Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

VSSARKTAP, JONTOS 2, 3 Nagy részvéttel búcsúztatták el Komócsin Zoltánt Szombaton, a Mező Imre úti temetőben rragy részvéttel búcsúztatták el Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjét, országgyűlési képviselőt. A munkásmozgalmi panteonban gyászolók ezrei állták körül a virágokkal, koszorúkkal övezett ravatalt, a vörös lepellel borított koporsót, amely előtt bordó selyempárnákon helyezték el az elhunyt kitüntetéseit. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek, s a ravatalnál diszőrséget álltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak több tagja; a végső tiszteletadásnál ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek vezető képviselői, közéletünk ismert személyiségei, a munkásmozgalom sok régi harcosa, Csongrád megye és Szeged párt-, állami és társadalmi vezetői. Lerótták kegyeletüket több testvérpárt hazánkban tartózkodó képviselői, a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság országgyűlése nevében Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára búcsúzott az elhunyttól. A Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi panteonjában június 1-én eltemették Komócsin Zoltán elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagját, a Központi Bizottság titkárát, a Népszabadság szerkesztő bizottsága vezetőjét. A ravatalnál a párt és a kormány vezetői álltak diszőrséget „A népért élt és alkotott" Biszku Béla búcsúbeszéde — Tisztelt Gyászoló Családi — Tisztelt Elvtársak! Barátaink! — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizot Isága, a Magyar Népköztársaság országgyűlése nevében fájó szívvel, mély megrendüléssel búcsúzunk Komócsin Zoltán elvtárstól, a MagyaT Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagjától, a Központi BijTjftság titkárától, a Népszabadság szerkesztő bizottságáriak vezetőjétől, országgyűlési képviselőtől, az országgyűlés külügyi bizottságának elnökétől, pártunk és & magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosától, a nemzetközi kommunista mozgalom ismert személyiségétől. — Komócsin elvtárs haKhival alkotó politikusnak a szava némult el, elveinkhez bfi, szenvedélyes harcosnak a- szíve szűnt meg dobogni. Olyan politikusnak, olyan harcosnak a szíve, aki ifjúkori eszmélésétől egész életében azon munkálkodott, hogy népünk meglelje hónát e hazában, s hazánk megtalálja helyét a nagyvilágban. A népért élt és alkotott:. Eredményesen tevékenykedett népi államunk építésén, erősítésén, szocialista országépítő munkánk jó nemzetközi feltételeinek biztosításán. Korai távozása nagy és súlyos vesztesége pártunknak, népünknek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. — Komócsin Zoltán elvtárs életútja az igaz forradalmár, az igaz hazafi, az igaz ember életútja. Munkáscsaládban, munkásmozgalmi családban nevelkedett, ahol a kevés kenyér mellé a felnőttektől, szüleitől mindig jutott gazdag szó a proletárok szebb, emberibb jövőjéről. — Fiatalon, még az illegalitás éveiben került kapcsolatba a munkásmozgalommal, amely osztálysorsát osztályöntudattá érlelte. Ifjúkori lelkesedése, elkötelezettsége végigkísérte töretlen életpályáját. — A népi Magyarország tette lehetővé, hogy Komócsin elvtárs kibontakoztassa tehetsegét, és ő minden tehetseget a- népi Magyarországnak áldozta. Az ő életútja és példája is bizonyítja, hogy a munkásosztály, a nép kineveli soraiból azokat, akik híven szolgálják ügyét. — Nemzeti sorsfordulónk, felszabadulásunk első pillanatától kommunista hittel és bátorsággal, az új lehetőségek birtokában arra összpontosította erejét, hogy megújuló hittel harcolva a kommunisták, a haladó erők igazát vigye a nép közé. A párt mindig bízvást számíthatott rá mindenütt, ahol dinamizmusra, lelkesedésre, tenniakarásra volt szükség. Erőt, lelkesedést öntött a csüggedőkbe, a jövő iránt kételkedőkbe, őrködött a népi hatalom vívmányai felett, éberségre, a nép tiszteletére, a munka megbecsülésére, hazafiságra és internacionalizmusra tanított, buzdított, kommunistaként, politikusként, minden beosztásban. — Ezt tette, amikor a hatalomért vívott harc éveiben a fiatalokat, a kommunistákat szervezte Szegeden; amikor az ország más vidékein kapott megbízatást a párttól, amikor országgyűlési képviselőként járta az országot, s amikor a párt a KISZ megszervezését bízta rá. Ezt tette a Politikai Bizottság tagjaként, a Központi Bizottság titkáraként, a Népszabadság szerkesztőségének vezetőjeként, itthon és külföldön egyaránt. — Az emberi élet értékét a tettek, az alkotások, a megvívott hárcok mérik, öt évtizednyi életútja mögött egy rendkívül tehetséges és szorgalmas kommunista ember küzdelmes és példamutató életútja rajzolódik ki. — Marxista—leninista politikus volt, aki úgy ismerte és szerette az életet, mint a hétköznapok emberei. Néptribun, agitátor, szervező, publicista, aki eszméink szolgálatában magával tudta ragadni a tömegeket. Pártjával együtt hirdette a legfőbb politikai tanulságot, hogy a munkásosztály történelmi céljait csak a dolgozó tömegek bizalmát élvezve valósíthatja meg. Egyénisége újra és újra kitárulkozott beszédeiben, írásaiban. Hallgatósága — bárhol is járt — érezte, hogy mint szónok, azért beszél, hogy segítsen eligazodni az ország és a vifeg dolgaiban. — Az utóbbi évtizedben fáradhatatlanul munkálkodott a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi kapcsolatainak, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítésén, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő szövetségünk további szilárdításán. Mély meggyőződése volt, hogy a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit a legjobban ezzel a hazafias és egyben internacionalista politikával lehet szolgálni. — Komócsin Zoltán elvtársnak jelentékeny része van abban, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségének tagjaként, a nemzetközi osztályharcban a példa erejével tanúsíthatja a legemberségesebb társadalom, a szocialista rendszer fölényét, igazát. — Súlyosan beteg voit már, amikor március 23án a Népszabadságban megjelent a „Változatlan politikával" című cikke, amelyben világító értelemmel, alkotó szenvedéllyel tett hitet pártunk politikájának következetes végrehajtása mellett. Ma már tudjuk, hogy ez utolsó politikai hitvallása volt. „A legfontosabb — írta —, hogy erős, és állandóan erősödik a munkás-paraszt szövetség, e két alapvető osztály és az értelmiség összeforrottsága, ezzel együtt a magyar dolgozók népi állama. Pártunk politikája és tevékenysége nyomán megbonthatatlan, hatalmas erővé vált valamennyi társadalmi réteg, minden munkára és a béke védelmére kész erő nemzeti egysége. Mindez összességében hazánk további, gyors fejlődésének biztosítéka, a jövő záloga". — Fiatal fővel kezdett poDtikai életművét nem fejezhette be, de embersége, kommunista munkássága, páratlan szervezői és felvilágosító képessége, szenvedélyes hangú cikkei, felejthetetlen találkozásai a dolgozó tömegekkel, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban kifejtett állhatatos tevékenysége: maradandó része a szocialista Magyarország megteremtésének. — Végső búcsút veszünk Tőled, drága barátunk, harcostársunk, Komócsin elvtárs. Családoddal, elvtársaiddal, barátaiddal, munkatársaiddal együtt az egész ország gyászol téged, az igazi szocialista embert, a párt és a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, a kommunista világmozgalom nagyrabecsült személyiségét. Emlékedet kegyelettel megőrizzük, harcodat folytatjuk. A Népszabadság nevében Rényi Péter főszerkesztőhelyettes búcsúzott Komócsin Zoltántól, a szerkesztőbizottság elhunyt vezetőjétől. Sokféle tehetsége, képessége volt — mondotta —, de számunkra mind közül talán a legemlékezetesebb az maradt, ahogy árasztotta magából az energiát, meggyőződésének hevét, ahogy a maga harci és munkakedvét át tudta adni elvtársainak. Példás szerkesztő volt: optimizmusa a marxista—leninista forradalmár, a realista politikus optimizmusa volt, a valóság ezernyi biztató tényéből szívta magába az erőt, a hitet, és mindezt viszszasugározta környezetére. — Hited, odaadásod példánk lesz és emléked élni fog, mint része a nagy műnek, a szocialista hazának, a jövőnek, amelyért oly sokat tettél — mondotta befejezésül. Barátai, egykori szegedi munkatársai, harcostársai, a Csongrád megyei és a szegedi kommunisták gyászát dr. Perjési László, a Csongrád megyei tanács elnöke tolmácsolta. „Sosem szakadt el a szülőföldtől" Dr. Perjési László búcsúbeszéde — Barátaid, munkatársaid, harcostársaid, a Csongrád megyei és a szegedi kommunisták és szeretett családod nevében búcsúzom Tőled igaz barátunk, Komócsin Zoltán elvtárs! — Szinte lehetetlen szavakba foglalni bánatunkat, miként azt a megbecsülést és szeretetet, amelyet a szegediek, a Csongrád megyeiek éreznek. Ezzel az érzéssel kísértük munkádat, pályafutásodat: ezzel a szeretettel hoztuk el ravatalodra a kegyelet koszorúit; ezzel az együttérzéssel osztozunk családod fájdalmában. — Veterán kommunisták emlékeznek Rád nagy szeretettel, akikkel együtt röpcédulákat terjesztettél az illegalitás éveiben. Az egykori munkásotthon közössége őrzi az emlékedet abból az időből, amikor forradalmár költők verseit szavaltad. Munkásasszonyok emlékeznek Rád, akiknek a Vörös Segély megbízásából híreket és vigasztalást vittél. Újjáépítő rohambrigádok, munkások, parasztok, értelmiségiek, 45-ös ifjú kommunisták beszélnek Rólad, akiket személyes példáddal, szóval, vagy a Délmagyarországban közölt meggyőző, vitázó írásaiddal lelkesítettél és szerveztél az újjáépítő munkára. — Már fiatalon az első sorban meneteltél, amikor a földért, a kenyérért, a ^gyárért és a szabadságért harcoltunk — mint ahogy életed utolsó pillanatáig erősítetted, védted a munkásosztály hatalmát, a szocialista építés ügyét. Az élen indultál és maradtál, s bár a párt hamar elszólított a mi városunktól, soha egy percre sem szakadtál el a földajkáló szülőföldtől. — Felelősségteljes és magas pártmegbízatásod gyakran és messze elszólított, s ha máskor nem. amúgy is kevés pihenő idődben jöttél közénk, mert ittléted, a Tisza-parti táj mindig pihenést. erőgyűjtést jelentett számodra. — Ezer és ezer erős baráti, elvtársi szál kötött hozzánk. Képviseltél bennünket, visszahoztad közénk tapasztalataidat. Segítettél okos szóval, tanáccsal, tájékoztatással. Szót értettél öregekkel és fiatalokkal, munkásokkal. parasztokkal, a tudomány művelőivel. Nincs falu vagy üzem ebben a szűkebb pátriában, ahol a személves találkozások során ne ismertek volna meg. Töretlen kedvvel, meggyőződéssel és meggyőzően hirdetted eszméinket az egyetemeken, tanyai iskolákban, nagy- és kisüzemekben éppúgy, mint a pusztaszeri és a Széchenyi téri sok tízezres nagygyűléseken. — Osztoztál velünk örömeinkben és gondjainkban. Hoztad a védekezőknek a segítséget, a bátorítást a helytállásra az 1970. évi na gr árvíz idején. Máskor a KISZisták építőtáborában talalkoztak Veled fiataljaink. Ismét máskor közgyűlésen tisztelted meg szövetkezeteinket. — Hatalmas ívű politikai munkát végeztél ebben a közösségben, mint pártmunkás, agitátor és propagandista. Személyes varázsoddal, fáradhatatlan és magával ragadó közéleti aktivitásoddal tízezreket nyertél meg forradalmunk ügyének. Mindig a legőszintébb, legközvetlenebb voltál az emberekkel. Személyes ügyeikkel, gondjaikkal együtt éltél, együtt éreztél, segítettél. — Mély gyászunkban különösen sokat gondolunk tiszta emberségedbe, erre a nemes kommunista tulajdonságodra. Benned kiválóan' ötvöződött a határozottság és a megértés. a tapintat és az elvi szilárdság, az igényesség. az emberi melegség, az örök izzás. a robbanékonyság és a higgadtság. Ezeket a tulajdonságokat adtad tovább mindig magadból, ezért nőttél annyira a szívünkhöz, ezért oly nagy veszteségünk és így őrzünk meg örök emlékezetünkben. — Fiatalon, teljes alkotó korban, nagyszerű pályád magaslatáról ragadott el közülünk a gyógyíthatatlan betegség. a kegyetlen halál, pedig nagyon nagy szükségünk lett volna továbbra is erődre és tehetségedre. — Keveset éltél, de korán megtaláltad az élet igazi értelmét. az alkotást. Sokat tettél ügyünkért, s ezért maradandót alkottál. — Búcsúzom Tőled családod nevében is. Édesapád, feleséged és gyermekeid, testvéreid, rokonaid nevében. Szeretett fiút. férjet, apát, testvért rokont vesztettek el benned. Kommunista módon éltél, így nevelted gyermekeidet. így becsülted feleségedet. édesapádat, testvéreidet akik küzdőtársaid, elvtársaid voltak. — Amikor végső búcsút veszek most Tőled, a fájdalom és a családoddal való mély részvét érzésével együtt csak ezt mondhatom: forradalmár életed, kommunista elkötelezettséged, internacionalista hitvallásod, az országos ügyek mellett városunk iránti gondoskodó és tettekben testet öltő szereteted mindig követendő példa lesz számunkra. Már nem lehetsz közöttünk — de velünk maradsz érzelmeinkben, gondolatainkban. tetteinkben, magatartásunkban. — Emlékedet kegyelettel megőrizzük. Példás kommunista életutad lesz harcunk, munkánk és emberségünk • mércéje. — Szívünk lesz végső nyugvóhelyed. Komócsin Zoltánt a panteon sírkertjében «t Inter. nacionálé hangjai mellett he-: lyezték végső nvugowora.