Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

VASÁRNAP, MW. MÁJUS IA Mi is az olefin ? Bánya-hősköltemény Tűnő nosztalgiák Ilyen nagy értékű és fontosságú beruházásnál alapkérdés, fiogy az minél előbb üzembe álljon. 1973­ban kezdődött el az építés, s az olefinmű jövő januárban már üzemszerűen termel. Két év alatt ilyen nagy üzem még nem épült fel Magyarországon. Amikor meg­kérdeztem Szabó Gergelyt, a PETROLBER igazgatóját, hogyan tudják ilyen gyorsan felépíteni az üzemet, azt válaszolta, hogy „na­gyon sok fejfájással és ideges­kedéssel". Ez érthető is, hiszen minden egyes nap késés több mint hárommillió forint veszte­séget jelentene a népgazdaságnak. A kiemelt nagy beruházásként kezelt leninvárosi építkezés azon­ban a beruházók lelkiismeretes igyekezetén kívül elsősorban a jól átgondolt, az építés és üzembe helyezés minden mozzanatára ki­terjedő tervezési és szervezési in­tézkedéseknek köszönheti, hogy magyarországi viszonylatban re­kordnak számító gyorsasággal ha­lad a munka. Uj módszereket al­kalmaztak, egyebek között így tudták jelentősen csökkenteni a helyszíni szerelési munkák meny­nyiségét. A csőrendszerek nagy részét jó munkakörülmények kö­zött, műhelyekben állították ösz­sze, s így a szerelőknek nem a sza­bad ég alatt a magasban, nem az időjárás szeszélyeinek kitéve kel­lett dolgozniuk. Hagyományos technikával az alapok ásása is sok időt vett volna igénybe, ezért nagy teljesítményű gépekkel egy óriási medencét vájtak, s így bár több földet mozgattak meg, mégis hónapokicai hamarabb befejezték a földmunkákat. Az olefinmű szerelése már lé­nyegében befejeződött, s most a részegységeket és a műszereket vizsgáztatják. Mindenki bízik ab­ban, hogy tartják az indulásra tervezett határidőt. A kis olefin — így nevezik a 25 ezer tonnás gyárat — nem győzi a polimerizációs üzem ellátását, ezért a folyamatos munkához je­lenleg még importálni is kell eti­lént. Ha az új üzem elkészül, Ma­gyarország etilénexportőr lesz. A legismertebb etilénből készülő le­ninvárosi termék jelenleg a po­lietilén fólia, s már megkezdő­dött a polietilénnél is jobb tulaj­donságokkal rendelkező polipro­pilén fóliák gyártása is. Az ole­finműnek azonban — éppen a nemzetközi együttműködések ré­vén — szinte minden Magyaror­szágon használatos műanyag ter­mékhez lesz valami köze. Sok olyan műanyag van, amelynek még kimondani is nehéz a nevét, és e cikket író gépírónő, tudom, nem lelkesedik, amikor példát is idézek: „Poliakril-nitril", no de a pulóver, amit visel, ebből a szálból készült, s ha majd több­féléből válogathat az üzletekben, akkor mindnyájunkkal együtt jő szívvel gondolhat a leninvárosi olefinmű tervezőire, építőire és üzemben tartó dolgozóira. BENEDEK B. ISTVÁN A végtelen semmitől való irtózás R övid szoknyás etilénlány­kák állnak a sarkon, és JJ kivágott blúzú propilén­hölgyikék mutogatják bajaikat, miközben az erényes metánmat­rónák szégyenkezve vonszolják el fiacskáikat a környékről. Érthe­tetlen! — szörnyülködik egy tisz­tességben megőszült etánmoleku­la. Micsoda különbség van kö­zöttünk, paraffinok, és az olefi­nek között, pedig mindnyájan ugyanabból az anyagból va­gyunk ..." Így kell kezdenem jelentése­mel a Tiszai Vegyi Kombinátban épülő olefinműről, mivel nem­csak a közel 6 milliárd forintos beruházásról, de arról is szeret­nék beszámolni, hogy mik azok az olefinek, és miért alkalmasak a műanyaggyártásra. Ügy tűnik, hogy ha a molekulák világában létezne erkölcs, akkor ott az ole­fineket könnyű vérű teremtések­nek tartanák, az erény mintaké­pei pedig a paraffinok lennének. Tulajdonképpen ezzel a köznapi hasonlattal lehet magyarázni, hogy új anyagokat keresve, miért döntöttek a vegyészek az olefi­nek mellett. Az olefinek és paraffinok egy­aránt szénből és hidrogénből ál­ló vegyületek. Feldolgozásuk a petrolkémiai ipar feladata, s ez utóbbit nyugodtan nevezhetnénk magyarul kőolaj-vegyiparnak is (a pelrol szó szerint kőolajat je­lent). mivel korunk e fontos ás­ványi anyagából állít elő ez az iparág számunkra nélkülözhetet­len vegyi termékeket, többek kö­zött műanyagokat. A szénhidrogéneknek sokféle faj­tája van. Közéjük tartozik a ben­zin és az ipari szesz egyaránt. A leninvárosi olefinmű. amely a hazai kőolaj-vegyipar központja lesz, olefineket — etilént és pro­pilént — állít elő, mert azok olyan szénhidrogének, amelyek viszonylag könnyen átalakíthatók műanyagokká. Itt van előttem egy jellegzetes olefin, az etilén rajza. Az etilén légnemű anyag, s a rajz e gáz molekulájának felépítését' mu­tatja. A fekete gömbök a szén­Hol lehetne viszont annyi juhot tenyészteni, annyi gyapotot, ken­dert vetni, annyi nyersbőrt előte­remteni, hogy a mértani arány­ban növekvő igényeket ki tudjuk elégíteni? Nincs erre hely a föl­dön. Ezért fejlődött és fejlődik rohamosan szerte a világon a műanyagok gyártása, és a fej­lesztés igénye Magyarországon is sürgető. Az elmúlt évben példá­ul csaknem 80 millió dollár ér­tékben importáltunk műszálakat. A felhasználás gyors ütemben növekszik, és a népgazdasági terv a hazai szükségletek kielégí­tését saját erőnkből, valamint a szocialista országokkal való együttműködés segítségével kí­vánja biztosítani. Ennek a tervnek egyik fontos része — alapja — a leninvárosi olefinmű. Madártávlatból nézve, a leninvárosi olefinmű nem sok­ban különbözik egy kőolajfinomí­tótól. Ezüstösen csillogó tornyok, óriási tartályok, és az egész lé­tesítményt behálózó csővezetékek labirintusa tárul a szemlélő elé. A szükséges technológiai beren­dezéseket 37 millió dollárért im­portálták. A vásárlás jó "üzlet­nek bizonyult, mivel a vételár­ban még a dollárleértékelések előtt állapodtak meg, és ezért ma ugyanezt az üzemet már csak 5—6 millió dollárral magasabb áron lehetne beszerezni. Kísérőm, Farkas Kálmán, a be­ruházást irányító PETROLBER helyi kirendeltségének a vezetője a Tisza Vegyi Kombinát szomszé­dos üzemeire mutat, ahol már működik egy olefinmű, de annak teljesítménye csak évi 25 ezer tonna etilén. A most épülő egy­ség ennek a mennyiségnek tízsze­resét gyártja majd. Ma már vi­lágszerte ilyen nagy teljesítményű gyárakat építenek, mivel ezek ter­melnek gazdaságosan. A kis országok örök gondjához érkezünk ezzel a kérdéssel. A gazdaságosan előállítható évi 250 ezer tonna etilén olyan nagy mennyiség, hogy annak hazai fel­használásához jelenleg nincs fel­dolgozó kapacitás Magyarorszá­gon, és belátható időn belül nem is lesz. A TVK-ban működik egy polimerizációs üzem, és az meg­felelő bővítésekkel mintegy 40 ezer tonna etilénből készíthet évente polietilént. Ahhoz, hogy a teljes mennyiséget itthon tudjuk feldolgozni, további több tízmil­liárd forintos beruházás kellene. Az olefinmű ezért nemzetközi együttműködés keretében épül fel, amely a magyar—szovjet olefin­egyezmény néven ismert. A meg­állapodás értelmében Magyaror­szág évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállít csővezetéken a Szovjetunióba. Ugyancsak a Szovjetunió vásá­rolja meg az olefinmű egyik mel­léktermékét, az úgynevezett C i-es frakciót, amelyet műgumi­gyártáshoz használnak. Cserébe olyan fontos vegyipari alapanya­gokat kapunk majd, amelyeket jelenleg csak nyugatról, dollá­rért tudunk beszerezni. atomokat, a fehérek pedig a hidrogénatomokat jelképezik. Mindegyik szénatomhoz két-két hidrogénatom kapcsolódik, a két szénatom pedig egymáshoz, még­hozzá úgy, hogy „két kézzel ölel­keznek", két vegyértékkel kötőd­nek össze. Olefinszármazék, bár ennél bonyolultabb szerkezetű a propilénnek nevezett szénhidro­gén-vegyület is. Molekuláik kö­zös tulajdonsága — és ez jellem­ző minden olefinre —, hogy szén­atomjaik két vegyértékkarral kapcsolódnak egymáshoz. Az olefinektől lényegesen eltér­nek a paraffinok (ilyen vegyület például az etán és a metán), mi­vel ezekben a szénatomok csak egy karral fogják egymást. Az olefinek sokoldalú felhasználá­sát szénatomjaik kettős kapcsoló­dása teszi lehetővé, az egyik kar ugyanis könnyen szabaddá tehe­tő, hiszen az atomok rendszere így is megmarad, és a szabaddá vált karhoz pedig újabb. más anyagok atomjai kapcsolódhat­nak. Ez a magyarázata tehát az olefinek könnyűvérüségének, ve­gyülési hajlamának. Azt a folyamatot, amikor a szénatom felszabaduló karjához újabb atomok kapcsolódnak, po­limerizációnak nevezik a szak­emberek. Ezt is lefordíthatjuk: a polimerizáció görög szó, amely sokszorozódást jelent A műanyagok és a természe­tes anyagok között az a fő kü­lönbség. hogy a műanyagok, bár általunk már régről ismert anya­gok atomjaiból épülnek fel, kombinációjuk (elrendezésük) olyan, amelyet a természet ko­rábban nem hozott létre. Aki lot­tózik, gyorsan megérti, miről van szó. Peches játékosokkal meg­esik, hogy évekig játszanak ugyanazzal az öt számmal, még­sincs soha még egy kettes talála­tuk sem. Egy új anyag keletke­zéséhez annyi „szerencse" kell, mint amennyi egy lottó ötöshöz. Az általunk ismert anyagok a természet öttalálatosai; a mű­anyagok pedig a vegyészek teli­találatait jelentik. Az ember be­bizonyította, hogy képes beavat­kozni a természet fizikai és ké­miai folyamataiba, és olyan kom­binációkat is létre tud hozni, amelyekre a természetben még nem volt példa. A műanyagok előállítására, vagyis az atomokkal folytatott lottózásra a kényszer vitte rá az embert. A középkor alkimistái még aranyat akartak csinálni, a ma emberének viszont sokkal hétköznapibb dolgokra van szük­sége: ruhaneműkre, használati eszközökre, méghozzá olyan mennyiségben, amit korábban el­képzelni sem akartunk. Én még azt tanultam az iskolában, hogy kétmilliárd ember él a földön. A mai diákok már közel négymilli­árdról olvashatnak, és ez a ha­talmas szám előreláthatóan még századunk utolsó negyedében megduplázódik. Nemcsak többen vagyunk és leszünk, hanem az igények is nőttek és tovább növekednek. az olefinek szénatomjainak egyik kötése könnyen felszabadítható, így hajlamosak a vegyülésre s sokszorozódásra, vagyis újabb anyagok — műanyagok — előál­lítására Az olefinműben készülő etilén egy kisebb részét a Borsodi Vegyi Kombinátban dolgozzák fel. Ma­gyarország és Lengyelország kö­zött is jelentős a vegyipari együtt­működés, amelynek keretében a BVK-ból szállított PVC-ért cse­rében Lengyelország polieszter­szálat, valamint műselymet szál­lít hazánknak. Az NDK-val és Romániával is kooperál a magyar nehézvegyipar, s így az üzembe lépő olefinmű lényegében az egész hazai vegyipar fejlődését szolgál­ja. A nemzetközi kooperációk le­hetővé teszik, hogy gazdaságosan, nagy mennyiségben termeljünk etilént és propilént, s ugyanakkor a számunkra szükséges egyéb vegyipari alapanyagokat megkap­juk a partner országoktól, tehát ezek előállításához szükséges be­ruházást megtakaríthatjuk. A paraffinok csoportjából való etán-, és az olefinekhez tartozó etilénmolekula sematikus rajza. A fekete gömbök szénatomokat, a fehérek hidrogénatomokat jelké­peznek. Látható, hogy az etilén szénatomjai két karral kötődnek egymáshoz, s ezért...

Next

/
Oldalképek
Tartalom