Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-08 / 105. szám

2 > •••• SZERDA, 1974. MÁJUS 8. Willy Brandt lemondott (FoIytatas az 1. oldalról.) választásokon ennek következtében az cllenzek jelentősen előretört. Helyzete a múlt héten fordult válságosra, amikor kémkedés vádjával letartóztatták a kancellári hivatal egyik [tisztviselőjét. AA „éberség clhanyagolásaért" az ellenzék nyomban felelőssé tette a kormányt, és lankadatlan propagandahadjaralot indított mind Brandt, mind egyes miniszterek ellen. A CDU—CSU és a vele szövetséges Springer sajtó elsősorban Horst Ehmke postaügyi miniszter, a kancellári hivatal eR.vkori vezetője lemondását követelte. A kancellár hétfőn este kilenc órára magához kérette a három parlamenti párt frakcióelnökeit, hogy tájékoztassa őket az ügyről. Nagy meglepetésre azonban nem Brandt. hanem Walter Scheel külügyminiszter jelent meg fogadásukra. Helmut Kohl, az ellenzéki CDU elnöke kedd délelőtt rádiónyilatkozatában Brandt • lemondását úgy értelmezte, hogy a kancellár beismerte kormánya kudarcát. Kohl Magyar-olasz Magyar parlamenti küldöttség építésügyi tárgyalások # Budapest (MTI) Az építésügyi és városfejlesztési minisztériumban kedden Bondor József miniszter és Antonio Giolitti költségvetési és tervezésügyi miniszter vezetésével megkezdődtek a magyar—olasz építésügyi delegációk tárgyalásai. utazott az EflK-ba 0 Budapest (MTI) Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezetésével tegnap, kedden reggel meghívásra — parlamenti küldöttség utazott az Egyiptomi Arab Köztársaságba. A delegáció — ugyancsak meghívásra — látogatást tesz a Szíriai Arab Köztársaságban is. A képviselőket a Ferihegyi repülőtéren Péter János, • az országgyűlés alelnöke, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes. valamint az országgyűlés tisztikarának (öbb tagja búcsúztatta. Brandt kancellar lemondásának bejelentése után megérkezik a parlament épületébe, hogy találkozzék pártja parlamenti csoportjának tagjaival szerint a Gauillaume-ügy csak egyike volt a lemondást kiváltó okoknak, és azzal magyarázta Brandt elhatározását, hogy az SPD vezetősége egyre kevesebb lojalitást tanúsított a pártelnök iránt és a kormánykoalíció több vezető politikusa sürgette a múltban a kormányfő távozását. Értesülések szerint hamarosan megkezdődnek az SPD és az FDP között az új koalíciós tárgyalások Helmut Schmidt kormányprogramjáról és az új kormány öszszetételéről. Az FKP KB választási értékelése 0 Párizs (MTI) Az FKP Központi Bizottsága kedden délután a Párizs környéki lvry-ben ülést tartóit,.Az ülés után Georges Mauchais, az FKP főtitkára sajtóévtekezleten közölte, hogy a Központi Bizottság részletesen elemezte az elnökválasztás első fordulójának eredményét, s nagy megelégedéssel állapította meg, hogy Mitterrand, a baloldal közös jelöltje 1,6 százalékkal, majdnem egymillió szavazattal többet kapott, mint a tavalyi nemzetgyűlési választásokon a közös program három pártja. A Központi Bizottság továbbá úgy értékeli a választási eredményt, hogy Chaban-Delmas személyében annak a politikának a képviselője bukott meg, amely Immár több mint 15 esztendőn át dominált. Ugyanakkor megállapítható, hogy Giscard d'Estaing-re sokan szavaztak olyanok is, akik változást kívánnak, és hittek az ő ígéreteiben. Marchais ezután hangsúlyozta, hogy a jobboldal most antikommunista rágalmakat vesz elő, s az antikommunizmus jegyében ketté akarja szakítani az országot. Az FKP viszont arra szólítja fel a választókat, hogy egységesen tömörüljenek Mitterrand. a baloldal közös jelöltje mögé. Senkit sem akarnak kizárni ebből a széles körű népi egységből. A most kirajzolódó széles körű egységben van a természetes helyük azoknak a gaulleistáknak is, akik most lelkiismereti problémával küzdenek, lelkiismeretük tiltakozik az ellen, hogy csatlakozzanak a Giscard d'Estaing által képviselt konzervatív jobboldalhoz, amely érzéketlen a népi törekvések iránt, s hajlamos a nemzeti függetlenség feladásara. A francia történelem során a kommunisták és a gaulleisták — mint a háború alatt az ellenállási mozgalomban, majd a háború után az újjáépítés idején — már küzdöttek együtt és együttműködésük mindig hasznos volt a nemzet számára — állapította meg Marchais. Kormányalakítási előkészületek Portugáliában 0 Lisszabon (AP. AFP) Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára keddi sajtóértekezletén annak a véleményének adott hangot, hogy a közeljövőben mégalakítandó ideiglenes kormányban a három legjelentősebb politikai i párt — tehát a szocialisták, a kommunisták és a liberálisok — képviselőinek kell helyet foglalniok. Egyúttal fölhívta a gomba módra szaporodó kisebb csoportosulásokat, hogy csatlakozzanak a nagy pártokhoz. Soares kijelentette, hogy pártja az azonnali párbeszéd híve az afrikai felszabadítást szervezetekkel. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a nyugatnémet Unsere Zeitnek adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a fordulat jó lehetőséget nyitott Portugáliában a demokratikus társadalom kialakításához. Gromiko és Kissinger ciprusi találkozója 0 Nicosia (AFP. UPI) Kedden délelőtt Damaszkuszból Nicosiába érkezett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, hogy megbeszéléseket folytasson Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel. Kissinger kedden a déli órákban Tel Avivból ugyancsak megérkezett a ciprusi fővárosba. A létrejött megállapodásnak megfelelően Andrej Gromiko kedden találkozott Henry Kissingerrel. A két külügyminiszter folytatta számos olyan kérdés megvitatását, amelyek a szovjet—amerikai kapcsolatokat, valamint a közel-keleti helyzetet érintik. A közel-keleti rendezés problémakörének részeként megvitatták a csapatok szétválasztásának kérdését a szíriai— izraeli fronton. Mindkét fél kölcsönösen hasznosnak tartja a lezajlott eszmecserét. Andrej Gromiko kedden, Nicosiában, elutazása előtt, rövid nyilatkozatot adott arról a megbeszélésről, amelyet amerikai kollegájával folytatott. Gromiko kijelentette: a Ciprus fővárosában, a nicoslal elnöki palotában találkozott a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztere. Képünkön: Gromiko és Kissinger üdvözli egymást* tárgyalások megkezdése előtt Kissingerrel kedden tartott tárgyalása során az érintett kérdések között szerepelt a közel-keleti probléma is. Mint rámutatott: a megbeszélések eredményéről nem tud előre nyilatkozni, ám reméli, hogy azok hasznosak lesznek. Nicosiái tárgyalásai után Andrej Gromiko, aki a szíriai kormány meghívására, látogatást tett Damaszkuszban, kedden visszaérkezett Moszkvába. Henry Kissinger kedden délután Nicosiából Tel Avivba utazott. Siklós János: Fényesek voltak a csillagok I

Ez a hét most egészen más módon kezdő- dött. Eltért minden eddigi hétfőtől. Azt gondoltam, hogy engem már nem érhet váratlan meglepetés, mert mögöttem maradt az ijesztő meglepetések világa: Ezerkilencszáznegyvenöt, január tizenötödikén, hétfőn elindultam Pestről, a Bajza utcából, gyalogosan haza. Szegedre. A vasúti ginek után mentem, mert tudtam, hogy a sínek hazavezetnek. A sötétedéssel értem Monorra, vecsernyére harangoztak a templomban. Csönd volt. csak a kis harang zengett és hangja messze, a havas szántóföldeken halkult el. a nyugalmas síkság fölött. Ilyen szép harangszót én még sohasem hallottam. A békesség csöndjében álltam egymagamban és reszketett a mellem, pedig nem féltem már. A reggeli szürkületben még hatalmas csövű ágyúk torkolattüzénél csetlettem-botlottam a Podmaniczky utca meg a Nyugati pályaudvar körül. Szanaszét heverő hullákon léptem át és a budai vár vörös lángcsóváját láttam egy pillanatig fölvillanni, azután a sínek mellett osontam ... Hátha sikerül és akkor életben maradok Újra hétfő lett. amikorra a Tiszánál elértem a várost átölelő körtöltést és déltájban már otthonos utcákon vitt a lábam. Ismerős jött velem szemben a túloldalon, hirtelenjében nem is tudtam, köszönjek-e, vagy tegyek úgy. mintha nem ismernék rá. A „különös" szomszédasszony volt, aki az én számomra a világ legszebb asszonyának számított. Nem tévedhettem nagyot, igénybe vettem anyám esztétikai tapasztalását és ő is megerősített abban, hogy ez a Jutka igazán ritka szép asszony. De mindját lehűtött, hogy ne gondoljak vele, mert hiszen oly messzire vagyunk mi egymástól, mint az ég a földtől. Három esztendeje, hogy ide költöztek, a mi utcánkba, egy nagy házat építettek, és igen szépen berendezték. A férje főtörzsőrmester volt a katonaságnál, csontos, magastermetű, gőgös fekete ember, aki vigyázta az asszony minden lépését. Sűrűn kiálltam én az utcaajtóba, hogy meglássam legalább, ha térül-fordul valamiért. Eleinte köszöngettem is neki, de nem viszonozta. Egyszer udvariasan felajánlottam a segítségemet, hogy a nehéz, teli szatyrát majd cipelem. Fagyos mondatával — köszönöm, nem szükséges — elutasított. Hiába, én csak egy terpentinszagú, politúrfoltos-kezű asztalosinas voltam, aki hetenként a kis kocsiba fogta magát és szállította a rendelőknek az elkészült bútorokat. A Jutka meg úriasszony, mindig szép ruhában járt. finom tiszta illat libbent a nyomában, amerre megfordult, hát igaza van anyámnak, miért is nézne rám. Azért most mégis köszöntem, de csak főbólintással. Megállt és megkérdezte, honnan jövök. , — Pestről. — Nem találkozott a férjemmel? — Nem. — Már fél éve nem tudok róla semmit. Átmentem a kocsiúton. Tétován eléje álltam, szakállasan, soványan, sápadtan és bemutatkoz. tam. — Ne tréfáljon, hát ismerem. — Én is. — Azt is tudja, hogy a nevem Jutka? — Azt is. — Rettenetes ez a bizonytalanság. Magam, ban élek és nem is értem, hogy mi lesz. Olyan idegesség fogott el. hogy alig tudtam nyugodtan beszélni. De inkább ő tartott szóval, én meg néztem szép, ovális barna arcát, nagy fekete szemét, gondosan festett száját. Akartam másfelé tekinteni, de nem tudtam. Észrevette és hangosan elnevette magát. — Mesélje el; hol járt és hogyan került haza? — Most mondjam el? — Hát... biztosan nagyon fáradt. — Azért elmesélem. Visszafordultam, lassan sétálgatva mentünk a város felé és időrendben is kusza történeteket mondtam a háborúról. Közben észrevettem, hogy gyűrött, piszkos posztópantallóm, elnyűtt szürke zekém, kopott barna kucsmám nem illik a szép fekete bundás, hócsizmás. szórmesapkás hölgy öltözékéhez. Ez a felismerés megszégyenített. — Nem megyek tovább — álltam meg a Nagykörútnál. — Igaza van, a szülei még nem is tudják, hogy itthon van. — Én már itthon vagyok, de az öcsémet elvesztettem. — Hol? — kérdezte látható érdeklődéssel. •— Még veszprémi tartózkodásunk idején, mert időközben engem behívtak Kisbérre katonának és onnan elszöktem. — Az öccse hány éves? — Tizenhat. Én meg huszonegy. Sorozás után levő, hadköteles voltam. — Én meg most leszek huszonegy, tavasszal, május 19-én. Elapadtak a témák és nem tudtam, miről is beszéljek vele. Hallgattam. Néhány másodpere múltán elköszönt. — Majd ismét összetalálkozunk és folytatja — mondta búcsúzóul. Elfelejtettem a Podmaniczky utcát, a hullákat és a torkolattüzeket, a gyaloglást, meg a monori harangszót, mert hiszen föl nem fogtam, hogy mi történhetett itt. Megszólított, beszélgetett velem és azelőtt még a piaci szatyrát sem foghattam a kezembe. Ez is több volt már, mint egyszerű hétköznapi meglepetés. Na és akkor áprilisban is hétfő volt. Már korán reggel hívatott az üzemi tanács elnöke és közölte velem, hogy szerdán beállok gyárlgazgató-gyakornoknak. Ügy készüljek, hogy hajnalban útrakelünk. Pakoljak a táskába néhány alsónemüt, mert onnan bajos lesz naponta hazajárni. — Hát ezt én nem értem, kérem szépen — próbáltam puhatolózni, de szóhoz sem jutottam. Az a kiváló munkás-forradalmár, akinek tiszta. szép emlékét életem végéig őrzöm, elmondta nekem, hogy egészen más a helyzet, mint tavaly (ezerkilencszáznegyvennégy) tavaszán, amikor a gyárból — nem jószántamból — elmentem. A Szegedi Kenderíonógyar Rt—t a front átvonulása után lefoglalta a munkásság, és november tizenkilencedikén megalakították — először az országban — az üzemi tanácsot és mindjárt megindították a termelést. Nagy mennyiségű kenderárut kér a front, Hitler még nincs legyőzve. A félkész anyagokat pedig a kendertermelő és kikészítő telepek szállítják: Vajhát, Kiskirályság (ma Eperjes). Tuka. Kornádi stb. Az ottani telepvezetők tehetetlenek, vagy szabotálnak, vagy a jóég tudja, mi van velük, de alig érkezik be félkész termék és rohamosan fogy a központi készlet. Ezen változtatni kell. — Munkásokat küldünk ki. Ez a döntésünk — fejezte be az alacsonytermetű, széles vállú, bajuszos munkás-forradalmár. IFolytatjuk.)