Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-05 / 129. szám
SZERDA, 1974. JŰNIUS 5. 5 Elluioy! Ealyasi Miklós Hétfőn este 71 éves korában Hódmezővásárhelyen elhunyt Galyasl Miklós nyugalmazott múzeumigazgató, művészeti Ír5, a nagy hírű vásárhelyi művésztelep egyik újjáélesztője, az országos képzőművészeti eseménnyé nőtt őszi tárlHtok létrehozója. Galyasi Miklós háza a két háború közöttj időben a haladó magyar művészet egyik vidéki műhelye volt. Gyakran megfordult benne Jó. zsef Attila, Erdei Ferenc, Féja Géza, Veres Péter, Medgyessy Ferenc, Tornyai János, valamint sokan mások a progresszió vezető egyéniségei közül. Diplomaták látogatása Garai Róbert külügyminiszter-helyettes meghívására a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői meglátogatták az Ikarus Jármű, és Karosszéria. gyárat. A vendégeket Toldi József vezérigazgató tájékoztatta a gyár működéséről. A tájékoztatót és a látottakat a misszióvezetők nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadták. r Városszépítés-összefogással DM POSTALADA Gyenge minisig A Tejipari Vállalat habtejszín termékének minőségét kifogásolja Motzwickler Zoltánné (Petőfi Sándor sugarút 55—61). Szerkesztőségünkbe küldött levelében azt Írja, hogy mostanában jó néhányszor tapasztalta, hogy a szifonba töltött tejszínből vagy habos tej, vagy pedig kicsapódott vaj lesz. így aztán feltétlenül soknak találja a 2 és fél deciliter silány tejszín 8 forintos árát Is. Előfordult már patronvásárlás közben, hogy egy dobozban 2—3 üres patront talált, amit szintén sérelmesnek érez. Szeretné, ha a jövőben nem kellene ilyen kellemetlenségek miatt bosszankodnia. Teljesen Igaza van! Köszönetek Béres Józsefnét (Alföldi u. 92.) meglátogatták miskolci rokonai, és közben elveszítették több ezer forintot érő csomagjukat. Ezt Ojvári Miklós, Szeged, Budapesti u. 4. szám alatti lakos megtalálta. és leadta a rendőrségen. Béres József né ezúton szeretné megköszönni a becsületes megtaláló szívességét, miután a lakásán nem sikerült találkoznia vele. Elveszítette az iskolatáskáját Borszéki Gábor, a Ságvári Endre gyakorló gimnázium II. osztályos tanulója, amelyet valaki megtalált, és leadta az iskolában. Borszéki Gábor szerkesztőségünkbe küldött levelében köszöni meg a becsületes Ismeretlen segítségét. Szerkesztői üzenetek Zelei Pál (Baks, Felszabadulás u. 26.) panaszát továbbítottuk az OTP megyei fiókjához. Választ — levélben — a kisteleki fióktól kap majd. Kövér Károly (CsabH u. 71.) észrevételét köszönjük. Ilyen esetek sujnos, máskor is előfordulnak. Mi ls célunknuk tekintjük, hogy írásainkkal elősegítsük a biztonságos és zavartalan utazást. Juhász László honvéd (Csongrád, Pf. 40/111.). Olyan iskoláról, amely után érdeklődik, mi nem Irtunk. Lapunk május 17-i számában a Lékal János Hajózási Szakközépiskoláról írtunk. Itt azonban nem autószerelőkből képeznek kl hajógépszerelőket, hanem kezdettől fogva az utóbbi szakmát sajátítják el, A móravárosi sporttelep környékén látottak miatt kesereg Farkas Mihály (Cserepes sor 1/2.) olvasónk. A Petőfi Sándor sugárút és a pálya közötti terület — mint írja — kész szeméttelep, holott ki van téve a szemét lerakását tiltó tábla. Innen aztán az útra fújja a szél a különféle hulladékokat — papírzsákokat, rongydarabokat. Mostanában már a Cserepes sorra ls hordanak törmeléket, szemetet, és emiatt az esővíz nem tud elfolyni. A pályáig így* vízben, sárban kell közlekedni. Az autók a sarat felhordják az útra, így még azt is szenynyezlk egy szakaszon. Véleménye szerint társadalmi összefogással széppé lehetne varázsolni ezt a környéket. Szívesen vállalna maga is egy-két napos társadalmi munkát erre a célra. Tágasabb rendelőt Nagyon szűknek találják a beteRek a Béla utca és a Roosevelt tér sarkán levő orvosi rendelőt. Ezt panaszolja Andó József (Somogyi Béla u. 13.) is.-Mint írja, a szűk váróteremben sokszor harminc-negyven beteg is vár kezelésre. Köhögnek, tUsszögnek, és a tömegben újabb megbetegedéseket okozhatnak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az amúgy is kis légterű váróban vezet le az emeletről a szennyvízcső, ami tovább rontja a levegőt. Tékozlás és takarékosság fS.J A szomszéd rétje llivart a gyermekeknek! A Lenin körút 80. és az Aradi vértanúk tere 5. szápiú ház közös, szűk udvarán ideiglenes W. C.-t épített az Ingatlankezelő Vállalat — fából. Ezt egészségtelennek tartják a ház lakói, és kérték a vállalatot: bontsák le ezt a tákolmányt. Ígéretet már többször kaptak erre, de eddig még semmi nem változott. Az udvar egyébként is elhagyott csatatérre hasonlít; tele van bontott anyaggal, tetőcseréppel. Valószínűleg a sok szemét miatt megjelent egy újabb ellenség — a patkány. Még nappal ls előmerészkednek. Jó lenne azonban. ha helyettük Inkább a gyermekek és az idős emberek vehetnék birtokba a ház udvarát. ••• • *\ Válaszol az illetékes A május 31-1 számunkban „A csalfa szőke" címmel glosszát közöltünk, amelyben a Szőke Tisza étterem vendéglátói munkáját bíráltuk. Erre Gublcza Péter, a vendéglátó vállalat üzletvezetője válaszolt. A tapasztaltakat — mint írja — azonnal megvizsgálták, és megállapították, hogy az étteremvezető-helyettes figyelmen kívül hagyta az üzletvezető korábbi rendelkezéseit — ezért figyelmeztették. Gondoskodnak arról, hogy a Jövőben választékhlányosságok ne forduljanak elő, és természetesen egyéb, a vendégeket zavaró kellemetlenségek sem. A glossza írójával egyet ért, és közli, hogy a jövőben hirdetéseiket megalapozottabban teszik közzé. Ez általában, a közmondás szerint, zöldebb a sajátunkénál. Csakhogy témánk esetében szinte lehetetlen eldönteni, a rét melyik darabja a szomszédé, és melyik a miénk. A KGST közös tehervagonparkjának létrehozása előtt a határokon átadott kocsiknak ötven százaléka üres volt. Most ez az arány 25 százalék körül van. Mérhető ez pénzben? Igen. Am ennél még fontosabb az a haszon, amit az áruszállítás gyorsabbá, folyamatosabbá válása hoz, amit közvetett módon takarít meg egyegy ország, így hazánk ls. Nagy összegek kiadásának elkerülését tenné lehetővé egyebek között a többször fölhasználható göngyölegek alkalmazása, a konténeres szállítás bővítése, időállóbb festékbevonatok széles körű elterjesztése. Ez bizonyos költségtöbblettel jár. Ki viselje? A festékipar? A festék felhasználója? A konténer szállítója, vagy az abban árut fuvaroztató? Ingatag igazság az, hogy a kibicnek, a kívülállónak semmi sem drágaI Egy ország gazdaságában ugyanis nincs kívülálló! Ez azonban elméleti igazság. Az építőipari vállalatok gépállománya meghaladja a 80 ezret. Ezek felét nem tartják karban, csak akkor javítják a berendezéseket, ha leállnak. A javításra fordított idő évente átlagosan kétszer két hét; 176 óra, csupán egy műszakot és 44 órás munkahetet figyelembe véve. Jobb szervezettséggel — kellő javítási kapacitással és alkatrészellátással — ez az idő negyedére lenne csökkenthető. Az érdek nyilvánvaló. Am, ha túl nagy lyukú hálóval Igyekszünk kifogni a halat, kisurran belőle. Az építőipari vállalat ugyanis a költségeket áthárítja a beruházóra. Neki nincs közvetlen, szoros érdekeltsége abban, hogy gépel. berendezései minél zavartalanabbul működjenek. Kinek van? A népgazdaságnak! Nos, akkor tessék szo rosabbra szőni a hálót t Arra serkenteni — sőt, kénysze rítenil — a vállalatot, nem adminisztratív, hanem ösztönzési, szabályozási eszközökkel, hogy tartsa tiszteletben a népgazdaság, a társadalom „halét". S a halfogásért, ne a vízmeregetésért részeljen a jövedelmekből. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik fölmérése — A hazai gépipar technológiájának fejlesztése — szerint a hazai gépipar, termékektől függően, kétezer, háromszor annyi anyagot forgácsol el. mint más, az összehasonlításba bevont országoké. Ez nem a gépipar hibája, vétkes közömbössége! Hanem az előgyártmányok — öntvények, félkész alkatrészek stb. — fejlesztésének elmaradottságéra vezethető vissza. Így azután már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszterga, a gyalugép, kevés a íúrómü, a több helyzetű szerszámgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas berendezés. A kör bezárult, s e körből anyagok tízezer tonnái potyognak a hulladékba. Vajon indokolatlan a kérdés: melyik itt a „szomszéd" rétje? Persze, az anyagokkal, eszközökkel minden esetben az eleven munka is pocsékolódik. Nosza, ugrás, jöjjön a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúrómarógép, mely korszerű, fokozat nélküli sebességváltást tesz lehetővé. Másfél millió forintba kerül. Megéri? Meg. De nem akkor, ha olyan darabokat munkáltatnak meg rajta, amelyek egy hagyományos gépre is rábízhatók. Mert nem elég a gép, az a döntő, mit csinál, azaz a tényleges képességek kamatoztatása. Marx „A tőke" III. kötetében így fogalmazta meg ezt: „A munka termelékenységének emelkedése éppen abban áll, hogy az eleven munka részesedése csökken, a múltbeli munkáé növekszik, de úgy, hogy az áruban , rejlő összes munkamennyiség csökken; hogy tehát az eleven munka többel csökken, mint amennyivel a múltbeli munka nő." E marxi útmutatást a vállalati gyakorlatban sűrűn szem elől tévesztik. Mintha időnek, eleven munkának nem ls lenne értéke, mintha ezeket korlátlan források öntenék elénk 1 Üjabb gépek, újabb épületek, újabb beruházási összegek... s változatlanul alacsony idő- és eleven munkahasznosítás! Ha valami, akkor ez a legnagyobb pazarlás. Az elemzések, a növekvő állami terhek, a gyakorlati tapasztalatok egyaránt figyelmeztető csengőként szólnak, Intenek: átfogóan és részleteiben ls ésszerűbbé, takarékosabbá kell tenni a gazdálkodást. A külkereskedelem például sok millió forintot takarított meg az országnak azzal, hogy károsodás nélkül tárolható anyagokat akkor vásárolt meg, amikor azok a világpiacon olcsók voltak. De mire megyünk vele, ha pazarló fölhasználással még ezeket az olcsó anyagokat is drága termékké formáljuk? Az eleve borsos árú holmikról nem beszélve. Mert legtöbbször ezért halványabb a mi rétünkön az, ami a szomszédén zöldebb. Mészáros Olló Következik: Mindenkire érvényes szabály Tanyai tanítók A rendszeresen hét elején, a Kossuthon jelentkező Húszas stúdió legújabb adása is sokak érdeklődésére számíthatott. A téma ezúttal is rendkívül időszerű volt. Molnár Tamás két fiatal tanyai tanítóval készített riportot. Bálint András és Vida Árpád — egyikük Tasson, a másik Antallaposon tanít — együtt végezték a bajai tanítóképzőt. Mindkettőjük vágya ugyanaz volt, tanyán tanítani. Az álom valóra vált, természetesen minden nehézség nélkül. Sem akkor, sem most nem akarja „megfúrni" őket senki. Mert ki Irigyelné a tanyán tanítókat? Kora reggel kelnek — legtöbbször u fűtést és a takarítást is maguk végzik —, a délelőttöt vagy délutánt egyhuzamban tanítják végig. Minden tantárgyat maguk oktatnak. ők gondoskodnak a szemléltetőeszközökről ts. Az idővel is különösen jól kell gazdálkodniuk, hiszen nem figyelmezteti őket jelzőcsengetés arra, hogy az óra végéhez közeledik. Az Időbeoszlás annál js fontosabb, RÁDIÖNAPLÖ mivel egyszerre négy osztállyal foglalkoznak. A tanyai tanító gondviselő, nevelő, olykor orvos is egyszemélyben. Megpróbálják pótolni azt, amit otthon nem kapnak meg a gyerekek. Megfésülik a kócosak haját, levágják a beszakadozott, hosszú körmöket, felvarrnak egy-egy hiányzó gombot, s nemegyszer ők veszik először észre, hogy valamelyikük beteg, ők szólnak a szülőnek, viszik őket orvoshoz. Aki hivatásét szív. vei-lélekkel, önszántából vál. lalja, az mindezt zokszó nélkül teszi. Még akkor is, ha szórakozásra, elmélkedésre vagy pihenésre nem is jut ideje, ha nincs ls komfortos lakása. Idejét leköti, hogy újabbnál újabb ötleteken töri fejét, hogy a tanítást és a tanulást könnyebbé, változatosabbá tegye. Még arra is jut energiája, hogy az írni, olvasni nem tudó szülőknek tanfolyamot, ismeretterjesztő előadást szervezzen. S mindezért mi a Jutalma? A gyerekek szeméből csillogó ragaszkodás, egy-egy örömmel átnyújtott, maguk szedte virágcsokor, aggódó figyelem, gondok vagy betegség idején. Örömet okoz, s hivatásuk további vállalására buzdítja őket néhány, fáradtságosán megszerzett eredmény: tanítványaik megszeretik az iskolát, ami még ennél is fontosabb. szüleik ls természetesnek veszik, hogy gyerekeiknek tanulnlok kell. Ki irigyelné a tanyai tanítókat? Azt hiszem, nagyon sokan válaszolnánk, hogy Igenis, van miért irigyelni, s követni őket. Hiszen a közművelődésnek ezek a fáradhatatlan harcosai, misszionáriusai valóban tartalmas, értelmes életét élnek. Ladányi Zsuzsa Újfajta hűsítő italok, húskrémek bemutatója fSomogyl Károlyné lelvétele Képünkön: a bemutatott új termékekkel Ismerkedik Katona Andrásné üzletvezető-helyettes és Huszta Julianna áruforgalmi munkatárs A Szegedi Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat József Attila sugárúti klubjában tegnap, kedden délelőtt új termékek bemutatóját rendezte meg a Belkereskedelmi Minisztérium módszertani és kutatóintézete a Nagykőrösi Konzervgyárral közösen. A bemutatón részt vettek az ÉLIKER Üzletvezetői. akik közvetlen áruszállítási kapcsolatban állnak a Nagykőrösi Konzervgyárral. Kecskeméti István, a Nagykőrösi Konzervgyár üzemvezetője arról tájékoztatott, hogy elsőként szegedi partnerüknél mutatják be új termékeiket: maraschlnó ízű üdítő Italt, a kalóriaszegény rostos birslevet, amelyeket cukorbetegek, hízásra hajlamosak bátran fogyaszthatnak, mert ezek az Italok szénhidráttól mentesek. Bemutatták a tavaszi húskrémet, amely fűszerben és kalóriában szegény, ugyanakkor Ízletes és laktató. Különösen kirándulóknak ajánlják. A köretes ételekből üj gyártmány háromféle szerepelt: a paradicsommártás húsgombóccal, paprikás burgonya kolbásszal és a nevezetes körős) rakott káposzta. Bemutattak kalóriaszegény gyümölcskrémet málnával és meggyel ízesítve. A házlaszszonyok cukor nélküli tejszínhabbal tálalhatják. A bemutatott termékek megnyerték az ÉLIKER üzletvezetőinek tetszését és nyugodtan ajánlhatják vásárlóiknak is.