az országos seregszemlére. A szegedi és a dél-alföldi képzőművészeknek egyik legjelentősebb országos szerepléáe és egyúttal megméretési lehetősége a nyári tárlat. Kár volna ezt az egyszeri alkalmat elszalasztani, így is túlságosan sok az itteni képzőművészek helyi kiállítása. összegzésül elmondhatjuk; hogy az elmúlt másfél évtized alatt a Szegedi Nyári Tárlat jelentős országos kiállítássá fejlődött. Méltó párja, más műfajban, azonos célokért harcoló ikertestvére, az idén tizenhatodik évadjában járó szabadtéri játékoknak. Szocialista kultúránk kitörölhetetlen része, képzőművészeti életünk jelentős eseménye, mely olyan közművelődési lehetőségeket rejt, melyet kevés, 'hasonló rendezvény. Mit kívánhatunk a jubileumon alkotóknak, szervezőknek és a közönségnek? A jövőben is folyamatos fejlődést; minden évben jobb tárlatot, magasabb szintű műalkotásokat; még több látogatót. TANDI LAJOS Ma, vasárnap délben nyílik meg a XV. Szegedi Nyári Tárlat. A tárlat anyagából válogattuk az e heti magazin képsorát. A reprodukciókat Hernádi Oszkár készítette. T

izenöt évvel ezelőtt, 1960ban, egy évvel a szabadtéri játékok felújítása után új színfolttal gazdagodott Szeged nyári művészeti programja. Mai szemmel nézve, szerény keretek között nyílt meg akkor, első ízben a Szegedi Nyári Tárlat, mely elsősorban a Dél-Alföld képzőművészeinek találkozója volt. A kiállító művészekről, a tárlaton látható alkotásokról kis formátumú, szerény kivitelű katalógus tájékoztatott. Dé a létrehozókban ; alkotóművészekben, a képzőművészeti kultúra fölött bábáskodókban már akkor, az első kiállítás idején ott munkált egy nagyobb cél, egy nemes gondolat: évenként visszatérő, rangos képzőművészeti eseménnyé, a kortárs magyar művészet seregszemléjévé kell fejleszteni a Szegedi Nyári Tárlatot. Másfél évtized Viseli;