Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

Jelenlegi terjedelem miatt gyakran előfordul, hogy kultu- lís eseményekre nem, illetve későn és szűken reagál. A (nűvészetkritika sokszor kényes területnek bizonyul, mert {gyrészt a kritikák szubjektív hangja, másrészt a bírált S

uvészek érzékenysége miatt személyes ellentéteket, sérdíst, rossz közérzetet ckez. //. \ A művészetek a maguk sajátos eszközeivel jelentős •zerepet töltenek be a világ megismerésében, elsajátításában, megváltoztatásában, a szocialista ember formálásában. Felszabadulásunk óta a szocialista kulturális forradalom hatalmas eredményeket ért el. Megtörte a tőkés uralkodó osztál, művelődési monopóliumát, közkinccsé ígtte a tudás forrásait, az oktatási intézményeket, a műrészetek termékei eljuthatnak minden állampolgárhoz. A jpocialista állam funkciói közül egyre erőteljesebben előtérbe kerül a gazdasagi szervező mellett a kulturális nevelő funkció. A szocializmus építése elképzelhetetlen a Sokoldalú, szocialista eszmeiségű, művelt, társadalmilag fiktív ember kialakítása nélkül. A közéletben is igazán nak az az ember tud hasznosan résztvenni, aki müveit fis tájékozott. A szocialista demokrácia szélesítése, tényleges tartalommal való megtöltése sem lehetséges megfelelő információk birtoklása nélkül. A tudományos technikai forradalom világméretű folyamatába hazánk is bekapcsolódott, ez a tény is sürgeti Kulturális forradalmunk továbbfejlesztését, hiszen a ter(helés fokozásának intenzív szakaszában a bonyolult géprendszerek szélesebb körű alkalmazásával lehet csak előbbíelépni, ezek az új eszközök azonban a dolgozó embertől I jelenleginél nagyobb általános és szakmai műveltséget Kívánnak. A műveltség terjesztése nem öncél, hanem létkérdés, (tülönösen olyan országban, mint hazánk, amely kevés természeti kinccsel rendelkezik, ahol a dolgozó ember tudásának fontossága hatványozottabban jelentkezik. A munfca és a művelődés tehát szoros egységbe tartozik. Ezt felismerve foglalkozik pártunk kiemelten az oktatás, a tudomány, a közművelődés és a művészetek fejlesztésével, állandóan figyelembevéve a termeléssel' való összefüggésüket. Az iskolarendszerű oktatás ma már csak a legfontosabb alapismereteket tudja nyújtani, a gyors tudományos fejlődés okozla változásokat csak a munka melletti állandó és rendszeres tanulással, művelődéssel, tájékozódással lehet követni. Ebben a tekintetben a művészetek hatékonyan elősegítik a társadalom, az ember megismeréíét, a helyes magatartás-formák kialakítását, a hasznos ízabad idő kihasználást és szórakozást, általában az értelmes emberi életet. Kulturális előrehaladásunk komoly eredményei ellenére hazánkban, cie városunkban is számos hiányosságot tapasztalunk A munkásosztály jelentős rétegei — mintegy $8 százaléka — nem \égezte el az általános iskola nyolc Osztályát, a művészeti produkciók közönségének igen kis hányadát adja. Szocialista kultúrpolitikánk tudatos és Szervezett törekvései ellenére még igen sok fehér folt van | munkás-művelődés térképén. Ez különösen elgondolkodtató akkor, ha a jövő zálogát jelentő munkásifjúság jelenlegi művelődési, műveltségi hiányait.látjuk. Hatásosabban kell megértetni a munkástömekekkel a művelődés fontosságát, az eddig kialakult művelődési formákat szervezettebben kell közelebb vinni a munkahetekhez, illetve új művelődési formákat kell keresni. Lényegében még új, ki nem használt lehetőségeket kínál Kamunkra az egyre erősödő szocialista brigádmozgalom, ímely szervezett keretet ad a munkásműveltség mélyítésére. Ennek kihasználása érdekében a párt-, állami-, társadalmi- és kulturális szerveknek céltudatosabb munkát Kell kifejteni. Az ideológiai és politikai nevelő munkában fo kell győzni a még gyakran jelentkező helytelen nézeteket, amelyek a művelődés gátjai. A Központi Bizottság 1974. márciusi határozata kötelességévé teszi az állami vezetőknek, hogy a dolgozók művelődésével, annak fontosságát felfogva, foglalkozzanak. Anyagi és erkölcsi eszközökkel segítsék elő a szervezett ínűvelődés formáinak elterjedését. Szeged városában, habár feltételeink korlátozottak, megvan a szellemi és szervezeti erő a művészetek további kibontakoztatására, megvannak az adottságok a hosszútávú fejlesztésre. A müveszetek fejlesztése és terjesztése politikai ügy is, melynek fontosságát érezve minden társadalmi erőt mozgósítani kell a feladatok végrehajtására. Művelődéspolitikai feladataink megoldását folyamatos, állandó, rendszeres munkának kell tekinteni, el kell kerülnünk a türelmetlen kampányszerűséget. 1. A művészeteket irányító, összefogó szerveknek fontos feladata a szocialista eszmeiségű, tartalmas és előremutató művészi alkotások létrehozásának elősegítései Meg kell tartani a szegedi művészetek sajátosságaként a sokszínűséget, a fejlődésben visszaesett művészeti ágak (például: balett, iparművészet) számára meg kell teremteni az oktatási, a szaKrr.ai és szervezeti feltételeket. A sokszínűség hangsúlyozása mellett fontos a művészek és művészeti ágak közötti kapcsolatok elősegitése, a műhelymunka intenzívebbé tétele. 2. A Tiszatáj es a Délmagyarország úgy alakítsa kritikai és orientáló tevékenységét, hogy az a város művészeti életét hűen tükrözze, bírálataival segítse elő a -művészetek fejlődését, szervezze a lakosságot a tartalmas, szocialista eszmevilágú alkotások befogadására. Az üzemi lapok lehetőségeiken belül tegyenek többet a szegedi művészek és alkotásaik megismertetéséért A kritikai tevékenységben növelni kell a szakmai hozzáértést, kerülve a szubjektivizmust, törekedni kell a közérthető stílusra, bővíteni kell a kritikusok körét. Megfelelő arányú terjedelmet keli biztosítani a kritikák számára. 3. Az állami és társadalmi szervek segítsék elő az amatőr művészeti mozgalom fejlődését, anyagi, tárgyi feltételének javítását " • 4. Az oktatási intézmények törekedjenek az ifjúsági mozgalom lehetőségeit is felhasználva a művészet és az iskola kapcsolatának intenzívebbé tételére, az amatőr művészeti mozgalom iránti igények felkeltésére, a művészeti képzést nyújtó iskolák a tehetség gondozására, az utánpótlásnevelésre, 5. Az ötödik ötéves terv előkészítésénél számba kell venni mindazokat a tényezőket — objektumok, anyagi ellátottság szintje —, amelyek jelenleg gátolják Szeged művészeti életének fejlődését. Ezért a város lehetőségeitől függően ki kell dolgozni a színház-, zene és képzőművészet fejlődését biztosító reális föltételeket. Jobban ki kell használni a művészetek terjesztése számára az újszegedi szabadtéri színpadot, a művelődési házakat (különösen a peremkerületekben) az üzemek, intézmények kulturális helyiségeit. 6. A központi intézkedésekkel összhangban javítani kell a művészek alkotói körülményeit. A város teherbírását figyelembe véve a művészek Szegedhez kötése és ide vonzása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani lakásproblémáikra. A kulturális intézmények megnövekedett feladatainak ellátására növelni kell az álláshelyek számát (kulturális munkatársak, művészek). 7. Az anyagi adottságokkal összhangban növelni kell a város mecénási tevékenységét. Ennek érdekében bővíteni kell a tanulmányutak és az ösztöndíj-nyújtás lehetőségeit. 8. A tanácsi szervek művészeink országos szereplésének biztosítása érdekében teremtsenek intenzívebb kapcsolatokat az országos szervekkel. Támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek a megyei könyvkiadói lektorátus, helyi tévé és rádió stúdió létrehozására irányulnak. 9. Az üzemek, intézmények állami- és társadalmi szervei használják ki intenzívebben saját lehetőségeiket a művészetek támogatására és terjesztésére: ösztönözzék anyagilag és erkölcsileg a dolgozók sokoldalú művelődését, használják fel erre a szocialista brigádmozgalmat; segítsék elő a klub-mozgalom, az amatőr művészeti-mozgalom tartalmas működését; vásároljanak művészeti alkotásokat, anyagilag is támogassák a művészeti előadások látogatását; nyújtsanak ösztöndíjakat művészek részére. 10. Az ismeretterjesztő és művészeti intézmények a társadalmi szervekkel összefogva, szervezetten törekedjenek arra, hogy az üzemi munkásság, a munkásfiatalok, minél nagyobb számban kerüljenek a művészetet rendszeresen igénylő közönség soraiba. 11. Felkérjük a Szakszervezetek Megyei Tanácsát, és a KISZ vezetőit, hogy az eddigi helyes és bevált kezdeményezéseiket a művészet támogatására, terjesztésére továbbra is alkalmazzák, fejlesszék, illetve keressenek új formákat. Készítsenek hosszabb távra tervet a művészetek terjesztésére, rendszeresen elemezzék az elért eredményeket és a hiányosságok okait. 12. A városi pártalapszervezetek politikai eszközökkel biztosítsák művészetpolitikai céljaink megismerését, megértetését és végrehajtását. Az alapszervezetek tagsága taggyűlésen ismerkedjen meg a végrehajtó bizottság állásfoglalásával és készítsen programot az adott munkahely feladatairól. Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged Városi Végrehajtó Bizottsága Az MSZMP Szeged Városi Végrehajtó Bizottságának állásfoglalása Szeged művészeti életéről és fejlesztésének feladatairól Az MSZMP Szeged városi Végrehajtó Bizottsága 1974. február és március hónapban megvizsgálta a város művészdti életének fő területeit, és hosszabb távra meghatározta a fejlesztés feladatait. A végrehajtó bizottság állásfoglalását a következőkben összegzi. A város művészeti életének elemzését feladatunkká tette az MSZMP X. kongresszusának határozata, melynek értelmében a XI. kongresszusig át kell tekinteni a kulturális és művészeti élet helyzetét, meg kell határozni a fejlesztés legfontosabb elvi kérdéseit. A művészetek helyzetének értékelésekor alapvetőnek tartjuk a X. kongresszus útmutatását : „... művészeti életünkben növelni kell a pártos, szocialista közéletiség. a szocialista realizmus erőit, és ezek szerepét..., fokozni kell a nép nagy tömegeihez szóló, magas művészi színvonalú, szórakoztató és maradandó művészeti élményt nyújtó alkotások terjesztését. Jobban ki kell elégíteni a növekvő kulturális igényeket, s egyben segíteni ezen igények helyes irányú fejlődését." (X. kongresszus határozata, 34—35. pont.) /. 1. Szeged kulturális élete szerves része a szocialista nemzeti kultúrának, ezen belül jelentős regionális szerepet is betölt, sőt legszínvonalasabb eredményei a határokon túl is ismertek. Ennek alapja a kulturális élet magas színvonala, és sokrétűsége, az oktatási, tudományos, művészeti és közművelődési intézmények széles hálózata, a kultúra területén dolgozók aktív munkája, a szegedi közönség élénk érdeklődése. A szegedi művészek a maguk sajátos eszközeivel hatékonyan szolgálják a közízlés fejlődését, a kulturális forradalmat, tágabb értelemben, a szocialista demokrácia, a közélet fejlődését. A művészeti élet városunkban az utóbbi évtizedekben színvonalban, ideológiai téren, tárgyi és személyi feltételekbén, a közönségkapcsolatok kiépítésében egyaránt — bár nem egyenletesen, és sok gonddal küszködve — biztatóan fejlődött, a legtöbb művészeti ágban kialakult a sajátosan szegedi arculat. Különösen magas színvonalat ért el az irodalom, a színházművészeten belül az opera-, a zeneművészet, a képzőművészet. Egyes művészeti ágak viszont háttérbe szorultak, mint a táncművészet, a filmművészet, illetve a fö művészeti ágakon belül bizonyos műfajok (például drámaírás, filmírás, iparművészeti műfajok stb.) a) A szegedi irodalom a magyar irodalom része, nem képvisel önálló, egységes irányzatot. Sok esetben csak a •zegedi lakhely kapcsolja össze a szegedi írókat, művészeti felfogások más és más. Ha van úgynevezett szegediség, ez elsősorban a tájegység vállalásában, az erősödő ipari jelleghez kapcsolódó szociográfia kibontakozásában, a munkásábrázolás előtérbe kerülésében rejlik. A lírai költészet finomabb áttételekkel vállalja a szegediséget, a hagyományőrzés újító törekvésekkel párosul. A szegedi írók műveiben nem jelentkeznek ideológiai hibák, mind a népies nacionalizmus, mind az avantgard Ideológiai buktatóit, mind a formalizmust elkerülik, a marxista—leninista világnézet alapján igyekeznek korunk problémáit ábrázolni. A szegedi irodalom gerincét a próza (elbeszélés, regény, szociográfia, publicisztikai műfajok) és a lírai költészet adja. Ezekben a műfajokban jelentős alkotó erő és eredmények birtokosa a város, annak ellenére, hogy a művek színvonala hullámzó, az alkotók fejlődése estenként egyenetlen. Háttérben van néhány kezdeményezés kivételével a drámaírás, a műfordítás, a film- és rádiójátékírás. A Móra-hagyományokhoz méltóan kezd kibontakozni a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kezdeményezéséből az ifjúsági irodalom, amely az országos folyóirattá váló Kincskeresőben színvonalas fórumot nyer. Országosan elismert rangú a Tiszatáj kritikai munkássága. A napilapok Irodalomkritikai munkásságában elsősorban az orientáló törekvés érvényesül. b) Szeged színházi életét a Nemzeti Színház, a Szabadtéri Játékok, és bizonyos mértékig az amatőr színjátszás (Szegedi Egyetemi Színpad, Minerva Színpad) jelenti. A Szegedi Nemzeti Színház vezetésében az elmúlt években gyakran volt személyi változás, melynek következtében nem alakulhatott ki egységes koncepció. 1972-től azonban egyenletesen javult a színház munkája, nőtt a hatása f város szellemi, kulturális életében. Ennek jele a korsze* rűbb, politikus műsortervezés, az eszközeiben megújuló játékstílus, a darabok igényesebb színrevitele. A korszerű, politizáló színház nem direkt-úton fejti ki nézeteit, hanem ideológiailag szilárd alapon, differenciáltan, a színházművészet sajátosságainak felhasználásával ad választ az erru beriség mai politikai, erkölcsi kérdéseire, a gondolati tartalmat mély érzelmi töltéssel párosítva. Az elmúlt évadban bemutatott görög tragédiák, vagy „A felszabadított Don Quijote" és a „Marat halála", többek között ezt igazolják. A Kisszínpad és a Gyermekszínház létrehozása szemléletesen mutatja a színháznak azt a tö» rekvését, hogy igyekszik differenciált közönség-igényekot kielégíteni, a közönség legkülönbözőbb rétegeit nevelni. Ezzel a koncepcióval alapvető színházpolitikai követelményeket próbálnak a színház vezetői megoldani. Az új vezetés a néhány főszereplőre épített, úgynevezett sztároló-színházzal szemben az együttes munkára helyezi a fő súlyt, ennek alapja az egész együttes — magas színvonalig, egyéni produkciók sorát magába foglaló — egyenletes, jó teljesítménye. A Szegedi Nemzeti Színház műsorpolitikája differenciált törekvései ellenére sem elégítheti ki egy 160 ezer la. kosú város, sőt Csongrád megye egy része különböző társadalmi rétegeinek igényeit. Ezért jelent gondot a színháa vezetésének a műsor összeállítása. Részben a könnyű mű* fajt kedvelők igényeinek kielégítése, részben a színház gazdálkodási rendszere is arra ösztönzi a színház vezetőit —*. az ország többi színházához hasonlóan —, hogy a tervteljesítés érdekében engedményeket tegyenek, bár itt is törekedtek a poros operett-stílus megújítására. Az opera előadások jelentik még mindig a színház legeredményesebb és legszívesebben fogadott teljesítményét. A prózai előadások .népszerűsége és színvonala is növekedett. Több vidéki színháznak van már „házi szerzője", a magyar dráma érdekében ezt a gyakorlatot Szegeden is érdemes lenne meghonosítani. A színház nevében szereplő „nemzeti" jelző is ezt sugallja. A közönség vonzásának, újabb rétegek meghódításának eszközei változatosak: a műsorterv, az előadások színvonala, a környezet esztétikuma, a szervezés és a jó propaganda; mind tényezője a színházszerető közönség nevelésének. Sajnos, ezeket a követelményeket a Nemzeti Színhá* nem tudja maradéktalanul teljesíteni. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy az igényesség mellett a valamennyi korosztályban fellelhető sznobizmus következtében a sok értelmiségi a budapesti színházakat látogatja. Külön kell szólni az ifjúság és a munkásosztály szín, bázlátogatóvá neveléséről. A jelen évadban 10,3 ezer egyéni bérletből 4,5 ezer a középiskolás korosztályé, de alig járnak színházba az egyetemi hallgatók. Az üzemekben eladott 2,5 ezer bérletből nehéz kiszűrni a fizikai dolgozó bérlők számát A tények azt mutatják, hogy több nagy ipari üzemben egyetlen bérletet sem vásároltak. A végrehajtó bizottság egyetért azokkal a törekvésekkel, amelyeket a Szakszervezetek Megyei Tanácsa apparátusa a színház vezetőivel kezdett az üzemi munkásság, ezen belül az üzemi fiatalok színházlátogatóvá nevelése érdekében. Egyúttal felkéri a Szakszervezetek Megyei Tanácsa vezetőit, hogy. ösztönözzék a szakszervezetek útján az üzemeket, vállalatokat színházbérletek vásárlására, teltház-akciók szervezésére. A munkások körében a színházlátogatás javulása elsősorban a könnyebb, zenés daraboknál érzékelhető. Bizo. nyos mértékig ezt is eredménynek kell tekinteni. A végrehajtó bizottság minden évben áttekinti a nyári rendezvényeket, ezen belül részletesen elemzi a Szabadtéri Játékokat is. Ezúttal nem foglalkozott e kérdésekkel részletesen, csupán azt állapította meg, hogy a játékok szervei része a város színházi életének, széles tömegeknek magas színvonalú kulturálódási és szórakozást biztosít. A végrehajtó bizottság foglalkozott az avantgard t(W Fekvésű Egyetemi Színpad munkájával Is. Megállapította,' hogy különösen 1970. óta kezdődnek az együttes jelentő, sebb hazai és külföldi sikerei. Az együttesnek érdeme, hogy új utakat keres a színpadi kifejezésmódban, viszont nem