Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

SZOMBAT. OT. JÜNIUS 15. Magyar­lengyel idegen­forgalom Pénteken a budapesti Len­gyel Kultúrában K. Arga­sinfiki, az Orbis lengyel ide­genforgalmi tájékoztató iro­da igazgatója sajtótájékozta­tón ismertette az újságírók­kal a magyar—lengyel ide­genforgalmi kapcsolatok ala­kulását. Elmondta, hogy ta­valy rekorderedmények születtek a két ország turis­taforgalmában. A lengyel idegenforgalmi szakemberek most azt szeretnék, ha a ma­gyar kirándulók a kedvelt lengyel városok, vidékek, Krakkó, Zakopane — után olyan területeket is felfedez­nének, amelyen ugyancsak sok látnivalót, érdekességet kínálnak. Számos új útvona­lat javasolnak: többek között Sopot, Gdansk, a mazuri ta­vak környékén. A Lengyelország iránti ér­deklődés felkeltéséhez hozzá­járult az a pályázat is, ame­lyet a fotó, illetve Turista Magazin című lapokkal együtt hirdettek meg a Len­gyel Népköztársaság fennál­lásának 30. évfordulója tisz­teletére. Mint az igazgató elmondta, a „Szép Lengyel­ország" fotópályázatra mint­egy 900 felvétel érkezett. Rövidesen véget ér (ul a kedvezményes A tüzelőkereskedelem álla­milag támogatott időszakos, kedvezményes vásárlási ak­ciója eddig a múlt évinél valamivel kedvezőbb ered­ményeket hozott — közölték a Belkereskedelmi Miniszté­rium illetékes főosztályán. Április 1-től — mint ismere­tes —, valamennyi hazai bri­kettet és mintegy 12 féle ha­zai szenet kínálnak átlagosan 30 százalékos kedvezménnyel — a szenet mázsánként 10 forinttal, a brikettet 15 fo­rinttal olcsóbban — addig, amíg a meghatározott készlet tart. Az elmúlt két. hónap alatt mintegy 570 000 tonna tüzelő — 354 000 tonna szén és 216 000 tonna brikett — fogyott el az akcióban. Ezzel a lakosság csaknem 68 mil­lió forintot takarított meg. A tapasztalatok, s a számí­tások szerint most kezdődik az akcióban a csúcsforgalom, mivel rövidesen véget ér a kedvezményes tüzelővásár. A készletek a hajrában is vál­tozatlanul bőségesek, jelen­leg még mindenféle brikett kapható, korlátlanul áll ren­delkezésre háztartási szén, bár a legkeresettebb fajták már fogytán vannak. A ked­vezményes vásár befejeztével ismét az eredeti áron hozzák forgalomba a tüzelőt a te­lepek. Magyar—román árucsere Molnár Károly belkereske­delmi miniszterhelyettes pén­teken hazaérkezett Bukarest­l bői, a magyar—román belke­| reskedelmi munkacsoport el­' nöki tanácskozásáról. A meg­I beszélésen a két ország kö­zötti belkereskedelmi vá­lasztékcsere, a kishatármenti áruforgalom, valamint a műszaki-tudományos együtt­működés időszerű kérdéseiről tárgyaltak. Programot dol­goztak ki a magyar—román belkereskedelmi választék­csere további fejlesztésére is. A feszültség természete A héten három filmben ls tanulmányozhattuk a fe­szültségterenités módjait és értékeit, a drámai helyzetek természetét. A Csehszlovák Televízió keddi, változatos és érdekes összeállításában szerepelt a Hátországban, Marta Gogalova filmje, az olasz alkotást, A gyógysze­rész tévedésé-1 és a magyar dokumentumfilmet, a fhite szeptember előtt és utan... címül szerdán láthattuk. A Hátországban a cseh­szlovákiai ellenállási mozga­lom egy epizódját dolgozta fel. A második világháború végefelé egy kisvárosban ját­szódik a történet: a német megszállók igyekeznek fel­deríteni és felszámolni az el­lenállók helyi csoportját. A témáról számlálhatatlan, kü­lönböző színvonalú film szü­letett már, köztük monu­mentálisabb, igényesebb al­kotások, nagyobb élményt is adók. mint a mostani. Miért nézhettük mégis szívesen, mindvégig érdeklődéssel? A feszültség megteremté­séhez megfelelő helyzetek és jellemek kellenek. A film­ben szereplő négy fiatal négy különböző jellem — össze­csapásának, harcának tétje: életük, és mások élete. A háborús viszonyok között könnyen elszabadulnak a ha­lált osztó golyók, a szituáció drámai. A feszültséget növe­li, hogy kialakult, határozott jellemek, világos célokért mindenre kész emberek áll­nak szemben egymással. A harc kimenetele az utolsó pillanatig kétséges, a film­idő alatt az erőviszonyok többször is megváltoznak, hol az ellenállók, hol a né­met tiszt kerül hajszállal előnyösebb helyzetbe. És nem elsősorban az dönt a pozíciókról, hogy kinél a fegyver, sokkal inkább a sze­replők személyes tulajdon­ságai. Pontosan megrajzolt alakok harca folyik — így terc-mtődnek a feszült pilla­natok. Az olasz filmben szintén emberélet forog kockán. A helyzet drámaiságát — ha a beteg kislány nem kapja meg időben az Insulint, be­következhet a tragédia — gyengíti azonban ez a felté­teles mód, másrészt pedig az a körülmény, hogy szinte minden szereplő valóságtól elrugaszkodott, kitalált-kre­ált, rendkívül egysíkú figu­ra. Ha azt még elfogadjuk (orvostudományi ismeretek hiányában), hogy a valóság­ban is létrejöhet a filmbeli­hez hasonló kritikus alap­helyzet, a véletlenek ilyen sorozatát és az önző, buta, gyakorlati érzék nélküli em­berek ilyen tömegét már idegenkedve szemléljük. Az egyformán felelőtlen, ügyet­len, már-már bárgyú „hő­sök" nem a feszültségterem­tés, legfeljebb a mesterséges izgalomkeltés, vagy még in­kább az unalomébresztés eszközei lehetnek. Hogy ho­gyan — ehhez szolgáltatott módszereket az olasz film. Horváth János, Korolovsz­ki Lajos és Pintér Gyula ösz­szeállitása pedig arra adott példát, hogyan alakulhat drámai hangulat szigorú va­lóságfeltárással, dokumentu­mok és szűkszavú közlések puszta egymás mellé helye­zésével. A lehető legegysze­rűbb eszközökkel bemutat­ták Chilét szeptember előtt, majd szeptember után — és ez a valódi ellentétesség iga­zi feszültséget teremtett filmjükben és nézőikben. S. E. Általában Kínos pontossággal figye­li lapunk minden évben, megtermi-e közvetlen kör­nyékünk mindazt, ami a konyhára kell, és a hozzá kapcsolódó kereskedelem tudja-e vinni, kínálni és annyiért adni, amennyiért illik? (Közgazdászok nem szeretik ezt a szót, hiszen az ár és az illik, nem illik az ő fejükben messze jár egy­mástól. Ne érjen pongyola­ság vádja bennünket: volt rá már példa, hogy az ár átlépte a tisztesség határát.) Magyarázni fölösleges, miért kanyarodunk vissza időről időre erre a témára. Napi eledelünkről, egészsé­ges táplálkozásunkról van szó. Nagyon figyeltük és fi­gyeljük továbbra is, hogy a kisebb pénztárcájú, keveseb­bet kereső családok is hoz­zájuthassanak annyihoz, amennyire szükségük van. Kormányhatározat, sok-sok állásfoglalás segíti és sür­geti a termelőt is, a keres­kedelmet is, még inkább fi­gyelnünk kell tehát az előbbre jutás apróbb lépé­seire is. Ismételnénk magunkat, ha a téma minden ágát-bogát újra szálára szednénk. A termelés gondjairól, a gépe­sítés problémáiról, a fogyó munkaerőről, a specializáló­dásról, néhány zöldségfélé­nél a keveset termő fajták­ról, károsító növénybetegsé­gekről most azért nem be­szélünk, mert tavalyi soro­zatunkhoz és időközben megjelent egyéb cikkeinkhez viszonyítva újat mondani nem tudunk. Azt azonban örömmel mondjuk, szakem­berek véleményét is tovább­adva, hogy az esős május fordulatot hozott, az időjá­rás kedvez a zöldségter­mesztésnek. Több terem most és remélhetőleg a ké­sőbbi hónapokban is, mint tavaly vagy azelőtt, frisseb­ben kapjuk az árut, és lé­nyegesen olcsóbban. A ked­vező idő önmagában kevés, a sok esőből egyszerű lépés­sel nem lesz zöldség. Egyéb tendenciák kedvező hatását, a kormányprogram eredmé­nyét is érezzük, amikor ol­csóbban jutunk melegházból származó és szántóföldön termett korai zöldséghez. A mi vidékünk embere türelmetlenebbül beszél a zöldségről és a gyümölcsről, mint más megye lakója. Itt a gyára — mondja tréfásan. Itt a sok termálkút, a jó föld, a meleg napsugár, a hozzáértő szakértelem és a termelői igyekezet. Sokat termelünk, és még többet termelhetnénk. Itt vesszük észre leghamarabb azt is, ha emberi szándék eltéríti a normális kerékvágásból az árakat. Ha árkot töltenek Deszken a salátával, vagy nem szedik le homokon az őszibarackot, mert sok van belőle — erre is volt példa —, és mégis drágán jutunk hozzá, hogyne bosszantana bennünket. Ha a kereskede­lem addig adja-veszi, küldi ide, küldi oda, amíg duplá­jára is megnő az ára, köte­lességünk ellene szólni. Boltokról, árakról, keres­kedelmi fogásokról, biztató eredményekről és csökönyös ragaszkodásokról akarunk mostani sorozatunkban írni, de legelőször megint az üzemi konyhák főztjét kell említenünk. Megértjük, a drága zöldség feszítette a normák kereteit, de úgy tű­nik, konyhavezetöink meg is szokták ezt az állapotot. Amikor már fillérekért óriá­si salátát lehetett kapni — felnégyelve is elég lett vol­na egy-egy fej —, akkor is sátoros ünnepnek számított a nap, amikor a nyelni ne­héz, száraz rizs, krumpli meg a zsíros hús mellé salá­tát is kaphattunk. Bűn megszokni azt, ami egész­ségünk ellen van. Mindez akkor tűnt föl leginkább, amikor a kereskedelem pa­naszkodott, hogy nem tudja eladni a salátáját. Arra már szólni sem tudunk, mert a mondat is a torkunkon akad, hogy némely üzemi konyhán elfelejtették idén azt a ke­vés salátát is ecetbe márta­ni, amit néha adtak. így a legkönnyebb bebizonyítani, hogy ennyit is felesleges tá­lalni Az élelmiszerek szegedi kiskereskedelmi vállalata egész oldalas fizetett hirde­tésben tette közzé a közel­múltban éppen lapunkban, hogy mennyire jól dolgozik idén. Indokolatlanul szépre sikerült az a kép, amit a vállalat önmagáról rajzolt. A vásárlók napról napra észreveszik, hol szőrit a ci­pő, joggal nehezteltek tehát az öndicsérő hirdetés miatt. A vállalat éppen akkor tette közzé egyik újsütetű intéz­kedését — amellyel boltjai zömében megszüntette a termelőktől való közvetlen felvásárlás jogát —, amikor minden központi törekvés —, és a boltok saját érdeke is! — az ellenkezőjét sürget­te. Bár a városi pártbizott­ság határozott közbelépésére ezt az intézkedést a hét ele­jén visszavonták, és megte­remtették az egészséges zöldségkereskedelem lehető­ségét, hallgassuk meg még­is, mit mönd a kereskedő, és mit tesz jobb ellátásunk ér­dekében, amikor jó termésre van kilátásunk. A zöldség a mi vidékün­kön terem, sokszor csak ki kell nyúlni érte, vizsgálódá­sunk alapvető szempontja most az lesz, hogy frissen kerül-e a boltok pultjaira. Mondhatnák, nagyot nőtt az igényünk, rögtön váloga­tunk. Megtehetjük, mert ha száz közgazdász dugja össze a fejét, csak azt tudja az is kisütni, hogy Szegeden leg­olcsóbb a friss zöldség le­het. A fonnyadás, törődés, másnaposság-harmadna­posság mind külön fáradtság got és külön pénzeket kí­ván. ; Horváth Dezső A Fáklya új száma Az emberiség nagy prob­lémájának, a korszerű kör­nyezetvédelemi kérdéseknek szenteli fő figyelmét a Fák­lya 11. száma. Konsztantyin Markov akadémikus, vala­mint a KGST két szakértője, V. Prokugyin és R. Szubbo­tyin ad átfogó képet a kör­nyezetvédelem jelenlegi hely­zetéről és távlatairól. A szakszerű tájékoztatást jól egészítik ki a színes, fotók­kal illusztrált riportok a szovjet növény- és állatvé­delmi rezervátumokról és az Oka folyó menti gyárak kor­szerű víztisztító berendezé­seiről. Gazdag, képes összeállítás emlékezik Puskinra, a költő születésének 175. évforduló­ján. A lap közli Puskin ere­deti tusrajzait is — költő­társairól, barátairól. A Szá­mok és tények rovat kis „há­zistatisztikát" közöl a Puskin­művek magyarországi kiadá­sáról. Itt tudjuk meg, hogy az eiső magyarul megjelenő Puskin-elbeszélés, „A lövés" már 1844-ben napvilágot lá­tott. A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából a taskenti városi vezetők számolnak be arról, hogyan gondoskodik a szov­jet állam az ifjú nemzedék boldog gyermekkoráról. A kulturális rovat újabb történeti adalékokat közöl a Tanácsköztársaság szovjet vonatkozásairól és a két or­szág könyvkiadóinak együtt­működéséről. Egészségügyi tanácsokat és az orosz kony­ha különlegességeinek re­ceptjeit is közli a lap. A folyóiratban folytatódik Vlagyimirov Kína Különle­ges Körzete című dokumen­tumregényének közlése. Megyei ifjúsági parlamentek Tegnap, pénteken tartották a fogyasztási szövetkezetek és a Csongrád megyei tanács vb művelődési osztályának megyei ifjúsági parlamentjét. A művelődésügyben dolgo­zók parlamentjén, melyet * a Bartók Béla művelődési köz­pontban tartottak, közel két­száz küldött vett részt. Ott volt ökrös János, a Pedagó­gus Szakszervezet megyei tit­kára, dr. Ágoston Józsefné, a Közalkalmazottak Szak­szervezetének szervező titká­ra, és Fervágner Péterné, a megyei KISZ VB képvisele­tében. Dr. Szalontai József, a Csongrád megyei tanács művelődési osztályának veze­tője tartott beszámolót. Tá­jékoztatta a résztvevőket a megye művelődési helyzeté­ről. Vázolta, hogy mit tettek az ifjúsági törvény végre­hajtásának érdekében. Be­számolt az oktatás tárgyi és személyi feltételeit javító in­tézkedésekről, szólt a meg­oldásra váró problémákról. A lakásigények kielégítése, az anyagi és erkölcsi elisme­rés fokozása, az óraszám­csökkentés, a továbbtanulás segítése okoz főként gondot. Dr. Szalontai József hang­súlyozta, hogy a problémák nagy része megfelelő szem­lélettel orvosolható. A tanácskozáson élénk vi­ta volt, a három szekcióülé­sen mintegy hatvanan szólal­tak fel. A fogyasztási szövetkeze­tek .megyei parlamentjét a Tisza Gyöngye étteremben tartották. Ezen részt vett Lung Milán, a KPVDSZ me­gyei bizottságának képvise­lője és Perjési József, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának munkatársa. Be­számolót Vass Imre, a MÉ­SZÖV elnökhelyettese tar­tott. Elmondta, hogy a me­gyében 29 általános fogyasz­tási szövetkezet működik, többségükben KlSZ-szerve­zet is létesült. A szövetkeze­teknél erősödtek a szocialis­ta vonások, szélesedett a de­mokratizmus. Segítik a fia­talok továbbtanulását, a fizi­kai dolgozók gyermekeit ösz­töndíjakkal is támogatják. A fiatalok jelentős eredménye­ket értek el a szocialista bri­gádmozgalomban, a társadal­mimunka-akciókban is élen járnak. A beszámolót hasznos vita követte. Divat Moszkvában ÉS Budapesten AMOSZKVAf DOM MODELLI és a FŐVÁROSI KÉZMŰIPARI VÁLLALAT RöadS műsoros divatbemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban 1974. JÜNIUS 17-ÉN, 19 ÓRAKOR. A műsorban fellépnek: KOVÁCS ZSUZSA-, FARKAS BÁLINT, VÁRI IKREK. Konferál: ÖSZ FERENC, TAMÁSI ESZTER. Jegyek elővételben válthatók: Szeged városi Idegen­forgalmi Hivatal. Sze­ged, Klauzál tér 7. sz. (8 órától 17 óráig). i

Next

/
Oldalképek
Tartalom