Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-28 / 149. szám

TfiUTHt. I&tt. június 28, 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Faluvégi Lajos expozéja Á pénzügyminiszteri expozé elöljáróban hangsúlyozta, hogy társadalmi és gazdasági szempontbol egyaránt sikeres esztendőről adhat szá: rmot a kormány. A tervezett•niél jobban gyarapodott a népgazdaság, a számítottnál kednezőbb mind a gazdasági, mind a pénzügyi egyensúly. E- kérdésben ki kell emelni a-gazdasági növekedés egyen, letes ütemét és kiegyensúlyozottságát, amely tovább erősödött. — Stabilitásunk alapvető biztosítékát — mondotta — a 25 éves jubileumát ürmepiő KGST-hez való viszonyunk gelentt Szólt a következőkben az 1973. évi népgazdasági terv eredményes végrehajtásáról, és hangsúlyozta: az állami költségvetés egyensúlya jobb az előirányzatnál. De megjegyezte, hogy az állami költségvetés főbb kiadásai közül a felhalmozásra és támogatásra fordított összeg nem az előirányzatnak megfelelően atakuli. A pénzügyminiszter ezután részletesen elemezte azt a kS döntően fontos tényt, ami 1973-as költségvetésünket befolyásolta: külgazdasagi kapcsolataink gyors bővülését és a beruházási tevékenység év közben lassan meginduló élénkülését. Majd szólt arról, hogy a tőkés világpiaci árhatások nem jelentettek egészen újat számunkra, ezért számolnunk kellett velük. Ezt fejezte ki tudatos árfolyam-politikánk, a forint mértéktartó felértékelése a fejlett tőkés országok valutáihoz képest, és árfolyam-biztosítási rendszerünk. — A valóságosabb költségviszonyokhoz való alkalmazkodást akarjuk elérni a termelói árak 1975. január 1-i módosításával is — mondotta a pénzügyminiszter —, mely — mint ismeretes — kiterjed az energiahordozókra, a kohászati termékek, a vegyipari és más alapanyagok árára. Ez — folytatta —nem vezethet általános árszínvonal-emelkedéshez. A költségemelkedést jórészt ellensúlyozza az, hogy a vállalatok eszközlekötési járulékfizetési kötelezettségét 10 milliárd forinttal csökkentjük. Az expozé hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a fogyasztói árak módosításával párhuzamosan kidolgozzák, milyen jövedelemnövelő intézkedéseket tesznek a munkások és alkalmazottak, a nyugdijasok és járadékosok, valamint a gyermekgondozási segélyben részesülők bére és járandóságai arányos növelése érdekében. — A negyedik ötéves tervben jóváhagyott életszínvonal-politikai elveink és előirányzataink teljesítését továbbra is alapvető feladatnak tekintjük — mondotta Faluvégi Lajos. Ezt követően beruházásaink helyzetéről szólt, majd a , vállalatok, szövetkezetek tavalyi gazdálkodásának a tervezettnél erőteljesebb fellendülése okait elemezte, megállapítva: legnagyobb ipari vállalataink az átlagnál gyorsabban fejlődtek, s mérséklődött a munkaerő-vándorlás, csökkent a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalatok száma. Mindez kedvező volt ipari kultúránk szempontjából, kiemelkedően fontos a központi fejlesztési programok folyamatos megvalósításához. A mezőgazdaság területét érintve hangsúlyozta: kevésbé éreztük meg a korábbi aszály és állatbetegségek kártevését. A helyzet elemzése után rámutatott, hogy az elmúlt évi gazdálkodás alapján az állami vállalatok álló-, forgóalapjai és követelései 660 milliárd forintról 708 milliárd forintra, a mezőgazdasági szövetkezeteké pedig 68 milliárdról 76 milliárdra emelkedtek, ami termelőegységeink gazdasági erejének gyarapodását mutatja. Pénzügyminiszterünk a továbbiakban arról beszélt, hogy a korszerű, hatékonyabb gazdálkodás érdekében még ésszerűbben kell felhasználnunk a társadalmi és gazdasági erőforrásokat. — Gazdálkodásunk hatékonyságát nagyon sokféle módon növelhetjük — mondotta —, bár ebben főszerep jut a központi döntéseknek és szabályozóknak, de aligha vitatható, hogy végül is a vállalati vezetőknek és munkáskollektíváknak kell megtalálniuk azokat a módszereke!, amelyek házuk táján a legjobb eredmények eléréséhez vezethetnek. Szocialista társadalmunkhoz méltó visszhang erre a pártkongresszus és a felszabadulási évforduló tiszteletére kibontakozó munkaverseny. Az expozé megállapította ezt is, hogy a jövedelmek nálunk — elosztási terveinknek megfelelően — szorosan kötődnek a munkához. Tavaly az összes személyi jövedelmek — beleértve a béreket és a pénzbeli juttatásokat — 9 százalékkal gyarapodtak. Megjegyezte azt is, jhogy az egészségügyi, a kulturális és a kommunális initézmények szolgáltatásainak bővülése, a társadalombiztosítás növekedési üteme 1973ban csaknem egyötöddel volt nagyobb, mint a nemzeti jövedelem gyarapodásának mértéke. — A tavalyi és még inkább az idei 5—5,5 százalékos reáljövedelem növekedése, tudatos életszínvonal-politikánk eredményeként, meghaladja a negyedik ötéves terv első két évében elért reáljövedelem-emelkedés mértékét — állapította meg a pénzügyminiszter. Részletesen szólt a továbbiakban a miniszter azokról a törekvésekről, melyeket a lakossági adópolitikában akarnak megvalósítani, majd a lakásviszonyok javításával, az egészségügyi és szociális intézményhálózat működtetésével és felújításával, a korszerű gyógyszerellátás anyagi feltételeinek bővülésével, kulturális intézményeink működésével és felújításával foglalkozott. Kifogásolta, hogy tanácsaink nem használják ki az életkörülmények javításának minden lehetőségét. Végül megállapította, hogy nép gazdaságunkban ebben az évben is folytatódik a kedvező fejlődés. Az első félév gazdasági mutatói jók, nem lankad a termelés üteme, gazdag aratásnak nézünk elébe. — A jövő évben ünnepeljük hazánk felszabadulásának 30 éves évfordulóját, és jövőre tartja pártunk XI. kongresszusát is. Az egész népünk számára oly fontos eseményekre méltó módon: társadalmunk egységét kifejezve, közös akciókkal, kimagasló munkafelajánlásokkal, nagyszerű gazdasági eredményekkel készülünk. Egy hasznos munkával, jobb élettel és a szocialista építés újabb sikereivel teli esztendőről számolt be a kormány, a megbízásából kérem a tisztelt országgyűléstől a törvényjavaslat elfogadását. Szurdi István beszéde Szurdi István belkereskedelmi miniszter elöljáróban aláhúzta: az elmúlt év gazdaságilag sikeres esztendő volt, javult a gazdálkodás hatékonysága, növekedett a jövedelmezőség, s — ami különösen örvendetes — ez nem utolsósorban a költségszint csökkenésének köszönhető. Hozzátette: hatékonyabb költséggazdálkodás jellemezte a belkereskedelmi vállalatok és szövetkezetek tevékenységét is. amiben szerepet játszott a javuló, tudatosabb készletgazdálkodás, költség- és bérgazdálkodás. — A belkereskedelemhez tartozó gazdálkodó szervek folytatta a miniszter — csaknem 35 milliárd forintot fizettek be az államkasszába. s körülbelül 15 mtlliárd formt koltsegvetesi támogatásban részesültek. Az elmúlt esztendőben — többek között — 730 új üzlet és 340 új vendéglátó egység épült. A miniszter a továbbiakban az idegenforgalom alakulásáról szólott: a nemzetközi idegenforgalomból származó devizabevételeink 1970 —1973. között csaknem két és félszeresére emelkedtek, s tavaly már elérték a 4,2 milliárd forintot. Mind több magyar állampolgár utazik külföldre; — az ezzel kapcsolatos devizakiadásaink összege 1,5 milliárd forint volt. A nemzetközi idegen_ forgalom bevételi és kiadási egyenlege jelentősen aktív, és nem kismértékben járu\ hozzá nemzetközi fizetési mérlegünk egyensúlyához. Hangsúlyozta: a helyi, a tanácsi pénzügyi forrásokból, s nem kismértékben költségvetési támogatással eredményes, jól szervezett tevékenység folyt a lakosság belföldi üdülési, utazási és kirándulási feltételeinek megteremtésére. továbbfejlesztésére. A lakosság belföldi üdülési, pihenési, turisztikai igényeinek kielégítéséhez csupán az elmúlt esztendőben 720—730 millió forinttal járult hozzá a költségvetés. Az Országos Idegenforgalmi Tanács 1971—1974 között körülbelül 900 millió forint vissza nem térítendő támogatást és kedvezményes hitelt biztosított a nemzetközi és belföldi turizmus fejlesztésére. Az idegenforgalmi tájegységi bizottságok kezdeményezéseit ez alatt az idő alatt 100—119 millió forinttal támogatták. Szurdi István a továbbiakban a magánkereskedelemmel, magánkisiparosokkal foglalkozott, akiknek többsége törvényeinket megtartva, becsületesen és hasznosan dolgozik; és hangsúlyozta: a helyi tanácsok által eddig kiadott új iparigazolványok számát nem tekinti túlzottnak, sőt az ellátatlan területeken még több magánkiskereskedőre ienne szükség. Szorgalmazta, hogy mind több magánkereskedő létesítsen zöldség- és gyümölcselárusítóhelyet. kifőzdét, tej- és tejtermékboltot. — A kép teljességéhez tartozik — mondotta —, hogy nemcsak a magánkiskereskedők, hanem a magánkisiparosok is folytatnak közvetlen áruértékesítő tevékenységet. A magánkisiparosok tevékenysége sokhelyütt bővíti, színesíti az áruválasztékot, sót néha hiánycikkeket pótolnak, így működésükre általános ellátási szempontból is szükség van. — Az elmúlt esztendőben a költségvetési munkai körültekintő, takarékos, rugalmas gazdálkodás jellemezte — zárta hozzászólását Szurdi István. — A rugalmas jelzőn azt értem, hogy a költségvetéssel gazdálkodón év közben is támogattak minden időszerű és ésszerű, a népgazdaság számára hasznos kezdeményezést, azokat mindig hajlandók voltak megvizsgálni, keresve a legjobb megoldásokat. Dömötör János felszólalása Megyénk 14. választókerületének (Hódmezővásárhely) képviselője — dr. Dömötör János — bevezetőként hangsúlyozta, hogy örömmel vette tudomásul az 1973. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentésből és a pénzügyminiszter expozéjából: — Az MSZMP 1972. novemberi határozatának végrehajtása eredményeként jórészt megszűntek, kisebb részükben enyhültek azok a gondok, amelyekről 1971-ben szóltunk, hallottunk. Az életszínvonal mutatói a tervezett szinten nőttek, külkereskedelmi mérlegünk aktívvá vált, és enyhült a beruházási piac feszültsége. Külön megelégedéssel szólt arról, hogy o nemzeti jövedelem növekedésüteménél nagyobb arányban fejlődött a kulturális ágazat részesedése a költségvetésből. Az általános, dinamikus fejlődésen belül — a továbbiakban — egyetlen szűkebb területről szólt, amely öszszegszerűen ugyan nem nagy, de társadalmi hatása forintnagyságán messze túlterjed. Ez a téma a közösségi művészetre. a köztéri szobrokra, az épületekhez kapcsolódó művészeti alkotásokra fordított kiadásokra vonatkozott, hiszen az emlékművek, szobrok, térplasztikák, freskók, mozaikok, kerámiaképek és goblenek naponta millióknak nyújtanak élményt és határozzák meg környezetünk esztétikai hatását. — Eredetileg — mondotta képviselőnk — a szocialista országok általános gyakorlatának megfelelően az építési beruházások összegének két ezrelékét, később egy egész négy tized ezrelékét fordítottuk erre a célra. Szerte az országban számos értékes köztéri szobor, emlekmú került felállításra ez időben. Hazánk az ismert történelmitársadalmi okok miatt nem gazdag műemlékekben, igy különösen nagy jelentőségűek a városkép meghatározásában a köztéri képzőművészeti alkotások. Később, több mint tíz éve fix összegben került meghatározásra az e célra fordítható költségvetési összeg. Az akkor költségvetésileg biztosított 20 millió forint azóta változatlan. Ennek több mint kétharmadát a kivitelezési költségek (anyag-, bérköltség stb.) teszik ki, s csak egyharmada az alkotói tiszteletdíj. Az anyagok jó része importból származik, és a fémek, valamint a mozaiknál használt üveg világpiaci ára is, mint ez közismert, az utóbbi időben erőteljesen emelkedett. Így ma már, bizonyos helyi erőforrások bekapcsolása ellenére is, kevesebb a megvalósítható, kivitelezhető alkotások száma. Bár nem lehet közömbös egy-egy alkotóréteg, jelen esetben a képzőművészek közérzete sem, mégis a felszólalásom indoka nem ez, hiszen létproblémáról nincs szó. Felszólalásomra sokkal inkább az az ellentmondás késztetett, hogy e tevékenység lehetősége éppen akkor szűkült, amikor minden eddiginél több lakást építünk. Százezrek, milliók költöznek új lakásba, teljesen új lakónegyedekben, Vitathatatlan társadalmi igény, hogy mielőbb minél több lakást építsünk, a legkorszerűbb technológiával, házgyári termelés útján teljesítjük e feladatunkat. Ez azonban magából a technológiából, részben gyakorlatlanságunkból, sót kis részben kényelmességünk miatt is gyakran egyhangú emberi környezetet, teret hoz létre. Ebben az így kialakított geometrikus tömbök által meghatározott monoton utcaképben, téralakításban a képzőművészeti alkotások a föloldódást, a humanizálást és az individualizálást valósítják meg. Ezután azt hangsúlyozta, hogy az okosan és szépen alakított emberi környezet, melyben emberi alkotás és természet, képzőművészet és kertépítés használatot is figyelembevevő együttműködése valósul meg az emberi kapcsolatok, a közösségi érzés és a közösségi együttélés jó feltételei is megteremtődnek. Ezentúl — mondotta dr. Dömötör János —, a kulturált környezet nevelő hatása is vitathatatlan, nemcsak a látáskultúrát javító, ízlésformáló hatásra gondolok, bár ez sem lebecsülendő, hanem az emberi magatartást befolyásoló kedvező hatásra. Szólt arról is, hogy nem élünk kellő mértékben a kerámia lehetőségével, pedig az anyag korlátlan mennyiségben található széles e hazában, ugyanígy a környezetbe mozgást, életet, elevenséget vivő, képzőművészetileg, iparművészetileg képzett kutakból csak oly keveset, vagy inkább alig találunk új lakónegyedekben. — Mindezek alapján indokolt — folytatta felszólalását —, hogy az eddiginél többet fordítsunk minderre, de tulajdonképpen ahhoz is több kell, hogy a már kialakult szinten maradhassanak. Felmerül még egy szélesebb ívű, de szintén megfontolandó gondolat mindezzel öszszefüggésben: helyes lenne új lakótelepeinket egységesen, teljes építészeti, képzőművészeti és kertészeti öszszefüggésben, divatos szóval élve komplexen tervezni akként, hogy ne csak az épületek, hanem o teljes emberi környezet, benne emberi alkotás és növényzet kezdettől fogva együttesen jelenjen meg és kerüljön a tervezőasztalra. Tudom, ez nem kapcsolódik a múlt évi költségvetés végrehajtásához, inkább a távlati tervezéssel függ össze. Ezért aggályomat azzal oldottam fel magamban, hogy a téma mostani exponálásával megkímélem tisztelt képviselőtársaimat egy későbbi, decemberi felszólalástól. — Másik gondom a helyi kérdéseknek az országgyűlés előtti felvetésével kapcsolatos. Helyi gondok mindenütt vannak, helytelen lenne azonban, ha túlnyomóan ezek kerülnének az országgyűlés elé. Eddig négy alkalommal szóltam, és ezek során általános kulturális kérdésekről beszéltem, a helyi kérdésekkel kapcsolatos eddigi tartózkodásom az győzte le, hogy Hódmezővásárhely, — mely Győri Imre elvtárssal közös választókerületünk — részleges felsőfokú központ, ugyanakkor a fejlődés mutatóin túlnyomó többségében a többi felsőfokú központhoz viszonyítottan sereghajtó. Ez, továbbá az késztet a következő javaslat elmondására, hogy a kérdés számos más várost, tulajdonképpen az alföldi mezővárosi fejlődésen átment településeink mindegyikét érinti. Az eddigi összehasonlító vizsgálatok alapján szükségesnek látszik az ötödik ötéves terv lakásépítés tervezése metodikájának"a sajátos adottságokat is figyelembevevő finomítása, a tervezés mélyebbre ásása. Ügy gondolom, a száz lakásra eső lakosszámátlag mutatóján kívül, mely átlagmutatón belül komoly feszültségek élnek és léteznek, egyéb tényezőket, körülményeket is figyelembe kellene venni. Így a meglevő lakásállomány műszaki összetételét, gondolok itt a százéves vályogházak arányára, továbbá a tanyai és városi lakáskettősségre, a lakásállomány nagyság szerinti összetételére, továbbá a magántulajdonban levó üres lakások arányára, amely tényezők mind szűkítik a ténylegesen Használható lakásállományt. A tervezési metodikának ez, és esetleg más szempontból történő bővítése, finomítása reálisabb, árnyaltabb alapokat teremt a tervezés számára. Tisztelettel kérem mindennek, mind a köztéri, közösségi művészeti alkotásokkal kapcsolatban elmondottak szíves megfontolását. — Az 1973. évi költségvetési jelentést jó érzéssel elfogadom és elfogadásra ajánlom. Köszönöm türelmüket — fejezte be felszólalását megyénk országgyűlési kepviselője.